Heves Megyei Építők Lapja, 1985 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1985-01-01 / 1. szám
ÉPÍTŐK LAPJA 2.1985. Január hó Műszaki együttműködés, csereüdülés ... Kapcsolatfelvétel Targovistével Decemberben vállalatunk vendége volt a Targoviste megyei Építő- és Szerelőipari Vállalat delegációja. A szakmai tapasztalatcserére érkezett bolgár küldöttséget Ivan Hriszto vezérigazgató vezette, kíséretében itt járt még Nyikolaj Bonev és Stefan Nyikolajev. A két szocialista ország barátságát a megyék közötti kapcsolatok is példázzák. A sokrétű és jó viszony ápolásának, kiszélesítésének újabb formája a termelési tapasztalatok kölcsönös megismerése. Ennek szellemében szerveztek eseménydús öt napot a vendéglátók, hogy minél többet mutassanak meg a vállalatunk munkájából dolgozóink életéből. A beszélgetés alkalmával — olvasóinkra gondolva — részünkről is indokoltnak tűnt a kíváncsiság, így elöljáróban a vezérigazgató elvtársat arra kértük, hogy mutassa be vállalatát. — A Targoviste megyei Építő- és Szerelőipari Vállalat önállóan 1976-tól dolgozik. Előtte más központokhoz tartozott, Rusze, illetve Sumen székvárosokkal. — mondotta bevezetőjében Ivan Hriszto. — Most milyen főbb tevékenységgel foglalkoznak, hány dolgozójuk van? — Mélyépítési feladatokat nem oldunk meg, amire vállalkozunk : lakóépületek, iskolák, kórházak, új üzemek építése, végzünk felújítási munkákat, valamint szociális és kommunális létesítmények karbantartását. A dolgozói létszámunk jelenleg 1800 körül van, ebből 1500 a fizikai. — Milyen termelési értéket valósítanak meg 1984- ben? — Idei építkezési tervünkben 17 millió leva értékű szerepel, ezenkívül panelgyártással is foglalkozunk. Vázszerkezeteket főként mezőgazdasági üzemeknek csinálunk, a házgyári elemek termelési értéke 1984-ben várhatóan eléri az 5 millió levet. Ennek az ágazatnak Stefán Nyikolájev az igazgatója, aki 1972-től van itt, magam és Nyikoláj Bonev igazgató 1982-ben kerültünk a vállalathoz vezető beosztásba. Megtudtuk még, hogy a Targoviste megyei Építő- és Szerelőipari Vállalat elsősorban az országos tervbizottság által jóváhagyott munkát végzi. Lakásépítésben évi elvárás velük szemben 690 lakás átadása. Ez utóbbit akkor értékelhetjük igazán, ha tudjuk, két év leforgása alatt 500-ról tudtak ennyit előrelépni. Amint arról rövid hírben az előző lapszámunkban már beszámoltunk, a vendégek megtekintették a HÁÉV gyöngyösi, Eger környéki munkahelyeit. A vámosgyörki friss élményekre utalva hozta szóba Iván Hriszto: — Az a technológia,azok a feltételek, amik a mi rendelkezésünkre állnak, még nem érik el az itt látottakat. Ebből következik fő gondunk is, hogy nem győzzük kielégíteni a megye igényeit. Több beruházásról lekell mondanunk, a munkaigényes műveletek miatt a dolgozóink létszáma fokozatosan csökken, s ez szintén problémát okoz. A termelésszerkezetük megoszlása: a lakások 83,7 százalékát panelekből szerelik össze, 7,3 százaléka készül az alagútzsalus technológia NSZK-beli változatával és 7 százaléka födémemeléses módszerrel. A mutatók alapján világosan kitűnik, hogy vendégeink nem véletlenül érdeklődtek a miskolci házgyár látnivalóiról, ahová Szamos Gábor igazgató kalauzolásával jutottak el. — Nálunk, Bulgáriában a leghatékonyabban termelő házgyár egy dolgozója éves szinten 7,06 lakást képes előállítani. A mi átlagunk — utal Ivan Hriszto a sajátjukra — 3,6 körül alakul. A megye párt- és állami vezetői szeretnék, ha mielőbb fel tudnánk zárkózni a hazai élmezőnybe. Ennek érdekében több irányban mélyreható változtatásokra lesz szükség, s az itt, Magyarországon látott tapasztalatok a helyes út kijelöléséhez irányt mutattak. A termelési eszközök hatékonyabb kihasználására, a betonkészítő bázis fejlesztésére, az előregyártás fokozására, új technológiák meghonosítására, az eddigieknél jobb munkaszervezésre gondolnak. A legelőigényesebb munkák kiváltását tervezik. Bulgáriában is rövidesen már az újabb tervciklusra történik a felkészülés, s a majdani célok megvalósításához — a IX. ötéves tervben — nélkülözhetetlenül fontosnak tartják a modernizálást. A vendégek és vendéglátóik egyaránt szeretnék, ha a jövőben együttműködési szerződést kötne a két építőipari vállalat. Elsősorban műszaki együttműködésről lehet szó, a megbeszélések során azonban felmerült például — korlátozott mértékben — a csereüdültetés gondolata is. Ott a Feketetenger közelsége, itt a Mátra szépségei, esetleg a Balaton lehet vonzó. Befejezésül, vagy inkább azt is megelőzve a delegációvezető a következőket mondotta : “ Ezt az alkalmat is megragadva, szeretnénk köszönetet mondani azért a szíves vendéglátásért, amiben részünk lehetett. Külön is köszönjük Szamos Gábor igazgató elvtársnak és Mucsi Péter elvtársnak, a vállalati pártbizottság titkárának azt, hogy itt-tartózkodásunk során lehetőséget nyújtottak ahhoz, hogy mindent láthassunk amivel önöknél foglalkoznak. A három fős küldöttség a hivatalos programsorozatot elutazása előtt Egerben, a megyei pártbizottságon fejezte be. Ivan Hrisztot, Nyikolaj Benevet és Stefán Nyikolajevet fogadta Schmidt Rezső elvtárs az MSZMP Heves megyei Bizottságának titkára. Budavári Sándor Ivan Hriszto Stefan Nyikolájev Nyikolaj Bonev Késik a busz Sokan vannak közöttünk olyanok, akiknek a munkahelye távol van a családtól. Dolgozóink több mint 40 településről ingáznak az egri, a gyöngyösi, a hatvani és fővárosi munkahelyekre. Helyzetüket, életmódjukat a munkássá válás folyamata jellemzi. A bejáró dolgozók élet- és munkakörülményeivel a szakszervezeti bizottság is gyakran foglalkozik. A megkülönböztetett figyelmet sajátos helyzetük és nagy számuk is indokolja. A Mezőkövesdre utazók dicsérték a kényelmes autóbuszt, de panaszolva mondták: gyakran félórát is késik a városukba tartó szállítójármű. Kérik a gépgazdálkodási és szállítási főüzemet, hogy biztosítsa számukra a késedelem nélküli hazautazást. Dolgozzunk nyereségesen az új esztendőben is! Az 1984-es esztendőt újabb sikeres évnek könyvelhetjük el a vállalat életében. Az 1984. év legfontosabb célkitűzéseit — az eredményes gazdálkodás fokozását; az ipari háttér jobb hasznosítását; a vállalat terheinek gyorsított mérséklését — sikerült teljesítenünk. Gazdasgi tervünket 30 millió forint nyereséggel zárjuk, várhatóan 20 százalékkal teljesítjük túl nyereségtervünket, s ezzel a VI. ötéves terv első éveinek igen nehéz, veszteséges gazdálkodási helyzetéből az eredményes, stabilizálódó, kibontakozódás felé vezető útra léptünk. Kiemelt feladatainkat, legfontosabb célkitűzéseinket teljesítettük: 212 tervezett lakással szemben 225 darabot adtunk át, előteljesítéssel adtuk át a Lajosvárosi 16 tantermes iskola tantermi szárnyát, számos létesítményünket határidő előtt, jobb minőségben készítettük el, mint korábban. Sikerült javítani a műszaki- és termeléselőkészítés, a gazdálkodás, a határidős fegyelem, a minőségi munkavégzés színvonalán, melyekkel sikereinket megalapozhattuk. Elért eredményeinkre joggal lehetünk büszkék, nemcsak azért, mert alapját a korábbiaknál még jobban előkészített, szervezettebben végzett munkával teremtettük meg, de azért is, mert olyan időszakban, olyan feltételek között értük el, amelyek a megváltozott, szigorított gazdálkodási körülményekhez való rugalmas vállalati alkalmazkodni tudás képességét is megkívánták — s ennek is meg tudtunk felelni. Eddigi eredményeink reális számbavétele során azt is világosan és tisztán látnunk kell, hol vannak további gazdálkodási tartalékaink, milyen területeken szükséges további előrelépés. Hiányosságaink vannak a piackutatás, a munka- és termelésszervezés, a munkafegyelem, a teljesítményarányos minőségi bérezés, a termelés és az árbevétel ütemessége, belső tartalékaink hasznosítása területein. A vállalati gazdálkodás tapasztalatainak ismeretében — hibáink feltárása, felszámolása mellett — a változó gazdálkodási körülményeket is figyelembe véve 1985. évre legfontosabb célkitűzéseink: — a nyereséges gazdálkodás jelentős fokozása mellett(vállalati terv: 51 millió forint nyereség) megfelelni az új jövedelemszabályozás feltételeinek; — a vállalati szanálási terhek előírt ütemű teljesítésének biztosítása; — a dolgozói munkás- és szociális ellátás elért szintjének megtartása; — a vállalati hírnév folyamatos erősítése, növelése. Az 1985-re előirányzott fő célkitűzéseink megvalósítása — az építőipari ágazat egészét érintő kedvezőtlen irányú változások hatása (építési piac szűkülése; strukturális átrendeződése; versenyhelyzet erősödése), valamint az 1985-től bevezetésre kerülő újfajta jövedelemszabályozás követelményeinek való megfelelés — a maximálisan elérhető nyereségre és az élőmunkával, állóeszközökkel való maximális takarékosságra ösztönzi a vállalat egész kollektíváját. A vállalat az 1985. évi gazdálkodási eredménytervezés alapján a legnagyobb bérfejlesztési lehetőséget is jelentő — több, mint 10 százalékos — keresetszint-szabályozási rendszert kívánja választani. Célkitűzéseink valóra váltásához az élőmunka hatékonyságának lényeges — mintegy 20 százalékos — növelése mellett szükséges a termelési volumen 10—15 százalékos növelése is. Eredménytervünk teljesítése érdekében kiemelt figyelmet kell fordítanunk a költséggazdálkodás színvonalának további javítására, anyag- és energiatakarékosság fokozására, kapacitásaink minél teljesebb hasznosítására. Vállalatunknak 1985-ben van felkészültségének megfelelő és elegendő munkája, építés-szerelési kapacitása csaknem teljesen kitöltött. A feladataink elvégzéséhez rendelkezünk a szükséges eszközökkel, egyéb feltételei is megteremthetők. Az 1985-ös esztendő rendkívüli jelentőségű és fontosságú vállalatunk életében: hazánk felszabadulásának 40. évfordulójának, a Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresszusának, a VI. ötéves terv befejezésének éve, a szocialista gazdaság megújulásának, benne vállalatunk további életképessége bizonyításának éve! Célul tűzött eredményeinkért következetesebben, keményebben kell dolgoznunk, mert csak a jobban, színvonalasabban végzett egyéni és kollektív munka révén erősíthető meg az az alap, amire a vállalati jövőt biztonsággal építhetjük. Eddigi munkasikereinknek a vállalat valamennyi dolgozója részese. Az eredményes munkát megköszönve, a politikai, társadalmi és tömegszervezeti vezetés nevében is kívánok minden dolgozónknak békés, további közös munkasikerekben gazdag új esztendőt, magánéletükben sok boldogságot. Szamos Gábor igazgató VITA (111.) Reflektorfényben a művezető Nincs még egy vezető az irányítási láncolatban, aki nap nap után annyi közvetlen utasítást kénytelen adni, mint a művezető. Ezek zöme éppoly parancs, mint amilyet a katonai elöljáró ad beosztottjának. A felelősség a művezetőé, s előfordul, hogy mérlegelésre, fontolgatásra sem idő, sem lehetőség nincs. Ha a dolgozók nem fogadják el utasításait, s a művezető magyarázkodásra szorul, csak idő kérdése, mikor válik képtelenné funkciója betöltésére. Ez a kép a döntések végrehajtásának időszakára modell. Nem tévesztendő össze a demokratikus, együttműködő vezető vitákban, beszélgetésekben formált véleményével, tehát az előkészítés időszakával. Ez inkább erőt, biztonságot jelent. A végrehajtásban azonban nincs apelláta. A vezető tekintélye biztosíték kell, hogy legyen az üzem gördülékeny munkavégzésére, az azonnali reagálásra. Tekintély nélkül nem megy. Képtelen ellátni a művezető feladatát, ha elveszti tekintélyét, akár fölülről nézve, akár alulról tekintve. Sokan hajlamosak a tekintélyt a vezető és a beosztottak viszonyára értelmezni csupán. Pedig igaz ez megfordítva is. Hogy tud a művezető érdemben tárgyalni az irányítási láncolatban fölötte állókkal, ha szavának, javaslatainak nincs hitele. A művezetőnek könnyebb eszközöket szereznie a főnöki tekintély megszerzéséhez. A gondok általában akkor jelentkeznek, mikor a művezető mint beosztott lép fel. A művezető tekintélye általában képzettségén, informáltságán és személyes tulajdonságain alapszik. — A vezetői hármas követelmény szakmai eleme a művezetőnél kap különös hangsúlyt. A művezetőnek a technikai és technológiai folyamatok biztos kezű, beosztottain és általában nagyobb ismeretekkel és tapasztalatokkal rendelkező irányítójának kell lennie. A szakmai fölény tehát legtöbbször szükségszerű. A tekintélynek ez a pillére még a kézműipari korszakban gyökeredzik. Amikor mindenki ugyanazt a munkát végezte a műhelyben, természetes volt, hogy a legszebb darabot, a legjobb fogásokkal, a legügyesebben a „mester” tudja készíteni, ő mutatta meg a mesterfogásokat az újaknak, s ha a gép mellé állt, szinte muzsikált kezében a szerszám. Ám a technika fejlődésével a műhelyek heterogén folyamatokat végeznek s bonyolult gépek, berendezések váltották fel az egyszerű szerszámokat. Elvárható-e napjainkban, hogy egy-egy művezető akár 5—6 szakmában is otthonos legyen, mindenből ő tudja a legjobbat, s értsen a legbonyolultabb gépekhez is? Aligha. Sőt, az a művezető, aki mindenben tévedhetetlennek hiszi magát, fölmérhetetlenül sokat árthat. Számos gyakorlati példa bizonyítja, hogy ott, ahol a vezető a „tekintélyen” azt érti, hogy utasításait lényegében minden ellenállás nélkül elfogadják és végrehajtják, ott átlagon felüli mértékben fordulnak elő kieső idők és selejtes munkák. A dolgozók ugyanis egy ideg próbálkoznak, s figyelmeztetnek a nyilvánvalóan hibás utasításokra, ám egy idő után felhagynak az apellálással. „A parancs az parancs, én akkor is megkapom a pénzem, ha az utasítás szerint selejtet gyártok, az ő felelősségére — az ő kárára.” A közösség és a belenyugvás azután lassan szétrombolja az egyéni kezdeményezést és munkakedvet. Ott, ahol a szervezőknek sikerült a vezetőket meggyőzni arról, hogy tekintélyüknek a legkevésbé az árthat, ha a megbízásokat megbeszélik, kikérik a dolgozók véleményét, és a megalapozott kifogásokat és ésszerűsítő javaslatokat hasznosítják, a beosztottaknak érdemes gondolkodni, kezdeményezni. A dolgozók zöme épp azt kéri számon: mennyirre tud folyamatos munkát adni, képes-e „hozni” a termelési programokat, van-e időben anyag, gép, tehát már nem a szakember képzettségét, hanem a vezetői készséget mérlegelik. A tekintély első pillére tehát jelentősen megváltozott. A képzettség követelménye maradt, ám új, magasabb rendű tudás vált mértékadóvá. A vezetői tekintély másik alapja az informáltság. A művezető az irányító és a végrehajtó apparátus összekötője. A munkások tehát joggal várják el tőle, hogy képviselje a vezetői kart. Felvilágosítást tudjon adni a vállalattal, a munkakörülményekkel, a szociális viszonyokkal, a tervekkel, a jövő elképzeléseivel kapcsolatos kérdésekre. A régi mesterek idején a termelési folyamatok időben szinte változatlanok voltak. Lassan gyűltek össze a művezető számára szükséges információk ám ezek hosszú ideig érvényesek maradtak, tehát a közvetlen termelést irányító információs bázisa adatbankként működött. Napjainkban a gyorsan változó körülmények, a formálódó környezet újra és újra alkalmazkodásra idomulásra kényszeríti a vállalati szervezetet. Emiatt jelentősen megnőtt a dolgozók információigénye, s mind többször fordulnak kérdéssel a közvetlen termelésirányítókhoz. Épp ezért döntő kérdés, hogy a művezetőt az irányítási láncolat szerves részének tekintsék, s része legyen a vállalat tájékoztatási rendszerének. A művezető informáltsága döntő jelentőségű az eredmény szempontjából is. A termelőágazatokban a közvetlen termelésirányítók többsége félterméket gyártó műhelyben dolgozik, tehát kapja valahonnan a munkadarabot, s adja tovább. Ahhoz tehát, hogy megfelelően intézkedjék, ismernie kell a gyártás menetének egészét és a végtermékkel kapcsolatos információkat is. Vonatkozik ez különösen a tervekre, a szállítási határidőkre, a minőségre, így képes csak a művezető előre készülni, üzemen belül programozni. (Folytatjuk)