Heves Megyei Nap, 1995. április (2. évfolyam, 77-100. szám)
1995-04-01 / 77. szám
1995. ÁPRILIS 1., SZOMBAT Ami nem áprilisi tréfa Ezúttal szombatra esett április elseje, a tréfálkozás világnapja, tehát mindenkinek jut ideje arra, hogy derültséget keltsen néhány ártatlan tréfával, apró becsapással akkor is, ha mindennapjaink mostanában kevesebb okot szolgáltatnak a jókedvre. SCHÖFFER JENŐ Ám bármennyire is a humoré a hónapkezdő nap, az élet és a sors erről többnyire nem vesz tudomást. Ezen a napon is születünk és halunk, építünk és rombolunk, tervezünk és bevégzünk dolgokat, akárcsak az esztendő többi napján. Nevezetes események évfordulóinak sem vagyunk híjával, legyen erre bizonyíték az alábbi szemelgetés. Kerek 180 esztendővel ezelőtt született Otto Bismarck, akit a történelem „Vaskancellár”-ként ismer. A német egység - amiért porosz külügyminiszterként és miniszterelnökként oly sokat próbált tenni - 1871-ben vált először valósággá, majd később a világ folyása ismét időszerűvé tette a bismarcki gondolatot. A hajdani birodalmi kancellár bizonyára elégedetten tapasztalná, hogy korunkban újra az egységes Németországban élnek kései honfitársai. A mi utolsó uralkodónk - IV. Károly aki egyben osztrák császár is volt, viszont április elsején halt meg, 73 évvel ezelőtt, egy évvel azután, hogy trónját elvesztette. Hét gyermeke közül nálunk Habsburg Ottó a legismertebb, és nyugodtan állíthatjuk róla: politikai magatartásáért, tetteiért, mindig büszkén vallott magyarságáért idehaza is tisztelet övezi az időskorában is példásan aktív - hozzánk gyakran ellátogató - politikust. a Ha április elseje gyásznap Habsburg-ház történetében, így fogható fel a magyarságéban is. Százegy évvel ezelőtt ugyanis ezen a napon temették el Kossuth Lajos Turinból hazahozott hamvait a budapesti Kerepesi temetőben. A mauzóleumban - amit Kossuthról neveztek el - ma is ezrek róhatják le kegyeletüket történelmünk egyik legnagyobb államférfijának emléke előtt. „Ez a bombázás nem jött volna létre, ha nincs Jakovlev” — próbálkozhatnánk a nap hangulatához illőbb - bár kissé morbid - tréfával, arra utalva, hogy 89 évvel ezelőtt éppen április elsején született Alekszandr Szergejevics Jakovlev, az elsősorban szuperszonikus vadászgépként ismert JAK-repülőgépek tervezője és konstruktőre. Honfitársa Szergejevics Makarenko 57 évvel ezelőtt halt meg e napon. Nevét ki ne ismerné? Ő volt az a pedagógus, aki munkatelepet szervezett a kiskorú bűnözők és kommunát a csavargó, otthontalan gyermekek számára, mert hitt a fegyelem és a munkára nevelés jellemformáló erejében. így szerzett tapasztalatait az általa pedagógiai hőskölteménynek nevezett regényében, az „Új ember kovácsáéban összegezte. Még mindig az orosz történelemnél maradva, a híres, paródiát, gúnyt, groteszket igencsak mesterien alkalmazó orosz író, Nyikolaj Vasziljevics Gogol ugyancsak április elsején született. Igaz, már 196 éve, de művei: az Egy őrült naplója, A köpeny, Az orr, A revizor főhősei olyan magatartású, gondolkodású figurák, akiknek eszmei követői ma megérdemlik a kíméletlen pellengérre állítást. A zeneművészet Szergej Rahmanyinov orosz születésű, de élete felét Párizsban és az Újvilágban leélt zseniális zeneszerzőre és zongoraművészre emlékezik e napon. A 122 éve született mester szimfonikus költeményei, zongoraversenyei ma is mindennapos műsorszámok a koncertpódiumokon. A 240 éve született francia konyha és általában az étkezés örömeit mesteri szinten ismerő és taglaló gourmet ma is megszívlelendő ötleteket és tanácsokat ad az olvasónak ahhoz, hogy miként lehet nemcsak elfogyasztani, hanem élvezni is azt, amit a terített asztal kínál. Ezzel kapcsolatos a mi április elsejei kettős jókívánságunk is: ilyen terített asztal legyen minden magyar család otthonában, s ez később se minősüljön csupán áprilisi tréfának. FURA KÉP Gyerekeknek Ha jól megfigyeled a képet, három különös dolgot találhatsz! Jó szórakozást kíván a Miki Manó Magazin! PANORÁMA HEVES MEGYEI NAP 7 Színészi sziporka Kérjük Kedves Olvasóinkat, hogy a rejtvény megfejtését erre a szelvényre írják rá, majd a szelvényt vágják ki, ragasszák postai levezőlapra, úgy küldjék be - legkésőbb csütörtökön éjfélig - a szerkesztőségbe. A nyeremények sorsolásán csak a szelvényen beküldött helyes megfejtések vesznek részt. A helyes megfejtés: REJTŐ JENO (P. HOWARD) Vesztegzár a Grand Hotelben 14. rész e, sajnos, a karját tárta ki, és mert nem nézett hátra, leverte a pincér kezéből a tálcát. A kis darab főtt hal mozdulatlanul pihent levében a szőnyegen. - Ó, Madonna! - kiáltotta kétségbeesetten. - Milyen ügyetlenség... Kérem, engedje meg, hogy vendégül lássam egy csésze teára, némi kárpótlásul a kis vacsoráért... Ne utasítsa vissza, mert megaláz... A húszas szobában lakom, itt van a közelben... - Kérem... én ma csak bojtosét ehetem - mondta megtörten, és úgy nézett a földön fekvő halra, mintha valami elhunyt, szeretett hozzátartozója lenne. Rövid biccentéssel és teljesen üres gyomorral elindult a főlépcső felé. Azután hirtelen sietve visszatért, és benyitott a sötét étterembe. A főlépcső felől ugyanis Elder főfelügyelő közeledett. Elder csak egy pillanatra látta. Nyomban a portáshoz sietett. - Ismeri ezt a hittérítőt? - Bizonyára. De ma annyian érkeztek, hogy utána kell néznem, ha főfelügyelő úr tudni akar valamit... - Igen, nézze meg a nevét és az adatait. Közben kijött a főpincér a bárból, és signora Bellihez ment. - Szíveskedjék visszatérni a bárba. Az a két úr a signora asztalánál hangosan sértegeti egymást. - Ó! Santa Madonna! - kiáltotta, és elsietett a pincérrel. - Rev. Paul Sorgette, hittérítő - mondta a portás. - Autocaron érkezett a jávai kirándulókkal, és egy bankátutalás miatt jött be a Grand Hotelbe. Közben történt a sajnálatos baleset. - Hányas szobában lakik? - Hatvanhat. Második emelet. - Köszönöm... Odament az étteremhez. Az ajtó zárva! Most már habozás nélkül a lifthez lépett, és beszállt. - Második emelet... - A lift búgva elindult... Szerette volna felpofozni magát, amiért nem sietett nyomban a hittérítő után. A lift megállt. Gyorsan ki akart lépni. - Nem lehet, uram - mondta a néger fiú. - Két emelet között vagyunk. - Miért állt meg a lift? - Valószínűleg kinyílt az ajtó valamelyik emeleten. - Most mit kell csinálni? - topogott türelmetlenül Elder. - Csengetni kell a portásnak. Ő végigjárja az emeleteket, és ha becsukja a nyitott ajtót, akkor ismét megindulunk. Rémes, hogy milyen lassú. Ha valamelyik felső emeleten nyílt ki a liftajtó, akkor ránk virrad. Zsábája van szegénynek. Portásnál nagy baj... Én nem tartanám. - Csengetett már? - Még nem, de ez hamar megvan - felelte biztatóan, és lenyomta az egyik fehér gombot. - Most tessék majd megfigyelni, hogy meddig elpiszmog ez a vénember. Csakugyan félórát tartott, amíg végigjárta az öt emeletet, és végül rájött, hogy a félemeleten elfelejtette megnézni, pedig ott nyílt ki az ajtó. A lift felszökkent, rövid búgás, a boy kirántja az ajtót. - Negyedik. Eldernek fejébe tódult a vér. - A másodikra mondtam! - Egy perc... Le! Két másodperc múlva a lift megáll, Elder kiszállna, de a boy legyint. - Megint kinyílt az ajtó, úgy látszik, viccel valaki. - Hogy az a...! ... Alig háromnegyed óra múlva ott állt a hatvanhatos szoba előtt. A hittérítő ruhája kiakasztva függött, a küszöbön egy pár cipő. Bekopogott. - Ki az? - kérdezte egy rekedt hang. - Keresik a hittérítő urat... Lassú csoszogás, nyílt az ajtó. Ősz, sovány arcú ember nézett ki. - Engem keresnek? - Igen. Crafford hittérítő urat várják a szalonban. - Én Paul Sorgette vagyok! - Bocsánat, akkor tévedés. Rév. Craffordot várják. - Az sem lehet. Craffordot tavaly megsütötték a Viktória Nyanza-tónál... - Akkor ez egy másik Crafford. - Hallja! Ki maga?! Az egész hazugságból egy szót sem hiszek! Az imént is kaparászott valaki az ajtómon! Nagyon gyanús éjszakai jelenség az úr! - Én Elder főfelügyelő vagyok. A pénzt mindenesetre okosabb lesz leadni a széfbe. - Mi... Honnan tudja?... - A portás mondta, hogy átutalása jött. Mikor feküdt le? Tizenegykor - felelte a hittérítő, és bevágta az ajtót. Tizenkettőre járt.