Heves Megyei Nap, 1995. július (2. évfolyam, 152-177. szám)

1995-07-15 / 164. szám

1995. JÚLIUS 15., SZOMBAT NEMZETKÖZI HADI JOG A túszszedés háborús bűn A Balkántól a Kaukázusig, Tokiótól Miamiig túszdrámák jelzik a terrorizmus világméretű tobzódását. A zsarolás hol sikerrel jár, hol életükkel fizetnek a túszszedők. A középkorban a túszok sze­dése ugyanúgy a nemzetközi szerződések betartatásának eszköze volt, mint az eskü, a zálog vagy egyéb garanciák. Pontosabban túszok adásáról volt szó, így akarta az egyik ál­lam vagy uralkodó biztosítani a másikat, hogy tartsa magát a megkötött szerződés betűjé­hez és szelleméhez. A túsz­adást utolsó alkalommal az 1748- as aacheni szerződés kapcsán alkalmazták. Nagy- Britannia két angol főnemest küldött Franciaországba, biz­tosítékul arra, hogy egy kana­dai szigetet (Cape Breton Is­land) vissza fog adni Francia­­országnak. A két túsz csak 1749- ig maradt Franciaor­szágban. „Nemzetközi jogi intéz­ménynek” számított a túszok adása számos kapitulációs és békeszerződés esetében is, amikor a felek nem nagyon bíztak a megállapított feltéte­lek betartásában, sőt egymás esküjében sem. Hosszú ideig azután a megszálló hatalom által összegyűjtött személyek szerepeltek túszokként, akik­nek életükkel kellett felelniök a háborúk után megszállt te­rületek rendjének biztosí­tásáért. A német hadsereg a második világháború alatt a megszállt területek lakosságá­nak megfélemlítése céljából rendszeresen szedett túszo­kat, akik közül sokat kivégez­tek. Ezeket a kegyetlenkedé­seket a nürnbergi Nemzetkö­zi Katonai Törvényszék hábo­rús bűncselekményeknek mi­nősítette. Túszok kivégzését más személyek cselekedetei­ért egyébként az általános nemzetközi jog és a hadijog is tiltotta, amikor még úgy fo­galmazott, hogy csak fegyve­res ellenség semmisíthető meg, és az is csak harcban. A polgári lakosságnak a háború idején való fokozott védelmére megkötött 1949-es IV. genfi egyezmény védett­nek nyilvánította azokat a sze­mélyeket, akik fegyveres összeütközés vagy megszállás esetén olyan hatalom uralma alá kerültek, amelynek nem állampolgárai. Az egyezmény 3. cikke egyszer s mindenkor­ra és mindenütt megtiltotta a túszszedést. Leszögezte: egyetlen „védett személyt” sem szabad felhasználni arra, hogy jelenlétével bizonyos pontokat vagy vidékeket ka­tonai műveletektől mentesít­sen (boszniai ENSZ-béke­­fenntartók), fegyveres konf­liktusban általában diósak a terrorintézkedéseknek minő­sülő olyan csoportos bünteté­sek, mint például a túszok szedése. Hírek innen-onnan # A Dardanelláknál egy bú­várcsoport a második világhá­borúban elsüllyedt török ten­geralattjáró roncsaira buk­kant. A búvárhajó testében angol gyártmányú tengeri ak­na szilánkjait találták meg. Ezt az aknát az angolok 1915- ben, a Gallipoli-félszigeti csa­ta idején telepítették. Az ak­nára futott török tengeralatt­járó 38 főnyi személyzetével harminchét évvel később, 1942-ben került a tengerfe­nékre. Törökország az első vi­lágháborúban Németország szövetségese volt, a második világháborúban azonban semlegességet nyilvánított. * • A „Coron” amerikai tor­pedóromboló az orosz Északi Flotta támaszpontjára, Szeve­­rodvinszkbe látogatott, ami­kor megsérült jobb oldali ha­jócsavarja, és elvesztette bal­oldali hajócsavarjának egyik lapátját. A sérüléseket az amerikai hadihajó parancs­nokának óvatlansága okozta. A támaszpont orosz személy­zete ingyen végezte el az „el­sősegélynyújtást”, Oleg Vitrjuk búvárkapitány pedig a ten­gerfenéken megtalálta az el­veszett alkatrészt, amelyet az amerikai hajó fedélzetére emeltek, és a „Coron” saját erőből elindulhatott hazai tá­maszpontja, Norfolk felé, ahol elvégzik a szükséges javí­tásokat. * # Brazíliában sikerrel dol­goztak ki olyan különleges festéket, amellyel a rádióloká­torok számára „szinte látha­­tatlanná” tehetők repülőgé­pek, rakéták, hadihajók. Ha­sonló technológiával készült azoknak az amerikai F-117A típusú repülőgépeknek burkolata, amelyek az iraki­- kuvaiti konfliktus idején részt vettek Bagdad éjszakai bom­bázásában. A Rio de Janeiró­­ból jelzett laboratóriumi kí­sérletek után elsőnek a brazil légierő harci helikoptereit lát­ják el hasonló bevonattal. A brazil „lopakodófesték” 92 százalékkal csökkenti a repü­lőgépek radarészlelhetőségét. Az oldalt írta Pirityi Sándor - a hadtudományok kandidátusa PANORÁMA STAGNÁL A FEGYVERGYÁRTÁS Atomarzenál Az atomkorszak elmúlt fél évszázada alatt (1945-1995) öt elismert, úgynevezett „deklarált” atomhatalom alakult ki, de jelenleg világátlagban stagnálást mutat a nukleáris fegyverek előállítása. Legalábbis ezt vallja a Stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet (SIPRI), amely most dobta piacra vaskos katonapolitikai-haditechnikai évkönyvét. A tekintélyes stockholmi ku­tatóintézet nemzetközi gárdá­ja úgy tudja, hogy fegyverigé­nyeknek megfelelő plutóni­um gyártása csupán Iránban és Izraelben folytatódik. Izra­el hozzávetőleg 440 kilog­ramm, India 350 kilogramm „fegyverplutóniummal” ren­delkezik. A SIPRI becslése szerint 1995 elején az Egyesült Álla­mok 8000 nukleáris robbanó­töltettel, a Független Államok Közössége (FÁK) államai 14 500, Franciaország 500, Nagy-Britannia 250-300, Kí­na 300 atomtöltettel szerepelt az úgynevezett „deklarált” atomhatalmak arzenáljában. Izraelnek, amely sem meg­erősíteni, sem cáfolni nem hajlandó atomhatalmi státu­sát, a SIPRI-évkönyv szerint valamivel kevesebb mint 100 atomfegyvere van. Bizony, a franciák is A brit Channel Four News Televízió és az Indepen­dent című londoni lap nemrég módot talált arra, hogy bűntudatot ébresszen a büszke franciákban. Franciaországban az országos aknamentesítés 1944-1947 kö­zött zajlott A francia hadsereg 1944 decemberében még száz­millió aknával számolt, egy év múlva csak 20 millió, majd 12 millió aknáról beszéltek. Párizs háromezer áldozatot vallott be, a Nemzetközi Vöröskereszt 1948 májusában húszezer ál­dozatról adott jelentést Az 1929-es genfi egyezmény 32. cikke kimondja, hogy tilos a hadifoglyokat egészségtelen vagy veszélyes munkákra alkal­mazni. Raymond­ Aubrac, az ak­namentesítési művelet egykori irányítója - egyébként a francia Ellenállás hőse - úgy fogalma­zott, hogy a hadifoglyok tenni­valója volt 1946 végéig az ak­nák felkutatása, majd az akná­kat francia szakemberek sem­misítették meg, a műveletben kétezer-ötszáz német hadifo­goly működött közre. Nem kisebb érdeklődést keltett, hogy a franciák 1945 májusától megkezdték a né­met atomtudósok és egyéb kutatók begyűjtését a francia megszállási övezetben, és sa­ját nemzeti céljaikra való fel­­használását. 1945. augusztus 1-jén további 32 neves német kutató kelt át a Rajnán, hogy az elzászi intézetben működ­jék, ahol 1946-ban már 77 né­met kutató dolgozott 87 fran­cia kollégája „alá”. A német atom- és rakéta­­technikai szakemberekre való „vadászat” az AFP francia hír­­ügynökség megfogalmazása szerint a nyugati különleges szolgálatok „megengedett te­vékenységébe” tartozott, amelyek eleinte citromként facsarták ki a német szakem­bereket, csak később honoso­dott meg a korrekt együttmű­ködés. HEVES megyei nap 11 MADE IN U.S.A. Érdekorientált döntés „A fegyverkivitel továbbra is az amerikai külpolitika tör­vényes eszköze” - ez az alaptétele annak a politikának, amelyet Washington most pontosított a hagyományos fegyverek, haditechnikai eszközök külföldi értékesítése vonatkozásában. A „Made in U. S. A.” jelzésű fegyverex­port a múlt évben 12 milliárd dollárt hozott az Egyesült Államoknak, és ezt csupán a kormányközi megállapodá­sok vonalán. A Clinton elnök által szentesített új-régi fegyverkiviteli politika az Egyesült Államok és szövetségesei biztonságát, meghatározott föld­rajzi térségek katonai stabilitását tartja szem előtt, de mást is. A fegyverkivitel nem változtathat azon, hogy az amerikai katonai erő minőségi fölényben maradjon bármely lehetséges ellenféllel szem­ben, hogy az amerikai hadiipar továbbra is eleget tegyen a hazai vé­delmi elvárásoknak és hosszú távon segítsen fenntartani a hadi­­technikai fölényt­­ alacsonyabb költségek mellett. Az Egyesült Államok szívesen látná, ha a hagyományos fegyver­zet világkereskedelme „átlátszóbb” lenne. Az ENSZ elvárja tagálla­maitól, hogy nagyobb nemzetközi fegyvereladásaikat bejegyeztes­sék, de Washington az egyes országok katonai potenciáljának könnyebb felmérést is szeretné elérni. Amerika nem exportál állami szinten fegyvereket a válság- és konfliktusövezetekbe, szigorú ellenőrzés alatt ak­arja tartani a tö­megpusztító fegyverek és célba juttató eszközeik kivitelét. Saját ha­táskörében megakadályozza az „érzékeny” fejlesztési és gyártási tervek és gljárások továbbadását, általában minden katonai kihatá­sú kiviteli döntést esetről esetre, egyedi alapon hoz, számolva azzal, hogy különleges hagyományos fegyverfajták is „felmérhetetlen ká­rokat okozhatnak ellenséges államok és csoportok kezében”. Washington segíteni kívánja Közép- és Kelet-Európa hadiipa­rát a polgári termelésre való átállásban, Dél-Afrikát és más új fegy­verexportőröket az „ésszerű” fegyverkiviteli politika kialakításába, de nagyon nem szeretné, ha Oroszország például támogatná Iránt vagy olyan más országokat,­­amelyek egyértelműen keresztezik az amerikai nemzetbiztonsági érdekeket”. Az ilyen támogatás felér nemzetbiztonsági érdekeink fenyegetésével - jelezte egy amerikai külügyi államtitkár-helyettes, Eric Newsom. A hagyományos fegyverek kivitele nem segítheti az emberi jo­gok megsértését, a terrorizmust, nem segíthet továbbadással har­madik országban tevékenykedő diverzáns erőket. Az Egyesült Álla­mok egyoldalúan korlátozza olyan válogatás nélkül ható eszközök exportját, mint a gyalogsági aknák, és nem exportál fegyvereket oda, ahol vélekedése szerint a biztonság egyéb eszközökkel jobban szavatolható, vagy ahol a konfliktusok tisztán békés rendezése cél­ravezető. KATONAPOLITIKA MAKACS KÖVETKEZETESSÉGGEL A VILÁGHATALOMBA Kína, a dacos Akár a politikai, akár a katonai területet nézzük, Peking évtizedek óta makacs követ­kezetességgel tör előre a világhatalmi élbolyba, s ebben a zűrzavaros helyzet éppúgy segíti, mint saját politikai stratégiája és katonai taktikája. Stratégiai partnerséget épít ki a Kínai Népköztársaság az Egye­sült Államokkal és Oroszország­gal, Indiával és Japánnal, de a partnerség nem jelent enged­ményeket, nem tartalmazhatja a kínai érdekek semmiféle csor­bítását Személyi diplomáciája csúcstalálkozóktól, látogatások­tól, megállapodásoktól, nyilat­kozatoktól hemzseg, de közben Kína hadászati támadópotenci­ált épít ki, tökéletesíti és gyara­pítja atomfegyverzetét éberen őrködik szárazföldi és tengeri határain, a vitás kérdéseket a legritkábban sem oldja meg úgy, hogy azok katonailag hát­rányos helyzetbe hozzák. Felszisszent a világ, amikor Kína május 15-én hajnalban végrehajtotta 42. kísérleti atom­­robbantását Ezenkívül helyvál­toztató indítóállású interkonti­nentális ballasztikus rakétával is végzett kísérletet. Az Egyesült Államok „mély sajnálatát”, Oroszország „nyugtalanságát” fejezte ki, Japán a gazdasági kapcsolatok befagyasztásával fe­nyegetőzött. Kína azonban csak annyit mondott, hogy nem vé­gez több atomfegyverkísérletet, ha az atomhatalmak megegyez­nek a nukleáris fegyverek alkal­mazásának betiltásában, illetve a kísérleti robbantások általá­nos és teljes beszüntetésében. Franciaország sajnos olyan el­nököt választott akkor Jacques Chirac személyében, aki nem zárta ki, hogy folytatódnak a francia atomkísérletek Mururo­án, a Csendes-óceán déli ré­szén, ahol ezek a robbantások Pierre Bérégovoy 1992. áprilisi moratóriumdöntése óta szü­neteltek. (A The European szerint Párizs még tíz robban­tást tervez a „teljes atom­csend” 1996-os megvalósulá­sa előtt.) (IISS) nemrég azt jósolta, hogy a kínai hadsereg 2010- re 50-70 interkontinentális ballisztikus rakétával fog ren­delkezni, helyhez kötött és helyváltoztató, több robbantó töltetű változatokban, szem­ben a jelenlegi 14 ilyen raké­tával. A kínai rakéták most társaság rakétapotenciáljának megteremtéséhez, de a lénye­gében nem járult hozzá, hogy Kína 3000 kilométernél na­gyobb hatótávolságú föld-föld osztályú rakétákkal rendel­kezzék. Ez és néhány más el­lentét a szovjet szakértők Kí­nából való távozását és több évtizedes „jégkorszak” beáll­tát vonta maga után a szovjet­kínai viszonyban. Jellemző, hogy mikor Csian Cö-ming kí­nai államfő 1994 szeptemberé­ben, hosszú szünet után feltűnt Moszkvában, Borisz Jelcinnel együtt szükségesnek tartották okmányban rögzíteni, hogy a két állam egyenjogú kapcsolatai „nem szövetségesi jellegűek és nem irányulnak harmadik or­szágok ellen”. 1995-ben Kína tengeralatt­járókat és harci repülőgépeket vásárolt Oroszországtól, de az 1991-es határegyezményt nem realizálták és a 100-100 kilomé­ter szélességű határövezetre vo­natkozó méltányos kölcsönös fegyverzetkorlátozásban Gra­­csov orosz védelmi miniszter sem tudott áttörést elérni tava­szi ötnapos kínai látogatása so­rán. Közben példátlan arányokat öltött az oroszországi kínai be­hatolás gazdasági, kereskedel­mi, pénzügyi értelemben és az illegális bevándorlás értelmé­ben is, ami különösen Oroszor­szág távol-keleti részén súlyos feszültséghez, a bűnözés és a munkanélküliség fokozódásá­hoz, területi túlkapásokhoz ve­zetett. A 80-as évek eleje óta a kí­nai-amerikai viszony elsősor­ban egyfajta szovjetellenes szö­vetkezés talaján javult A Szov­jetunió megszűnésével ez a fo­lyamat is elsorvadt, de 1993- ban a Pentagon ismét szorgal­mazni kezdte a kapcsolatok fel­elevenítését, főként katonai vo­nalon. Legyengült az 1989-es pekingi kormányellenes meg­­­mozdulások fegyveres elfojtá­sának, az emberi jogok kínai megsértésének amerikai bírá­lata, viszont Peking szerfelett idegesen reagált az USA és Tajvan minden közösködésé­­re, az amerikai rakétavédelmi tervekhez, amelyek a kínai hadászati potenciál leértéke­lődéséhez vezethetnek. Kína kivonult a koreai fegyverszü­neti bizottságból, súlyos bi­zonytalanságot teremtve Washington és Szöul viszo­nyában. Végül felerősödött a kínai igények hangoztatása a természeti kincsekben gazdag Spratly-szigetcsoport vonat­kozásában, amelynek straté­giai helyzete is különleges a Dél-kínai-tengeren. Ezzel függhet össze kínai ha­ditengerészeti ambíciók újabb jelentkezése. Már 1994 októbe­rében, amikor egy kínai atom­hajtóműves tengeralattjáró ve­szélyesen megközelítette a Kitty Hawk amerikai repülőgép-hor­dozót,­­ Kína öt ilyen egységgel rendelkezik - a világsajtó a kí­nai tengeri hatalom „kivetítésé­nek” új szakaszáról írt, még in­kább téma lett ez egy modern orosz repülőgép hordozó meg­vásárlásának kínai szándéka kapcsán. A szándék nem való­sult meg: az Egyesült Államok és a délkelet-ázsiai országok, amelyek nem érdekeltek a kí­nai tengeri hegemónia kialaku­lásában, valószínűleg erős nyo­mást gyakoroltak Oroszország­ra. Mindenesetre Kína, amely 380 nagyobb vízfelszíni hadiha­jót, 1400 naszádot és több mint 50 tengeralattjárót tart had­rendben, nem kívánja flottáját hazai vizeken horgonyoztatni, hanem aktív szerepre törekszik az ázsiai-csendes-óceáni térség­ben, egy sajátosan kínai stabili­tási modell megvalósításában. A kínai „atomcsörtetés” ün­ készülő második nemzedéke néprontásként hatott az atom- 12 ezer kilométeres hatóra­­sorompó örök időkre szóló lo­­volságával képes lesz bármely zárása után négy nappal, de a célt elérni Ázsiában. Oroszor­­kínai külügyi szóvivő május 12- szám bármely területén és az én egyértelművé tette: az atom- Egyesült Államok keleti part­­sorompó-szerződés megható­ vonalán is. rázatlan időre szóló kiterjeszté- Májusban Moszkvában járt a se önmagában nem jelenti azt, kínai államelnök és Kínába lá­­hogy az atomfegyverrel rendel- fogatott az orosz védelmi ér­­kező államok örökre szóló mi­­niszter. Alkalom kínálkozott az­­váltságot kaptak volna nukleá­­ra, hogy az orosz sajtó megem­­lis fegyverek birtoklására­ fékezzék 1959-1960-ról, ami­ A londoni Hadászati Tanul­­koz a szovjet vezetés nagy segít­­mányek Nemzetközi Intézete séget nyújtott a Kínai Népköz-

Next