Heves Megyei Nap, 1996. szeptember (3. évfolyam, 204-228. szám)

1996. SZEPTEMBER 2., HÉTFŐ Idegenforgalom vendéglátós szemmel Gyöngyös és a Mátra kiemelt üdülőkörzetnek számít Magyarországon, látogatottság szempontjából a ne­gyedik helyen áll. A mátrai vendéglátásban dolgozó szakembereket kérdeztük az idegenforgalom idei alakulásáról, a vendégkörről, no meg az árakról. _________SZIRÁKI MÁRTA_________ A mátraházi Hotel Ózon gazdasági vezetője lapunk­nak elmondta, hogy a nyár eleje bevétel szempontjából nem volt igazán jó. Júliustól kezdődött el az igazi nyári szezon, jelentős számú kül- és belföldi vendéggel. - Nagyon jól alakult az elmúlt két hónapunk, kezd­te Varga Zoltán, a mátrafüre­­di Avar Szálló igazgatója. Igen sok német vendéget fogadtunk a Forma-1 nagy­díj alatt, de itt szálltak meg a híres skót dudások is. A konferenciaturizmusba bekapcsolódtunk, így szep­ts­tembertől több tanfolyam és előadás színhelye lesz a szál­lodánk. A bevételeink ked­vezőek, és igen sok jelentke­zőnk volt az akciós hetek­ben. A belföldi vendégek közül sokan érkeznek az Al­földről, de dunántúli és fő­városi pihenni vágyók is fel­keresnek minket - tette hoz­zá az igazgató. A gyöngyösi Vincellér panzió igazgatója, Nagy Imre arról számolt be, hogy 60 százalékban külföldiek kere­sik fel fogadójukat. Jelenleg német motorosok kértek szállást, de malájföldi láto­gatók is bérelnek szobát. A Farkasmályi pinceborozó patinás környezetében folk­lór programokat is szervez­nek, amennyiben igény van rá. Gyöngyös önkormányza­ta augusztus 15-ei ülésén megtárgyalta és elfogadta a város és a környék idegen­­forgalmi koncepcióját. Az anyag kidolgozásában részt vállalt Mák Zoltán, a helyi Mátra Szálló igazgatója is. A vendéglátós szakember úgy vélekedett, Gyöngyösön re­mény van egy jobb minősé­gű idegenforgalmi szolgál­tatás kialakítására. A kon­cepció kitér arra is, hogyan lehet tervezett módon vis­­­szajuttatni pénzeket az ide­genforgalomba. A Tourin­­form iroda létrejöttével, an­nak adatbázisa segítségével nem csak a Mátra, hanem Gyöngyös is méltóképp a pi­acra kerülhet, így megvaló­sulhat a „vendégvárás he­lyett a vendéghívás” - tette hozzá befejezésül Mák Zol­tán. KÖRKÉP HEVES MEGYEI NAP Komolyzene a fotográfia tükrében BACSA TIBOR Több mint húsz éve foglalkozik fotózással a Hat­vanban élő Pádár Sándor, akit hely­­történészként is mind többen is­mernek. Mi ab­ból az apropó­ból kerestük fel, hogy most érke­zett haza Len­gyelországból, ahol egy nem­zetközi lyázaton fotózó­máso­dik helyezett lett. Nem ez az első sikere a fia­tal alkotónak, hisz 1990-ben a 168 Óra című újság versenyén is, az MTI-s profik között hozták le egy Petrasovits Anná­ról készült port­réját. Míg egy másik esetben néhány kocka elcsattintása után géppiszto­­lyos őrök vették körül a Keleti pályaudvaron, mikor az egy­kori Szovjetunióból menekült zsidókról készített felvétele­ket. Többórás procedúra alatt sikerült tisztáznia csak, hogy ő nem palesztin terrorista. Erdélyben járva a román helyhatósági választások do­kumentálása közben is megszabadították a negatív­­jaitól. - Egy erdélyi kis faluban, Mákófalván volt az első kiállí­tásom, amit több magyaror­szági tárlat is követett. Amire nagyon büszke vagyok, az a tavalyi Hatvan Expón való bemutatkozásom, ahol 70 er­délyi témájú képemet tettem közszemlére, majd az­ anyag egy része átkerült Hollókőre. FOTÓ: PÁDÁR SÁNDOR Azóta rendszeres is én járom Er­dély, a Felvi­dék, Kárpá­talja eldu­gott kis fal­vak, igyekszem és megörökíte­ni mindent, ami eleink­hez, a rég­múlthoz köthető. Sokan őrültnek tartanak, de úgy ér­zem, mind több helyen megje­lenő fotóim engem igazolnak. Hogy mennyire, bizo­nyítja, hogy a wroclawi fotó­­klubhoz beadott két Kocsis Al­bert fotójával II. díjat nyert. Az 51. alkalommal Duszniki Zdrój-ban megrendezésre ke­rülő Ghopin-fesztiválhoz kö­tődő pályázatra több száz képből válogatták ki azt a 35- öt, amelyet bemutatásra al­kalmasnak ítéltek. Az Alsó- Sziléziában fekvő, gyógyvizé­ről, no meg Chopin-kultuszá­­ról híres kisvárosba ilyenkor több ezren látogatnak el a vi­lág minden tájáról. Közöttük lehetett a hatvani fotós is, akit az­ eredményhirdetésre és a fesztivál öt napjára vendégül láttak a rendezők. - Én soha nem a díjakért, az elismerésért veszek a ke­zembe gépet. Nem mondom, jólesett a gratuláló szó, a meg­különböztetett figyelem, ami­kor a zsűri elnöke kezembe adta a gyönyörű kristályvázát. Ennél már csak akkor lepőd­tem meg jobban, amikor a fesztivál alapítványának kü­­löndíját is nekem ítélte a nemzetközi zsűri - mondta a Zagyva-parti fotós. In memóriám Kocsis Albert II. In memóriám Kocsis Albert I. Dr. Watson Egerben nyomoz A lila levélpapír titka _________SÁRKÖZI JUDIT_________ A lila levélpapír keltette fel érdeklődésemet. A szerkesz­tőség napi irathalmazából kandikált ki élénk színű sar­ka: drogériára, kozmetikára, női divatárura gondoltam ru­tinosan. Ez nem jött be. Egy magánnyomozó, dr. Watson szolgáltatásait tartalmazta a szokatlan színű papiros. - Dr. Watson? - hallóztam a telefonban­­, beszélni sze­retnék önnel. Mint nagy elő­dei, Sire Arthur Conan Doyle regényeiben, étterembe invi­tált, mondta, ő bajuszos negy­venes, én filigrán termete­met, rövid hajamat jelöltem meg. Talpig úriemberre tippel­tem, ahogy az a Sherlock Hol­mes történetekben írva va­gyon, kifogástalan öltöny, ke­mény gallér, arany kézelő­gombok, szolid humor. Némi illatos pipafüst is belengte a várakozást. A magándetektív szimatá­val pattant fel az egri dr. Wat­son, amikor beléptem a meg­jelölt helyre. A pipa kivételé­vel minden stimmelt. Watson a másodvonal, a nagy Holmes csodálója, aki mindig feladja az éppen megfelelő kérdést, hogy a mester brillírozva fejt­hesse ki a megoldást. Miért nem Sherlock Holmes? Elé­gedjünk meg egyelőre Wat­­sonnal, intett le a magánnyo­mozó, majd később kiérde­melhetjük a nagy előd nevét is. És miért Watson? Mi más lehet egy ilyen irodának a ne­ve, érvel a kérdezett. Persze a kamaszkori regényolvasások sem hagyták hidegen a név választásakor a cégvezetőt. A rendőri testület koráb­bi tagja a gyalázatos alulfize­tettség és bánásmód miatt levetette az egyenruhát, de a szakmát nem akarta elfe­ledni, ezért amint lehetett, vagyis egy hónapja, engedé­lyeket szerzett magánnyo­mozói tevékenységre a fővá­rosban és Egerben. Eger igen ígéretes terepnek lát­szik egy magán­nyomozó számára, ez Watson megfi­gyelése. Egy hónapja nyitot­ta ki irodája ajtaját, s hogy azon mennyien sétáltak be, nem publikus. Viszont ez az eltitkolt szám optimizmusra jogosítja fel a detektívet a jö­vőre nézve. Munkáját sokan segítik, természetesen mind a rend­őri testület korábbi tagjai, hiszen azt a szakmát kell gyakorolnia felsőfokon és diszkréten minden detektív­­nek. Ő maga többnyire az eltűnt személyek felkutatá­sában leli örömét, és azt sze­reti, ha tanúvédelemre ké­rik fel. Ez Magyarországon még gyerekcipőben jár, egyáltalán nem tartunk ott, mint Amerikában, hogy a koronatanú új személy­­azonosságot kap, és idegen helyen telepedhet le. Kis ha­zánkban még csak arra van lehetőség, hogy a „forró na­pokban” eltűnjön, majd hir­telen előkerüljön, hogy is­mét köddé váljon a bosszú­tól rettegő tanú családjával együtt. Extra igényeivel is for­duljon hozzánk bizalommal! Az orgonaszínű papiros kí­nálatában bukkantam a rej­télyes felkiáltó mondatra. A titkos szakma bajuszos gya­korlójának erről az a véle­ménye, hogy az már magá­ban elég extrém dolog, ha valaki magándetektív szol­gáltatásit veszi igénybe. De hogy megvilágosodjanak a dolgok, elmondja, az példá­ul különleges kérés, ha vala­ki Távol-Keletre megy üzleti útra, és testőrt kér maga mellé. Ez az őr ugyanis nem vihet fegyvert magával, en­nek ellenére minden körül­mények között meg kell vé­denie a „megrendelőt”, rá­adásul úgy kell elvegyülnie, mondjuk, az üzletemberek világában, hogy még a gya­núja se merüljön fel, hogy nem a biznisz miatt érkezett. Az első megrendelésről faggatom Watsont, hát per­sze, hogy pénzbehajtás volt, de azt ő nem vállalja. Kérés­re megtalálják a pénzzel meglógott bűnöst, s ezt az információt átadják az ügy­félnek, de nem titkos talál­kán borítékban egy bár mé­lyén, ahogy ezt a filmekben látni lehet, mindez egy iro­dában történik. A többit másra bízzák. Tipikus kér­dések, hogy lop-e az igazga­tó a tulajdonostól, fizetőké­­pes-e a társaság, milyen em­ber a leendő munkatárs? Az információ érték, ez a meg­rendelésekből is látszik. A világ minden tájáról vállalja a „gyűjtést”, hogy miként, az viszont a legmélyebben őrzött titkok közé tartozik. Watson azt állítja, semmi mást nem tesz, nem tehet, mint bármely magyar állam­polgár. Csak neki van ideje. Na meg nem mindegy, hogy az apró részleteket mi­lyen koponya rakja egymás mellé. A leves után mertem csu­pán kérdést feltenni az orgo­na színében pompázó levél­papír titkára: mi motiválta a detektívet e szín kiválasztásá­ban? E titkot azonban tovább­ra is homály fedi. Építkezni? Önerőből? ___________ITT___________ Statisztikák szerint Magyaror­szágon egy átlagos háztartási jövedelemből 7-10 év alatt építhető saját otthon, miköz­ben az USA-ban 2-3 év, Angli­ában 3-4 év elegendő ehhez. Magyarországon a házépítés vagy -vásárlás összes költségé­nek mindössze 14 százalékát lehet hitelként felvenni, Nyu­­gat-Európa egyik-másik or­szágában pedig akár 100 szá­zalék hitelből is lehet házat építeni. Máshol 3-4 százalék a lakáshitelkamat, Magyaror­szágon 30-35 százalék. sen A fenti helyzet meglehető­sehangoló, noha már megindult egyfajta változás ezen a téren. A folyamat azonban meglehetősen lassú, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy például a lakásta­karék-pénztárak megalakulá­sát szabályzó törvénytervezet előkészületei már két évvel ezelőtt megkezdődtek, a tör­vény azonban mind a mai na­pig nem született meg. Pénz­ügyi szakemberek azt remé­lik, hogy néhány hónapon be­lül megszavazza az ország­­gyűlés a beterjesztett törvény­­tervezetet, mások szerint jó, ha jövőre sor kerül erre az ak­tusra. Mindennek ellenére jó né­hány bank - köztük az OTP, a Postabank és a Takarékbank - ugrásra készen vár arra, hogy a törvényes feltételek adottak legyenek, s működ­tetni kezdhessék a maguk la­kástakarék-pénztárát, amely önálló, szakosított pénzinté­zetként jelenne meg a piacon. Ezt az újfajta, s Nyugat- Európában jól bevált, műkö­dőképes otthonteremtési tá­mogatási rendszert az elsők között a Magyar Takarékszö­vetkezeti Bank Rt. adoptálta a hazai viszonyokra - mondta kérdésünkre Vas Dénes, a részvénytársaság egri területi igazgatóságának ügyvezető igazgatója. Partnerük, a né­met Schwabis Hall Inkáistaka­­rékpénztár még 1993-ban „hozta el” Magyarországra sa­ját lakástakarék-pénztárának ötletét és rendszerét, majd 1994-ben képviseleti irodát nyitottak Budapesten - azóta várják a lakástakarék-törvény megszületését. *** A jelenlegi elképzelések szerint négy-öt év előtakaré­­kosság lenne szükséges ah­hoz, hogy a pénztárral szer­ződő fél a megtakarításai után kedvezményes, lakás­célú építésre felhasználható kölcsönhöz jusson. A „lakás­cél” meglehetősen tágas le­het, hisz idetartozna a ház- és lakásépítés, illetve -vásár­lás mellett a telekvásárlás, közmű, járda, csatorna, víz­vezeték, telefonrendszer épí­tése, lakáskorszerűsítés, -bőví­tés, -átépítés, a járulékos költségek finanszírozása, a lakáscélú hitel törlesztése, il­letve a bérlakások esetében ezeknek a lakásoknak a kor­szerűsítése is. A pénzügyi szakemberek számításai sze­rint a családoknak havonta nyolc-tízezer forintot kelle­ne ahhoz betenni a lakásta­karék-pénztárba, hogy a le­hető legteljesebb mértékben kiaknázhassák az állami tá­mogatási rendszert. *** Vajon elég ösztönzőek ezek a feltételek ahhoz, hogy az eddigi­nél szélesebb körben vállalkoz­zanak a családok otthonterem­tésre­? - erre is választ keres­tünk. A parádfürdői vállalkozó azt mondja, hogy noha sze­retne saját lakást, egyelőre nincs reménye arra, hogy vásároljon vagy építsen. An­nak is örül, ha négy hónap­ra előre lát, négy évre sem­miképp sem tud tervezni - mondja -, s emiatt azt sem garantálhatja, hogy minden hónapban 7500 forintot fél­retesz. A recski autószerelő mes­ter szerint ez a támogatási forma megint csak a tehető­sebb rétegeknek jelentene segítséget. Mint mondta, rit­ka manapság az a család - főként, ha vidéken él -, amelyben a családfenntar­tók ne a létminimum köze­lében élnének, az ő kerese­tük legfeljebb arra elég, hogy kifizessék a rezsit, fél­retenni már nemigen ma­rad mit. - Olyan ez, mint régen az ifjúsági takarékbetét - mond­ja az egri pedagógus -, vagy az a fajta előtakarékosság, amelyet az ifjúsági garzon­házban lakóknak kellett ha­vonta félretenni azért, hogy később saját lakásba költöz­hessenek. Nem hangzik rosszul ez a támogatási forma, és elvileg nekünk is jól jönne, ha felújítanánk a házunkat, de nagyon sok az a négy-öt év. Ki lát ennyire előre ma­napság? Hasonló, félig-meddig önerős vállalkozást tervezett pár évvel ezelőtt a „Házat-ha­­zát” alapítvány is Heves me­gyében. Farkas Imre, az egri polgármesteri hivatal főmér­nöki irodájának munkatársa ezzel kapcsolatos kérdésünk­re elmondta: a szervezet akti­vistái valóban felkeresték ré­gebben őket, s a város meg is ígérte, hogy támogatja a kez­deményezést. Később azon­ban a szándék elhalt, az „ön­­szerveződésből” semmi sem­­ lett.­­ Úgy tűnik, az alapítvány ebben az esetben is Budapest­­centrikus maradt, és nem lép­te át Pest megye határát - vé­lekedett Farkas Imre. 5

Next