Heves Megyei Nap, 1997. január (4. évfolyam, 1-26. szám)
1997-01-04 / 3. szám
1997. JANUÁR 4., SZOMBAT A szeretet a legnagyobb ajándék Az UEFA főnöke inkognitóban már kétszer járt nála Egerben ___________BUDAI___________ Puhl Sándor a hálás témák közé tartozik. Nem csupán azért, mert interjút készíteni egy világhírességgel, egy olyan sportemberrel, akinek neve hallatán mindenkinek „beugrik” a kép, mondhatni gyerekjáték, hanem azért is, mert valahányszor leülünk beszélgetni, „tálcán hozza” az újabbnál újabb sztorikat. Amikor a napokban egy időpontot kértem tőle, mindketten azt hittük, hogy negyedóra elégséges lesz, ám amikor felálltunk az asztal mögül, csodálkozva pillantottunk az órára, hogy majd kétórányit csevegtünk egymással. Az elején tisztáztuk, hogy most kivételesen nem a játékvezetésről beszélgetünk, ám bármiről is kérdezősködtem, óhatatlanul a bíráskodásra terelődött a szó, a világ legjobbja - aki talán elnyeri az évtized játékvezetője címet is rendszerint párhuzamot vont a hétköznapi élet történései, érzései és a sportpályafutás között. - Mindent vagy szinte mindent elértél, amit egy sportember csak kívánhat magának. Siker, pénz, csillogás, számodra ezek a fogalmak ismerősen kell hogy csengjenek. Vagyis ha valakiről elmondható, hogy elégedett ember, az te vagy. Vagy tévedek? Nem hiszem, hogy ez a legjobb kifejezés, az én „állapotom” megjelölésére. Inkább azt mondanám, hogy az elmúlt időszakban rengeteg élménnyel lettem gazdagabb, olyan sikerek részese lehettem, ami csak nagyon keveseknek adatik meg az életben. Persze, mint mindenkit, engem sem kerültek el a hullámvölgyek, de pont a sikerek adtak erőt ahhoz, hogy tovább csináljam. Valamit megőrizni, az a legnehezebb, így vagyok ezzel én is. Állandó teljesítménykényszer lesz úrrá az emberen, ami persze bizonyos szempontból nem rossz, hiszen csak úgy léphetünk előbbre, ha megtaláljuk a mozgatórugót, ha mindig többet és jobbat akarunk elérni. Ha már említetted a hullámvölgyet. Az utóbbi években elég jól navigáltál, hiszen téged negatív hatások alig-alig értek. Ki ilyen, ki olyan apró trükkökkel próbálja a külvilág számára elhitetni, hogy minden oké. Én sem vagyok kivétel, mert ne higgye bárki, hogy egy bura alatt élek, nekem is ugyanúgy befolyásolják a napjaimat a munkahelyi, magánéleti, hangulati tényezők, mint másnak. Talán annyiban különbözöm, hogyha nálam „zűr van”, ebből szinte semmit sem vesz észre a külvilág. - Mi tud téged felvillanyozni? Netán egy egzotikus utazás vagy egy príma autó? - Ennél prózaibb dolgok, mint például egy villanyfényes pazar mérkőzés, százezer néző előtt. - Az utazás már nem érdekel? - Banális dolgot mondok, egy idő után a verést is meg lehet szokni, így az utazást is. Amikor elkezdtem külföldre járni, nem tagadom, minden egyes út izgalommal töltött el, majd egy idő után a hivatásgyakorlás részévé vált, bár nem tagadom, hogy ezek az utak, a készülődés most is megtartotta a varázsát. Hiszen mindegyik más. - Bejártad a világot. A szállodákon és a stadionokon kívül mi maradt meg benned? - Az biztos, hogy mi nem turistaként járjuk a világot. Általában mindig feszített program szerint, előre leírt forgatókönyv szerint töltjük el az időnket. Ha csak tehetjük a nevezetességeket azonban sikerül megtekintenünk, ezeket a városnézéseket megszervezik nekünk. - Mindenhol megkülönböztetett figyelemmel fogadják a vbdöntő játékvezetőjét ? - Hazudnék, ha nemmel felelnék. Az zavar a leginkább, hogy azt a figyelmességt, amivel engem itthon és alföldön egyaránt fogadnak, nem tudom viszonozni. - Legkedvesebb ajándék? - Nincs. Mondhatom azt, hogy mindennap történik velem valami apró kedves dolog, ami ha nem is kézzel fogható, de örök emlék. Szeretek gyerekeknek vezetni, mert ők még nincsenek megfertőzve. Számomra az ő mérkőzésük is ugyanolyan fontos, mint egy vb-selejtező. Ha mégis választanom kellene, akkor az emberek szeretetét tenném az első helyre. Azt a szeretetet amely valósággal hömpölyög felém, és azt a szeretetet, amit ezer kilométeres távolságból is érzek, mert tudom, hogy mennyien szorítanak nekem idehaza, hogy jól sikerüljön a meccs. Ennél nagyobb ajándék nincs a világon. - Abból a vagányságból, ami a pályán jellemez téged, mennyit viszel át a hétköznapokba? - Hogy vagány lennék? Jó értelembe véve, igen. Biztos ez is közrejátszik abban, hogy - minden nagyképűség nélkül mondhatom -, az emberek többségéhez megtalálom a kulcsot, szót tudok érteni velük. Akár a pályán. A kamerák rendszerint azt már nem mutatják, amikor egy-egy apró szabálytalanság után „eldiskurálok” a játékosokkal, vagy csak épp jelzem, hogy láttam az esetet, mégha nem is fújtam le. Ez a pici jelzés épp elég ahhoz, hogy legközelebb már meggondolja magát a futballista, hogy érdemes-e kockáztatnia. Apropó, kockázat. Rengetegszer vagy úton, ha nem mérkőzésre utazol, akkor élménybeszámolóra, közönségtalálkozóra várnak az ország másik pontján. Rendszerint késve indulsz mindenhova, ám csodák csodája, általában időben érkezel. Nem hajtasz egy picit gyorsan? Maradjunk annyiban, hogy szeretem a tempót. Ezért nem is olyan rég Pesten megbüntetett a rendőr. - Nem ismert meg? - Dehogynem! Csak hát a szabályok rám is vonatkoznak. Egy pillanatig sem vitatkoztam, fizettem. Nézd, én sem vagyok oda, ha a labdarúgók a nyilvánvaló vétség után reklamálnak. - Amúgy jó viszonyban vagy a rend őreivel? - Igen. Egyszer ők segítettek ki a szorult helyzetből, amikor Angliába utaztam. Ugyanilyen tél volt, azzal a különbséggel, hogy Gyöngyös előtt megállt a forgalom. Ott rekedtem a dugóban, szerencsére a mobilon értesítettem a megyei parancsnokot, majd hamarjában megérkezett a „felvezető” rendőrautó is. Az autópályára érve élő kapcsolatot tartottam a ferihegyi irányítóközponttal, akik maguk sem akarták elhinni, hogy ilyen rövid idő alatt felértem a reptérre. Mellesleg a menetrend szerinti Malév-gép miattam indult el húszperces késéssel. - Egyszer majd megjelentetsz egy kötetet Puhl-sztorik címmel? - Lenne mit mesélni. De ha most kérnél tőlem, kapásból nem biztos, hogy bármi is eszembe jutna... De. Egy alkalommal bentfelejtettem az érmét az öltözőben. Mivel csak annyi a szabály, hogy választani kell, eldugtam egy fűszálat, és az helyettesítette a pénzfeldobást. - Mindig ugyanazt az érmét dobod fel? - A világbajnoki döntőig egy ezüst féldolláros volt a kabalám. Amikor hazajöttem, eltettem az ereklyék közé. - Hogyan tudtad rávenni az UEFA elnökét, Lennart Johannsont, hogy Egerbe látogasson? - Nem az én unszolásomra választotta Egert. Tudni kell, hogy nagyon régi a mi barátságunk, így szerintem nincs abban semmi rendkívüli, hogy magánemberként - igaz inkognitóban -, itt töltötte a szabadságát. Mi több, az elmúlt év őszén már nem először járt nálunk. - Az előmeneteled szempontjából mellékesek az ilyen kapcsolatok? - Nem hiszem, hogy azért, mert akár az UEFA, akár a FIFA vezérkarában vannak kedves ismerőseim, előttem leborul a futballvilág. Kapcsolatok révén ebben a szakmában nem lehet megélni, mi több, nem lehet kétszer elnyerni a világ legjobbja címet. A pályán én állok a kamerák kereszttüzében, nekem kell századmásodpercek alatt jól dönteni, a felelősség az enyém, csakis az enyém. Már mondtam, minden mérkőzésen meg kell felelni a kihívásnak, különben ott tátong a szakadék, vége a dicsőségnek. Puhl Sándor a sokat „foglalkoztatott” személyiségek közé tartozik, így például az Adidas-nál és a Westel 900 GSM-nél is szívesen látott vendég Játékvezetői tanfolyam A Heves Megyei Labdarúgószövetség 1997. január 6-án 16 órától alapfokú játékvezetői tanfolyamot indít. A kurzus várhatóan március közepén szellemi és fizikai vizsgával fejeződik be. A tanfolyamra jelentkezni Egerben a Kossuth u. 9. szám alatt lévő Helasz-irodában lehet. Teremkupa Gyöngyösön Gyöngyösön a Kócsag úti oktatási központ tornatermében szombaton és vasárnap újra pattog majd a labda. A gyöngyösi Városi Kispályás Labdarúgó-szövetség immár évek óta hagyományosan megrendezi a város kispályás csapatainak a téli teremlabdarúgó tornát. A 44 csapat 11 csoportban küzd majd a selejtezőkben a továbbjutásért. Január 4-én 10.45-kor, vasárnap 9.15-kor kezdődnek a mérkőzések. SPORT HEVES MEGYEI NAP HATVANBAN HATVAN MÉRKŐZÉS UTÁN Nem is antik az Antik Art A közelmúltban megélénkült a hatvani Kodály Zoltán iskola tornacsarnoka, ugyanis itt rendezték meg a hagyományos, háromnapos teremlabdarúgó tornát. A névadó UNICOMP 2000 Kft. jóvoltából az idén rekord számú nevezés - 26 csapat, a környékből, de jöttek Gödöllőről, sőt Hevesről is - érkezett a rendező polgármesteri hivatal sportszakreferenséhez, Palásthy Pálhoz. Ezért az első két nap a selejtezőket bonyolították le, és 44 mérkőzésen több mint 130 gól esett. Az így kialakult 12 résztvevős elődöntőbe vasárnap összesen 62 gól született a 16 meccsen és a „nagy menetelést” követően két hazai gárda az Antik Art és az Inter Fitness nézett farkasszemet egymással a döntőben. Jobban kezdtek a fiatalokból verbuválódott interesek, és egygólos vezetéssel fordultak a félidőben. De végül meg kellett hajolniuk a Gömöri vezette „öreg rókákból” álló Antik Art-osok előtt, akik a második játékrészben szinte odaszögezték ellenfelüket a kapujukhoz. Hiába védett bravúrosan Rácz Csaba, két gyönyörű akciógól ellen tehetetlennek bizonyult, így az első hellyel járó 20 ezer forintos pénzdíjat az Antik Art csapata nyerte, második lett az Inter Fitness, nekik 15 ezer forint ütötte a markukat, míg a harmadik helyért a selypi Mátra Cukor Rt. szintén 2-1 arányba győzte le a Milánt, így ők 10 ezer forinttal lettek gazdagabbak. A torna gólkirályi címének büszke birtokosa a József Attila Nevelőotthon színeiben pályára lépő Szeifert lett 11 találattal. A legjobb kapusnak járó díjat Rácz Csaba vehette át. A torna támogatói: Antik Art Kft., BDT Bt., Hunviron Kft., Black Cobra vagyonvédelem, Pannon-Aqua 95 Rt., Pizzeria Sessanta, Juhász Print, Ürmös Lászlóné, Bellsys Távközléstechnika, Hatvani Volán Rt. Gyöngyös legjobbjai: Fehér és Panyik JUHÁSZ PÉTER Valamiben a legjobbnak lenni mindig jó érzés. Akik voltak már hasonló helyzetben bizonyára szívesen emlékeznek azokra a pillanatokra, amikor a teljesítménye miatt megjutalmazták, vagy nagyobb plénum előtt kiemelték érdemei elismeréséül. A gyöngyösi Városi Sportbizottság javaslata alapján 1996-ban az év legjobb női és férfi egyéni sportolója Fehér Enikő és Panyik János. - Mennyire ért váratlanul benneteket a díj? F. E.: - Idén is igyekeztem teljesíteni az általam felállított követelményeket. Az eredményeim között tallózva Dél-Afrikában ötödik, Kanadában negyedszer első, Svájcban 67 kilométeren második, Olaszországban pályacsúccsal első, Zágrábban első, Budapesten a Mars maratonin szintén első lettem. Ezek mellett még jó néhány hegyi maratonin vettem részt sikerrel. Úgy tudom, pillanatnyilag a városban nincs hasonlóan jó eredménye női vonalon senkinek, ezért nem ért nagyon váratlanul a kitüntetés. P. J.: - Az én ’96-os évem teljesítményét figyelve azt mondhatom, hogy meglepetésként ért a legjobb férfisportolónak járó díj. Tavaly a magyar biatlon- és sífutó bajnokság megnyerését leszámítva nem volt más eredményem. Nemzetközi porondon ezúttal sem világkupát, sem olimpiát nem rendeztek. Ettől eltekintve jólesett, hogy rám gondoltak a város sportvezetői. - Mennyire volt nehéz az elmúlt versenyévad? F. E.: - A pénz továbbra is meghatározza a sportolók teljesítményét. Én az Adidas sportruházat kivételével szinte senkitől nem kaptam segítséget, hacsak fele annyit kapnék forintban mint amennyit egy hónapban futok, az már jó lenne, így saját zsebből fizetem az orvost, vásárolom a vitaminokat és magamat edzem. A versenyeket tekintve háromezer kilométert lefutni nem mondanám, hogy könnyű feladat, de amíg bírom csinálom. P. J.: - Az edzőm, Gál Ágota sokat segít, így a felkészülésben nincsen gondom. Én Enikőtől eltérően a Honvéd Zalka SE versenyzőjeként sportolok, és a klubom a lehetőségeihez mérten próbál segíteni. Ám hiába vagyok válogatott versenyző, nem engedhetem meg magamnak, hogy csak a sportra koncentráljak. Egy éve vállalkozó lettem, és úgy tűnik vagy dolgozom és pénzt keresek, vagy sportolok és szorul a hurok. re - Milyen évszámítotok '97-ben? F. E.: - Januárban kivételesen csak napi 15 kilométert futok, majd ezt követően hazai környezetben kezdem el a versenyzést. Szeretném, ha az eredményeim tovább javulnának és ahol csak második, vagy ötödik lettem, ott az élen végeznék. P. J.: - Január 2-től minden hét végén versenyzek, két hónap alatt körülbelül 15 futamon indulok majd. Készülök a szlovákiai világbajnokságra és az ezt megelőző német-olasz világkupa-versenyekre. Mindenképpen jobb és nyugalmasabb évet várok ’97-től, és szeretném teljesíteni a ’98-as téli olimpia szintidejét is. A két bajnok messzi földre viszi el a város nevét FOTÓ: PINTÉR ÁRPÁD 7