Heves Megyei Nap, 1998. december (5. évfolyam, 281-305. szám)
1998-12-28 / 302. szám
2 Mindszenty emlékére Ünnepi szentmisével emlékeztek Mindszenty József bíboros, hercegprímás esztergomi érsek letartóztatásának 50. évfordulóján a Szent István-bazilikában. A szertartást Francz König bíboros (a képen), volt bécsi érsek végezte. ITJ helyett vámtarifa Új termékazonosító rendszer, a Kereskedelmi Vámtarifa váltja fel január 1-jétől az eddig alkalmazott Ipari Termékjegyzéket - tájékoztatott a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága (VPOP). Az új adótörvények már a vámtarifának megfelelő tízpozíciós kódszám alapján határozzák meg a kedvezményezett áruk körét. Az azonosító használata elsősorban azoknak az adózóknak lesz újdonság, akik korábban nem foglalkoztak külkereskedelemmel, mert a határokon túlra irányuló áruforgalomban eddig is a vámtarifaszámokat alkalmazták. Mint Vámosi Nagy Szabolcs, az APEH elnökhelyettese korábban elmondta: a vámlaboratórium szakemberei az adóhivatal ügyfélszolgálati munkatársait is felkészítették az új feladatra. Reményei szerint nem lesz jellemző, hogy az APEH a VPOP-hoz irányítsa az ügyfeleket árubesorolási ügyekben. BELPOLITIKA Támogatások hídja. Az Útalapból 350 millió forint támogatást nyújt a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium hidak, csomópontok és összesen 23 kilométer hosszú közút megépítéséhez az 1998. második félévi helyi közúti építési pályázat keretében - tájékoztatták az MTI-t a KHVM, a Belügyminisztérium és a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium közös pályázatának eredményéről. Az október 31-i beadási határidőre 143 önkormányzat nyújtott be pályázatot összesen 1,9 milliárd forint támogatást igényelve. Az önkormányzatok 137 esetben útépítéshez, öt csomópont és egy híd építéséhez kértek pénzügyi hozzájárulást. A három tárca képviselőiből álló tárcaközi bizottság a követelményeket kielégítő pályázatok közül egy híd, három csomópont és 40 helyi közút építését részesítette támogatásban. A bírálatkor előnyben részesítették a területfejlesztési szempontból kiemelt települések pályázatait, valamint a kedvezőtlen közúti kiépítettséggel rendelkező települések útépítéseit. Az odaítélt támogatások az 1999. évi kivitelezési munkákat segítik. A téli hónapok alatt az önkormányzatoknak módjuk van a kivitelezési munkák előkészítésére, a versenyeztetésre. Az Útalapról szóló törvény alapján a közúthálózat építésének támogatására szolgáló pályázati rendszer hatéves működése alatt 1500 település jutott támogatáshoz az alapból közút, híd, csomópont, kerékpárút vagy járda építéséhez. Az Útalapból ez időszak alatt 8,5 milliárd forint támogatással 18,6 milliárd forint értékű beruházás valósult meg. Összesen 500 millió forintot ítélt oda 39 pályázó számára hírközlési célú fejlesztésekre a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium értékelő bizottsága az idei évre. A KHVM az idén novemberben tette közzé pályázati felhívását a távközlési feladatok támogatására, amelyre december 10-ig lehetett jelentkezni. A felhívásra 47 pályázat telefonra érkezett intézményektől, iskoláktól, cégektől, az igényelt támogatás összege 867 millió forint volt. A pályázatokat kilenctagú bizottság értékelte. Az odaítélt 500 millió forintból visszatérítendő kamatmentes és vissza nem térítendő támogatást nyújtott a tárca. Visszatérítendő kamatmentes támogatást összesen nyolc pályázó kapott. A legnagyobb összeget, 45 millió forintot Trans-Sped Logisztikai Szolgáltató Központ kapta, valamint 40 millió forintot a Magyar Posta Rt. Vissza nem térítendő támogatást többnyire az oktatási intézményeknek, egyetemeknek juttattak. A Budapesti Műszaki Egyetem 40 millió forintot, a Miskolci Egyetem, a Budapesti Műszaki Egyetem méréstechnikai és információs rendszerek tanszéke 20-20 millió forintot kapott. A vissza nem térítendő támogatások együttes összege eléri a 352,4 millió forintot, összesen 33 intézmény jutott így plusz forráshoz. A támogatottak teljes listája a KHVM-nél hozzáférhető. NÉHÁNY ADAT HIÁNYZIK A MEMÓRIÁBÓL A diákigazolvány nem elegendő Az új diákigazolvány számos, utazási kedvezményhez szükséges adatot nem rögzít, a jogosultsághoz nélkülözhetetlen adatokat, és ennek alapján az igazolást külön kell kérni a közlekedési társaságoktól - derül ki abból a tájékoztatóból, amelyet a Volán Egyesülés adott ki. Az új diákigazolvány bankkártyához hasonló plasztiklap, ezen azonban számos olyan adatot nem rögzítenek, amelyeket a közlekedési cégek kérnek a kedvezmények biztosításához. Ezek közé tartozik a nappali tagozatosok városi bérlete, valamint a vonaton, autóbuszon bárhová utazáshoz megváltható félárú jegyre való jogosultság. . Minden más kedvezményes menetjegyes utazáshoz és a helyközi bérlet használatához azonban nélkülözhetetlen a jogosultság külön igazolása, hiszen a kedvezmények csak a vonatkozó jogszabályban meghatározott helységek közötti utazásra használhatók. Aki például más településen tanul, mint ahol lakik, a napi iskolába járáshoz külön igazolásra van szüksége ahhoz, hogy bérletét melyik megállótól melyik megállóig használja, és mennyi azok között az utazási távolság. Ugyancsak sok diáknak vonatról buszra kell átszállnia ahhoz, hogy hét végén hazajusson a kollégiumból, albérletből, ekkor is szükség lesz a közlekedési társaságok igazolására. Külön „dokumentum” kell az iskolától akkor is, ha a gyakorlati képzés, például a nyári szakmai gyakorlat nem azon a helyen van, ahol az iskola. 1998. DECEMBER 28., HÉTFŐ Tankórház CSULÁK A Debreceni Orvostudományi Egyetem (DOTE) oktatókórháza lett a nyíregyházi Jósa András Kórház. A szabolcsi megyei kórházban évente 25-30 orvos készül fel szakvizsgára, jövőre ez a szám tovább nő, más keletmagyarországi kórházak orvosai is itt mélyítik el gyakorlati ismereteiket. A hírről az jutott eszembe, hogy fiatal koromban működtek még fodrász tanműhelyek is. Ennek két előnye és egy hátránya volt. Ami az előnyöket illeti, fiatal, csinos lányok nyírták az ember frizuráját, ráadásul a szokásos ár feléért. De tekintettel arra, hogy rajtam szerezzek gyakorlatot, sajnos hol a fülembe vágtak bele, hol a frizurámat fuserálták el. Mert minden kezdet nehéz. Tizenkét kegyelem Az év második felében 411 kegyelmi kérelem érkezett az Igazságügyi Minisztériumba - tudta meg az MTI a tárca illetékesétől. Az ügyek közül eddig háromszázhuszonkettőt bíráltak el, és tizenketten kaptak kegyelmet. Az említett időszakban két ízben fordult elő, hogy olyan személy részesült elnöki kegyelemben, akik esetében ezt előzetesen nem támogatta az igazságügy-miniszter. A kegyelmi jogkört gyakorló köztársasági elnök ezen döntései közül a miniszter az egyiket ellenjegyezte, a másikat - Kunos Péter, az Agrobank Rt. volt vezetője ügyében — nem. MI NEM ILYEN LOVAT AKARTUNK Új utakon jár a horgászszövetség A botrány soha nem jön jól, és senkinek nem használ. Kiváltképpen nem egy ötvenéves országos szervezetnek, aminek háromszázötvenezer tagja van. A Magyar Országos Horgász Szövetség történetében példa nélküli volt az a botrány és az azt követő hecckampány, ami májusban robbant ki. Ez anyagilag sem tett jót a MOHOSZ-nak. Ezt így nyíltan kevesen mondták ki, mi több, az új vezetőség is tartózkodott a leváltottak vétkeinek nyílt színi elemzésétől, sőt volt, akit érdemei elismerése mellett mentettek fel funkciójából. MIlTULA GY. OSZKÁR A motiváció parazsa rég ott kujtorgott a hamu között. Csupán az a különös, hogy pontosan azok lobbantották lángra, akik rejtegették a parazsat. Az 1991- es kongresszus után olyan döntés született, hogy az addigi egységes, fentről és központilag irányított szervezet helyett megyei és területi szövetségek jöjjenek létre, amik önálló társadalmi szervezetként, bíróságon bejegyzett jogi személyiségként működjenek. Ez 1993-ban meg is történt, ám elmaradt a tulajdonjogi, illetve vagyoni viszonyok ezzel egy időben esedékes rendezése. Azok az ingatlan és ingó vagyontárgyak, amelyek 1993 előtt a MOHOSZ tulajdonát képezték, s amelyeket a megyei intéző bizottságok kezeltek használtak, értelemszerűen és a kongresszus határozata értelmében át kellett volna menjenek az újonnan alakult szövetségek tulajdonába. Mint azt a Legfőbb Ügyészség utólag megállapította, két érdemi mulasztás történt. Nem készült vagyonleltár, és rosszul volt meghatározva az átadás jogcíme. Részben ezt kihasználva, a MOHOSZ felső vezetése semmilyen lépést nem tett a vagyonfelosztás terén, mi több, megindult egy visszarendezési folyamat, ami joggal váltotta ki a megyei és területi szövetségek nemtetszését. A szövetség elnöki teendőivel megbízott akkori első embere odáig ment, hogy közel egy évig nem hívta össze a választmányt, hogy ezzel is késleltesse az ügy rendezését, majd amikor a helyzet kezdett eldurvulni, ellentámadásba lendült. A legjobb védekezés a támadás elvének alapján májusban elindította a botránykampányt a megyei és területi szövetségek tisztségviselői ellen. Ám a puska visszafelé sült el. A küldöttgyűlés az egész felső vezetést menesztette, s az ügyvezető elnöki feladatokkal Szalay Ferencet, a Magyar Horgász főszerkesztőjét bízták meg, majd szeptember 10-én ügyvezető elnöknek választották. Vele beszélgettünk a május óta történt változásokról, a MOHOSZ megújhodásáról. - Tudomásunk szerint APEH-vizsgálat folyik a MOHOSZ-nál. Összefügg ez a májusban kirobbant botránnyal és a sajtóban megjelent hírekkel? - Lehet, de nem biztos. Az APEH időről időre minden nagy intézménynél tart vizsgálatot. A magam részéről örülök, mert a vizsgálat végeztével tiszta képet kapunk a MOHOSZ helyzetéről. Azt senki nem vitatja, hogy történtek hibák, olyan átgondolatlan gazdasági húzások és jelentős pazarlások, ami miatt a MOHOSZ jelenleg likviditási gondokkal küzd. Alaptalan viszont a milliárdos nagyságrendű vagyonsikkasztás vádja, amiről a fáma szól. Ezt a vagyont nem nálunk, hanem a szövetségeknél kell keresni, náluk van ingó és ingatlan vagyonban. Sajnos itt köszön vissza az, hogy az előbbi vezetés elodázta (elszabotálta) a vagyonfelmérést és annak pontos nyilvántartásba vételét. - A választmány nem fogadta el az előbbi vezetés háromszázhetvenmillió forintról szóló múl évi zárszámadását. Miért? - Mert sok szempontból vitatható, nem helytálló, a könyvvizsgáló sem hitelesítette. A MOHOSZ éves költségvetése mintegy háromszáznyolcvanmillió forint. Ebből negyvenötmillió a megyei szövetségek általi, horgászonként százhetven forintos befizetéseiből adódik, a többit a MOHOSZ gazdálkodja ki különböző forrásokból. (Jegybevételek, pályázatok, halgazdálkodás, kiadványok.) És ha már itt tartunk, sokan felhánytorgatják, milyen jogcímen kapja a MOHOSZ ezt a százhetven forintot. Nos, érdekvédelmi feladatok ellátása és szövetségi tagdíj címén. Hogy mennyire tettek eleget az elődök az érdekvédelmi kötelezettségvállalásuknak, arról lehet vitatkozni. Mi eleget fogunk tenni, ezt ígérem! - Említette a pazarlást. Erről fölöttébb érdekes hírek keringenek. Mondana példát rá? - Amíg a vizsgálat tart, nem szívesen....* Szalay Ferencet megkerülve próbáltunk informálódni más forrásokból. Nevük mellőzésével néhányan megszólaltak, s fölöttébb érdekes dolgokat tudtunk meg. Szóba került két használt Peugeot személygépkocsi, amit a menesztett elnök és a gazdasági igazgató vásárolt meg a MOHOSZ-tól darabonként kétszázezer forintért. A katalógusár szerint ezek a kocsik nyolcszázezer forintot értek. Ráadásul mindkettőt feljavították a MOHOSZ költségén. Darabonként ötszázezer forintért. Más: A Német Horgász Szövetség meghívására 1998 tavaszán delegáció utazott Németországba. A delegáció tagjait (jó volna tudni, hány mezei horgász volt közöttük) autóbusz szállította a tetthelyre, ami önmagában is sok pénz. Az ügyvezető elnök repülőgéppel utazott, a gazdasági igazgató gépkocsival. Magától adódik a kérdés: hol volt a felügyelő bizottság? A helyzet magaslatán aligha. Salgótarjánban létrehoztak egy magyar-szlovák vegyes vállalkozást SLOV-Mad Kft. néven, valami ködös-zavaros céllal. A MOHOSZ ötmillió forintot fektetett bele, a szlovák fél ugyanennyit koronában. Az eredmény zéró, a kft. megszűnt. Gyomaendrődre, egy horgászszövetség részre elnöki ukázra tavaly kiutaltak másfélmillió forintot. A pénz felhasználásáról mindmáig nem készült elszámolás, nem tudni hová lett. (Majd most kiderül.) A „nagy házba” bejáratosak mesélik, sok pénz ment el „repire” is. A francia konyakos és angol whisks üvegek soha nem ürültek ki, ennél alább nem adták a vezetők. Mindezek ismeretében horgászok joggal teszik fel a a kérdést: szükség van-e MOHOSZ-ra? Ez kérdeztük mi a MOHOSZ Választmányának néhány oszlopos tagjától, akik vezetői tisztségeket töltenek be különböző horgász-szövetségeknél, egyesületeknél. Miseta János: A Pest megyeiek általános véleménye az, hogy szükség van egy országos szintű érdekvédelmi szervezetre, de nem olyanra, amilyen volt! Nekünk különösebb gondunk nincs a vagyonelosztással, csak a székházra tartunk igényt. Annál is inkább, mert a területet a szigetszentmiklósi tanácstól kaptuk egykor, az épületre pedig a tagság adta össze a pénzt, forintonként. Balogh Gábor: A ráckevei szövetségnek annál több a rendeznivalója. Szeretnénk mihamarabb telekkönyvileg is a nevünkön tudni a ráckevei székházat és halkeltetőt, a szigetbecsei ivadéknevelőt, a makádi tógazdaságot és a Rózsák szigeti horgásztanyát. Mindez az általunk patronált huszonkilenc horgászegyesület harmincezer horgászának kedvtelését, szórakozását szolgálja, s az ő pénzükből valósult meg az évtizedek során. Csatlakozom a kollégámhoz: nem a MOHOSZ létjogosultságát vitatjuk, hanem az eddigi működését kifogásoljuk, az utóbbi öt év vezetői stílusával nem értettünk egyet. Puhm György: Az 1994-es választásokon rossz lóra tettünk, mi nem ilyen lovat akartunk. Az akkor megválasztott vezetőket egyetlen cél vezette: ki-ki süsse meg a maga kis pecsenyéjét. A vagyont nem felosztani, hanem még inkább centralizálni akarták, hogy később minél nagyobbat szelhessenek a tortából. Néhány ember elvtelen viselkedése nem ok arra, hogy egy ötvenéves, nagymúltú szervezetet feloszlassunk. Ha csak Pest megyét nézzük, összesen száztizenkilenc horgászegyesülete van, ötvenezer taggal. Valamennyien nem folyhatunk bele a törvényhozásba és egyéb, valamennyiünket érintő ügybe. Kell egy olyan érdekvédelmi szervezet, ami mindannyiunkat képvisel. Úgy tűnik, amelyiket most megválasztottunk, eleget fog tenni ennek az elvárásunknak, s a jövő év elején a vagyonrendezést is elkezdik. * Nem árt tudni, hogy MOHOSZ-ra soha nem volt még olyan szükség, mint az elkövetkező időkben. A MOHOSZ kezelésébe tartozó horgászvizek kezelési joga a tavaly életbe lépett horgászati törvény szerint 2000-ben lejár. A kezelési jog elnyeréséhez az FM ír majd ki pályázatokat, s ennek elbírálásakor azokat részesítik előnyben, akik kellő tekintéllyel és tapasztalatokkal rendelkeznek. Nagy baj lesz akkor, ha az eddig MOHOSZ vizekre magánszemélyek vagy a területileg illetékes önkormányzatok teszik rá a kezüket. Ugyan ki kéri majd ezektől számon a halasítást, a környezetvédelmet, mindazt, amit eddig a MOHOSZ látott el? Akkor valóban elmondhatják a horgászok: Anyám, én nem ilyen lovat akartam!