Heves Megyei Nap, 1998. december (5. évfolyam, 281-305. szám)

1998-12-28 / 302. szám

2 Mindszenty emlékére Ünnepi szentmisével emlékeztek Mindszenty József bíboros, hercegprímás esztergomi érsek letartóztatásának 50. évfordu­lóján a Szent István-bazilikában. A szertartást Francz König bíboros (a képen), volt bécsi érsek végezte. ITJ helyett vámtarifa Új termékazonosító rendszer, a Kereskedelmi Vámtarifa váltja fel január 1-jétől az eddig alkal­mazott Ipari Termékjegyzéket - tájékoztatott a Vám- és Pénz­ügyőrség Országos Parancs­noksága (VPOP). Az új adótörvények már a vámtarifának megfelelő tízpozí­ciós kódszám alapján határoz­zák meg a kedvezményezett áruk körét. Az azonosító hasz­nálata elsősorban azoknak az adózóknak lesz újdonság, akik korábban nem foglalkoztak külkereskedelemmel, mert a határokon túlra irányuló áru­forgalomban eddig is a vámta­rifaszámokat alkalmazták. Mint Vámosi Nagy Sza­bolcs, az APEH elnökhelyette­se korábban elmondta: a vám­laboratórium szakemberei az adóhivatal ügyfélszolgálati munkatársait is felkészítették az új feladatra. Reményei szerint nem lesz jellemző, hogy az APEH a VPOP-hoz irányítsa az ügyfeleket árubesorolási ügyek­ben. BELPOLITIKA Támogatások hídja. Az Útalapból 350 millió forint támogatást nyújt a Közleke­dési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium hidak, csomópon­tok és összesen 23 kilométer hosszú közút megépítéséhez az 1998. második félévi helyi közúti építési pályázat kereté­ben - tájékoztatták az MTI-t a KHVM, a Belügyminisztéri­um és a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium közös pályázatának eredményéről. Az október 31-i beadási határ­időre 143 önkormányzat nyúj­tott be pályázatot összesen 1,9 milliárd forint támogatást igé­nyelve. Az önkormányzatok­­ 137 esetben útépítéshez, öt cso­mópont és egy híd építéséhez kértek pénzügyi hozzájárulást. A három tárca képviselői­ből álló tárcaközi bizottság a követelményeket kielégítő pá­lyázatok közül egy híd, három csomópont és 40 helyi közút építését részesítette támogatás­ban. A bírálatkor előnyben ré­szesítették a területfejlesztési szempontból kiemelt települé­sek pályázatait, valamint a kedvezőtlen közúti kiépített­séggel rendelkező települések útépítéseit. Az odaítélt támogatások az 1999. évi kivitelezési munká­kat segítik. A téli hónapok alatt az önkormányzatoknak módjuk van a kivitelezési munkák előkészítésére, a ver­senyeztetésre. Az Útalapról szóló törvény alapján a közúthálózat építésé­nek támogatására szolgáló pá­lyázati rendszer hatéves műkö­dése alatt 1500 település jutott támogatáshoz az alapból köz­út, híd, csomópont, kerékpár­út vagy járda építéséhez. Az Útalapból ez időszak alatt 8,5 milliárd forint támogatással 18,6 milliárd forint értékű be­ruházás valósult meg.­­ Összesen 500 millió forin­tot ítélt oda 39 pályázó számá­ra hírközlési célú fejlesztések­re a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium értékelő bizottsága az idei évre. A KHVM az idén novem­berben tette közzé pályázati felhívását a távközlési felada­tok támogatására, amelyre de­cember 10-ig lehetett jelent­kezni. A felhívásra 47 pályázat telefonra érkezett intézményektől, isko­láktól, cégektől, az igényelt tá­mogatás összege 867 millió fo­rint volt. A pályázatokat ki­lenctagú bizottság értékelte. Az odaítélt 500 millió forint­ból visszatérítendő kamatmen­tes és vissza nem térítendő tá­mogatást nyújtott a tárca. Visszatérítendő kamatmen­tes támogatást összesen nyolc pályázó kapott. A legnagyobb összeget, 45 millió forintot Trans-Sped Logisztikai Szol­gáltató Központ kapta, vala­mint 40 millió forintot a Ma­gyar Posta Rt. Vissza nem térítendő támo­gatást többnyire az oktatási in­tézményeknek, egyetemeknek juttattak. A Budapesti Műszaki Egyetem 40 millió forintot, a Miskolci Egyetem, a Budapesti Műszaki Egyetem méréstech­nikai és információs rendsze­rek tanszéke 20-20 millió forin­tot kapott. A vissza nem térítendő tá­mogatások együttes összege el­éri a 352,4 millió forintot, ös­­­szesen 33 intézmény jutott így plusz forráshoz. A támogatottak teljes listája a KHVM-nél hozzáférhető. NÉHÁNY ADAT HIÁNYZIK A MEMÓRIÁBÓL A diákigazolvány nem elegendő Az új diákigazolvány számos, utazási kedvezményhez szüksé­ges adatot nem rögzít, a jogo­sultsághoz nélkülözhetetlen ada­tokat, és ennek alapján az igazo­lást külön kell kérni a közleke­dési társaságoktól - derül ki ab­ból a tájékoztatóból, amelyet a Volán Egyesülés adott ki. Az új diákigazolvány bank­kártyához hasonló plasztiklap, ezen azonban számos olyan adatot nem rögzítenek, amelye­ket a közlekedési cégek kérnek a kedvezmények biztosításához. Ezek közé tartozik a nappali tagozatosok városi bérlete, vala­mint a vonaton, autóbuszon bárhová utazáshoz megváltható félárú jegyre való jogosultság. . Minden más kedvezményes menetjegyes utazáshoz és a helyközi bérlet használatához azonban nélkülözhetetlen a jo­gosultság külön igazolása, hi­szen a kedvezmények csak a vo­natkozó jogszabályban megha­tározott helységek közötti uta­zásra használhatók. Aki például más településen tanul, mint ahol lakik, a napi is­kolába járáshoz külön igazolás­ra van szüksége ahhoz, hogy bérletét melyik megállótól me­lyik megállóig használja, és mennyi azok között az utazási távolság. Ugyancsak sok diáknak vo­natról buszra kell átszállnia ah­hoz, hogy hét végén hazajusson a kollégiumból, albérletből, ek­kor is szükség lesz a közlekedési társaságok igazolására. Külön „dokumentum” kell az iskolától akkor is, ha a gyakorlati képzés, például a nyári szakmai gyakor­lat nem azon a helyen van, ahol az iskola. 1998. DECEMBER 28., HÉTFŐ Tankórház CSULÁK A Debreceni Orvostudományi Egyetem (DOTE) oktatókórhá­za lett a nyíregyházi Jósa And­rás Kórház. A szabolcsi megyei kórházban évente 25-30 orvos készül fel szakvizsgára, jövőre ez a szám tovább nő, más kelet­magyarországi kórházak orvosai is itt mélyítik el gyakorlati is­mereteiket. A hírről az jutott eszembe, hogy fiatal koromban működ­tek még fodrász tanműhelyek is. Ennek két előnye és egy hát­ránya volt. Ami az előnyöket illeti, fiatal, csinos lányok nyírták az ember frizuráját, ráadásul a szokásos ár feléért. De tekintettel arra, hogy raj­tam szerezzek gyakorlatot, sajn­os hol a fülembe vágtak bele, hol a frizurámat fuserál­­ták el. Mert minden kezdet ne­héz. Tizenkét kegyelem Az év második felében 411 ke­gyelmi kérelem érkezett az Igazságügyi Minisztériumba - tudta meg az MTI a tárca ille­tékesétől. Az ügyek közül eddig há­romszázhuszonkettőt bíráltak el, és tizenketten kaptak ke­gyelmet. Az említett időszak­ban két ízben fordult elő, hogy olyan személy részesült elnöki kegyelemben, akik ese­tében ezt előzetesen nem tá­mogatta az igazságügy-minisz­ter. A kegyelmi jogkört gya­korló köztársasági elnök ezen döntései közül a miniszter az egyiket ellenjegyezte, a mási­kat - Kunos Péter, az Agro­bank Rt. volt vezetője ügyé­ben — nem. MI NEM ILYEN LOVAT AKARTUNK Új utakon jár a horgászszövetség A botrány soha nem jön jól, és senkinek nem használ. Ki­váltképpen nem egy ötvenéves országos szervezetnek, ami­nek háromszázötvenezer tagja van. A Magyar Országos Hor­gász Szövetség történetében példa nélküli volt az a botrány és az azt követő hecckampány, ami májusban robbant ki. Ez anyagilag sem tett jót a MOHOSZ-nak. Ezt így nyíltan ke­vesen mondták ki, mi több, az új vezetőség is tartózkodott a leváltottak vétkeinek nyílt színi elemzésétől, sőt volt, akit érdemei elismerése mellett mentettek fel funkciójából. MIlTULA GY. OSZKÁR A motiváció parazsa rég ott kuj­torgott a hamu között. Csupán az a különös, hogy pontosan azok lobbantották lángra, akik rejtegették a parazsat. Az 1991- es kongresszus után olyan dön­tés született, hogy az addigi egy­séges, fentről és központilag irá­nyított szervezet helyett megyei és területi szövetségek jöjjenek létre, amik önálló társadalmi szervezetként, bíróságon bejegy­zett jogi személyiségként mű­ködjenek. Ez 1993-ban meg is történt, ám elmaradt a tulajdon­­jogi, illetve vagyoni viszonyok ezzel egy időben esedékes ren­dezése. Azok az ingatlan és in­gó vagyontárgyak, amelyek 1993 előtt a MOHOSZ tulajdo­nát képezték, s amelyeket a me­gyei intéző bizottságok kezeltek használtak, értelemszerűen és a kongresszus határozata értelmé­ben át kellett volna menjenek az újonnan alakult szövetségek tulajdonába. Mint azt a Legfőbb Ügyészség utólag megállapítot­ta, két érdemi mulasztás történt. Nem készült vagyonleltár, és rosszul volt meghatározva az át­adás jogcíme. Részben ezt ki­használva, a MOHOSZ felső vezetése semmilyen lépést nem tett a vagyonfelosztás terén, mi több, megindult egy visszaren­­dezési folyamat, ami joggal vál­totta ki a megyei és területi szö­vetségek nemtetszését. A szövet­ség elnöki teendőivel megbízott akkori első embere odáig ment, hogy közel egy évig nem hívta össze a választmányt, hogy ezzel is késleltesse az ügy rendezését, majd amikor a helyzet kezdett eldurvulni, ellentámadásba len­dült. A legjobb védekezés a tá­madás elvének alapján május­ban elindította a botránykam­pányt­­ a megyei és területi szö­vetségek tisztségviselői ellen. Ám a puska visszafelé sült el. A küldöttgyűlés az egész felső ve­zetést menesztette, s az ügyveze­tő­ elnöki feladatokkal Szalay Ferencet, a Magyar Horgász fő­­szerkesztőjét bízták meg, majd szeptember 10-én ügyvezető el­nöknek választották. Vele be­szélgettünk a május óta történt változásokról, a MOHOSZ megújhodásáról. - Tudomásunk szerint APEH-­­vizsgálat folyik a MOHOSZ-nál. Összefügg ez a májusban kirob­bant botránnyal és a sajtóban megjelent hírekkel? - Lehet, de nem biztos. Az APEH időről időre minden nagy intézménynél tart vizsgála­tot. A magam részéről örülök, mert a vizsgálat végeztével tiszta képet kapunk a MOHOSZ helyzetéről. Azt senki nem vitat­ja, hogy történtek hibák, olyan átgondolatlan gazdasági húzá­sok és jelentős pazarlások, ami miatt a MOHOSZ jelenleg likvi­ditási gondokkal küzd. Alapta­lan viszont a milliárdos nagy­ságrendű vagyonsikkasztás vád­ja, amiről a fáma szól. Ezt a va­gyont nem nálunk, hanem a szövetségeknél kell keresni, ná­luk van ingó és ingatlan vagyon­ban. Sajnos itt köszön vissza az, hogy az előbbi vezetés elodázta (elszabotálta) a vagyonfelmérést és annak pontos nyilvántartásba vételét. - A választmány nem fogadta el az előbbi vezetés háromszázhet­venmillió forintról szóló múl évi zárszámadását. Miért? - Mert sok szempontból vi­tatható, nem helytálló, a könyv­­vizsgáló sem hitelesítette. A MOHOSZ éves költségvetése mintegy háromszáznyolcvanmil­lió forint. Ebből negyvenötmil­lió a megyei szövetségek általi, horgászonként százhetven fo­rintos befizetéseiből adódik, a többit a MOHOSZ gazdálkodja ki különböző forrásokból. (Jegy­bevételek, pályázatok, halgaz­dálkodás, kiadványok.) És ha már itt tartunk, sokan felhány­­torgatják, milyen jogcímen kap­ja a MOHOSZ ezt a százhetven forintot. Nos, érdekvédelmi fel­adatok ellátása és szövetségi tag­díj címén. Hogy mennyire tet­tek eleget az elődök az érdekvé­delmi kötelezettségvállalásuk­nak, arról lehet vitatkozni. Mi eleget fogunk tenni, ezt ígérem! - Említette a pazarlást. Erről fölöttébb érdekes hírek keringe­nek. Mondana példát rá? - Amíg a vizsgálat tart, nem szívesen....* Szalay Ferencet megkerülve próbáltunk informálódni más forrásokból. Nevük mellőzésé­vel néhányan megszólaltak, s fö­löttébb érdekes dolgokat tud­tunk meg. Szóba került két használt Peugeot személygépko­csi, amit a menesztett elnök és a gazdasági igazgató vásárolt meg a MOHOSZ-tól darabonként kétszázezer forintért. A kataló­gusár szerint ezek a kocsik nyolcszázezer forintot értek. Rá­adásul mindkettőt feljavították a MOHOSZ költségén. Darabon­ként ötszázezer forintért. Más: A Német Horgász Szö­vetség meghívására 1998 tava­szán delegáció utazott Németor­szágba. A delegáció tagjait (jó volna tudni, hány mezei hor­gász volt közöttük) autóbusz szállította a tetthelyre, ami ön­magában is sok pénz. Az ügyve­zető elnök repülőgéppel utazott, a gazdasági igazgató gépkocsi­val. Magától adódik a kérdés: hol volt a felügyelő bizottság? A helyzet magaslatán aligha. Salgótarjánban létrehoztak egy magyar-szlovák vegyes vál­lalkozást SLOV-Mad Kft. né­ven, valami ködös-zavaros cél­lal. A MOHOSZ ötmillió forin­tot fektetett bele, a szlovák fél ugyanennyit koronában. Az eredmény zéró, a kft. megszűnt. Gyomaendrődre, egy hor­gászszövetség részre elnöki ukázra tavaly kiutaltak másfél­­millió forintot. A pénz felhasz­nálásáról mindmáig nem ké­szült elszámolás, nem tudni ho­vá lett. (Majd most kiderül.) A „nagy házba” bejáratosak mesélik, sok pénz ment el „repire” is. A francia konyakos és angol whisks üvegek soha nem ürültek ki, ennél alább nem adták a vezetők. Mindezek ismeretében horgászok joggal teszik fel a a kérdést: szükség van-e MOHOSZ-ra? Ez kérdeztük mi a MOHOSZ Választmányának néhány oszlopos tagjától, akik vezetői tisztségeket töltenek be különböző horgász-szövetségek­nél, egyesületeknél. Miseta János: A Pest megyei­ek általános véleménye az, hogy szükség van egy országos szintű érdekvédelmi szervezet­re, de nem olyanra, amilyen volt! Nekünk különösebb gon­dunk nincs a vagyonelosztással, csak a székházra tartunk igényt. Annál is inkább, mert a terüle­tet a szigetszentmiklósi tanácstól kaptuk egykor, az épületre pe­dig a tagság adta össze a pénzt, forintonként. Balogh Gábor: A ráckevei szövetségnek annál több a ren­­deznivalója. Szeretnénk miha­marabb telekkönyvileg is a ne­vünkön tudni a ráckevei székhá­zat és halkeltetőt, a szigetbecsei ivadéknevelőt, a makádi tógaz­daságot és a Rózsák szigeti hor­gásztanyát. Mindez az általunk patronált huszonkilenc horgász­egyesület harmincezer horgá­szának kedvtelését, szórakozását szolgálja, s az ő pénzükből való­sult meg az évtizedek során. Csatlakozom a kollégámhoz: nem a MOHOSZ létjogosultsá­gát vitatjuk, hanem az eddigi működését kifogásoljuk, az utóbbi öt év vezetői stílusával nem értettünk egyet. Puhm György: Az 1994-es vá­lasztásokon rossz lóra tettünk, mi nem ilyen lovat akartunk. Az akkor megválasztott vezető­ket egyetlen cél vezette: ki-ki süsse meg a maga kis pecsenyé­jét. A vagyont nem felosztani, hanem még inkább centralizál­ni akarták, hogy később minél nagyobbat szelhessenek a tortá­ból. Néhány ember elvtelen vi­selkedése nem ok arra, hogy egy ötvenéves, nagymúltú szer­vezetet feloszlassunk. Ha csak Pest megyét nézzük, összesen száztizenkilenc horgászegyesü­lete van, ötvenezer taggal. Va­lamennyien nem folyhatunk be­le a törvényhozásba és egyéb, valamennyiünket érintő ügybe. Kell egy olyan érdekvédelmi szervezet, ami mindannyiunkat képvisel. Úgy tűnik, amelyiket most megválasztottunk, eleget fog tenni ennek az elvárásunk­nak, s a jövő év elején a va­gyonrendezést is elkezdik. * Nem árt tudni, hogy MOHOSZ-ra soha nem volt­­ még olyan szükség, mint az elkövetkező időkben. A MOHOSZ kezelésébe tartozó horgászvizek kezelési joga a ta­valy életbe lépett horgászati tör­vény szerint 2000-ben lejár. A kezelési jog elnyeréséhez az FM ír majd ki pályázatokat, s ennek elbírálásakor azokat részesítik előnyben, akik kellő tekintéllyel és tapasztalatokkal rendelkez­nek. Nagy baj lesz akkor, ha az eddig MOHOSZ vizekre ma­gánszemélyek vagy a területileg illetékes önkormányzatok teszik rá a kezüket. Ugyan ki kéri majd ezektől számon a halasí­­tást, a környezetvédelmet, mind­azt, amit eddig a MOHOSZ lá­tott el? Akkor valóban elmondhat­ják a horgászok: Anyám, én nem ilyen lovat akartam!

Next