Hevesmegyei Népújság, 1949 (6. évfolyam, 14-52. szám)

1949-10-01 / 40. szám

elkesen folyik­ a kölcsön­­jegyzés a falvakban Miért jegyzett kölcsönt Kakuk néni? Falun is lelkesen folyik az Ötéves Tervkölcsön jegyzése. A felsőtár­­kányi munkások és dolgozó parasz­tok pl. 57 ezer 900 forintot jegyez­­gyeztek az első két nap alatt. Szép ez az eredmény, ha tudjuk, hogy a lakosság lélekszáma alig haladja túl a kettőezret és meglehetősen sze­gény község. Erdélyi Benjámin földmunkás ezer forintot jegyzett. Kakuk B. Istvánná 7 gyermekes asszony 200 forintot jegyzett és amikor megkérdeztük, hogy miért fordította pénzét állam­­kölcsönre, ezeket mondotta: — Kötelességemet teljesítettem. Elég volt már a két háborúból, a nyomorúságból, biztos jövőt aka­rok gyermekeimnek. Könnyezve mondja el élettörténe­tét. Semmivel sem különbözik a 3 millió hozzá hasonló nincstelen múltbeli életétől. — Elmondom az életem sorát, amire könnyes szemmel gondolok vissza. — valóban könnyek szöknek szemébe. — Sokat ki kellett bírni Tizennégy éves voltam, amikor kitört az első háború. Anyánk meghalt, maradtunk hárman. Lány­testvérem négyéves, az öcsém 3 hónapos volt. Nagyanyám és néném nevelt fel, nagyon szegények voltunk. — Néném az egri ciszter papok kertjébe járt napszámba — folytatja. Reggel 7-től este 6-ig dolgoztunk, mert én is vele jártam, emlékszek rá, milyen sokat kellett gyalogolni — húsz kilométert — s mikor haza­értünk, akkor még tovább dolgoz­tunk a ház körül. Nyáron aratási szabadságot kértünk, hogy megke­reshessük a télire való kenyeret s amikor ott kijavaltunk, mentünk summásnak, ahol napfelkelte előtt már egy félórával talpon voltunk és munkába álltunk. — Ezerkilencszázhuszonhatban férjhez mentem. Két földhözragadt szegény, hozzáfogtunk az élethez. Küzdöttünk, dolgoztunk. Aztán jöttek a gyerekek is: Julianna, Erzsébet,­zabella, István, Gyula, Gizella, Imre. Hogy milyen nehéz helyzetbe voltam velük, bizonyítja, hogy Julikámnak már 12 éves korában el kellett mennie summásnak, segíteni kis­­sebb testvérei felnevelését. Az apjuk az uradalomban dolgozott 1 pengő 60-ért naponta. Később kon­dásnak szegődött, ezután hárman mentünk summásnak a családból. Újból háború lett. 39-től 44-ig, 8-szor hívták be katonának az ura­mat. Itt maradtam 6 gyerekkel — a hetedik később született — őriztük a csordát az uram helyett és úgy kibántak velünk, hogy se ruha-, se cipőjegyet nem kaptunk. Középső fiamnak eltört a lába és szegény­ségi bizonyítványt sem adott a jegyző. Ilyeneket csináltak a sze­gény emberrel. Sok lenne elmondani ezt a borzalmas életet. — A felszabadulás óta úgy mond­hatom, hogy új életet kezdtünk. Megváltozott a sorsunk. Jobban élünk, ruhát tudunk venni. A gye­rekek iskolába járnak, gondos­kodnak róluk, nyaralni is mehet­nek, amire soha nem gondoltunk volna. A Pártnak és Rákosi Má­tyásnak köszönhetjük ezt a szebb életet. Halálig harcolok, hogy soha vissza ne jöjjön az a rothadt világ. Boldogok a gyerekek is. Ha gyűlés van, mindannyian ott vagyunk, ha demokratikus szavalatot kell sza­valni, IV-ik osztályos fiam mindjárt vállalkozik rá. Továbbra is hűek leszünk Rákosi Mátyáshoz, mert szeretnénk meghálálni ezt a jobb életet. Ezért adunk 200 forint köl­csönt a tervre... Az ítélet elhangzott. Olvastad a drámai szavakat, amellyel a bíróság, — a te bíróságod — elítélte a banditákat, akik fel akarták gyújtani körülötted a világot. A nép ökle — benne a te kemény, dolgos kezed szorítása is — lesújtott az utolsó esztendők leggonoszabb összeesküvőire. — Most léle­gezz nagyot, jó mélyen szívd magadba az őszi alkonyat si­mogató, friss légáramlatát. — Nézz szét magad körül. Nézd meg jól a házakat, azt a szép hivatali épületet a sarkon. — nézd meg az iskolát. Nézd meg a gyárat és legalább gon­dolatban tekints végig a mes­­­szi magyar földön. Tiéd mind­ez. Tiéd és tiéd is maradt. — Hiába akarta rátenni véres kezét Tito és hiába fe­neked­­tek ellene magyar cinkosai. S azután idézd fel magadban még egy pillanatra a főtár­gyalást. Ne feledd Rajk sza­vait, amit, fejét jobbra-balra billegtetve, ott, a Népbíróság előtt mondott. Emlékezz a sá­táni megállapodásra, amit a birtoklótt belügyminiszteri szobában, az abbáziai luxus­villában, az imperialista ban­davezér bőrdíványos külön­vo­natán — vagy amikor már kezdett rosszul menni, — a paksi csőszkunyhóban kötöt­tek. Amikor kockát vetettek rád, két szorgalmas karodra, amelyet rabszíjra akartak fűzni, a feleségedre, akit öz­veggyé akartak tenni, a gyer­mekedre, akit árvaságra akar­tak juttatni. — Nézz végig a gyáron, ha munkába megy, vagy a hivatalodba, ha reggel kezedbe veszed a tollat. És mielőtt napi munkádba fogsz, gondolj arra, hogy mit akar­tak ezek a banditák veled. Gondolj arra, miért akarták felemelni mocskos kezüket ha­zád legnagyobb fiára, Rákosi Mátyásra. Miért készült terv Gerő Ernő és Farkas Mi­­­hály meggyilkolására. Tudod te is jól, de azért még egyszer megmondom. A forint, a há­rom­éves terv, az ötéves terv, a földreform, a sok új gyár, a nők egyenjogúsítása, az új is­kola, az alkotmány, az újjá­épített hidak, a mi büszke néphadseregünk, jobb ruhád és a fehér kenyér a te aszta­lodon, nem tetszett a bandi­táknak. Ezért készült a csend­őrpribék a gyilkosságra, ezért akart megsemmisíteni min­dent, amit öt év alatt itt al­kotott a nép. — Válaszolj a banditáknak! A munkáddal, tetteiddel, áldozatkészségeddel válaszolj. Gondold meg, mi lett volna ebből az­ országból, ha a júdásterv sikerül. Gon­dolj arra, ha te nem harcolsz, ha lanyhul a munkád, az el­lenség harcol ellened. Ha megállsz, az ellenség nem áll meg. Hát menj előre. A te verejtéked is élesztője az új világnak. — Nyúlj a kalapács után, szorítsd meg erősen. Vi­gyázz a toll, a körző minden mozdulatára. Most az őszi föl­deken jól irányítsd a koronát. Ha igaz volt, amit énekeltél, hogy minden új barázda győ­zelem, akkor ma százszor, — ezerszer igaz. Feszüljön meg a két izmos karod, vigyázz a másodpercekre. A jövődet, a családod jövőjét építed. — Vá­laszolj a bitangoknak! Szoríts keményen a kalapács nyelét! Szorítsd keményen a kalapácsot! Válaszolj a banditáknak! A mozgalom fejlődőben van .­­ A Munkamódszer átadás az egri dohánygyárban Még egy hónapja sincs annak, hogy Rákosi elvtárs a Nagybudapesti Pártválasztmány értekezletén feltárta azokat a hiányosságokat, amelyek együttesen a termelékenység viszony­lagos csökkenéséhez vezettek. A Dohánygyár dolgozói hozzáláttak a hibák megszüntetéséhez. A munka­fegyelem erősödik, a termelékenység emelkedik. Az utóbbi hetekben a későnjárás csaknem teljesen meg­szűnt. A munkafegyelem megszilár­dulásával együtt emelkedik a terme­lékenység. A dolgozók nagy számban vesz­nek részt az egyéni versenyekben. Az egyéni versenyek keretében megnövekedet a munkamódszer­átadók száma. A nagyobb teljesít­ményt elérő dolgozók maguk köré gyűjtve a gyengébbeket, tanítják, se­gítik őket. A betanítók versenyben állnak egymással, hogy melyikük ér el nagyobb eredményt a betanítan­­dók teljesítményének emelésével. A verseny felvételekor Sztregova Jánosné csomagoló munkásnő teljesítmény százaléka 1­3 volt. A betanítandó Fehérvári Miklós­­né, Szabó Sándorné, Molnár Je­­nőné teljesítménye 105 százalék volt. Sztregováné ma 127 száza­lékkal termel, a betaníta­dók százaléka 109. Vagy nézzük Gres­­kovics Károlyné élm­unkás csoma­golónő eredményét. A verseny e -indulásakor egyéni teljesítménye 116 százalék volt, a betanítandó cso­portjáé 101 százalék. Ma Greskovics Káro­yné a normát 29 százalékkal teljesíti túl, a csoportjának teljesít­ménye 103 százalék. A mozgalom fejlődőben van. Az egri Dohánygyár dolgozói magukévá tették Rákosi Mátyás szavait és a termelékenység emelésével mintegy aláhúzták azt a határozatot, melyben állást foglalnak a Rajk-banda gyá­r Forte fényképező­gé­pek, filmek, amatőrképek kidolgozása Lusztignál­­lázatos bűntényével szemben. Jó munkájuk eredményeként az egri Dohánygyár N. V. az ország dohány­gyárai közt ismét az élre küzdötte magát és a dohánygyárak közt folyó munkaversenyben az augusz­tus havi kiértékelés alapján az első helyen áll. (Holló) Képzőmű­vészeti kiállítás Egerben Október 8-án, délután 5 órakor nyílik meg a Magyar Képzőművé­szek Szabadszervezete egri cso­portja tagjainak kiállítása a Szabad­szervezetek Székházának (Kaszinó) I. emeleti termeiben. Kiállításuk gerincét realista tájké­pek alkotják, emellett a munka, az újjáépítés, a felvonulások, dekorá­lások szépsége sem kerülte el fi­gyelmüket. A Szabadművelődési Ta­nács támogatásával kiállítási anya­gukat Heves megye községeinek is bemutatják, így október 9-én Pély, október 16 án Heves községek ré­szére is vándorkiállítást és tárlatve­zetést tartanak. Eger művészei közül: B. Halasy Magdolna, Balázs Árpád, Gergely Pál, Hódor Kálmán, Hamza Tibor, Dr. Kastaly István, Kátai Mihály, Kocsis Árpád, Korény József, Orbán József és Pozder Gyula festményei, szobrai szerepelnek. A minden fi­gyelmet megérdemlő kiállítás Eger­ben, október 8-tól október 16-ig tekinthető meg, naponta 10—17 óráig. Belépődíj, katalógus nincs. Hogyan kaptam 50 fillér helyett 70 fillért a barack kg.-jáért? Gyümölcs és zöldségtermelő ked­ves gazdatársaim! Engedjétek meg, hogy a Gyümölcs és Zöldségfelvá­sárló Nemzeti Vállalatnak — úgy a magam, mint a Ti nevetekben is — ezúton mondjak köszönetet azért a nagyszabású közönségszolgálatért, amit a termelvényeink felvásárlásá­nál az N. V. szervei kifejtenek. Én és gazdatársaim egy ideig a Nagyvásártelepre szállítottunk bizo­mányba barackot. 50—80 fillér volt a legmagasabb ár, úgy hogy én minden költség levonásával átlag 50 fillért kaptam kilónként. Ezzel szem­ben a napokban az N. V. autója helyembe jött és egy tételben, ott helyben, 70 fillérért vette meg ter­mésemet, aprót, nagyot egyaránt a a kompolti földművesszövetkezeten keresztül, amely nemcsak sót, meg paprikát akar árulni, hanem valóban követni akarja azt a magasabbrendű célt , amelyért megalakult. Gyömölcstermelő Gazdatársaim ! Saját érdeketekben vegyétek fel az összeköttetést a Gyümölcs és Zöld­ségfelvásárló N. V.-vel, a helyi szövetkezeten keresztül, vagy köz­vetlenül a Nagyvásártelepre írjatok. Perjési János gyümölcstermelő, Kompolt. „A mi üzemünkben egyetlen embert sem találnak, aki ne jegyzett volna..." — Tessék bejönni! — szám­talanszor találkozunk ezzel az erélyes felszólítással, amikor a Felnémeti Fűrészüzemben aka­runk körülnézni. özv. Antal Gyuláné mellett nem is lehetne csak úgy, igazoltatás nélkül besurranni a kapun, mert nagyon jól tudja, hogy miért állították a portára. — Az elvtársakat már isme­rem — mondotta legutóbbi ott­jártunk alkalmával —, a sajtó­tól jöttek, ugye? Most érdemes volt kijönni — dicsekszik —, mert a mi üzemünkben egyetlen embert nem találnak, aki ne jegyzett volna az ötéves Terv­­kölcsönből. Én jegyeztem le el­sőnek — folytatja —, van há­rom gyerekem, szeretnék nekik boldog jövőt biztosítani, ezért adtam kölcsönbe egyhavi fize­tésemet. De nemcsak Antal néni, ha­nem a többiek is megértették a kormány felhívását­. Szűcs János túljegyezte fizetését, mert csak 500 forintot keres és hat­százat jegyzett. — Martos Tibor is 700 forintot jegyzett, 100 fo­rinttal többet, mint a fizetése. — Éppen eleget áldozott mi­értünk a demokrácia, én értem is — mondja Kovács Sándor többgyermekes munkás. — Sze­gény, nincstelen summás voltam azelőtt és alig tudtam betevő falatot teremteni gyermekeim­nek. Ma jól kereső ember va­gyok, boldog életet élek, szépen nevelem a gyerekeket és tudom, hogy az ötéves terv során még jobb életem lesz. Ezért áldozok én is az ötéves tervért, ezért jegyeztem kölcsönt. Még ha azt mondták volna, hogy nem ka­pom vissza, akkor is jegyeztem volna, mert tudom, hogy több­szörösen visszakapom, — ahogy erősödik a demokrácia. Ugyanezt mondják a Rákosi­­brigád tagjai is. Először szemé­lyenként 200 forintot akartak felajánlani, visszafizetés nélkül, a dolgozók államának. Mikor megmagyarázták nekik, hogy így nem lehet jegyezni, akkor 500 forintot ajánlottak fel sze­mélyenként. Hasonlóan az üzem fiataljai, valamennyien 300—509 forintot ajánlottak fel. De nemcsak a felajánlások te­rén tette meg kötelességét a Rá­­kosi-brigád, hanem a termelés terén is. Legutóbb 160%-ban tel­jesítették a normát és a tervet is be akarják fejezni november folyamán. — Nemhiába viseljük mi a Rákosi-brigád elnevezést — mondja Jakab András brigád­vezető helyettes —, méltók aka­runk lenni nagy vezérünkhöz. „Én is el szoktam olvasni, meg Julis is . . Úttörők a Népújságért „Igen nagy öröm­mel olvastuk,hogy csapatunk jó eredményt ért el a Heves megyei Népújság terjesztési versenyében, írják a Nagybátony­­szorospataki úttörő pajtások. Ezzel második díjat nyertünk el, egy Nép­szuper rádiót. Amikor a szocialista Magyarország érdekében kifejtett ajándékot megköszönjük, ígérjük, hogy Rákosi Mátyás pajtás útmu­tatása szerint mindig hű dolgo­zói leszünk népi demokráciánk­nak és a következő versenybe újra benevezünk... Érsekmányi György csapattitkár, Péte iyi József, Zaff Vilmos, Horváth Erzsébet, út­törők.­­ Hasonló kedves levelet kaptunk Szűcs-bányatelepről is. „Kedves Szerkesztő Pajtasi Nagyon örven­dünk, hogy a IV. díjat, a sok, finom cukrot megnyertük, ígér­jük, hogy ezután még szorgalma­sabban fogunk dolgozni. Szívesen eladnánk mi még több Népújságot is, de telepünk nagyon kicsi, 40 család és annak a fele nyugdíjas. Kérjük tovább küldeni a heti 10 darabot. Pontosan el fogunk szá­molni vele és vissza bizony egyet sem küldünk, mert mi tudjuk, hogy min­denkinek csak hasznára van, ha olvassa a Népújságot. Ezzel a min­— Kombinált és kettős csiszolású szemüvegek — Lusztignál.­kánkkal is építeni akarjuk az 5 éves tervet. Jó az ha a népek olvasnak, én is elszoktam olvasni meg a Julis is! Előre! Nagy bába János, Julis, Sibik Olga, Sibik Károly, Fe­jes József, Buru György, Deák Já­nos, Nagy­bástyai József, Kolarics Teréz,Klavács Miri,úttörő pajtások. ‘

Next