Népújság, 1954. február (9-16. szám)
1954-02-21 / 14. szám
m< február 21. ^ Szovjet Kői Könyv ünnepe megyénkben A megyar-szovjet barátság hónapja keretében országszerte s így megyénkben is megrendezik február 22-től a szovjet könyv ünnepét. A Magyar- Szovjet Társaság a megye: könyvtárral együtt megyeszerte irodalmi esteket, könyvismertető előadásokat rendez. Egerben március 13-án Szalai György író tart előadást Erenburg: „Kilencedik hullám“ című békeharcos regényéről. Hevesen február 27-én Dienes Tibor ismerteti ezt a regényt. Tiszanánán márcus 7-én Azsejev: „Távol Moszkvától“ rímfi regényéből lesz ismertető előadás. Ugyanerről a könyvről tartanak ismertetőt Tarnaörsok, Koml ön és Pégen is. A hevesi járási könyvtár két mesedéle’ötföt is rendez a kicsinyeknek a legszebb szovjet mesékből. A gyöngyösi MTH-i skolában ifjúsági könyvekről tartanak előadást február 20-án., míg 28-án a járási kultúrházban lesz irodalmi előadás. Március 3-án a járási könyvtárban Nytkolajeva: „Az aratás” című regényét ismeret k. 7-én pedig mesedéleőttöt tartanak. Március 10-én Tolsztoj: „Karenina Anna” című remekművét, ismertetik a járási tanács dolgozói előtt. A hatvani járási könyvtárban február 19-én került sor az első irodalmi előadásra Puskin: „A kapitány lánya” című elbeszélőről. Az MTH-otthonban a szovjet műszaki szakkönyveket ismertetik. Ezenkívül , Apcon Rózsaszentmáromban rendez meg könyismertető előadást. Füzesabonyban, Mezőtárkányban és Pétervásárán ugyancsak irodalmi előadások lesznek a hevesi, gyöngyösi mezőgazdaság technikumokon pedig az élenjáró mezőgazdasági szakkönyveket, a hatvani vegyipari technikumon a vegyipari szakirodalmat ismertetik. Megyénk egész területén minden egyes községben körrvkiállításokat és könyvvásárokaat rendeznek a szovjet könyv ünnepe alkalmából. Üzemeink segítik a gépállomásokat Patronáló üzemek Váltó- és Kitérőgyár, Gyöngyös Selypi Cukorgyár Épületszerelő és Előgyártó V. Élelmiszeripari Gépgyár Pályafenntartó és Épületszerelő V. Géptelep Szekérjavító V. Hatvani Cukorgyár II. sz. Építőipari V. Mátravidéki Erőmű Mátravidéki Fémművek Pályafenntartó és Épületszerelő V. Géptelep Vasanyagjavító V. A gépállomások munkáját jelentősen segítik a patronáló üzemek. Legtöbb gépállomásra brigádokat küldtek, amelyek helyszínen segítik a javítási munkát. A védnökséget vállaló üzemek anyagbeszerzésben is segítik a gépállomásokat. Például atkári gépállomással a gyöngyösi Váltó- és Kitérőgyár a javítási idő tartamára egy hegesztőtranszformátort bocsátott rendelkezésükre. Az egerfarmosi gépállomás az egri Lakatosárugyárral három évre kötött patronálási szerződést. A patronáló vállalta öt cséplőgép dobkosarának gyalulását, öt új szíjtárcsa (dob) készítését. A hevesi gépállomáson a szekérjavító vállalat kiküldött brigádja eddig hat szíjgarnitúrát javított ki. A horti gépállomáson a cukorgyár brigádja négy garnitúra dobkosár elkészítését végezte el. Ezenkívül biztosított 50 kilogramm sósavat, klingeritet és 1,5 kilogramm alumíniumhuzalt. -t ..... NÉPÚJSÁG Kultúrverseny, avagy hány hibapontot érdemelne a kultúrbizottság? Február hó 14-én tartotta az MTH Középmagyarországi Igazgatósága területi kultúrversenyét Gyöngyösön. A gyöngyösi intézetek leánycsoportja az első néhány ütem után teljesen ,,bélés ált” a népitáncba, igazgatójuk intézkedésére behúzták a függönyt. Nem kell kritikusnak lenni ahhoz, hogy megállapítsuk: nem lehet az ilyen csoportelső még akkor sem, ha a verseny megrendezése, anyagi feltételeinek megteremtése mind az ő vállukat terhelte. Ezt máskép is meg lehetett volna köszönni a gyöngyösi rendezőknek. Mindannyiunk megítélése szerint az elsőséget sokkal jobban megérdemelte volna az egri, vagy a petőfibányai intézet. Hogy miért lett Aszód a második, azt sem tudjuk, ámbár lehet, hogy fúvószenekara, mely szintén sok hibapontot érdemelt, volna, emelte Aszódot az őt nem megillető második helyre. Ha nem érdem szerint bírálják az egyes számokat, akkor kár volt sokezer forintos költséggel megrendezni az egész „kultúrversenyt”, melyen mindannyiunk véleménye szerint leggyöngébben szerepelt a bíráló bizottság. Azt gondolták a bíráló elvtársak, hogy a tanulóknak nincs kritikai érzékük? A gyöngyösi tanulók maguk nem akarták elhinni, hogy ilyen baklövés után ők lehessenek az elsők. Helytelen volt ez éppen most, mikor a „szakma legjobbjai” címért folyik a küzdelem az egyes intézményeken belül, s nagyban befolyásolja azt. Már most hallatszik a tanulók között, hogy biztosan a szakmai versenyek is így lesznek elbírálva. A megtörténten már nem segíthetünk, de különös gonddal járjanak el az illetékes szervek a közelgő szakmai versenyeken, s a jövőben a kultúrversenyeken is. Mészáros Ferenc kult. tömeg. név. ig. h. Szabó Gyula kultúrvezető. Sok nézője volt a Szép napos idő volt. A pétervásári járás minden útját autóbuszok keresztezték. Amerre szem ellátott minden oldalról, autóbuszok, szekerek, kerékpárok érkeztek a járási kultúrházhoz. Mikor megálltak az autóbuszok és kinyíltak az ajtók, volt mit nézni. Mint nyár elején nyíló tarkavirágok, olyanok voltak a lányok Fedémes, Hevesaranyos, Egerbocs, Tarnalelész és Erdőkövesd gyönyörű viseletében. Sok nézője volt a kultúrversenynek. Mindenki látni és hallani akarta a járás legjobbjait kultúrversenynek és gyakran jutalmazta taps a váltakozó műsorszámot. A tarnalelesziek, a fedémesi „fonó' az egerbocsi ..karikástánc" nehéz volt választani, melyik a jobb. A tarkaszoknyák peregtek, fordultak, dübörögtek a lábak, énekeltek a fedémesi menyecskék, gyönyörködtették a hallgatókat. Látszott, hogy mindenki szeretettel és buzgalommal készült a kultúrversenyre, a dolgozók szórakoztatására. Szabó Hermina levelezö. 3 Képes MSZT híradó Az MSZT gyöngynsoroszt színjátszócsoportja Mutiere Duda ngári cumi darabjával készül a barátsági hónapra. Az egri járási és városi kultúrház balettcsoportja is szép szónok szerepel majd. A pétervásári MSZT kultúrcsoportja egy fovós táncot mutat be. A szőlő mellé lágykenyér, ösember mellé mammut dukál. Mert a kezdetleges ember és a mammut kortársak. Sajnos, eddig alig egy-két mammutcsont került Eger földjéről. Legbecsületesebb a maradványok közt a két méter hosszú és körülbelül 2,5 centiméter vastag agyagtöredék, ezt Nagy Miklós földműves találta kutatás közben „Kanadában" körülbelül hat méter mélyen a kavics közt. Dehát a fillér nem forint, a rész nem egész, egy-két dombcsontból holmi. agyartörmelékből az átlagember aligha tud képet alkotni magának az ántivilág sörényes őselefántjáról, 1927-ben aztán nem messze a várostól, Egerbocson váratlanul egy majdnem teljes mammutcsontvázra bukkantak, íme a történet: Cudar erős volt a tavasz 1927-ben, még az úszók is patakmedrekké változtak át, az egérlyukakat a tarlón békák árendálták egerek helyett. A sok eső óriási károkat okozott mindenfelé. Bocs igen szomorú jövőnek nézett elébe. Amúgy is szegény község, mint két szomszédja: Szűcs és Bátor, azért a csúfolódás.Bocsban, Szűcsban Bátorba. Nincs egy kanál káposzta. Jámbor nénikék hiába járták a búcsút Márta napján, keresztjáró napokon, a győzedelmes egyház az égben nem méltóztatot meghallgatni az eső elleni imákat. Az síüljárás ág sohasem bi:ott az égi segítségben, öregei ró, törvénybíró, esküdtek intőbb a kocsmát látogatták. Ott anakodtak, törték a fejüket nap, mini nap, mitévők legyenek, hogy pocsékra ne menne eszük egész évi jövedelme?" jegyszer aztán a vén Dede Miska is engedelmet kért a gyülekezettől, hogy elmondhassa a maga véleményét. Dede Miska foglalkozására nézve előbb csősz, jelenleg éjjeliőr, mellesleg , leveli béka", norrtert hivatalánál fogva épp úgy reagál az időjárás változásaira, akár a fán lakó béka. — Emberséges emberek — úgymond — még hat helyi kezdett esnyi, igaz-e? — Igaz, ami igaz. — Hát azt gondoltam valna e én a magam eszieö, hogyha meég egy hélyig esik, hát hadd esseék! Ha nem meg az ontónál is esnyi tanár, hát arra se teheteénk! Ta'ón éppen Dede Miska okosságán felbuzdulva, Mederdus, e nyári 40 napos esők hírhedt patrónusa örökké csurgóra álló kalnn’a karimájából jún’us első felében íme amnan esővizet loccsantott a falu makóba, hogy Szecskó bará Józsefék por’á’án az át árok porto’dal leom off, s láss csodát, váratlanul óriási mammutb'ka rsnifjai bukkantak elő az agyagból! Ilyen csontokat a falu népi mén rém látott. Csuhai réz József, a bocs! tudós ember szerint a csontok az özönvíz o óit élt óriások maradnányai, akikről em’ítés tétetik a bibliában is, ezt a falért tot özönvíz által isten azér semmist Jefte rv^n ner ne rázna. b~>ös é’efef fo1ida*ott Ezen okból tehát, akinek eszi vagyon nem fon veszkelődn (csór fokkal, nehogy ke’lemsf. fenségnek tegye ki magát) Szecskó barát József is jól teszi, ha földdel újra betakarja a csontokat. Dehát ma már a csirke okosabb akar lenni a tyúknál! Tanítóék diákfia, aki látogatóban volt otthon Egerből, kinevette a tudós embert, s odanyilatkozott, hogy a csontok nem óriásoktól származnak, hanem a jégkorszakban élt őselefánt maradványai. Visszatérvén pedig Egerbe, első dolga volt alarmirozni a reáliskola kalandvágyó diákjait, vizsgák végeztével segítsenek neki a csonokat a pártoldalból kiszabadítani. . rizenhárom diák és két iporostanonc vállalkozott a munkára. Ingyen, a „közjóértbecsületből’4 jelszóval, majd egy hétig bajlódtak a mammut kiemelésével. Sátorban háltak, éppen eleget ázak-fáztak, ettek is, nem is. De azért a jókedv sohasem pártolt el tőlük, vacsoratűznil órákon át mókáztak, dalolgattak. Az iskolai szabályok persze a nagy nyári szünidőben is köt elezők a diákokra, az előírások viszont szigorúan tiamazták a hvságos virágénekeket. Az expedíció tagjai tehát békét hagytak a leánynak, szerelemnek, bornak, a kórus matematikai, vagy fizikai dalokat fújt rendesen „a három bokor saláta, kisangyalom" dallamára. Először a lábszárcsontok kerültek elő az agyagosdalból, aztán a koponya az agyarakkal. A diákok a csontokat gúlába rakták össze az udvaron. Akkoriban Bocs izgalmas napokat élt át. Nemcsak a mammut miatt. Kukliéknál ugyanekkor csikó. Ottoéknál gyerek született, Bókáéknál pedig a soffőr megszöktette az eladót. Az „eleven újság" alig győzte világgá kürtölni a sok szenzációt. ..Eleven újság 4 alatt 4—5 falusi kislány értendő, akik egymásba karolva, végig-hosszig járták a falut, közben lektorokkal énekelték: Szepskonyi mammut van, Bokányi soffőr van, Kuklányi csikó van, Ortányi suhanc van. A diákok még mielőtt hozzáfogtak a munkához, levelet írtak Budapestre, küldjön a Nemzeti Múzeum szakembert a porlékony csontok konzerválása végett. A múzeum ígérte is, de csak ígérte. A muzsafiak, elunván a várakozást, Eger város tanácsához fordultak, felajánlván a csontokat a létesítendő múzeum részére. Ehhez képest egyik altisztje a városra, meg is szemlélte a csontokat, ígérve is, hogy egy-két rumon belül konzerváló anyagokkal tér vissza. És merthogy a diákok hóra készülődtek Egerbe, az altiszt a bíró ajánlatára a vén Dede Miskára, mint mindig rá érő emberre bízta a becses csontok megőrzését. Flanelembe véve pedig, hogy Krisztus koporsóját sem őrizték ingyén az őrnek a fel vigyázó sért egy meseetu párka lett kilátásba helyezve, megpaprikázva persze, hogy karcolja a gégét, ezenkívül öt paksi ferenvárosi dohány és egy pakli gyufa. 11 armadnap keresi az altiszt *s a csontokat, hát volt mamut, nincs mammut! Ellenben találtatott a csontok helyett egy kupac sárga por. Aj, kutya világ — szűk esztendő — hördült fel az altiszt. — hol az őr? Hol van Dede Miska? Az bizony úgy eltűnt, mint akit a föld nyelt el. Az elöljáróság tűvé tette érte az egész határt, de csak nehezen estére tudta előállítani a szűcsi erdőből. úgy árt Dede Miska az altiszt előtt, mint a megtestesült hamvazó szerda. A vallatás során kiderült, hogy Dede Miska a csontokat — vétlelmül a netáni eső ellen — a csűrbe akarta félretakarítani. S ehhez a munkálatokhoz becsődítette mind az iskolásgyerekeket, azok aztán merő túlbuzgóságból úgy össze-vissza hányták, dob Vák a csontokat hogy porrá omlott szét valamennyi. Szidta persze az altisztet, akár a bokrot. Egyszer aztán a bak erban is felforrt a vér, s odavágta az altisztnek gorombán: — Hát hogy a 'kórság ott egye meg a mammutot ahun van, ki gondolta vaóra, hogy ekkora barom állat ilyen gyenge legyek. Hogy csak meglegyinti az ember, oszt má pocsékra megy! Engem így tudta meg, eédes uram kétszer sújtottak má meg karóval, mégis itt vagyok, tat A tiszteletdíjnak persze lőttek: se pálinka, se dohány, se gyufa! Dehát a mammut mindenkire bajt hoz, míg mind'a Csuhás réz József elég világosan. Ott van, teszem azt, a berezovkai őselefánt példája." Ezt a mammutot 1901-ben egy szegény szibirják, Innokeszti Jarlovszki fedezte fel hóba,jégbe fagyva szőröstül-köröstül a jakutok földjén, közel a Kolim-hoz. A tudós világ nagyra értékelte a felfedezést, Innokeszti Jarlovszki jutalomkép aranyérmet kapott és 1000 rubelt. A sok pénz elvette az eszét a jámbornak, neki adta magát az italozásnak azután könnyűvérű hölgyikékkel bomlott, utoljára ami kevés pénze még megmaradt, azt meg az élő dámák helyett a négy festett dáma vitte el az utolsó fillérig. Jómagam teljes öt esztendővel a bécsi ásatás után beszéltem Dede Miskával, az öreg még akkor is tele bánattal, keserűséggel Petőfi versét idézte: Az ember életnyi Meéregvel van telyi. Oszt csudák csudája. Hogy meg nem pukkad helyi. Hanem Eger is igen sarolta ám a lelet megsemmisülését! Ősember mammut nélkül annyi, mint a huszárnadrág vitézkötés, derelye szilvale’ vár nélkül. Csak sokára, 1949 nyarán sikerült szert tenni mammutra. Ezt Dancza János ásta ki. Mátra, derecskén, Zám Ferenc kisgazda homokbányájából. A mammut jól fejlett bika, agyarának a hossza 3 méter, 20 centiméter. Most a Dobó István múzeum raktáraiban várja a feltámadást. KOLACSKOVSZKI LAJOS |