Népújság, 1958. október (13. évfolyam, 213-239. szám)

1958-10-19 / 229. szám

NEFÜJSAü a magyar nép békeharcáról, a hároméves tervről, Heves megyei kapcsolatairól nyilatkozik Szakasits árpád elvtárs, ittegyénk képviselőj e is itte Megyénk dolgozói örömmel és nagy bizalommal jelölték képviselőjelöltnek Szakasits Árpád elvtársat, a Béke Világ­­tanács Irodájának tagját és számos közéleti tisztség viselő­jét. Lapunk munkatársa felke­reste Szakasits elvtársat és megkérte: nyilatkozzon a Nép­újság számára. Az alábbiakban ismertetjük Szakasits elvtárs kérdéseinkre adott válaszait. Mint a Béke-Világtanács Irodájának a tagja, hogyan értékeli a magyar nép béke­harcát az elmúlt egy eszten­­­­dő nemzetközi eseményeinek tükrében? Dolgozó népünk páratlan lelkesedéssel vesz részt a béke megoltalm­azására irányuló nemzetközi küzdelmekben. Va­lahányszor a nyugati imperia­listák agressziójáról volt szó, mindannyiszor megmozdult a magyar munkások, parasztok és értelmiségiek békeharcos tábora, hogy hallassa elszánt tiltakozásának szavát. A ma­gyar békemozgalom különösen nagy lendületet vett az 1956-os ellenforradalmi lázadás után. A magyar nép számára ez a sötét ellenforradalmi kísérlet nagy tanulságokkal szolgál. Felismerte benne a nyugati monopoltőkéseknek azt a tö­rekvését, hogy a belső bitan­gok segítségével kiszakítsák Magyarországot a szocialista világrendszerből, itt visszaállít­sák a földesurak, gyárosok, bankárok uralmát és a magyar népet besorozzák agresszív terveik szolgálatába. Ha ez a tervük sikerült volna, akkor Magyarország egy harmadik világháború tűzfészkévé válik és népe kimondhatatlan szen­vedéseknek nézett volna elébe. Azt is felismerte a magyar nép, hogy a nyugati imperia­listák lelkiismeretlen gonosz­sággal azért támadták meg a Magyar Népköztársaságot és szították fel az ellenforradalom lángját, hogy e véres lángok mögé rejtsék szuezi kalandju­­kat, az arab népek ellen inté­zett vakmerő agressziójukat. Ezek a felismerések rendkí­vül jótékony befolyást gyako­roltak a magyar dolgozó nép magatartására a nemzetközi eseményekkel szemben, és nagy lendületet adtak a ma­gyar békemozgalomnak. Ennek a békemozgalomnak erkölcsi erejét hatalmasan megnövelte az a nemzetközi szolidaritás, amely a szocialista világrend­­szer népei részéről a magyar néppel szemben megnyilvá­nult. Ez a szolidaritás nemcsak jóakaratú baráti szavakban jutott kifejezésre, hanem fel­becsülhetetlen anyagi támoga­tásban is. Hónapokon át robog­tak Magyarország felé a Szov­jetunióból és a többi népi de­mokratikus baráti országokból az élelmiszerrel, nyersanya­gokkal, készárukkal és min­denféle szükségleti cikkekkel megrakott vonatok. A Szovjet­unió igen jelentékeny pénzbeli támogatást is nyúj­tott orszá­gunknak és ez elkerülhetővé tette a nép életét romboló in­flációt és a munkanélküliséget A nyugati monopoltőkések ar­ra számítottak, hogy a magyar nép tudatából kiirthatják vagy legalább is megingathatják a Szovjetunió iránt érzett mély­séges barátság érzelmeit és a többi népi demokráciákhoz fű­ződő testvériség szellemét. En­nek éppen az ellenkezője kö­vetkezett be. A magyar nép ma még sok­kal odaadóbban szolgálja a magyar—szovjet barátság ügyét és még sokkal szilárdab­ban áll a világbéke megoltal­­mazásának frontján, mint bár­mikor azelőtt. Egynek érzi ma­gát a szocialista világrendszer valamennyi népével, és éberen figyeli a nemzetközi eseménye­ket, mert tisztán látja, hogy a béke ügye egy és oszthatatlan. Azt is tisztán látja, hogy mit jelent a szocialista világrend­­szer népeinek barátsága és­­ szolidaritása a világbéke meg­­oltalmazásának szempontjá­ból. Ez magyarázza meg az Országos Béketanács tevé­kenységének sikereit, azokat a nagyarányú országos megmoz­dulásokat amelyekre mind­annyiszor­­ sor került, ha vala­hol a nyugati békebontók erő­szakos beavatkozására került a sor. A mag­car nép — együtt a szocialista világrendszer népei­vel — teljes szolidaritással for­dult Ciprus s­zabadharcos né­pe felé, ugyanilyen szolidari­tással figyeltet az Indonéz Köztársaság küzdelmét, újon­­gó lelkesedéssel fogadta Irak népének forradalmát, lángoló tiltakozással fordult szembe az Egyesült Államok és Nagy- Britannia támadásával szem­ben, amely Libanon és Jordá­nia népének szabadságküzdel­mét veszélyeztette, és felhábo­rodásának teljes erejével száll szembe az Egyesült Államok tajvani kalandjával. A magyar nép békeharcának kiterjedését és mélységét­­ mi sem bizonyítja jobban, mint a májusi Béke és Barátság Hó­napja, am­elyet az Országos Bé­ketanács kongresszusa fejezett be. Büszkén hivatkozhatunk arra, hogy ez a kongresszus választotta meg a stockholmi leszerelési és együttműködési kongresszusra küldendő ma­gyar delegációt, amely ezen a nemzetközi békekongresszuson híven fejezte ki a magyar nép békeakaratát és közreműködési készségét a világbéke megol­­talmazásában, munkájéban és küzdelmeiben. Nyugodtan megállapíthatjuk, hogy a ma­gyar nép soha még olyan ér­deklődést nem tanúsított a nemzetközi események iránt, mint éppen napjainkban. Ez érettségének is, öntudatosságá­nak is nagy bizonysága. Szakasits elvtársat Heves megye dolgozói jelölték or­szággyűlési képviselőnek. Hogyan látja a megye fej­lődését a most folyó három­éves tervben és a távolabbi perspektívákban? Hároméves tervünk józan, mértéktartó terv, amely szám­­ba vette egyrészt országunk anyagi felkészültségét, teher­­bíróképességét, népünk mun­kakészségét, másrészt azt­ az örvendetes tényt, hogy együtt építjük a szocializmust a töb­bi népi demokráciák népeivel és a Szovjetunió hatalmas ta­pasztalatainak felhasználásá­val. Hároméves tervünk vég­rehajtása során országunk ipara és mezőgazdasága nagy fejlődést ér el és megteremti az alapját annak, hogy ez a fejlődés még gyorsabb, még mélyrehatóbb és kiterjedtebb legyen. Távolabbi perspektí­vában ez a fejlődés Magyaror­szágot jó fejlettségű ipari, in­tenzív gazdálkodású mezőgaz­dasági országgá emeli. Ez utóbbi tekintetében Heves me­gyének rendkívül örvendetes kilátásai nyílnak. Heves megye az energia­gazdálkodásban nem lebecsülendő helyet vív ki magának. — elsőrendű helyet népgazdaságunkban, Heves megye népében meg­van a ké­pesség arra, hogy minden té­ren a legjobbat nyújtsa és hároméves tervünk épített is erre a képességére. Nem lehet kétséges, hogy Heves megye ipari és mezőgazdasági dolgo­zói, bányászai nemcsak teljesí­tik, hanem túl is szárnyalják a hozzájuk fűzött várakozáso­kat. Heves megyében a helyi ipar fejlesztésére 7 860 000 forint­ot­ fordítunk a hároméves terv időszaka alatt. Az élelmiszer­­ipar fejlesztésére ugyancsak három év alatt tíz és három­negyed millió forintot költünk. Számottevő beru­házásokkal fejlesztjük a megye művelő­désügyét is. A művelődésügy fejlesztésére ez évben csak­nem 13 millió, jövőre 16 és fél­millió, a tervidőszak utolsó évében pedig 18 és félmillió forintot ruházunk be. Az egészségügy fejlesztésére a terv tízmillió forintot biztosít. Mindez természetesen csak néhány adata a megye három­éves tervének. Milyen személyes kapcso­latok fűzik Szakasits elv­társat Heves megyéhez? Sok évtizedes munkásmoz­galmi kapcsolatok ezek. Sok-sok derék Hevesi megyei elv­itt fsamhoz fűz meleg érzelem, amely abból az áldozatkész és bátor küzdelemből ered, ame­lyet ezek az elvtársak nagyon nehéz időkben, szinte kegyet­len körülmények között vál­laltak. Helytállásuk a mun­kásmozgalom frontján mindig tiszteletet és megbecsülést éb­resztett bennem irántuk és ezt csak azok érthetik meg, akik, mint ők is, proletár-öntudat­tal, szívóssággal és nem lan­kadó odaadással szolgálták a magyar proletariátus, a ma­gyar parasztság felszabadítá­sának ügyét. Az ilyen sze­mélyes kapcsolatok, az ilyen érzelmek nem szakadnak meg és nem homályosulnak el. Hosszú évtizedek után sem. Ezek a legeltéphetetlenebb kapcsolatok. Ma is, amikor derültebb égboltozat alatt dol­gozunk és harcolunk a szocia­lizmusért, úgy érzem, egy nagy és szép családnak va­gyunk tagjai. Testvéri érzé­sek fűznek bennünket össze. Együtt munkálkodunk, öre­gek és fiatalok, férfiak és nők a magyar nép szebb, boldo­gabb jövendőjéért. Olyan cél ez, amelyért érdemes élni, munkálkodni és ha kell, áldo­zatokat is hozni. Boldognak érzem magamat, hogy most majd még szorosabb kapcso­latba kerülök Heves megye dolgozóival, régi és új bará­taimmal és együtt munkál­kodhatunk a közjóért, hazánk szocialista átalakításáért. Mit üzen Szakasits elvtárs Heves megye dolgozóinak? — Azt üzenem, Heves me­gye dolgozó népének és azt kérem tőlük, hogy fogadjanak barátjukként maguk közé. Ígérem­, hogy rászolgálok majd barátságukra. Hiszen egy ügyet szolgálunk valamennyi­en, egy cél lebeg szemünk előtt és ezt a célt közös mun­,,­kánk­kal, jó baráti és elvtársi­ szellemben el is érjük majd Valamennyiünknek "együttes erővel arra kell törekednünk, hogy Heves megye a szocia­lizmus és a béke termékeny és virágzó földje legyen. 1958. október 19., vasárnap As Egyénül­­tjUlmok rakétalövedékekkel szereli fel a csangkajsekistákat NEW YORK (TASZSZ) Az AP tudósítójának jelentése szerint Tajpejben hivatalosan közölték, hogy a katonai se­gélyprogram keretében Nike­típusú amerikai rakéta­ beren­dezéseket adnak át a csang­­kajsekistáknak. A távirányí­tású lövedékeket atomtöltet­tel is ellátják. A libanoni miniszterelnök az amerikai csapatok­ táv­ozását követeli BEJRUT (TASZSZ). Sajtójelentések szerint Rasid Karami miniszterelnök magá­hoz kérette az amerikai nagy­követet, s emlékeztette őt az amerikai kormánynak arra az ígéretére, hogy október végéig kivonja csapatait Libanonból. A miniszterelnök hangsúlyoz­ta a nagykövet előtt, hogy az említett ígéret teljesítését fel­tétlenül szükségesnek tartja. A magyar disszideit­ek nyomorúságos helyzete a Délafrikai Unióban ADDISZ ABEBA (TASZSZ) Mint a délafrikai Cape Argus című lap közli, rendkívül nyo­morúságos helyzetbe kerültek a magyar disszidensek, akiket a Délafrikai Unióba vittek. Nem jutnak munkához és ar­ra kényszerülnek, hogy város­­ról-városra vándoroljanak. A délafrikai Vöröskereszt nem hajlandó megfizetni szállodai kiadásaikat, s így legtöbbjük fedél nélkül van. (MTI) Csökken az Egyesül az ENI Az Egyesült Államoknak, am­i ittasabb kérdésekben még sz­osem szenvedett vere­séget az­ ENSZ-ben, minden évben nehezebbé válik, hogy megtartsa előnyös helyzetét. Az ázsiai és a közép-keleti erők felsorakozása, valamint sok semleges állam csatlako­zás az ENSZ-hez olyan nagy mértékben csökken­tették az Egyesült Államok szavazati többségét, hogy az amerikai­aknak nagyon fel kell mérniök . Államok befolyása íSZ-ben a helyzetet, mielőtt valamilyen bizonytalan kérdésben kocká­ra tennék tekintélyüket. A szavazógépezetnek ez a gyengülése világosan látszott a legutóbbi szavazáson, mely­re Kína ENSZ-tagságával kapcsolatban került sor. Az Egyesült Államok végül is 44 szavazattal 28 ellenében, 9 tartózkodással győzött. A 20 latin-amerikai állam támoga­tása nélkül azonban könnyen alulmaradhatott volna. Az Egyesült Államok alig több mint 54 százalékos támogatást ért 1954-ben, amikor az m.ienkínak is jjö,­ folyamod­tak halogatást­­ a p . king felvételének mega.... lyozására,­ az amerikai javas­lat a szavazatok 71,6 százalé­kát kapta. Időjárásjelentés varixcscvo iüoj(é>9u v **vj £ k*. - .*-*1 ,A­ szél mérséklődik. Kisebb felhő­átvonulások, néhány helyen, első­sorban futóesővel. Hideg éjszaka, több helyen fagyok. A nappali hő­mérséklet nem változik. Várható nappali hőmérséklet vasárnap: 8— 10 fok között. Heves megyében is teljesítik kötelességüket a néphatalom helyi szervei: a tanácsok írta: Lendvai Vilmos, a megyei tanács vb. elnöke V­álasztások előtt állunk. ~ November 16-án né­­­pünk milliói a szavazóurnák­­ elé járulnak, hogy szavazza­nak azokra a dolgozó társaik­ba, akiket a községi, városi, [járási, megyei tanácsokba és ]az országgyűlésbe küldenek. •Mikor népünk küldötteire sza­­­vaz, egyben szavaz politikai és társadalmi rendszerünkre is.­­Szavaz a néphatalomra, a népi­­ demokrácia államrendszerére. •A szavazás jóváhagyása és he­lyeslése annak, ami hazánk­ban a felszabadulás óta tör­tént, a hatalmas társadalmi­­ változásoknak és nagy ered­ményeknek, amelyeket népünk [kivívott. [ És a szavazás egyben a biza­lom kinyilvánítása is azok iránt a küldöttek iránt, akik a­­ következő négy esztendőben e •bizalomból merítenek erőt az •előttük­ álló munkásévek fel­adatainak megvalósításához.­­ Népünk azt várja a most [megválasztásra kerülő küldöt­teitől, a tapasztalt régiektől és [a friss erővel munkába álló [újaktól, hogy tetteik nyomán ]tovább erősödjék hazánk és [emelkedjék népünk jóléte.­­ Éppen ezért nagy feladatok­­ vánnak azokra, akik a válasz­tás eredményeként a mi me­­­gyénk tanácsaiban, a népi ha­jtalom e helyi szerveiben fog­­­nak tevékenykedni. s A Magyar Népköztársaság­­­ban minden hatalom a dolgo­­­zó népé. Ennek a rövid, tömör­­ megfogalmazású mondatnak a [tanácsok munkája az egyik­­ valóra váltója.­­ A tanácsok 1950-ben, az el­­­ső tanácsválasztással jöttek hétre, és a legkisebb falutól a­­ megyékig, a proletárdiktatúra helyi államhatalmi szerveivé lettek. Már a felszabadulás után megalakult nemzeti bizottsá­gok és a Magyar Kommunista Párt politikai befolyása alatt az 1945 után létrejött új kép­viselőtestületekbe a népi erők egyre nagyobb helyet kaptak és egyre kisebb helyre szorí­tották a volt kizsákmányoló osztályok képviselőit. Az 5 évvel ezután megala­kult tanácsszervezet egészen más típusú, más jellegű állami szervezet, mint a felszabadu­lás előtti önkormányzat szer­vezete volt. Amíg a tanácsok, mint államhatalmi szervek, összetételükben is a dolgozó népet képviselik, addig a régi képviselőtestületek az akkori uralkodó osztály, a vagyono­sok, a gazdagok hatalmi szer­vei voltak. A­­esenyőtelek község kép­viselőtestületének 28 tagja volt, ebből 21 kulák. Ma Besenyőtelek községben 45 tanácstag közül 8 tsz-tag, 15 dolgozó paraszt, 21 munkás, 1 értelmiségi foglalkozású. Megyénk székhelyén, Eger városban 1930-ban a városi képviselőtestületnek 110 tagja volt, akik közül egyetlenegy fizikai munkás sem volt. Ezzel szemben most a 106 városi ta­nácstag közül 14 munkás, 27 dolgozó paraszt, 3 tsz-tag, 7 ér­telmiségi, 3 kisiparos, 45 alkal­mazott és 7 egyéb foglalkozású képviseli a város lakosságát. A megyei törvényhatósági bizottságba 1935-ben összesen 430 személyt választottak, akik közül 156 virilis jogon lett megválasztva gróf Keglevich vezetésével és további 20 föld­­birtokos, a többi vármegyei főtisztviselő volt. Az 1954-ben megválasztott 70 megyei tanácstag közül mun­kás volt 27, dolgozó paraszt 18, tsz-tag 11, értelmiségi 5, egyéb 9 fő. Maga az a tény, hogy 4569 tanácstagot válasz­tottak meg a megye területén 1954-ben és ebből 746 munkás, 2515 paraszt, 204 értelmiségi foglalkozású volt, óriási politi­kai változást jelentett, hiszen a választópolgárságot a dolgo­zó népből kiválasztott küldöt­tek képviselték. Ebből követ­kezik tanácsaink szocialista demokratizmusa, az, hogy a társadalom dolgozó rétegeinek a legdemokratikusabb válasz­tási rendszerrel megválasztott saját küldötteiből alakulnak az államhatalom helyi szervei. Az így megalakult helyi államhatalmi szervek célkitűzéseiben is különböznek a felszabadulás előtti önkor­mányzati szervektől. A felszabadulás előtt is vol­tak bizonyos formai változá­sok, azonban ezek a formai változások az önkormányzati szerveket továbbra is az ural­kodó osztály szerveiként tar­tották meg. 1935-ben zárult le az első titkos választással létrejött Heves megyei törvényhatósági bizottság tevékenykedésének 5 esztendeje. Dr. Hedry Lőrinc főispán a törvényhatósági bizottság ülé­sén akkor azt mondta, hogy ..voltak, akik aggodalommal néztek f­­­s^eási rend­szer elé Még pedig ez az ag­godalom az volt, hogy túl nagy és bizonytalan lépést teszünk a radikalizmus felé, olyan újabb elemek számára nyitjuk meg az önkormányzati tény­kedés kapuját, a­melyek dis­­­szonáns hangokkal fogják za­varni a vármegyében féltve őr­zött nemzeti tradíciók és ha­gyományok iránti tiszteletet.” Majd így folytatta: „A most lezárult 5 éves ciklus fényes bizonyítéka annak, hogy a re­formlépés nem mindig radiká­lis lépés és hogy azok, akik mint új emberek, ebbe a köz­gyűlésbe bejutottak, még na­gyobb és intenzívebb érdeklő­déssel vesznek részt az auto­nómia munkájában, mint elő­deik.” Bebizonyosodott, mond­ja a továbbiakban, hogy he­lyes a reformpolitika célja, mégpedig az a cél, hogy „test­véri kiegyenlítődés létesüljön város és falu, szegény és gaz­dag, vezető és vezetett között.” Valóban, nem valami nagy lépés volt a Horthy-rendszer titkos választása a „radikaliz­mus” felé, ezt helyesen állapí­totta meg annak idején a főis­pán úr. Az igazi radikalizmus csak akkor következett be, amikor a tanácsok rendszere létrejött, amely végleg kisö­­pörte a volt uralkodó osztály minden maradványát az ál­lamhatalmi szervekből. A tanácsrendszer felvetett egy új feladatot: az államha­­talom­­ helyi szerveinek vezetőit is a népből kellett kiválaszta­ni. Ezt az új feladatot a Ma­gyar Kommunista Párt irányí­tásával népünk helyesen ol­dotta meg. A munkások közül sokat a munkapad mellől szó­lítottak el, a parasztok közül sokan hagyták ott az eke szarvát, hogy új feladataik végrehajtását megkezdjék. A dolgozó nép türelmesen és ma­gabiztosan segítette azokat, akik munkahelyükre kerülve is­ dolgozó társaik maradtak. Az eltelt 8 esztendő világos bizonyítéka annak, hogy a munkások és parasztok alkal­masak az állami vezetésre, meg tudják oldani azokat a nehéz és bonyolult feladato­kat, amelyekkel ez a munka jár. 1958-ban a Heves megyei tanácsok 307 vezetője közül 79 munkás, 119 paraszt, 16 értel­miségi és 93 egyéb volt. Továbbfejlődésünknek az a biztosítéka, hogy a jelenlegi választáson a tanácsokba a munkásosztály, a dolgozó pa­rasztság és az értelmiség leg­jobbjai kerüljenek be, akik az eddigieknél is eredményeseb­ben végzik munkájukat. Az 1950-ben létrejött taná­csok az azóta eltelt 8 esztendő alatt legyőzték a kezdeti ne­hézségeket, nagyarányú gazda­sági szervező munkához fog­tak, amely jelentős eredmé­nyeket hozott. Az ellenforradalom alatt több helyen úgy szólaltak fel a népi demokrácia „bírálói”, hogy véget kell vetni a statisz­tikával való játéknak, szerin­tük a tanácsrendszer 8 éves eredményei nem egyebek a statisztikával való játéknál. Ennek az ellenforradalmi rá­galomnak a hazug voltát min­den területen be tudjuk bizo­nyítani. Mindenekelőtt a legégetőbb kérdést vizsgáljuk meg, a la­­káskérdést. Kétségtelen, hogy a lakáskérdés megoldásával a felszabadulás előtt is foglal­koztak, de azt se feledjük el, hogy hogyan. Az egri városi képviselőtestület 1920-ban a lakáskérdés megoldására a kö­vetkező határozatot hozta: „Határozat: A képviselőtestü­let a városi tanács jelentését tudomásul veszi, felhatalmazza a városi tanácsot, hogy a há­borút kitörése óta az idegenből bevándorolt egyének összeirat­­tassanak és amennyiben ne­vezetteknek a jövőben való ittmaradása, illetve a város te­rületén való tartózkodása — figyelemmel a nehéz lakásügyi és közélelmezési viszonyokra — nem kívánatos, ne csupán lakásából lakoltassa ki és élel­­miszerjegyeit vonja be, hanem

Next