Népújság, 1959. július (10. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-15 / 164. szám

1959. július 15., szerda aepojsAo 95 Bár* joinné minél több angol vendég Egerbe 44 Egy szálloda, amely már világhírű „Az új vendégkönyv bevezetésiéül az első német kirándulócsoport, amely a felszabadulás után, a szép Magyarországot felkeresi, szívélyesen üdvözli a vidám Egert és a szívélyes fogadtatásért köszönetét fejezi ki. Az utazás a népek egymás közötti megértését szolgálja és a német-magyar barátság nagy hozzájárulás a világ békéjéhez. A genfi értekezlet idején, 1955. július 22-én. Prof. Franz”. Ezt a néhány kedves sort az egri Park Szálló vendégkönyvében olvastuk. S mint a szövegből kitűnik, ezzel kezdték a vendégkönyvet. De a folytatás, vagy akár a legutóbbi bejegyzés is hasonló hangnemben, a teljes megelégedettség hangján íródott. John N. F. Newall és felesége, londoni lakosok például 1959. április 12-én ezt írták a vendégkönyvbe: „A vezetőség minden tagjának kedvessége és udvariassága felejthetetlenné tette tartózkodásunkat ebben az elragadó szállodában. Különösen értékeljük a kiváló kosztot és a méltán híres helyi borokat, amelyek emléke különösen kiemeli egri benyomásainkat azok közt, amelyeket Magyarország különböző vidékein szereztünk. Bár jönne minél több angol látogató Egerbe és bár válnának ezek a látogatások kölcsönössé.” Nem kívánunk több vendégkönyvi bejegyzést idézni, hiszen e kettő is maga helyett beszél, bár talán mondanunk sem kell, hogy ezek mellett számtalan külföldi és magyar vendég kedves megemlékezését, s köszönetét olvashatjuk az említett könyvben. Valóban, talán mi, egriek és Heves megyeiek sokszor nem is vesszük észre, hogy az egri Park Szálló a szó igaz és tiszta értelmében már lassan nem a mienk, hanem az egész országé, s egy kicsit a nagyvilágé. Az 1928-ban neo-barokk stílusban épült szálló gyönyörű termeivel, teraszával, berendezésével, s nem utolsósorban azokkal a vendéglátó dolgozókkal, kik a vendégek itt töltött napjait teszik kellemessé, méltán sorolható Magyarország reprezentatív vendéglátó üzemei közé. Nem elfogultság, hiszen a sokat utazó ember ezt mind tudja, hogy sem Miskolcon az Avas, sem Szolnokon a Tisza, de még akár Debrecenben a híres Bika Szálloda sem jár az egri Park Szálló előtt. A szálló 52 szobájával, 116 ágyával, amelynek gondnoka és irányítója immár 28 éve Hégenbart Antónia szobaasszony, valóban a legkényesebb ízléseket is kielégíti. És csak zárójelben jegyezzük meg, hogy jövőre kezdik meg közvetlenül a főépület mellett egy újabb 180 ágyas, korszerű szálloda építését. S hogy az öröm teljes legyen, a kényelem pedig maximális: a szálloda szomszédságából eltelepítik az AKÖV-öt, amelyről annyit mondtak és írtuk már, hogy nem a legjobb „szomszédság” egy szállodának. Amikor felkerestük Zsabka Endrét, a vállalat üzletigazgatóját, s néhány kérdést tettünk fel mind a jelenről, mind a jövőről, a következőket válaszolta: “ A vállalat szállodai részlege kapacitásának 87 százalékát használják ki. Ez szinte a maximumot jelenti. Ebből természetesen igen sok a külföldi, orosz, kínai, német, angol, francia, és mindenféle nemzetiség felkeresi szállodánkat, legtöbbször csoportosan. Az 1958-as évben több mint 1400 külföldi aludt nálunk. A vendégek zömét természetesen az úgynevezett magyar „idegenek”, tehát más városból valók teszik. Itt megjegyezte Zsabka elvtárs, hogy háromféle vendéget ismernek a szállodaiparban: az első vendég, aki őket is szereti és ők viszont, ezek sűrűn meg is fordulnak a szállodában és értékelik a vállalat dolgozóinak munkáját. A második kategóriába azokat sorolja, akiket ők nem szeretnek, mert rongálják az épületet (legutóbb egy olyan „vendég” is akadt, aki a szálló mosdókagylóját leszerelte, s azt el akarta vinni magával, hogy erősebb kifejezést ne használjunk!) A harmadik kategóriába azokat sorolta, akiket ők ugyan nagyon szívesen látnak, de maguk a vendégek nem jönnek szívesen, mert zavarja őket az AKÖV-től felszűrődő éjjel-nappali motorzaj, vagy nem tudnak az illető számára egyágyas szobát biztosítani. Ezután tettük fel azt a kérdést az igazgatónak, hogy bár nagyon pozitív dolog az idegenforgalom, mégis miért van az, s ez már nem pozitív, hogy ez a szálló lassan nem az egrieké, magyarul szólva, hogy oly kevés egri ember látogatja őket. A válasz erre a következőképpen hangzott: — Szállodánk szép, konyhánk jó, boraink elsőosztályú minőségűek, s hogy mégis kevés egri látogat bennünket, azt azzal magyarázzuk elsősorban, hogy az elsőosztályú árak magasak, drágák. Bár — jegyezte meg — talán az is belejátszik, hogy egy kissé kiesünk a város központjából. Ezt azzal bizonyítom — folytatta —, hogy nemrég megnyitottuk a fagylaltkertet, ahol másodosztályú árak vannak, s ahol, mondanom sem kell, a nagylombú fák és bokrok hűs árnyékában a legkellemesebben lehet eltölteni az estéket, viszonylag olcsó árakon. Még sincs nagy zsúfoltság itt, kivéve szombat és vasárnapot. Persze nem kell azt hinni — mondotta Zsabka Endre —, hogy az egriek nem látogatnak bennünket. Igaz, hogy esténként kevesen vannak, de délben például 200 fő előfizetéses ebédet szolgálunk ki. Azonkívül szeretném azt is elmondani, hogy van nálunk nemcsak 20, 30 forintos, de olcsóbb étkeztetés is. Hiszen arra törvény van, hogy kötelező menüt — 13 forintért — szolgáljuk ki délben és este. Itt a főszerepet Havas Józsi bácsi játssza, aki 43 éve dolgozik ebben a szakmában, s most mint üzletvezető irányítja a konyhát és a felszolgáló személyzetet. A konyhában Bakuti Anna főszakács a nagymester, aki, nyugodt lelkiismerettel állíthatjuk, Egerben a legjobb magyar és francia konyhaszakember. Sok panasz hangzik el manapság a felszolgálókról és pincérekről is. Itt a Pars Szállóban erről alig eshet szó, mert a legkedvesebb és legelőzékenyebb modorban és a legnagyobb szakértelemmel tesznek eleget a vendégek kívánságának. A szállókomplexumhoz tartozik még a Grill, amely éjszaka szolgálja a szórakozó embereket és az újonnan megnyílt Mecset, ahol másodosztályú árakon nemcsak magyar, de eredeti török ételeket is lehet kapni. A Mecsetről csak annyit, hogy az idén 60 százalékkal nagyobb forgalmat bonyolított le, mint az előző év ugyanazon időszakában. Feltettük az utolsó kérdést is Zsabka elvtársnak, amely úgy hangzott: milyen zenekart gondol őszre szerződtetni a Grillbe, mert azért a zenével nincs minden rendben. Nem arról van szó, hogy Kóródi Károly és zenekara nem jó. Kedvesek, szolgálatkészek, jó zenészek, de egymagukban az egész vállalatnál, három helyen is, nem tudják kielégítően szolgálni a zenét. Zsabka elvtárs válaszában elmondotta, hogy szeptember 1-től háromtagú dzsessz-zenekart szerződtet a Grillbe, valószínű énekesnő is lesz. Eljövetelünkkor, ahogy a meghitt, barátságos, sőt családias halon átjöttünk, az jutott eszünkbe, hogy jó dolog az, hogy a magyar vendéglátóipar ilyen nagy lépésekkel fejlődik. Jó dolog az, hogy ma már egy ilyen kisvárosban is, mint Eger, olyan szállodánk van, ahol a szobaasszonnyal és a portásokkal együtt az igazgató is több nyelven beszél, ahol a világ minden tájáról ideérkező vendégek a saját anyanyelvükön mondhatják el kérésüket, vagy ha úgy esik, panaszaikat. Jó dolog az, hogy a csehszlovák népművelésügyi minisztert az igazgató a saját anyanyelvén üdvözölte. Jó dolog az, hogy mind a vendégek, mind a hivatalos szervek részéről egyre kevesebb elmarasztalás és mind több dicséret illeti ezt a vállalatot, s valamennyi dolgozóját. (s) Segítik a járás termelőszövetkezeteit a gyöngyösi KISZ-alapszervezetek A gyöngyösi üzemi és iskolai KISZ-alapszervezetek már hónapok óta eredményesen patronálják a járás újonnan alakult termelőszövetkezeteit. A fiatalok részben a nemrég megnyílt kőbányában termelnek anyagot az új szövetkezeti építkezések számára, részben a falvakban végzett munkájukkal segítik az új gazdaságok megerősödését. A XII-es akna kiszistai a karácsonyéi, a kitérőgyáriak az adácsi, a 34-es AKÖV fiataljai a ludasi, az építőipariak számon az adácsi termelőszövekezeteket patronálják, míg az Eger-Gyöngyös vidéki Állami Pincegazdaság alapszervezete Nagyréde, a középiskolások pedig Detk községek szövetkezeteit segítik Biztató számok A napokban tette közzé a Központi Statisztikai Hivatal a szokásos félévi jelentését, melyet olvasva akaratlanul is elismerően bólint az ember, látva az ország munkásainak, parasztjainak féléves eredményes munkáját. „1959. első félévében a népgazdaság fejlődése minden területen meggyorsult” — olvashatjuk a jelentés első soraiban, de a majd egész oldalas jelentés szinte minden sora ezt bizonyítja. Ezt mutatja az a tény is, hogy az állami ipar — az előzetes adatok szerint — kilenc százalékkal termelt többet, mint a múlt év első felében és három százalékkal teljesítette túl ez év első felének termelési tervét. Néhány árucikknél a szó szoros értelemben megduplázódott a termelés, ezek közé tartozik a televíziós vevőkészülék, a nitrogén-műtrágya, de jelentősen növekedett a más energia, a cipő, traktor és a cement termelése is a múlt évihez viszonyítva. Ám a jelentés a hibákat sem takargatja. A tények felsorolásával hívja fel a figyelmet a népgazdaság egyes ágainál tapasztalt lemaradásra. Megállapítja többek közt, hogy továbbra is jelentős az elmaradás az ipar műszaki fejlesztésében, hogy vontatottan halad a diesel-program végrehajtása, s egyes új termékek gyártása. De a hibák ellenére is jelentős az eredmény, melyet az ország az év első felében elért — állapítja meg a jelentés. S nem különben jelentős a termelőszövetkezeti mozgalom fellendülése, melyet olyan számok bizonyítanak, mint hogy az országban 1010-el több a termelőszövetkezetek száma, s hogy az előző évben, s az egész szocialista szektor szántóterülete elérte az 50,3 százalékot. A termelőszövetkezeti mozgalom gyors fejlődésével összefüggésben jelentősen megnövekedett a mezőgazdasági munkák gépesítése, megnőtt a műtrágya-felhasználás, s az év első hat hónapjában lényegesebben több állatot vásároltak fel, mint egy évvel ezelőtt. De nemcsak az ipar, a mezőgazdaság különböző ágaiban születtek kimagasló termelési eredmények, de biztatóan alakult az ország külkereskedelme is. Csaknem másfélszeresére nőtt a finommechanikai és híradástechnikai cikkek exportja és például televíziós készülékekből négyszer annyit exportáltunk, mint egy évvel ezelőtt. Mindezek az eredmények kihatottak a lakosság életszínvonalára is. A hivatal jelentése szerint az egész lakosság pénzbevétele nyolc százalékkal volt több, mint a múlt év első felében. A lakosság takarékbetétállománya is rohamosan növekedett — egymilliárd forinttal —, s mindez bizakodással tölti el az embereket, hogy íme, termelési eredményeink növekedésével együtt növekedik az ország lakosságának jóléte is. Ez világult ki a Statisztikai Hivatal első félévi jelentéséből, mely igazolásul szolgál a Központi Bizottság márciusi határozatának megállapítására is, miszerint megvan a lehetőség hazánkban a szocializmus építésének meggyorsítására. előti KLSZÖ-k „Megvédtem“ a kisfiamat • A kisfiam hároméves, s talán — úgy • képzelem — ő az egyedüli, akit nem •zavar a 35 fokos hőség. Hat órakor ébred ; hangosan és követelőzően. Megkérdi édesanyját: szeretsz? S az elhangzott anyai vallomásra máris kijelenti: akkor lemegyek •játszani. A tér, ahol a gyermek játszik, szomorú és mostoha. Sehol egy fa, sehol egy • kis árnyék. Igazi városi, hipermodern házitömbök és fű helyett a földön kavicsok. S •bár még korán reggel van, a nap már szinte • tűrhetetlen. De a fiam és a vele játszó gyerekeket ez mit sem zavarja. Energiájuk elfogyhatatlan. Vannak vagy négyen-öten, s •köztük a legkisebb — az enyém. De most •közöttük mégis ő a cár, mert új biciklijén • feszít, s a többiek hiába 6—7 évesek, mégis•csak gyalogosak. • Megbámulják háromkerekű biciklijét, ki• próbálják a csengőt, segítenek a kis srácnak, s meg-meglökik, hogy gyorsabban guruljon. A tulajdonos pedig szemmelláthatóan élvezi a helyzetet, s boldog, nagyokat kacarász. Szereti ezeket a nagyfiúkat, akik ilyen kedvesen elismerik őt — a háromévest. • De azok nem sokáig tűrik ezt az igazság• talán fölényt, maguk is részesülni akarnak az élvezetből. Hol az egyik, hol a másik ül j a biciklire, s ők már nagyosan, segítség nélkül hajtják. Most a fiamon a sor, ő akart ismét visszaülni. Nem engedik. Sír. Valamelyik meg is üti. Felbuzdul bennem az apai elfogultság és jó hangosan leszólok, hogy viselkedjenek rendesen, mert elfenekelem »őket. Mind elszalad, s a kisfiam ott maradt, sírva állván a biciklije mellett. De csak egy pillanatig, s aztán ő is elfut a nagyfiúk után. »Viszi kis lába, s közben kiabál: ne hagyjatok itt, ne hagyjatok itt. Ahogy elnéztem kis hátát, valami szomorúságféle fogott el, s az ő Ids agya helyett én gondoltam végig saját magammal szemben a helyzet szülte gondolatot: Allah segíts, de ne ennyire! ! A téren előttem már csak a bicikli állt,egy kicsit vádolóan. Egy percre még felvillant a gondolat, hogy talán ezek a srácok megverik a kis taknyost. De elhessegettem magamtól a gondolatot, mert eszembe jutott, hogy a gyermekek jók és romlatlanok,nem úgy, mint mi, felnőttek. Ők biztosan [kellő értékként méltányolják azt a ragaszkodást és hűséget, mely hátat fordított kiaciklinek, apának, s hozzájuk vitte az én kis [emberemet. Esek as „idegenek”” ok érdekes esemény történik a mi városunkban, különösen azóta, hogy [Egert kikiáltottuk fürdővárosnak. Vasárnaponként több ezren keresik fel Egert az ország minden tájáról, s istenkem, hogy az egri bor miket tud produkálni...? > Nem szeretném, ha soviniszta elfogultsággal illetnének, de azért az egriek, mégiscsak egriek. Hanem ezek az idegenek... s Mert azért, ugye, mégiscsak más fából faragták, mint Paksi Barnát, akiről a jól öreg, megboldogult Kolacskovszky Lajos bárcsi is megénekelte, hogy nemcsak Egerben, ? de messze Bácskában is az asztal alá utaz versenytársait, szóval, hogy más fából farag? ták, mint azt a fiatalembert, akit most? szombaton, egy szál fürdőnadrágban talált? meg a rendőrség a vasútállomáson. Történt pedig a dolog imigyen: a K. János N.-i lakos eljött Egerbe városra nézni. A vár felé vette az útját, ahogy azt illik és szokás, de mert borzalmas volt a hőség, ott, ahol a meredek várrész kezdődik, megállt, hogy kifújja magát Van ott egy szimpatikus borkóstoló is, ahol finom pincehideg borokat mérnek a jó forintért. Barátunk áldozta az eszét és lelkét mindazoknak, akik ennek létrehozásában közreműködtek, s egy liter elfogyasztása után ünnepélyesen esküt tett, ott, mindenki füle hallatára, hogy szép város Kolozsvár, de Egerhez kismiska. A várba nem jutott fel, minek is — mondotta —, hiszen ott nyugszanak Dobó atyáék lelkei, kár volna őket megzavarni ilyen hőségben. A strand pénztárosnőjének melegen a fülébe énekelte azt a szép egri dalt, hogy: „Az egri kislány mind büszke”, a söntésnél meg hozzá hasonló három, idegenből Egerbe szakadttal teli torokból, hogy: „Oly jó ez a vasárnap...” De mert, hogy aznap több mint tízezren voltak a strandon, bárhogy is figyeltük emberünket, elvesztettük szem elől, így aztán nem tudnánk pontosan megmondani, milyen fajtából, hány liter bort ivott meg és a további repertoárja milyen dalokból állt. Este, amikor a nap csak ábrázatát rejtette el az emberek elől, de melegét itthagyta, a kabinos egy kissé bágyadtan az egész napi munkától, meglepődve konstatálta, hogy ruha lóg az egyik fogason. A rendőrség, amikor értesítették, rögtön a pályaudvar felé vette az irányt. Valóban, hősünk — mint már említettük volt — startra készen állt, elszánva, arra, hogy megvédi a magyar úszósport becsületét, egy szál fürdőnadrágban a medence, akarom mondani a sínek szélén, s közben halkan, pianóban azt a szép dalt dúdolgatta, hogy azt mondja: „Éjjel az omnibusz tetején...” Amikor a rendőrök felszólították, homérészi kacajra fakadt és megkérdezte, hogyan lehet egyenruhában fürödni a strandon? Mondom, sok érdekes esemény történik Egerben, amióta fürdőváros lettünk. „ ( ha) > S Hat év a kombájnon ni. Nagyon szereti a gépét, s jó kombájnos lesz belőle. NEM ADOK EGY PÁR évnél többek s méltó versenytársunk lesz. Aztán elhallgat, s büszkén nézi tanítványát, amint tovahalad a mezőgazdaság gépóriásával. — Tudja, én azért nem kezdhettem ilyen könnyen ezt a szakmát — veszi fel ismét a beszéd fonalát, amint egy hűs árnyat adó fa alá telepszünk. — Erdőtelken lakunk. 1948- ban meghalt apám. Eleinte még küszködtünk a kis földünkön, de semmire haladtunk vele. 52-ben aztán idejöttem, hogy megtanuljam a traktoros szakmát. Akkor még nem gondoltam, hogy egyszer majd kombájnt is vezetek. Mint segédtraktoros, öthónapos iskolára küldtek. Ekkor sajátítottam el ezt a szakmát, ekkor szerettem meg igazán. Traktoros brigádvezető lettem, de nem maradtam sokáig az, mert kéthónapos kombájnvezető iskolán vettem részt Verpeléten. Azóta vagyok én kombájnos. Most a télen újabb tanfolyamot végeztünk el Hevesen. Tudja, ez hozzátartozik a szakmánkhoz; ha nem képezi magát az ember, hamar elmarad, mert a technika, az mindig fejlődik. Itt vannak ezek az új szovjet SZK—3. típusú kombájnok. Sokkal nagyobb teljesítményt gépek már mint a mieink. Most kapott a gazdaság kettőt belőle, de azt munka közben látni külön élvezet. MÉG BESZÉLGETÉSÜNK előtt megtudtam, hogy van aki nem szeret együtt dolgozni vele. Mi az oka ennek? Tudja, nálam nincs mese, itt megy a gép és itt mindenkinek dolgoznia kell. Ha valaki nem akar dolgozni, az ne jöjjön a gépemre, mert az biztosan megszökik. Verseny folyik itt az igazgatóságon belül az egész gazdaságban, s természetesen az üzemegységek között is. A gazdaságban legjobb eredményt elért kombájnos 700 forint jutalmat kap. Nem ezért versenyzőnk mi, hanem magáért a címért. Az elmúlt év november 7-én kiváló dolgozókitüntetést kaptam. Eddig nekem van a legnagyobb teljesítményem, de nagyon fel kell kötnöm a nadrágot, ha nem akarom, hogy Nagy Iván, vagy Bujdosó János lehagyjanak. Márpedig nem akarom. A munkában megállja helyét, s hallottam családja is van. — Igen, van már egy héthónapos kislányom. Erdőtelken laknak, s ha esténként nincs baj a géppel, felülök a 125-ös Csepelemre és repülök hozzájuk. Nem sokáig lesz ez így, mert eladom, s veszek egy pannóniát. MÍG BESZÉLGETÜNK, az árpatáblán egyetlen kalász sem maradt állva. — Szedelőzködni kell, mert indulunk a Puki-tanya melletti búzatáblára — mondja, s máris fenn ül a vezetőfülkében. Pilisy Elemér AZ ARATÓGÉPEK vontatójának, a kombájnok motorjának zajától hangos mindenütt a határ. Barnára sült hátú férfiak aratják az árpát, a búzát, s nyomukban fehérkendős asszonyok szedik a markot, s hordják keresztekbe a kévéket. A Füzesabonyi Állami Gazdaság II-es számú üzemegységének papendrei részén négy kombájn dolgozik. Mint a hajók a tengeren, úgy úsznak méltóságteljesen az árpatáblában. Köztük van Bakos Sándor, az eddig legjobb munkát végzett kombájnvezető gépe is. Bakos Sándor középmagas, a tűző napon csokoládébarnára sült arcú, 24 éves fiatalember. Olajos overáljáról, a sötét svájci sapkájáról bárki felismerhetné szakmáját. A hatalmas gépóriás minden „ellenvetés” nélkül teljesíti vezetőjének parancsait. Míg beszélgetünk, addig átadja gépét Tóth József ipari tanulónak, a gép segédvezetőjének. A gyerek, ahogy beül a vezetőülésbe, alig látszik ki a feje a kormány mögül. Mégis biztosan vezeti, kormányozza azt. Az idegen aggódva nézi, nem történik-e ezért baj. — Nem félek én attól — mondja Bakos Sándor. Még az elmúlt évben került ide aratáskor, s én tanítottam meg vezet-