Népújság, 1963. augusztus (14. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-02 / 179. szám

VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS NAPILAPJA ÁRA: 50 FILLÉR MAI Sajnos, még mindig szük­ség van a bíróságra, szük­ség van a büntető eljárá­sokra, s ki tudja meddig még?___ Egy rosszindulatú meg­jegyzésen felháborodottak­­tól a társadalom alapvető törvényeit megsértőkig so­rakoznak a pulpitus előtt alperesek, felperesek, vád­lottak, bűnözők és megtéve­­dettek, a nyugodt életben „unatkozók” és a „csakazért­­is­ pereskedők”. Az asszony férje meghalt. Hét évig éltek együtt. Mos­toha­fiait szeretetben nevel­te, mintha sajátjai lettek volna. Áldozat ez, s ha el­fogadhat valamit érte, min­denképpen csak a hála le­het. S mit kapott? Ütik, gyalázzák, ki akarják ül­dözni abból a házból, amely négy mostoha gyerek alá­írásával szentesítve halálá­ig őt illeti meg. A kötelez­vény szinte „csöpög” a gyermeki szeretet megható szavaitól... S ez a „szere­tet?” most keserű könnyeket fakaszt, talán per is lesz ... Hét testvér nevén van a ház. Egyikük a részét köve­teli. Egyenesen a bíróság­hoz fordult, anélkül, hogy beszélt volna testvéreivel, azokkal, akikkel valamikor együtt játszott, sírt, és a sarokban térdelt, kacagott, tanult, anyjuknak segített.. A szülők azonban meghal­tak. A gyermekből felnőtt lett, az együtt töltött szép napok vidám, vagy gyerme­ki szomorú emléke lefolyt a kert házánál húzódó kis patakon: hol van már? ... A pulpitus elé citálni őket. A házért. Per testvérek kö­zött ... A múlt századi regények néhány kíméletlen hőse él bennük, ők pedig a mai va­lóságban, előítéletekkel, ön­zéssel terhelve, mert kezet emeltek az ősz hajú szere­tetre, mert meggyalázták a legszebb emlékeket, s szem­befordultak önmagukkal... (kátai) augusztus 5-én aláírják Moszkvában az atomcsend-egyezményt Bush amerikai külügyminiszter néhány napot a Szovjetunióban tölt MOSZKVA (TASZSZ): Moszkvában hivatalosan be­jelentették a következőt: — A létrejött megegyezés értelmében a légköri, világűr­beli és a vízalatti atomfegy­ver-kísérletek eltiltásáról szóló és július 25-én parafált szerződés aláírására augusztus 5-én kerül sor Moszkvában. — A szerződés aláírására Moszkvába várják Dean Rush amerikai és lord Home angol külügyminisztert. — Az atomfegyver-kísérle­tek eltiltásáról szóló szerződés aláírásánál jelen lesz a Szov­jetunió, az Egyesült Államok és Anglia kormányának meg­hívására U Thant, az ENSZ főtitkára. Közölték továbbá: — Az atomfegyver-kísérle­­tek eltiltásáról szóló szerződés­­ aláírására Moszkvába érkező­ Dean Bush amerikai külügy­­­miniszter elfogadta Andrej­­ Gromiko szovjet külügyminisz­­­­ter korábbi meghívását és a­ szerződés aláírása után a­ szovjet külügyminiszter ven­­­­dégeként néhány napot a­ Szovjetunióban tölt. (MTI) Több mint kétezer új pedagógus eskütétele Hazánkban csütörtökön több mint kétezer új pedagógus tett ünnepélyesen esküt. Felsőoktatási intézménye­inkben egyébként hétszázhúsz középiskolai, négyszázkilenc­­ven általános iskolai, ötvenkét gyógypedagógus, hatvannyolc testnevelő tanár, továbbá hét­száz tanító és kétszázhetven óvónő fejezte be ez évben ta­nulmányait. Most végeztek először a tanárképző főiskolá­kon háromszakos tanárok, akik — két főszakjukhoz kap­csolódva — műszaki, illetve mezőgazdasági ismeretek —és gyakorlatokból, orosz nyelviből, rajzból, vagy testnevelésből szereztek egyidejűleg képesí­tést. (MTI) Nyugat-Németország válaszaihoz érkezett BONN (MTI): Megtagadja-e Bonn a moszkvai atomegyez­ményhez való csatlakozást, hogy De Gaulle-lal közös frontba tömörülve, dacoljon az egész világ közvéleményével? Felülkerekednek-e a bonni vezető körökön belül azok, akik megátalkodottan to­vább akarják folytatni a hidegháborús stratégia po­litikáját? Ezek a nyugtalanító kérdések foglalkoztatják most a nyugat­német közvéleményt a bonni kormány szerdai miniszterta­nácsa után. A bonni kormány a múlt hé­ten ugyan üdvözölte a moszk­vai egyezményt és Schröder külügyminiszter vasárnap még azt állította, hogy az egyez­ményhez való csatlakozás nem ütközik majd nehézségbe, a szerdai minisztertanácson azonban felülkerekedett az ult­rák álláspontja és a kormány most ellenve­téseket, fenntartásokat hangoztat a moszkvai egyezménnyel kapcsolat­ban és szemrehányással il­leti szövetségeseit, a washingtoni és a londoni kormányt, hogy a moszkvai tárgyalásokon nem vették kel­lőképpen figyelembe Nyugat­Németország „sajátos érde­keit”, s ennek következtében olyan helyzet támadt, hogy az NDK-nak az egyezményhez való csatlakozásával — amit Bonnak nem áll módjában megakadályozni — „közelebb jut majd az általános és nem­zetközi elismeréshez”, „Az egyezményhez való csatlakozás azzal a következ­ménnyel jár majd — siránko­zik a kormánypárti Rheinische Post —, hogy a keletnémet kormány helyet kap a nemzet­közi konferenciák asztalánál. Ez a körülmény Bonnt aggo­dalommal tölti el, különösen azért, mert a kormány most már kételkedik abban, hogy az adott helyzetben egyáltalában csatlakozhat az egyezmény­hez”­. „Nyugat-Németország most választáshoz érkezett — han­goztatja a Deutsche Zeitung. — Ha csatlakoznék a moszkvai egyezményhez, ez a keletnémet rendszer elismerését jelentené. Bonnak visszavonhatatlanul nemet kell mondania. Ha ezt nem teszi, összeomlik egész ed­digi politikájának az alapja. Ilyen körülmények között az NSZK semmiesetre sem csat­lakozhat az egyezményhez. Bonn mondja meg washingtoni és londoni barátainak, hogy ez alkalommal átlépték annak ha­tárát, amit a Német Szövetsé­gi Köztársaság még elfogad­hat”. A szélsőséges, hideghábo­rús körök álláspontját kép­viselő lapoknak ezek a részben siránkozó, részben dühöngő kirohanásai azon­ban egyáltalán nem tükrö­zik a nyugatnémet lakosság véleményét, amely óriási többségében örömmel és megelégedéssel fo­gadta a moszkvai atomcsend­­egyezmény parafálását. A köz­vélemény igazi hangulata azok­nak a sajtóorgánumoknak a cikkeiben tükröződik, amelyek elítélik a bonni kormány ma­gatartását. A Frankfurter Rundschau rámutat, hogy a kormány meg­hazudtolta saját külügymi­niszterét és bizalmatlan szö­vetségeseivel szemben is. „Nem lehet úgy külpolitikát csinálni, — hangoztatja az új­ság , ha mereven elzárkóznak az elkerülhetetlen fejlődés elől.” Párizs: Az Elysée Palace-ban több mint W0 francia és külföldi újságíró, sajtóattasé is tudósító előtt de Gaulle elnök megtartotta 8 nyolcadik sajtókonferenciáját. A képen: Egy gesztus a konferencia alatt Havanna: A Forradalom terén lelkes nagy­gyűlésen emlékeztek meg a fegyveres felszaba­dító harc megkezdésének 10. évfordulójáról. A képem a nagygyűlés közönsége. (MTI Külföldi Képszolgálati REPETA., (Fotó: Kiss Béla) Gárdonyi ünnepségek Egerben Gárdonyi születésnapján folytatódnak Egerben a cente­náriumi ünnepségek. Augusz­tus 3-án szombaton délelőtt 10 órakor leleplezik és megkoszo­rúzzák a Gárdonyi ház falán­­ elhelyezett emléktáblát, melyet Király Róbert az egri Képző­művészeti Munkacsoport tagja készített. A leleplezés után ke­rül sor Gárdonyi Géza sírjának­­ megkoszorúzására. Délután a Városi Művelődési­­ Házban folytatódik az ünnep­­­­ség, amelyet a Heves megyei Irodalmi Kör és a Városi Műve­lődési Ház rendez. Az öt órakor kezdődő ünnepségein Okos Mik­lós tart előadást azokról a ku­tatásairól amelyeket Gárdony munkásságával kapcsolatosan végzett. Az egri Gárdonyi centenári­umi emlékbizottság képvisel­teti magát a Fejér megyei ün­nepségeken is: a bizottság kül­döttséget küld Agárd-pusztára a Gárdonyi szülőházánál ren­dez­ett ünnepélyre. Ho­gyan változtak a parasztság életkörülményei a szocialista átszervezés időszakában Statisztika kétezer parasztcsalád életéről... A Központi Statisztikai Hi­vatal 1957. óta gyűjti az ada­tokat 4000 háztartás jövedel­mének és kiadásainak alaku­lásáról. Különösen érdekes és tanulságos ennek a statiszti­kának a 2000 paraszti háztar­tásra vonatkozó része, mivel a fogyasztás tükrében részletes képet ad arról, hogyan változtak a pa­rasztság életkörülményei a mezőgazdaság szocialis­ta átszervezésének idősza­kában. Az adatfelvételt első évben a 2000 parasztcsalád nagy több­sége egyénileg gazdálkodott. 1962-ben pedig már mindegyi­kük termelőszövetkezetben, bár a családok egy részének volt az iparban, vagy másutt dolgozó tagja is. Az adatbevétel első évében a rasztságnak a közös és a ház­táji gazdálkodásból, valamint egyéb, nem mezőgazdasági te­vékenységből származó, sze­mélyes fogyasztásra fordítható jövedelme hat év alatt mint­egy 25 százalékkal nőtt. Jöve­delmük felhasználása, azaz fo­gyasztásuk azonban nemcsak az ennek megfelelő mértékben, hanem minőségileg is válto­zott, kulturáltabb lett. A paraszti fogyasztás szer­kezetének változását elsősor­ban az jellemzi, hogy élelmi­szerekre 1962-ben 13—14 szá­zalékkal többet költöttek ugyan, mint 1957-ben, az élel­­­­mezési költségek azonban az­­ össz­jövedelemnek most még­­­ is kisebb hányadát teszik ki.­­ Hasonló­képpen jellemző, hogy­­ az élelmiszerfogyasztás 13—14­­ százalékos növekedésén belül 1­50 százalékkal többet adnak ki vásárolt élelmiszerekre. Hat 1 év alatt egészségesebbé, kulturál­tabbá vált a paraszti la­­­­kosság táplálkozása: 1962-­­ ben csaknem 5 százalék­­­­kal kevesebb kenyeret, 1 péksüteményt és körüibe­­n 10- 20 százalékkal keve­­­­sebb burgonyát, viszont 15­1 százalékkal több húst, 11­­ százalékkal több cukrot és 1­14 százalékkal több gyü­­­­mölcsöt fogyasztottak,­­ mint 1957-ben. Ennek ellenére: 1 élelmezésük fehérje- és vita- * mintartalma még mindig nem­­ éri el az optimumot. A „váró­­­­siasodó” táplálkozásra utal,­­ hogy a parasztcsaládok tavaly­­ átlagosan 80 százalékkal töb­­­­bet költöttek csokoládéra, cu­­­­koricára és más édességre,­­ mint hat évvel ezelőtt.­­ A parasztság életszínvonalá­nak emelkedését talán az az­­ adat mutatja leginkább, amely­­ szerint a 2000 család 1962-ben s az 1957. évinél átlagosan 80­­ százalékkal nagyobb összeget­­ fordított úgynevezett tartós­­ iparcikkekre, vagyis lakbérén­­­­dezési tárgyakra, háztartási­­ gépekre, járművekre. A rep­­r­­ezentatív felmérés szerint ta­­­­­aly minden 100 parasztcsalád s tulajdonában 79 rádió, 9 mo­­t­­orkerékpár, 16 kerékpár, 1,7 h mosógép és 6 fényképezőgép volt. Ezek, az egyébként nem ép­pen magas számok akkor ér­tékelhetők megfelelően, ha figyelembe vesszük, hogy hat év alatt motorkerék­párjaik és a fényképező­gépeik száma ötven száza­lékkal, mosógépeiké pedig több mint négyszeresére növekedett. A lakáskultúra fejlődésének, az újfajta igények növekedé­sének jele, hogy hat év alatt megkétszereződtek a lakás­karbantartásra, festésre, par­kettázásra, stb. — fordított ki­adások. öltözködésre a parasztcsa­ládok egy-egy tagja tavaly át­lagosan 1318 forintot költött, 25 százalékkal többet az 1957. évinél. Ez körülbelül 30 szá­zalékkal kevesebb, mint a vá­rosi munkás, alkalmazott csa­ládok tagjainak ruházkodási kiadása. Érdekes korcsoporton­ként is összehasonlítani a két kategóriát: falun a 45—60 éve­sek csaknem 40 százalékkal, a 15—30 évesek viszont mindös­­­sze 13 százalékkal fordítottak kevesebbet öltözködésre, mint az azonos korú városiak. Bár­ ezt külön nem mutatja ki a statisztika, de minden valószí­­­nűség szerint, a 15—30 éve­seknek, mégpedig a nőknek van a legtöbb részük abban is, hogy hat év alatt több mint kétszeresére növekedtek a pa­rasztcsaládok szépségápolásra, kozmetikára fordított kiadásai. A falusi háztartások költ­ségvetésében legnagyobb arányban a kulturális kiadá­sok emelkedtek. 1962-ben min­den főre — csecsemőtől az ag­gastyánig — 6,37 forint értékű könyv-, tankönyv nélkül — 15 forint értékű újság- és 37­orint értékű színház- és mo­zijegy vásárlás jutott. A pa­rasztság tavaly csaknem 2,5- szer nagyobb összeget fordí­ott kulturális célokra, ml­­­ öt évvel ezelőtt. (MTI)

Next