Népújság, 1964. július (15. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-30 / 177. szám
Magyar műemlékvédelem AZ ELMÚLT hetekben jejelent meg az Országos Műemléki Felügyelőség szép kiállítású könyve az 1959-1960 évek műemléki munkáiról. A tanulmányok első, kisebb része elvi kérdésekkel foglalkozik, s a szocialista országok műemlékvédelmének általános törekvéseit vizsgálja. A további tanulmányok az Országos Műemléki Felügyelőség 1959-1960 évi rekonstrukciós munkáinak részletes feldolgozását adják. Itt ismerkedhetünk meg többek között a Budai várnegyedben folyó helyreállításokkal, a Szombathelyen, Sümegen, Sopronban és más városokban végzett műemléki munkákkal, de érdekes ismertetés, szól egy nálunk eddig kevéssé felkarolt ténykedésről, a népi műemlékek vizsgálatáról is. Ez a sorozat tartalmazza azokat a tudományos értékű, bennünket különösen érdeklő tanulmányokat, amelyek két nevezetes egri műemlékünk kutatási munkáival, történetével, majd helyreállításával foglalkoznak. A könyv első, Egerre vonatkozó ismertetése az egri várban meglévő, most helyreállított gótikus palotáról szól. A szerzőik: Détshy Mihály és Kozák Károly, évek óta foglalkoznak az egri várral és így, mint a kérdések legjobb ismerői mondhatták el Eger — a középkorból egyedül megmaradt — értékes műemlékének történetét A PALOTA helyén a XIV. században feltehetően már állottak épületek. Ezeket alakították át, bővítették pompás gótikus stílusban 1470-1475 között Bekensloer János püspöki palotájává. Sajnos, a szép épület nem sokáig maradt eredeti fényében: már 1542-ben leégett, majd az 1552- és 1596-os ostromok pusztították. A török időkben a pasa palotája volt, ahol tanácstermeket, fürdőt alakítottak ki. A hódoltság elmúltával az egész várral együtt a palota is romlásnak indult — később magtárnak, börtönnek használták, így nem véletlen, hogy az utóbbi évtizedekben már csupán a gótikus folyosó egy rövid szakasza emlékeztetett az elfutott évszázadokra. A változás végre 1957-ben következett be, ekkor került a vár és a palota az egri múzeum kezelésébe, és hajtották végre az épület helyreállítását, lehetővé téve ezzel, hogy itt nyitjon meg az a kiállítás, amely Eger város és Heves megye VX.—XVIII. századi történetét fogja felölelni, különös tekintettel az egri vár életére. A könyv másik egri vonatkozású tanulmányát Voit Pál, Eger múltjának egyik legkiválóbb ismerője, a most készült Heves megyei Topográfia főszerkesztője írta „Az egri ex trinitárius templom” címmel. Bevezetőjében rámutat a helyreállítás e jelentőségére, amellyel „Magyarország egyik nemzetközi viszonylatban is számottevő barokk belső terét mentették meg a pusztulástól.” Voit Pál tanulmányát különösen értékessé teszi, hogy a jegyzetek között bőséges leírást ad a XVIII.—XIX. századi egri építőmesterek, művészek, iparosok életéről, ismertté téve végre azoknak az embereknek a munkásságát, akik nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy a feudális, régi kis település új társadalmi formákkal igazi várossá váljon. A KÖNYV az 1959—1960 években végzett egyéb műemléki helyreállításokról szóló beszámolóval zárul, megemlékezve itt — egri vonatkozásban — a vár területén végzett, a gótikus palota ismertetett helyreállításán túli tevékenységről, az érdekes Ested Hippolit címer restaurálásáról, és dícsérőleg említi az elmúlt években folytatott egri sortatarozásokat Hevesy Sándor. Több mint 2100 dolgozó és 620 gyermek üdült eddig a megyéből szakszervezeti üdülőkben A Szakszervezetek Országos Tanácsa évről évre egyre több dolgozónak teszi lehetővé a kedvezményes üdülést. Heves megyéből ez év első felében több mint 2100 dolgozó és 620 gyermek vette igénybe a szakszervezeti üdülőket. Mintegy 1780-an Pécsen, Sopronban, Mátraházán, Lillafüreden, Galyatetőn, a Balatonnál, Siófokon, Lellén, Bogláron, Füreden, Fonyódon, Földváron és a Duna-kanyarban, Zebegényben, Leányfalun és Visegrádon töltötték szabadságukat. Az év első felében a balatonfüredi szív-, a hévízi mozgásszervi és a parádi gyomor-ideg szanatóriumba 120-an kaptak háromhetes beutalót. De nemcsak belföldre, hanem külföldre is többen mentek a szakszervezet segítségével. Az NDK-ban, Ausztriában, Csehszlovákiában és a Szovjetunióban idáig mintegy 80-an töltötték szabadságukat. A dolgozók gyermekei közül eddig 620-an üdültek a megyéből. Az év második felében még többen mennek pihenni a szakszervezeti üdülőkbe. A dolgozók közül még több mint 2600- an, a gyerekek közül pedig mintegy 320-an veszik igénybe az ország legszebb helyein létesített SZOT-üdülőket. A pótmama Tíz év gyermekek között — Most én vágyóik a Teca néni. Tessék nekem szépen szót fogadni — mondogatja gyakran egyik ismerősöm kislánya öcsikéjének, és csodák csodája, a gyermek rögtön jól viseli magát. Vajon milyen lehet a valóságban, akinek már a neve is ilyen nagy hatással van a r*icikre — vetődött fel bennem a kérdés és elindultam, hogy elbeszélgessek Teca óvó nénivel, Liszkay Józsefnéval. Az apróságok éppen tízóraiztak, kis asztalkájuk mellett. Arcocskájuk belebújt a csészébe, csak két kíváncsi szemük figyelte a jövevényt, aki Teca nénit elviszi a másik szobába. A merészebbek az üvegajtóhoz settenkednek és úgy figyelnek. . . Éppen az idén tíz éve, hogy elvégeztem a képzőt, Kálltam. Persze, gyerekekkel jóval előbb foglalkoztam. Tudja, ez a hivatás már az ember gyermekkorában kezdődik. Először játékbabákkal, aztán ahogy nőttem, egyre többet tudtam segíteni a felnőtteknek. Pelenkázni, babusgatni a kicsinyeket. Emlékszem, első ,,gyermekeim” unokatestvéreim voltak, két iker. Ott laktak az utcában. Rájuk vigyáztam, mosdattam őket, amikor csak tehettem. Az általános iskolából azonnal az óvónőképzőbe iratkoztam. Az első év jeleg bizonyítványának jutalmaként nyáron Dormándon vezettem egy napközi otthont. Az oklevél megszerzése után Egerfarmoson voltam két évig, majd egy év Füzesabonyban és jelenleg hét éve itt dolgozom Egerben, a Heves megyei Tanács Kereskedelmi Vállalatok Napközi Otthonában. Egy pillanatra félbeszakítja a beszédet — bocsásson meg, úgy látom, befejezték az evést. — szólok valamelyik kolléganőmnek, hogy vigyázzon rájuk. — A gyerekek azonnal körülveszik a fiatal, mosolygó, kék szemű, barna hajú, kedves Teca „nénit”. Alig tud szabadulni. Az elválasztó üvegajtón és a falakon törpék, mackók, különböző állatok tréfás rajzai, festményei. — Én festegettem őket, szabad időmben — mondja a képekre mutatva A gyermekek után elsősorban a festészet a legkedvesebb szórakozásom. Gondoltam már arra is, hogy beiratkozom a főiskolára, csak az tart vissza, hogy meg kellene válnom a kiesőktől. Ősszel, úgy hallottam, képzőművészeti szakkör indul a Szakszervezeti Székházban. Oda fogok járni. Így tanulhatok és a „gyermekeim” is megmaradnak. Ezt a csoportot szeretem a legjobban, az 5—6 éveseket Itt már kezdődik az iskolára való előkészítés, a foglalkozások anyaga olyan, hogy év végén már látjuk, mennyit fejlődtek. A kisfiam, Lacika is idejár. Talán vele volt a legnehezebb dolgom. Rettenetesen féltékeny volt, már reggel induláskor kezdte a zsörtölődést, „ne legyél óvó néni, csak az én anyukám legyél”, veszekedett a többiekkel is. „Nem is igaz, ő nem is Teca óvó néni, ő az én anyukám!” Azóta persze, megbékült, a kisfiúkkal általában nehezebb bánni, elvenebbek, figyelmetlenek. Sok, nagyon sok szeretet kell hozzájuk. Csalhatatlanul megérzik, ki szereti őket, és megható kedveskedésekkel viszonozzák. A múlt héten a Széchenyi utcában sétáltam, izgatott kislányhang állított meg — Teca néni, Teca néni! Az egyik kis óvodásom, Csehi Ilike szaladt felém és izgalomtól forró kis tenyerén egy félig elolvadt cukrot nyújtott, legnagyobb kincsét, mert nagyon szereti az édességet. Higgye el, minden dicséretnél, jutalomnál többet jelentett nekem az a félig elolvadt cukordarab. A konyha felől étvágygerjesztő illatok szállnak. A mai ebéd máj gombócleves és túrós palacsinta. A kis asztaloknál ebédhez készülődnek a gyerekek, 3—4 kis asztalka mellett üresen hagyott szék várja hívogatva a közös ideált: Teca óvó nénit. M. Z. Egriek a nagykőrösi KISZ-táborban Június 28-a óta teljes az üzem a Nagykőrösi Állami Gazdaság területén már hagyományosan működő ifjúsági táborban. Ezen a napon érkezett meg kétszáz középiskolás leány Törökszentmiklósiról, Jászapátiról, Kisújszállásról. Az első hét munkájába beleszólt a Medárd-nap óta olyan gyakran jelentkező hivatlan vendég, a nyári zápor. A brigádok munkáján azonban nem fogott ki az idő: önkéntes vasárnapi munkával, egy kis nyújtott műszakkal és főként sok igyekezettel sikerült a tábor tervét 117 százalékra teljesíteni, s ezzel az eredménnyel a Bagi Ilona tábor a mezőgazdasági táborok között elérte a harmadik helyet Július tizenkettedikén újabb brigádok érkeztek, közöttük az egri Szilágyi Erzsébet Gimnázium kilenc brigádja, kilencvenhárom részvevővel. Az első napon bizony csak kilencvenhat százalékos teljesítményt értek el az egriek a paradicsomszedésben. A lendület azonban egyre fokozódott és a kukorica-címerezésben már 175 százalékos teljesítéssel büszkélkedhettek. Szombat délután. A kapunál két egri kislány, Káló Piroska és Antal Edit tart ügyeletet és ezen a címen valóságos egri kolónia alakul ki a sátor előtt. Egy tyúkalja csirke csipogása semmi ahhoz képest, amit a tíz vidám, eleven kislány produkál. — Jaj! Tessék megírni, hogy nagyon jól érezzük magunkat! — Tájékoztat Bocsi Ilonka. — Tízen együtt vagyunk egy brigádban és miután már délben letelt a hat óra, most heverünk, pihenünk. Aki akar sportol, mert mindenféle sportfelszerelés van a táborban. Ha valaki olvasni akar, akkor a háromszáz példányból álló könyvtárból válogathat. Van mozi, ki mit tud verseny, a gazdaságban presszó. Kár, hogy a két hét olyan hamar lej telik. — És mi lesz a két hét után? ! — kíváncsiskodom a további program tekintetében. Kozma Éva jelentkezik elsőnek. — A megyei tanács kirándulást szervezett a Magas- Tátrába. Már hetekkel ezelőtt jelentkeztem. Bocsi Ilonka is ragyogó programmal büszkélkedhet. — Szüleimmel körüljárom a Balatont. Káló Piroska kéthetes turistakirándulásra megy a Szovjetunióba Útirány: Kijev, Moszkva, Leningrád. Antal Edit szintén szüleivel vesz részt tíznapos csehszlovák kiránduláson. Ennek során meglátogatják Prágát, Karlovy Varyt, Bmot és Bratislaván keresztül térnek haza Maruzs Anna kilencnapos NDK-kirándulásról egyenesen a táborba jött Megnyerte a rádió Fő utcám című rejtvényversenyét, s a jutalma a kilencnapos németországi kirándulás volt Mosolyogva teszi hozzá, hogy még hátra van egy kéthetes kirándulása a Szovjetunióba (Rossi) Bolyi az egri levélszó Hajdanában, a 18. században, még Sőtér postamester uram hivatalába kellett vinniök az egrieknek a feladandó leveleiket A 19. század vége felé azonban megjelentek az utcákon, a házak falára szerelt levélgyűjtő szekrénykék. Valamikor ezek kielégítették a levelezők igényeit, ma azonban, mi tagadás , oly csekély számban és rossz elosztásban találhatók a városban, hogy kétségtelenül elégtelennek bizonyultak a feladatok ellátására. Amint a megyei postahivatal főnöki irodájában a kimutatásokban lapozgatva tájékoztatnak, csupán 32 db levélgyűjtő szekrény van Egerben felszerelve. Három a postahivatalok bejáratánál és 29 jut a város egyéb pontjaira, így azután nemegyszer bizony valóságos művészet egyegy levélgyűjtő szekrényt találni. Sajnos, elfelejtette az új lakótelepeket, így a Hadnagy utcait is ellátni ezzel a közkedvelt kis piros ládákéval. A csákóbeliek sincsenek túlságosan elkényeztetve, nem is mnás verények körül beszélve a külvárosok, s a bóstyák lakóiról, pedig ma már nemcsak a belváros polgárai leveleznek, mint hajdanában... Kivált az Egerbe látogató idegenek vannak bajban, ha megírt, szép üdvözlő lapjaikat be szeretnék dobni... A strandfürdő környékén, ahol vasárnaponként 8—10 ezer ember fordul meg, sehol gáncs a keresett levélszekrény. Az bizony nem vigasz, hogy a strand területén van ilyen. A mentőállomás előtt volt egy lábakon álló alkalmatosság, de elromlott, le kellett szerelni, s utánpótlást nem kapnak. A Hotel Egernél is elkelne egy gyűjtőszekrény! A nagy forgalmú Dobó tér nyugati részén sincs levélszekrény. Felül kellene vizsgálniuk a postai szerveiknek az egri levélszekrények elhelyezését és számát és el kellene látni az egri postahivatalt kellő számú, állványra szerelhető, s így parkokban, terekre, feltűnő helyre elhelyezhető szekrényekkel. (Sugár) 10. De végre elérte a Csapájev utcát. A házak itt még alacsonyabbak és silányabbak voltak, nagyrészt földszintesek. Tenyérnyi udvar tartozott hozzájuk, amelyekben a tárva-nyitva álló kiskapun át jól látszottál: az alacsony növésű satnya növények. Az ötvenhatos számú ház semmiben sem különbözött a többitől, csupán kiskapuja volt belülről bezárva kampóval vagy retesszel.Jersov néhányszor megrázta a kilincset, de miután észrevett oldalt egy vasgyűrűt, meghúzta. Rozsdás vas kellemetlenül nyikorgó hangja hallatszott, majd dühös kutyaugatás. Valaki rákiáltott a kutyára és az őrnagy súlyos léptek közeledését hallotta. Aztán kattant az elhúzott retesz. A kiskapu kinyílott, de éppen csak annyira, hogy az illető, aki kinyitotta, a nyíláson kidughassa fejét. Arca öreg és ráncos volt, egymástól távol ülő szemei pedig keskenyek. — Kit keres? — kérdezte erősein keleties kiejtéssel s gyanakodva méregette Jersovot. — Kilis Zsijenbajevet — felelte Jersov mosolyogva és meghajolt az öreg előtt. Alma-Atából jövök a történeti múzeumból. A nevem: Muhtarov. — Muhtarjov? — kérdezte az öreg s csodálkozva húzta fel ritka, ősz szemöldökét, összeráncolta homlokát, mintha valami nagyon savanyút nyelt volna le. — Igen, igen Muhtarov! — ismételte sietve Jersov s aggódva gondolt arra, vajon jó helyen jár-e. — Talasz Alekszandrovics Muhtarov. — Ö, Talasz Alekszandrovics! — mosolyodott el erre örvendezve az öreg és szélesre tárta a kiskaput. — Lépj be. Bocsásd meg, hogy megvárakoztattalak. Erre gyere, mert a kutya letépi a nadrágodat. Nyughass, átkozott! — fenyegette meg a láncán veszettül ugráló kutyát. — Ej te gonosz sátán! Erre, erre, kedves Talasz Alekszandrovics, csak a fejedet hajtsd le, kérlek. Az öreg bevezette Jersovot egy szép bútorral berendezett, elég tágas szobába. Az őrnagy elcsodálkozott ezen, mert hát a házigazda bizony elég szegényesen volt öltözve. — Foglalj helyet, kérlek — tolt eléje egy széket, majd sárgás, ráncos kezét nyújtotta feléje. — A ház tulajdonosa vagyok. Habdullah Sandarbekov a nevem. — Hát Kilis merre van? — kérkérdezte Jersov ijedten. Habdullah nagyon óvatosnak tűnt neki s attól félt, hogy az öreg még mindig nem bízik benne. •— Bocsásd meg, kérlek, de Kilis nincs idehaza — tárta szét karját Habdullah és kis szeme teljesen felolvadt tettetett mosolyában. — Elutazott. Megkért, hogy egy levelet adjak át neked. Kilis tudományos munkát végez, különféle anyagokat gyűjt. Az öreg most a komód felső fiókjában kezdett kutatni, de közben egy pillanatra sem vette le gyanakvó tekintetét az őrnagyról. Végre megtalálta a lepecsételt borítékot és még mindig képmutatóan mosolyogva Jersovnak nyújtotta. — Nesze, kérlek. A borítékon ez állt nagy betűkkel: „Talasz Alekszandrovics Muhtarovnak”. Jersov felnyitotta a borítékot és elolvasta a Muhtarovnak címzett levelet: „Kedves Talasz Alekszandrovics! Elnézést, hogy nem vártam meg. Sürgősen el kellett utaznom a régészeti ásatások színhelyére. Újabb érdekes leletekre bukkantak, amelyek ezeknek az ősi helyeknek a történetéről tanúskodnak, ön természetesen tudja, hogy Akszakalszk városát 1824-ben alapították és a Közép- Ázsiából Nyugat-Szibériába vezető karavánúton feküdt. A környéken megkezdett régészeti ásatások sok érdekes dolgot nyújtanak nekünk, történészeknek, főleg olyasmit, ami a XIX. század végére vonatkozik. Ha találkozni óhajt Velem addig is, míg visszatérek Akszakalszkba, ami 26—28-adikánál nem lesz előbb, jöjjön ki a Fehér-tóhoz. Nincs messze, mindössze 30—35 kilométerre van Akszakalszktól. Keresse fel a régészek ottani telepét és érdeklődjék irántam. A mihamarábbi viszontlátásig, kedves Talasz Alekszandrovics! Kilis Zsijenbajev” Jersov még egyszer végigolvasta a levelet. Közben megfigyelte, hogy egy számtankönyvből kitépett lapra van írva. Egyik oldala" tiszta volt, másik oldalán pedig néhány számtanpélda volt. Jersov, miután ráeszmélt, hogy ez nem véletlen figyelmesen megvizsgálta a számokat Nyomban észrevette, hogy egyes számok fölött a papír kissé ki volt lyukasztva, amit az okozott, hogy a levél írásakor a tollat néhány betűnél jobban rányomták. Világosság elé tartva, ezek az átlyukasztott helyek jól látszottak. Az őrnagy most már világosan tudta, hogy ezekkel az alig észrevehető lyukakkal voltak megjelölve a rejtjel-írás számai. (Folytatjuk.)