Népújság, 1964. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-16 / 217. szám

Magyar—jugoszláv barátsági nagygyűlés a Sportcsarnokban A Magyar Szocialista Munkáspárt Budapesti Bizottsága és a Hazafias Népfront Budapesti Bizottsága kedd délután magyar—jugoszláv barátsági nagygyűlést rendezett a Sport­csarnokban. A gyűlés részvevői között ott voltak a budapesti gyárak, üzemek, hivatalok, vállalatok és intézmények kül­döttei, a termelő munka legjobbjai, a társadalmi és tömeg­szervezetek legeredményesebben dolgozó aktivistái, a főváros minden rétegének képviselői. A díszemelvény és a lelátók fö­lött magyar és jugoszláv nyelvű feliratok éltették a két nép barátságát. Néhány perccel négy óra után a megjelentek tapsa, ün­neplése közben foglalta el helyét az emelvényen a nagygyű­lés elnöksége. Az elnökségben foglaltak helyet jugoszláv vendégeink, élükön Joszip Broz Titóval, a Jugoszláv Szocialista Szövet­ségi Köztársaság elnökével, a Jugoszláv Kommunisták Szö­vetségének főtitkárával. Tagjai voltak az elnökségnek Veljko Vlahovics, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottsága végrehajtó bizottságának tagja, Kocsa Popovics külügyminiszter és Nikola Dzsuverovics, külkereskedelmi mi­niszter is. Ugyancsak az elnökségben foglaltak helyet Dobi István, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a kormány elnöke, Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Gás­pár Sándor, Kállai Gyula, Komócsin Zoltán, Nemes Dezső, Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, dr. Ajtai Miklós, Czinege Lajos, Cseterki Lajos, Ilku Pál, Nyers Rezső, a Politikai Bizottság póttagjai, dr. Korom Mi­hály, Németh Károly, Szurdi István, a Központi Bizottság tit­kárai, Pap János, a kormány elnökhelyettese, Bíró József kül­kereskedelmi miniszter, Peter Jans, külügyminiszter. Az el­nökség tagjai között helyet foglaltak írók, művészek, tömeg­­szervezetek­ vezetői. Részt vett a gyűlésen Joszip Brez Tito felesége: Jovanka Broz, Dobd Istvánná és Kádár Jánosné. A jugoszláv és a magyar himnusz elhangzása után Gáspár Sándor nyitotta meg a nagygyűlést, majd átadta a szót Kádár Jánosnak. Bizonyosak vagyunk abban, hogy a dolgos és tehetséges jugoszláv nép megvalósít­ja terveit és a fejlődés újabb magaslataira emeli szép hazáját. Ehhez minden magyar dolgozó nevében sok sikert kívánok. Kedves elvtársak! Népünk, amely mögött csak­nem két szabad évtized áldo­zatos munkája van, nagyra ér­tékeli Jugoszlávia eredménye­it Erre a 20 évre esnek a leg­döntőbb szocialista átalakulá­sok Magyarországon is. Pár­tunk VIII. kongresszusa mérleget készített országépítő munkánkról és megállapította, hogy a mezőgazdaság szocialis­ta átszervezésével egész nép­gazdaságunkban osztatlanul uralkodóvá váltak a szocialista termelési viszonyok, vívmá­nyaink megszilárdultak, befe­jeztük a szocializmus alapjai­nak lerakását. Ez a tény tör­ténelmi jelentőségű, mert ezzel a magyar nép a szocializ­mus teljes felépítésének korszakába lépett. Most második ötéves tervünk negyedik évében vagyunk. El­mondhatjuk, hogy népgazda­ságunk fejlődése a fő arány.­Az elmúlt 20 esztendőben az egész világon óriási változások következtek be. Kialakult a 14 országból álló szocialista vi­lágrendszer, amely felöleli az emberiség egyharmadát. A vi­lág első szocialista állama, a Szovjetunió már a kommuniz­mus építésével mutatja az utat az emberiségnek. A történelem folyamán először alakultak ki a világon olyan új erőviszo­nyok, hogy túlsúlyban vannak a béke, a nemzeti függetlenség, a társadalmi haladás erői; a szocializmus korunk uralkodó gondolatává vált.­kat tekintve a tervnek megfe­lelően alakult Idén az első fél évben az állami ipar 9,7 szá­zalékkal termelt többet, mint az előző év azonos időszaká­ban, s mintegy 2 százalékkal túlteljesítette tervét Paraszt­ságunk a múlt év őszén idejé­ben elvetette a gabonát, ta­vasszal pedig jó gazda módjá­ra ápolta a vetést. Ennek ered­ményeként idei kenyérgabona­­termésünk fedezi az ország szükségletét. 1960 és 1963 kö­zött a népgazdaság állami szektorában foglalkoztatott dolgozók átlagkeresete kereken 8 százalékkal emelkedett. A nemzeti jövedelem az ötéves terv első három évében mint­egy 17 százalékkal növekedett. A néphatalmat megszilárdí­tottuk, a gazdasági és kulturá­lis építőmunka lendületesen fejlődött és a szociális a társa­dalom alapjainak lerakását befejeztük, így hazánkban ma minden tár­sadalmi osztály és réteg alapvető érdekei azonosak. Az egész nép érdekelt a szo­cializmus építésében nemcsak történelmi, hanem napi érte­lemben is. Ez a legszélesebb körű nemzeti összefogás alap­ja. Ma minden eddiginél jobb lehetőség van arra, hogy min­denki tudásának és tehetségé­nek legjavát adja a társada­lomnak. Kötelességünk, hogy jól él­jünk a szocialista társadalmi rend teremtette lehetőségek­kel, hiszen a növekvő igények kielégítésének az a feltétele, hogy a maga munkahelyén mindenki terveink megvaló­sításának tevékeny és tudatos részvevője legyen. Munkánk célja, hogy orszá­gunk tovább virágozzék, né­pünk jóléte emelkedjék, dol­gozóink szabad hazában, bé­kében élhessenek. Rámutatott, hogy felada­taink teljesítésének feltételei biztosítottak, mert a Magyar Szocialista Munkáspárt marxis­ta-leninista politikát folytat, amely megfelel nemzeti érde­keinek és a kommunista vi­lágmozgalom nemzetközi ér­dekeinek, majd így folytatta beszédét: Kedves elvtársak! A magyar és a jugoszláv nép kapcsolatai nem mai kele­tűek. Több mint ezer eszten­deje vagyunk szomszédok. Sok­szor sújtottak bennünket azo­nos megpróbáltatások s a magyarok és délszlávok gyakran küzdöttek váll­vetve a betolakodó idegen hódítók ellen. Hunyadi törökök elleni csatá­ja Szendrő váránál és Nándor­fehérvárnál arany­ bet­űkkel van feljegyezve mindkét nép tör­ténelmében. Magyarok és délszlávok gyakran küzdöttek vállvetve Kádár János beszéde Kedves Tito elvtárs! Kedves elvtársak! Barátaim! A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság kor­mánya, s a magam nevében, szívből köszöntöm Budapest dolgozóinak képviselőit mai ünnepi gyűlésünkön, amelyet a magyar—jugoszláv barátság­nak szentelünk. Őszinte tiszte­lettel és meleg barátsággal kö­szöntöm körünkben Tito elv­társat, a jugoszláv kommunis­táit, a jugoszláv nép kiemelke­dő vezetőjét, s a kíséretében érkezett elvtársakat, valamen­­­nyi kedves vendégünket. Kedves elvtársak! A szocialista országok veze­tői időről időre találkoznak, hogy eszmecserét folytassanak a közös érdekű kérdésekről, hogy személyesen és még kö­zelebbről megismerkedjenek egymás népeinek szocializmust építő munkájával, s látogatá­saikkal tovább erősítsék inter­nacionalista kapcsolataikat Ez a célja jugoszláv elvtársaink magyarországi látogatásának. Ugyanezek a célok vezérelték a magyar­ vezetőiket, amikor Ju­goszláviában jártak. Kapcsolataink kedvező ala­kulásáról ma jóleső érzéssel beszélünk. Az elmúlt eszten­dőkben nemcsak az egykori magyar és jugoszláv uralkodó osztályok szította soviniszta gyűlöletet számoltuk fel, ha­nem fokozatosan eloszlatjuk azokat a felhőket is, ame­lyek 15 évvel ezelőtt árnyé­kot vetettek országaink vi­szonyára. Ma meggyőződéssel mondhat­juk, hogy a szocialista építés és a béke megvédésének közös céljai fűznek össze ben­nünket. A mai Jugoszlávia az ide­gen elnyomók és a hazai reak­ció elleni hősi harcban szüle­tett. A jugoszláv kommunisták az illegalitás és a terror sú­lyos viszonyai közepette har­coltak a nemzetközi kapita­lista monopóliumok és hazai kiszolgálóik ellen. Kádár elvtárs ezután vissza­pillantást nyújtott a hitleri megszállás sötét éveire, amikor a jugoszláv nép történelmének legsúlyosabb szakaszát élte. Az emberiség nem felejti el a hős jugoszláv partizá­nok önfeláldozó és győzel­mes harcát a fasizmus el­len — mondotta. A népfelszabadító háború éveiben eltéphetetlen kapcso­latok alakultak ki a jugoszláv nép és a Jugoszláv Kommu­nisták Pártja között. Nagy fe­jlődés Jugoszláviában A jugoszláv nép a felszaba­dulás­ után gyökeresen átfor­málta a háború előtti elmara­dott Jugoszlávia képét. Újjá­építette a háborúban lerombolt városokat és falvakat. Fejlő­dött a népgazdaság, a nemzeti jövedelem ma már az 1939 évinek mintegy háromszorosa. Az ipari fejlődés lehetővé tet­te a mezőgazdasági termelés el­maradottságának felszámolását és e gazdasági ág gyors fel­lendítését. Így Jugoszlávia egyre jobban bekapcsolódhatott a nemzet­közi árucserébe és hozzálátha­tott a dolgozók anyagi és kul­turális életfeltételeinek szünte­len javításához. A kulturális fejlődést jellemzi, hogy míg a háború előtt Jugoszlávia há­rom egyetemén mintegy 15 ezren tanultak, addig ma a hallgatók száma több mint 160­0 °t. Jugoszlávia most készülő hétéves terve a termelés, a termelékenység és a nemzeti jövedelem gyors fejlődését, s ennek alapján az életszínvonal további emelkedését célozza. Tito elnök és kísérete meglátogatta a mezőgazdasági kiállítást. (Regős István felv.) Népeink a szocializmus építésének útján Az évszázadok során magyar és jugoszláv jobbágyok sok­szor üzentek közösen hadat el­nyomóiknak, a feudális nagy­­birtokosoknak. Amikor pedig országainkban a munkásmoz­galom bontogatni kezdte szár­nyait, magyar, szerb, horvát, szlovén proletárok egységesen vívták harcukat a kizsákmá­nyolók ellen. A felszabadulás után né­peink a szocializmus építésé­nek útjára léptek. Az a tény, hogy Magyarország is és Jugo­szlávia is a szocialista eszmék gyakorlati megvalósításának útján jár, nagymértékben megkönnyíti kapcsolataink to­vábbi sokrétű fejlesztését. Felelős államiért iáink az el­múlt időszakban többször ta­lálkoztak, tömegszervezeteink küldöttségeket cseréltek. E ta­nácskozások folyamán őszinte eszmecsere bontakozott ki ju­goszláv elvtársainkkal. Kölcsö­nösen meggyőződhettünk ar­ról, hogy egyetértés van közöt­tünk korunk olyan alapvető kérdéseiben, mint a béke vé­delme, a békés egymás mellett élés politikája, az általános és teljes leszerelésért folyó harc, a vitás kérdések tárgyalások útján történő megoldása, a gyarmati rendszer felszámo­lása. Szoros együtt­működés országaink között Az elmúlt esztendőkben eredményesen fejlődött a két ország gazdasági együttműkö­dése. Magyar—jugoszláv gaz­dasági együttműködési bizott­ság alakult, amely sikeresen tárja fel a közös munka kiak­názásra váró lehetőségeit. Az idei kereskedelmi meg­állapodások az árucsere­forgalom 29 százalékos nö­vekedését irányozzák elő a tavalyihoz képest. Ez sem jelent azonban végső határt, s arra kell töreked­nünk, hogy árucsereforgal­munkat a hosszú lejáratú meg­állapodások és konkrét koope­rációs egyezmények tartós alapjára helyezzük. Jelentős az előrehaladás a műszaki és tudományos együtt­működés terén is. Létrejöttek tehát a két ország szorosabb együttműködésének alapjai. Erre az alapra kell építenünk. Ma már nem két nincstelen agrárország lép kapcsolatba egymással, hanem két olyan (Folytatása a 2. oldalon.)

Next