Népújság, 1965. július (16. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-15 / 165. szám

Az egyenrangú bizonyítvány azonos tudást követel MÉRLEGEN A DOLGOZÓK KÖZÉPISKOLÁJA Nagy vita kísérte 1963 ápri­lisában annak eldöntését: le gyenge Egerben önálló dolgo­zók középiskolája? Az új ok­tatási intézménynek voltak lelkes támogatói és heves el­lenzői is... Azóta már ké esztendő telt el, két tanév Milyen eredményeket hozott a most befejezett év, milyen ta­­aasztalatokkal gazdagodott e. ital középiskola? — erre b.. ügettünk Séra Lászlóval Egri Dolgozók Középisko­­­l_­unk igazgatójával.­­$* kezdjük talán egy kis sta­t . "kával. Az 1964—65-ös tan­évn 1531 tanuló iratkozott bi kólánkba, 717-en gimnázium­ba, 8­4-en pedig a közgazda Kist­­­echnikumba. E két szám­adatból is kitűnik, hogy a dől gőzei­ elsősorban a képesítés nyúl­ó technikumot részesítik előny­ben. A levelező tagozatra 1227 míg az esti tagozatra csupán 304 tanuló jelentkezett. Feltű­nő ez az aránytalanság. A ta­nulók jelentős többsége még mindig a szervezetileg lazább kevése­bb kötöttséggel járó le­velezési oktatást részesíti előnyben. A­­ most befejezett tanévben már jelentősen megkönnyítet­ték az esti tagozat vizsgáit, s így reméljük, sokkal vonzóbb lesz majd ez a tagozat. A kö­vetk­e­ző tanévben mi is szigo­rúbban ragaszkodunk az elő­írások­hoz, amelyek kimondják hogy a helybeli tanulók csak nagyon indokolt esetben jár­hatnak a technikum levelező tagozatára. Nem indokolt a levelezői ta­gozat magas létszáma azért sem mert a dolgozók közép­­isk­llás,s nem „öreg” iskola. Tanuló­ink 25 százaléka 20 év luli, mintegy 30 száza­léra. 2: >—25 év között van, s a­­ tv .-v­.-.-.-j felüliek száma nem ■ ez a hallgatók 15 százalé­ka - n. Hallgatóink nagy ré­­st fiatal, s tőlük joggal é­­ tjük, hogy az esti tago­k­ra iratkozzanak be. - Milyenek voltak a ta­lálmányi eredmények? — Iskolánk átlaga 2,9, s emellett elég magas volt a bulii­ok száma is: hallgatóink 17,5 sz­ázaléka kapott elégtelen bizonyítványt az év végi vizs­gákon. Ez azzal magyarázha­tó, hogy felemeltük a mércét, fokoztuk a vizsgakövetelmé­nyeket. Abból kellett kiindul­junk, hogy a dolgozók közép­­is­kolája a nappali középisko­lákkal egyenrangú bizonyít­ványt ad, s ennek megfelelően az osztályzatok mögött megfe­lelő Hidasnak kell lennie. De még így is, ilyen vizsgaköve­telmények mellett is tanuló­ink nagy többsége közepes él­ményt ért el több mint 400-an kegy­eibe a tanulást az el­­tanévben — a beiratko­­anulók 26 százaléka. Mi a a nagymértékű le­­■ a tolódásnak? — A lemorzsolódás nem csa­­k mi iskolánk egyedi mája, nyugodtan mond­­hogy ez általános, fel­­adási jelenség. Különö­­s­en az első osztályokban ma­lemorzsolódás. Ennek: *­ : ó oka, hogy a beiratko­z­ó fulók nem ismerik a­z ola követelményeit,­­­m rendelkeznek azzal az alappal, amely segíti a közép­iskolai anyag megértését. Hallgatóinknak csupán 5—6 százaléka rendelkezik úgyne­vezett „friss” bizonyítvánnyal, ami azt jelenti, hogy az előző évben végezte el az általános iskola nyolcadik osztályát. Ta­nulóink mintegy 15 százaléka az általános iskola befejezése után egy-két, vagy három esz­tendőre jelentkezik a közép­iskolába. Ezekben még él az általános iskola anyaga. De mi a helyzet a többieknél? Öt­hat évvel ezelőtt végeztek, sőt vannak olyan hallgatóink is, akik tíz, tizenkét évvel ezelőtt jártak általános iskolába. Ter­mészetesen ezek elfelejtették az anyagot. Ezért vannak problémáink a nyelvtannál, a matematikánál, s kisebb mér­tékben a fizikánál és a kémiá­nál is. A lemorzsolódás főleg tanév elején tapasztalható, amikor a tanulók rádöbbennek arra, hogy milyen követelmé­nyeket támasztunk velük szemben. Mi a magunk részéről segí­teni kívánjuk az első osztályba jelentkező tanulóinkat, mégpe­dig olyan formában, hogy megfelelő jelentkezés esetén magyar nyelvből és matemati­kából hathetes előkészítő tan­folyamot szervezünk. A tanfo­lyam anyaga felöleli majd mindazokat az általános fogal­makat, amelyek a középiskolás tananyag megértéséhez feltét­lenül szükségesek. — Milyen kapcsolat ala­kult ki az iskola és a munka­helyek között? — Elöljáróban el kell mon­dani, hogy épp e kapcsolatok kiépítésében értük el a legna­gyobb eredményt. Iskolánkban 11 fő hivatású pedagógus és 29 óraadó tanítja a hallgató­kat. A 11 fő hivatású pedagó­gus tartja az órák 75—80 szá­zalékát. Ők tehát csak a dol­gozók oktatásával foglalkoz­nak, minden idejüket, tudásu­kat, energiájukat ennek a cél­nak a szolgálatába állítják, így megvan a lehetőség arra is, hogy megfelelő kapcsolatot építsünk ki a munkahelyek­kel, Ötven munkahellyel tar­tunk fenn kapcsolatot, ezek fő­leg olyan üzemek, vállalatok, vagy hivatalok, ahonnét többen járnak iskolánkba. Egyre több már az olyan munkahely, ahol komolyan ve­szik a felnőttoktatást és fog­lalkoznak a tanulókkal. A Mátravidéki Fémművek­ben például a tanulmányi fe­lelős rendszeresen bejár az is­kolába, ellenőrzi a tanulói előmenetelét s rendszeresen bekéri a beszámolók s a vizs­gák eredményeit. Ugyanígy foglalkoznak a tanulókkal a Bervában és az egri kórházban is. Jó példát mutat a megyei tanács is. A tanácsapparátus középiskolába járó tagjait ha­vonta egy-egy alkalommal összehívják és tanárok foglal­koznak velük. Ez megmutat­kozik a tanulmányi eredmé­nyükben is. El kell mondani azt is, hogy találkozunk még panaszokkal. Az üzemek, hivatalok vezetői gyakran nem tudnak nemet mondani, amikor egy dolgo­zó iskolára jelentkezik, válo­gatás nélkül csaknem min­denkit javasolnak. Sőt többet, mint amennyit a termelés zavartalan me­nete megenged. És csak akkor döbbennek rá, hogy mit vál­laltak, amikor a tanulmányi szabadságok kiadására kerül a sor. Vannak még olyan munka­helyek, ahol­ nem adják ki pon­tosan a tanulmányi szabadsá­got, sőt találkoztunk olyan esettel is, amikor a tanulónk a vizsga napjának délelőttjén még munkában volt. — Milyen eredményeket hozott a kétnapos kísérleti osztály? — Véleményünk szerint be­vált, s a tapasztalatok össze­gyűjtése után ez a kísérlet megszabhatja a felnőtt közép­iskolai oktatás új formáját. So­kan azért vonzódnak a leve­lező tagozathoz, mert az heti egynapos elfoglaltságot jelent, szemben az esti tagozattal, ahol háromnapos az oktatás. Mi kí­sérletképpen egy fiatalokból álló osztályt szerveztünk a le­velezési tagozaton, ahol heti kétnapos tanítást vezettünk be. Ez lényegében átmenetet jelent a levelező és az esti tagozat között. A kísérleti osztály ta­nulmányi eredménye sokkal jobb az átlagnál — mondotta befejezésül Séra László igaz­gató. (m) BARTÓK eml­khangversenyek A magyar UNESCO-bizott­­ság felhívására szerte a világon hangversenyekkel emlékeznek meg Bartók Béla halálának közelgő 20. évfordulójáról. A megemlékezés-sorozat kiemel­kedő eseménye lesz az az őszi Bartók-hangverseny, amelyet a magyar és a francia UNES­­CO-bizottság — az UNESCO védnöksége alatt — Párizsban megrendez. A koncerten a francia rádió és a televízió ze­nekarát Ferencsik János ve­zényli. (MTI) Hadtudomány, űrkutatás, kibernetika A Zrínyi Kiadó nyári terveiből Érdekes kötetekkel jelentke­zik a Zrínyi Kiadó a nyári hónapokban. Zalka Miklós „Rapszódia fehérben” című könyve néphadseregünk életé­vel ismerteti meg az olvasó­kat. A gyűjtemény a szerző több elbeszélését foglalja ma­gában. „A szovjet hadsereg felsza­badító harcai Magyarorszá­gon” — Tóth Sándor kötete — szovjet, bolgár, román és ma­gyar hadműveleti okmányok, dokumentumok felhasználásá­val készült. Karl Ludwig Opitz könyve, a „Marsallbot a kenyérzsákban”, Nagy István György tollából „Űrkutatás és haditechnika”, Horváth Kálmántól pedig „A kibernetika és az automatika katonai alkalmazása” címmel jut el új kötet az olvasókhoz. (MTI) WERNER JÄGER professzor* az Úttervező Intézet nevében hivatalos javaslatokkal élt a már említett Breges-i kong­resszuson: építsenek autópá­lyát a Brenner-hágón át, Linz —Passau—Nürnberg vonalon is lássanak hozzá egy autó­­bahn létesítéséhez, a kelet— nyugati autópályát hosszab­­­­bítsák meg a magyar határig,­­ az észak—dél irányú Auto­­­­bahn tervezésében vegyék fi­­­­gyelembe a magyar érdekeket és ennek vonalát annyira ke­leten vonják meg, amennyire­­ csak lehet, az alpesi átjárók­­ építésébe vonják bele többek­­ között Magyarországot is ... Persze, óriási költséget igé­­­­nyelne mindeme tervek, ki­­s­vánságok megvalósítása: évi­­ kétmilliárd schillinget köve­­­­teltek azon a kongresszuson... . Pedig a mostani feladat, a ke­let—nyugati autópálya befeje­zéséhez is szükséges lenne még 1,8 milliárdra, a fedezetet­­ még nem találták meg ... 1900. június 1-én volt az el­ső Salzburg—Bécs autóver­seny, a győztes 43 kilométeres átlagsebességgel tette meg az utat. Ma — 65 év után — még egy kisautó is éppen kétszer akkora sebességgel száguldhat végig a szelíd kanyarokkal, kis emelkedőkkel tarkított ki­es tájakon át haladó autópá­lyán. Szélzsák a hidakon, via­duktokon: jelzi, milyen erővel, melyik irányból fúj a szél, hja, a 120—150 kilométeres sebességgel rohanó gépkocsi volánját erősebben kell meg­markolni egy hirtelen széllö­késre. öt-tíz kilométerenként, az erdő szélén „P” betű hívo­gat pihenésre: sok helyütt kút is van, félreeső helyiség, de mindenütt pad és kis asztal.­­ Vasárnaponként piknikező, ki­rándulóhelynek is beillik. A vendéglátóiparnak szinte kon­kurenciát teremt, a franciák az országútjaik szélén nem is létesítenek sehol pihenő-, par­kolóhelyet ... EGY NAPSÜTÉSES vasár­napon az Enns-folyón túljutva a kis Enns városkában tábla mutat Mauthausen felé. Úti­­célunk az egykori haláltábor lesz. Ki keresi fel a náci bű­nök, a gyászos gyalázat emlé­keit egy ilyen vasárnapon? Nos, százszámra állnak az au­tók a koncentrációs tábor ka­puja előtt* nyugatnémet fel­ségjelű egy sem akad köztük... Borzadva állnak a kirándu­lók a dísztelen márványtábla előtt, amelyen a komor betűk és számok ezt mondják: „1938. júniusától 1945. május 5-ig ebben a táborban 122 766 fo­goly halt meg...” A nácik szerinti felsorolásban a ma­gyarok a harmadik helyen: 12 923 magyar pusztult el itt. Lemegyünk a „halál lépcső­jén”. Ma terméskövekből ki­rakva 186 lépcsőfok lefelé az út. Akkoriban, amikor a csont­tá, bőrré fogyott, erőtlen lá­gerlakókat embertelen SS-hó­­héraik errefelé vezették le a kőbányába, még nem volt itt lépcső, sziklás, rögös, mere­dek, lejtős volt az út. Az SS- legények szégyenletes szóra­kozása abból állt, hogy az utolsó sorokat rúgással vagy puskatussal az előzőkre nyom­ták, s a végén valóságos em­beri lavina zúdult a mélység­be. Tábla emlékeztet a ször­nyű szenvedésekre, alatta vö­rös, és piros, fehér-zöld szala­gos koszorú, a Magyar Parti­zánszövetség koszorúja. „Carriere” — *,Kőbánya”. Francia felirat is van a kőbá­nya előtt, viháncoló szőke lány vet rá futó pillantást és ismételgeti a szót, aztán szel­­lemeskedően enyeteg fiatal lo­vagjával: — Itt karriert csinálhatsz te is ... AZ „EJTŐERNYŐSÖK falá­nak,, tövében kis tó. A sziklafal tetejéről annak idején öngyil­kos foglyok vetették magukat beléje, vagy az őrök dobálták le onnan a magatehetetlen em­bereket Az ő gyilkos humoruk keresztelte el a szerencsétlene­ket „ejtőernyősöknek”. S ma* ezen ezen a vasárnapon az O 107.349 rendszámú kék Volkswagent a tulajdonosa a kis tóból merített vödör vizek­kel mossa. Vasárnapi szórako­zás. Amikor visszamegyünk a városba,Mauthausenba, bejá­ratánál a helységnévtábla mel­lett két másik jelzőtábla fo­gad: „Mauthausen” „Camping”, „Standbad”. Az egyetlen mo­ziban vígjátékot játszanak, „Este 8-kor ágyban kell lenni”, ez a címe. A kirakott képek között furcsán hat, — éppen itt Mauthausenban, ahol a csíkos darac emléke kísért —, hogy csíkos pizsamás férfiak bo­hóckodnak a filmből váloga­tott kockákon. A vendéglős dörzsöli a kezét, Mauthausen idegenforgalmi vonzóerőt kapott nagyon so­kan jönnek ide külföldiek is. Ő hárommillió schillingért modernizálta az ódon fogadót, Wurlitzer is van, egy schil­lingért a legmodernebb sláger is megszólal, öt év alatt amor­tizálódik a befektetés, sok az idegen, egyre nő a forgalom. Az idei évfordulón, a húszéve­sen, még külföldi miniszterek is laktak a vendégszobáiban... Továbbmegyünk, nem sok maradásunk van. Akkor in­kább Melk, a Duna fölé maga­sodó barokk apátsággal, ter­meivel, ahol Mária Terézia aludt a kincsként őrzött mi­seruhákkal, amelyeket arany­fonalból még a császárnő és udvarhölgyei szőttek-fonttak... Barokkos gazdagság a falakon, tornyokon, este 9-kor megvilá­gosodnak a sötétbe hanyatlott paloták, mindennap kivilágít­ják, az ágyból is nézhetem, mert a kis szálloda ablakából éppen rálátni. MELK TÉRKÉPÉT forga­tom. A szállodai ablakot nem jelölték meg nyíllal, pedig ilyen nyíl-jelzés sok van a tér­képen, azt mutatja, milyen irányban lehet a legszebb, leg­többet mutató felvételeket ké­szíteni. Ügyes ötlet, nemde? Mindent a turistának... Az idegenforgalmi irodák figyelme a fényképező kedvű idgenre is kiterjed. Egyébként mindenki­nek mindenben segítenek, szobát éjszakára akkor is elő­kerítenek, ha tízszer kell tele­fonálni ide-oda, mert történe­tesen valamilyen ünnepi ese­mény miatt telve a szállodák... Ausztriában* akinek pénze van* minden este fedél alatt hajthatja álomra fejét. Pálfy József következik: Jós szomszédság új alapokon Ausztriai jegyzetek III. Autópálya a magyar határig a mintegy hathó­napos kisbaba. A két gyerek nézi, a kisbaba már vörös. A copfos kislány fel­sóhajt, és legyint­­ve csak ennyit mond: — Hiába... öcsi­­ilyenek a mai fia­talok ... — Ilyenek — bólint megértően Öcsi és mindket­ten felháborodva távoznak. f—ól Prométheusz, és a többiek — Pissz ... pissz ... Paróka. Nézd a kicsit...! — Jó, mi? — Aha. Kicsit lapos, de azért elmegy. — Van cigid, Prométheusz? — Munkás. — Nem számít. — Ne, de gyufám nincs. — Itt jön egy tag, várj, kér­­jek tőle. — Egy kis tüzet kérnék, jó napot kívánok. — Tedd el azt a cigarettát, te taknyos. Alighogy kinőttél a földből, már szórod a pénzt...?! — Hogy tetszett mondani? Ó, kedves nagyapó! Jó utat, közben egye meg a gyufáját. — Lebőgtem, Paróka. Ez a vén hülye még egy szál gyu­fát is sajnált. — No gyerünk, Prométhe­usz, Fűszálék már hajtanak .. Prométheusz és a többiek... Végig a Lenin úton, megszáll­va az út két oldalát, rövid nadrágban, nekigyürkőzve a „munkának”. Elől Prométhe­usz, a vezér vágja a földet Nyalka legényke. Néhányszor már lehúzta a „szakállat”, tak­­nyosnak már nem lehet nézni. Ezért gurulhatott be annyira az öregen, aki nem adott neki tüzet... — Mióta cigizel? — A Rákóczi szabadságharc óta. — Hogy érted ezt? — Akkor gyújtottam rá elő­ször, amikor azt tanultam, összekevertem a kurucokat a labancokkal. Ideges lettem. Azóta feszt cigizek. — Otthon mit szólnak hoz­zá? — Mihez? — A cigizéshez. — Nem tudják. — Hogy hívnak? — Prométheusz. — Miért? — Rám ragadt. Tavaly sze­repeltünk a suliba. Én voltam a nagy Prométheusz. Azóta ... — A rendes neved? — Ki tetszik írni? — Hát, ha akarod. — Ah. Nem mondom meg, csak az egyiket: Karesz. Elég ez. — Miért dolgozol? — Pénzért. — Mondták otthon? — Nem. — Hányan vagytok itt? — Vagy harmincan. — Egy suliból? — Á. Nem. Az összesből. — Ismersz mindenkit? — Csak a haverokat. — Kik azok? — Paróka, Vircsik, Cethali meg a Fűszál. — Mit kell csinálnotok? — Tisztítjuk a járdát, a fá­kat, levágjuk az út szélén nőtt füveket. Nem nagy munka.­ Kibírjuk. — Mennyit kaptak érte? — Ki tudja? Majd adnak valamennyit. — Mire költöd? — Táborba megyünk. Az egész „brigád”. — Hogy végezted a nyolca­dikat? — Közepesen. Jó az. — Tanulsz még? — Felvettek. Lakatostanuló­­nak. Vagány kis társaság. Cigiz­nek, s „felmérik’” már a nőket is. Nyalka legények. Nem tud­ják mennyit kapnak, de dol­goznak ... Kell a pénz, tábor­ba mennek. A saját keresetük­ből ... Prométheusz, Paróka, Fű­szál és a többiek... Már szer­szám van a kezükben. A suli­ban határozták el. Maguktól: Így döntött a „brigád”. Ez lesz az első kereset... — Hívd már ide Parókát! — Jó napot! — Miért hívnak Parókának? — Tavaly leégett a hajam. Egy darabig parókát hordtam. De most már kinőtt Jó, ugye? — Te is cigizel? — Miért ne? — Sokat dolgoztál ma? — Ne tessék félteni. Van itt idő mindenre. Sok mindent le­het itt az utcán látni. — Mit? — Hát például sok külföldit, szép kocsikat, meg jó nőket Az előbb is elhúzott itt egy. Azért pisszegett úgy Promé­theusz. — Milyen volt a bizonyít­vány? — Négyes. Felvettek a gu­mibe. — Egri vagy? — Itt mindenki az. Jó kis társaság, ugye? Van itt min­den. Az utca érdekes ..­. — Te sem mondod meg a neved? — Nem, nem. Tessék csak úgy írni, hogy Paróka, így is­mernek a srácok. Majd veszek egy példányt. Tessék csak nézni, itt jön egy... Jó mi? Sz ... sz ... Elment, majd jön másik. Szükség van még ránk? El kéne már menni, mert Fű­szálék nem melóznak. Most még el kell majd mondani, amit itt beszéltünk, és csak úgy kezdik el. Haveroknak­ mindenről tudniuk kell. Prométheusz és a többiek: Végig a Lenin úton, megszáll­va az út két oldalát. Tarka gyereksereg. Tisztítják, csino­sítják az utat. Elől Promé­theusz, utána a többiek... Dolgoznak. .. Koós József

Next