Népújság, 1966. december (17. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-31 / 308. szám
A nemzet egysége A történelmi századok folyamán minden nagy hazánkfia arról álmodott, vajha valóra válna az egész nemzet összefogása önnön védelmében, az ország haladása érdekében. Akkor — úgymond — a poklok kapuin is diadalmaskodna a magyar! De a nemzet egysége ábránd maradt, elsősorban a történelmi uralkodó osztályok bűnös önzése miatt, mivel a maguk osztályérdekeit mindenkor elkülönítették a nemzet egyetemes érdekétől. A nemzeti összefogás gondolata akkor érett először valószerű lehetőséggé, amikor a munkásosztály a magyar történelem színpadára lépett, s a nemzet élére állt, hogy létrehozza a nép frontját a fasizmus és a háború ellen. A független, demokratikus Magyarország megteremtéséért vívott harcban megszilárdult és megedződött a népfront. A munkás—paraszt szövetség a népi hatalom alappillérévé vált, a népfrontmozgalomban minden haladó erő összefogott a szocializmus felépítésére. Az egységbe kovácsolódó nemzet ma a szocializmus teljes győzelme felé halad. A párt IX. kongresszusa ismételten rámutatott, hogy a népfrontpolitika nem átmeneti időre szóló taktika, hanem az MSZMP politikájának szerves része, amely nélkülözhetetlen az osztály nélküli társadalom megteremtéséért folytatott küzdelemben. Népünk egyetért a párttal a legfontosabb követendő célban: a szocializmus teljes felépítésében. A szocializmus felépítése ennél fogva nemcsak a párt, hanem az egész dolgozó nép közös ügye. A szocializmus az egész nép jövője, az egész népnek épül. Természetes, hogy nemcsak a kommunisták építik, hanem az egész dolgozó nép. Társadalmunk különböző rétegeinek a párt vezetésével történő összefogását nem gátolják ellentmondó érdekek, vagy a világnézeti különbségek. A párt, politikai életünk bizonysága szerint, megnyerte valamennyi társadalmi osztály és réteg cselekvő támogatását. A széles nemzeti összefogás aktív részvevői azok is, akiknek egyik vagy másik politikai kérdésben fenntartásaik vannak, és akik egészében még nem fogadják el a párt marxista—leninista világnézetét. A munkásosztály — és élcsapata, a párt — vezetését egész társadalmunk elfogadja, a párt a bizalom és a barátság ezer szálával forrt össze a néppel, azonos célokért, a közérdekű cselekvésben egyesülve dolgozik az egész nemzet. Ez az alkotó összefogás volt az alapja a szocializmus építésében eddig elért nagy eredményeinknek, és még inkább így lesz ezután, amikor további utunkon fokozott szerepet kap a Hazafias Népfront, mint a szocialista demokratizmus továbbfejlesztésének egyik fő tényezője. A nemzet egységét szolgáló politikánk fundamentuma a munkás—paraszt szövetség volt és marad. Különösen megszilárdult és kiteljesedett ez a szövetség, amikor győzött a termelőszövetkezet mozgalom és leraktuk a szocializmus alapjait hazánkban. Hiszen attól fogva a munkásosztály és a parasztság alapvető érdekei végérvényesen találkoztak, a parasztság is abban vált érdekeltté, hogy minél gyorsabban felépítsük a szocializmust. A IX. kongresszus elhatározásai alapján az elkövetkező években még tovább lépünk előre. Harmadik ötéves tervünk az ipar és a mezőgazdaság összehangoltabb fejlesztését irányozza elő. Még több anyagi erőt fordítunk a mezőgazdaság korszerűsítésére, termelő erőinek gyarapítására. Az új gazdasági mechanizmus a termelőszövetkezetekben is jótékony hatást gyakorol majd, tág teret nyitva a jövedelem növelését szolgáló önálló kezdeményezéseknek. Szocialista államunk arra törekszik, hogy a parasztság életszínvonala mind közelebb jusson a bérből és fizetésből élőkéhez. A kongresszuson elhatározott és a parasztságot is teljes mértékben érintő szociális intézkedések szintén erősítik a parasztság kapcsolatát a munkásosztállyal, a szocialista állammal. A nemzeti egység és teremtő összefogás fő pillére a párt politikája, amelyet a IX. kongresszus megerősített és tovább fejlesztett. Ez a politika egészséges és pezsgő közéletet teremtett, olyan légkört, amelyben mindenki magáénak érezheti a közügyeket, és megtalálja a maga fontos szerepét a haza életében és a szocialista jövő kimunkálásában. A párt szövetségi politikájának fontos eleme, amely végérvényesen polgárjogot nyert gyakorlatunkban, hogy kinek-kinek a helyét, szerepét és társadalmi megbecsülését nem a múltja határozza meg, hanem jelenlegi munkája és magatartása. Ehhez kapcsolódik, hogy például az egyetemi felvételeknél eltörölték a származás szerinti elbírálást, ott is, mint az élet teljességében a tehetség, a rátermettség, a szorgalom és a felmutatott eredmények kell, hogy döntsenek az érvényesülésnél és az egyéni boldogulásnál. Hasonlóképpen a kikovácsolódó nemzeti egység tette lehetővé, és visszahatásában ezt az egységet erősíti az a gyakorlat, hogy nálunk — pártfunkció kivételével — bármilyen tisztséget pártonkívüliek is betölthetnek. Noha ebben a kérdésben különböző előjelű hibákat is elkövettek, egészében ez a gyakorlat helyesen valósul meg szocialista közéletünkben. ádár János elvtárs kongresszusi zárszavában külön is szólott a párttagok és pártonkívüliek barátságáról. „Hogyan is alakul a párttagok és a pártonkívüliek viszonya? — tette fel a kérdést. — Nagyon egyszerűen kifejezve: nem szabad hátránynak lennie annak, ha valaki pártonkívüli. Mindjárt hozzáteszem, hogy persze ez előny sem lehet. Nem lehet előny az, ha valaki párttag, de hátrány sem lehet, mint ahogy ez szórványosan előfordul.” Vagyis: a jogokat illetően a párttagoknak és a pártonkívülieknek teljesen egyenlőknek kell lenniük, és teljesen azonos elbírálásban kell részesülniük. Ez a jogegyenlőség erősíti a párt és a dolgozó tömegek szövetségét, barátságát. A párt helyes szövetségi politikájának eredményét a IX. kongresszus abban summázta, hogy most jó a párt kapcsolata a néppel, és úgy kell dolgozni, hogy az még jobb legyen. (B. J.) Visontai emberek Az „erőmű” főművezetője Harminc méternyi magasságról „landolt”. Az épülő gyöngyösi hőerőmű kazánházának tetején járt éppen — magyarázta — a födémrész betonozását ellenőrizte, no meg az alant elterülő tájban gyönyörködött. Szeret odafentről széttekintgetni, mert látja a nagy munkának úgyszólván minden mozzanatát, s ezt roppant élvezi. Jólesik észrevenni, hogy lám az előző nap óta is mennyi a változás, mekkorát léptek előre a cél felé. Kaszás András, az ÉM. 22. számú Állami Építőipari Vállalat visontai főművezetője, három és félszáz ember „parancsnoka.” Afféle országjáró, akit kötelessége ide-oda rendel, szükség szerint hol itt, hol ott üti fel „tanyáját”. Most itt dolgozik a Mátra alján, hétközben az új „szállodavárosban” lakik. Meséli, hogy Nyergesújfaluról érkezett, de az előző állomások sorrendjét bizony már nem tudná elmondani. Tizennyolcadik esztendeje dolgozik jelenlegi vállalatánál s ez idő alatt sokfelé megfordult már. Járt Tiszaszederkényben, építette a pesti Kerepesi úti lakótelepet, meg a zuglói gimnáziumot s még ki tudja hol, mennyi mindent. Legnagyobb élményét azonban kétségkívül a visontai munka jelenti. Erre büszke is. Mert tudomása szerint olyan hőerőművet épít, amelyet egy egész nemzet figyel kíváncsian. Megbecsült ember az aszódi Kaszás András, a vállalat és a szakma kiváló dolgozója, s aranyjelvényes újító. Kitüntetéseit, tízezreket hozott javaslatait s a külföldi lapba is ismertetett, a zsaluzás módosításával kapcsolatos elképzelését, megvalósított módszerét azonban együttesen sem tartja annyinak, mint azt, hogy itt, Visonta határában most részese lehet ennek a nagy vállalkozásnak. Érzi, tudja, hogy ennél többet még nem kapott: egy azok közül, akik a sokáig szunnyadó vidéken, szőlők, gyümölcsösök és szántók helyén a környék új arcát formálják.( fnvóni) Decemberi hajnal... Fagyos, decemberi hajnal van, roppan a hó a lépések alatt. Az ég alja még most kezd derengeni, csendes a falu. Néhány ház kéményéből száll csupán a frist felfelé. Atkáron, Bartók Lászlóéknál azonban már nagy a sürgésforgás. Disznóölés volt, a perzselésnek is vége, s a bontás előtt jólesik egy kis forralt bor. A férfiak, Bartók László, a házigazda, Kolozsvári Mihály, a komája és Gál István, a veje, elégedetten nézegetik a disznót, amely most már röffenés nélkül várja a továbbiakat. A férfiak koccintanak, melegednek a nagy munka, a disznó felbontása előtt. Mert nem mindegy, hogy a bontás hogyan megy. Külön fortélya van, s nem árt előtte egy kis megbeszélés. Az asszonyok egyelőre a konyhában tevékenykednek, készítik az edényeket, teknőket, de azért arra is jut egy kis idő, hogy sürgessék a fiakat. Bartók László, házigazda, még egyszer megnézi a disznót, aztán nagy szakértelemmel hozzákezd a bontáshoz. Valóban nagy szakértelemmel, mert ahogy elmeséli, nem először végzi ezt a munkát. Régebben az egész családnak, de még az ismerősöknek is ő vágta a disznót, volt olyan tél, fél amikor húszat is. Most már kevesebb a megbízatás, de azért nem esik ki a gyakorlatból, mert négy-öt disznó vágása még most is ráhárul évente. Mire a bontás véget ér, addigra a nap is kisüt. Igaz, hogy inkább fénye van, mint melege, de azárt mindenki örömmel nézegeti. A hatalmas húsdarabokat beviszik a konyhába, hogy kolbásszá, sonkává, különféle ízletes falatokká alakuljanak át. Az asszonyok kint az udvaron, hatalmas üstben kavargatják a zsírnakvalót, bent pedig már a kolbász és a hurka tölteléke készül. — Azt szeretjük, ha jó fűszeres — mondja Bartókné —, nem sajnáljuk belőlük a darált erős paprikát. Bors, majoránna, fokhagyma, ezek adják meg a hurka ízét. De a kolbász is csak úgy jó, ha fűszeres. Délfelé már vége a munka nagyjának. Hosszú szál kolbászok tekerednek az asztalon, fő a hurka, a szalonna, sonika a teknőben hever lesózva. A férfiak kocsiintgatnak, most már inkább az asszonyoké a szó. A hátralevő munka rájuk hárul. Útnak ndulnak a kóstolók is. Sok az ismerős, s régi szokás, hogy egy kis hurkát, kolbászt küldjenek nekik. Becsomagolják a papírokba, s az egyik gyerek útnak indul, hogy elvigye az ízletes falatokat. Bent a konyhában most van az igazi sürgés. Az asszonyok teljes mértékben átvették a hatalmat, készül a disznótoros vacsora. A férfiak inkább a háttérbe húzódnak, nem ajánlatos ilyenkor beleszólni a nők dolgába. Egy-egy ártatlan megjegyzés is, ki tudja, milyen következménnyel járhat. Ezért aztán inkább maguk között tárgyalják meg a nap eseményeit, s borral kárpótolják magukat. Jókedvűen koccintgatnak, s készülnek a vacsorára. — Húsleves, töltött káposzta, hurka, kolbász és disznótoros pogácsa — sorolja Bartók Lászlóné —•fez lesz vacsorára. Közben azt is elárulja, hogy a pogácsa tepertővel készül, s a bor adja meg az igazi, jó izét. Lassan besötétedik, a vendégek is gyülekeznek. Vidáman kóstolgatják a bort, a pálinkát, körülülik az asztalt Jókedvű megjegyzések röpködnek, felharsan a nevetés, felkerül az asztalra a disznótoros menü, s mindenki nekilát jó étvággyal az ízes falatoknak. — Jó kis malac volt — mondja büszkeséggel a hangjában a házigazda —, volt vagy kétszázharminc kiló. Jut belőle, nekünk is, de a vendégeknek is bőségesen. Kaposi Levente Hatalmas üstben sül a zsírnak való szalonna, utána a hurkafőzés következik, amelyet frissen tálalnak a szilveszteri vacsoravendégeknek. Az első falat Bartók Lacit illeti meg, aki láthatóan nem bánja, hogy édesapja elvétette a számítást,s 230 kilósra sikerült a „szilveszteri malac.” (Fotó: Pilisy) NINCS MIT TITKOLNI rajta: a gyöngyösi termelőszövetkezetek tagjai nem valami túlzott reményekkel nézhetnek a zárszámadás elé. A várható eredmények kisebbek lesznek, mint amennyire a terv elkészítésekor számítani lehetett. Ha már így van, kérdés, mi az oka ennek a gyengébb esztendőnek. Talán a tagság szorgalma csökkent? Az irányítás gyengült? A szervezés vált bizonytalanná? Olyan szorgalommal, mint az elmúlt hónapokban, még egyik évben sem dolgozott a tagság, a szövetkezetek megszervezése óta. És a szorgalom mellé a minőségileg kifogástalan munka is odaértendő. Vagyis: nem a szövetkezet tagságán múlott az eredmény. Miben kell mégis keresni az okot? Úgy tűnik, a természetet, az időjárást hibáztatni mindenért, egy kicsit könnyű dolog. Mert az úgynevezett objektív tényezőkkel nem lehet vitatkozni. Ha egyszer rossz volt az időjárás ...! Valóban, az időjárás alakulása lényegesen befolyásolta a szőlő terméshozamát. Ha azt nézzük, a gyöngyösi ftégy termelőszövetkezet a terv készítésekor milyen szőlőtermést várt, az eredmény eléggé lehangoló. Huszonnégy mázsa helyett csak tizenhat, de olyan szövetkezet is van, ahol a várt 33 mázsa helyett csak tizenhét termett. Majdnem a fele a tervezett mennyiségnek! Az ilyen mértékű eltérés mindenképpen megrázkódtatást okoz a tsz-nek. Kevés vigasz, de tény, hogy a szőlő minősége viszont lehetővé tette, hogy a legmagasabb felvásárlási árral vegye át az állami pincegazdaság, így valami megtérült a hiányból. Van még más vigasztaló tényező is. Ilyen például az Új Élet Tsz-ben a hízómarha értékesítésében elért eredmény. A tervezett első osztályú áru helyett extrém minőséget sikerült átadniok. A Mátragyöngye Tsz-ben a hízósertések értékesítése lett kedvezőbb, mint ahogy tervezték. Általában a segédüzemágak is nagyobb jövedelmet hoztak, mint amilyet elképzeltek az év elején. MOST MUTATKOZIK MEG annak a haszna is, hogy a közös gazdaságok igyekeztek takarékoskodni a munkaegységek felhasználásban is. így például a Dimitrov Tsz hatezer, az Új Élet Tsz pedig ötezer munkaegységet takarított meg. É s bár az előbbi megállapítással szemben ellentétesnek tűnik, de mégis igaz, hogy a munka intenzitása miatt egész évben az előző évi átlagnál több munkaegységet számoltak el a tagságnak. Sajnos, az már az időjárás rovására írható, hogy ez a nagy szorgalommal és lelkiismeretességgel végzett munka nem tudta a jövedelmet fokozni, hanem csak a kiesés mértékének csökkentését eredményezhette. Végső soron tehát: mégsem veszett kárba a sok munka. Anélkül még nagyobb lett volna a közös gazdaság vesztesége. És, ha már általánosságokban szólunk a gyöngyösi közös gazdaságok idei működéséről, itt kell felhívni a figyelmet arra, milyen jó dolog volt, hogy az elmúlt évben a tartalékolás is megvalósult. Most van mihez hozzányúlni. Emlékszünk még rá, annak idején nem is volt olyan könnyű dolog a szövetkezeti tagokkal megértetni, miért nem kell minden jövedelmet szétosztani, miért jó az, ha marad is. Tartalék. Biztonsági alap. Sajnos, az idei eredmények ennek az óvatosságnak a bizonyítékát is szolgáltatták. Nem mehetünk el szó nélkül amellett a jellegzetes gyöngyösi körülmény mellett, amely a monokulturális gazdaság veszélyére hívja fel a figyelmet. Minden a szőlőre épül. És ha még a négy tsz szőlői nagyüzemi táblákba telepített, fiatal szőlők lennének...! De jó részük nem az. Nagyon kevés az ilyen szőlő a határban. A rekonstrukció hiánya most mutatkozik meg, és még a következő években is érezhető lesz a hatása. Ugyanakkor a nem hagyományos szőlőtermő vidékek pedig olyan mennyiségű szőlőtelepítéseket hajtottak végre, hogy rövidesen túl fogják szárnyalni a Mátra vidékét. A kérdés azonban még mindig nyitva maradt: milyen reményekkel nézhetnek a zárszámadás elé a gyöngyösi szövetkezeti gazdák? Elkeseredéssel? Bizakodással? HA NEM IS SIKERÜL majd olyan jól zárni az évet, mint ahogy a tavasszal gondoltuk, a már előbb említett kedvező körülmények miatt mégsem lesz rossz az idei számadás. A szorgalom, a lelkiismeretes munka, a leleményesség, az akarat sokat javított, ezek hiányában valóban gyengébben sikerült volna az idei év. A tapasztalatokat azonban meg kell majd szívlelni. (g. molnár) Zárszámadás előtt Tehergépkocsi — Vietnamnak A 4. sz. AKÖV dolgozóinak segítsége A 4. számú AKÖV egri központi javítóműhelyében a vállalat vezetői pénteken reggel, az első műszak kezdete előtt néhány perccel rövid röpgyűlésen adták át a szerelőknek azt a Miskolcról érkezett kiselejtezett tehergépkocsit, amelyet később teljesen feljavítva elküldenek majd a vietnami szabadságharcosok segítésére. — A KPM Autóközlekedési Vezérigazgatóságának kezdeményezése élénk visszhangra talált az egri dolgozók körében — tájékoztatta tegnap lapunkat Knapp József versenyfelelős. — A különféle szakmák munkásai vállalták, hogy az eredetileg január 20-ra tervezett határidő előtt újjávarázsolják a ZIL 164. típusú 4 tonnás kocsit, 800—1000 órás ráfordítással mintegy 110 ezer forint értékű ajándékot adnak a távoli népnek. A „hivatásos” szerelőkhöz délután — szolgálatuk elteltével —gépkocsivezetők is csatlakoztak s éjfélig tartó segítségre tettek ígéretet. Volt közöttük olyan, aki szabadságát megszakítva öltötte magára olajos ruháját, hogy részt kérhessen társai munkájából. A közös igyekezet nyomán hamarosan lekerült a gépkocsi megviselt platója, vezetőfülkéje, kiemelték a beteg motort, az elromlott sebességváltót, leszerelték a hátsó hidat és a kerekeket, kezdetét vette a teljes főjavítás. Ám a korábban összegyűjtött forintok mellett még ez is csupán része a 4. számú AKÖV segítségének. A vállalat ugyanis küldött még egy üzenetet: nyárra elvállalta egy termelési gyakorlatát töltő vietnami ösztöndíjas teljes ellátását. (ni) I rovüsüi; 3 1966. december 31., szombat