Népújság, 1966. december (17. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-08 / 289. szám
Anyaggazdálkodás — anyagpocséklás Petőfibányai tapasztalatok — 130 milliós átlagos készlet 2,5 milliós selejtezés — 6,7 millió stornó KÉT MUNKÁS TETTE SZÓVÁ, az egyik Ecseden, a másik Petőfibányán, hogy a Mátraalji Szénbányászati Trösztnél nagy mennyiségű anyagot és különböző szerszámokat, alkatrészeket selejteztek ki, köztük teljesen újakat, olyat is, amire másnap már szükség volt. Igaz lenne? Kisebb mulasztás történt, vagy felelőtlenül gazdálkodnak a milliós értékekkel? Ezek a kérdések arra késztettek bennünket, hogy aránylag rövid idő alatt háromszor is felkeressük Petőfibányát. Mindenekelőtt a tröszt és a hozzá tartozó üzemek készleteinek alakulását vizsgáltuk. Az elmúlt év szeptember 30- án 6,6 millió forint, december 31-én 4,9, 1966. március 31- én 7,9, június 30-án 2,8 millió forint volt az átlag norma feletti készlet. Az év eleji 4,8 millió maximális norma feletti készletet június 30-ra 1,8 millióra csökkentették. Tehát csökkenő mértékben, de még mindig milliós tételek hevernek huzamosabb ideig a raktárakban. Az is igaz, hogy egyes anyagokat és alkatrészeket nem tudtak beszerezni. Ez év elején 7,7 millió, június 30-án 7,4 millió forint értékű volt az átlag norma alatti készlet. Fogadjuk el objektív tényként, hogy a normától lefelé anyaghiány miatt tér el a készlet. De a feleslegesen felhalmozott anyag és alkatrész más üzemelőnél hiányzik, milliós tételekben anyagot, munkabért, kapacitást és pénzt köt le, vállalati és népgazdasági szempontból egyaránt káros. Petőfibányán miért rendelnek és miért tárolnak felesleges készleteket, és ki a felelős az okozott kárért? ! — A trösztnél 22 fős anyaggazdálkodási osztály működik, tehát ott kell választ kapnunk a kérdések egy részére. Az anyagokat és az alkatrészeket olyan korai időpontban kell megrendelni, hogy akkor a tényleges igény még nem bírálható el. Nincs idő és lehetőség a korábbi rendelések, a raktári készletek és az igények felülvizsgálatára, az osztályok és az üzemek megrendelései sokszor túlzottak — válaszolta Bódi József anyaggazdálkodási osztályvezető. A SZÁLLÍTÓ és szolgáltató üzem 3986 csapágyat rendelt meg, de utólag kiderült, hogy csak 2210-re volt szükség. A tröszt gépészeti osztálya a különböző típusú gépek alkatrészeire felhasználási normákat dolgozott ki. Ez a norma inkább felette, mint alatta van a tényleges szükségletinek. Ezt tudja a gépészeti és az anyaggazdálkodási osztályvezető is. Mégis, több esetben a megállapított normát meghaladó mennyiségű alkatrészt rendeltek. Az MC és az SE típusú kotrógépekhez a szükségesnél 600 ezer forinttal több alkatrészt rendeltek, egy másik tétel 750 ezer, a harmadik 480 ezerrel volt több az indokoltnál. Az is többször előfordult, hogy a kooperációs csoport útján Budapesten és a petőfibányai üzemben is megrendelték ugyanazt. Megtörtént, hogy eladtak egy-egy nagyobb gépet, de a hozzá való alkatrészek megmaradtak és ráadásul a korábbi megrendelés is befutott, mert nem mondták le. Csoda-e, ha egyes alkatrészekből több évi készlet szaporodott fel? A műszaki vezetők egy része hajlamos a túlzott készletezésre. Arra hivatkoznak, hogy „ami raktáron van, az nem kér enni”. De ha valamire szükség van és a raktár nem tud adni, akkor nagy kár keletkezik. Ebben az okoskodásban van logika, de akik ezt az álláspontot tartják, és főleg eltúlozzák, kiszámították-e, hogy mennyibe került a trösztnek és a népgazdaságnak a felesleges készletezés? Néhány adatot ismertetünk. A tröszt eszközlekötési járuléka 1965-ben 39,2 millió, 1966 első félévében 20,8 millió forinttal terhelte az eredményt. Az állóeszközök bruttó értékének növekedése 1965-ben kilencmillió forinttal, 1966 első felében 4,7 millió forinttal növelte az értékcsökkenési leírást, azaz a termelési költségeket, anélkül, hogy termelési többlet lett volna. AZ ADATOKHOZ NEM AKARUNK kommentárt fűzni. De nem lehet vitás, a termelő egységeknek arra kell törekedniük, hogy az álló- és forgóeszközök beszerzésének legkedvezőbb mértékét válasszák. Azt, akkor és annyit vásároljanak, amire és amikor valóban szükség van, a rendelkezésre álló eszközöket pedig a leggazdaságosabban igyekezzenek kihasználni. A visontai készülődést is figyelembe véve azt kell mondanunk, hogy a Mátraalji Szénbányászati Trösztnél a termelési érték sem mennyiségi, sem forintértéke nem követte az állóeszközök értékének felfutását. A termelékenység nem kielégítő, mert nem követi megfelelő mértékben az állóeszköz felfutásának mértékét. Ecséd és több munkahely céliránya, annyit termelnek, amennyire szükség van. A tervmódosítások, az anyagbeszerzési gondok nehezítik a munkát, de olyan készletek halmozódtak fel, ami semmivel sem indokolható. A Nehézipari Minisztérium legutóbbi vizsgálata megállapította, hogy a tröszt anyaggazdálkodási munkája az utóbbi időben javult, csökkentették a felesleges készleteket. De a termelés évközi változásait, a raktárkészleteket és a várható felhasználásokat az anyaggazdálkodási osztály nem vizsgálta, az igényeket nem bírálta kellő módon. Balla Tibort, Hermann Jánost és Pethő Sándort az anyaggazdálkodás nem megfelelő kialakításáért, Wamser Gyulát, Szabics Jánost és Bódi Józsefet az ellenőrzés elmulasztásáért, Tóth I. Istvánt és Tóth II. Istvánt a túlzott megrendelések feladásáért és a tröszt vezetői részére adott helytelen adatközlésért teszi felelőssé a vizsgálat. MIT KÍVÁN TENNI A TRÖSZT vezetősége, hogy a hiányosságokat megszüntessék és a hibák ne ismétlődjenek? Orosz Rezső, a tröszt főkönyvelője július óta gyakorol közvetlen felügyeletet az anyaggazdálkodási osztály munkája felett. (Ezt a hatáskört korábban Bajáki István igazgatóhelyettes látta el.) A főkönyvelő szerint a Nehézipari Minisztérium és a Magyar Nemzeti Bank az objektív nehézségek megállapítása mellett jogosan észrevételezte a tröszt anyaggazdálkodását. A tröszt belső ellenőrzése is egyre élesebben vetette fel a hibákat. Ma már átlagosan 130 millió forint a tröszt anyagkészlete. Az átszervezés előtt, amíg a külszíni bányászat nem tartozott a tröszthöz és kisebb volt a volumen, az anyaggazdálkodók megbirkóztak a feladatokkal. De megfelelő gondos munkával, az üzemek és az osztályok jobb együttműködésével a termelést jobban el lehet látni anyaggal, alkatrésszel és meg lehet akadályozni a felesleges készletek felhalmozódását. A tröszt központjában megszervezett gépi anyagkönyvelés módot ad arra, hogy a raktárkészleteket a megrendelés előtt ellenőrizzék. Ezt a lehetőséget eddig az anyaggazdálkodás alig használta ki. A szállítási szerződések nyilvántartása nem kielégítő. Úgy kell megszervezni, hogy a rendelésállomány, illetve a rendelésre történt részteljesítést lássák azok, akik anyaggazdálkodással foglalkoznak. Meg kell kísérelni, hogy ne csak az anyagkönyvelést, hanem az anyaggazdálkodással kapcsolatos más adatokat is gépi adatfeldolgozással hasznosítsanak. AZ ANYAGGAZDÁLKODÁSI OSZTÁLY gyakrabban és hatékonyabban ellenőrizze a helyszínen az anyagtárolást és gazdálkodást. A megbízható gazdálkodás, a jó nyilvántartás előfeltétele, hogy a tartalékalkatrészek számrendjét kidolgozzák. A belső ellenőrzés eddig is terjedelmes jelentéseket készített, de abban nem kapott megfelelő helyet annak elemzése, hogy milyen okok vezettek a hiányosságokra. Helytelen az a módszer, hogy eddig az illetékes dolgozót hívták fel a hiányosságokat előidéző okok közlésére. A belső ellenőrzés határozottabban foglaljon állást, hogy ki a felelős és miért tették felelőssé. Dr. Halász Tibor, a tröszt igazgatója egyetértett a főbb megállapításokkal. Nem igyekezett eltitkolni a hibákat, sőt újabb részleteket tárt fel. Elmondotta, hogy igyekszenek javítani az anyaggazdálkodást. Az idén eredményesebb az anyag- és készletgazdálkodás, de még megközelítően sem kielégítő. Akik mulasztásokat követtel el, azok prémiumát csökkentette, később , megvonta és fegyelmi felelősségre vonást is alkalmazott a tröszt igazgatója. De bízik az emberekben, az éves mérleg felülvizsgálatáig határidőt adott az anyaggazdálkodás megjavítására, célprémiumot tűzött ki a tartalékalkatrészek számrendjének kidolgozására. Nemcsak a minisztérium, a bank és a 136 ezer forintos büntetőkamat sürget ésszerűbb, hatékonyabb anyaggazdálkodást. Legutóbb 2,5 millió forint értékű anyagot selejteztek mintegy 3 millió forintos elfekvő anyagot értékesítettek. Jövőre ezt már csak az önköltség terhére lehet tenni, az árkülönbözetet nem téríti a bank. Az idén 6,7 millió forintos megrendelést vontak vissza kötbér nélkül, erre most még lehetőséget adott a rendelkezés. SZÜKSÉGESNEK LÁTSZIK, hogy az anyaggazdálkodást ne csak a tröszt székhelyén és ne íróasztalnál intézzék. Ezt a munkakört közelebb kell vinni az élethez, az anyaggazdálkodó érezze, hogy mit jelent, ha áll a gép, de azt is, hogy felesleges készleteket tárolnak a raktárakban. A gépészeti, az anyaggazdálkodási és a munkaügyi osztály dolgozóinak egy részét a munkahelyre kell helyezni. Az üzemektől és az osztályoktól javaslatokat kért a tröszt igazgatója az anyaggazdálkodás egyszerűsítésére és a munka minőségének javítására. Ez is a bizalom jele. A javaslatokat hamarosan osztályvezetői értekezleten vitatják meg és együttes erőfeszítéseket tesznek az anyaggazdálkodás megjavítására. Dr. Fazekas László A „Krakkóban” nem minden csendes Heves szélén, a tbc-kórház környékén járva, tízévesforma kisfiú kiabált utánam: — Bácsi kérem, várjon meg! Mikor loholva utolér, meglepő kéréssel áll elő: — Hadd menjek magával az üzletig. Félek egyedül. — De hát miért? Hisz nappal van, ki bántana? — Tudja, bácsi, errefelé a nagy gyerekek, meg a lányok elszedik a pénzt a kicsiktől. Rám pedig nagyon vár a nagymama, akinek egy kiló cukrot kell vinnem. — Még nappal is? — Igen. És aki nem adja oda a pénzt, azt megverik. Őszintén szólva, nem akartam hinni a kisfiú szavainak, aki szorosan mellettem haladva az üzletajtónál elköszönt. De amikor nem sokkal utána beszéltem az egyik pedagógussal, aki itt, a „Krakkóban” tanít, erőteljesebben tárult elém ennek a falurésznek a közbiztonsági problémája. Igen, valóban nehéz helyzet elé állítja a környék lakóit, de még az erre járókat is, hogy a suhancok, az iskolából kimaradt, de munkát még nem vállalt fiatalok megtámadják a gyerekeket, idős embereket, s emiatt — különösen este — félnek az utcán járni. Aztán részt vettem egy tanácskozáson, ahol szintén szóba került ennek a „kerületnek” a közbiztonsága, megtoldva még az előbb említetteket azzal, hogy a környéken parkoló autókat is veszély fenyegeti: vagy kiemelnek belőlük valamit, vagy betörik az ablakot. De panaszolták azt is, hogy gyakorta randalíroznak esténként berúgva és „heccből is” a galeri tagjai, s ha valaki szólni mer, vagy meg akarja akadályozni a lopást, azt megverik. Ez tehát a helyzet a hevesi „Krakkóban” esténként... és sok esetben nappal is. Mindezek alapján joggal kérik és várják az e környéken lakók, s az arra járók, akiket ezek a randalírozó suhancok, vagányok, munkakerülők fenyegetnek, hogy valami módon javítsanak e vidék közbiztonságán, hogy ne csak kísérővel merjenek a gyerekek járni az utcán, de a békesség és a biztonság legyen a környék jellemzője. Minden bizonnyal találnak erre módot Hevesen a társadalmi és közbiztonsági szervek, mert a mai helyzet tarthatatlan: Krakkóban ma még nem minden csendes, különösen, ha leszáll az este. K. E. Az élet követeli a változásokat Új profilok a hatvani Lenin Tsz gazdálkodásában A HATVANI Lenin Termelőszövetkezet irodájában várakozom a főmezőgazdászra. Rövidesen jönnie kell, az adminisztrátornő szerint már vége felé jár a tárgyalás a francia vevőkkel, akik juhokat akarnak vásárolni a közös gazdaságtól. Közben végiggondolom még egyszer azt, ami köztudott dolog a megye mezőgazdaságában dolgozó szakemberei előtt: évek óta jól gazdálkodó, egyenletesen fejlődő termelőszövetkezet a hatvani Lenin. Egyre inkább korszerű, valóban nagyüzemi termelést valósítanak meg a hatezer holdas, közös gazdaságban. S ami még jellemző rájuk: bátran alkalmazzák a legújabb módszereket, az élet követelte változásoknak megfelelően formálják, alakítják a termelőszövetkezetet. Most is ... —, de erről beszéljen maga, Gellért János, a főmezőgazdász. — Minden igazi nagyüzemnél feltétlenül fontos a profilok kialakítása, hogy azok lehetőleg össze is függjenek egymással. Mi eddig az állattenyésztésben sertéseket hizlaltunk, juhokat, szarvasmarhákat tenyésztettünk. Viszont nem tudunk elég abraktakarmányt termelni. Éppen ezért felszámoljuk a sertésállományt s helyette a juh- és szarvasmarha-tenyésztést helyezzük előtérbe. Jelenleg 600 anyajuhunk van, az évi szaporulat 5 —6000 között mozog. Az anyajuh-állományt és a szaporulatot is szeretnénk a Rúpiájára növelni. Az elmúlt években átlagosan ötezer juhot exportáltunk, 1968-ban már tízezret szeretnénk. Nem lesz nehéz, vevő akad rá bőven. Kiszámoltuk, hogy egy juh felhizlalásához abraktakarmányból átlagban negyven kiló szükséges. Ha a sertések helyett juhokat tenyésztünk, évente ötven vagon abrakot takarítunk meg, és dupla mennyiségű trágyához jutunk. — És a jövedelmezőség? — Nem járunk rosszul. Kiszámoltuk azt is. Az anyajuhok ésszerű tartási viszonyok mellett a gyapjú- és tejhozamukkal fedezik fenntartási költségeiket. A bárányokon — harminc kilós súlyban leadva — átlagosan 3—400 forint a tiszta haszon. Jelenleg közel egymilliót hoz a juhászat, 1968- ban már a kétszeresére számítunk. Tehát kifizetődő a juhtenyésztés. Csak égetően szükségünk lenne egy ezer férőhelyes juhhodályra. Növelni akarjuk a szarvasmarha-állományt is. Jelenleg 650 van, nyolcszázra akarjuk emelni számukat. Többre egyelőre nem mehetünk fel, hiszen a férőhelyek szabják meg a fejlesztés ütemét. EZEK TEHÁT az állattenyésztési profil kialakítására vonatkozó tervek. S a növénytermesztés? — Kapcsolódik az állattenyésztési profilhoz. A paprika, az uborka és a paradicsom a fő kertészeti növényünk. Rengeteg trágyára van szükségünk. Csak a melegágyak 120 vagon trágyát égetnek ki. A juhtenyésztéssel viszont dupla mennyiségű trágyához jutunk. Itt van az összekapcsolódás. Az egyik ág segíti a másikat. Különben a dinnyét és a tököt is kiszorítjuk s helyette a jól bevált fő növényeinket termeljük. Szeretnénk a hozamokat jelentősen emelni. — A búza? — Nem rossz bolt a kenyérgabona-termesztés. Ha jó a hozam. Mi nagy területen termeljük, kellő előveteményeket tervezünk, megadjuk a trágyát. S még egy nagy előnye van, a termelés és a betakarítás majdnem teljesen gépesített. Általában úgy számítják, hogy holdanként nyolc—tíz mázsa búza fedezi a termelési költségeket, ami azon felül jelentkezik, az már haszon. Mi 1968-ban 18 mázsás kenyérgabona átlagtermést szeretnénk elérni. S minden reményünk megvan erre. — Mi késztette a közös gazdaságot a profilok kialakítására? — Az élet követeli a változásokat. Csak fel kell ismerni a követelményeket. S szeretnénk, ha tagságunk is felnőne a nagy feladatokhoz... helyesebben mondva, bízunk benne, hogy így is lesz. AZTÁN ARRÓL beszél a főmezőgazdász, hogy egy NDK szaklapból olvasták — ma már nem ott vannak a nagy juhászatok, ahol nagy legelők vannak, hanem ott, ahol intenzív a tenyésztés. Ez is impulzust adott a termelőszövetkezeti vezetőknek, hogy még jobban fejlesszék juhászatukat. Látszatra nem nagy dolog ez, csak azt bizonyítja, hogy nem árt nyitott szemmel járni a világban, mert csak így lehet felismerni az élet által követelt változásokat. Kaposi Levente A kisfiú szemének mélyén pici labdarúgó-pálya látszott. ; Kékjén az izgalom aranypont tacskói futkostak, mint nekihevült játékosok. Az apa csak nyúlott és nyúlott a gyerek fölé, akár egy tűzoltólétra. — Mire nézed te a napot, tulajdonképpen? Az asztalon virágok kákat hoztak. Már napok óta nem kaptak vizet. — De bezzeg én ... A gyerek kívülről tudta az elkövetkezőket, akár azt a szöveget amit az öreganyja hangosan mormolgatott, mikor már nem tudott alákecmeregni a lépcsőkön. — Kuli voltam rémes főnökök ■ alatt. Aztán én lettem a főnökök főnöke, de miért? Attól félt a fiú, hogy apa feje nemsokára a mennyezetbe fúródik. — Mert a szaktudásom! A szaldó, a kettős könyvvitel! Ezzel szemben, te... ? Nem bújhatott el a padló réseiben, hát állnia kellett a vad rohamot. — Ez a véleményem. Hármast hozni kémiából? És miért? Mert a fiatalúr labdarúgni jár. A „létraember” csak lassan ment össze. — Mi akarsz lenni tulajdonképpen? Ha nem tanulsz, rossz úton haladsz... Mától semmi futball! Most pedig írsz a klub vezetőségének és bejelented, hogy kilépsz az ificsapatból. Meg se mukkant a gyerek, csak szeme könyörgött, mint am mérnök lesz! A futballnak vége! Tudod te egyáltalán, hogy mifélék ezek a lábművészek? A kakukkos óra hármat huhintott. — Emiatt a körök miatt még elkésem a közvetítést! Hiába nézel így! Nem láthatod! Aki hármast hoz kémiából, az tanuljon, de ne nézzen tévét. A készülékkel valami zűr lehetett, mert csak vibráló vonalak mutatkoztak. Az apa mozgott a karszék árnyaiból. — Kupamérkőzés és éppen most döglik be ez az öreg vacak! Pali! Csináld meg! A gyerek hamar végzett a géppel. — Menj csak ki! Tanulj és ne az aranylábakról fantáziálj! Igaz is, adj előbb vizet a szegény virágoknak, mert szomjan pusztulnak. A kulcs felmordult a zárban. Az apa újból a fotelbe süppedt. — Ez a kölyök éppen olyan fantáziás, mint az anyja volt. Neki is mindig a zene, a versek, meg a színház... Főleg a zene! A kölyök éppen olyan, mint ő volt! Futball igen, de magolni? Előredőlt és fújtatott. — Méghogy kertész akarna lenni? A fejét fogta és úgy üvöltött a képre. — Mit állsz? Mit állsz? Dodi! Kapura! Kapura. — zs. e. — egy kiskutyáé. — Hiába nézel így! Az én fi Mwiisgf 3 1966. december 9., péntek