Népújság, 1967. január (18. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-26 / 22. szám
Kapcsolatok közptt • érdekeltség Meghökkentő ügyben folyttattak le fegyelmi eljárást az egyik nagyvállalat anyag- és áruforgalmi főosztályának csoportvezetője ellen. Az ügyeskedő tisztviselő a kooperációs szállítást sürgető társvállalat vezetőjét nyíltan felszólította, hogy: ezer forint ,„különjutalom” esetén két nap alatt nyélbeüti a szállítást. Ha nem, hát nem, akkor marad a következő negyedévre visszaigazolt határidő. Az igazgató szobájában — a telefon hangosító segítségével — a történetesen ott lévő iparigazgató is végighallgatta a beszélgetést, s így lett, — lehetett —, fegyelmi az ügyből. Az eset durva példája annak, mi minden rejlett, s rejlik még napjainkban is a vállalatok közötti kooperáció, a sokrétű termelési kapcsolatok mélyén. A legális céljutalmaktól az illegális „kenésig”, a baráti kapcsolatok felhasználásától a jó ismerősök igénybe vételéig, sokféle útja-módja volt annak, hogy amit nem sikerült egyenes úton elérni, ahhoz a sok-sok kiskapun át jussanak el vállalataink. Az esetek többségében nem játszottak közre az említetthez hasonló önös érdekek, egyik oldalon is, a másikon is a vállalati érdek- s most ne vitassuk, hogy vét, vagy jogos érdek - képviselete vezette az egyezkedőket, rimánkodókat, könyörgőket, nem egyszer alázatosan kilincselőket, csak éppen ezerféle ilyen meg amolyan megkötöttség gátolta, hogy a célszerűség, tehát a hasznosság jusson első helyre. A jelenlegi gazdaságirányítási rendszer merevsége, az anyag- és termelő berendezés hatósági elosztása és bonyolult volta, a vállalatok érdektelensége kooperációs kötelezettségeik tételes teljesítésében külön-külön is elég ahhoz, hogy két vagy több állami vállalat kapcsolatait a személyes „nexusok”, az esetlegesség, a véletlenek szintjére szűkítse, s kerülő utakra kényszerítse azokat akik különben nagyon is törvénytisztelő emberek. A szállítási szerződések új rendszere, mely a múlt évben lépett érvénybe, kibogozhatóbbá tette a vállalatok közötti kapcsolatok kusza szálait, de a végső megoldást, a kapcsolatok helyett az érdekeltség elvének következetes alkalmazását a népgazdaság új irányítási rendszere hozza meg. A termelési technológiák a gyors változása, az új gyártmányok kidolgozásának és piacra kerülésének mind rövidebb ideje világméretekben hihetetlenül szerteágazóvá tette a kooperációt, sőt igen sok esetben már az alapkutatásoknál, de még inkább az üzemi kísérletek, próbagyártások szintjén is megteremtette azt. A kooperáció sorsát, a vállalatok szűkítését vagy bővítését lényegében egyetlen alapvető tényező határozza meg: érdemes-e, kifizetődő-e? Éppen ennek, az anyagi és erkölcsi érdekeltségnek hiányát igyekeztek így vagy úgy, személyi kapcsolatokkal, ismerősök bevonásával, különböző címeken kifizetett baksisokkal ellensúlyozni vállalataink, de — nem sok sikerrel! Nemhogy a különleges igényeket, hanem még a valós termelési költségeket sem tükröző árak eleve alapvető akadályai voltak annak, hogy a kooperáció — kisebb vagy nagyobb mértékben — üzlet legyen. A vállalati önállóság hiánya még csak megtoldotta ezt, s betetőzte, hogy — a kijelölési rendszer miatt — az elégedetlen, az állandóan reklamáló partner máshoz nem mehetett, a gyártó vállalatnak pedig teljesen közönbös volt, hogy pontosnak, megbízhatónak tartják-e, vagy sem. Az új gazdasági mechanizmus törvényes kereteket teremt arra, hogy a vállalatok kölcsönös érdekeik alapján alakítsák ki egymáshoz fűződő kapcsolataikat, s az csak természetes, hogy itt szerepet játszanak a személyes viszonyok is. Ez utóbbiak azonban nem a nexus, az összeköttetés, vagy éppen a „kenés” szintjén jelentkeznek, hanem — összhangban az általános elvekkel — egy-egy termelői kollektíva érdekeinek képviseletében. Az üzemi önállóság, a társadalmi hasznosságot és szükségleteket időben jelző rugalmas árrendszer, a vállalatok érdekeltsége a nyereség növelésében, a termelői kapacitások kihasználásának fontossága a termékek minőségére illetve határidőre történő szállításukra vonatkozó megbízhatóság előtérbe kerülése estyenként is nyomós Indokolt ahhoz, hogy a kooperáció „erővonalai” a mainál egyenesebbek, áttekinthetőbbek, tehát hamarabb a célhoz vezetők legyenek. A vállalatoknak meg kell tanulniok — kell, mert érdekeltségi kényszerük viszi rá őket —, hogy rövidebb és hosszabb tévon egyaránt számoljanak, és ne áldozzák fel a közeljövő, s egyszeri haszonért, a lassúbb áramlásé, de tartós többet, de azt is, hogy az egy-egy terméknél jelentkező kis haszon is jó pénz lehet Ahogy a vállalatok belső életében — s ez a könnyebb — ki kell alakítani a termelés és gazdálkodás szoros egységét úgy kell megteremteni ugyanezt a vállalatok közötti kapcsolatokban. A vállalatok közötti, jól felfogott érdekeltségükön alapuló kapcsolatokban! (M — *) Zárszámadás a fiatalodó horti tsz-ben Aki a horti művelődési ott az állattenyésztésben, honban végignézett a széksorok Nem véletlenül szóltunk félközött, szokatlan jelenségre kimagasló eredményről, hiszen agyelhetett fel. Míg máshol tö horti fiatalokból álló állat nemében idős férfiak és asszonyésztési brigád első lett a menyek ültek a zárszámadási közgyében, s ez a verseny nemgyűlésen, itt sok fiatal aírc te csak hírnevet szerzett a horti kintett érdeklődéssel a színpad fiataloknak, a szövetkezetnek, felé, ahol a gyűlés elnöksége de 700 ezer forintnyi többletük és Rozsda András, a szövet jövedelemmel járt, mivel a verkezet elnöke mondta a beszáseny céljai szerint az állattemplóját. Maga az elnök is szenyésztők igyekeztek úgy dalkatlanul fiatal, talán az ország gozni, hogy olcsóbban, kevelegfiatalabb tsz-elnöke, jóval több takarmánnyal több állatot innen a harmincon. Nem lehet neveljenek, hizlaljanak, több és tudni, hogy a megalapozott gaz olcsóbb tejet, húst, gyapjút terdálkodásnak, a fiatal elnöknek, meljenek. a 47 forintos munkaegységnek A kertészet is, bár az idő ráköszönhető-e az a tény, hogy más nem kedvezett, a szállítás a közös gazdaságban ma már is akadozott — emiatt sok áru másfél száz fiatal dolgozik, akik tönkrement — öt és fél millió az elmúlt években jöttek visz- forint bevételt hozott és igen sza a termelőszövetkezetbe, jól sikerült a szálas takarmány Czibolya Zoltán, aki most a termesztése is. Ahogy számítotkovácsműhelyben dolgozik, előták, holdanként 2300 forintnyi zőleg szintén az iparban ke gabonát, dinnyét, takarmányt veste kenyerét jó három évig, „hoztak” földjeik és a tagság aztán döntött úgy, hogy visz- jövedelmének 13 százalékos szatér. Most kétezer forinton növekedése mellett sok százfelül keres, nem bánta meg ezer forintot tartalékoltak az tehát a cserét. A fiatalok ké- idei gazdasági évre, hogy most jött a tanulási kedv is erőse is, mint tavaly, rendszeresen dik, Sisa Erzsébet és Kovács oszthassanak előleget, még jobb Jutka a szakmunkásképző is- munkafeltételeket teremtsekola első évesei, Kovács Ferencnek, hogy a fiatalok számára traktoros a mezőgazdasági még vonzóbb legyen a mezőtechnikum harmadik osztályát gazdaságban dolgozni, végzi, s a többiek is arra téve- Nagyon tanulságos volt a fialednek, hogy mesterei legye tál elnök beszámolóját követő jiek a kertészetnek, jól tudják vita, amely során majd minf kezelni a gépeket, vagy ki midenki a nagy közösség ügyeivel tesló eredményt érhessenek el foglalkozott javaslatokat tettek: miként szervezzék a munkát, hogy az elmúlt évben helyenként mutatkozó kapkodás, szervezetlenség az idén ne gátolja a munkák időbeni elvégzését Ez évben is arra számítanak, hogy tovább fiatalodik a horti Kossuth Termelőszövetkezet, s a fiatalok, idősebbek versenye az elmúlt évinél is szebb eredményeket hoz. K. B. Rozsda András, a horti Kossuth Termelőszövetkezet elnöke beszámolóját tartja a közgyűlésen, amelyben elismerően szólt a fiatalok munkájáról. A zárszámadó közgyűlésen szovjet katona-vendég is jelen volt, akinek egységével régóta kapcsolatot tartanak a horti szövetkezeti gazdák. (Fotó: Kiss Béla) Az egriek panasza • gázügyben Sürgős a hajdúhegyi vezeték • Nélkülözhetetlen az új kompresszortelep építése Az elmúlt héten sokan panaszolták, hogy nincs gáz. A Hadnagy utcai lakásokban nem tudtak fűteni, de fürödni sem lehetett, mert a bojlerekből csak hideg víz folyt. Mindez több száz családnak okozott bajt és bosszúságot Csengett a telefon a gázszolgáltató részlegnél, az olajtelepen, sőt, szerkesztőségünkben is és a drót túlsó végén veszekedtek, segítséget, vagy legalább felvilágosítást sürgettek az emberek. Valóban, esténként máért nincs elegendő gáz Egerben? Ezzel a problémával lapunkban már többször foglalkoztunk. Legutóbb a Népújság január 1-i számában hívtuk fel a figyelmet, hogy a hajdúhegyi gázvezeték befejezése és az új kompreszszortelep nélkül veszélyben a lakótelep fűtése. Most azt vizsgáltuk, hogy mi okozta a gázellátás zavarát, dolgoznak-e az új vezeték építésén, hogyan és mikorra várható javulás? Dienes Mihály, a Nagyalföldi Kőolajtermelő Vállalat egri üzemvezetője és közvetlen munkatársai azt állítják, és adatokkal bizonyítják, hogy az elmúlt hét minden napján a szerződésben kikötött mennyiségnél több gázt adtak. Január 18-án este fél nyolc és fél tíz között másfél atmoszférás nyomással, óránként több mint 900 köbméter gázt továbbítottak. Ez a szokásos mennyiség kétszerese. Az olajosok szerint érthetetlen, hogy ebben az időpontban miért volt zavar és gázhiány a Hadnagy utcai lakótelepen. Szerintük a körzeti nyomáselosztónál lehetett baj, valahol elszökött a gáz. Vajon elismeri ezt a Tiszántúli Földgázelosztó és Szerelő Vállalat Heves megyei üzemvezetősége? Kun Lajos főmérnök tiltakozott, kétségbe vonja az olajosok adatainak helyességét. Az viszont igaz, hogy az automata kikapcsolt, átmenetileg megszűnt a gázszolgáltatás, másik nyomáscsökkentőt szereltek be. Vagy a nagy hideg miatt többet fogyasztott a város, mint amennyi gázt tudott adni a fővezeték? Egerben ma már több mint 1300 háztartás fogyaszt gázt és mintegy ezer család fűt is gázzal, eddig mintegy 20 millió forintot költöttek a vezetékek, tartályok építésére és a különböző berendezésekre, de a téli hidegben, főleg az esti csúcsfogyasztási időben, mégsem kielégítő a gázszolgátatás. Ennek egyik legfőbb oka az, hogy elavult és kis keresztmetszetű az olajkutaktól a városig vezető gázcsőrendszer. Az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt a város vezetőinek ígéretet tett, hogy 1966. június 30-ig az olajkutaktól a hajdúhegyi fogadóállomásig vastagabb átmérőjű, új vezetéket fektetnek le. Október hónapban megjelent sürgető cikkünkre az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt vezérigazgató-helyettese azt válaszolta, hogy 1966. december 31-ig készül el az új vezeték, erre felajánlást tett a kivitelező ÉM Csőszerelő Vállalat. November végén láttak munkához, a kompresszorteleptől a Lajosvárosig és a Hajdúhegytől a Vöröshadsereg utcáig ásták ki az árkokat. December végén, a rossz idő miatt abbahagyták a munkát, azóta a kiásott árkok nagyobb része bedőlt. Hóban, fagyban nem folytathatják a csövek szigetelését és fektetését. Jelenleg mindössze vagy 15 hegesztő dolgozik a Szépasszony - völgyben Amit a nyáron és ősszel elmulasztottak, most aligha pótolhatják, de amint az idő elegedi, és fagypont fölé emelkedik a hőmérséklet, teljes erővel folytatni kell az árokásást és csőszerelést Ezt várja a beruházótól és a kivitelezőtől Eger város lakossága. A közbejött idő veszteség és mulasztások miatt, az új vezeték március vége előtt aligha készül el. Ha köziben újabb hideghullám jön, ismét zavarok lehetnek a gázellátásban. Mit tehetnek az olajosok Eger város gázellátásáért? A legnagyobb gondot fordítsák a zavartalan műszakváltásokra, a gázszolgáltatás folyamatosságára, a szükséges nyomás biztosítására, a kutak hozamának és a tartalékok ésszerű felhasználására. Soron kívül és a lehető leghamarább be kell kapcsolni az andornaktályai 339. számú kutat és keressenek újabb tartalékokat. De mindez csak szükségszerű és ideiglenes megoldást adhat. Nem lehet tűrni, hogy tavasztól őszig megközelítően annyi gázt engedjenek a levegőbe, mint amennyi Eger város éves fogyasztás. A műszakiak véleménye szerint a talajrétegben tetemes mennyiségű gázt tárolhatnának télire, ha megfelelő kompresszortelepet építenének. Ennek tervei elkészültek, a szükséges pénzügyi fedezet is rendelkezésre áll. Minden illetékes összefogása és határozott állásfoglalása szükséges ahhoz, hogy az építőipari kapacitásit biztosítsák. Ettől függ Eger város 1967—68. évi gázellátása, mintegy ezer lakás fűtése. Dr. Fazekas László Mint a vasárnapi sajtó hírül adta, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa csütörtök délelőtt 11 órára összehívta az országgyűlést Napirendjén — előreláthatólag — az 1967. évi állami költségvetés, valamint az Elnöki Tanács jelentése szerepel. Az ülésszak előzményeivel, előkészítésével kapcsolatban tájékozódtunk hétfőn az országgyűlés irodáján. Megtudtuk, hogy az ülésszak előkészítésében tulajdonképpen már hosszabb ideje részt vesznek maguk a képviselők is: megyei csoportértekezleteken vitatták meg a napirendet, az elmúlt másfél héten pedig egymást követték az országgyűlési állandó bizottságok ülései. Ezeken egy-egy fontos népgazdasági terület 1967. évi költségvetési előirányzatait, fejlesztési terveit vették vizsgálat alá, konzultálva a terület állami vezetőivel, legjobb szakembereivel, az Országos Tervhivatal és a Pénzügyminisztérium képviselőivel. Az érdemi előkészítő munka eredményeként a csütörtökön kezdődő ülésszakon a tery- és költségvetési bizottság előadója több módosító javaslatot tesz majd a népgazdasági tervvel kapcsolatban. Ezek közül talán leglényegesebbek a lakásépítkezések fokozottabb anyagellátását, továbbá a bölcsődei és óvodai helyek számának emelését célzó javaslatok. Az országgyűlés ülésszaka iránt nagy érdeklődés nyilvánul meg a képviselők körében. Sokan jelentkeztek hozzászólásra, s már az is bizonyos, hogy csütörtökön délelőtt foglaltak lesznek a diplomáciai páholyok, karzatok. Az előreláthatólag három napig tartó ülésszakon egyébként nem lesz interpelláció. Ünnepélyessé teszi a tanácskozást, hogy a képviselők mandátuma márciusban lejár, s így az 1963-ban megválasztott országgyűlésnek ez lesz az utolsó ülése. Ülésszakok idején a képviselők az 1-es számú kapun lépnek be a Parlament épületébe. A lépcsőházból nyílik a ruhatár bejárata, s ebből a teremből közvetlenül a felvonóba szállhatnak be, mely az ülésterem bejáratához viszi a képviselőket A folyosókon, a lépcsőházakban, vastag, puha szőnyegek nyelik el a léptek zaját. Aki először jár az épületben, bizonyosan eltéved, de ahogy az egyik tisztviselő mesélte, vele is megesett már, hogy egy fontos értekezletre igyekezve elkésett mert azt a parlamenti palota egy másik, előtte kevésbé ismert szárnyában rendezték. Magát a üléstermet már sokan ismerik a filmhíradók felvételeiről, vagy a televízió képernyőjéről. Régen is ez volt a képviselői ülésterem, a volt felsőházi ülésterem éppen ilyen, s azt más, fontos tanácskozások rendezésére tartják fenn. Vessünk egy pillantást az országgyűlés tanácskozásainak színhelyére. Középen, az elnökség fapulpitusa előtti asztal a parlamenti gyorsírók mintahelye. Ezek körül helyezkeddek el félkörívben a miniszteri bársonyszékek. Ezek a zsölyók egy idősek a parlament épületével, csak a huzatot és a kárpitozást újítják fel időnként. A képviselői padsorokban névkártyákon tüntetik fel az ülésrendet.. A képviselőknek állandó helyük van, az új választások után azonban új ülésrendet készítenek. Minden padihoz külön hangszórót építettek be, így a terem bármely részén jól hallhatók a beszédek, felszólalások. Az alsó szinten levő karzati páholyokban a bel- és külföldi sajtótudósítók kísérhetik figyelemmel az ülésszak munkáját, a másik oldalon pedig azok a miniszterhelyettesek kapnak helyet, akik nem tagjai az országgyűlésnek. Az első emeleti karzat egyes páholyait a diplomáciai testületek érdeklődő tagjai számára tartják fenn. A többi karzati hely azoké a választópolgároké, akik személyesen is jelen kívánnak lenni az országgyűlési ülésszakon. Ehhez minden magyar állampolgárnak joga van: az ilyen kérést a választókerület képviselőjénél kell bejelenteni, aki aztán az országgyűlési irodától megszerzi a belépőt. Egy-egy ülésre 600—700 meghívót tud a parlamenti iroda kiadni, ennyi ugyanis a szabad férőhely. Rendszeresen eljönnek az ülésre az egyetemek, elsősorban a jogi kar hallgatói, és évek óta hagyomány például, hogy a Földművelésügyi Minisztérium egyik szakiskolája 40 fős csoportot küld tanulói közül a parlamenti karzatra. Az ülésterem kijáratai a Parlament legendás hírű folyosóira vezetnek. Négy folyosó veszi körül a termet, az egyikről gyönyörű kilátás nyílik a Dunára. A szünetekben itt sétálnak, beszélgetnek a képviselőkt Érdekesek a folyosón elhelyezett szivartartók, amelyek ma már csaknem történelmi emléknek számítanak. Azelőtt a szivarozás volt divat a Ház folyosóin. S ha a képviselők letették a szivarjukat, akkor jó szolgálatot tett a hamutartó, mert a szivarhelyek számozottak, így a számokat megjegyezve a szivarok nem keveredhettek össze. Ugyancsak érdekes a telefonszoba is. Egy-egy telefonfülke olyan, mint egy páncélszekrény: vastagon párnázott ajtajuk mögött a legbizalmasabb ügyeket is meg lehet tárgyalni. Kellemes meleg van a folyosókon és az ülésteremben egyaránt. A légfűtéses berendezéseket azonban már 10 —12 nappal az ülésszak előtt üzembe kell helyezni, mert a felfűtést csak fokozatosan lehet végrehajtani. Ha hirtelen emelkedne a hőmérséklet, megrepedeznének a márványburkolatok. A folyosókon még mindenütt látni a takarítóbrigádok tagjait. Feladatukat már egyetlen adat is szemlélteti: 40 000 négyzetméternyi ablakfelülete van az épületnek, ezek tisztán tartása nem csekély munkát igényel, de csütörtök reggelre, az ülésszak kezdetére, minden a legnagyobb rendben várja majd a képviselőket a négyéves ciklus utolsó ülésszakára. V. L.—B. B. 1. Készülődés az utolsó ülésszakra 1967. január 26., csfkfirMP