Népújság, 1967. január (18. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-26 / 22. szám

Kapcsolatok kö­zptt • érdekeltség M­eghökkentő ügyben foly­t­­­tattak le fegyelmi el­­járást az egyik­­ nagyvállalat anyag- és áruforgalmi főosz­tályának csoportvezetője el­len. Az ügyeskedő tisztviselő a kooperációs szállítást sürge­tő társvállalat vezetőjét nyíl­tan felszólította, hogy: ezer forint ,„különjutalom” esetén­­ két nap alatt nyélbeüti a szál­lítást. Ha nem, hát nem, ak­kor marad a következő ne­gyedévre visszaigazolt határ­idő. Az igazgató szobájában — a telefon hangosító segítsé­gével — a történetesen ott lé­vő iparigazgató is végighall­gatta a beszélgetést, s így lett, — lehetett —, fegyelmi az ügyből. Az eset durva példája an­nak, mi minden rejlett, s rej­lik még napjainkban is a vál­lalatok közötti kooperáció, a sokrétű termelési kapcsolatok mélyén. A legális céljutalmak­­tól az illegális „kenésig”, a baráti kapcsolatok felhaszná­lásától a jó ismerősök igénybe vételéig, sokféle útja-módja volt annak, hogy amit nem si­került egyenes úton elérni, ahhoz a sok-sok kiskapun át jussanak el vállalataink. Az esetek többségében nem ját­szottak közre az említetthez hasonló önös érdekek, egyik oldalon is, a másikon is a vál­lalati érdek- s most ne vitas­suk, hogy vét, vagy jogos ér­dek - képviselete vezette az egyezkedőket, rimánkodókat, könyörgőket, nem egyszer alá­zatosan kilincselőket, csak ép­pen ezer­féle ilyen meg amo­lyan megkötöttség gátolta, hogy a célszerűség, tehát a hasznosság jusson első helyre. A jelenlegi gazdaságirányí­tási rendszer merevsége, az anyag- és termelő berendezés hatósági elosztása és bonyo­lult volta, a vállalatok érdek­telensége kooperációs kötele­zettségeik tételes teljesítésé­ben külön-külön is elég ah­hoz, hogy két vagy több álla­mi vállalat kapcsolatait a sze­mélyes „nexusok”, az esetle­gesség, a véletlenek szintjére szűkítse, s kerülő utakra kény­szerítse azokat akik különben nagyon is törvénytisztelő em­berek. A szállítási szerződések új rendszere, mely a múlt év­ben lépett érvénybe, kibogoz­­hatóbbá tette a vállalatok kö­zötti kapcsolatok kusza szálait, de a végső megoldást, a kap­csolatok helyett­­ az érde­keltség elvének következetes alkalmazását a népgazdaság új irányítási rendszere hozza meg. A termelési technológiák a gyors változása, az új gyártmányok kidolgozásának és piacra kerülésének mind rövidebb ideje világméretek­ben hihetetlenül szerteágazóvá tette a kooperációt, sőt igen sok esetben már az alapkuta­tásoknál, de még inkább az üzemi kísérletek, próbagyártá­sok szintjén is megteremtette azt. A kooperáció sorsát, a vállalatok szűkítését vagy bővítését lényegében egyetlen alapvető tényező határozza meg: érdemes-e, kifizetődő-e? Ép­pen ennek, az anyagi és er­kölcsi érdekeltségnek hiányát igyekeztek így vagy úgy, sze­mélyi kapcsolatokkal, ismerő­sök bevonásával, különböző címeken kifizetett baksisokkal ellensúlyozni vállalataink, de — nem sok sikerrel! Nemhogy a különleges igényeket, ha­nem még a valós termelési költségeket sem tükröző árak eleve alapvető akadályai vol­tak annak, hogy a kooperáció — kisebb vagy nagyobb mér­tékben — üzlet legyen. A vál­lalati önállóság hiánya még csak megtoldotta ezt, s bete­tőzte, hogy — a kijelölés­i rendszer miatt — az elégedet­len, az állandóan reklamáló partner máshoz nem mehetett, a gyártó vállalatnak pedig tel­jesen közönbös volt, hogy pontosnak, megbízhatónak tartják-e, vagy sem. Az új gazdasági mechaniz­mus törvényes kereteket te­remt arra, hogy a vállalatok kölcsönös érdekeik alapján alakítsák ki egymáshoz fűződő kapcsolataikat, s az csak ter­mészetes, hogy itt szerepet játszanak a személyes viszo­nyok is. Ez utóbbiak azonban nem a nexus, az összeköttetés, vagy éppen a „kenés” szintjén jelentkeznek, hanem — össz­hangban az általános elvekkel — egy-egy termelői kollektíva érdekeinek képviseletében. Az üzemi önállóság, a társadalmi hasznosságot és szükségleteket időben jelző rugalmas árrend­szer, a vállalatok érdekeltsége a nyereség növelésében, a ter­melői kapacitások kihasználá­sának fontossága a termékek minőségére illetve határidőre történő szállításukra vonatko­zó megbízhatóság előtérbe ke­rülése estyenként is nyomós Indokolt ahhoz, hogy a koope­ráció „erővonalai” a mainál egyenesebbek, áttekinthetőb­bek, tehát hama­ra­bb a célhoz vezetők legyenek. A vállalatoknak meg kell tanulniok — kell, mert érdekeltségi kényszerük viszi rá őket —, hogy rövidebb és hosszabb tévon egyaránt szá­moljanak, és ne áldozzák fel a közel­jövő, s egyszeri ha­szonért, a lassúbb áramlásé, de tartós többet, de azt is, hogy az egy-egy terméknél jelentkező kis haszon is jó pénz lehet Ahogy a vállalatok belső életében — s ez a kön­­­nyebb — ki kell alakítani a termelés és gazdá­lkodás szo­ros egységét úgy kell megte­remteni ugyanezt a vállalatok közötti kapcsolatokban. A vál­lalatok közötti, jól felfogott érdekeltségükön alapuló kap­csolatokban! (M — *) Zárszámadás a fiatalodó horti tsz-ben Aki a horti művelődési ott­ az állattenyésztésben, honban végignézett a széksorok Nem véletlenül szóltunk fél­­között, szokatlan jelenségre ki­­magasló eredményről, hiszen a­gyelhetett fel. Míg máshol tö­ horti fiatalokból álló állat ne­­mében idős férfiak és asszo­­nyésztési brigád első lett a me­nyek ültek a zárszámadási köz­­gyében, s ez a verseny nem­­gyűlésen, itt sok fiatal aírc te­ csak hírnevet szerzett a horti kintett érdeklődéssel a színpad fiataloknak, a szövetkezetnek, felé, ahol a gyűlés elnöksége de 700 ezer forintnyi többlet­­ük­ és Rozsda András, a szövet­ jövedelemmel járt, mivel a ver­­kezet elnöke mondta a beszá­­seny céljai szerint az állatte­­mplóját. Maga az elnök is sze­­nyésztők igyekeztek úgy dal­­katlanul fiatal, talán az ország gozni, hogy olcsóbban, keve­­legfiatalabb tsz-elnöke, jóval több takarmánnyal több állatot innen a harmincon. Nem lehet neveljenek, hizlaljanak, több és tudni, hogy a megalapozott gaz­ olcsóbb tejet, húst, gyapjút ter­­dálkodásnak, a fiatal elnöknek, meljenek. a 47 forintos munkaegységnek A kertészet is, bár az idő rá­­köszönhető-e az a tény, hogy más nem kedvezett, a szállítás a közös gazdaságban ma már is akadozott — emiatt sok áru másfél száz fiatal dolgozik, akik tönkrement — öt és fél millió az elmúlt években jöttek visz- forint bevételt hozott és igen sza a termelőszövetkezetbe, jól sikerült a szálas takarmány Czibolya Zoltán, aki most a termesztése is. Ahogy számítot­­kovácsműhelyben dolgozik, elő­­ták, holdanként 2300 forintnyi zőleg szintén az iparban ke­ gabonát, dinnyét, takarmányt veste kenyerét jó három évig, „hoztak” földjeik és a tagság aztán döntött úgy, hogy visz- jövedelmének 13 százalékos szatér. Most kétezer forinton növekedése mellett sok száz­felül keres, nem bánta meg ezer forintot tartalékoltak az tehát a cserét. A fiatalok ké- idei gazdasági évre, hogy most jött a tanulási kedv is erőse­ is, mint tavaly, rendszeresen dik, Sisa Erzsébet és Kovács oszthassanak előleget, még jobb Jutka a szakmunkásképző is- munkafeltételeket teremtse­­kola első évesei, Kovács Ferenc­nek, hogy a fiatalok számára traktoros a mezőgazdasági még vonzóbb legyen a mező­­technikum harmadik osztályát gazdaságban dolgozni, végzi, s a többiek is arra téve- Nagyon tanulságos volt a fia­lednek, hogy mesterei legye­ tál elnök beszámolóját követő jiek a kertészetnek, jól tudják vita, amely során majd min­­f kezelni a gépeket, vagy ki mi­­denki a nagy közösség ügyeivel tesló eredményt érhessenek el foglalkozott javaslatokat tet­tek: miként szervezzék a mun­kát, hogy az elmúlt évben he­lyenként mutatkozó kapkodás, szervezetlenség az idén ne gá­tolja a munkák időbeni elvég­zését Ez évben is arra számítanak, hogy tovább fiatalodik a horti Kossuth Termelőszövetkezet, s a fiatalok, idősebbek versenye az elmúlt évinél is szebb ered­ményeket hoz. K. B. Rozsda András, a horti Kossuth Termelőszövetkezet elnöke be­számolóját tartja a közgyűlésen, amelyben elismerően szólt a fiata­lok munkájáról. A zárszámadó közgyűlésen szovjet katona-vendég is jelen volt, akinek egységével régóta kapcsolatot tartanak a horti szövetkezeti gazdák. (Fotó: Kiss Béla) Az egriek panasza • gázügyben Sürgős a hajdúhegyi vezeték • Nélkülözhetetlen az új kompresszortelep építése Az elmúlt héten sokan pa­naszolták, hogy nincs gáz. A Hadnagy utcai lakásokban nem­ tudtak fűteni, de fürödni sem lehetett, mert a bojlerek­ből csak hideg víz folyt. Mindez több száz családnak okozott bajt és bosszúságot Csengett a telefon a gáz­­szolgáltató részlegnél, az olaj­telepen, sőt, szerkesztősé­günkben is és a drót túlsó végén veszekedtek, segítsé­get, vagy legalább felvilágo­sítást sürgettek az emberek. Valóban, esténként máért nincs elegendő gáz Eger­ben? Ezzel a problémával lapunkban már többször fog­lalkoztunk. Legutóbb a Nép­újság január 1-i számában hívtuk fel a figyelmet, hogy a hajdúhegyi gázvezeték be­fejezése és az új kompresz­­szortelep nélkül veszélyben a lakótelep fűtése. Most azt vizsgáltuk, hogy mi okozta a gázellátás zavarát, dolgoznak-e az új vezeték építésén, hogyan és mikorra várható javulás? Dienes Mihály, a Nagyal­földi Kőolajtermelő Vállalat egri üzemvezetője és közvet­len munkatársai azt állítják, és adatokkal bizonyítják, hogy az elmúlt hét minden napján a szerződésben kikö­tött mennyiségnél több gázt adtak. Január 18-án este fél nyolc és fél tíz között másfél atmoszférás nyomással, órán­ként több mint 900 köbméter gázt továbbítottak. Ez a szo­kásos mennyiség kétszerese. Az olajosok szerint érthetet­len, hogy ebben az időpont­ban miért volt zavar és gáz­hiány a Hadnagy utcai lakó­telepen. Szerintük a körzeti nyomáselosztónál lehetett baj, valahol elszökött a gáz. Vajon elismeri ezt a Tiszán­túli Földgázelosztó és Szerelő Vállalat Heves megyei üzem­vezetősége? Kun Lajos főmérnök tilta­kozott, kétségbe vonja az olajosok adatainak helyessé­gét. Az viszont igaz, hogy az automata kikapcsolt, átmenetileg megszűnt a gáz­szolgáltatás, másik nyomás­­csökkentőt szereltek be. Vagy a nagy hideg miatt többet fogyasztott a város, min­t amennyi gázt tudott adni a fővezeték? Egerben ma már több mint 1300 háztartás fogyaszt gázt és mintegy ezer család fűt is gázzal, eddig mintegy 20 millió forintot költöttek a ve­zetékek, tartályok építésére és a különböző berendezések­re, de a téli hidegben, főleg az esti csúcsfogyasztási idő­ben, mégsem kielégítő a gáz­­szolgátatás. Ennek egyik leg­főbb oka az, hogy elavult és kis keresztmetszetű az olaj­­kutaktól a városig vezető gázcsőrendszer. Az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt a város ve­zetőinek ígéretet tett, hogy 1966. június 30-ig az olajku­­taktól a hajdúhegyi fogadóál­lomásig vastagabb átmérőjű, új vezetéket fektetnek le. Október hónap­ban megjelent sürgető cik­künkre az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt vezérigaz­gató-helyettese azt válaszolta, hogy 1966. december 31-ig készül el az új vezeték, erre felajánlást tett a kivitelező ÉM­ Csőszerelő Vállalat. November végén láttak munkához, a kompresszorte­leptől a Lajosvárosig és a Hajdúhegytől a Vöröshadse­­reg utcáig ásták­ ki az árko­kat. December végén, a rossz idő miatt abbahagyták a munkát, azóta a kiásott ár­kok nagyobb része bedőlt. Hóban, fagyban nem folytat­hatják a csövek szigetelését és fektetését. Jelenleg mind­össze vagy 15 hegesztő dolgo­zik a Szépasszon­y - völ­gyben Amit a nyáron és ősszel el­mulasztottak, most aligha pó­tolhatják, de amint az idő ele­­gedi, és fagypont fölé emel­kedik a hőmérséklet, teljes erővel folytatni kell az árokásást és csőszerelést Ezt várja a beruházótól és a kivitelezőtől Eger város la­kossága. A közbejött idő veszteség és mulasztások miatt, az új vezeték március vége előtt aligha készül el. Ha köziben újabb hideghul­lám jön, ismét zavarok lehet­nek a gázellátásban. Mit tehetnek az olajosok Eger város gázellátásáért? A legnagyobb gondot fordítsák a zavartalan műszakváltások­ra, a gázszolgáltatás folya­matosságára, a szükséges nyomás biztosítására, a ku­tak hozamának és a tartalé­kok ésszerű felhasználására. Soron kívül és a lehető leg­­hamarább be kell kapcsolni az andornaktályai 339. szá­mú kutat és keressenek újabb tartalékokat. De mindez csak szükségszerű és ideiglenes megoldást adhat. Nem lehet tűrni, hogy tavasztól őszig megközelítően annyi gázt en­gedjenek a levegőbe, mint amennyi Eger város éves fo­gyasztás. A műsza­kiak véle­ménye szerint a talajrétegben tetemes mennyiségű gázt tá­rolhatnának télire, ha megfelelő kompresszortelepet építenének. Ennek tervei el­készültek, a szükséges pénz­ügyi fedezet is rendelkezésre áll. Minden illetékes össze­fogása és határozott állásfog­lalása szükséges ahhoz, hogy az építőipari kapacitásit biz­tosítsák. Ettől függ Eger vá­ros 1967—68. évi gázellátása, mintegy ezer lakás fűtése. Dr. Fazekas László Mint a vasárnapi sajtó hírül adta, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa csütörtök délelőtt 11 órára összehívta az országgyű­lést Napirendjén — előrelátha­tólag — az 1967. évi állami költségvetés, valamint az Elnö­ki Tanács jelentése szerepel. Az ülésszak előzményeivel, előkészítésével kapcsolatban tájékozódtunk hétfőn az ország­­gyűlés irodáján. Megtudtuk, hogy az ülésszak előkészítésében tulajdonképpen már hosszabb ideje részt vesz­nek maguk a képviselők is: me­gyei csoport­értekezleteken vi­tatták meg a napirendet, az el­múlt másfél héten pedig egy­mást követték az országgyűlési állandó bizottságok ülései. Eze­ken egy-egy fontos népgazda­sági terület 1967. évi költségve­tési előirányzatait, fejlesztési terveit vették vizsgálat alá, konzultálva a terület állami vezetőivel, legjobb szakembe­reivel, az Országos Tervhivatal és a Pénzügyminisztérium kép­viselőivel. Az érdemi előkészítő munka eredményeként a csütörtökön kezdődő ülésszakon a tery- és költségvetési bizottság előadója több módosító javaslatot tesz majd a népgazdasági tervvel kapcsolatban. Ezek közül talán leglényegesebbek a lakásépít­kezések fokozottabb anyagellá­tását, továbbá a bölcsődei és óvodai helyek számának eme­lését célzó javaslatok. Az országgyűlés ülésszaka iránt nagy érdeklődés nyilvá­nul meg a képviselők körében. Sokan jelentkeztek hozzászó­lásra, s már az is bizonyos, hogy csütörtökön délelőtt fog­laltak lesznek a diplomáciai páholyok, karzatok. Az előre­láthatólag három napig tartó ülésszakon egyébként nem lesz interpelláció. Ünnepélyes­sé teszi a tanácskozást, hogy a képviselők mandátuma már­ciusban lejár, s így az 1963-ban megválasztott országgyűlésnek ez lesz az utolsó ülése. Ülésszakok idején a képvi­selők az 1-es számú kapun lép­nek be a Parlament épületébe. A lépcsőházból nyílik a ruha­tár bejárata, s ebből a terem­ből közvetlenül a felvonóba szállhatnak be, mely az ülés­terem bejáratához viszi a kép­viselőket A folyosókon, a lépcsőházak­ban, vastag, puha szőnyegek nyelik el a léptek zaját. Aki először jár az épületben, bizo­nyosan eltéved, de ahogy az egyik tisztviselő mesélte, vele is megesett már, hogy egy fon­tos értekezletre igyekezve elké­sett mert azt a parlamenti pa­lota egy másik, előtte kevésbé ismert szárnyában rendezték. Magát a üléstermet már sokan ismerik a filmhír­adók felvételeiről, vagy a tele­vízió képernyőjéről. Régen is ez volt a képviselői ülésterem, a volt felsőházi ülésterem ép­pen ilyen, s azt más, fontos ta­nácskozások rendezésére tart­ják fenn. Vessünk egy pillantást az or­szággyűlés tanácskozásainak színhelyére. Középen, az elnök­ség fapulpitusa előtti asztal a parlamenti gyorsírók minta­­helye. Ezek körül helyezkeddek el félkörívben a miniszteri bár­sonyszékek. Ezek a zsölyók egy idősek a parlament épületével, csak a huzatot és a kárpitozást újítják fel időnként. A képvise­lői padsorokban névkártyákon tüntetik fel az ülésrendet.. A képviselőknek állandó helyük van, az új választások után azonban új ülésrendet készíte­nek. Minden padihoz külön hangszórót építettek be, így a terem bármely részén jól hall­hatók a beszédek, felszólalások. Az alsó szinten levő karzati páholyokban a bel- és külföldi sajtótudósí­­tók kísérhetik figyelemmel az ülésszak munkáját, a másik oldalon pedig azok a miniszter­­helyettesek kapnak helyet, akik nem tagjai az országgyű­lésnek. Az első emeleti karzat egyes páholyait a diplomáciai testületek érdeklődő tagjai szá­mára tartják fenn. A többi kar­zati hely azoké a választópol­gároké, akik személyesen is je­len kívánnak lenni az ország­­gyűlési ülésszakon. Ehhez min­den magyar állampolgárnak joga van: az ilyen kérést a vá­lasztókerület képviselőjénél kell bejelenteni, aki aztán az országgyűlési irodától megszer­zi a belépőt. Egy-egy ülésre 600—700 meghívót tud a parla­menti iroda kiadni, ennyi ugyanis a szabad férőhely. Rendszeresen eljönnek az ülés­re az egyetemek, elsősorban a jogi kar hallgatói, és évek óta hagyomány például, hogy a Földművelésügyi Minisztérium egyik szakiskolája 40 fős cso­portot küld tanulói közül a parlamenti karzatra. Az ülésterem kijáratai a Par­lament legendás hírű folyosóira vezetnek. Négy folyosó veszi körül a termet, az egyikről gyönyörű kilátás nyílik a Du­nára. A szünetekben itt sétál­nak, beszélgetnek a képviselőkt Érdekesek a folyosón elhelye­zett szivartartók, amelyek ma már csaknem történelmi em­léknek számítanak. Azelőtt a szivarozás volt divat a Ház fo­lyosóin. S ha a képviselők le­tették a szivarjukat, akkor jó szolgálatot tett a hamutartó, mert a szivarhelyek számozot­­tak, így a számokat megjegyez­ve a szivarok nem keveredhet­tek össze. Ugyancsak érdekes a telefonszoba is. Egy-egy tele­fonfülke olyan, mint egy pán­célszekrény: vastagon párná­zott ajtajuk mögött a legbizal­masabb ügyeket is meg lehet tárgyalni. Kellemes meleg van a folyosókon és az ülésterem­ben egyaránt. A légfűtéses be­rendezéseket azonban már 10 —12 nappal az ülésszak előtt üzembe kell helyezni, mert a felfűtést csak fokozatosan lehet végrehajtani. Ha hirtelen emel­kedne a hőmérséklet, megrepe­deznének a márványburkola­tok. A folyosókon még min­denütt látni a takarítóbrigádok tagjait. Feladatukat már egyet­len adat is szemlélteti: 40 000 négyzetméternyi ablakfelülete van az épületnek, ezek tisztán tartása nem csekély munkát igényel, de csütörtök reggelre, az ülésszak kezdetére, minden a legnagyobb rendben várja majd a képviselőket a négyéves ciklus utolsó ülésszakára. V. L.—B. B. 1. Készülődés az utolsó ülésszakra 1967. január 26., csfk­firMP

Next