Népújság, 1967. augusztus (18. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-19 / 195. szám
fli&infigr'i A fiatalabb generáció már csak olvashat arról, hogy a századvég híres táncát, a kánkánt törvény tiltotta, míg aztán párizsi diadala után mulatók és revüszínpadok híres számává lépett elő. Ez a törvényi tilalom, ez az erkölcs körüli küzdelem Amerikában zenés vígjátékká értelmesült Abe Burrows tolla nyomán, hogy aztán a sok dallal, néhány kitűnő táncszámmal megtűzdelt história egy hosszú, színes, pazar kiállítású filmen eljusson hozzánk. A szép és szellemes, vörös hajú Simone Pistache körül, a párizsi Paradicsom Bál névre hallgató mulatóban, csak úgy zsonganak az emberek. Nem azért, mert ő a tulajdonos, hanem mert szép és fiatal, s nem veti meg a veszélyt sem. Félvilági mulatójában úgy ad jelt a tiltott tánc, a Kánkán elkezdésére, hogy barátja és ügyvédje asztalánál ülve, nem sokat hederítve a mellette ülő idősebb vendégre — rangos párizsi bíró — az asztal felett a levegőbe rúg. Az erkélyen felharsan a vérpezsdítő zene és kezdődik a mozdulatok, tánclépések viharos kavalkádja, amely érthetően hozta lázba az akkori közönséget. Egy kicsit a mait is. A századvég Párizsában, a bokát fedő bukj Te [szoknyák világában erkölcsi felháborodás követte azt a táncot, ahol az alsó ruhadarabok és a női lábak sok-sok fodorral a magasba repültek. Rendőrök rohantak, bírák tárgyaltak, vádak elhulltak. De miért? Mert Simone barátja, Francois ravasz ügyvédi firkával védte Párizs jókedvű, csinos, táncolva is hamis éjszakai lányait, és a bírói pulpituson az a Paul Barriere ült, aki szívesen felkereste még hajlott korában is a Paradicsom Bál termeit, így nem csoda azután, hogy a fiatal bíró, ez a paragrafusokba becsomagolt arisztokrata, személyes ügyének tekinti eljárni ebben a kánkánügyben. Esetében is áll a közmondás: ne menjen a jégre az olyan, aki. . A fiatal bíró beleszeret íamone-ba s így történhetik, hogy dolgozószobájában, komoly könyvek és tennivalók között az elegáns íróasztalra rakja a lábát, dalt énekel a mulatók világából és ízlelgeti azt a hedonista filozófiát, a szólás-mondás-bölcsességet, ami komolyabb embereknél a szerelmet szokta leplezni és indokolni. Walter Lang, a pazar kiállítású film rendezője, hűséges maradt a színpadi zenés vígjáték egész anyagához. Meghagyta azokat a párbeszédeket, amelyek a három jogász meg Simone szerelmi és kánkán-csatáját körülmagyarázzák. Néhol lassúvá válik ez a színpadi mese, s olykor valóban csak a nagy színészek játéka menti az unalmat ebben a filmben. Három részlet így is emlékezetes marad ebből a terjedelmében túlméretezett filmből: az apacstánc, Ádám és Éva bűnbeesésének paradicsomi balettje és a filmet befejező nagy kánkánszám. A táncok koreográfiai felépítése mindhárom esetben felfelé ível, valamit kifejez az életörömből és az egészséges tobzódásból, amit a szavak nem tudnak hűen visszaadni. A rendező munkája és alkotása szétválaszthatalan ebben az esetben a zeneszerzőétől. Cole Porter néhány érzelmes dalt leszámítva — ez az amerikai ízlés dolga! — olyan szimfonikus muzsikát ad a Kánkánhoz, hogy nem lehet nem felfigyelni rája. Frank Sinatra játssza kitűnően a rokonszenvesen nagyvonalú, a párizsi félvilágban otthonos ügyvédet.Louis Jourdan fiatal bírója telitalálat, az úrifiú, aki anyai segédlet nélkül és későn ismeri meg az életet. Az idős bírót Maurice Chavalier alakítja, a zenés műfajnak minden rutinjával. Az egész zenés-táncos komédiának pedig értelmet ad a csodálkozó szemű, mindig nevetésre álló szájjal Shirley Machaine, aki nemcsak ragyogóan táncol, de önfeledten játszik is, mint a kivételes színészi egyéniségek. William H. Daniels operatőri munkája gyönyörködteti a szemet, s igazodik a Lautrec-rajzok pikantériájához és színvilágához. Hosszúságával és apróbb üresjárataival együtt is jó nyári szórakozás a Kánkán. (farkas) Amerikai film Ményiyltása Egyáltalán nem tréfa, nem is a tájékozatlanság következménye, hanem tény: csütörtökön este nyitotta volna meg kapuit Gyöngyösön a szabadtéri mozi — ha jó az idő. Premier: augusztus közepém Papp Ernővel, a moziüzemi vállalat igazgatójával beszélgettünk, tőle kaptuk a tájékoztatást, amely szerint a gyöngyösi szabadtéri mozi technikai akadályok miatt volt kénytelen eddig zárva tartani. Érdeklődtünk a részletek felől, és így hallottuk, hogy ülőhely sem állt rendelkezésre. A szabadtéri mozi a múltban mindig kölcsön kapott székeket használt. Ennek a kölcsönzésnek a lebonyolítása a Városi Művelődési Házzal vitákat váltott ki. Kimondottan anyagi természetű kérdésekben ütköztek össze a nézetek. Aztán: általában évenként húszezer forintot kellett felhasználni a csatatérnek tűnő terület és a berendezések, a világítás felújítására, a vandál és oktalan rongálások eltüntetésére. Mindig akadnak az őszi és a koratavaszi időkben olyan huligánok, akik kedvüket lelik a pusztításban. A kertmozi eléggé kieső területen van, az őrzésére külön szabadtéren egy rendőrt kivezényelni képtelenség, így aztán történik, ami történik. Szervezetileg pedig az nehezítette a kertmozi üzemeltetését, hogy nem biztosítottak hozzá saját személyzetet. A zárttéri mozi dolgozóinak különös érdeke nem fűződött a szabadtéri előadások megtartásához. Sőt, csak kényelmetlenséget okozott nekik az, hogy a délutáni előadást bent tartották meg, aztán vonulhattak ki az esti előadáshoz. Éppen a teljes önállótlanság miatt nem kapott saját műsortervet sem a kertmozi. Ezen is változtatni kell és változtatni is akarnak a jövőben. Úgy tervezik, hogy teljesen önállósítani fogják ezt az intézményt, külön személyzetet állítanak be az üzemeltetésére, olyan filmeket tűznek műsorra, amiknek a várható látogatottsága csak a nagy befogadóképesség keretében biztosítható. Bérletek formájában igyekszenek a jegyet a közönségnek már jó előre biztosítani. Mert az tény: a kertmozinak nem augusztus végén kell az idénynyitó előadást megtartania. femO * Félmillió vendéget várnak a megyékből a 66. Mezőgazdasági Vásárra Hogyan gondoskodnak elszállásolásukról, szórakoztatásukról , étkeztetésükről. Gyorsan közeledik a 66. Országos Mezőgazdasági Kiállítás és Vásár megnyitásának időpontja. Az előzetes becslések alapján körülbelül félmillió látogatót várnak vidékről a 24 napon át tartó seregszemlére s legalább ugyanennyi budapesti, illetve külföldi érdeklődővel lehet számolni. Valóságos kis népvándorlásnak nézhetnek tehát elébe a kiállítás rendezői, az idegenforgalmi és a vendéglátóipari szervek. Ötvenöt különvonat Az érkező vendégek elszállásolását, étkeztetését, programját a legutóbbi háromnégy vásár tapasztalatai alapján tervezték meg az illetékes szervek. A Mezőgazdasági Kiállítási Iroda, az IBUSZ, a Fővárosi Idegenforgalmi Igazgatóság és a biztosítási, önsegélyezési csoportok összehangolt munkája nyomán már kirajzolódtak a látogatók szervezett fogadtatásának tervei. Jóllehet a termelőszövetkezetek, az állami, tan-, kísérleti és egyéni gazdaságok dolgozói, a vidéki tudományos intézmények, mezőgazdasági vállalatok munkatársai közül sokan fővárosi rokonainál, ismerőseiknél szállnak meg vagy csupán reggeltől estig maradnak Budapesten, még így is százezrekre tehető azoknak a száma, akiknek a fogadtatásáról központilag kell gondoskodni. Az IBUSZ eddig ötvenöt különvonat indítását szervezte meg s az ezekkel érkező mintegy 30 ezer látogatónak nemcsak férőhelyet, étkezést biztosított; a vásár megtekintése után budapesti városnézésre, a Dunakanyarba, a Balatonra is invitálja őket programjában. A vásár megnyitásáig a megyében lévő IBUSZ-kirendeltségek és a tanácsok mezőgazdasági szervei részletes tájékoztatást nyújtanak az érdeklődőknek a különböző időtartamú és különböző programokból álló utakról. Szakmai napok A vásáron sorra kerülő szakmai napok rendezvényeire, tapasztalatcsere bemutatóira augusztus közepéig 24 ezer mezőgazdasági szakember jelentkezett az ország minden pontjáról, az ő elszállásolásukat már biztosították. Minden előkészületet megtettek a Fővárosi Idegenforgalmi Igazgatóságon is, ahol naponta hétezer férőhelyet tudnak biztosítani a fizetővendég-szolgálat keretében. Azok a vidéki látogatók, akik nem jelentették be előre igényüket szállásra, a Nyugati pályaudvarhoz közel, a VI. kerületi Bajcsy Zsilinszky út 55. szám alatti kirendeltségénél kérhetnek szállást; a kirendeltség éjjel nappal nyitva tart. Az igazgatóság központja az V. kerület Roosevelt tér 5—7. szám alatt reggel 8 órától este 11 óráig tart ügyeletet, s természetesen levélben, telexen valamint a 180-609 telefonszámon is rendelhetnek innét éjszakai szállást a vidékről érkező vendégek. A fizetővendég-szolgálat napi 35 forintért bocsátja rendelkezésre az egyágyas szobákat, 61 forintért a kétágyasakat a budapesti családoknál. Ezeken kívül a Gödöllői Agrártudományi Egyetemnek az Európa-bajnokságra felépült modern, komfortos diákszállóját — és több budapesti kollégium 3—4 ágyas, hideg-meleg folyóvizes szobáinak férőhelyeit — napi 24—42 forintért is fenntartják az érkezők fogadására; csakúgy, mint a Citadella turistaszállójában napi 18 forintért biztosított vendégszobákat, a Csillaghegyi Strand Szálló napi 35 forintos s a Hárs-hegyi camping 25 forintos férőhelyeit, amelyek naponta összesen mintegy 3 ezer látogatónak juttatnak ideiglenes, de kényelmes szállást. Rendező szolgálat A csoportosan érkező s előzetesen bejelentett látogatók étkeztetésére a fővárosi vendéglátóipar felkészült, de nem maradnak éhkoppon azok a felutazók sem, akik egyénileg érkeznek a kiállítás megtekintésére. Harmincnyolc vendéglátó egység és termelőszövetkezeti árusítóhely kezdte már meg a költözést a vásár területére s 13 termelőszövetkezeti étkezde, borkóstoló is nyílik. Birkacsárdák, halászcsárdák, pecsenyesütödék, zöldséget, gyümölcsöt, főtt kukoricát árusító egységek is a látogatók rendelkezésére állnak majd. Nem feledkeznek meg a rendező szervek a vendégek szórakoztatásáról sem; a mezőgazdasági vásáron filmpavilon, magyarnóta-est, táncdal, fesztivál, nemzetközi lovasverseny és sok más érdekes kulturális és sportesemény szolgálja azt a célt, hogy a vendégek a szakmai érdeklődés kielégítésén kívül minél kellemesebb időtöltésben részesüljenek. Az IBUSZ-nál, idegenforgalmi kirendeltségeknél külön rendező szolgálat alakult, ahol a vidámparki belépőket, a budapesti szabadtéri előadásokra és sporteseményekre szóló jegyeket is mindjárt megvásárolhatják a jelentkezők. (F. G.) Két hosszút húzott a korsóból, amelynek fülét négy ujjal markolta meg, az ötödiket, a kisujját, rajta egy tompa fényű, barna köves gyűrűvel, elegánsan oldalra meresztette ki. Tömött bajsza szélén Vékony fehér csík képződött, a sör habja. Nem törölte le, néhány másodperc alatt elolvadtak a kis fehér gyöngyök, s a bajusz nedvesen csillogott a lámpa fényében. — Én gourmet vagyok, fiam, azaz ínyenc — kezdte hosszú monológját —, s figyelmeztettek, hogy ez nem azonos a gourmanddal, azaz a lámánkkal. Engem a minőség érdekel, amazt a mennyiség. Én, hallhattad az imént, pirított borjúmájat rendeltem burgonyával és kovászos uborkával. Lehet, hogy megpróbálnak átejteni a konyhán, s disznómájból készítik el, vagy jobb esetben növendékmarha-májból. De az nem ugyanaz, s én az első falatnál észreveszem, ha már nem az ártatlan zsengeség porhanyós odaadásával omlik el a szájban. . . — Én már ilyenkor készenlétben vagyok: .gyomornedveim óvatosan, de céltudatosan kezdenek gyülekezni, s nyálmirigyeim is hozzáfognak a kiválasztáshoz, hogy mire az étel megérkezik, teljes készenlétben rohanják meg.. Nagyon szeretem a serclit, persze, csak az igazit, a magasra nőtt házi kenyér durcáját, nem az ilyen korcsot, amilyen itt is illegeti magát valamelyik sütőipari szövetkezet jóvoltából. De nem nyúlok hozzá, nem akarom becsapni borjúmájra felajzott belső szerkezetemet. A sör? Az más! Az csak könnyű permet a belső tűzre, s ettől a láng nem lohad, inkább magasra szökken, mintha olajjal öntöznék. — No, amíg ezt a borjúmájat hozzák, elmesélem neked, nehogy ilyennek vagy olyannak tarts: jártam én jó néhány helyén a világnak, s mondhatom, mindig sok szép élménnyel tértem meg . — Ma is számban érzem — bár nem akarom megzavarni mostani felajzottságomat — annak a nyers uborkával készített tejföllevesnek az ízét, amelyet egyszer Szófiában fogyasztottam volt. Ami igaz, igaz: Bulgária remek ország. Tudod, csinálnak ott gyenge bárányból egyfajta pecsenyét, az apró húsdarabokat egy kis vasnyársra húzzák, s úgy tálalják , az valami nagyszerű! Sokat vitatkoztam a bolgárokkal, hogy a töltött paprika paradicsommártását miért nem cukrozzák meg, de csak szánakozva néztek rám, s rá kellett jönnöm, hogy elvi platformunkat mély szakadék választja el. — Feledhetetlen élményeim voltak Lengyelországban is. Érdekes nép; a halelőételek készítésében páratlan fantáziát árulnak el. Csak azt a vörös színű levesüket — olyan cibereféle ez — nem bírtam lenyelni, isten bocsássa meg nekem! De sokat töprengtem azon a szokásukon, hogy az egyes fogások között le-lehajtanak egy pohárka pálinkát, visnyovkát vagy vodkát, és akkor könnyedén tovább lehet enni. Egy réteg étel, egy réteg pálinka —■ ügyes dolog. Te tudod, hogy én nem vagyok a mennyiség híve, de ez a módszer elgondolkoztató. — Meséljek neked Prágáról? Azt hiszem, olyan knédlit még sehol se ettem, mint ott. A raftokról, sűrűségükről, zamatuk sajátosságáról persze lehetne vitatkozni, de hát ahány ország, annyi szokásoM — De azért a legnagyobb meglepetés Berlinben ért Ottjártamkor véletlenül bemegyek egy étterembe, rendelek egy tojásomlettet, hozzák, gyanútlanul belevágok a késsel, szájamba teszem az első falatot, — hát képzeld: édés lekvárral van megtöltve. Gyomornedveim a tojásízre voltak beállítva — gondold el ezt a döbbenetes csalódást! Ilyen szörnyű meglepetések érhetik a gyanútlan idegent Berlinben. — De már itt is van a pirított máj... Szerencse, hogy itthon nem érhet ilyen váratlan megrázkódtatás. Legfeljebb nem borjú, hanem növendékmarha, vagy legrosszabb esetben sertésmáj. De nem lekvár a tojásban! Hallottál már ilyet?. Lekvár tojáslepényben... Sok országban jártam, világlátott ember vagyok, nekem elhiheted: legjobb mégiscsak itthon. — No, tegye csak le, fiam, a tálat. Biztosan borjú? így görbüljön meg? Mindjárt készíttethet nekem még egy adagot. Ilyen gourmetvendégük úgy sincs maguknak... NEMES GYÖRGY: A VILAGEVO Még két korsó sör AZ ESTI LAP híreit olvasgattam pihenésképpen egy bácsi mellett a gyöngyösi Kékes Étteremben, amikor.M— Ha nem zavarom , leülhetek? Csodálkozva néztem a mosolyogva álló elegáns férfire, majd jelentőségteljesen végigtekintettem az üres asztalok hosszú során. — Nem ismer meg? Két évvel ezelőtt.. j — hangjában zavar érződött. És erre a kissé zavart, akadozó hangra már emlékeztem. — A főkönyvelő... Felszabadultan nevet és leül — Amikor utoljára találkoztunk, akkor börtönből szabadult főkönyvelő voltam. Igen! Akkor a Főtér egyik padján ült gondozatlanul, reményt vesztetten, és papírból tepertőt evett. — Utána pedig itt, az étteremben fizetett nekem két korsó sört. A rólam írt anyag címe: „A két korsó sör” volt. — Jól emlékszik...— Emlékszem ... — morzsolgatja elgondolkozva a cigarettáját. — A biztató hang adott vigaszt, hogy nincs minden elveszve, hogy az egyévi börtön után sem dobott ki a társadalom. AMÍG BESZÉLT, sikerült teljesen összeraknom a két évvel ezelőtti emlékkockáit. Egy tsz főkönyvelője volt. Jól keresett, megbecsülték, mert lelkiismeretesen végezte a munkáját. Mindenki megdöbbent, amikor egy váratlan revízió kiderítette, hogy néhány ezer forint eltűnt a kezén. Azt is tudta mindenki, hogy a közismerten szerény embert a nagyzási hóbortban szenvedő felesége és lánya juttatták a bűn útjára. Amikor azonban bajba került, mindketten cserbenhagyták. A felesége másik férfihez pártolt, a lánya pedig nem ismerte meg az utcán. — Egészségére ...’ — összeütöttük a söröskorsókat. — Beszéljen! — biztattam. — Néhány mondattal tudom vázolni az elmúlt két évet, de az viszont kész regény. Amikor kiszabadítani, a kopott ruhán és néhány bútordarabon kívül semmim sem volt. A régi feleségem mindent eladott. Élni kellett, tehát közművekhez mentem segédmunkásnak. Nagyon nehéz volt, mert életemben sem végeztem fizikai munkát. De a fáradtság és a törődés legalább a töprengést elűzte. A fordulat a múlt ősszel következett be. A technikus keresett, hogy hívatnak az irodára. A volt elnököm és a párttitkár kerestek. Az üdvözlés után azt mondja az elnök: „Nézd, Pista, ami megtörtént, az legyen a múlté. Gyere vissza...! így határozott a falu...” Tudja, sok mindenen keresztülmentem az életben, úgy éreztem, hogy a szívem teljesen megkérgesedett, de akkor sírva fakadtam, mint egy gyerek . .. NÉHÁNY PILLANATRA csend ereszkedett közénk. — És a család? — A feleségemet azóta otthagyta az a férfi. Tudtam, hogy így lesz. A Dunántúlon van, vissza is jönne, de... nem kell! A lányom nálam van, az én gyerekem, és nagyon szeretem. Egyetemista! ■— Elégedett? — Úgy érzem, hogy csibész lennék, ha elégedetlenkednék. Csalódást okoztam az embereknek, és most mégis megbecsülnek. Csak hát a lányom egész évben nincs itthon, és egyedül nagyon hosszúak az esték. — Társ nincs ...? Csodálkozva nézett rám, majd elgondolkozva szívott néhányat a cigarettából. — De... lesz! — válaszolt tagolt határozottsággal. — Mihelyt a válást kimondják, feleségül veszem. Lány még, de korban hozzám illő. Élettársra van szükségem, őszintére, ragaszkodóra, megértőre. És ő ilyen .. . Csend lett. Nem volt más kérdés és mondanivaló. Még néhányat szippantottunk a cigarettából, és szinte egyszerre álltunk fel. — Ha nem haragszik, a számlát most én rendezem. Adósa vagyok, mert azon a délutánon maga fizette a két korsó sört... ÉREZTEM, HOGY tiltakozásommal csak megsérteném ,, s Laczik János