Népújság, 1967. augusztus (18. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-05 / 183. szám
„Betongyár” Gyöngyösön (Vas János tudósítónktól): Az elmúlt hónapokban különös építkezést figyelhettek meg a járókelők a gyöngyösi vasútállomáson: világoszöldre festett, henger alakú tartályokat, majd különféle gépeket szereltek a kirakodó vágányok mellett. — Központi betonkeverő telepet létesítettünk 1,2 millió forintos költséggel — mondja dr. Winkelmayer József, az MVM Heves megyei Állami Építőipari Vállalat gépészeti osztályvezetője — Ez az első lépésünk annak a célkitűzésnek a megvalósításában, amely szerint a megye különböző területein három ehhez hasonló „kis üzemet” nyitunk. Segítségükkel jelentős költségmegtakarításra számítunk! Munkahelyeinken ugyanis jelenleg több mint 50 kis teljesítményű betonkeverő gép dolgozik, s ezek zsákokban kapják a cementet Ilyen szállításnál viszont meglehetősen nagy a pakolási veszteség. Ráadásul a kis gépegységek mind egy-egy kezelőt igényelnek s ezenkívül tekintélyes összegű pénzt kíván a többi anyag fuvarozása is. — A gyöngyösi, első betongyárat” július elsején helyeztük üzembe — magyarázza Szálkai István mérnök, a telep vezetője. — A gépet Lengyelországból kaptuk, lényegében két párhuzamosan működő egységből áll. Napi 10 órás műszak alatt 140 köbméter betont tudnak megke— Ez már tapasztalati szám — fűzi hozzá elégedetten a művezető — mert kipróbáltuk, hogy mire képes a berendezés. A nagy teljesítmény ellenére alig látni embereket a gépegységek körül. A cement adagolása teljesen automatikus, csupán a többi adalékot biztosító vezérlőkart kezeli egy munkás. Rajta kívül pedig mindössze hárman szolgálják a „betongyárat”. A gépcsoport legnagyobb előnye azonban az, hogy az adagolás rendkívül pontos, így jó minőségű betont tudnak előállítani, ami viszont a kis gépekkel nem biztosítható. Teherautó gördül a tartály alá. Egyetlen gombnyomás és máris ömlik a kész építőanyag a kocsira. Néhány perc, s már viszik is a friss betont a város déli lakótelepének építkezésére. Máskor meg az Eger—Gyöngyös vidéki Állami Pincegazdaság készülő új pincéjéhez, az épülő AKÖV- telephez, vagy éppen az Izzó félvezető és gépgyárához. Egyelőre ennyi helyre ... Bélapátfalváról szürke cementszállító tartálykocsi érkezik, a Tömlőjét ráakasztják a siló csövére s máris megindul az ömlesztve hozott alapanyag a tárolóba. Poriás, veszteség: úgyszólván semmi. A több tonnás szállítmányt nem is érinti emberi kéz. A „gyöngyösi betongyár” segítségével nemcsak gazdaságosabb hanem lényegesen könnyebb is lett a termelés. Hatalmas silók fogadják gépkocsikon az építkezésekre az alapanyagot, ügyes gépek keverik a betont s küldik azt Hazaérkezett a Szovjetunióban járt KISZ-küldöttség Csütörtökön a késő esti órákban hazaérkezett a Szovjetunióból a KISZ központi bizottságának 13 tagú küldöttsége, amely részt vett a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója alkalmából rendezett leningrádi nemzetközi ifjúsági találkozón. Fogadásukra a Ferihegyi repülőtéren megjelent Molnár György és Vajó Péter, a KISZ központi bizottságának titkárai, s ott volt V. A Konovalov, a Szovjetunió budapesti nagykövetségének első titkára is. Méhes Lajos, a KISZ-kb első titkára, a küldöttség vezetője elmondotta az MTI munkatársának, hogy a 120 ország több mint 300 ifjúsági szervezetének küldötteit sokrétű program várta. A mi delegációnk eljutott Bratszkba, beutazta Grúziát és meglátogatta Észtországot. — Visszatérve Leningrádba — folytatta Méhes Lajos — nemzetközi tanácskozásokon vettünk részt, s előadásokat hallgattunk meg a többi közt arról, miképpen veszi ki részét a szovjet ifjúság a kommunizmus építéséből, hogyan segíti a tudományos, technikai forradalom a társadalmi haladást, milyen nagyszerű eredményeket ért el a Szovjetunió népe a gazdasági építés terén, a tudományokban, a kultúrában, az új generációk nevelésében. Az egész út egyetlen hatalmas élmény volt. Csak a közgyűlés segíthet Régóta vajúdó problémával kapcsolatban kérte segítségünket Hajdú József feldebrői olvasónk. Az elmúlt évben háztáji tehene részére 15 mázsa takarmányt igényelt a termelőszövetkezettől, de mire megkapta, addigra tehene elpusztult, így tehát nem volt más hátra — mivel közben baleset is érte és más módon is nehéz anyagi körülmények közé került —, minthogy eladja a takarmányt az egyik gazdának. A termelőszövetkezet nem helyeselte ezt, s értesítették Hajdú Józsefet, hogy fegyelmi eljárást indítanak ellene. A tárgyalás után megkapta a közgyűlés határozatát is, miszerint 600 forint kártérítést, büntetést kell fizetnie a termelőszövetkezetnek, amiért a háztáji tehén részére kiadott takarmányt eladta egyéni gazdának. Való igaz, hogy Hajdú József számára most komoly nehézséget jelent ennek az összegnek a befizetése, hiszen családi és egyéb problémái miatt egész sor külön kiadása adódott. Ám nem került volna sor erre a büntetésre, ha miután elhullt háztáji tehene, a takarmányt a közös gazdaságnak ajánlja fel megvételre. Igaz ugyan — mint ő is írja —, hogy a termelőszövetkezetnek még Magyarország villanyszámlája Látogatás az Országos Energiaelosztó Központban Van Budán, a Várban egy öreg műemléképület, ahonnan kilátás nyílik az egész országra, sőt bepillanthatunk a környező államokba is. Ahogy belépünk a kapun, lifthez vezetnek, amely lassan ereszkedni kezd velünk lefelé. Bizonyos idő után kiszállunk, s kanyargós folyosókon egy másik lifthez megyünk, amely ismét csak lefelé veszi útját. Ezután egy lépcsőn haladunk, ugyancsak a mélybe, majd egy széles folyosóra jutunk, amelyből kétoldalt ajtók nyílnak. Az egyik nyitott ajtón mintha napfény szűrődne ki. De hiába is keressük az ablakot, hiszen csaknem ötven méter mélyen vagyunk a Várhegy gyomrában. Fénycsövek „keverik ki” a természetes világítás jó utánzatát. Szavazás importárammal Meglehetősen hosszú séta után eljutunk céljához, a központi kapcsolóteremhez, amelynek egyik falát teljes egészében műszertáblák foglalják el, s középen kapcsolókkal, műszerekkel, telefonközpontokkal egybeépített diszpécserasztal mellett végzik munkájukat, azok, akik az egész ország energiaellátását irányítják. Kísérőnk Bozsik Ferenc, az Országos Energiaelosztó Központ vezetője — A televíziónézők egy alkalommal már beleshettek hozzánk — emlékeztet a „Riporter kerestetik” vetélkedőre, amelynek során a nézők lámpagyújtással szavaztak, s az eredményt a központi kapcsolóterem egyik okos műszerének segítségével állapították meg. Hogyan jutott el idáig a szombathelyi, pécsi, debreceni nézők lámpaoltogatással jelzett „szavazata”? Ha erre a kérdésre válaszolni akarunk, meg kell ismerni az országos energiarendszer irányítását. — Ez volt az a bizonyos műszer — mutatják meg a diszpécserasztalba beépített jelzőszerkezetet. Fölötte egy számlálóberendezés látható. Ez, akár csak a lakásokban működő árammérőóra, f fogyasztást mutat, mégpedig azt, hogy mennyi elektromos áram érkezik külföldről. Amikor a nagy szavazást „tartották” legalább félmillióan meggyújtották a villanyt. Az ehhez szükséges elektromos energiát külföldről kellett kérni, mégpedig annyit, amennyi már látványosan kimozdította a jelzőszerkezet mutatóját. Rövidzárlat Palkonyán A szemközti falon látható az ország elektromos hálózatának modellje. Az egyes erőműveket vonalak kötik össze. Ezek a vonalak tulajdonképpen vezetékek, amelyek összeköttetést biztosítanak az erőművek között. Ha a szegedi ünnepi játékokon kigyulladnak a szabadtéri színpad reflektorai, nem lehet tudni, hogy nyugat-ukrajnai áram, vagy éppenséggel a kelenföldi Hőerőműből érkező energia táplálja a fényforrásokat. Amikor még nem építették ki az országos rendszert, akkor egy-egy erőmű a „környező” fogyasztókat látta el árammal. S ha üzemzavar miatt leálltak a dinamók, elsötétedett minden, és amíg a hibát kijavították, nem dolgozhattak a gyárak sem. Bajba jutottak akkor is, ha a fogyasztók több áramot kértek, mint amennyit a helyi erőmű termelni tudott. Az egységes energiahálózat mindezt kiküszöböli. Minden erőmű egy közös „kasszába” dolgozik, s onnan osztják el az áramot, az ország vidékei között. Kedden például egyik pillanatról a másikra leállt a tiszapalkonyai erőmű. Zárlat keletkezett az elosztósínekben, ezért a védőberendezés automatikusan kikapcsolta az össes dinamót. Ha a Fradi vesztésre áll... — Itt ültem a műszerek előtt — emlékezik az ügyeletes diszpécser, s azonnal észrevettem, hogy az importáram mennyisége hirtelen megnőtt Nagy erőműnek kell ehhez leállni, gondoltam, s végignézve az egyes erőművek műszere nyomban kiderült, hol történt a hiba. Azt mondtuk, hogy innen kilátás nyílik az egész országra. A kapcsolóterem a föld alatt van ugyan, mégis tudni lehet, ha a szabadban hirtelen beborul az idő. A műszerek jelzik, hogy megnőtt a fogyasztás, mivel egyik percről a másikra sok helyen felgyújtják a villanyt. Péntek este hatvan megawattal kevesebb a fogyasztás, mint átlagosan. Szünetel a tévéadás, az egymillió tévékészülék tehát nem igényel áramot. Ha a Fradi vesztésre áll, s kap egy újabb gólt, szinte látni innen, ahogy dühös kezek kikapcsolják a készüléket. Nemzetközi energiabank A fogyasztás grafikonjaiból azt is meg lehet állapítani, mikor kel az ország. Legtöbben reggel hat és hét óra között indulnak munkába, s kezdik a termelést a gyárak. Magyarországon egy nyári nap villanyszámláján pedig ez a mennyiség olvasható: 38 millió 287 ezer 224 kilowattóra. Ebből az import csaknem ötmillió kilowattóra. Összehasonlításul: egy család napi fogyasztása ilyenkor nyáron, négy-öt kilowattóra. Benedek B. István Gabonatárolás — nehézségekkel Lassan vége az aratásnak, de még mindig sűrű sorokban érkeznek a malmokba a gabonával megtöltött pótkocsik, teherautók. Hozzák a termést, ami az idén a legtöbb termelőszövetkezetben jobban sikerült, mint a szövetkezeti gazdák és a felvásárlók várták. Jobban sikerült, s így természetesen több termény indul útnak a malmokba, örvendetes ez, de az örömbe mégis vegyül egy kis üröm is. Hogy miért? Kevés a tárolótér A gyöngyösi malomban Szalai Árpád igazgatóval beszélgetünk. Elmondja, hogy a legnagyobb gondot a tárolás okozza. Mintegy 130 vagon gabonát szabadtéren kell tárolniuk, mert máshol nincs hely. Egyetlen szerencse, hogy az elmúlt hetekben napsütéses, meleg idő volt, s ez könnyítette a munkájukat. Kedvező volt az is, hogy a gabona nedvességtartalma kicsi s így nem kellett annyira szigorúan betartani a tárolási szabályokat. Arra a kérdésre, hogy esősebb idő esetén mit csináltak volna, tanácstalanul tárja szét karját. — Régebben szóba került, hogy fedett gabonatárolót kap ! Gyöngyös — mondja—, de az elképzelés csak terv maradt. Pedig a környék termelőszövetkezetei mind ide szállítják a termést. A tárolás persze nemcsak Gyöngyösön nehéz, hanem jó formán mindenhol a megyéiben. Az idén mintegy ötszáz vagon gabona elhelyezése okoz gondot. Épül ugyan a hevesi tároló, de a szakemberek szerint, mire elkészül, újra hozzá lehetne fogni egy hasonló nagyságú gabonasiló építéséhez. S a gondot fokozta még az is, , hogy a felvásárló vállalat még az ideiglenes tárolóhelyekről sem gondoskodott kellően, mert a termés több lett a vártnál. Sokat kall várni A másik gond természetszerűleg adódik az elsőből, a tárolók hiánya miatt a közös gazdaságoknak sokat kellett várni az átvételnél. A termelőszövetkezetek panaszkodtak, hogy három, négy, sőt öt órát is várni kellett, amíg átvették tőlük a termést a malmokban. Látszólag nem olyan nagy idő ez, de a közös gazdaságok nagyon megérezték és megérzik ezt az időkiesést, hiszen az aratás idején minden óra sokat számít. Különösen akkor, ha kevés a szállító jármű. A másik tény pedig az, hogy a várakozást mindenki megpróbálja lerövidíteni valamilyen úton. Néha kéréssel, néha csúnyább szavakkal. S ha valaki ilyenkor előnyt szerez, annak nyilván a többiek isszák meg a levét. Sokan gondolhatják, hogy miért kell ezeket a dolgokat szóba hozni, hiszen a csúcsszezon már elmúlt, s most már egyre könnyebb és folyamatosabb a gabonaátvétel. Gondolni kell a jövőre Ez igaz, de a jövőre nézve mégsem lehet haszontalan az idei tapasztalatok összegezése. Hiszen nyilvánvaló, hogy a termelőszövetkezetek az elkövetkezendő években is arra törekszenek, hogy növeljék termésátlagaikat. Serkentően hat az is, hogy emelkedett a gabonafélék felvásárlási ára, s a szövetkezetek egyre szívesebben foglalkoznak a kalászosok termelésével. S ha több lesz a termés, hogyan lehet elhelyezni, ha már most nagy gondot okoz a tárolás. Az is figyelmeztető, hogy a termést nem lehet előre pontosan meghatározni, mint ezt az idei év is bizonyította. Éppen ezért már a tervezésnél rugalmasabb munkára van szükség. Nyilván, hogy ezeknek a gondoknak a megoldása nemcsak akarat kérdése, de pénzé is. A jobb felkészülés és a megfelelőbb szervezés azonban már időlegesen is segíthet. Érdemes azonban már most gondolkozni az újabb beruházásokról is, hiszen megköveteli ezt a fejlődés. Már csak azért is, mert komoly értékekről, a kenyérről van szó. Kaposi Levente. Két patától... az 1966-os évi takarmányból is van négy kazalnyi és a közös jószágállomány ellátása biztosítva van, de gondot okoz a háztáji tehenek takarmányellátása. Amint a termelőszövetkezet vezetői elmondották, azt várták volna, hogy miután Hajdú József nem tud újabb tehenet vásárolni, felkínálja a takarmányt a közösségnek. Ennek rögtön gazdája lett volna azok közül, akiknek van háztáji tehenük, de az idén nem tudtak elegendő takarmányt biztosítani etetésükhöz. Hajdú József tehát megszegte azt a megállapodást, hogy a közösből kapott takarmányt a háztáji jószág etetésére használja fel, hiszen azt eladta. Hivatkozik arra, hogy azóta is becsületesen dolgozik és nem került máskor összeütközésbe sem az alapszabállyal, sem a törvényekkel. A megoldás útja tehát ebből indulhat ki rmivel a közgyűlés döntött a büntetés mértékéről, a közgyűlés bírálhatja felül, hogy Hajdú József szociális körülményei és szorgalmas munkája nyomán érdemes-e arra, hogy ezt a büntetést eltöröljék. Ezért kell tehát a közgyűléshez fordulnia. K. E.rNWÜSW 3 Baráti társaságban voltunk. Szidtuk a fiatalokat, nem tisztelnek senkit, csak magukkal törődnek, jó módjukban még a vendéglő falát sem kímélik, házibulikat tartanak... Minden porcikájukat átvizsgáltuk nagyítóval és miután levontuk a végkövetkeztetést: ilyenek a mai fiatalok , borozgatni kezdtünk. A hangulat egyre magasabbra hágott. Elfeledkeztünk mindenről. — Gyertek hozzánkt — szólt valaki. , Elindultunk. Útközben magyarázták: — Nincs itthon a Kovács felesége. Külföldön van. Ilyenkor mindig jó muri kínálkozik a Kovácséknál. — öregem, ilyet nem láttál. Még biciklizünk is a lakásban. — Micsoda? — Kisbiciklizre. Legutóbb szónokversenyt is tartottunk. — Szónokversenyt? — De még milyen sikereset. A szomszédok azt mondták másnap: szerintük nem Kovács hanem Barinkat volt a győztes. Az utcán egy régi slágert énekeltünk: „Nem adlak másnak...’? Barinkat lépett mellénk. — Csuda jó pofa ám a Kovács. A múltkor azt javasolta, hogy alakítsunk zenekart. Nincs hangszer — mondtuk mi. „Sebaj” — mondta ő. Összeszedtük az edényeket. Nekem egy nagy alumínium fazék jutott, a Kovács két födöt vert össze, én meg a fazék fenekét ütögettem a főzőkanállal, így vonultunk le az udvarra. Mindenki felébredt. Az emeleten lakó tanár az öklét rázta. Nevetett. — És amikor mindenki visszafeküdt, mi nekigyürkőztünk és elhordtuk a ház elől a Kuka-edényeket. A harmadik bérház sarkán raktuk le szép porban. Megérkeztünk. Éjfél körül elkezdődött a magyarnóta-vetélkedő és hajnali négyig tartott. Nagyon fárasztó volt. Kovács nyerte. Igazságtalanul. Fél hatkor szedelőzködtünk és hazaindultunk. Az utca néptelen volt. Csak két fiatallal találkoztunk. Munkába mentek. Dehogy mentek, slattyogtak, ahogy ők mondanák, mert a mai fiatalok még magyarul se tudnak beszélni. Szalai János 1967. augusztus 6., szombat