Népújság, 1967. szeptember (18. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-07 / 211. szám
Az első magyar—szovjet koprodukciós film Forgatás a Volga mellett és Budapesten Beszélgetés Jancsó Miklós rendezővel Még néhány nap és befejeződnek az év egyik legjelentősebb magyar filmje, a Csillagosok, katonák... munkálatai. Már az előzményekből is következtetni lehetett, hogy nem mindennapi feladatra vállalkozott Jancsó Miklós, a rendező. A téma ugyanis a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának ünnepi programjaként készül Ez a film az első magyarszovjet koprodukció. Elkészítésére a két ország művészei, szakemberei közösen vállalkoztak. Közös munka az irodalmi alapanyag is. Hárman vettek részt a forgatókönyv elkészítésében: Jancsó Miklós, Hernádi Gyula és G. M. Divani együtt írták. __ Mi a Csillagosok, katonák... témája? — érdeklődtünk a rendezőtől. — Nincs összefüggő története — mondta Jancsó Miklós. — Nincs klasszikus értelemben vett „sztorija”... így határoznám meg a műfaját: eseménysorozat 1918-ból, tehát abból az esztendőből, amikor az intervenció megerősödött. A film azokról a magyar hadifoglyokról szól, akik önként a forradalom mellé álltak. Harcolnak az igaz ügyért és egy kivétellel valamennyien meghalnak... Más és más módon. A forradalomért adják életüket, s ennél többet senki nem adhat. E nagy események hősei éppen olyan hétköznapi, húsból-vérből való emberek voltak, mint akiket majd a mostani filmben láthat a közönség... A bátorság, az önfeláldozás nem póz kérdése. Igyekszünk érzékeltetni, milyen körülmények játszanak közre, amikor ezek az emberek vállalják sorsukat. Hol játszódik a film? — Sok ezer kilométert utaztunk a Szovjetunióban, amíg megtaláltuk az elképzelésünknek megfelelő helyet. A Jaroszlavltól 80 kilométerre levő Kosztroma városára esett a választásunk. Ennél a Volgaparti településnél minden együtt volt: kanyargó folyó, fenyveserdő, néhány olyan ház, amely az ötven esztendő előtti hangulatot kelti és építészetileg különösen értékes kolostor. — Meddig forgattak Kosztromában? — Két hónapig. Aránylag kis magyar forgatócsoporttal, mert odakint sokan működtek közre. A külső felvételek helyszínére velünk jött Somló Tamás operatőr és négy magyar színész. Molnár Tibor, Kozák András, Madaras József és Juhász Jácint játszik jelentős szerepet a filmben. — Kik a szovjet szereplők? — Mihail Kazakov, Bold Bejsendliev, Szergej Nyikonyenko, Lena Kozelkova és Tatjana Konyjukova. Lengyel színésznő is szerepel: Krystyna Mikolajewska nevére és alakítására a Fáraó című nagyszabású produkcióból nyilván emlékszik a magyar közönség. Külön meg kell említenem a harci jelenetekben szereplő csaknem ezer szovjet katonát, akik áldozatkészen vállalták a legnagyobb fizikai erőfeszítést kívánó feladatokat is. Parancsnokuk egyébként M. S. Sumilov volt, aki arról nevezetes, hogy előtte tette le a fegyvert és adta meg magát Sztálingrádnál Paulus tábornagy, a bekerített hatodik német hadsereg parancsnoka. A katonákon kívül még szerepelt a felvételeknél egy lovas artistacsoport. Tagjai sok nehéz és nagy vakmerőséget kívánó jelenetet játszottak el. — Itthon milyen felvételek készültek? — Budapesten mindössze két napig forgattunk. A zuglói műteremben felépítettük a kosztromai kolostor belsejének díszleteit. Külföldi színészek is szerepeltek ezekben a jelenetekben. A két műtermi felvételi nappal a forgatás véget ért. Ezután következik az utószinkron, vagyis újra hangszalagra rögzítjük szereplőinknek azokat a mondatait, amelyek esetleg nem egészen érthetők. A külső felvételek izgalmában ilyesmi időnként előfordul. — Mikor lesz készen a film? — Szeptember elején. Az 50. évforduló megünneplésének napjaiban sor kerülhet a film bemutatására. (M. K rbena Kozelkova, Jancsó Miklós és Krystyna Mikolajewska a budapesti műteremben. (MTI Fotó : Friedmann Endre felvétele.) Magyar könyvek külföldön Újabb magyar könyvek küldi megjelenései öregbítik s kultúránk hírét a világ^Köpeczi Béla A Rákóczi-szabadságharc és Franciaország című műve a hágai Martinus fjÉjhoff-kiadó gondozásában, a Magyarország története (Unger Szabolcs szerkesztésében) pedig Bulgáriában lát napvilágot. Lukács—Tarján Vidám matematika és Matematikai játékok című munkája angol nyelvű változatban jelenik meg Londonban, a Souvenir Fressnél. Francia kiadás előtt áll — a párizsi Office Central de Librairies-nél — a Matematikai logika kezdőknek, dr. Varga Tamás könyve. (MTI) 40167, szeptember 7., csütörtök Érettségi 4" esztergapad Mi lett velük? Az osztály portréja röviden a következő: a 33 fiatalember 1966-ban érettségizett az egri Dobó István Gimnáziumban, szakközépiskolai osztályban. 19-en a szakmájukban, tehát mint esztergályosok helyezkedtek el, 11 továbbtanult műszaki egyetemen, vagy felsőfokú technikumban, hárman nem a szakmában dolgoznak. Persze, az elmúlt egy év alatt több változás történt: néhányan katonai szolgálatot teljesítenek. Egy előrevetett megjegyzés: ez az osztály, az esztergályos szakközépiskolások, nemhiába tanulták a szakmát, mert több mint 90 százalékuk a szakmájában dolgozik, vagy műszaki felsőfokú intézményben hasznosítja gyakorlati ismereteit. A 33-ból íme négy monológ: Most már tudatosan Kaszás Tibor, a Vörös Csillag Traktorgyár egri gyáregységének esztergályosa: • Annak idején azért mentem szakközépiskolába, mert nem szerettem sokat tanulni. Úgy gondoltam, itt majd kevesebbet kell. De tévedtem. A 4+2-es oktatásnál a gimnáziumi érettségi mellett még egy szakmát is elsajátítani bizony többletmunka volt. Viszont megérte. Ha még egyszer választanom kellene, ugyanígy csinálnám, de most már tudatosan. Könnyen elhelyezkedtem. A gyárat már ismertem, hiszen itt tanultuk ki a szakmát. Ismerősként fogadtak. Nagyon jól érzem magam, barátságos légkör vesz körül. A munkát szeretem, csúcsesztergán dolgozom. A—28-as traktorokhoz készítünk sebességváltó alkatrészeket. Az első két hónap után száz százalékot teljesítek állandóan. 1600 forintot keresek. Kétszer kaptam prémiumot is és kétszer 30—30 fillér órabéremelést. Most hatforintos órabérem van. Nem érzem magam hátrányban azokkal a fiatalokkal szemben, akik MTH-ban tanultak. Sőt, úgy gondolom, hogy sok tekintetben, előnyben is vagyunk, főleg az összetettebb, a bonyolultabb munkáknál. Más gépekhez is megtanultunk érteni, maróhoz, fúrógéphez, köszörűhöz. ★ Még egy megjegyzés a monológok között: az osztály volt tanulói közül Kelemen László a volt Lakatosárugyárban marógépen dolgozik, Pribula László, az istenmezeji bánya tmk-műhelyében, Várkonyi István a faipari vállalatnál faesztergán. Szellemi szakmunkások Hegedűs Péter, a Finomszerelvénygyár esztergályosa: — Először egy kicsit féltem a gyártól, de ez teljesen felesleges volt. Az öregebb szakmunkások szívesen segítették, sőt, most már, hogy belejöttem, néhány dologban, főleg az új gépeknél az én tanácsomat is kikérik. Jó munkákat kapunk, úgynevezett hatodikhetedik kategóriás munkákat, tehát megbecsülnek bennünket. A munkám kielégít. Sokan érdeklődnek, hogy ízlik a fizikai munka? Hát én azt mondom, hogy a fizikai munka nem teljesen ez. Az más. Itt a gépek végzik a fizikai munkát, a mi szellemi irányításunkkal. S egyre inkább így lesz a technika fejlődésével. S egyre inkább magasabban képzett „szellemi” szakmunkásokra lesz szükség. Hogy miért jó, hogy érettségim is van? Hát ezért, amit az előbb elmondtam. Ha feladnak valamilyen bonyolultabb műszála témát, jobban hozzá tudok szólni, mint az, aki kevesebb matematikát és fizikát tanult.★ Egy kis megszakítás: hárman eltávolodtak a szakmától. Egyikük katonatiszt lesz, a másik kettő íróasztalnál dolgozik jelenleg. Persze, hozzá kell tenni, hogy gyengébb fizikai képesség vagy betegség miatt nem voltak alkalmasak esztergályos munkára. íróasztalnál kisebb a pénz Bartók László táppénzes előadó az SZTK megyei központjában. — Nem tudom pontosan, de néha jó lenne, ha esztergapad mellett dolgoznék. Persze, főleg akkor gondolok erre, amikor a délelőtti műszak reggel hattól délután kettőig tart, s az egész délután szabad. Én fél ötig dolgozom. És társaim többet is keresnek, én csupán 1300-at kapok. A körülményekhez képest elégedett vagyok, csak hát az íróasztalnál egyelőre még bele kell jönnöm a munkába. Itt is tovább kell tanulnom. ★ Újabb közbeszólás: az osztály 11 továbbtanuló tagja közül hárman műszaki egyetemen, nyolcan felsőfokú gépipari technikumban. Budapesten, Miskolcon, Zsámbékon, Kecskeméten tanulnak tovább. Otthonosan a gépek között Juhász Lajos, a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem most már másodéves gépészmérnök hallgatója. — Kitűnően érettségiztem. Jól sikerült a felvételi vizsgám. De az egyetemen csak hármas lettem, dehát ez nem gyerekjáték. Matematikából és fizikából kevesebbet adott a szakközépiskola, viszont ezt lehet pótolni. De eljön az én időm is, amikor a gépgyártás technológiájából eljutunk oda, amihez én már sokkal jobban értek, mivel esztergályos szakmunkás vagyok. Akik gimnáziumot végeztek, azok ehhez nem konyhainak semmit. Nem bántam meg, hogy szakközépiskolát végeztem, mert mindig arra gondoltam hogy ha nem vesznek fel az egyetemre, van szakmám. Persze, ha biztosan tudom, hogy felvesznek, akkor talán gimnáziumba mentem volna. Bárki tudja, hogy igazam lett volna-e, hiszen az egyhónapos gyakorlati munkánk során sokkal otthonosabban mozogtam a gyárban a gépek között, mint egyetemista társaim. Berkovits György 10. — És arra is választ kérünk — szólt közbe Tekedy, a főkönyvelő —, hogyan lehet, hogy az elmúlt két nap alatt a szomszédok s az arra járók is többször látták: aki-Három felszállt a maga udvaráról és csak hosszú órák múlva tért vissza? Sovák hallgatott. — Majd felelek én! — csattant fel Suberle. — Sovák kartárs magánmunkákat vállalt, fusizott a Zi-Hárommal! Ismerjük, a „mellékes” az istene! Maszekolt, amíg mi kapkodtuk a fejünket, mint a bolondok! Szégyen és gyalázat! Abonyi erélyesen kopogott a ceruzájával az asztallapon. — Tartózkodjunk az erős kifejezésektől! — Suberle kartárs igazat mondott — szólalt meg ekkor Sovák. — Maszekoltam. Fusiztam a Bögrével. Ha megengedik, felolvasnék néhány újsághírt. Nem tart sokáig, kis hírek. A vezetőségi tagok csodálkozva néztek a gépkocsielőadóra, aztán egymásra. Megbolondult ez az ember?! Felolvasást akar itt most tartani?! Közben Sovák összegyűrt újságlapokat halászott elő a zsebeiből, kisimította őket, néhányat külön kiválasztott. — Ezek tegnapiak. Lássuk csak: Esti Újság: „Vulkánveszély Kenyában. A Rudolf tó partján lévő, 630 méter magas Teleki-vulkán környékén rendkívüli heves rezgéseket jeleztek a műszerek a mélyebbb földrétegekben. Hasonló jelenségek előzték meg annak idején a Krakatoa vulkán kitörését Indonéziában, amikor is a sziget nagy része valósággal felrobbant és a tíz emelet magas szökőár a környező szigeteken több mint harmincezer ember halálát okozta. A kenyai hatóságok azonnal hozzáláttak a szomszédos falvak lakosságának kitelepítéséhez, a helyzet kritikus.” Déli Kurír: „Leontina. A Leontina-hurrikán, amelynek szélerőssége a centrum közelében eléri a Beaufort-skála tizenkettedik fokát, a Nagy-Antillák felé tart. Kuba lakosságát rövid időn belül már másodszor fenyegeti ez a szörnyű természeti csapás.” Ugyanitt: „Hajókatasztrófa. A Norvég-tengeren, Jofotentől északra, jéghegyek közé szorult a Trondheim nevű halászhajó, huszonnégy főnyi legénységével. Megmentésükre a viharos időjárás és a rossz látási viszonyok miatt alig van remény.” Kész. Csend támadt a teremben. — Nem értem — mondta kis szünet után Abonyi. —, miért olvasta fel nekünk ezeket a tragikus eseményeket? — Tévedés, elnök kartárs, ezek nem tragikus események. Ha a ma délutáni lapok esetleg ismét foglalkoznak velük, arról írnak majd, hogy a Rudolf-tó partján megszűntek a rezgések, a Leontina váratlanul irányt változtatott, lakatlan partok felé tart, a halászhajó pedig kiszabadult a jéghegyek közül. — Honnan tudja ezt előre? — Fél órával ezelőtt jelentette az utolsó hírt a Zi-Három. — Csak nem azt akarja mondani, hogy talán a Zi-Három...? — De. Pontosan. Az elmúlt két nap alatt olyan szolgáltatásokat nyújtott a lakosságnak a Föld legkülönböző pontjain, mint amilyenekről ez a három kis hír is szólt. Többek között eloltott egy erdőtüzet Szibériában, lavinaveszélyt hárított el az Osztrák-Alpokban és egyéb katasztrófákat akadályozott meg. Gőzöm sincs, hogyan, de megcsinálta. Mindent megcsinált! Fantasztikus gyorsan. Csak a Teleki-vulkánnál és a Leontina-hurrikánnál időzött több óra hosszat. Biztos vagyok benne, hogy azokat a munkákat is, amelyeket, Suberle kartárs sorolt fel az imént, szintén könnyen elvégezhetné, ha— — Ha?! — Maga kőműves volt azelőtt. Abonyi kartárs, a régi szakik szerint prima munkás. Ha egy lakásban megrepedt a mennyezeti födém, beomlással fenyegetett, maga előbb a vakolatot hozta rendbe, az előszobában hóskért simított, vagy pedig a mennyezetet dúcolta alá? Ha fontossági sorrendet állítunk fel, nem az elsüllyedt wolfram-szállítmány lesz az első helyen, még a Szahara termővé tétele sem. Akik ezt az űrhajót ideküldték, más problémák megoldásához adták volna meg a vezérjelet, olyanokhoz, amelyek az emberiség legnagyobb bajait orvosolják. Ebből a szempontból azt a kétnapos munkát, amit a Bögrével végeztünk, jónak és szükségesnek tartom ugyan, de még ez sem elég. Sovák szavai után feszült csend támadt a szobában. — Ezek szerint — kérdezte kis idő múltán, fanyar mosollyal Suberle — te fusiban meg akarod váltani a világot? Sovák ráemelte pillantását — Mindenesetre megpróbálom. Ha megpukkadsz, akkor is! (Folytatjuk)