Népújság, 1967. szeptember (18. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-17 / 220. szám

Amer marsall halála v‘lem^n^kban A volt egyiptomi alelnök megmérgezte magát KAIRÓ (MTI): Hírügynökségi jelentések szerint az Egyesült Arab Köztársaságban megdöbbenést keltett Amer marsall, volt egyiptomi alelnök halálhíre. Az egyiptomi lapok szombaton a szokásos vörös helyett fekete címbetűkkel jelentek meg és valamennyi közli Amer marsall gyászkeretes fényképét. Az AFP szerint az egész egyiptomi fővárosban nyugalom uralkodik. Csupán a város központjában történt egy kisebb incidens, ahol mintegy kétszáz főnyi tömeg gyűlt össze, tüntetve az Amer vezette meghiúsított államcsínykísérlet ellen. A legújabb jelentések arról számolnak be, hogy Amer marsall halála előtt már három ízben kísérelt meg öngyilkosságot A félhivatalosnak számító Al Ahram című kairói ap a következőkben rekonstruálja Amer marsall halálának körülményeit. Amer marsall már június 3-án, az izraeli válság kirobbanása után néhány nappal, kísérletet tett arra, hogy önkezével véget vessen életének. Nasszer elnök erről értesülve azonnal a marsall rezidenciájára sietett és az egész éjszakát mellette töltötte. Amer marsallt a meghiúsított államcsínykísérletet követően a hónap elején helyezték lázi őrizetbe. Szerdán lakóhelyén Favzi tábornok, az egyiptomi haderők új parancsnoka és Riad tábornok, vezérkari főnök kereste fel, idézést hozva magukkal, amely felszólítja Amer marsallt, hogy a meghiúsított államcsínykísérlettel kapcsolatban kihallgatáson jelenjék meg. Az Al Ahram szerint a két tábornok Amer marsallt feldúlt állapotban találta. Az idézés átvétele után a fürdőszobájába sietett, ahonnan néhány perc múlva tért vissza Rövid idő múlva arckifejezése megváltozott és látogatóinak a következőket mondotta: „Megmérgeztem magam, hogy véget vessek mindennek.” Rövid rábeszélés után beleegyezett, hogy orvosi kezelés alá vesse magát. Mihelyt állapota valamelyest jobbra fordult, a marsallt egy Kairó környéki villába szállították. A villában találták meg csütörtökön este önkívületi állapotban. Röviddel ezt követően meghalt. Az Al Ahram azt is közli, hogy Amer több méregtablettát, valószínűleg cianidot hordott magánál. Hírügynökségi jelentések arról adnak hírt, hogy Amer marsallt szülővárosában, a felső-egyiptomi Isztal városában temették el. A temetésen jelen volt Anvar Szadat, az egyiptomi nemzetgyűlés elnöke is. Fellángoltak a harcok a Mekong-deltavidéken Három amerikai zászlóalj „bekerítő» hadműeletet” indított SAIGON (MTI). A dél-vietnami hadszíntér legjelentősebb eseményére a Mekong deltavidékén került sor, ahol pénteken reggel három amerikai zászlóalj indított „bekerítő hadműveletet” a feltételezésük szerint e térségben található partizánalakulat felszámolására. A csata szombat hajnalban újult erővel lángolt fel, amikor a szabadságharcosok ágyútüzet zúdítottak az amerikai egységekre. A VDK elleni légi háborúban az amerikai légierő Phantom-típusú vadászbombázói a Hanoitól 22 kilométerre északkeletre fekvő Dong Than vasúti rendezőpályaudvarára szórták le bombáikat. További célpontjaik a VDK fővárosától 32, illetve 52 kilométerre északra fekvő vasúti hidak, valamint a Thai Nguyen rendezőpályaudvar és olajraktár volt. A Tonkini-öbölben állomásozó anyahajóról felszálló gépek az ország déli területeire összpontosították támadásaikat és partvédelmi ütegekre és kisebb hajókra mértek csapást. B—52-es nehézbombázók a demilitarizált övezeten belül, illetve attól közvetlenül északra intéztek támadást. Állításaik szerint találat ért több tüzérségi állást. Az AP hírügynökség saigoni lapokra hivatkozva jelentette, hogy Da Nangban, Dél- Vietnam második legnagyobb városában rendkívüli állapotot hirdettek ki a buddhista vezetők agitációja miatt. A jelentés szerint szögesdróttal kerítették be a kormányhivatalókat és megtiltották a 18—145 év közötti férfiaknak, hogy elhagyják a várost. Mint korábban már jelentettük, a buddhista vezetők tiltakozó kampányt indítottak a délvietnami kormány által aláírt új buddhista charta miatt. Később ugyancsak az amerikai távirati iroda, megbízható kormányforrásokra hivatkozva, cáfolta ezeket a jelentéseket. Troung Dinh Dzu saigoni ügyvéd fia bejelentette, hogy Robert Kennedy szenátorhoz, illetve Fulbright szenátorhoz fordul és közbenjárásukat kéri, hogy semmisítsék meg az édesapja ellen hozott ítéletet. Mint pénteken már jelentettük, egy saigoni bíróság a délvietnami választások második helyezettjét különböző vádak alapján kilenchónapi börtönbüntetésre ítélte. A politikus fia kijelentette, hogy az apja ellen felhozott összes vád hamis. A dél-vietnami katonai junta nyugállományba helyezett négy tábornokot és menesztette egy tartomány katonai vezetőjét annak a tisztogatásnak a keretében, amellyel a választások előtt elhangzott ígéreteknek megfelelően, határozottabban kívánnak fellépni a rendkívüli mértékben elharapódzott korrupció ellen. 2 yiwífi* Utói szept. 17., vasárnap TORONTO: Giuseppe Saragat. olasz köztársasági elnök Torontóban bejelentette, hogy jövő évben eleget tesz a Szovjetunióból érkezett meghívásnak. Az elnököt Fanfari külügyminiszter is elkíséri Moszkvába. A látogatás időpontját nem közölte. WASHINGTON: Dobrinyin, a Szovjetunió washingtoni nagykövete, aki szabadságáról a napokban érkezett vissza az Egyesült Államokba, háromórás megbeszélést folytatott Dean Rilsk, amerikai külügyminiszterrel. Megvitatták az ENSZ-közgyűlésre váró feladatokat, a közelkeleti helyzetet, az atomstopegyezmény problémáját és szóba került Rusk és Gromiko találkozása a közgyűlés alkalmával. SAN SEBASTIAN: A spanyol minisztertanács Franco elnökletével ülést tartott. A miniszterek meghallgatták Castiella, külügyminiszter beszámolóját a gibraltári kérdésről. Spanyol kormánykörökben hangsúlyozzák, noha a minisztertanács Gibraltárral kapcsolatban semmiféle új intézkedést nem irányzott elő, a kormány e kérdésben továbbra is határozott politikát kíván folytatni. A határ teljes lezárását tervezik. A spanyol minisztertanács másrészt úgy döntött, hogy október 30-ra Madridban egybehívják az úgynevezett Spanyol Guinea-i alkotmányozó értekezletet. Spanyol Guinea Fernando Pót, Rio Murát és néhány apró szigetet foglal magában. HELSINKI: Helsinkiben Urho Kekkonen, finn köztársasági elnök jelenlétében ünnepélyes külsőségek között megnyílt a „Navigare 67” elnevezésű nemzetközi hajózási kiállítás. Magyarországot a NIKEX nehézipari külkereskedelmi vállalat képviseli s a Magyar Hajó- és Darugyár korszerű gyártmányait, tengerjáró és folyami hajóit, úszó és portáldaruit mutatja be modellekben és filmeken. A megnyitó ünnepség után Urho Kekkonen, finn köztársaági elnök megtekintette a NIKEX kiállítását és megelégedéssel nyilatkozott a látottakról. HAVANNA: Havannában szovjet-kubai megegyezést írtak alá az atomenergia békés célú felhasználásában való együttműködésről. EGYRE ÖSSZÉBB ZÁRUL Johnson harapófogója, amelynek egyik ága Washington vietnami háborújának fokozódó kudarca, a márik ága pedig az egyre közelgő amerikai elnökválasztás. S mint korábban is, Johnson ebből a harapófogóból Észak-Vietnam terrorbombázásának erősítésével vél kimenekülni. Vasárnap Hamphonsnak, a VDK legnagyobb kikötővárosának lakónegyedeit és gazdasági létesítményeit bombázta az amerikai légierő, s a héten a különböző washingtoni politikai centrumok mosakodása mögül kibontakozott a kép: az Egyesült Államok elhatározta a légi háború újabb eszkalációját, Észak-Vietnam kikötőinek támadását. Washington már augusztus eleje óta gyors ütemben fokozta a VDK elleni légi háborút, egyre szaporította — a vezérkari főnökök kívánságának megfelelően — a bombázási célpontok listáját. S a vitából, amely augusztus óta tartott a „héják” és a „galambok” között, ismét csak a „héják” kerültek ki győztesen. Még augusztus végén a szenátus „héja-beállítottságú” katonai készenléti bizottsága előtt McNamara hadügyminiszter, mint ésszerűtlent, elutasította a három fő vietnami kikötő blokádját, kétségesnek mondotta egy ilyen hadművelet hatékonyságát és figyelmeztetett a nemzetközi kockázatokra. Szeptember 1- én, sajtóértekezletén Johnson azt a látszatot keltette, hogy a hadügyminiszterrel ért egyet. A héten viszont, bármennyire próbálta is a Fehér Ház menteni az „odadobott” hadügyminiszter presztízsét, nyilvánvalóvá vált, hogy McNamara kijelentései ellenére újabb eszkaláció megy végbe Vietnamban. Ezek a támadások, amelyek célja megfojtani a kikötőket, elválasztani őket az ország belterületétől, a megfigyelők szerint egy még szélesebb légi offenzíva előjátékát jelenthetik. JELLEMZŐ MÓDON az újabb eszkaláció megint csak nem elégíti ki a szélsőséges köröket, hiszen az elnöki posztra áhítozó és Goldwater nyomdokaiba lépett Reagan kaliforniai kormányzó sietett „még totálisabb” légiháború követelésével rálicitálni Johnsonra. Másfelől viszont a józanabb köröket képviselő New York Times a „szavahihetőségi szakadék” mélyüléséről ír, a konzervatív londoni Times pedig két hét alatt negyedik vezércikkében követelte a bombázások abbahagyását, és utalt az egyre növekvő kockázatokra. Hozzátartozik a képhez az is, hogy a Johnsonkormányzat a jövő héten meginduló ENSZ-közgyűlésben újabb „békeoffenzíva” eljátszására készül. A hét elején Pham Van Dong, a VDK miniszterelnöke egy amerikai televíziós társaságnak adott nyilatkozatában azonban hangsúlyozta: a bombázások feltétel nélküli megszüntetése az egyetlen út a tárgyalások felé. A kinshasai afrikai csúcsértekezlet olyan időpontban ült össze, amikor a felszabadulási hullám csúcspontján túljutott Afrika az elmúlt egy-két évben éppenséggel afféle hullámvölgybe került. Megnyilvánult ez a fokozódó gazdasági problémákban, a nyugati inspirációjú katonai puccsokban, s az egyes afrikai államok meddő egymás közötti viszályaiban. Holott különösen a rhodesiai és dél-afrikai fajvédő fehérek akciói és ezzel szemben a mindkét országban új lendületet kapott, de támogatást váró partizánmozgalom sürgetően követeli a független Afrika magára találását. Az Afrikai Egységszervezet pedig lényegében továbbra is tükrözi azokat az ellentéteket, amelyek már megszületésekor jellemezték, radikális előrelépést tehát aligha lehetett elvárni tőle. A kinshasai csúcstalálkozón hozott határozatokat elsősorban a kialakult helyzet és nem a korábban táplált — sajnos sokszor megalapozatlan — remények szemszögéből kell vizsgálni. S ekként fontosnak minősíthetjük azokat a határozatokat, amelyek a portugál gyarmatokon harcoló függetlenségi mozgalmak egységére szólítanak fel, vagy azt a közvetítési kísérletet, amely a nigériai polgárháború megoldását szorgalmazza. Lényeges a felszabadító mozgalmak céljait szolgáló rendkívüli alap összegének felemelése, jóllehet a rhodesiai fehér rezsimmel szemben hozott határozat semmiképpen sem nevezhető cselekvőnek. A kinshasai csúcstalálkozó lényeges eredménye, hogy — erős vita után ueván — az afrikai államok rokonszenvüket nyilvánították az FAK iránt és követelték, hogy az izraeli fegyveres erők vonuljanak ki Egyiptom területéről. AZ EAK IRÁNTI ROKONSZENV megnyilvánulása a kinshasai csúcstalálkozón fontos része annak a diplomáciai offenzívának, amelyet az arab államok indítottak a hétfőn megnyíló rendkívüli, s másnap azt követő rendes ENSZ- közgyűlési időszak előtt. Mint ismeretes, a khartumi csúcsértekezleten az arab államok a közel-keleti válságpolitika megoldása mellett döntöttek. Látható, hogy az arab államok megfelelő következtetéseket vontak le a rendkívüli közgyűlés nyári vitáiból és ezért igyekeznek kiszélesíteni az igazságos ügyüket támogató országok körét, s egyengetni a megfelelő rendezés útját. A héten Belgrádban és Moszkvában járt az EAK külügyminisztere, Johnsonnal lépett diplomáciai érintkezésbe Fejszal szaúd-arábiai király, Nasszer külpolitikai tanácsosa Indiába és Pakisztánba látogat, s a kairói Al Ahram sejtetni engedte, hogy „jelentős szinten” ismét érintkezésbe mennek De Gaulle francia elnökkel. A francia elnök e héten fejezte be lengyelországi hivatalos látogatását, amely második szocialista országbeli útja volt. Ami a lengyel—francia közvetlen kapcsolatokat illeti, a látogatást egyértelműen nagy előrelépésnek tekintjük. De Gaulle varsói tárgyalásai az európai államok külpolitikai tárgyalásainak láncolatában a realista szemlélet és magatartás jelentőségét húzták alá. Különösen lérveeeset De Gaulle-nak az Odera—Neisse határ sérthetetlenségéről Varsóban és a nyugati — vagyis Bonn által „igényelt” — lengyel vajdaságokban tett kijelentései. Ezek a kijelentések viszont nagy elégedetlenséget váltottak ki Nyugat-Németországban. Pedig a bonni kormány állítólag saját „keleti politikájának” ,.eladását” szorgalmazta, kérte De Gaulletól. MIKÖZBEN A VILÁG békeszerető erői fokozódó erőfeszítéseket tesznek a nemzetközi feszültség enyhítésére, a vietnami háború és a közelkeleti válság megoldására, addig újra kiéleződött a feszültség a két nagy ázsiai állam, Kína és India között. Rendkívül sajnálatos dolog és elgondolkoztató, hogy a kínai —indiai határkonfliktus megint olyan időpontban éleződött ki — legutóbb a kubai válság idején—, amikor Johnson vietnami eszkalációja egyre komorabb kilátásokkal kecsegteti a világot. Mindenesetre feltűnő, hogy a tűzharc éppen az indiai hadügyminiszter moszkvai látogatását előzte meg, a kínai fél semmiféle mérsékletre nem haj] lőtt, amit csak a hasonló álláspontot elfoglaló indiai szélsőjobboldal fogadhat örömmel. Avar János Oriana Fallaci, a kiváló olasz írónő, a„L’Europeo” című milánói hetilap riportere, több mint egy esztendeje az Egyesült Államokban tartózkodik, ahol sokoldalú képet rajzol az amerikai életformáról. Neves írókat — többek között Norman Mattert, s az idős John Dos Passost — is kivallatott arról, miért nem szeretik Európában — és másutt sem — az amerikaiakat. Legutóbb a világhírű „tudományos-fantasztikus” író, Ray Bradbury szavait rögzítette magnetofonra. A negyven év körüli, Los Angelesben lakó Bradburyt — a „Marsbeli krónikák”, a „Fahrenheit 541” és több más mű alkotóját — Magyarországon is ismerik már. Humanista tartalmú, érdekes cselekményű írásai kiemelkednek az immár bőven hömpölygő „science-fiction” áradásból is... Bradbury szerint az amerikaiakat — többek között — azért nem szeretik, mert maguk az amerikaiak is — szellemi restségből, lelki konformból, a csupán csak külső ráhatásokra való figyelésből — „fekete-fehér"nek veszik a dolgokat. Nem ismernek árnyalatokat, nem szeretik a paradoxonokat. (Ezért nem volt soha népszerű az USA-ban G. B. Shaw!). Ezen a talajon jöhetett létre aztán az a „mentalitás”, hogy „a kommunizmus az kommunizmus, és ezzel kész”. — Vagyis az átlagamerikainak — fogalmazza meg Bradbury — fogalma sincs arról, hogy mi az: kommunizmus, szocializmus, társadalmi haladás. — Csak a félelmet sulykolták belé, és erre a félelemre alapozva lehetett és lehet — például — Francót támogatni és nem az anti-francoistákat, és elkövetni azokat a súlyos politikai hibákat, amelyeket az amerikai kormány Vietnamban elkövet... Miután Bradbury nagyon" is" egyértelműen ítélt el olyan politikusokat, mint Johnson elnök, Bush, McNamara, az olasz újságírónő megkérdezte tőle: bízik-e vajon Robert Kennedyben? Bradbury őszintén megmondta, hogy több tisztességes és intelligens ismerőse sokat vár „Bob”-tól, a maga részéről „egyáltalán nincs oda ettől a fiatalembertől”. — Miért nem áll a sarkára, egyszer és mindenkorra határozottan állást foglalva a vietnami beavatkozás és Johnson ellen, vállalva az esetleges nyaktörést, politikai karrierjének végét is...? Miért? Mert Robert Kennedy nem nagy ember, azért. — Fallaci megkockáztatta azt a véleményét, hogy nyilván azért sem szeretik a világban Amerikát, mert ez az ország gazdag, mert itt sok olyasmi van, ami másutt nincs. Bradbury ehhez rögtön hozzáfűzte, hogy Amerikában nem egyszerűen gazdagokról, hanem „újgazdagok”-ról kell beszélni. — Nagyon sok mindenünk van, rengeteg amerikai — bár távolról sem mindenki — kényelmes körülmények között él. Lényegünkben, lelkünkben azonban bizonytalanok, szorongók, gyengék vagyunk. A hosszú beszélgetés egyik legérdekesebb témáját — az amerikaiak lelki gyengeségének kérdését — Bradbury részletesen elemezte: — Ide figyeljen! Nemcsak tudományos dolgozatok, felmérések légiója, hanem a legközvetlenebb, legszimplább tapasztalat — egy séta New Yorkban, vagy akár az én pátriámban, Los Angelesben — azt bizonyítja, hogy az amerikai férfiak elférfiatlanodtak, hogy korán lettek öregek. Jól tápláltak, nagy testűek, de mégsem igazán férfiak. Suhancból minden átmenet nélkül öregemberekké — szerepekbe merevedett, lelki kezdeményezésekre képtelen idős urakká — változnak. Szégyen ez, de így van. Egy tipikus amerikai családapa nem mert a sarkára állni, nincs bátorsága ellentmondani a feleségének, a konvencióknak. Rómában — vagy például Dublinban — szegényebbek az emberek, mint nálunk, Amerikában. De — úgy láttam — a férfiak férfiasabbak, és az asszonyok sem csupán a család illemtanának fenntartói, hanem valóban asszonyok is. Abban, hogy egy harminc év körüli amerikai átlagember már tulajdonképpen „kiégett”, az író szerint szerepe van az egyoldalú technikai kultúrának, s az amerikai történelem sajátos útjának is. — Nálunk már minden sarokban van egy elektronikus számológép és lassan azzal számolhatunk, hogy minden problémánkra a computerek adnak választ. De vajon milyen „válasz” ez? Hiszen ilyen körülmények között — amikor a technikai forradalmat nem ellensúlyozza nagy eszmék, gondolatok forradalma — az élet játékká válik, infantilizálódik... Ha már csak bizonyos gombokat kell megnyomni, akkor mi lesz az emberi lélekkel, a szellemmel? ... Nem véletlen, hogy „science fiction”-okat írok. Erre ösztönzi az embert nem utolsósorban az a fantasztikus ellentmondás, amely a technikai haladás és az amerikai társadalom gyenge, bizonytalan, infantilis tudata között van... — Antal Gábor fiz amerikai - egy amerikai széntévé! f Johnson levele kongresszushoza WASHINGTON (MTI): Johnson elnök a kongresszushoz intézett levelében sürgette, hogy minél előbb döntsenek a lőfegyverek elterjedését korlátozó törvényjavaslatról. John W. McCormack, a képviselőház elnöke megígérte, hogy igyekszik még az idén dűlőre vinni az elnök javaslatát. A levél elmondja, hogy tavaly augusztus óta 900 gyilkosságot, 10 000 öngyilkosságot, 43 500 testi sértést és 50 003 rablást követtek el és 2601 balesetet idéztek elő lőfegyverrel az Egyesült Államokban. „Civilizált ország nem tűrheti a fegyveres terror folytatódását” — írta Johnson. Tavaly kétmillió lőfegyvert adtak el az országban. A törvényjavaslat értelmében senki sem rendelhet másik államból postán puskát vagy pisztolyt, és sejgKő korúak nem vásárolhatTMk ily^ fegyvereket.