Népújság, 1968. október (19. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-19 / 246. szám

jRLAG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! Parlamenti tudósítás Véget ért az országgyűlés ülésszaka Új törvény a népi ellenőrzésről Az országgyűlés pénteken folytatta az új vasúttörvény és a magyar közlekedéspolitika korszerű elgondolásainak tárgyalását. Megjelentek az ülésen: Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Fock Jenő miniszterelnök, valamint Apró Antal, Biszku Béla, Kállai Gyula, Komócsin Zoltán, Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, a Politikai Bizottság póttagjai, a Központi Bizottság titkárai és a kormány tagjai. Tizenkét milliárdos tárműi fejlesztési program Az első felszólaló dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari miniszter volt. Miután a vasút és általában a közlekedés átszervezése és korszerűsítése erősen érinti a kohó- és gépipar munkáját, a miniszter tájékoztatta az országgyűlést a tárca jelentékenyebb terveiről. Ennek keretében ismertette a közúti járműfejlesztés kiemelkedő, csaknem 12 milliárdos programját, amelynek eredményeképpen a korszerű járművek exportjával a devizabevételt növelik, egyszersmind a hazai igényeket is messzemenően kielégítik. A miniszter beszámolt ezzel kapcsolatban az új épülő győri gyárról, és az Reams autóbuszgyár rekonstrukciójáról, amelyek a magyar Diesel-járműmotorgyártást és az autóbuszipart a világ élvonalába emelik. Ismertette, miként alakítjuk tehergépkocsi-gyártásunkat elsősorban a kis sorozatban is gazdaságos különleges gépkocsifajták keresletének figyelembevételével. Kitért a személygépkocsigyártás és ellátás mind többet emlegetett kérdésére is. Elmondotta, hogy miután évi 150—160 ezres sorozat a gyártás gazdaságosságának feltétele — ami messze felülmúlja a várható hazai igényeket is — továbbra sincsenek személygépkocsi-gyártási terveink. Viszont tevékeny részt vállalunk az igen gyorsan fejlődő szovjet gépkocsigyártásból különféle fontos alkatrészek szállításával amelyeknek fejében évi 12—14 ezer Fiat-licencű szovjet gépkocsi behozatalával számolunk a későbbi években. Hasonló megállapodásokra törekszünk más autógyártó országokkal is. Itt említjük meg, hogy válaszbeszédében dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter is kitért az autóproblémára. Úgy vélte, még alá is becsüli a fejlődés ütemét, ha 1980-ra, a mai 150 ezerrel szemben, 600—800 ezer személyautóval számolunk. A személygépkocsi a modern ember természetes szükséglete, amit az életszínvonal növelésének arányában minél nagyobb mértékben ki kell elégíteni. De úgy, — tette hozzá —, hogy a behozatallal párhuzamosan megteremtsük az autózás úthálózati, szerviz- és egyéb feltételeit is. Péntek délelőtt a közlekedéssel kapcsolatos problémáikhoz hozzászólt Fodor Istvánné, Heves megyei országgyűlési képviselő is. Ezután a képviselőnő a körzetesítéshez s a hozzá kapcsolódó elképzelésekhez fontos részfeladatként javasolta figyelembe venni az épülő visontai külfejtése* bánya és hőerőmű megyei, országos jelentőségét a kiskörei Tisza II. vízlépcső elkészülte után várható zöldség és más konyhakerti növény termelésének hirtelen megnövekedését a verpeléti szőlő fokozódó exportképességét, a Mátra egyes területeinek nemrég felismert mélyszíni ércesedését s nem utolsósorban az egyre élénkülő idegenforgalmat Feltétlenül gondoskodni kell e területek megfelelő kiszolgálásáról, a minden tekintetben elfogadható utakról, — hangsúlyozta. Ami a vasúti személyszállítást illeti, ma még elmondható, hogy ennek előnyeit jobbára csak a fővonalak mellett élők, utazók élvezhetik. Az ellenkező esetekről jellemző példa, hogy amíg a fővárosból Recsk—Parádfürdő állomásig a délutáni, 18.05 órás gyorssal induló ember Kálig a 113 kilométeres utat 90 perc alatt teszi meg , addig innen tovább az üdülőkörzetig, a csatlakozásig eltöltött egy óra mellett még 62 percet vonatozhat a 29 kilométeres szakaszon. Hasonlóan bosszankodnak sajnos ma még a megye más szárnyvonalain is, a putnokin, a debrecenin. S türelmetlenek az országutakon is, Kápolnán, Vámosgyörkön és Hatvanban is, amíg ez utóbbi helyen a felüljáró el nem készül, mivel az áthaladó 36 személyvonat és 76 tehervonat, valamint a rendezés alatti szerelvények miatt naponta 150 esetben engedik le a sorompót hosszú percekig. Fodor Jáváiné ezután arról beszélt, hogy csak helyeselni tudja az ismertetett központi terveket, a vasutak és országutak korszerűsítését. Ez utóbbiaknál azonban javasolta, hogy a fontosabb 3-as számú fővonal, a 24-es számú mátrai vonal javítása, a megye északi részén az egercsehi—beköteői, lejjebb a verpelét—egerszóláti, a heves—pély—támaszon miklósi út, vagy az átányi bekötő út építése mellett azért valahogy módot kellene teremteni kisebb, de teljesen helyénvaló kérések teljesítésére is. Szajlán, Bodonyban vagy másutt, ahol a termelőszövetkezetek egyesülései indokolják a munkák szükségességét S hozzáfűzte ehhez: bizony elgondolkodtató, hogy ma még a városainkban is közel 40 százalék a földutak részaránya. A továbbiakban kérte, hogy a központosítás, a forgalmi átterelés addig ne történjék mosst amíg a vasúttól elesett községek kielégítő közúttal, közlekedési eszközökkel, egyéb szükséges biztosítékokkal nincsenek ellátva. Felszólalását végezetül így zártat . Véleményem szerint a közlekedési koncepció megvalósítása érdekében semmi olyan probléma nem hanyagolható el, ami a helyi sajátosságok figyelembevételét igényli. A vasutakról szóló törvény és az általános koncepciókban feltárt szempontok eredményes végrehajtása végső soron az emberért történik, s az életszínvonal to(Folytatás a 2. oldalon) Tanulmányozzák alaposan a helyi sajátoszágokat! Fodor Istvánné, Heves megye 3. számú választókerülete képviselőjének felszólalása — Tisztelt országgyűlés! A magyar közlekedéspolitika új koncepciójának, ezen belül a vasutak fejlesztéséhel kapcsolatos törvényjavaslatnak a megjavítása véleményem szerint is nagyon időszerű. Szükséges velük foglalkozni, mivel az ipar és a mezőgazdaság állandó erősödése ma még meglehetősen nagy gond elé állítja a fuvarozókat, a megtermelt és szállításra váró áruk mozgatása gyakran akadályokba ütközik. Másrészt gondolni kell hazánk sajátos földrajzi fekvésére is, nem szabad felednünk, hogy az európai — különösen a szocialista — országok tranzitforgalmának nagy része a mi vonalainkon fut keresztül A képviselőnő a továbiakban néhány Heves megyei, illetve a választókörzetéből vett példával érzékeltette a felvetett téma jelentőségét. A megyénket átszelő Budapest—Miskolc vasútvonal és kisebb szárnyvonalai összesen 37 települést érintenek, a területet korántsem hálózzák be egyenletesen, kielégítően. Jellemző erre, *hogy az egy négyzetkilométerre jutó sínek hossza 77 méter, ellentétben a közút 317 méterével. Hevesben ennél fogva a közúti szállítás jut inkább szerephez. Megyénkben azonban még a közutakkal sem lehetünk teljesen elégedettek, jóllehet az utóbbi időkben a mi vidékünkben is sok a változás. Hallatlan és dicséretre méltó erőfeszítéseket végeznek falvainkban és városainkban egyaránt, értékes társadalmi munkákkal az adó mellett összegyűjtött forintokkal toldja meg a lakosság az állami támogatás összegét. Ennek során szűnt meg többi között az az ötvenéves panasz is, amelyet a Pétervására—Recsk közötti út hiánya okozott. — Választóink azonban még most is, s ezután is felkeresnek bennünket hasonló kívánságokkal — folytatta Fodor Istvánné — jogosan kérnek újabb vagy éppenséggel a jelenleginél jobb utakat. Javaslatokat mondanak az idejétmúlt vonalak kicserélésére, az áteresztő forgalom bővítésére, a közlekedés zsúfoltságának megszüntetésére, az utazási idők csökkentésére, a menetrend néhány szembeötlő hiányosságának kijavításán. isei * tL ^C £ R AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS NAPILAPJA XIX. évfolyam, 246. szám ÁRA: 70 FILLÉR 1968. október 19., szombat A csehszlovák nemzetgyűlés ratifikálta a szovjet—csehszlovák szerződést A szovjet—csehszlovák szerződés ratifikációs vitájában hét képviselő szólalt fel Sekaninova Cakrtova javasolta, hogy a kormány rövid időn belül kezdjen tárgyalásokat a Szovjetunióval a szovjet csapatok teljes kivonásáról Cennik miniszterelnök a javaslattal szemben ellenjavaslattal élt: indítványozta, hogy a nemzetgyűlés elnöksége alkalmas időpontban tűzze napirendre a szovjet— csehszlovák szerződés végrehajtásának kérdéseit és ennek alapján észrevételeit tegye meg a kormánynak. Megállapította, hogy a szerződés nem zárja ki a további tárgyalásokat a Szovjetunióval A nemzetgyűlés ezután ratifikálta a csehszlovák és a szovjet kormány által aláírt szerződést, amely a szovjet katonai alakulatok ideiglenes csehszlovákiai tartózkodásának feltételeiről szól. A 242 képviselő közül négyen a ratifikálás ellen szavaztak, tízen pedig tartózkodtak a szavazástól. A ratifikálást követő beszédében Cernik miniszterelnök többek között ezt mondta: — A szovjet alakulatok többsége és a másik négy ország hadseregeinek egységei két hónapon belül fokozatosan elhagyják Csehszlovákiát. Tanácskozás Egerben a szocialista hazafitásról A művelődésügyi miniszterhelyettes zárszavával véget ért a kétnapos rendezvény Dr. Ágoston György csütörtöki vitaindító referátuma után péntek reggel a korreferátumokkal és hozzászólásokkal folytatódott az egri tanácskozás a korszerű hazafiságról. Dr. Bodó László, főiskolai docens, az Országos Pedagógusképző Intézet főigazgatóhelyettese kapott először szót Korreferátumában a honvédelmi nevelés és a honvédelmi ismeretek összefüggéseivel foglalkozott. Dr. Nagy József, főiskolai docens, az Egri Tanárképző Főiskola igazgatóhelyettese arról beszélt, hogy a magyar történelem minden progresszivitása érték a szocializmust építő társadalomnak, a ma építése és történelme elképzelhetetlen enélkül de a szocialista hazafiság kialakításához nem elég. A szocialista hazafiság kialakításához nélkülözhetetlenek ezek az értékek, de maga a szocialista hazafiság minőségileg más. Mi vezette a bankárfiú Fürst Sándort, vagy a hivatalnok Ságvárit arra, hogy vállalják a kommunista mártírságot? — kérdezte az előadó. Ez az a többlet, ami a szocialista hazafiságot általában a hazafiság fölé emeli. S ha ezt az oktató nem látja világosan, nem tudjuk megértetni a ránk bízott nemzedékkel sem. Sípos István, az Egri Városi Pártbizottság első titkára korreferátumában többek között ezt a kérdést tette fel: merjük-e magyarnak vallani magunkat, merjünk-e büszkék lenni magyarságunkra, nem kell-e félnünk emiatt a nacionalizmus vádjától? S válaszolt is rá: Fiatalságunkat nemzeti büszkeségre nevelni nemcsak „megengedett lehetőség”, hanem egyértelmű politikai és pedagógiai kötelesség. De ez egyedül és kizárólag a szocialista hazafiság és a proletár internacionalizmus elvei alapján történhet, s csak ez a magyarságszeretet vezet ki a nacionalizmus, a kozmopolitizmus útvesztőiből. Foglalkozott azzal a gondolattal is, hogy az ifjúság életkori sajátosságainak megfelelően keresni kell azokat a formákat, eszközöket, amelyek segítségével fokozni tudjuk a szocialista hazafiságra való nevelés hatásosságát. Oláh István vezérőrnagy, honvédelmi miniszterhelyettes arról beszélt, hogy egy esetleges háborúban a front és a hátország közötti határ elmosódik, a hátország szervezettsége, a morális háttér nagyobb szerepet kap. A hadseregben folyó kiképzés — természetszerűleg egy esetleges agresszió visszaverésére készít fel — a katonáknak időszakonkénti váltásával történik, s a cél: rövid idő alatt felkészíteni őket a feladatokra. Ezért fontos, hogy milyen előképzettséggel, milyen fizikai állapottal rendelkezik a bevonuló fiatal. Meggyőződés, jellem, tudás, fizikai állapot — mindez egy egységben igen sokat jelent, s ebben van nagy szerepe a honvédelmi nevelésnek. A szocializmus építése és védelme népünk célja, tehát ha a honvédelmi nevelésről beszélünk, nem csupán a hadsereg érdekéről, hanem össztársadalmi érdekről van szó. Dr. Somos Lajos, ny. főiskolai tanár a hazafias és a honvédelmi nevelés főbb pszichológiai kérdéseit elemezte. Hangsúlyozta az érzelmi és az értelmi hatás fontosságát, amelyek csak együtt érvényesülhetnek eredményesen. A nevelés hatásossága lemérhető — végeztek is ilyen felmérést — az iskolákban. Eszerint az általános iskola befejezése előtt álló tanulók általában helyesen vélekednek a hazáról, az internacionalizmusról, felismerik a különbségeket és az összefüggéseket, de sok témában még tájékozatlanok, sokszor a tankönyvek hibájából, amelyekben néha nem megfelelő egyes fogalmak — például a nacionalizmus — tisztázása. Urbán Ernő író, aki néphadseregünk egyik alakulatánál több időt eltöltött, személyes tapasztalatairól beszélt. A honvédelmi nevelés szükségességére célozva megemlítette például, hogy a katonák többsége még mindig csak „letudja” a katonai szolgálatot. Érdekességképpen arról is szólt, hogy a faluról bevonult katonák —, ahol még mindig él a mondás. (Folytatás a 6. oldalon) Balról jobbra: Illés Lajosné, az Országos Pedagógus Könyvtár osztályvezetője, Fülesdi László, egri általános iskolai igazgató, Illés Lajos kritikus és Kónya Lajos, Kossuth-dízi költ« — »tanácskozás szünetében . (Fotó: Kiss Béla)