Népújság, 1969. április (20. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-03 / 77. szám

Patyolat, Patyolat — ez a márka...?! Egy népi ellenőri vizsgálat tapasztalatai A Heves megyei Népi El­lenőrzési Bizottság múlt évben a lakossági javító­szolgáltató tevékenység vizsgálata során felmérést végzett a Patyolat Vállalat­nál is. Megállapították: a mosási-vegy tisztítási igé­nyek kielégítése még a vá­rosokban sem megfelelő, pedig már a községekben is egyre inkább igénylik ezt a szolgáltatást. A vállalási határidő hosszú, a sürgős munka drága, sok a minő­ségi reklamáció, stb. Idén a megyei NER újabb ellenőrzést tartott a Patyo­lat Vállalatnál. A népi el­lenőrök elsősorban arra a kérdésre kerestek választ: a múlt évi vizsgálat óta ho­gyan alakult a lakossági szolgáltatás, s a feltárt kö­rülmények, hiányosságok miképpen változtak A Patyolat jóval több mun­kát vállalt és végzett az el­múlt évben, mint korábban ; bármikor, s éppen a lakos­sági szolgáltatások volumene­­ növekedett nagyobb arány­ban. A mosás 17,5,­ a vegytisz­­­­títás pedig 25 százalékkal volt­­ több. A teljesítmények ilyen , számszerű növekedése két­­­­ségkívül kedvező jelenség,­­ ám ha a számok mögé tekin­tünk, egyszerre megváltozik a kép. A Patyolat például még mindig szívesebben mos a közületeknek, mint a lakos­ságnak, s elsősorban a közü­­­­leti igények teljesebb kielégí­tésére törekszik. Az összes mennyiségnek csupán 1/6-át jelenti a lakosság részére végzett mosás. Kicserélték a régi gépeket, s azóta új berendezésekkel végzik a vegy­tisztítást. A tisz­títási idő elég hosszú, 2—3 hét, s aki ennél gyorsabban akarja tisztán látni ruháit, annak pótdíjat, felárat kell fi­zetnie. Nem akarunk túl éles szavakat használni, de meg kell mondani: a vegytisztítás­­nál becsapnak bennün­ket. Indokolatlan ugyanis a 2—3 hetes átfutási idő, mert az új gépegység még 50 szá­zalékban sincs kihasználva. A kapacitás jobb kihasználá­sával jóval rövidebb idő alatt és természetesen felár nélkül is elvégezhető lenne a vegy­­tisztítás. Megállapította a­ né­­pi ellenőri vizsgálat azt is, hogy — nyilván a reklamá­ciók elkerülése érdekében, túlzott óvatosságból — a munkák 10 százalékát minő­ségi felelősségvállalás nélkül veszi át a Patyolat. Ez a 10 százalék igen magas! A vizsgálat során szűkebb közvélemény-kutatást is vé­geztek a népi ellenőrök. Írás­ban kértek véleményt a la­kosságtól és a közületektől, ugyanakkor több embert is megkérdeztek személyesen: mennyire elégedett a Patyo­lat munkájával? A közvéle­mény-kutatás mérlege: a szol­gáltatást igénylők 60 százalé­ka emelt kifogást, panaszt a Patyolat munkája ellen. Íme egy csokorra való a legjellemzőbb panaszokból: a piperemosásba adott ágyne­mű sokszor vasalatlan, agyon­­kékített és újra kell mosatni. A lepedőket nemegyszer széttépve adják vissza. A vegytisztításba adott ruhane­műeket igen­­ gy­akran kisebb­­nagyobb helyen kiégetik, s drága szöveteket tesznek tönkre. Időnként a nyilván­tartási számot fűzőgépkapoc­­­csal erősítik a ruhához, s ez eltávolíthatatlan rozsdafoltot hagy. A ballonkabátot a szí­nén vasalják, s emiatt kifé­nyesedik. Szóról szóra idé­zem a Heves megyei Vendég­látóipari Vállalat írásos vá­laszát: „Asztalterítő, szalvé­ta, pohártörlő, felszolgálóken­dő és törlőruhák mosatását már évek óta beszüntettük, il­letve házilag végezzük. Sok probléma volt a Patyolattal. Szállítási zavarok, rossz mo­sás, a ruhák idő előtti elhasz­nálódása, rongyosodása és szakszerűtlen vasalása kész­tetett bennünket a fenti elha­tározásra. Nagyon sokszor nem a saját és újonnan véte­lezett ruhánkat kaptuk vis­­­sza, csak selejtet.” A Patyolat Vállalat súlyos gondokkal küzd, nehéz hely­zetben dolgozik. A felvevő­helyek zsúfoltak, a raktáro­zási körülmények cseppet sem megfelelőek. A vizsgálat idő­pontjában például az egri vas­úti telepen a raktár an­­nyira telített volt, hogy a tisz­títandó és a kész ruhanemű­­ek jelentős részét a folyosón tárolták. Sürgős és égető az egri köz­ponti üzem bővítése, új üzem létesítése. Ezek a feladatok a vállalat második 5 éves fej­lesztési tervében is szerepel­tek már, de ebből nem való­sulhatott meg semmi, mert a felettes szerv a tervből ezeket törölte. Idén újabb fejlesztési terv készül, s abból nem fog hiányozni az üzembővítés, -létesítés. Ha jóváhagyják, a terv legjobb esetben is csak 3—4 év múlva kerülhet meg­valósításra. S addig az igé­nyek fokozódása miatt nem­csak javulás nem várható, hanem egyenesen súlyosbod­ni fog a szolgáltatási helyzet. Közérdek, a lakosság érde­ke sürgeti, hogy mielőbb­­„tisztába tegyék” a Patyolat­ügyet, hogy mielőbb változ­tassanak az áldatlan állapo­tokon. (pataky) 163 induló a megyei mezei futóbajnokságon A megyei atlétikai szövetség Nagytályán, a repülőtér környé­kén rendezte meg Heves me­gye 1969. évi mezei futóbajnok­ságát, amelyen 14 sportkör 163 versenyzője állt rajthoz. Először a női számokat bonyolították le, az egri Bak Éva, a gyöngyösi Németh Magda, valamint a Vak Bottyán Gimnázium és az Egri ITSK nyerték a serdülőbajnok­ságokat, majd az ifjúságiak küz­delméből a gyöngyösi Csépány Zsuzsa távollétében a Szilágyi gimnazista Balázs Kati végzett az első helyen. A csapatbajnok­ság a Vak Bottyán Gimnázium zsákmánya lett. A felnőtt ver­senyt — immár évek óta — a tanárképzős Ványi Aranka és az E. Tanárképző csapata nyerte. A férfiszámok népesebbek voltak, de minden győztes fölé­nyesen nyerte futamát. A fel­nőtteknél a gyöngyösi Fehér László és az Egri Dózsa csapata szerzett aranyérmet, az ifjúsági bajnokságot a gyöngyösi Likker István és a gyöngyösi MGT csapata szerezte meg. A serdü­lő fiúk versenyéből a gyöngyösi Nagy Lajos és a GY­­ITSK csa­pata került ki győztesen, majd az 1954-ben született fiúk mező­nyében a gyöngyösi Gulyás István és a Gyöngyösi MGT csapata diadalmaskodott. EREDMÉNYEK. Férfiszámok. Felnőttek: 1. Fe­hér László ( GYESE), 2. Barta (E. Dózsa), 3. Gazda (E. Dózsa), 4. Bárdos (E. Tanárképző), 5. Mészáros (E. Dózsa). Csapatban: 1. E. Dózsa I, 2. GYESE, 3. E. Dózsa II. Ifjúságiak: 1. Likker István (GYESE), 2. Bardóczi (Gy. TTSK) ,3. Soós (Gy. MGT), 4. ősze (Vak Bottyán Gimn.),5. Tamás (Gy. MGT). Csapatban: 1. Gyöngyösi MGT, 2. Gy. ITSK, 3. Hatvani ITSK. Serdülök (1953-as születésűek): 1. Nagy Lajos (Gy. MGT), 2. Nagy T. (Gy. ITSK), 3. Pazicz­­ki (Vak Bottyán Gimn.),4. Bez­zeg (Gy. ITSK), 5. Gráf (Gy. ITSK). Csapatban: 1. Gy. ITSK. 1954-ben születettek: 1. Gulyás István (Gy. ITSK), 2. Fehér (Vak Bottyán Gimn.), 3. Szőnyi (Gy. MGT), 4. Krauzman (Gy. ITSK) 5. Tóth F. (Selypi ITSK). Csapatban: 1. Gyöngyösi MGT, 2. Gy. ITSK, 3. Hatvani ITSK. Női számok. Felnőttek: 1. Vá­nyi Aranka (E. Tanárképző), 2. Klement (Hatvani Gimn.), 3. Demeter (Hatvani ITSK), 4. Koch (E. Tanárképző),­­ 5. Ku­­bányi (E. Tanárképő). Csapat­ban: 1. E. Tanárképző. Ifjúságiak: 1. Balázs Katalin (E. Szilágyi Gimn.), 2. Csépány (Gy. Vak Bottyán Gimn.), 3. Zsíros (Hatvani Gimn.), 4. Uracs (Gy. ITSK), 5. Bálla (Vak Bot­­­tyán Gimn.). Csapatban: 1. Gy. Vak Bottyán Gimn., 2. Gy. ITSK, 3. Káli Gimn. Serdülők (1953-ban születet­tek) : 1. Németh Magda (Gy. Vak Bottyán Gimn.), 2. Kato­na (Hatvani Szakközépiskola), 3. Molnár (Egri ITSK), 4. Máté (Hatvani Szakközépiskola), 5. Juhász (E. Dózsa). Csapatban: 1. Egri ITSK, 2. Gy. Vak Bot­­­tyán Gimn. 1954-ben születettek: 1. Bak Éva (E. Dózsa), 2. Mol­nár (Vak Bottyán Gimn.) 3. Montvai (Gy. ITSK), 4. Besze (Vak Bottyán Gimn.), 5. Törzsik (GYESE). Csapatban: 1. Gy. Vak Bottyán Gimn., 2. Gy. ITSK. ZÄRÓRA után — No komám, itt még megiszunk egy féldeci ricinust... (Zsoldos Sándor rajza) INNEN" ONNAN Budapesten a műegyetemen bonyolították le az országos III. osztályú súlyemelő-bajnoksá­got, amelyen Heves megye ver­senyzői egy ezüst- és két bronz­érmet szereztek. Könnyűsúlyban második lett Suba (Eger) 300 kg (95, 87,5, 117,5). Félnehézsúlyban 3. Odor (Eger) 330 kg (105, 97,5, 127,5). Nehézsúlyban 3. Gecsei (Petőfibánya) 345 kg (110, 105, 130).­­ *­­ FTC—Egri V. Meteor 17:8, NB I-es női asztalitenisz-mérkőzés. Gy.: Poór 5, Bartha 4, Petrányi 4, Vitárné 4, illetve Nagy 4, Lá­­jerné, Molnárné, Patrik, Szigeti. * Lebonyolították a gyöngyösi járás sakkcsapat-bajnokságának küzdelmeit. A bajnoki címet a GYESE 3. csapata (dr. Imrefi, Szigetvári, Dobroviczky, Hege­dűs) nyerte el. A második he­lyen a GYESE 4. csapata vég­zett. Harmadik lett a küzdelem­ben a Gyöngyösi Felsőfokú Me­zőgazdasági Technikum csapata. Csütffrtftbf sportműsor Úszás: A megyei szövetség és az Egri Dózsa országos verse­nye. Eger, fedett uszoda, 16 óra Vízilabda: Ünnepi torna: Eg­ri Dózsa II.—­Újpesti Dózsa , Eger, fedett uszoda, 17. 30 óra. Labdarúgás: Heves megye if­júsági válogatott—Egri Dózsa III. Előkészületi mérkőzés, Eger, 15.30 óra. Poroszló—FVSC MNK- mérkőzés,­­ 15.30, Marmoly. Labdarúgó­híradó• A megyei ifjúsági labdarúgó­­bajnokság legutóbbi fordulójá­nak eredményei: Recsk—Péter­­vására 3:1, Petőfibánya—Gy. Va­sas Izzó 0:1, Lőrinci—Heves 13:0, FVSC—Bervai Vasas 0:3, Bélapát­falva—Egri Spartacus­ 3:2, Ró­­zsaszentmárton—Selyp 1:4, GYESE— Apc 11:0. Március 22-én lejátszott Selypi Kinizsi— GYESE ifjúsági mérkőzés he­lyes végeredménye 5:0 a GYESE javára. A megyei II. osztály első for­dulójának eredményei: Keleti csoport: Kápolna—Stromfeld SE 0:1, Tarnalelesz—Mátraderecske 3:3, Dobó SE—Kisköre 2:2, Mak­lár—Erdőtelek 1:1, Egerszólát— Egercsehi II. 3:2, Mezőszeme­re— Egerszalók 1 :ö, Besenyőtelek— Novaj 3:2.* Nyugati csoport: Kerekharaszt —Gyöngyöshalász 0:0, Kisnána— Hort 1:0, Heréd—Szűcsi 4:2, Ka­rikás SE—Adács 7:2, Domoszló— Tarnaméra 0:2, Ecséd—Gagarin SE 2:1, Gyöngyöstarján—Nagy­­réde 2:0. A labdarúgó NB III. állása. Északi csoport: A labdarúgó NB I. tartalékcsoport állása: 1.­Dunaújváros 5 4— 113: 58 2. FTC5 3 1 112: 57 3. DVTK5 3 1 1­9: 47 4. Bp. Honvéd5 2 3— 6: 37 U. Dózsa5 3 1 112: 67 6. Egyetértés5 3— 2 9: 76 7. Szombath.5 1 2 2 9:104 8. SBTC5 1 2 2 5: 64 9. Pécs5 2— 3 6: 84 10. Tatabánya5 1 2 2 3: 54 11. Vasas4 2— 2 4: 84 12. Komló5 1 2 2 5:114 13. Eger5 1 2 2 3: 74 14. Rába ETO4 1 1 2 5: 63 15. MTK5 1 1 3 5: 83 16. Csepel5 2 3 5:122 51. A kőépület ajtajának szélén egy hosszú vasrúd függ. Közelebb lépkedünk a hepehupás kövezeten. Elzárórudat látunk, amelyet keresztben az ajtóra szokás erősíteni, hogy biztosítsák az illetéktelen kezek ellen. A végén hosszanti nyílás van, amelyet rá lehet húzni a kőfalba eresztett vasfülre. A fülben azonban most csak egy nyitott lakat függ. Belepróbálom Halik kulcsát. I­ik: A zseblámpa éles fényében megvizsgálom az ajtó sze­lét ott, ahol a vasrúd lóg. A rúd hozzáért a fal éléhez. Az, aki az ajtót ki szokta nyitni, egyszerűen elereszti a rúdat, és az lezuhan. Nekiütődik a falnak, letör belőle egy darabot vagy egy kis vakolatot, megnyomódik, s raj­ta maradnak a lemorzsolódott fal lisztes nyomai. A tör­melék most viszonylag friss a rúdon, könnyen letörlöm az ujjammal. Fogantyú helyett két vasfal van az ajtón, azok segít­ségével mozog a két szárny, de láthatólag csak kifelé. Fogom a másik kulcsot, amely kétségtelenül nyitja a jobb aj­tószárn­yba süllyesztett zárat, Karlicek azonban el­rontja a kísérleteme*. Ő ugyanis megí­­zta, és az­ ajtószárny engedelmesen megmozdult. Nem nagyon, mert az alsó éle elakasztotta. De bezárva nincsen. Kipróbálom a nyolc centiméteres kulcsot. Könnyen megfordul a zárban. — Fusson vissza. Karlicek — mondom. — Trepinsky jöjjön lejjebb, és állítsa a kocsit úgy, hogy a kapun át ide világítson az udvarra. Karlicek egy szó nélkül távozik — előtte kis fénykör imbolyog a kövezeten. Némán a sötétben várok, mintha itt se volnék. Figye­lem a bulldog megnyílt pofáját, figyelem az egész udvart, amely olyan, mint valami fekete pódium a gyengén szik­rázó ég alatt, figyelem a lakóház sziluettjét, amely szűk alaprajza miatt magasabbnak látszik, mint amilyen, és szögletességével templomra hasonlít. Nem világítok, csak fülelek, mert hallgatni tud az ember egy időben minden irányban. Hanem mit akarok voltaképpen hallani? Az, hogy Halik nyitva hagyta az ajtót, semmit sem jelent — csakhogy a halála után valaki más is ide látogathatott. Majd megnézünk mindent töviről hegyire. Már hallom a motorzúgást. Az udvarra fátyolszerű, gyenge fény lopakodik, majd ferde szögben körözve elő­szökik az erős fény éke. A kapuban megáll két vakító napgolyó. Árnyékomat magasan feldobja a bulldogházra, élesen és ferdén leszeli a ház árnyékát, s előhívja a sötét­ből a megrongálódott kerítést és hátul a bokrokat. Mögöt­tük bizonytalan, ködös feketeség marad. Az udvaron túl valóban valami mély és széles völgy húzódhat. A bal oldali rózsaszín épület most idevillogtatja ra­gyás bőrét. Sehol az élet legkisebb jele sem. Olyan ez itt, mint valami üres színpad, fekete bársony horizonttal. Meghúzom a kapu jobb szárnyát. Egy kis rántás után ismét szabad. Addig nyitom, míg egészen ráfekszik a fal­ra. A reflektorok fénye mégis csak részben világítja meg a belső teret. Persze, Trepinsky nem állhat be egészen ide az ajtó szájába. A belső terület háromnegyed része ár­nyékban marad, amelyet zseblámpámmal igyekszem el­oszlatni. Mellette megjelenik egy másik fénykör, Kar­­liceké. Repedezett, feltöredezett betonpadlón állunk. A belső tér láthatólag nem tagolt, olyan, mint egy nagy, a ház egész földszintjét elfoglaló pincehelyiség. Úgy gondolom, hogy legalább harminc lépés széles és negyven hosszú. Az alacsony mennyezetet, amely elválasztja az emelettől, néhány vaskos oszlop támasztja alá. Azon, ami itt látható, hogy úgy mondjam, megáll az ember esze. Aránylag gyor­san áttekinthetetem a helyiséget, gyorsabban, mint ahogy el tudom mondani. Balra a fal tövében, nagy halom zsíros rongy tetején egy férfibábu fekszik, kétségkívül az, ame­lyikről Alois Touzil beszélt. Nyalkára fehér, jócskán pisz­kos sálat csavartak, törzsén rövid, kockás, begombolt ka­bátot visel. A kabát alól kilátszik siralmasan ütött-kopott papírmasé combja és lábszára, amely bizarrul ható fekete cipőben végződik. A fényes, még most is élethűre színezett arcról hiány­zik az orr. Azt már régen nekiütötték valaminek, a figura arcán azonban mégis ott ül a rávarázsolt merev mosoly. Hivalkodik egy befolyó fogsorával, mintha teli volna a szája tejjel. Emiatt kellemetlen viszolyogtató látványt nyújt. A másik bábú, amely hasonlóan elriasztó módon nőt ábrázol, egy ócska láda tetején ül ennek a nagy, börtön­szerű hodálynak a közepén. Egészen fel a torkáig körül van csavarva zsákvászonnal. Hátulról rúd támasztja, hogy el ne dőljön. Körülötte mintegy nyolcvan centiméter magasságban egy körülbelül három és fél méter átmérőjű vízszintes, fényes fémgyűrű van elhelyezve. A gyűrű négy fémoszlo­pon áll, az oszlopok alul kis kerekekben végződnek, hogy a szerkezet futhasson egy alig egy méter hosszú sínpáron. Felül a gyűrűbe sekély horony mélyül, amelyben, ismét mint valami sínben, szabadon mozoghat nyolc magas, szilárdan egymáshoz kapcsolt fémív, úgyhogy az egész szerkezet valami nagy ketrechez hasonlít S ebben a ket­recben hivalkodik büszkén a szörnyű mód megkopott fe­jű bábu. Az istenért, mit művelhetett itt Roman Halik?! A ketrec fémrúdjaira valami dobozok vannak sze­relve. Hátulról felismerem, hogy kis filmkamera. Két szem­ben levő doboz nagyon és teljesen zárt, csupán egy kes­keny, merőleges rés sötétlik rajtuk melyből nyilvánvalóan ívfény törhet elő. Minden valahogy fenyegetően a bábu egykedvű fejére irányul. Kábelszövevény vezet egy amatőrnek látszó kapcsoló­­szekrényhez. A szekrényt erősebb kábel köti össze a kissé távolabb a földhöz rögzített gépegységgel, ami nem más, mint benzinmotorral hajtott dinamó, tehát kis áramfej­lesztő. Amennyire értek hozzá, elég lenne egy kisebb cir­kusz megvilágítására. A gépegység mellett petróleumgáz-lámpa áll. Arra, hogy tüzetesebben meghányjuk-vessük, mi ér­telme lehetett ennek a berendezésnek, most nincs idő. Hátul a bal sarokban kőlépcső visz az emeletre, mel­lette látható a korlát maradványa is. A mennyezeten egy nagy, négyszög alakú nyílásba torkollik. Lámpám fénye a nyíláson keresztül csak az alacsony tetőt világítja meg. A jobb sarokban omladozó, hatalmas téglakémény áll. A lépcső és a kémény között, a főbejárattal szemközt levő fal közepén egy kisebb vasajtót pillantok meg. A függőleges tolózár, amellyel belülről egész hosszában be lehet zárni az ajtót, ki van csúsztatva. Karlicek egyenesen erre az ajtóra világít. A furcsa berendezés nem hökkentette meg, alighanem tovább akar menni. Értésére adom, hogy maradjon a helyén. Majd ma­gam nézek körül. Gépkocsink fénye behatol az ajtón és az apró rácsos ablakon, megtörik és szétszóródik a bal oldali fal kőtömbjein. A hátsó falra egy sugár sem hull belőle. A vasajtó kilincsre jár. Természetesen befelé nyílik, másképpen nem volna értelme a tolózárnak. A kilincs ne­hezen mozdul. Jól neki kell fohászkodnom, hogy lenyom­jam és kinyissam. Az ajtó alsó éle azután veszettül zörög a betonon, a pántok csikorognak. Előreirányított zseblámpával kimegyek a ház mögé. ................ (Folytatjuk) ------------------------------------------------------------------------- ::::

Next