Népújság, 1969. szeptember (20. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-12 / 211. szám

I Emberséges ez? f ISMERŐSÖM elkeseredett. Hamimkét éves, nős, egy gyermeke van. Napokban kezébe adták a munkaköny­vét. í — Miért mondtak fel? ! — Csak tudnám... Kilenc évig dolgoztam azon a he­­­­lyen. Egy szóbeli figyelmez­­­­tetésem nem volt, mindig jutalmakat kaptam, kitünte­téseket is, oklevél, jelvény ... Aztán csak hivat a főnököm, hogy értsem meg, így a lét­szám, úgy a létszám, meg ésszerűsítés, a jobb munka­­szervezés. ő igazán sajnálja, hogy... S a többi. Mintha mellbe vágtak volna, léleg­zetet nem bírtam venni... öten dolgoztunk a csoport­ban, s kitalálták, hogy a munkát négy ember is el tudja végezni. És én lettem az ötödik, a felesleges. És ezt nem értem, miért pont én...?! Valóban: miért ő? Annyit megtudtam, hogy ötük kö­zül ketten a nyugdíjhoz kö­zelítenek, a harmadiknak* * 1 szanatóriumban a férje, a negyediknek három gyere­ke van. Ismerősöm fogadkozott, nem hagyja annyiban a tör­ténteket, fellebbez a döntő­­bizottsághoz, feljelent az ügyészségen, levelet ír a köz­ponti bizottság panaszirodá­jának, nem nyugszik, míg meg nem torolják ezt az igazságtalanságot. Arra nem gondol, hogy amit ő igazság­talanságnak nevez, mennyire kérlelhetetlen igazság lehet. S az sem jut eszébe, hogy adott helyen és adott időben volt felesleges. Nem vagyok bizonyos abban, hogy mind­ez emberünket egy kicsit is megnyugtatná. VÁLASZT KÖVETELŐ a kérdés: emberséges-e az ilyen felmondás? Embersé­ges-e felmondani olyannak,­­ aki tisztességgel dolgozik? Emberséges-e önérzetet így sebessé horzsolni, egész csa­ládot az álláskereséssel, az átállással járó gondokra ítél­ni? Ne hamarkodjuk el a vá­laszt, mert nem olyan egy­szerű a képlet, mint azt első pillantásra hisszük. Marad­junk emberünknél. A cso­port, ahol dolgozott, külön­böző berendezések összesze­relésének részmunkáit végzi. És drágán végzi. A világpia­con korántsem fizetnek a be­rendezésekért annyit, amen­­­nyit a ráfordított költségek végösszege mutat. Másutt ugyanezt a berendezést ol­csóbban, kevesebb idővel ál­lítják elő, s bizony a piac nem moralizál. Egyszerűen: kevesebbet fizet. Úgyhogy le­hetünk mi „emberségesek”, de a „humánummal” felszor­zott termékeink költségét senki nem fizeti meg. Illet­ve: meg kell fizetni neked, nekem és nekünk, valamen­­­nyiünknek. Könyörtelenül. Lépjünk előbbre embe­rünktől, s tekintsük jövő terveinket. Mindnyájan is­merjük a Gazdasági Bizott­ság határozatát: 1970-ig gyor­sítjuk, az azt követő évek­ben pedig mind szélesebb körben elterjesztjük az au­tomatizálást. Az ENSZ Euró­pai Gazdasági Bizottsága, pár éve, igen tömény vizsgálati adatot tett közzé: az automa­tizálás 40—80 százalékkal csökkenti a munkaerő-fel­használást. E tömény adat mögé nem nehéz odak­épzelni a napja­inkban is fizikai erejükkel dolgozó munkásokat — na­gyon sokan vannak! — akik­nek szükségképp munkahe­lyet, s meglehet, foglalkozást is kell változtatniuk, jólle­het becsületesen és tisztes­séggel dolgoztak, a munká­ban példamutatóan helytáll­tak. Emberséges-e ilyen sors­ra juttatni őket? Nem lenne emberségesebb, ha lemondanánk az automa­tizálásról? Ha megmarad­nánk, kitartanánk a korsze­rűtlen, kézzel végzett mun­kafolyamatoknál, s nem tör­nénk magunkat, hogy a mű­szaki forradalom vívmánya­ival új korszakot teremt­sünk? Mindezt megtehetjük, de kegyetlen ráfizetéssel. Mert az elmaradás könyörte­len számadó, végrehajtó, ha akarjuk, ha nem, kényszerít a fizetésre. Kapnánk ilyen számlát, én, te, ő, valamen­­­nyien. A következményeket mindnyájunknak viselnünk kellene. NEM TUDUNK gazdál­­kodni az időnkkel. Életünk ma még olyan szita, amely­nek sok-sok lyukán az idő elcsordogál. Egy fiatal kutatómérnök elbeszélésére hivatkoztam. Tudományos intézetben dol­gozik, Kanadában. Mikor az intézetbe került, nehezen szokta meg a „rendet”. Ha tollat fogott, máris mellette volt egy gyorsíró; ha szá­molni kezdett, rászóltak, hagyja, ezt elvégzik mások; maga indult dokumentációs anyagért a könyvtárba, s ak­kor kioktatták, csak szóljon, máris hozzáír, ami kel. Mi­kor mindezen csodálkozott, közölték vele, miért van mindez: „Mi nem engedhet­jük meg magunknak, hogy egy tudós olyasmire fecsérel­je idejét, amit elvégezhet he­lyette az is, aki csak írni-ol­­vasni tud". Hol vagyunk ittí még et­től az állapottól?... Sok-sok üzemet, vállalatot tudok, ahol a fontosabb teendők mellett, maguknak a mérnö­köknek kell a műszaki ad­minisztrációt is elvégezniük. Mert mi „megtakarítjuk” a műszaki adminisztrátori stá­tust is. Hát nem pompás ta­karékosság?! De kanyarodjunk vissza el­keseredett ismerősömhöz, aki „indokolatlanul” (tehát nem lógásért, fegyelmezetlenség miatt, hanem mindössze fe­leslegesség címén) kapta ke­zébe a munkakönyvét.­ AKADÁLYA volt a sod­ró fejlődés útjában, s oldal­ra nyomták. Személy szerint sajnálom, együttérzek vele, mert kifakadása, háborgása, keserűsége valós és jogos. Embertelenül bántak vele? Az élet fejlődésének pilla­natnyi áldozata. Segítség jár neki, hogy a változás szük­ségszerű zökkenőin minél kisebb megrázkódtatással jusson át. És segíteni kell mindenkinek, megkönnyítve az „átváltást”, segíteni, hogy újra megtalálja a helyét, hogy olyan­­ helyre jusson, ahol többé nem felesleges. A szocialista humanizmust eb­ben a segítségadásban kell érvényesítenünk. Pataky Dezső A tanulófelvételt szeptember 15-ig megh­os­­­szabbítottuk. Sikeres pótvizsgával is fel­veszünk: öntő lakatos marós esztergályos tanulókat. Munkásszálláson elhelye­zést, munkaruhát, 50 fillér térítés ellenében ebédet biztosítunk. Szakmunkásvizsga letétele után vállalatunknál Alkal­mazzuk. Jelentkezés: Heves megyei Vas- és Fémipari Vállalat. Gyöngyös, Vasön­tő u. 7. A tavalyinál máris 260 ezer tonnával több kenyérgabonát vásároltak fel A vidéki felvásárló köz­pontokban ezekben a napok­ban csúcsforgalmat bonyolí­tanak le; a mezőgazdasági üzemek által leszerződtetett terményeket a vállalatok fo­lyamatosan veszik át. A gabonatröszt vállalatai a legutóbbi összesítés szerint augusztus végéig összesen 2 millió 260 ezer tonna kenyér­­gabonát vásároltak fel, 420 ezer tonnával többet, mint az elmúlt év azonos időszaká­ban. Az átvett kenyérgabona mennyisége máris 260 ezer tonnával meghaladja az 1968. évi összes felvásárlást. Ta­­karm­ánygabonából eddig 270 ezer tonna került a vállalat raktáraiba. Az országos rostkikészítő vállalat telepein ezekben a napokban a rostlen átadása közeledik befejezéshez. A szakemberek szerint ugyan a csapadékos időjárás rosszkor jött, még sincs baj a minő­séggel. Ez megközelíti az utóbbi tíz évben elért legma­gasabb színvonalat. A rost­len átlagos termése különben holdanként 30 mázsa körül alakult. A rostkender aratá­sa szintén befejeződött és a termés átvétele is jó ütem­ben halad. A DiiJmnaHí A * Va cipőipari vállalatok és a Cipőbolt Vál- Dunapesti >r SZÍ YGSCSi­on ]giai vásárlással egybekötött bemutat takt. A valóban szép vonalú c­ipők nagy feltűnést keltenek. Szép cipők tehát van mik, s ezek után már csak az lenne jó, ha ezeket az új modelleket szűkebb hazánk, Heves me­gye boltjaiban is mielőbb viszontláthatnánk. Vasárnap nyit a Gyöngyszöv Heves megye legnagyobb iparcikk-áruháza Ünnepélyes keretek között, a gyöngyösi szüreti napok kezdő eseményeként nyitja meg kapuit a megye legna­gyobb iparcikk-áruháza Gyöngyösön, az autóbusz­pályaudvar szomszédságában szeptember 14-én, vasárnap és áll a vásárlók szolgálatá­ra. Az áruház összterülete 2500 négyzetméter. Ebből a kiseb­bik rész a földszintre, a na­gyobbik pedig az emeletre esik. A hatalmas raktárkész­let, amely tizenkétmillió fo­rint, egyben azt is biztosítja, hogy a vevők itt megtalál­hatják mindazt az árut, ami­re szükségük van. Erre tö­rekszik az áruház. Ahogy a kedves vevő be­lép a külsőleg is modern, mu­tatós épületbe, a földszinten a rádiók, televíziók, lemez­játszók, magnetofonok, az elektromos háztartási gépek sorát láthatja. Itt állnak egy­más mellett a motorkerék­párok, a kerékpárok. ízléses és praktikus üveg- és porce­lán edények között válogat­hat De nem hiányoznak a sportszerek sem, a játékok és a különböző hangszerek. Akik háztartási vegyicikket, vagy a drogériás ipar leg­újabb gyártmányait szeret­nék megvenni, azok is meg­találnak itt mindent. Az emeleten a divatos fér­fi-, női és gyermekruhák kínálják magukat. A cipőtől a kalapig mindent megvehet itt a kedves vevő, úgy vásá­rolhatja meg teljes ruháza­tát, hogy kitenné a lábát az épületből. A fehérnemű és a kötöttáru is kapható az áru­ház emeletén. A Gyöngyszöv, a Gyöngyö­si Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet áru­háza különböző szolgáltatá­sokkal is kedveskedik a ve­vőknek. Elvégzik a konfek­cióáruk alakra történő igazí­tását, a nagyobb értékű áru­kat­ házhoz szállítják, az OTP-hitellevelek ügyintézé­sét a helyszínen elvégzik. Gondoskodnak aról is, hogy amíg a szülők vásárolnak, a kisgyerekekkel foglalkozzék egy „pótmama”. Tehát kényelmes vásárlási lehetőség, bő választék, ud­varias és figyelmes kiszolgá­lás várja a Gyöngyszöv ked­velt vevőit. (x) Új rendszer a pedagógusok továbbképzésében Az idei tanévben — a mű­velődési miniszter utasítása alapján — életbe lép a pe­dagógusok továbbképzésének új rendszere. Az új rendszerű továbbképzés egyik formája az úgynevezett komplex gya­korlati szeminárium lesz. Megkezdik működésüket a megyékben, megyei jogú vá­rosokban az úgynevezett to­vábbképzési kabinetek. Fel­adatuk a továbbképzés irá­nyítása, valamint az,­­ hogy együttműködést alakítsanak ki a különféle tudományos társaságokkal és pedagógus­­képző intézményekkel is. A miniszteri rendelkezés értelmében — erkölcsileg és anyagilag is el kell ismerni, ha valaki a továbbképzés so­rán szerzett nagyobb tudás birtokában eredményesebben látja el az iskolában az okta­­tással-neveléssel kapcsolatos feladatait. (MTI) Egy arc közelről A kitüntetett villanyszerelő Neve: BALOGH FERENC* Munkahelye: Mátravidéki Szénbányák petőfibányai üze­me. Beosztása: villanyszerelő. 1 — Édesanyánk „vezetésé­vel” 1952-ben költöztünk Jászárokszállásról Petőfibá­­nyára. Mi tagadásra jó mun­ka, kereseti lehetőségek dön­töttek a költözködés mellett. A kezdet elég nehéz volt, de aztán valamennyien magta­láltuk helyünket. Megismer­tek, megbecsültek bennün­ket. Én is szakmát tanultam, és elvégeztem a bányagépész­ technikumot is. Ami meg a jó kereseti lehetőségeket il­lette: aki szeretett és tudott dolgozni, az a fénykorát élő Petőfibányán igazán megta­lálhatta számításait... — De a fénykorát élő Pe­­tőfibánya... — Ne is folytassa, tudom mire gondol. Az idők szavát meg kell érteni: a mélymű­velés már nem tud konkur­­rálni a külszíni fejtéssel. Itt van például a Visontai Ga­garin Hőerőmű. Az üzemel­tetéséhez szükséges lignit­mennyiség kibányászása már csak külszíni fejtéssel gazda­ságos. Nem történt tehát más, mint hogy a magyar bányász­kodás is előbbre lépett. — Tehát változatlanul ra­gaszkodik Petőfibányához? — Jobban, mint valaha. Tisztelnek, megbecsülnek. Jó, lelkes gárda él, dolgozik­­ együtt. Soha rosszabb dol­gunk ne legyen. — Számított az idei bá­nyásznapi miniszteri kitünte­tésre? ! — Nem. Már csak azért sem, mert az utóbbi másfél év már így is túl szép volt. Kiváló dolgozó lettem, a KISZ Központi Bizottsága elismerő oklevéllel tüntetett ki, brigádunk elnyerte az újabb szocialista címet. És most a miniszteri kitünte­tés.. . — Melyiknek örül jobban? — Valamennyi jólesett, de az utóbbi különösen. Komo­lyan mondom, meg se tud­nám fogalmazni, hogy miért, s mire is kaptam. Egyszerű, kétkezi munkás vagyok, így hát csak a munkám jöhetett számításba. . . —k.— - SZERKESZTŐI Szecsődi József: Kérjük, szíveskedjen közölni pontos­­ címét, és a termelőszö­vetkezet címét is. Ezzel egyidő­­ben kérjük részletesebben írja meg a telekkel kapcsolatos prob­lémát. Tóthné címére: Kérjük, szíveskedjen­­ pontos címét és teljes nevét közölni, hogy levélben válaszolhassunk. K. I. Erdőtelek: Kérjük, írja meg részletesen panaszát, mert csak akkor tu­dunk megfelelő segítséget nyúj­tani. Hiába közölnénk cikkét ál­talánosságban az elévülésről, ab­ból még nem oldódik meg saját problémája. Ahhoz viszont hogy segítséget tudjunk adni, is­merni kell pontosan a dátumo­kat. D. J.-né Eger: A gyermekgondozási segélyt kifejezetten azért fizeti álla­munk, hogy az anyának lehető­sége legyen arra, hogy maga gondozhassa gyermekét. Amen­­­nyiben az éd­esanya óvodába, vagy bölcsődébe helyezi el a gyermeket, természetesen meg­szűnik a gyermekgondozásra adott segély. K. J., Pétervására: Bejelentésükkel csak ak­kor tu­dunk foglalkozni, ha megírják nevüket és címüket, hogy a ki­vizsgálás során felkereshessük önöket is. A bejelentők nevét a kivizsgálás során nem közöl­­­jük senkivel, így nyugodtan megírhatják. Névtelen bejelen­tésekkel, ha azok személyről szólnak, nem foglalkozunk. Sz. i A. -né, Gyöngyös: Az üzemben valóban tévesen számfejtették munkabérét, ha a gyermekgondozási segély idejé­re kért fizetés nélküli szabadsá­got nem számították be folyama­­­­tos m­unkaidőnek. A gyermek­­gondozási segélyhez kért fizetés nélküli­ szabadság nem számít megszakításnak, azt az időt fo­lyamatos munkaviszonynak kell tekinteni. Kovács A.-né, Heves: Kérjük, keressen fel bennün­ket személyesen a szerkesztőség­ben, s így megbeszélhetjük, hon­nan kérhet és kaphat segítséget családi problémájának megoldá­sához. Csak a levele ala­pján, saj '- nem tudjunk jogi taná­­c­­s.ii. mert egy sor delog­­ ál a levélből. Szerkesztő­inket a délelőtti órákban, i. melyik hétköznapon felkeres­­heti. M. Sándorné, Heves: " A rendelet értelmében hadi­­gondozott (rokkant, vagy hadi­özvegy) részére akkor­­ lehet megállapítani járadékot, ha havi jövedelme az 500 forintot nem haladja meg. Ebből következik, hogy a 0 mellékkereset sem halad­hatja meg a havi 500 forintot. A Nyugdíjfolyósító Intézet évente felülvizsgálja a keresetet, és túllépés esetén visszatérítésre kötelezi­ a gondozottat. 1969. szeptember 12., péntek

Next