Népújság, 1969. november (20. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-21 / 270. szám

ám­ir­ől beszélnek, amiért termi kell Hatékonyság — termelékenység ! Mostanában gyakran vita tárgya, hogy a vállalatok gazdálkodását minek alapján­­ ítélik meg, jelenleg mi a legfontosabb feladat. Sokan azt bizonygatják, hogy a re­form bevezetése után a vál­lalatok gazdálkodását a nye­reséggel mérik, a vezetők legfontosabb­­ kötelessége, hogy az előírt nyereséget be­fizessék, a tavalyinál lehető­leg több bért és több­ része­sedést biztosítsanak a dol­gozóknak. Szeretnénk azok vélemé­nyét is közölni, akik a több­séggel nem értenek egyet, akik azt mondják, hogy a nyereség fontos követel­mény ugyan, a nyereség va­lóban összetett mutató, de önmagában mégsem alkal­mas arra, hogy a vállalat je­lenlegi helyzetét, még kevés­bé a jövőt illető pozícióját helyesen ítélhessük meg. Úgy véljük, hogy téves következ­tetésre jutunk, ha a mutatók rendszeréből egyet kiraga­dunk, ha csak a nyereséggel törődünk, de fontos jelzése­ket figyelmen kívül ha­gyunk. Az új közgazdasági sza­bályzók kedvezően befolyá­solták a vállalatok tervezé­sét és gazdálkodását. Jelen­tős eredmény, hogy az üze­mek többsége azt gyártotta, amire a piacnak szüksége volt, megyénk ipara és me­zőgazdasága újabb exportsi­kereket ért el. Szocialista iparunk 1909. első felében 6,6 százalékkal többet ter­melt, a mezőgazdaság több árut adott, a kereskedelem nagyobb forgalmat bonyolí­tott le, mint az­ előző év ha­sonló időszakában. A legtöbb vállalat teljesíti nyereségter­vét. Figyelmeztető jelzések A jelentős eredmények mel­lett most mégis a figyelmez­tető jelenségekre hívjuk fel a figyelmet. Megyénk ipará­nak termelékenysége 1968- ban 2,4 százalékkal csök­kent és az idén tovább rom­lott, , sem megyénkben, sem országosan nem éri el az egy évvel korábbit. Mi ennek az oka és hová jutunk, ha a ter­melékenységet nem fokoz­zuk? Megyénk ipari üzemei­ben mintegy 10 százalékkal több ember dolgozik, mint egy évvel korábban, de a termelés 1969. június végéig csak 6,6 százalékkal, október végéig még kisebb mérték­ben növekedett. Legtöbb üzemünk kizárólag létszám­­bővítéssel fokozta termelését. Nincs elegendő segédmunkás és szakmunkáshiányra pa­naszkodnak, de több üzem­ben nem lehet letagadni a kapun belül munkanélkülisé­get. Egyre több munkaerőt foglalkoztatnak, de egyre csökken az egy munkásra jutó termelési érték. Vajon a gazdságirányítási reformnak nem fő követelménye az In­tenzív, a hatékony gazdál­kodás? Intenzív fejlesztést Miért nem elegendő, ha csak a nyereség növelésével törődünk, miért fontos az intenzív fejlesztés? Az újabb munkások foglalkoztatása he­lyett miért tartjuk fon­tosabbnak, hogy takarékos­kodjunk az élő és a holt munkával? Azért, mert ha egyre több dolgozót alkal­maznak, akkor újabb mun­kahelyekre, további­­ irodák­ra és gépekre lesz szükség. Mindez milliókba kerül, a korábbinál jóval több dolgo­zó között pedig csak annyit lehet elosztani, amennyi a befektetés­­ után megmarad. Ezért mindnyájunk számára rendkívül fontos, hogy a ter­melés növekedésének minél nagyobb hányada — átlago­san több mint kétharmada — a termelékenység növekedé­séből származzék. Az elmúlt két évben mi­lyen körülmények befolyá­solták a termelékenység ala­kulását? Első ök­ként a b­un­­kerő-vándorlást említjük. A Finomszerelvény gyárban 800 dolgozó cserélődött. Óvatos becslések szerint ez mintegy 55 ezer normaóra vesztesé­get­ jelent. Az építőiparban ennél is nagyobb volt a ván­dorlás. De a munkahely-vál­toztatások 90 százalékát a dolgozók kezdeményezték, csak elenyészően kevés pél­dát lehetne említeni, hogy a fegyelmezetlen, a hanyag, vagy a feleslegessé vált dol­gozót elküldték volna. A gazdasági vezetők több­sége túlzottan óvatos. Sokan arra hivatkoznak, hogy már most sincs elég ember és ar­ra gondolnak, hogy milyen nehéz helyzetbe kerülnek, ha a jelenleginél is nagyobb fel­adatokat kapnak. A műveze­tők attól tartanak, hogy ha lógás, hanyagság, vagy a sok selejt miatt erélyesen figyel­meztetik a mulasztókat, ak­kor felmondanak, könnyen más munkahelyet keresnek maguknak. Ésszerűbb ösztönzést Ne legyünk igazságtalanok, a lazaság és a fegyelmezet­lenség miatt nem lehet egy­értelműen a vezetőket elma­rasztalni. Ugyanis a jelenlegi szabályzók nem ösztönzik a vezetőket­ arra, hogy a fej­lesztés intenzív módszereit válasszák. Ellenkezőleg, a lét­szám- és bérgazdálkodási rendelkezések újabb és fő­leg alacsony fizetésű munka­erő felvételére csábítanak. Ismeretes jelenség, ha egy jó mérnök vagy közgazdász jelentkezik, azt meg kell fi­zetni. Felvesznek még nyolc­tíz kisegítőt és adminisztrá­tort, és akkor az átlagbér­rel nem lesz baj. Bizonyára ez a gyakorlat is hozzájárult, hogy az utóbbi időben egyre növekszik az improduktív munkaerő aránya. Vajon akik így gazdálkodnak, azok a munka hatékonyságát szol­gálják? Sokan arra hivatkoznak, hogy csökkent a termelé­kenység, mert a dolgozók többsége már a rövidített munkaidőt élvezi. Ez igaz, de az is tény, hogy több válla­latnál már péntek délben ab­bahagyják a munkát és hét­főn csak ebéd után kezde­nek dolgozni. Ennél is na­gyobb baj, hogy a munka­idő-csökkentést nem követte jobb szervezés, nem javítot­ták az anyagellátást és az irányítást, kellő mértékben nem növelték a munka in­tenzitását. Pedig a feltételek adottak, gyorsabban és biz­tonságosabban haladhatunk előre, ha szemléletünket meg­változtatjuk, a rendelkezésre álló munkaerőt átcsoportosít­juk, az embereket és a gé­peket ésszerűbben hasznosít­juk. Az elmúlt években több új üzem épült, korszerű gé­peket, berendezéseket és fél­automata gépsorokat szerez­tek­­ be. Megyénk beruházá­si üteme meghaladja az or­szágos átlagot, de nem el­lentmondás-e, hogy sok he­lyen nem megfelelő a gépek kihasználása, a korszerű üzemekben egyre több dolgo­zót elavult módszerekkel ve­zetnek. Műszaki fejlesztés, korszerűsítés Az üzemszervezés tökéle­tesítésére, a műszaki fejlesz­tésre itt-ott biztató kísérletek történtek, de a legtöbb he­lyen vajon tovább jutottak? Az utóbbi években kevesebb találmányt és újítást nyúj­tanak be, mint korábban. A műszaki fejlesztés, a kor­szerűsítés, a gazdasági mun­ka hatékonysága lassabban halad előre, mint ahogyan szükséges és lehetséges. Va­jon a jelenlegi rendelkezések szerint nincs több lehetőség a legjobb­ dolgozók anyagi és erkölcsi elismerésére? Nyereséget lehet elérni úgy is, hogy a megállapított új árak kedvezőek, vagy elő­nyösen alakul a piaci hely­zet és a vállalat vezetői az árakkal „ügyeskednek”. A termelékenység nagyon fon­tos gazdasági mutató, de csak a termeléssel függ össze, pe­dig a gazdasági élet terme­lésből, forgalomból és fo­gyasztásból áll. A hatékony­ság tágabb fogalom, a gaz­dálkodás együttes, komplex jellemzésére, értékelésére hi­vatott. A gazdaságirányítási re­­form sikere és mindnyájunk érdeke azt követeli, hogy a pártszervezetek, a gazdasági vezetők erősítsék a közgaz­dasági szemléletet. A felté­telek adottak, tudatos mun­kával, az erők összefogásá­val el lehet érni, hogy a ter­melékenységet fokozzuk, a társadalmi tőkebefektetést jövedelmezőbbé tegyük, még jobban kielégítsük a hazai és a külföldi­­ igényeket. Ezt je­lenti a gazdasági hatékony­ság, ezzel szolgáljuk az em­bert, ez a legfőbb mérce. Dr. Fazekas László G­Y CSAK NÁLUNK * KERAVILL­A ! CSAK NÁLUNK A 47. heti meglepetés: LEHELJEGY minden 100, 125, 150, 175 és 200 litert ■­ Lehel hűtőgéphez elektromos kávéőrlőt a­jándékozunk: OTP-hitel, 10% előleggel! Díjtalan házhoz szállítás és üzembe helyezés MINTA UTÁN Tíz tervező vállalat, s ezen belül számos mér­­nökkollektíva vett részt a posta, rádió, televízió mű­szaki igazga­tósága által hirdetett pá­lyázaton : ké­szítsék el a Kékestetőn, az ország leg­magasabb pontján épí­tendő tv-to­­rony tervét. E pályázatot az IPARTERV két mérnö­kének, Böjthe Tamásnak és Rácz Endré­nek a terve nyerte meg. A leendő to­rony tervezőit a napokban kerestük föl „hivatali he­lyiségükben”, az IPARTERV Türr István utcai épületé­nek, egy ha­talmas ter­mében­. A mérnöki rajz­asztalokon születő ter­vek, a fala­kon pedig már a megálmodott vá­rosrészek, modern, szép építmények makettjei — reprókon. Ott van az a terv is, melyet, Rácz Endre és Böjthe Tamás készített Bu­dapest belvárosi rendezésére, s mellyel annak idején har­madik díjat nyertek. — Mi az új, ebben­­ a tv­­toronyban? — Igyekeztük azt elérni, hogy a tv-torony, a kilátó­presszó, az adóüzem, a bisztró, a konyha és a mel­léküzemek egy tömbbe ös­­­szefogva kevesebb területet vegyenek el az igen értékes természetvédelm­i te­r­ü­lésből. Más tv-tornyok — jellegük­nél fogva is — kizárják a közönséget, itt azonban „be­lépni nem 6í<kel­lenet szi­getelni az állomást a torony látogatóitól. A kész tervrajzon jól lát­szik, mi minden kap itt he­lyet, öt méternyivel a "hid színe alatt, az északi lejtő­ié. Lej.­, a bisztró a kony­hával,' a menekülettekkel. A mc .: :öü' v '■ [UNK].■ter; a n\'T:. a to­­ronyba:­­ol­­gozók, a posta és a nun. kö­­zön­ség számára. Az­ első emeleten működik a tv- és URH-ad­üzem Ft: ahogy ez a rajzon is lái­­t­­szik, négy antennrer. ily épül. A kilátópresszó 6t a kilátóterasz pedig 68 .■­er magasságban kap he' er. Fölötte a rádiótelefon üz íe, majd a jégvédő erkély. 160 méter magasságban pedig az •.«Viennafelhúzó­­ erkély épül, efölött lesz a negyven mé­ter magas, acélszerkezetű to­rony. A közönség részére két nagyméretű gyorsfelvonót, a személyzet részei­* pedig egy üzemi felvonót terveztek. Ezen kívül úgynevezett„ vész­­lépcső” is ’vezet a jégvédő erkélyig. — Az egész torony két­száz méter magas lesz — ennyivel „nő” az ország ed­dig is legmagasabb csúcsa!... — A régebbi torony sorsa? — Javasoltuk, hogy ren­dezzék be kisebbfajta üdü­lőnek. — Mennyibe kerül az épí­tés? — Tisztán a magasépítési költség nyolcvanmillió forint — válaszolt a kérdésre Böj­the Tamás, aki­­ egyébként több éven át élt Egerben, itt járt iskolában, és itt is érett­ségizett. — Új nálunk az is, hogy ezúttal a kiviteli ter­vet is mi készítjük el (már­­ készül!)... Betörtünk a pos­ta „profiljába”... (kátai) JBBM Jm/F —: Aki arra jár, megelégedetten csettint: — Ez igen... Nagyon szép... — és úgy megy tovább, hogy akaratlanul is melegség önti el a szívét. Az új városrész ugyanis szép. Gondozott, parkosított, a házak merészen, de mértéktartó ízléssel elhelyezve, az utak gondosan aszfal­tozva, ahogyan az illik, virágok, fák, színben és ízlésben elhelyezve. Egyszóval, pompás itt minden. Aki erre jár, megelégedéssel csettint. Igaz, az egyik épület tövében halomnyi szemétra­kás. Nem szép, de ki látott már szép szemét­rakást? Aki arra jár, nem csettint megelége­detten, de nem is figyel fel rá különösebben. Ő is arra jár. Megáll és felháborodottan csettint: — Na tessék. Itt a szemét. Az új városrész közepén. Az illetékesek meg csak tűrik, hogy ez a szemét uralkodjék az egész városrészben — morgolódik dühödten és úgy megy el a szép házak, a hangulatos park, a gondozott fák mellett, mint vak ló egy szép divatárubolt ki­rakata előtt. (—ó) Hol vannak a mintaboltok ? A napilapokat olvasgatva mostanában elég gyakran bukkan az ember olyan hí­rekre, hogy valamelyik vá­rosban, vagy községben ál­lami gazdasági, termelőszö­vetkezeti mintabolt nyílt. Ilyenkor az olvasó elképze­li az ízléses üzletet, a kira­katot, amelyben ott sorakoz­nak az illető szövetkezet, gazdaság termékei: házi mó­don elkészített füstölt áruk, savanyúságok, szörpök, bo­rok konzervek — ízlésesen reprezentálva mezőgazdasá­gunkat, élelmiszer-gazdasá­gunkat. Elképzeli az olvasó, mert sajnos megyénkben még ilyen üzlettel nem találkoz­hat. Vannak ugyan szövet­kezeti borkóstolók, péküzle­tek, zöldségpavilonok , de ízléses, korszerű mintabolt, amelyben az áruk szinte be­mutatják a termelőszövetke­zet, állami gazdaság sokolda­lú termelő, feldolgozó, s nem utolsósorban értékesítési te­vékenységét, egyelőre nem található. Illetve mindössze egy sze­rény üzlet Egerben, a Horto­bágyi Állami Gazdaság bolt­ja. Ez a bolt sem mintabolt, hiszen a helyiség kicsi, nincs kirakata, de mégis jó, mert kapható, benne házi kolbász, nunacpecsen­y, birkahús, s ha valaki a­­ birka­pörkölt mellé homoki bort kíván, azt is megveheti. Elgondolkoztató az is, hogy elsőként nem valame­lyik megyei, szövetkezetnek, gazdaságnak jutott eszébe, hogy boltot nyisson Egerben, hanem a­­ hortobágyiaknak. Tévedés ne essék, szó sincs itt valamiféle rosszul értel­mezett lokálpatriotizmusról, inkább csak furcsa, hogy­ el­sőként más látott fantáziát megyénkben, s nem az itte­niek. Az is nyilvánvaló, hogy egy mintabolt nyitása nem csupán ötlet, de pénz kér­dése is. Másrészt azt is fel­vetheti bárki, kétséges, hogy egy-egy gazdaság folyama­tosan, egész éven át bizto­sítani tudná a szükséges árumennyiséget, különösen pedig a választékot. Ez is biztos, de mégis azt lehet mondani, hogy ha egy-egy szövetkezet, gazda­ság nem is rendelkezik olyan anyagi erővel, vagy áru­mennyiséggel, amely biztosí­taná a bolt nyitását, fenn­tartását, áruval való ellátá­sát, akkor még mindig ma­rad egy lehetőség: a társu­lás. Hiszen az már alig hihe­tő el, hogy tíz, vagy tizenöt termcl­>szfA­onó­­zi^; im tudnA egy mintaboltot nyitni. Bi­zonyára meg lenne hozzá a szükséges anyagi fedezet, másrészt pedig olyan előn­­­nyel is járna, hogy az áruk széles skáláját tudnák biztosí­­tani. Az egyik gazdaság füs­tölt árukat szállítana, a má­sik zöldséget, a harmadik palackozott bort, a negye­dik házi savanyúságot, le­vesbe való tésztát, s így to­vább. A boltnak emellett még az az előnye is meglen­ne, hogy további lendületet adhatna a feldolgozási te­vékenységnek. Néhány termelőszövetkezet azt is felvetheti, hogy nem­­csupán a közös gazdaságok­nak, de a helyi tanácsoknak is érdeke lenne a boltok nyitása, így indokolt, hogy a tanácsok is adjanak anya­gi segítséget az üzletek léte­sítéséhez. Mindez teljesen igaz. De ki gátolja a szövetkezeteket abban, hogy tárgyalásokat folytassanak ebben az ügy­ben. S ha egyszer nem sike­rül megállapodásra jutni, akkor megpróbálkozzanak másodszor, harmadszor is. Mert a tény az, hogy egyelőre igazi, korszerű mintabolt nincs megyénk­ben. S hátha ez eszébe jut más megyék gazdaságainak *>• l«-U I Hogy mik vannak ?! 1969. április 25-én Re­vasz Róberték bútort vásároltak. Két Apolló nevű heverőt. Sajnos, a heverő nem so­káig szolgálta őket, elrom­lott, valószínűleg a rugó tört el benne. Mivel a számlához csatoltak egy garanciális levelet, amely két évre szól, nem estek kétségbe, hanem a levél útmutatásához híven meg­keresték az Egri Asztalos Ktsz-t, amely a bútorok garanciális javítását végzi Egerben. 1969. szeptember 26-án a következő levelet küldték a szövetkezetnek: „Révász Róbert. Eger, Szovjethadsereg útja 21. szám alatti lakos azzal a kérelemmel fordulok a T. címhez, hogy a csatolt mel­léklet szerint, az egri bú­torüzletben vásárolt 2 da­rab Apolló nevű heverő rugószerkezetét a garan­ciális időn belül megjaví­tani szíveskedjék.. November 18-án levelük­re a következő választ hoz­ta a posta a T. Címtől: »Mellékelten visszaküld­jük Címnek, a garanciális javítással kapcsolatos ira­tokat, mivel a garanciális javítást elvégezni nem tud­juk ebben az évben kapaci­tás hiánya miatt, sőt 1970- ben egyáltalán nem fog­lalkozik a szövetkezet ga­ranciális javítással. A fenti ügyben forduljon a Bútorértékesítő Vállalat műszaki osztályához, Bu­dapest, V., Sipos Dénes u. 9.” Révász Róbert most áll töprengve: E miért garanciális ja­vításra kijelölt hely a szö­vetkezet, ha nincs rá ka­pacitása?; 2. ha nincs rá kapacitá­sa, a Bútorértékesítő Vál­lalat miért nem köt szer­ződést mással­ is. miért kellett eltelnie majdnem két hónapnak ah­hoz, hogy a szövetkezet kö­zölje, nem tudja vállalni a garanciális javítást?; »• és ilyenkor mit csi­náljon egy vásárló?! 19VSL november 21., péntdk

Next