Népújság, 1969. november (20. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-21 / 270. szám
ámiről beszélnek, amiért termi kell Hatékonyság — termelékenység ! Mostanában gyakran vita tárgya, hogy a vállalatok gazdálkodását minek alapján ítélik meg, jelenleg mi a legfontosabb feladat. Sokan azt bizonygatják, hogy a reform bevezetése után a vállalatok gazdálkodását a nyereséggel mérik, a vezetők legfontosabb kötelessége, hogy az előírt nyereséget befizessék, a tavalyinál lehetőleg több bért és több részesedést biztosítsanak a dolgozóknak. Szeretnénk azok véleményét is közölni, akik a többséggel nem értenek egyet, akik azt mondják, hogy a nyereség fontos követelmény ugyan, a nyereség valóban összetett mutató, de önmagában mégsem alkalmas arra, hogy a vállalat jelenlegi helyzetét, még kevésbé a jövőt illető pozícióját helyesen ítélhessük meg. Úgy véljük, hogy téves következtetésre jutunk, ha a mutatók rendszeréből egyet kiragadunk, ha csak a nyereséggel törődünk, de fontos jelzéseket figyelmen kívül hagyunk. Az új közgazdasági szabályzók kedvezően befolyásolták a vállalatok tervezését és gazdálkodását. Jelentős eredmény, hogy az üzemek többsége azt gyártotta, amire a piacnak szüksége volt, megyénk ipara és mezőgazdasága újabb exportsikereket ért el. Szocialista iparunk 1909. első felében 6,6 százalékkal többet termelt, a mezőgazdaság több árut adott, a kereskedelem nagyobb forgalmat bonyolított le, mint az előző év hasonló időszakában. A legtöbb vállalat teljesíti nyereségtervét. Figyelmeztető jelzések A jelentős eredmények mellett most mégis a figyelmeztető jelenségekre hívjuk fel a figyelmet. Megyénk iparának termelékenysége 1968- ban 2,4 százalékkal csökkent és az idén tovább romlott, , sem megyénkben, sem országosan nem éri el az egy évvel korábbit. Mi ennek az oka és hová jutunk, ha a termelékenységet nem fokozzuk? Megyénk ipari üzemeiben mintegy 10 százalékkal több ember dolgozik, mint egy évvel korábban, de a termelés 1969. június végéig csak 6,6 százalékkal, október végéig még kisebb mértékben növekedett. Legtöbb üzemünk kizárólag létszámbővítéssel fokozta termelését. Nincs elegendő segédmunkás és szakmunkáshiányra panaszkodnak, de több üzemben nem lehet letagadni a kapun belül munkanélküliséget. Egyre több munkaerőt foglalkoztatnak, de egyre csökken az egy munkásra jutó termelési érték. Vajon a gazdságirányítási reformnak nem fő követelménye az Intenzív, a hatékony gazdálkodás? Intenzív fejlesztést Miért nem elegendő, ha csak a nyereség növelésével törődünk, miért fontos az intenzív fejlesztés? Az újabb munkások foglalkoztatása helyett miért tartjuk fontosabbnak, hogy takarékoskodjunk az élő és a holt munkával? Azért, mert ha egyre több dolgozót alkalmaznak, akkor újabb munkahelyekre, további irodákra és gépekre lesz szükség. Mindez milliókba kerül, a korábbinál jóval több dolgozó között pedig csak annyit lehet elosztani, amennyi a befektetés után megmarad. Ezért mindnyájunk számára rendkívül fontos, hogy a termelés növekedésének minél nagyobb hányada — átlagosan több mint kétharmada — a termelékenység növekedéséből származzék. Az elmúlt két évben milyen körülmények befolyásolták a termelékenység alakulását? Első ökként a bunkerő-vándorlást említjük. A Finomszerelvény gyárban 800 dolgozó cserélődött. Óvatos becslések szerint ez mintegy 55 ezer normaóra veszteséget jelent. Az építőiparban ennél is nagyobb volt a vándorlás. De a munkahely-változtatások 90 százalékát a dolgozók kezdeményezték, csak elenyészően kevés példát lehetne említeni, hogy a fegyelmezetlen, a hanyag, vagy a feleslegessé vált dolgozót elküldték volna. A gazdasági vezetők többsége túlzottan óvatos. Sokan arra hivatkoznak, hogy már most sincs elég ember és arra gondolnak, hogy milyen nehéz helyzetbe kerülnek, ha a jelenleginél is nagyobb feladatokat kapnak. A művezetők attól tartanak, hogy ha lógás, hanyagság, vagy a sok selejt miatt erélyesen figyelmeztetik a mulasztókat, akkor felmondanak, könnyen más munkahelyet keresnek maguknak. Ésszerűbb ösztönzést Ne legyünk igazságtalanok, a lazaság és a fegyelmezetlenség miatt nem lehet egyértelműen a vezetőket elmarasztalni. Ugyanis a jelenlegi szabályzók nem ösztönzik a vezetőket arra, hogy a fejlesztés intenzív módszereit válasszák. Ellenkezőleg, a létszám- és bérgazdálkodási rendelkezések újabb és főleg alacsony fizetésű munkaerő felvételére csábítanak. Ismeretes jelenség, ha egy jó mérnök vagy közgazdász jelentkezik, azt meg kell fizetni. Felvesznek még nyolctíz kisegítőt és adminisztrátort, és akkor az átlagbérrel nem lesz baj. Bizonyára ez a gyakorlat is hozzájárult, hogy az utóbbi időben egyre növekszik az improduktív munkaerő aránya. Vajon akik így gazdálkodnak, azok a munka hatékonyságát szolgálják? Sokan arra hivatkoznak, hogy csökkent a termelékenység, mert a dolgozók többsége már a rövidített munkaidőt élvezi. Ez igaz, de az is tény, hogy több vállalatnál már péntek délben abbahagyják a munkát és hétfőn csak ebéd után kezdenek dolgozni. Ennél is nagyobb baj, hogy a munkaidő-csökkentést nem követte jobb szervezés, nem javították az anyagellátást és az irányítást, kellő mértékben nem növelték a munka intenzitását. Pedig a feltételek adottak, gyorsabban és biztonságosabban haladhatunk előre, ha szemléletünket megváltoztatjuk, a rendelkezésre álló munkaerőt átcsoportosítjuk, az embereket és a gépeket ésszerűbben hasznosítjuk. Az elmúlt években több új üzem épült, korszerű gépeket, berendezéseket és félautomata gépsorokat szereztek be. Megyénk beruházási üteme meghaladja az országos átlagot, de nem ellentmondás-e, hogy sok helyen nem megfelelő a gépek kihasználása, a korszerű üzemekben egyre több dolgozót elavult módszerekkel vezetnek. Műszaki fejlesztés, korszerűsítés Az üzemszervezés tökéletesítésére, a műszaki fejlesztésre itt-ott biztató kísérletek történtek, de a legtöbb helyen vajon tovább jutottak? Az utóbbi években kevesebb találmányt és újítást nyújtanak be, mint korábban. A műszaki fejlesztés, a korszerűsítés, a gazdasági munka hatékonysága lassabban halad előre, mint ahogyan szükséges és lehetséges. Vajon a jelenlegi rendelkezések szerint nincs több lehetőség a legjobb dolgozók anyagi és erkölcsi elismerésére? Nyereséget lehet elérni úgy is, hogy a megállapított új árak kedvezőek, vagy előnyösen alakul a piaci helyzet és a vállalat vezetői az árakkal „ügyeskednek”. A termelékenység nagyon fontos gazdasági mutató, de csak a termeléssel függ össze, pedig a gazdasági élet termelésből, forgalomból és fogyasztásból áll. A hatékonyság tágabb fogalom, a gazdálkodás együttes, komplex jellemzésére, értékelésére hivatott. A gazdaságirányítási reform sikere és mindnyájunk érdeke azt követeli, hogy a pártszervezetek, a gazdasági vezetők erősítsék a közgazdasági szemléletet. A feltételek adottak, tudatos munkával, az erők összefogásával el lehet érni, hogy a termelékenységet fokozzuk, a társadalmi tőkebefektetést jövedelmezőbbé tegyük, még jobban kielégítsük a hazai és a külföldi igényeket. Ezt jelenti a gazdasági hatékonyság, ezzel szolgáljuk az embert, ez a legfőbb mérce. Dr. Fazekas László GY CSAK NÁLUNK * KERAVILLA ! CSAK NÁLUNK A 47. heti meglepetés: LEHELJEGY minden 100, 125, 150, 175 és 200 litert ■ Lehel hűtőgéphez elektromos kávéőrlőt ajándékozunk: OTP-hitel, 10% előleggel! Díjtalan házhoz szállítás és üzembe helyezés MINTA UTÁN Tíz tervező vállalat, s ezen belül számos mérnökkollektíva vett részt a posta, rádió, televízió műszaki igazgatósága által hirdetett pályázaton : készítsék el a Kékestetőn, az ország legmagasabb pontján építendő tv-torony tervét. E pályázatot az IPARTERV két mérnökének, Böjthe Tamásnak és Rácz Endrének a terve nyerte meg. A leendő torony tervezőit a napokban kerestük föl „hivatali helyiségükben”, az IPARTERV Türr István utcai épületének, egy hatalmas termében. A mérnöki rajzasztalokon születő tervek, a falakon pedig már a megálmodott városrészek, modern, szép építmények makettjei — reprókon. Ott van az a terv is, melyet, Rácz Endre és Böjthe Tamás készített Budapest belvárosi rendezésére, s mellyel annak idején harmadik díjat nyertek. — Mi az új, ebben a tvtoronyban? — Igyekeztük azt elérni, hogy a tv-torony, a kilátópresszó, az adóüzem, a bisztró, a konyha és a melléküzemek egy tömbbe összefogva kevesebb területet vegyenek el az igen értékes természetvédelmi terülésből. Más tv-tornyok — jellegüknél fogva is — kizárják a közönséget, itt azonban „belépni nem 6í<kellenet szigetelni az állomást a torony látogatóitól. A kész tervrajzon jól látszik, mi minden kap itt helyet, öt méternyivel a "hid színe alatt, az északi lejtőié. Lej., a bisztró a konyhával,' a menekülettekkel. A mc .: :öü' v '■ [UNK].■ter; a n\'T:. a toronyba:olgozók, a posta és a nun. közönség számára. Az első emeleten működik a tv- és URH-adüzem Ft: ahogy ez a rajzon is láitszik, négy antennrer. ily épül. A kilátópresszó 6t a kilátóterasz pedig 68 .■er magasságban kap he' er. Fölötte a rádiótelefon üz íe, majd a jégvédő erkély. 160 méter magasságban pedig az •.«Viennafelhúzó erkély épül, efölött lesz a negyven méter magas, acélszerkezetű torony. A közönség részére két nagyméretű gyorsfelvonót, a személyzet részei* pedig egy üzemi felvonót terveztek. Ezen kívül úgynevezett„ vészlépcső” is ’vezet a jégvédő erkélyig. — Az egész torony kétszáz méter magas lesz — ennyivel „nő” az ország eddig is legmagasabb csúcsa!... — A régebbi torony sorsa? — Javasoltuk, hogy rendezzék be kisebbfajta üdülőnek. — Mennyibe kerül az építés? — Tisztán a magasépítési költség nyolcvanmillió forint — válaszolt a kérdésre Böjthe Tamás, aki egyébként több éven át élt Egerben, itt járt iskolában, és itt is érettségizett. — Új nálunk az is, hogy ezúttal a kiviteli tervet is mi készítjük el (már készül!)... Betörtünk a posta „profiljába”... (kátai) JBBM Jm/F —: Aki arra jár, megelégedetten csettint: — Ez igen... Nagyon szép... — és úgy megy tovább, hogy akaratlanul is melegség önti el a szívét. Az új városrész ugyanis szép. Gondozott, parkosított, a házak merészen, de mértéktartó ízléssel elhelyezve, az utak gondosan aszfaltozva, ahogyan az illik, virágok, fák, színben és ízlésben elhelyezve. Egyszóval, pompás itt minden. Aki erre jár, megelégedéssel csettint. Igaz, az egyik épület tövében halomnyi szemétrakás. Nem szép, de ki látott már szép szemétrakást? Aki arra jár, nem csettint megelégedetten, de nem is figyel fel rá különösebben. Ő is arra jár. Megáll és felháborodottan csettint: — Na tessék. Itt a szemét. Az új városrész közepén. Az illetékesek meg csak tűrik, hogy ez a szemét uralkodjék az egész városrészben — morgolódik dühödten és úgy megy el a szép házak, a hangulatos park, a gondozott fák mellett, mint vak ló egy szép divatárubolt kirakata előtt. (—ó) Hol vannak a mintaboltok ? A napilapokat olvasgatva mostanában elég gyakran bukkan az ember olyan hírekre, hogy valamelyik városban, vagy községben állami gazdasági, termelőszövetkezeti mintabolt nyílt. Ilyenkor az olvasó elképzeli az ízléses üzletet, a kirakatot, amelyben ott sorakoznak az illető szövetkezet, gazdaság termékei: házi módon elkészített füstölt áruk, savanyúságok, szörpök, borok konzervek — ízlésesen reprezentálva mezőgazdaságunkat, élelmiszer-gazdaságunkat. Elképzeli az olvasó, mert sajnos megyénkben még ilyen üzlettel nem találkozhat. Vannak ugyan szövetkezeti borkóstolók, péküzletek, zöldségpavilonok , de ízléses, korszerű mintabolt, amelyben az áruk szinte bemutatják a termelőszövetkezet, állami gazdaság sokoldalú termelő, feldolgozó, s nem utolsósorban értékesítési tevékenységét, egyelőre nem található. Illetve mindössze egy szerény üzlet Egerben, a Hortobágyi Állami Gazdaság boltja. Ez a bolt sem mintabolt, hiszen a helyiség kicsi, nincs kirakata, de mégis jó, mert kapható, benne házi kolbász, nunacpecseny, birkahús, s ha valaki a birkapörkölt mellé homoki bort kíván, azt is megveheti. Elgondolkoztató az is, hogy elsőként nem valamelyik megyei, szövetkezetnek, gazdaságnak jutott eszébe, hogy boltot nyisson Egerben, hanem a hortobágyiaknak. Tévedés ne essék, szó sincs itt valamiféle rosszul értelmezett lokálpatriotizmusról, inkább csak furcsa, hogy elsőként más látott fantáziát megyénkben, s nem az itteniek. Az is nyilvánvaló, hogy egy mintabolt nyitása nem csupán ötlet, de pénz kérdése is. Másrészt azt is felvetheti bárki, kétséges, hogy egy-egy gazdaság folyamatosan, egész éven át biztosítani tudná a szükséges árumennyiséget, különösen pedig a választékot. Ez is biztos, de mégis azt lehet mondani, hogy ha egy-egy szövetkezet, gazdaság nem is rendelkezik olyan anyagi erővel, vagy árumennyiséggel, amely biztosítaná a bolt nyitását, fenntartását, áruval való ellátását, akkor még mindig marad egy lehetőség: a társulás. Hiszen az már alig hihető el, hogy tíz, vagy tizenöt termcl>szfAonózi^; im tudnA egy mintaboltot nyitni. Bizonyára meg lenne hozzá a szükséges anyagi fedezet, másrészt pedig olyan előnnyel is járna, hogy az áruk széles skáláját tudnák biztosítani. Az egyik gazdaság füstölt árukat szállítana, a másik zöldséget, a harmadik palackozott bort, a negyedik házi savanyúságot, levesbe való tésztát, s így tovább. A boltnak emellett még az az előnye is meglenne, hogy további lendületet adhatna a feldolgozási tevékenységnek. Néhány termelőszövetkezet azt is felvetheti, hogy nemcsupán a közös gazdaságoknak, de a helyi tanácsoknak is érdeke lenne a boltok nyitása, így indokolt, hogy a tanácsok is adjanak anyagi segítséget az üzletek létesítéséhez. Mindez teljesen igaz. De ki gátolja a szövetkezeteket abban, hogy tárgyalásokat folytassanak ebben az ügyben. S ha egyszer nem sikerül megállapodásra jutni, akkor megpróbálkozzanak másodszor, harmadszor is. Mert a tény az, hogy egyelőre igazi, korszerű mintabolt nincs megyénkben. S hátha ez eszébe jut más megyék gazdaságainak *>• l«-U I Hogy mik vannak ?! 1969. április 25-én Revasz Róberték bútort vásároltak. Két Apolló nevű heverőt. Sajnos, a heverő nem sokáig szolgálta őket, elromlott, valószínűleg a rugó tört el benne. Mivel a számlához csatoltak egy garanciális levelet, amely két évre szól, nem estek kétségbe, hanem a levél útmutatásához híven megkeresték az Egri Asztalos Ktsz-t, amely a bútorok garanciális javítását végzi Egerben. 1969. szeptember 26-án a következő levelet küldték a szövetkezetnek: „Révász Róbert. Eger, Szovjethadsereg útja 21. szám alatti lakos azzal a kérelemmel fordulok a T. címhez, hogy a csatolt melléklet szerint, az egri bútorüzletben vásárolt 2 darab Apolló nevű heverő rugószerkezetét a garanciális időn belül megjavítani szíveskedjék.. November 18-án levelükre a következő választ hozta a posta a T. Címtől: »Mellékelten visszaküldjük Címnek, a garanciális javítással kapcsolatos iratokat, mivel a garanciális javítást elvégezni nem tudjuk ebben az évben kapacitás hiánya miatt, sőt 1970- ben egyáltalán nem foglalkozik a szövetkezet garanciális javítással. A fenti ügyben forduljon a Bútorértékesítő Vállalat műszaki osztályához, Budapest, V., Sipos Dénes u. 9.” Révász Róbert most áll töprengve: E miért garanciális javításra kijelölt hely a szövetkezet, ha nincs rá kapacitása?; 2. ha nincs rá kapacitása, a Bútorértékesítő Vállalat miért nem köt szerződést mással is. miért kellett eltelnie majdnem két hónapnak ahhoz, hogy a szövetkezet közölje, nem tudja vállalni a garanciális javítást?; »• és ilyenkor mit csináljon egy vásárló?! 19VSL november 21., péntdk