Népújság, 1970. május (21. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-31 / 126. szám
„Eredménytermő együttműködési” Interjú a csuvasföldi tanárképző főiskola rektorával ! Mint arról már hírt adtunk, az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola meghívására városunkba érkezett , Jakolevről elnevezett csuvasföldi tanárképző főiskola delegációja. A látogatás célja nemcsak tapasztalatcsere, hanem az is, hogy a két felsőfokú oktatási intézmény vezetői megvizsgálják: miként lehetne a már meglevő együttműködést bővíteni. Az ezzel kapcsolatos elképzelésekről, a látogatás tapasztalatairól érdeklődtünk Anatolii Markóntól, a csuvasföldi tanárképző főiskola rektorától. — Milyen lehetőségeit látja a kapcsolatok bővítésének? — A jelzés évekkel ezelőtt Egerből érkezett. Mi, a távol élő „rokonok” örömmel fogadtuk, mert úgy éreztük, hogy a baráti kapcsolatok kiépítése mindkét fél számára hasznos, eredménytermő lesz. Eddig lényegében csak „levelező” partnerek voltunk, az orosz tanszékről érkeztek hozzánk tudományos, filológiai közlemények, nálunk járó delegációktól hallottunk Egerről, a főiskola munkájáról. A személyes meghívást örömmel fogadtuk, mert éreztük: csak tapasztalatcsere révén lehet az eredménytermő együttműködés feltételeit, lehetőségeit kutatni. Korábban szerettünk volna jönni, ám a körülmények úgy alakultak, hogy nem vehettünk részt az egri főiskola Lenin-centenáriumi ünnepségein, így megkésve, de ajánlatokkal, ötletekkel, javaslatokkal gazdagon érkeztünk. Hallgatók cseréjét tervezzük. Mindkét intézményben élénk kulturális és sportélet folyik, ezért szeretnénk megvalósítani a diákdelegációk cseréjét, így a két főiskola hallgatói megismernék egymást, a kulturális és sportélet ilyen „találkozója” mindkét fél számára hasznos lenne, mert ötleteket adna, elképzeléseket formálna, egymástól mindig van mit tanulni. Szélesíteni szeretnénk a tudományos együttműködés körét is. Bővíteni tervezzük az orosz tanszékek közti kapcsolatokat egyrészt oktatók cserelátogatásával, másrészt tudományos publikációk, filológiai munkák cseréjével. Mindezekről már tárgyaltunk, s még tárgyalunk az egri főiskola vezetőivel, utána írásban rögzítjük megállapodásunkat. Szeretnénk hamarosan vendégként fogadni Csebokszariban Szűcs László vezetésével az egriek delegációját, mert, ha munkánkat, a nálunk folyó tanárképzést élőben is látnák, akkor még inkább kereshetnénk a kapcsolatok bővítésének új lehetőségeit. — Elképzelhető-e a csereképzés? — Gondoltunk erre is, hiszen ha nálunk tanulnának magyar hallgatók, a mi fiataljaink közül néhányan meg Egerben, úgy még inkább elmélyülne a baráti kapcsolat, még inkább megismernénk egymás életét, munkáját, eredményeit. Úgy érzem, ezt a javaslatot egri barátaink is szívesen fogadnák. Egyelőre erről konkrétan mégsem lehet beszélni, mert ahhoz, hogy az elképzelésből terv, majd valóság legyen, a kulturális minisztérium illetékeseivel kell tárgyalni. Mindenesetre mi szeretnénk, hogy ha később is, de megvalósuljon a csereképzés. — Megismerte az egri tanárképzést, a főiskola munkájának főbb területeit. Miként összegezné tapasztalatait? — Számomra különösképp érdekes volt megismerkedni a marxizmus—leninizmus tanszék munkájával, a képzés módszereivel, a hallgatók aktivitásával. Ez jellemző a mi oktatásunkra is, s ezért volt különösen jó érzés ezt tapasztalni Egerben is. Világszerte ismert a magyar zene- és énekoktatás rangos színvonala. Annyi jót hallottam róla, annyira izgatott, milyen is valójában. A gyakorló iskolában vettem részt a hatodikosok énekóráján, irigylendően tisztán, szépen énekeltek a gyerekek, érdekesként hatottak az oktatás hatásos módszerei, meggyőződtem : nemhiába mondtak annyi elismerő szót a magyar énekoktatásról. A hetedik osztályban orosz órát látogattunk, szimpatikus volt a tanulók fejlett beszédkészsége. Csak elismeréssel szólhatok a fizika, a matematika és a történelmi kabinetekről: felszereltségük alkalmas arra, hogy valóban korszerű, valóban eredményes oktatói munkát végezhessenek a pedagógusok. Egy mondatban így összegezném eddigi tapasztalataim: korszerű, eredményes tanárképzéssel, oktató—nevelő munkával ismerkedtem meg. — A vendég akarva-aka ́ratlan mérleget, hasznosítható ötleteket keres. Talált ] ilyenekre a főiskolán? — Még csak ismerkedem, s máris sok elképzelést „megvásárolnék”. Érdekesnek, hasznosíthatónak tartom a gyakorló iskola korszerű oktatási módszereit. Meglátogattuk a főiskola leánykollégiumát. Meglepett a korszerűség, az esztétikum, s az irigylésre méltó rend. Ilyen körülmények közt valóban zavartalan lehet tanulni, szeretnénk, ha nálunk is ilyen kollégiumok lennének. (pécsi)★ A két vendégprofesszor szombat délelőtt Verpelétre látogatott. Az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola főigazgatói tanácsa délután tartott búcsúfogadást a csuvasföldi tanárképző főiskola képviselői számára. A vendégek ma utaznak el megyénkből. Tervez a falu Új lendület Visontán A visontaiak most új lendületet kaptak, hála a központi határozatnak, hogy marad a község, nem bontják le. A feloldott építkezési tilalomnak már érezni a hatását — a hajdanában elhanyagolt utcákra ma egyre több, csinos portál néz. Visontán sok mindenre szükség van. Ha lehet különbséget tenni, a körülmények folytán még talán többre is, mint másutt. Ezt a megyei szervek figyelembe veszik majd — ebben reménykedik a község minden lakója, s velük Nagy Bertalan vb-elnök is, aki Visonta ötéves tervéről adott tájékoztatást, . — Egyedül az egészségház az, amely megfelel a jelenlegi és talán a későbbi igényeknek is — mondta. — Minden mást újra kell kezdenünk: felújítani a középületeket, bővíteni az iskolát, az óvodát, nagy szükség van szolgáltatóházra, korszerű kultúrházra, jó utakra és járdákra. Korszerűsíteni szeretnénk a kereskedelmi hálózatot, rendezni a község központját... S mindezeket természetesen rangsorolva, a lakosság igényét és türelmét figyelembe véve kell megvalósítanunk. Ami a rangsorolást illeti, más községekhez hasonlóan Visonta is mindenekelőtt bővebb korszerűbb óvodát szeretne. A régebbit egészségügyi okok miatt két ízben is le kellett állítani. Jelenleg egy csoportban huszonöt apróságot gondoz az óvoda, ám a közeli építkezés hatására egyre több fiatal házas telepedik meg a községben. Az elmúlt esztendőben 36 kelengyeutalványt adott ki a tanács, s ez a szám önmagáért beszél! Az iskolabővítés és a pedagóguslakások szükségességét így indokolta a tanács vb-elnöke: — A tanárok albérletben vagy égre nyitó szükséglakásokban élnek. Olyan tanerőt kapunk, akik ezt elfogadják. Az iskolában csak összevont osztályokkal lehet dolgozni, s ez meglátszik a tanulmányi eredményen. Az elmúlt tíz év alatt a községből csupán egy fiatal végzett felsőfokú tanulmányokat... Hat tanteremre van szükségünk, hogy az oktatás színvonala javuljon, és négy-öt pedagóguslakásra. Visonta negyedik ötéves tervében szerepel egy kultúrház építése is, és ezen túl igen nagy gonddal tervezik a szolgáltatás javítását is. A fodrászat jelenleg „albérletben” van, a cipészrészleget kivitték az erőműhöz, nincs mód a háztartási elektromos berendezések javítására sem. Most készül a községrendezési terv, s ebben kapna helyet a reprezentatív szolgáltató kombinát, a posta, az ÁFÉSZ, a ktsz. és más szervek összefogásával. • A községiek érthetően türelmetlenek. Megjött az építési kedvük, újra magukénak érzik a falut, s szeretnék az elmúlt évek lemaradását pótolni. Ahogy a tervezésből is kitűnik, az messzemenően a lakosság érdekeit képviseli. A tanácsüléseken, a tanácstagi beszámolókon elhangzott igények meghallgatásra találtak. Persze mindehhez sok pénz kell: a negyedik ötéves tervünk beruházásaira az előzetes felmérések szerint több mint harmincmillió forintra van szükség. k. g. KÖZLEKEDÉSI KONCEPCIÓNKBA szervesen illeszkedik az úgynevezett darabáruk kezelésének és továbbításának eddiginél jobb szervezése, végzése. Mint ismeretes, a témával már régebben foglalkoznak, s az utóbbi időkben számottevő változások történtek, kétségtelen javulásról beszélhetünk. Amíg valamikor a vasút és a teherfuvarozási vállalat egymástól függetlenül látta el a feladatát, a későbbiekben a küldeményeket bizonyos fokig, összetett formában, együttesen szállították rendeltetési helyeikre. 1966- tól már hozzákezdtek az ország valamennyi helyét kiszolgáló egységes rendszer bevezetéséhez, s ezt a következő év őszéig mindenütt — így Heves megyében is — megvalósították. A gazdaságosságra, korszerűségre — nem utolsósorban a lakossági igények tökéletesebb kielégítésére — való fokozottabb törekvés azonban nem engedett megállást, további fejlődést követelt. Így született döntés arra, hogy a nemzetközi forgalomban részt vevő, illetve az expresszáruk kivételével az észerűség határain belül a ginekről az országutakra kell teljesen terelni a darabáruk fuvarozását. Nagy általánosságban csak 1971. január elsején lép életbe a rendelkezés, de részlegesen már jóval korábban, június elsején hozzáfognak a módszer bevezetéséhez. Mintegy első ütemként, holnaptól a budapesti Nyugati pályaudvar és 11 megyeszékhely — így Eger — között az igényesebb darabárukat gépkocsikkal viszik. Ahogy az érintett 4. számú AKÖV igazgatójától, Borsányi Lajostól és vezető munkatársaitól értesültünk: a vállalat több hónap óta készülődik újabb feladatára — és a későbbiekre, amelyek szerint január elsejétől általában már minden feladási hely hozzávetőlegesen százkilométeres körzetében teherautókkal végzik a fuvarozást. ERŐSÍTÉS VÉGETT újabb nagy gyakorlatú vasutasokat vettek az AKÖV állományába, s a lehetőségekhez képest jelentős műszaki fejlesztés valóra válásához láttak. Jellemző erre, hogy például a tavalyi átlagos 4,75 helyett az idén 5,6 tonnára növelik a teherautók átlagos szállítókapacitását, a félezresnél nagyobb kocsipark felét teljesen újra cserélik. Huszonháromra gyarapították a darabárus szállításban is sokat segítő „önrakodó’ ’ gépeket, az év végéig öt zárt rendszerű „dobozos” kocsit állítanak munkába. Másrészt fokozzák a rakodólapos, villástargoncás anyagmozgatást, s az eddiginél jobban kihasználják az autókat. Egyetlen eset : a tavalyi február óta Eger és Budapest között közlekedő Volán-Expressz elnevezésű pótkocsis járat 16,5 tonnás teherbírásából többnyire csak nyolcattizet használtak ki — míg ezután teljesen igyekszenek igénybe venni. S ugyanez mondható arra a további 30 —36 másik darabárus szolgálatot teljesítő gépkocsira is, amelyet eddig hasonlóképpen kevésbé vettek igénybe. A kapott tájékoztatás alapján megnyugtató, hogy a „vonatpótló” gépkocsik nem hiányoznak majd az egyéb területekről, nem okoznak észrevehető, kellemetlenebb problémákat más feladatok végzésében. FIGYELMET ÉRDEMEL, hogy 1971. január elsejétől fuvarkényszer lesz a darabárus küldeményekre még az egyes iparvágányos feladóknál is, s ennélfogva az indokolt szállításokat az AKÖV- ök nem tagadhatják meg. Általában előnyösebb lesz a fuvarozás. Sok felesleges, s egyben gyakran a küldemény minőségét is rontó rakodást szüntetnek meg, a lehető legrövidebb utat választhatják, lényegesen gyorsulhat a továbbítás, az érkezés. Azáltal, hogy a vonatokat gépkocsik mentesítik, a vasúti kocsik „raktárjellege” megszűnik, rendeltetésüknek megfelelőbben dolgozhatnak, az eddiginél nagyobb számban állhatnak rendelkezésre a népgazdaság legkülönbözőbb területein. Gyón Gyula Vonatpótló gépkocsik □ Vasutasok, az AKÖV-nél □ A megyei vállalat is készülődik BNV -1970 A Magyar Hajó- és Darugyár készítményei, az óriásdaruk, a hajók, világszerte ismertek. A BNV-n nehéz lenne valamennyi gyártmányukat bemutatni, ezért is készítették el termékeik apró makettjeit, amelyek rádióvezérléssel működtethetők. Sok nézőjük akadt a kalocsai pingáló asszonyoknak is. A szép mintákat a helyszínen rajzolták, s aki ügyesebb volt, dedikálva kaphatott is belőle. Az esztergomi vitorlázórepülőgépgyár legújabb modelljeit mutatta be a vásáron. A Fecske, a Góbé típusú vitorlázógépei sok fiatalt repítenek majd a magasba. (Kiss Béla felvételei)