Népújság, 1970. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-17 / 218. szám

Szerda esti külpolitikai kommentárunk Kinek kedvez az ostromállapot ? ! Kedden új — katonai — kormány alakult Jordániá­ban, amely szerdán az egész ország­ területére kihirdette az ostromállapotot.­­ A képhez hozzátartozik,­­ hogy a Jordániai Zarka vá­rosában szerdán újabb ös­­­szecsapásokra került sor a hadsereg és a palesztinai partizánok között. Továbbá az a hír, hogy a Palesztinai ellenállási szervezetek elren­delték az ellenállási mozga­lomhoz tartozó valamennyi reguláris csapat, osztag és milícia azonnal hatállyal tör­ténő egyesítését, Jasszer Ara­fat főparancsnoksága alatt. Arafat az ammani új kato­nai kormány meglakulását meglepetésnek minősítette, mert erre néhány órával azu­tán került sor, hogy a Pa­lesztinai ellenállók megegye­zést kötöttek az előző kor­mányai, Rifat kormányával. Sok és ellentmondásos hí­rek forrása tehát Jordánia, változatlanul. Lassan meg­számolni is nehéz már, hány­szor kötött egyezményt egy­mással Husszein király kor­mánya és a Palesztinai ge­­rilllák vezetősége, de az ellentét közöttük, láthatóan, nem csökken. Hiszen nyil­vánvaló, hogy a legújabb ammani kormány által elren­delt ostromállapot az ellen­állók ellen irányul. De me­lyik csoportjuk ellen? Köz­tük sincs egység, nehéz vi­lágosan megállapítani, ki az, aki csakugyan az izraeli tá­madás ellenében s a Paleszti­nai nép jogai érdekében el­lenálló, s ki az, aki a jor­­dániai, s közvetve az egyip­tomi kormánnyal szemben ellenálló? A helyzet tehát kusza, za­varos, áttekinthetetlen. Ahe­lyett, hogy szilárdítaná az arab ügy igazságos védelmét és képviseletét is a világ­fórumokon — aminek most, az ENSZ-közgyűlés idején, különös jelentősége van — inkább szétszabdalja azt. S megkönnyíti a tűzszünettel, s főképp a közel-keleti konflik­tus igazságos békés és poli­tikai síkú rendezésével amúgyis szembeszegülő iz­raeli héják dolgát. Ugyan­akkor még „a világ csendőré­nek” szerepét évtizedek óta játszó Egyesült Államok is ürügyet ad további bajkeve­résre, máris egyre több hír érkezik a Földközi-tenger keleti medencéjében folyta­tott amerikai haditengerésze­ti mozdulatokról. Az ostromállapot tehát — nem a deklarált, hanem a valóságos — a Földközi-ten­ger keleti medencéjében, a Közel-Kelet térségében az imperializmus zavarosban halászni szerető erőinek ked­vez. Ezért­­ lenna ,­cM­­rtfiQk szükség az arab zseiyiílfogá­­sok felszámolására, s ezen keresztül a közel-keleti hely­zet igazságos, a BT hatá­rozatán alapuló rendezésére. Habis Malali Jordánia új katonai kormányzója. (Telef­oto — AP—MTI—KS) ­volt a magyar súlyemelőcsapat Columbusban Köves Tibor az MTI wa­shingtoni tudósítója telefo­non megkereste az Ohio ál­lambeli Columbusban a súly­emelő vb-n részt vevő ma­gyar csapat vezetőit és nyi­latkozatt kért a lepke- és légsúlyban dobogón végzett öt versenyző, közöttük a vi­lágbajnok magyar Holczrei­­ter és az ezüstéremes Földi diszkvalifikálásával kapcso­latban. Orvos András, a magyar csapat edzője kijelentette: — A magyar versenyzők a szokásos módon készültek fel, éppen úgy, mint a múlt­ban, ezúttal sem használtak semmiféle doppingszert, a diszkvalifikálási döntést a rendező bizottság arra az ál­lításra alapozta, hogy a ver­senyszám után vett vizelet­­mintában a laboratóriumi vizsgálat állítólag olyan anyagokat mutatott ki, ame­lyek doppingszerhasználatra utaltak. Ismétlem, a magyar versenyzők nem használtak semmiféle doppingszert. Minthogy azonban a labora­tóriumi vizsgálat nem a helyszínen történt, nem volt és nincs módunkban ellen­őrizni, mi történhetett a mintákkal a verseny színhe­lyétől a laboratóriumba ve­­zető út közben. Meggyőződé­sünk, hogy a diszkvalifiká­­lással szintén érintett szovjet és lengyel versenyzők ép­pen úgy nem használtak doppingszert, mint a magyar csapat tagjai, hiszen ez soha sem tartozott felkészülésünk módszerei közé. Mindhárom csapat vezetői megóvták a kizárási döntést és a tárgya­lások kimenetelétől függően együttesen alakítják majd ki végleges álláspontjukat az alaptalan és igazságtalan diszkvalifikálások ügyében. A magyar csapat többi tagja folytatja a versenyzést — mondotta Orvos edző és hoz­záfűzte: — Most már annyira óva­tosak vagyunk, hogy a hűsí­tő italként felszolgált Coca Colát sem isszák meg ver­senyzőink, hanem csak tiszta vizet fogyasztanak. KÖNNYŰ KÜZDELEM A VÍVÓ-VILÁGBAJNOK­­SÁGON A vívó-világbajnokságon különösebb izgalmak nélkül zajlottak le a férfi tőrcsapa­tok előcsatározásai. A magyar együttes Irán és Csehszlovákia ellen könnyen győzött, és továbbjutott. Az elődöntőbe jutásért a rend­kívül erős NSZK-együttest kapjuk ellenfélként. Kupa f: ÚJPESTI DÓZSA—­­ CRVENA ZVEZDA­­ 2:0 (0:0) Megyeri út, 14 000 néző. Ve­zette: Becsirov (bolgár). Gól­lövők: Nagy L. és Dunai II. FC ABERDEEN— BUDAPESTI HONVÉD Labdarúgó KEK-mérkőzés, 3:1 |Kft. szeptember 17., csütörtök krónika UNI­VERSIT­ATE­A CRAIOVA—PÉCS 2:1 (0:0) Vezette: Papavasilou (görög). Góllövők: Taralunga (66. p), Stimbeanu (80. p), illetve Máté (66. p). BAJNOKI MÉRKŐZÉS A HUNGÁRIA UTON Szerda délután a Hungá­ria úti pályán került sor az augusztusról elhalasztott MTK—Salgótarján bajnoki labdarúgó-mérkőzésre, amely 3:0 (1:0) arányú MTK-győ­­zelem­mel végződőU, ENSZ-közgyűlés Hambra elnök Az ENSZ közgyűlés ked­den megnyílt jubileumi ülésszaka elnökének megvá­lasztását kommentálva, az amerikai sajtó megjegyzi, hogy „Hambra csaknem egy­,­hangúlag történt megválasz­tása azt tükrözi, hogy ez az év Európa esztendeje a köz­gyűlésben” — írja a New York Times. Az ENSZ közgyűlés 25. ülésszakának elnöke isii­ben született Oslóban. Apja Carl J. Mambro politikus, a norvég parlament elnöke, s egy ideig a népszövetség el­nöke volt. Edvard Hambro az oslói egyetemen szerzett jogi diplomát. A náci el­­özönlés idején a­ norvég hadseregben harcolt a hitle­rista, betolakodók ellen, majd Londonba, később az Egye­sült Államokba emigrált. 1961 óta parlamenti képvi­selő. Európai tiiztonsági értekezlet BONN: A finn kormány rendkívüli megbízottja, Ralf Enekeli nagykövet kedden hosszasan tárgyalt a bonni külügymi­nisztériumban Paul Frank államtitkárral. Utána Scheel külügyminiszter is fogadta a finn különmegbízottat, aki előadta kormányának állás­pontját, az európai biztonsá­gi értekezlet összehívásának kérdésében. Énekeli nagykö­vet egyúttal beszámolt ta­pasztalatairól, amelyeket ugyanebben a kérdésben folytatott tárgyalásai során szerzett európai fővárosok­ban. Nyugatnémet részről is­mertették az NSZK kormá­nyának álláspontját. Az NSZK kormányának álláspontja az európai biz­tonsági értekezlet összehívá­sával kapcsolatban — mint a bonni külügyminisztérium szóvivője az MTI tudósítójá­nak kérésére kifejtette — a következő: az NSZK-kor­mány érdekelt ilyen értekez­let összehívásában, ezt azon­ban alapos előkészítésnek kell megelőznie. Mint a NATO római miniszteri ta­nácsüléséről kiadott záróköz­­leményből is kitűnik, a ke­let-nyugati viszony javulását jó alapnak tartja multilate­rális európai megállapodá­sokhoz. A bonni kormány folytatni akarja e kérdésben a bilaterális érintkezést. A finn kormány álláspontját Bonn nagy érdeklődéssel vette tudomásul és a finn különmegbízottal tartott tár­gy­alások megelégedésre ad­nak okot. Az NSZK kormá­nya adott időben részletesen nyilvánosságra kívánja maj­d hozni álláspontját. Amerikai beismerés Izrael kezdettől provokált AMMAN: A Palesztinai ellenállási szervezetek központi bizott­ságának szerdai ülésén ér­vénytelenítették azt a múlt hét végén hozott határozatot, amely felfüggesztette a Pa­lesztinai Népi Felszabadítá­­si Front tagságát. Vala­mennyi gerillaegységet Jas­szer Arafat közvetlen főpa­rancsnoksága alá helyezték. A kommandóknál harcké­szültséget rendeltek el, Arafat parancsa értelmében azonban „csak önvédelem­ből nyithatnak tüzet”. Arafat a központi bizott­ság nevében „fasiszta kor­mánynak minősítette az új jordániai katonai­­ kabinetet. Magához hivatta az arab or­szágok Ammanban akkredi­tált nagyköveteit, és közölte velük, hogy a ,,Palesztinai' • mp^gloim.' elszántan védi ''magát,' mindaddig, amíg meg nem dönti a jordániaiak uralmát”. A központi bizottság szá­mos szakszervezettel együtt felszólította a lakosságot, hogy csütörtöktől kezdjen országos sztrájkot, ezzel fe­jezve ki nemtetszését a ka­tonai diktatúra iránt.’ WASHINGTON: Nixon elnök az új jordá­niai kormány megalakításá­nak bejelentését követően azonnal összehívta katonai tanácsadóit, hogy megvitas­sák az új ammani fejlemé­nyeket. Ronald Ziegler, a Fehér Ház sajtótitkára nem volt hajlandó a kétórás ta­nácskozás részleteiről nyi­latkozni. Amerikai kormánytisztvi­selők közölték, hogy az Egyesült Államok birtoká­ban lévő bizonyítékok sze­rint Izrael a tűzszünet első hetétől kezdve folyamatosan megsértette a­­ fegyvernyug­­vási megállapodást.. A­ New­ York Times szerdai számá­ban mértékadó kormányfor­rásokra hivatkozva ad hírt arról, hogy az egyiptomi kormány szeptember 4-én diplomáciai úton felszólítot­ta az Egyesült Államokat: adjon garanciát, hogy Izrael nem indít meglepetésszerű, megelőző támadást a Szuezi csatornán keresztül. Az idé­zett kormányforrások sze­rint azonban Washington úgy vélekedett, hogy nem ad­hat ilyen garanciát, mert „nem ellenőrzi Izrael csele­kedeteit”. A New York Ti­mes , ebben az összefüggés­ben megjegyzi, hogy az 1967-es háború kitörése előtt az Egyesült Államok „hiába szorgalmazta”, hogy Izrael inkább nemzetközi diplomá­ciai erőfeszítésekre támasz­kodjék, semmint egy megle­petésszerű katonai akcióra. Az Egyesült Államok kül­ügyminisztériuma szerdán bejelentette,­ hogy Izrael bi­zonyos felderítő repülések végrehajtásával megsérette a tűzszüneti megállapodást. E felderítő repülések — mint közölték — összeegyeztethe­tetlenek a tűzszüneti meg­állapodással. Elemző tanulmány a csehszlovák társadalmi válság okairól PRÁGA: A Tribuna, a CSKP KB Cseh Irodájának ideológiai és politikai hetilapja, amely egyik fő feladatának tekinti az 1968-as csehszlovákiai ese­mények gyökereinek hiteles feltárását, újabb elemző ta­nulmányt közöl a társadalmi válság kialakulásának okai­ról. Oldrich Smestka főszer­kesztő, a Cseh Iroda titkára mindenekelőtt azt vizsgálja, hogy a január előtti pártve­zetés súlyos hibái miképpen készítették elő a talajt a re­­vizionizmus térnyerése szá­mára. Azokkal vitatkozva, akik mindmáig „puccsnak” minő­sítik januárt, kimutatja az 1968-as pártplénum történel­mi szükségszerűségét. „Mind­azok — állapítja meg —, akik jelenleg valamiféle .puccsról’ beszélnek, lényegé­ben ki akarnak bújni a ja­nuár előtti viszonyokért reá­juk háruló felelősség alól. Ha ugyanis rátermett politiku­sok lettek volna, megelőzhet­ték volna az áldatlan helyzet kialakulását. De mindeneset­re erre kellett volna töre­kedniük. A kommunisták és az állampolgárok csakis úgy értelmezhették a januári po­litikát, mint a korábbi fo­gyatékosságok és hibák hely­rehozására irányuló törek­vést. A ,puccs’ szó azonban bizonyos csoportnak azt a kísérletét jelöli, hogy meg­ragadja a hatalmat, márpe­dig semmiképpen sem erről volt szó: az akkori pártve­zetésből senki sem távozott, még ha új első titkárt vá­lasztottak is. Ám a kor­mányban és a parlamentben nem történt változás”. Svestka január eljövetelé­nek közvetlen okai között említi a gazdasági problémák megoldatlanságát, a minden realitást nélkülöző­­ tervek meghirdetését és azt a körül­ményt, hogy a párt képte­lennek bizonyult határozatai­nak teljesítésére. A párt to­vábbá nem dolgozott ki meg­felelő politikát az értelmiség irányában, s a politika el­sőbbségéről szóló lenini tételt­­ leszűkítették a hatalmi je­gyek hangsúlyozására. Mind­ennek következtében roha­mosan csökkent a párt te­kintélye, nőtt a széles nép­tömegek elégedetlensége. A pártszervezetekben elhangzó bírálat azonban a tárgyila­gosság határai között maradt, s nem jelentette a párt ad­dig kifejtett egész munkájá­nak tagadását. A cikk szerzője külön ki­emeli annak a ténynek a sú­lyosságát, hogy minél na­gyobb hatalom összpontosult Antonin Novotny kezében, an­nál kevésbé bízott munkatár­saiban. Ezt — mutat rá Svestka — nem jellembeli fo­gyatékosságai, hanem a prob­lémák megoldására való kép­telensége és a korábbi bal­fogások hatása okozta.­­ No­votny szektás megnyilvánu­lásain kívül még inkább bo­nyolította a helyzetet azzal, hogy igazságtalanul megbé­lyegezte és személyesen meg­bántotta a becsületes szlovák kommunistákat. A fenti hibák általános nyugtalanságot és bizonyta­lanságot keltettek a pártban és a társadalomban, s az em­berek többsége arra a meg­győződésre jutott, hogy a bí­rálat hiábavaló. Mindenütt passzivitás lett úrrá. Ezek­ a tényezők pedig kapóra jöttek a jobboldali és szocialistael­lenes erőknek. A Tribuna főszerkesztője ismét kijut arra, hogy a jobboldal képviselői mikép­pen igyekeztek kisajátítani a januári politikát, a Csehszlo­vák Kommunista Párt vív­mányát. A tömegtájékoztató eszközök segítségével kez­detben ideológiai téren pró­bálták előkészíteni a hata­lomátvételt. A hatalom meg­ragadásához ravaszul átgon­dolt lélektani háborút indí­tottak először csak kommu­nisták bizonyos csoportjai el­len, később már az egész pár­tot, majd legvégül a szocia­lizmus intézményét vették tűz alá. Lényegét tekintve ellenforradalmi jellegű és el­lenforradalmi célú erkölcsi fehérterrort bontakoztattak ki, bár valódi szándékaikat szocialista frazeológiával lep­lezték. A következő szakaszban a szocialistaellenes, kommunis­taellenes és imperialista erők támogatásával káderszem­pontból igyekeztek biztosíta­ni a hatalomátvételt. A pár­ton belüli jobboldal­t akar­­v­a-akaratlanul gyakorlatilag valóra váltotta az imperia­lizmusnak Csehszlovákia és a szocialista társadalmi rend­szer ellen irányuló terveit. A tanulmány nagy teret szentel Alexander Dubcek szerepének. Svestka megálla­pítja, hogy Dubcek jobbolda­li opportunista nézetek hor­dozójává, csehszlovák, szlo­vák és cseh nacionalistává, szovjetellenes elemmé vált. A lényeg abban rejlik, hogy a 'ár­nak soha sem szabad ek­­­ óra hatalmat adni a Dub­­csk-típusú emberek kezébe. 1968-ban pártunk és nemze­teink bálványozták. Kissze­­rűségében nagyzási hóbortba esett. Egyre inkább a „világ­szocializmus megmentőjé­­nek” szerepében t tetszelgett, ám­ az ilyenfajta megvált** szüli az eszmei és politikai árulást. A fejlődés logikája Csehszlovákiában kérlelhe­tetlennek bizonyult. A „dubcekizmus” alapja az elvtelen liberalizmus, főleg pedig a nacionalizmus és a szovjetellenesség lett. Dubcek politikájával nagyban segí­tette a jobboldalt, mert leg­mélyebb lényegét, az elvte­­lenséget sokáig szocialista jelszavakkal, a pártról és a munkásosztályról szóló jel­szavakkal álcázta. A „dubee­­kizmus” a munkásosztály és a dolgozó nép elárulásának ideológiája. Jelenleg a „dub­eekizmus” elhal, de ennek el­lenére nem becsülhetjük le legfontosabb elemének, a na­cionalizmusnak az életképes­ségét. " Az osztályellenség cseh­szlovákiai fellépésének tanul­ságairól szólva Svestka hang­súlyozza, hogy a jövőben kétségtelenül még sok adatot hoznak nyilvánosságra az el­lenséges felforgató tevékeny­ségről, amely törvénybe üt­köző jellegénél fogva a­ bíró­ságokra tartozik. Egyetlen ország sem nézheti el a tör­vénysértéseket, életbevágó ér­dekeinek elárulását. De soha­sem ítélkezünk emberek fe­lett érzelmek, benyomások és hamisítványok alapján. Min­dig a tényeket vesszük figye­lembe, még akkor is, ha az osztályellenségről van szó. Ebben is az ideológiai harc elvei az irányadók. A jobb­oldali, kommunistaellenes és szocialistaellenes erők feletti végső győzelmet pozitív mun­kával, és azoknak a problé­máknak a sikeres megoldá­sával vívjuk ki, amelyek a január előtti és főként a ja­nuár utáni viszonyok áldat­lan örökségei — hangsúlyozo sa Oldrich Svestka.

Next