Népújság, 1971. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-20 / 92. szám

A 8. sz. választókerület képviselőjelöltje: Szabó Imre A jelölő gyűlést Detken, szülőfalujában és lakóhe­lyén, este 6 órára hirdették meg. A zsúfolásig megtelt kultúrházban kettő perccel hat óra után megkezdődött a gyűlés. Az elnökség késett két percig! Aki tudja, isme­ri a falu szokásait, tudja és ismeri, hogyan lehet meg­kezdeni egy — mondjuk — hat órára meghirdetett gyű­lést ... Hét órakor! Legfel­jebb. De Szabó Imrének, a helybeli szövetkezet elnöké­nek jelölő gyűlésére percnyi pontossággal összegyűlt a falu népe, így tisztelte meg azt, aki soha nem szűnt meg tisztel­ni a falusi dolgozó népet, aki már eddig is, mint or­szággyűlési képviselő, s az­előtt és most is, mint szö­vetkezeti elnök, nem fukar­kodott sem erővel, sem aka­rattal, sőt uram bocsá’ né­ha még némi furfanggal sem, ha okítani és jobbítani kelletett községe, választó­­kerülete sorsát, dolgát. Jó­magam évtizednél is több ideje, hogy ismerem Szabó Imrét, akit egyetlen ellen­­szavazat nélkül 12 község 30 ezer választója óhajt ismét ott látni a szavazólapon —• talán csak ráncaiban válto­zott az évtized alatt. — Mennyi embert ismer ezek közül? — faggatom egy kis agi­tatív statisztika ürügyén. — Mennyit? Én, szemé­lyesen, a felénél is többet. Biztosan, hogy többet, és remélem, hogy engem majd­nem mind — néz vissza rám kicsit csodálkozva, mert nem érti pontosan a kérdés lényegét. Mármint azt, ho­gyan lehet egyáltalán kér­dés az, ismerik-e, vagy sem és hogy mennyien. — Különös élmény volt és maradt nekem, hogy képvi­selő voltam, s ha választóim úgy akarják, leszek. Meg­szoktam, hogy tegyek, cse­lekedjek, de sohasem szok­tam meg mégsem, hogy én, pontosan én, Szabó Imre, képviselő legyek. Pedig 1967 óta félezernél is több ügy­ben jártam el, mint ország­­gyűlési képviselő, tettem, ami dolgom volt, vitáztam, szerveztem, magyaráztam... És mégis, még ma is meg­rettenek néha attól, hogy így bíznak és hogy bennem bíz­nak így, az emberek. És, hogy ezért a bizalomért mennyi felelősséggel tarto­zom. Mindig szerettem az emberek ügyeiben tevékeny­kedni. De más volt­am, ha magam kedvéből, akaratá­ból tettem, s más, amikor megbíznak, figyelnek, szá­­monkérnek. A kedv az meg­van, az még nőtt is... De a felelősség! — Nem fáradt el ebben a rendkívül sokoldalú munká­ban? Országgyűlési képvise­lő, szövetkezeti elnök, egy egész ország dolga végered­ményben és egy falué köze­lebbről? — Amit az ember szeret, abban nem lehet elfáradni. Egy évvel léptem túl az ötö­dik évtizedet. Érzem erőmet, kedvemet és a bizalmat irántam. Nem, azt hiszem, ebben nem lehet elfáradni. Vagy nem érzi az ember a fáradtságot? Ez is lehetsé­ges... Még talán annyit e váz­latos képhez, hogy a detki termelőszövetkezet, minden adottsága ellenére, a kimon­dottan gyengékhez tartozott évekkel ezelőtt. Szabó Imre szövetkezeti elnök meg tud­ta válogatni munkatársait és meg tudta értetni a szö­vetkezet céljait a szövetke­zet gazdáival... Évek óta a megye, sőt az ország egyik legizmosabb szövetkezeti gazdasága a detki. Nem Sza­bó Imre csinálta — egyedül. Mert ilyesmit egyedül csak ideig-óráig lehet csinálni. De a tagsággal, a közösséggel együtt beláthatatlan ideig. S ebben a közösségben van Szabó Imre ereje. tgyurköj Automobilizmus a­z­­ ötéves tervben 24,4 milliárd forint az utak korszerűsítésére, fenntartására _ l­bi új javítóüzem, több mint 350 töltőállomás — Autósellátó kombínum­. A közúti motorizáció ug­rásszerűen fejlődik a negye­dik ötéves tervben. A teher­gépjárművek száma meg­kétszereződik, 6000 új autó­busz kerül forgalomba. Az év elején 236 000 személy­­gépkocsit tartottak nyilván, az 1975-ig forgalomba ke­rülő 340 000 új autóval fél­millió fölé emelkedik az ál­­lom­ány. Mindehhez hogyan fejlesztik az autózást kiszol­gáló ágazatokat? A kérdés­re a KPM illetékes főosztá­lyán kapott választ az MTI munkatársa. A közutak jelenlegi álla­pota, a növekvő gépkocsi­­forgalom mindenekelőtt a meglevő utak korszerűsíté­sét, jobb fenntartását teszi szükségessé. A következő öt esztendőben mintegy 2200 kilométer hosszúságú úthá­lózatot korszerűsítenek, a rekonstrukcióra 14,1 milliárd forintot fordítanak, 50 szá­zalékkal többet, mint az elő­ző öt esztendőben. Az utak fenntartására 10,3 milliárd forintot költenek. A lakosság személygép­kocsi­jainak ellátását szolgá­ló szervizek fejlesztésére 530 millió forintot hagyott jóvá a kormány. Az összeg kizárólag a szolgáltatás szín­vonalának növelésére hasz­nálható fel, hiszen jelenleg körü­lbelül 3 millió óra javí­tási kapacitás hiányzik az igények kielégítéséhez. A tervidőszak végére a mosta­ni 6,5 millióról 17,5 millió órára nő a javítási kapaci­tás. Öt év alatt szövetkeze­ti, tanácsi vállalatok mint­egy 250 új javítóműhelyt lé­tesítenek, s bővítik, korsze­rűsítik a meglevőket. A generáljavításokhoz na­gyobb üzemeket hoznak lét­re. Ezt a programot 800 mil­lió forinttal támogatja az állam. A közhasznú jármű­vek, a kis teherkocsik, a közületi személykocsik javí­tási kapacitását 7 millió órá­val bővítik. Öt év alatt 40 közép- és nagy javítóüzemet építenek, elsősorban a me­gyeszékhelyeken, s olyan­­ nagy városokban, ahol még i&w. üzem­ nincsen.­­Vidé­ken többek között Miskol­con, Komáromban, Komlón, Ajkán,­­Mohácson, Egerben létesítenek nagy szervizállo­mást. Majdnem kétszeresére bő­vül a töltőállomás-hálózat, amelynek fejlesztésére 900 millió forintot fordítanak A tervidőszak végéig 370 töl­tőállomás épül. Az idén a már megkezdett 11 állomás építését fejezik be, s újabb 70-nek a kivitelezését kez­dik meg. Olyan autósellátó kombinátokat építenek, ahol a benzinkút, a szerviz, az alkatrész-árusítás, a várako­zó járművezetőket ellátó bisztró, a kisebb helyi szál­lítmányozási bázis van együtt. Erre a célra felhasz­nálják a mintegy 220 szö­vetkezeti szolgáltatóházat is. Igen nagy gond az alkat­részellátás, amelynek meg­javítására foglalkoznak az igények szerinti készletezés, raktározás feltételeinek meg­teremtésével. Bevezetik a többcsatornás értékesítést, ezentúl már nemcsak az Autóker árusít alkatrészt. Elv az, hogy minden szer­vizben, töltőállomáson hoz­zá lehessen jutni a legfon­tosabb alkatrészekhez, ötvenmillió forintot for­dítanak a műszaki felül­vizsgáló állomások fejlesz­tésére, hálózatuk bővítésére. Jelenleg nagy a sorbanállás, hónapokat kell várakozni a gépjárművezető-képzésnél. Ezért az arra jelentkező in­tézmények, vállalatok enge­délyt kapnak, hogy maguk is képezhessenek gépkocsiveze­tőket. (MTI) Nem jellemző... Z. községben az iskolaigaz­gatót kérlelem: meséljen a falu múltjáról, történetéről. Nem tud semmit mondani. Fogalma sincs az egészről. Nem érdekli a dolog ... Mit tud a falu jelenéről? Arról valami keveset. Csak úgy cirka. Körülbelül. Erről is egy kicsit, meg arról is egy kicsit. Gondolom, talán nem­rég kerülhetett a faluba, s ezért nem tájékozott eléggé dolgairól. De tévedek. Tizen­három éve él a faluban. És mellesleg tanácstag is. Töp­rengek a miérten. És­­ nem értem. Nem értem, még ha tudom is, mennyi itt az iszap, a tunyaság, más emberekben is. Nem értem, még ha tu­dom is, ennek a falxinak mi­lyen nagy a „húzása”, nehéz­ségi ereje. Hatvan-hetven kilométer­nyire 7-től, a volt hatvani járás egyik kis falujába ugyancsak az iskolaigazgatót kérlelem: meséljen a falu múltjáról, történetéről. Meg­állíthatatlan szóáradatot in­dítok el a kérdéssel. A jelen dolgairól is remekül, fris­sen tájékoztat. A szekrény­ből piros bőrkötésű köny­vecskét szed elő. A község monográfiája, Ö és többi pe­dagógus társának gyűjtése az anyag. S a volt hatvani já­rás bármely községébe be­kopogtathatok az iskolaigaz­gatóhoz, hasonló állapot fo­gad. És szép példaként idézhe­tem az egri járás pedagógu­sait, akik összegyűjtötték és feldolgozták a helytörténeti anyagokat, a földrajzi neve­ket. Lám, így is lehet. És még folytathatnám a sort kitűnő pedagógusokkal — nem a glosszabeli egyensúly, hanem az igazság kedvéért. Z. iskolaigazgató példája, szerencsére — nem jellem­ző...S (kyd) Fiatal tanácstagjelölt Terpesen Terpes az egri járás egyik legkisebb községe. Mindös­­­sze háromszázötven főt szám­láló település. Ennek a há­romszázötven embernek 11 tanácstagi körzetben intézik ügyes-bajos dolgaikat, elinté­zésre váró problémáikat. Az idei jelölő gyűléseken több új fiatal is felkerült a tanácstagjelöltek listájára. Így többi között Zvara Pál, fiatal pedagógus, aki nagy örömmel fogadta a jelölést. — Nagy megtiszteltetés szá­momra, hogy tanácstagnak jelöltek a község lakói. Jól ismerem Terpest, hiszen egész kisgyermekkorom óta itt la­kom. Itt nevelkedtem és itt jártam általános iskolába is. Szinte mindenkit ismerek a legkisebbtől a legöregebbig. — Hogyan esett önre a je­lölő gyűlésen a választás? Elgondolkodik. — A Hazafias Népfrontnak már évek óta tagja vagyok, s itt a községben már koráb­ban is több, a közvéleményt érintő gyűlésen vettem részt, ahol néhányszor kikérték az én véleményemet is. Most a jelölő gyűlések előtt pedig a Hazafias Népfront helyi kép­viselői felkerestek, s el­mondták, hogy eddigi mun­kám alapján a lLc* körzet­ben tanácstagjelöltnek fognak javasolni a gyűlésen, így is történt, s a lakók nekem sza­vaztak bizalmat. — Mennyi lakót érint a 11-es választókerület? A lakása ablakából kite­kintve széles kört ír le ke­zével. Három szomszédos utca­részt „határol” be. — Ez a körzet a három­százötven lakónak mintegy egynegyedét érinti. S bizony lesz itt mit megoldani, ha ta­nácstagnak választanak. — A jelölő gyűlésen mi­lyen megoldásra váró problé­mák merültek fel? Egy vaskos notesz teleírt lapjai között lapoz. — Ami a legfontosabb most, hogy a lakók, akaratá­nak megfelelően a régi te­mető helyén játszóteret és parkot alakítsunk ki. Ez már régóta vajúdó, megoldatlan kérdés. Aztán az Arany Já­nos utca és a Dobó Katalin utca nagyon rossz, elhanya­golt állapotban van. Esős időben szinte járhatatlan, a víz szinte teljesen kimosta a köveket, így ezt a két utcát mielőbb meg kell javítani. Aztán ott van a járdásítás, különösen a Hunyadi János utca érintett ebben, ahol a legtöbben laknak pillanatnyi­lag. Persze, ezek megoldásá­hoz a falu lakóinak is hozzá kell járulniuk, vállalva né­hány óra társadalmi munkát. Sokan felvetették az út men­ti árkok rendezését is, ezt is rövidesen meg kell oldanunk. Beszélgettünk arról is, hogy egyre nő telpesen a háztar­tási kisgép-tulajdonosok szá­ma, viszont, ha ezek közül a kisgépek közül valamelyik elromlik, akkor itt helyben nincs, aki megjavítsa. Ha ta­nácstaggá választanak, akkor felveszem a kapcsolatot a gyöngyösi szervizzel, hogy a hét egy meghatározott nap­ján rendszeresen tartsanak ügyeletet Terpesen is, más községekhez hasonlóan. — A többi tanácstag jelölt­tel összefogva mit szeretné­nek legelőször megvalósítani Terpesen? Elmosolyodik. — Csekélynek tűnik, de a falu lakóinak mégis nagyon fontos lenne, hogy vasárnap is legyen legalább egyszer, de rendszeresen autóbuszjárat Terpesről Egerbe. Reméljük, a 4-es AKÖV a régi huza­vona után valóban segítsé­günkre lesz. imentuszj Százhatvanötezer alkatrész a Zetm 11­1 K" A Bakony Fém és Elektoromos Ké­­uelyUUDU szülék Művek "VAZ-gyáregységében négyféle alkatrészt: gyújtáselosztót, kormányzáras gyújtás­­kapcsolót, ablaktörlő-berendezést és kéthangú kürtöt gyárta­nak az új szovjet Zsiguli gépkocsik számára. Ebben az év­ben már 165 ezer gépkocsihoz készítik el az alk­atrészeket, 1972-től évi 300 ezer garnitúra Zsiguli-alkatrészt gyártanak. (MTI fotó : Kovács Sándor) Parlagföldek végnapjai Egerben Amint beköszönt a jó idő, benépesült az egri ha­tár is, gépek, emberek szá­zai művelik a termékeny dombokat, völgyeket Annál kirívóbb, hogy szin­te nincs olyan határrész, ahol elhanyagolt, öt-tíz éve nem kapált szőlők, gondo­zatlan fák, ugaron hagyott földek, düledező szerszámos­­házak, présházak ne csúfí­tanák a jobb sorsra érde­mes egri dűlőket. Gaz veri fel az egykori szőlőt, akác­fa „virít” a cseresznyés he­lyén, elvadult bozótos ékte­lenkedik a hegyen. A gyom terjeszkedik a szomszédos megművelt táblákba, a nö­vényi kártevők háborítatla­nul tenyésznek és szaporod­nak a „senki földjén” és el­lepik a féltve gondozott fá­kat és veteményeket Almár­­ban, az Eged alján, a Szép­­asszony-völgyben, a Kerék­kötő-dűlőben éppúgy mint a Rózsásban. A műveletlen földek leg­többje kis parcella és majd egy évtizede áll parlagon vagy „lerabolva”. Csúfsága az egri határnak és szinte ki sem számítható, mit je­lentett volna a város jobb ellátásában ennek a több mint száz holdnyi terület­nek rendszeres művelése. A szétszórtan és meredek domboldalakon fekvő nad­rágszíj parcellák művelése­­ azonban nem volt megold­ható nagyüzemi módon. Lassan az enyészet lett vol­na úrrá rajtuk,, ha nem születik a döntés, hogy eze­ket az elhagyott, művelet­len területeket is hasznosí­tani kell. Az első lépések már 1966 —67-ben megtörténtek, ami­kor megalakult az első kert­­szövetkezet, amelynek tagjai ilyen elhanyagolt területeket vettek művelés alá, zöldsé­get, gyümölcsöt, virágot ter­mesztve a parlagon hagyott földeken. A városi tanács most szé­lesebb körű akciót kezdemé­nyezett a parlagon, műve­letlenül hagyott parcellák hasznosítására. Mint Kozmán Györgytől, az Egri Városi Tanács V. B. mezőgazdasági és élelmezés­­ügyi osztályvezetőjétől meg­tudtuk, szeretnék mielőbb megérni a parlagföldek vég­napját és sorra­ parcellázzák az eddig műveletlen külte­rületeket. — Hol? — A Szépasszony-völgy­­ben, az Eged alján, Almá­­ron, az andornaki részen, a Kis-Egeden, a Rózsáson, az agárdi részen, a Kerékkötő­dűlőben ... — Ezek milyen földek? — Nagyon vegyes. Öreg, elhanyagolt szőlők, gyümöl­csösök, „elvadult” terüle­tek leginkább, olyanok, amelyek nagyüzemi műve­lésre alkalmatlanok, ezért is ajánlotta fel a Petőfi, a Nagy József Tsz, a kórház és más tulajdonos. — És kik az igénylők? — Olyan egriek, akiknek egy-egy ilyen kis parcella megművelése nem okoz gon­dot, megtermelik a háztar­táshoz szükséges zöldséget, gyümölcsöt, sőt még a piac­ra is tudnak adni árut — ha nem is sokat. — Milyen nagyságú terü­letet igényelhetnek? — A felső határ három­száz négyszögöl körül van... de erről a bizottság dönt, amely megállapítja, hogy jogos-e az igény, milyen a kért terület és az a parcel­la, amelyet megkaphat. Tehát megkezdődött a „ki­árusítás”. Az eddig művelet­len földeket, szőlőket örök­áron és tartós bérletre egy­aránt megkaphatják, akik jogosultak e kis külterületek hasznosítására. Az első parcellákat már el is lehet adni, ám a többinél­­ még gondot okoz, hogy a­­ föld és telekkönyvi hivatal más munkái miatt kevés szakembert tud biztosítani ezek felmérésére, bár még a társadalmi munkát is „beve­zették”, hogy minél előbb megkezdődhessék a munka ezeken az évek óta parlagon heverő táblákon. Ez annál is sürgősebb, mert kár lenne még ezt az évet is az enyészetnek hagy­ni a sokkal többre érdemes egri szőlőkben, gyümölcsö­sökben és a parlagon heve­rő földeken .. K. E. 1971. április 20., kedd

Next