Népújság, 1973. március (24. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-06 / 54. szám

KOSSUTH 8.20 Katonadalok 8.84 Az igazi. Elbeszélő»­­ 8.54 Harsan a kürtszó! 9.29 Operarészletek 10.05 Iskolarádió 10.30 Édes anyanyelvünk 19.40 Zenekari hangverseny 12.20 Ki nyer ma? 12.35 Melódiákoktól 13.44 Hazai tükor, H. rész 14.49 Éneklő Ifjúság 15.10 Rádióiskola 18.05 petőfi-kalendárians lt.l­ Két országgyűlés között 16.31 Dalok 16.42 Misha Elman hegedüs 11.05 Fiatalok Stúdiója 17.33 Népi muzsika 17.45 Hol járt, mit csinált? 18.00 Könnyűzenei Híradó 18.30 A Szabó család 19.25 Caruso énekel 19.50 Versek 20.03 Nótaest 21.03 Sportmagazin 21.33 Lalo: Spanyol szimfónia 23.30 Tánczene 22.50 Jegyzet 23.10 A XX. század zenéjéből PETŐFI 8.65 Csak zenéjéből 3.03 Könnyűzene 11.53 Könyvek, tájak, emberek 17.00 Beszélgessünk zenéről 12.20 Kamarazene 13.03 Megbízásunk lejárt 13.20 Operarészletek 11.00 Kettőtől — hatig mmni Zenés délután 16.36 Csúcsforgalom 16.10 Emlékezzünk régiekről 18.35 Prokofjev: Hamupipőke, Balettszvit 13.23 Népdalok 20.28 Sanzonok 20.48 Filmekről 21.03 Pilátus: Rádió­játék 22.04 Schubertiáda 23.15 Zenés játékokból MAGYAR 9.00 ITV 17.13 Hírek 17.20 Nyugdíjasok műsora 17.50 Sakk-matt 18.05 Dokumentumfilm Gárdos Mariskáról 18.50 Játék a betűkkel 19.15 Esti mese 19.30 Tv-híradó 20.00 A lámpás. Tv-film Gárdonyi regényéből 21.55 Sanzonról sanzonra 21.55 Tv-híradó 22.05 Szülők, nevelők egymásközt POZSONYI 9.30 Tánya, Tv-játék 16.15 Öveges professzor kísérletei 16.35 Sport 27.05 Bach-művek 19.00 és 21.35 Híradó 20.00 NDK filmvígjáték ITV'I EGRI VÖRÖS CSILLAG (Telefon: 22-33) Fél 4, fél 6 és este 8 órakor Lila ákác Színes, magyar film EGRI BRODY (Telefon: 14-67) Fél 4 órakor Középiskola, filmklub Fél 6 és este fél 8 órakor Az űzött szamuráj Izgalmas japán film GYÖNGYÖSI SZABADSÁG A tüzes íjász (Robin Hood) HATVANI VÖRÖS CSILLAG Fekete tollú fehér madár HATVANI KOSSUTH A hét aranyember HEVES Három királyok ajándéka FÜZESABONY Melody Egerben,­­este 7 órakor. BERCI BÁCSI (Déry nő-bérlet) í ÜGYELET Egerben :­­9 órától szerda reggel 7 ó­rái­g a Bajcsy-Zsilinsz­­ky utai rendelőben. (Telefon: 11-10). Rendelés gyermekek ré­szére is. Gyöngyösön: 19 órától szerda reggel 7 óráig, a Jókai utca 41. szám alatti, rendelőben. (Tele­fon: 117-87), . ___ A matuzsálemi életkor — ábránd MEDDIG ÉLT MATUZSÁLEM? Ha hihetünk a bibliának, Matuzsálem állította fel min­den idők emberi életkor-re­kordját — hiszen 969 nyarat látott. Ám a bibliai időkben még nem készültek hiteles feljegyzések a születések idő­pontjáról és a népesség ada­tairól. .. A statisztika tanulsága sze­rint a matuzsálemi kor egy­­hatodát is csupán rendkívül kevesen érik el. Arra, hogy 150 évesek legyünk, annyi esélyünk sincs, mint — egyet­len szelvénnyel — a lottófő­nyereményre. Mindenesetre: mi már valamivel esélyeseb­bek vagyunk, mint a letűnt korok embere. Igaz, hiteles életkor-statisztikákat csak a XVIII. század vége felé kezd­tek készíteni, de a sírkőfel­iratok is elárulják, hogy ma aránylag több a száz­éves em­ber, mint a középkorban. Sokan azt mondják, hogy éppen az utóbbi másfél év­század statisztikái a százéves öregek állandó ritkulását bi­zonyítják. Valójában inkább a téves adatok csökkentek! A legöregebbek adatait általá­ban olyan vidékeken jegyez­ték föl, ahol születésük ide­jén — 100—120 évvel ezelőtt — még semmilyen nyilván­tartást nem vezettek. A szü­letések időpontja éppen en­nél a perdöntő korosztálynál aligha lehetett pontos. Egy há­ború előtti német népszám­lálás ellenőrzésekor például kiderült, hogy a legtöbben, akik 120 évesnek tartották magukat, nem érték el a 100 éves kort sem. Végeredményben arra kö­vetkeztethetünk, hogy a ma­tuzsálemi öregekben bővelke­dő „aranykor” nem létezett soha, és ha az emberi életerő rendelkezik is 120—150 évre való „tartalékkal” ,­ez a tar­talék sajnos a közeljövőben is „kihasználatlan” marad. _ UGRÁSSZERŰ NÖVEKEDÉS A leghosszabb életre ma a norvégok, a svédek és hol­landok számíthatnak, mert honfitársaik átlagosan 73—74 évig élnek. A svájci és a dán állampolgárok már csak 72, az angolok, a franciák és a kanadaiak 71, a japánok és az észak-amerikaiak 70 (a fehér amerikai 71, a színes 64) évig élnek. Ezzel szemben az átlag indiai alig éri meg a 42 évet és ezzel még nem is utolsó a listán! A Szovjetunióban az átlag­életkor jelenleg 70 év — a cári Oroszországban azonban még csak 32 volt, körülbelül annyi, mint a középkorban. Ugyanekkor — tehát az első világháborút megelőző idők­ben — a svédek az 52 évnél, a britek 50-nél, az ameri­kaiak 49-nél, a franciák pe­dig 47-nél tartottak. A néme­tek átlagéletkora ez idő tájt 42 év volt. Az utóbbi évtizedben az át­lagéletkor már csak egyetlen évvel emelkedett, a növeke­dés tehát valóban tart, de lassul. MIT JÓSOL AZ ORVOSTUDOMÁNY? Érdemes e lassulás okait az orvostudomány szempontjá­ból is megvilágítani. A szá­zadvég óta egyre csökkenő halálozási arányszámok a kü­lönböző korosztályokat kü­lönféle mértékben érintik. Minden korosztály számára más jelenti a fő veszélyt: a kicsinyeket ragályok, kanya­ró, skarlát, szamárköhögés, a kamaszokat a balesetek és a tbc fenyegetik. Az érett és a hajlottkorú embert a rák és a koszorúér-bántalmak tá­madják meg. Mivel az orvos­­tudomány a ragályok heves lefolyása ellen vívta ki leg­nagyszerűbb eredményeit, leginkább a gyermekhalandó­ság csökkent. Sokat tett az egészségügy az ifjakért is — hiszen a tuberkulózist gya­korlatilag kiküszöbölték. Ez­zel azonban a koszorúér be­tegsége az „első számú köz­ellenséggé”, a rák pedig a „második számú közellenség­gé” lépett elő és makacsul tartják pozíciójukat, hiszen az életkor meghosszabbodása még inkább kiterjeszti „va­dászterületüket”. Mit jósol tehát az orvostu­domány? Azt például, hogy a tbc-t sikerül teljes mértékben legyőzni. Ám hogy a rákot és a koszorúér zavarokat 2—3 évtizeden belül ugyanilyen tökéletesen megsemmisíthet­nék, szinte képtelenség. A legbeavatottabbak — és a legoptimistábbak — sem szá­mítanak többre, minthogy e betegségek halálos csapásait sikerül a hetvenedik éven túlra hárítani. És ehhez is a tudomány roppant erőfeszíté­seire van szükség. S ha mondjuk a rákot már tökéle­tesen gyógyítanák, akkor is csupán két, vagy három év­vel növekedne az átlagélet­kor. Az emberi élet megdup­lázása, a matuzsálemi kor elérése egyelőre­­ ábránd. Búza­nemesítés A MTA Martonvásári Me­zőgazdasági Kutató Intézeté­ben működik hazánk egyet­len fitotronja, amely a kü­lönféle kultúrnövények ne­mesítésének munkáját gyor­sítja. A 44 klímakamrában automata berendezések segít­ségével a kívánt évszaknak megfelelő „időjárást állít­hatnak elő’’. Az egyik kam­rában most éppen „arat­nak”, míg a másikban zöl­­dell a vetés. Képünkön: Ba­rabás Beáta technikus a fi­­totron egyik kamrájában fényerősséget mér, a búza­vetés felett. (MTI-fotó : Jászai Csabai A szűkebb értelemben vett könnyűműfaj — mondhatni így is: legkönnyebb műfaj — művelői kétségkívül ne­héz helyzetben vannak. A humoreszk­, a kabarétréfa, a vidám sanzon sikeréhez nem elég a megfelelő megírás, kell valamilyen erősebb ha­tású, szellemes alapötlet is. Márpedig azok a szerzők, akik ilyen ötleteken törik a fe­pk­ét, egyre gyakrabban ütköznek kellemetlen aka­dályokba, pontosabban: szembetalálják magukat az­zal a felismeréssel, hogy az első pillanatban újszerűnek vélt téma már nem új. Ez érthető is, hiszen azelőtt is írtak az írók, a humoristák különösképpen mindig a ha­tásos ötleteket keresték, ná­luk tehát akaratlanul is elő­fordulhat a témarokonság. Van­ is olyan elmélet, hogy új téma hovatovább nincs is már, csak a régiek variálá­sával lehet operálni. Első­sorban a viccek keletkezése körül alakult ki ez a felfo­gás. Eszerint legfeljebb öt­ven eredeti vicc — úgyneve­zett alapvicc — létezik, min­den más vicc ezeknek a vál­tozatán alapul. Némi igaz­ság van is ebben a nézetben, de persze nem egészen ez a helyzet. X Új téma, új vicc akad még nem is kevés, csak meg kell találni. Ez viszont egyre nehezebb fel­adat. A regényíró összeha­sonlíthatatlanul könnyebb helyzetben van, hiszen egy regénytémához — vagy akár egy hosszabb lélegzetű szín­padi műhöz, lásd Hajnal­ban, délben, este — elég annyi is, hogy egy férfi meg egy nő szereti egymást, a többi már csak az író te­hetségén múlik: a művészi­­ megírás pótolja a cselek­ményben fordulatosságot. Mi lesz hát akkor, ha a könnyű műfaj területén egy­szer csakugyan eljön az idő, amikor többé már nincs to­vább? Ha a humorista egy­szer csak valóban eljut ah­hoz a felismeréshez, amiről a pesszimistábbak már most annyit beszélnek? ... Bár ez remélhetőleg még csak a tá­voli jövő zenéje, a csügge­­dők megnyugtatására legyen szabad előállnom egy olyan tervezettel, amely egy csa­pásra megoldja majd a té­­mátlanság problémáját. Javaslatom egyszerű, mint minden igazán nagy ötlet. Annyi az egész, hogy annak idején tabula rasát kell majd csinálni. Vagyis máról holnapra meg kell szüntetni a korábbi témák védettsé­gét. Eltörölni minden eddi­gi, helyesebben addigi témát, mintha azokat még soha senki meg nem írta volna. Tehát egy adott idő­ponttól kezdve legyen sza­bad a vásár, a világiroda­lom bármelyik jó ötlete sza­badon, minden erkölcsi és anyagi követelmény nélkül újból felhasználható le­gyen. Akár Boccaccióig, sőt Arisztophanészig is vissza­mehetünk; egyszóval min­den nagy előd ötleteit meg­írhatjuk még egyszer, aa sem kell, hogy bárki plagizálás­­sal vádolhatna bennünket. Az olvasó­közönség nagy­ részét kár ezzel nem is ér­né, hiszen közismert a té~] tel: nincs régi téma, csak $ öreg emberek vannak; egy[ újszülöttnek minden téma] új. Elgondolásomat teljesen­ ingyen bocsátom a könnyű­] műfaj rendelkezésére. Még­is azzal a szerény kikötés­­­sel, hogy mint kezdeménye­z­zőnek legyen jogom ahhoz,­ hogy néhány régi témát már­ jó előre lefoglaljak a ma­gam számára. Így egyebek­ között opciót jelentek be Ka­­­­rinthy Frigyes A bűvös szék , és Visszakérem az iskola­pénzt című bohózataira,s ezeknek a témái tabunak, tekintendők majd, mert őket­ én akarom adandó alkalom­­­mal újból megírni. De most jut eszembe! A­ fentebbi javaslatom sem egé­szen új és eredeti. Hogy'­ szabad préda legyen a nagy, elődök minden írásműve, ezt a jó néhány szerző már en­­gemet­ megelőzve kifundálta,­ élnek is a lehetőséggel. Sőt­, nemcsak vele, hanem belőle­ is. És nem is rosszul. • A A •• rr rr g m • •• rr • A könnyűmufaj jjovoje A summásélet emlékei Mátraszentimrén KEVESEN TUDJÁK ma már, hogy a Mátra tetején kialakult három település még a XVIII. század köze­pén keletkezett. Üvegfúvó hatások települtek ide: cse­hek, morvák, szudéta­vidé­­kiek, szlovákok. Feljöttek közéjük a környékbeli paló­cok is. Már közel másfél ez­ren laktak itt a 30-as nép­számláláskor Felsőhután (ma: Mátraszentistván), Fis­­kalitáshután (Mátraszent­­lászlón) és Ötházhután (Mát­raszentimrén). Az ide szorult emberek megélhetése a Horthy-kor­­szak idején nagyon keserves volt Ha biztosítani akarták maguknak a mindennapi ke­nyeret, akkor summások­­nak kellett elszegődniük a nagybirtokokra. Kik voltak a summások? Sárközi Zoltán A "summá­sok című tanulmányában ezt írja róluk: A summások olyan cselédpótló, nagyrészt vándor mezőgazdasági idény­munkások, akik törvényes keretek között, még a feu­dális világban kialakult munkaszervezeti formákban, csapatvezető bandagazdák irányításával, elsősorban az ezer holdnál nagyobb birto­kokra szegődtek le. Főként a cukorrépát mű­velték meg a summások, és járandóságuk készpénzből, valamint terményből állott. Általában csoportosan szál­lásolták be őket istállókba. Hogy a több hónapig tartó summáskodásuk alatt főzni tudjanak, különböző élelmi­szereket is kaptak járandó­ságban. Érdekes módon folyt a summások szervezése. A bandagazda heteken keresz­tül azt vitatta velük, hogy a Hatvani-bárók birtokára menjenek-e vagy a Soly­­mosi bárónál maradjanak. A jobb kereseti lehetőséget akarták biztosítani maguk­nak, de általában csalódni­uk kellett. Amikor a férfiak elmen­tek otthonról, a családnak, hónapokon keresztül önma­gát kellett fenntartania. Az aratás után jutott csak őrle­ni való búza a családnak. Ez viszont soha sem volt annyi, hogy a következő aratásig kitartott volna. Az arató summások dol­guk végeztével kukoricatö­­­résre szegődtek el, majd té­len az erdőben vágták a fát. Jutott belőlük a Zemp­léni hegyekbe ugyanúgy, mint a Bakonyba, Vértesbe de még a Mecsekbe is. Nagybátonyban szálltak vo­natra. Hátizsákjukban ma­gukkal vitték a hetekre el­készített rántást is, hogy könnyebb legyen majd a krumplileves elkészítése a messzi erdőszéli kunyhó mel­lett. A vasútig gyalog tették meg az utat. Tizenöt kilo­­­métert kellett megtenniük a hóban.­­ Ennek a sanyarú summás­­életnek lett a következmé­nye az is, hogy a mátra­­szentimreiek nagyon sok népdalt hoztak magukkal a hegyek közé a messzi tájak­ról.­­Megszülettek ezeknek a változatai, mintha csak „mátraiasodtak” volna. Nem csoda, ha Kodály is felfi­gyelt ezekre a variánsokra és az Akadémia népzene­­kutató csoportja is érdek­lődni kezdett irántuk. A felszabadulás után a mátraszentimrei népi együt­tes nagyon sokszor és sok helyen szerepelt EMLÉKEZETES MARAD ezek közül a domoszlói fel­lépés, amelyet a televízió is közvetített Furcsa módon: az egykori summások és azok gyermekei nem akar­tak úgy megjelenni a szín­padon, ahogy annak idején öltözködtek: szegényesen, mezítlábasan, kis motyójuk­­kal a vállukon, az egykori népviseletben. Szégyellték magukat a domoszlóiak előtt. Csupán akkor egyeztek be­le az életszerű előadás megtartásába, amikor kö­zölték velük a rendezők, hogy a fellépést követő bál­ban már modern, divatos ruhában szórakozhatnak. Nagy sikert arattak a dra­matizált előadással. A sum­­más dalok eléneklését „élet­szerű” cselekménnyel tar­kították. A mozdulatok fél­reérthetetlenül fejezték ki a summás munka minden kín­­ját-keservét. Nem hiányzott a színpadról az egykori in­téző úr sem a lovagló ostorá­val és kemény szárú csiz­májával. Természetes az is, hogy minden szerepléskor a múlt­ szlovák nyelvű népdalai is előbukkantak. A kétnyelvű népi kultúra ilyen egymás­ra találása és egymás mel­lett élése mindig különösen megkapó és elgondolkozta­­tóan érdekes, különleges él­ményt ad a hallgatóknak, a közönségnek is. A MÁTRASZENTIMREI emberek így őrizték meg múltjuk, egykori summás­­életük emlékeit. Zakupszky László Heves Ferenc ? 1972. március kedd

Next