Népújság, 1973. március (24. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-06 / 54. szám
KOSSUTH 8.20 Katonadalok 8.84 Az igazi. Elbeszélő» 8.54 Harsan a kürtszó! 9.29 Operarészletek 10.05 Iskolarádió 10.30 Édes anyanyelvünk 19.40 Zenekari hangverseny 12.20 Ki nyer ma? 12.35 Melódiákoktól 13.44 Hazai tükor, H. rész 14.49 Éneklő Ifjúság 15.10 Rádióiskola 18.05 petőfi-kalendárians lt.l Két országgyűlés között 16.31 Dalok 16.42 Misha Elman hegedüs 11.05 Fiatalok Stúdiója 17.33 Népi muzsika 17.45 Hol járt, mit csinált? 18.00 Könnyűzenei Híradó 18.30 A Szabó család 19.25 Caruso énekel 19.50 Versek 20.03 Nótaest 21.03 Sportmagazin 21.33 Lalo: Spanyol szimfónia 23.30 Tánczene 22.50 Jegyzet 23.10 A XX. század zenéjéből PETŐFI 8.65 Csak zenéjéből 3.03 Könnyűzene 11.53 Könyvek, tájak, emberek 17.00 Beszélgessünk zenéről 12.20 Kamarazene 13.03 Megbízásunk lejárt 13.20 Operarészletek 11.00 Kettőtől — hatig mmni Zenés délután 16.36 Csúcsforgalom 16.10 Emlékezzünk régiekről 18.35 Prokofjev: Hamupipőke, Balettszvit 13.23 Népdalok 20.28 Sanzonok 20.48 Filmekről 21.03 Pilátus: Rádiójáték 22.04 Schubertiáda 23.15 Zenés játékokból MAGYAR 9.00 ITV 17.13 Hírek 17.20 Nyugdíjasok műsora 17.50 Sakk-matt 18.05 Dokumentumfilm Gárdos Mariskáról 18.50 Játék a betűkkel 19.15 Esti mese 19.30 Tv-híradó 20.00 A lámpás. Tv-film Gárdonyi regényéből 21.55 Sanzonról sanzonra 21.55 Tv-híradó 22.05 Szülők, nevelők egymásközt POZSONYI 9.30 Tánya, Tv-játék 16.15 Öveges professzor kísérletei 16.35 Sport 27.05 Bach-művek 19.00 és 21.35 Híradó 20.00 NDK filmvígjáték ITV'I EGRI VÖRÖS CSILLAG (Telefon: 22-33) Fél 4, fél 6 és este 8 órakor Lila ákác Színes, magyar film EGRI BRODY (Telefon: 14-67) Fél 4 órakor Középiskola, filmklub Fél 6 és este fél 8 órakor Az űzött szamuráj Izgalmas japán film GYÖNGYÖSI SZABADSÁG A tüzes íjász (Robin Hood) HATVANI VÖRÖS CSILLAG Fekete tollú fehér madár HATVANI KOSSUTH A hét aranyember HEVES Három királyok ajándéka FÜZESABONY Melody Egerben,este 7 órakor. BERCI BÁCSI (Déry nő-bérlet) í ÜGYELET Egerben :9 órától szerda reggel 7 óráig a Bajcsy-Zsilinszky utai rendelőben. (Telefon: 11-10). Rendelés gyermekek részére is. Gyöngyösön: 19 órától szerda reggel 7 óráig, a Jókai utca 41. szám alatti, rendelőben. (Telefon: 117-87), . ___ A matuzsálemi életkor — ábránd MEDDIG ÉLT MATUZSÁLEM? Ha hihetünk a bibliának, Matuzsálem állította fel minden idők emberi életkor-rekordját — hiszen 969 nyarat látott. Ám a bibliai időkben még nem készültek hiteles feljegyzések a születések időpontjáról és a népesség adatairól. .. A statisztika tanulsága szerint a matuzsálemi kor egyhatodát is csupán rendkívül kevesen érik el. Arra, hogy 150 évesek legyünk, annyi esélyünk sincs, mint — egyetlen szelvénnyel — a lottófőnyereményre. Mindenesetre: mi már valamivel esélyesebbek vagyunk, mint a letűnt korok embere. Igaz, hiteles életkor-statisztikákat csak a XVIII. század vége felé kezdtek készíteni, de a sírkőfeliratok is elárulják, hogy ma aránylag több a százéves ember, mint a középkorban. Sokan azt mondják, hogy éppen az utóbbi másfél évszázad statisztikái a százéves öregek állandó ritkulását bizonyítják. Valójában inkább a téves adatok csökkentek! A legöregebbek adatait általában olyan vidékeken jegyezték föl, ahol születésük idején — 100—120 évvel ezelőtt — még semmilyen nyilvántartást nem vezettek. A születések időpontja éppen ennél a perdöntő korosztálynál aligha lehetett pontos. Egy háború előtti német népszámlálás ellenőrzésekor például kiderült, hogy a legtöbben, akik 120 évesnek tartották magukat, nem érték el a 100 éves kort sem. Végeredményben arra következtethetünk, hogy a matuzsálemi öregekben bővelkedő „aranykor” nem létezett soha, és ha az emberi életerő rendelkezik is 120—150 évre való „tartalékkal” ,ez a tartalék sajnos a közeljövőben is „kihasználatlan” marad. _ UGRÁSSZERŰ NÖVEKEDÉS A leghosszabb életre ma a norvégok, a svédek és hollandok számíthatnak, mert honfitársaik átlagosan 73—74 évig élnek. A svájci és a dán állampolgárok már csak 72, az angolok, a franciák és a kanadaiak 71, a japánok és az észak-amerikaiak 70 (a fehér amerikai 71, a színes 64) évig élnek. Ezzel szemben az átlag indiai alig éri meg a 42 évet és ezzel még nem is utolsó a listán! A Szovjetunióban az átlagéletkor jelenleg 70 év — a cári Oroszországban azonban még csak 32 volt, körülbelül annyi, mint a középkorban. Ugyanekkor — tehát az első világháborút megelőző időkben — a svédek az 52 évnél, a britek 50-nél, az amerikaiak 49-nél, a franciák pedig 47-nél tartottak. A németek átlagéletkora ez idő tájt 42 év volt. Az utóbbi évtizedben az átlagéletkor már csak egyetlen évvel emelkedett, a növekedés tehát valóban tart, de lassul. MIT JÓSOL AZ ORVOSTUDOMÁNY? Érdemes e lassulás okait az orvostudomány szempontjából is megvilágítani. A századvég óta egyre csökkenő halálozási arányszámok a különböző korosztályokat különféle mértékben érintik. Minden korosztály számára más jelenti a fő veszélyt: a kicsinyeket ragályok, kanyaró, skarlát, szamárköhögés, a kamaszokat a balesetek és a tbc fenyegetik. Az érett és a hajlottkorú embert a rák és a koszorúér-bántalmak támadják meg. Mivel az orvostudomány a ragályok heves lefolyása ellen vívta ki legnagyszerűbb eredményeit, leginkább a gyermekhalandóság csökkent. Sokat tett az egészségügy az ifjakért is — hiszen a tuberkulózist gyakorlatilag kiküszöbölték. Ezzel azonban a koszorúér betegsége az „első számú közellenséggé”, a rák pedig a „második számú közellenséggé” lépett elő és makacsul tartják pozíciójukat, hiszen az életkor meghosszabbodása még inkább kiterjeszti „vadászterületüket”. Mit jósol tehát az orvostudomány? Azt például, hogy a tbc-t sikerül teljes mértékben legyőzni. Ám hogy a rákot és a koszorúér zavarokat 2—3 évtizeden belül ugyanilyen tökéletesen megsemmisíthetnék, szinte képtelenség. A legbeavatottabbak — és a legoptimistábbak — sem számítanak többre, minthogy e betegségek halálos csapásait sikerül a hetvenedik éven túlra hárítani. És ehhez is a tudomány roppant erőfeszítéseire van szükség. S ha mondjuk a rákot már tökéletesen gyógyítanák, akkor is csupán két, vagy három évvel növekedne az átlagéletkor. Az emberi élet megduplázása, a matuzsálemi kor elérése egyelőre ábránd. Búzanemesítés A MTA Martonvásári Mezőgazdasági Kutató Intézetében működik hazánk egyetlen fitotronja, amely a különféle kultúrnövények nemesítésének munkáját gyorsítja. A 44 klímakamrában automata berendezések segítségével a kívánt évszaknak megfelelő „időjárást állíthatnak elő’’. Az egyik kamrában most éppen „aratnak”, míg a másikban zöldell a vetés. Képünkön: Barabás Beáta technikus a fitotron egyik kamrájában fényerősséget mér, a búzavetés felett. (MTI-fotó : Jászai Csabai A szűkebb értelemben vett könnyűműfaj — mondhatni így is: legkönnyebb műfaj — művelői kétségkívül nehéz helyzetben vannak. A humoreszk, a kabarétréfa, a vidám sanzon sikeréhez nem elég a megfelelő megírás, kell valamilyen erősebb hatású, szellemes alapötlet is. Márpedig azok a szerzők, akik ilyen ötleteken törik a fepkét, egyre gyakrabban ütköznek kellemetlen akadályokba, pontosabban: szembetalálják magukat azzal a felismeréssel, hogy az első pillanatban újszerűnek vélt téma már nem új. Ez érthető is, hiszen azelőtt is írtak az írók, a humoristák különösképpen mindig a hatásos ötleteket keresték, náluk tehát akaratlanul is előfordulhat a témarokonság. Van is olyan elmélet, hogy új téma hovatovább nincs is már, csak a régiek variálásával lehet operálni. Elsősorban a viccek keletkezése körül alakult ki ez a felfogás. Eszerint legfeljebb ötven eredeti vicc — úgynevezett alapvicc — létezik, minden más vicc ezeknek a változatán alapul. Némi igazság van is ebben a nézetben, de persze nem egészen ez a helyzet. X Új téma, új vicc akad még nem is kevés, csak meg kell találni. Ez viszont egyre nehezebb feladat. A regényíró összehasonlíthatatlanul könnyebb helyzetben van, hiszen egy regénytémához — vagy akár egy hosszabb lélegzetű színpadi műhöz, lásd Hajnalban, délben, este — elég annyi is, hogy egy férfi meg egy nő szereti egymást, a többi már csak az író tehetségén múlik: a művészi megírás pótolja a cselekményben fordulatosságot. Mi lesz hát akkor, ha a könnyű műfaj területén egyszer csakugyan eljön az idő, amikor többé már nincs tovább? Ha a humorista egyszer csak valóban eljut ahhoz a felismeréshez, amiről a pesszimistábbak már most annyit beszélnek? ... Bár ez remélhetőleg még csak a távoli jövő zenéje, a csüggedők megnyugtatására legyen szabad előállnom egy olyan tervezettel, amely egy csapásra megoldja majd a témátlanság problémáját. Javaslatom egyszerű, mint minden igazán nagy ötlet. Annyi az egész, hogy annak idején tabula rasát kell majd csinálni. Vagyis máról holnapra meg kell szüntetni a korábbi témák védettségét. Eltörölni minden eddigi, helyesebben addigi témát, mintha azokat még soha senki meg nem írta volna. Tehát egy adott időponttól kezdve legyen szabad a vásár, a világirodalom bármelyik jó ötlete szabadon, minden erkölcsi és anyagi követelmény nélkül újból felhasználható legyen. Akár Boccaccióig, sőt Arisztophanészig is visszamehetünk; egyszóval minden nagy előd ötleteit megírhatjuk még egyszer, aa sem kell, hogy bárki plagizálással vádolhatna bennünket. Az olvasóközönség nagy részét kár ezzel nem is érné, hiszen közismert a té~] tel: nincs régi téma, csak $ öreg emberek vannak; egy[ újszülöttnek minden téma] új. Elgondolásomat teljesen ingyen bocsátom a könnyű] műfaj rendelkezésére. Mégis azzal a szerény kikötéssel, hogy mint kezdeményezzőnek legyen jogom ahhoz, hogy néhány régi témát már jó előre lefoglaljak a magam számára. Így egyebek között opciót jelentek be Karinthy Frigyes A bűvös szék , és Visszakérem az iskolapénzt című bohózataira,s ezeknek a témái tabunak, tekintendők majd, mert őket én akarom adandó alkalommal újból megírni. De most jut eszembe! A fentebbi javaslatom sem egészen új és eredeti. Hogy' szabad préda legyen a nagy, elődök minden írásműve, ezt a jó néhány szerző már engemet megelőzve kifundálta, élnek is a lehetőséggel. Sőt, nemcsak vele, hanem belőle is. És nem is rosszul. • A A •• rr rr g m • •• rr • A könnyűmufaj jjovoje A summásélet emlékei Mátraszentimrén KEVESEN TUDJÁK ma már, hogy a Mátra tetején kialakult három település még a XVIII. század közepén keletkezett. Üvegfúvó hatások települtek ide: csehek, morvák, szudétavidékiek, szlovákok. Feljöttek közéjük a környékbeli palócok is. Már közel másfél ezren laktak itt a 30-as népszámláláskor Felsőhután (ma: Mátraszentistván), Fiskalitáshután (Mátraszentlászlón) és Ötházhután (Mátraszentimrén). Az ide szorult emberek megélhetése a Horthy-korszak idején nagyon keserves volt Ha biztosítani akarták maguknak a mindennapi kenyeret, akkor summásoknak kellett elszegődniük a nagybirtokokra. Kik voltak a summások? Sárközi Zoltán A "summások című tanulmányában ezt írja róluk: A summások olyan cselédpótló, nagyrészt vándor mezőgazdasági idénymunkások, akik törvényes keretek között, még a feudális világban kialakult munkaszervezeti formákban, csapatvezető bandagazdák irányításával, elsősorban az ezer holdnál nagyobb birtokokra szegődtek le. Főként a cukorrépát művelték meg a summások, és járandóságuk készpénzből, valamint terményből állott. Általában csoportosan szállásolták be őket istállókba. Hogy a több hónapig tartó summáskodásuk alatt főzni tudjanak, különböző élelmiszereket is kaptak járandóságban. Érdekes módon folyt a summások szervezése. A bandagazda heteken keresztül azt vitatta velük, hogy a Hatvani-bárók birtokára menjenek-e vagy a Solymosi bárónál maradjanak. A jobb kereseti lehetőséget akarták biztosítani maguknak, de általában csalódniuk kellett. Amikor a férfiak elmentek otthonról, a családnak, hónapokon keresztül önmagát kellett fenntartania. Az aratás után jutott csak őrleni való búza a családnak. Ez viszont soha sem volt annyi, hogy a következő aratásig kitartott volna. Az arató summások dolguk végeztével kukoricatörésre szegődtek el, majd télen az erdőben vágták a fát. Jutott belőlük a Zempléni hegyekbe ugyanúgy, mint a Bakonyba, Vértesbe de még a Mecsekbe is. Nagybátonyban szálltak vonatra. Hátizsákjukban magukkal vitték a hetekre elkészített rántást is, hogy könnyebb legyen majd a krumplileves elkészítése a messzi erdőszéli kunyhó mellett. A vasútig gyalog tették meg az utat. Tizenöt kilométert kellett megtenniük a hóban. Ennek a sanyarú summáséletnek lett a következménye az is, hogy a mátraszentimreiek nagyon sok népdalt hoztak magukkal a hegyek közé a messzi tájakról.Megszülettek ezeknek a változatai, mintha csak „mátraiasodtak” volna. Nem csoda, ha Kodály is felfigyelt ezekre a variánsokra és az Akadémia népzenekutató csoportja is érdeklődni kezdett irántuk. A felszabadulás után a mátraszentimrei népi együttes nagyon sokszor és sok helyen szerepelt EMLÉKEZETES MARAD ezek közül a domoszlói fellépés, amelyet a televízió is közvetített Furcsa módon: az egykori summások és azok gyermekei nem akartak úgy megjelenni a színpadon, ahogy annak idején öltözködtek: szegényesen, mezítlábasan, kis motyójukkal a vállukon, az egykori népviseletben. Szégyellték magukat a domoszlóiak előtt. Csupán akkor egyeztek bele az életszerű előadás megtartásába, amikor közölték velük a rendezők, hogy a fellépést követő bálban már modern, divatos ruhában szórakozhatnak. Nagy sikert arattak a dramatizált előadással. A summás dalok eléneklését „életszerű” cselekménnyel tarkították. A mozdulatok félreérthetetlenül fejezték ki a summás munka minden kínját-keservét. Nem hiányzott a színpadról az egykori intéző úr sem a lovagló ostorával és kemény szárú csizmájával. Természetes az is, hogy minden szerepléskor a múlt szlovák nyelvű népdalai is előbukkantak. A kétnyelvű népi kultúra ilyen egymásra találása és egymás mellett élése mindig különösen megkapó és elgondolkoztatóan érdekes, különleges élményt ad a hallgatóknak, a közönségnek is. A MÁTRASZENTIMREI emberek így őrizték meg múltjuk, egykori summáséletük emlékeit. Zakupszky László Heves Ferenc ? 1972. március kedd