Népújság, 1973. június (24. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-15 / 138. szám
Június: Holdfogyatkozás — napfogyatkozás A HÁROM égitest, a Nap, a Föld, a Hold különböző geometriai elhelyezkedésének,, az ezzel kapcsolatos árnyékjelenségek alakulásának a következményei a fogyatkozások. Egymással kapcsolatban könnyen megmagyarázhatók. Adott esetben a NA F távolság és helyzet lényegesen nem változik. A főszerepet mozgásával a Hold viszi. Kering a Föld körül. Mind a Föld, mind a Hold sötét égitestek. A Nappal ellentétes oldalra árnyékkúpot vetnek. Ám a Föld is kering a Nap körül, az ekliptikának nevezett síkban. Ezzel azonban nem esik egybe a Hold pályasíkja, hanem vele 5 fokos szöget zár be. Egy keringése alatt a Föld pályasíkját kétszer döfi át. E helyeket csomópontoknak nevezik a csillagászok. A csomópontok az ekliptikán körbesétálnak. Figyeljük a Holdat keringő mozgása közben. Június 15-én a Hold tőlünk nézve a Nappal ellentétes oldalra kerül. A teljes megvilágított oldalát felénk fordítja: holdtölte lesz. Holdtöltekor a Föld árnyékkúpja is abba az irányba kerül. Ahova semmi direkt napfény nem jut el, ott teljes árnyék képződik, de ahova a tér bizonyos részére a Napról jut valamennyi napfény, ott félárnyék keletkezik. Ha a Nap és Föld középpontját összekötő vonalat a Hold irányába meghosszabbítjuk, ez a vonal a teljes árnyékkút csúcsát is érinti. Ha e vonal a Holdat is átszeli, akkor a Hold a teljes árnyékba kerül, a jelenség: teljes holdfogyatkozás. A Hold a csomópontban tartózkodik.Ám jelen esetben, 15-én a Hold csak a félárnyékot szeli át, csupán részleges holdfogyatkozás következik be. Egerben a félárnyékba való belépés kezdete 20 óra 10 perc, a kilépés 23 óra 40 perc körül játszódik le. A fogyatkozás a Hold 49 százalékára terjed ki. Szabad szemmel alig észlelhető. TIZENÖT NAP múlva, június 30-án a Hold a pályájának ellenkező oldalán, újholdkor valóban a csomópontban fog tartózkodni. Felénk a sötét oldalát fordítja. A Hold árnyékkúpja a Földre esik. E jelenség a napfogyatkozás. A Hold részben vagy egészben eltakarja szemünk elől a Napot. Valahonnan nézve, ha percekre is, de teljesen elfedi a Hold tányérja a Napot, ott teljes napfogyatkozásban gyönyörködhetnek a szemlélők. Ahonnan csak részben lesz eltakarva a Nap, ott részleges napfogyatkozás áll be. Miért képes a Hold a hatalmas nagyságú Napot eltakarni? Bár a valóságban a Nap átmérője négyszázszorosa a Holdénak, ám ugyanannyiszor távolabb is van. Így a látszó átmérőjük azonos, vagy közel egyenlő. Napfogyatkozás tehát csak újholdkor lehetséges, de nem minden alkalommal. Ha akkor a Hold nem a csomópontban tartózkodik, hanem az ekliptika síkja felett, vagy alatta halad el, az árnyékkúpja elkerüli a Földet, s nem lesz fogyatkozás. A június 30-i napfogyatkozáskor a teljes árnyék Brazíliát, az Atlanti-óceánt, a Szaharát és az Indiai-óceánt metszi át. E sávtól északra és délre csupán részleges napfogyatkozás lehetséges. Sajnos Egerből még ez sem látható. A fogyatkozás északi széle Magyarországon Vác —Jászberény vonalán halad át. Aki látni óhajtja, Budapestre vagy Szolnokra kell utaznia. Budapesten 12 óra 42 perckor veszi kezdetét a jelenség. A JELEN évszázadban Európa területén 1976. április 29-én, 1990. július 22-én és 1999. augusztus 11-én lesz teljes napfogyatkozás. Ez utolsó hazánkból nézve is teljes napfogyatkozásként mutatkozik majd, míg az előbbi kettő csak részleges lesz. I>r. Zétényi Endre Hatvannégy ezren jelentkeztek a felsőoktatási intézményekbe Június 25-én kezdődnek a felvételik Minden eddiginél többen, csaknem 64 ezren jelentkeztek a felsőoktatási intézmények nappali, esti és levelező tagozataira. A most érettségizők és a korábban végzettek közül 41 128-an pályáznak a nappali tagozatokra. Az eddigi összegezések szerint 6416-an felvételiznek az esti tagozatokon, 16 ezer 180-an pedig a különböző intézmények levelező fakultásain. Megkezdődtek az előkészületek hazánk 54 felsőoktatási intézményében az idei felvételi vizsgákra, amelyek országosan — valamennyi tagozaton — június 25-én kezdődnek, és az érvényben levő rendelkezések szerint július 31-ig véget érnek. Tizenötezer „gólyát” várnak az 1973—74-es tanév nappali tagozataira a felsőoktatási intézményekben, közülük hat és fél ezren egyetemeken, egyetemi jellegű főiskolákon lehetnek elsők.Az idén érettségiző 55 ezer diákból, valamint a korábban végzettek közül 2 ezer 100-an kezdhetik meg tanulmányaikat a különböző műegyetemeken. A tudományegyetemek együttvéve 2150 elsőst várnak, az orvosegyetemeken 1240, az agráregyetemeken 840 a felvételi keretszám.A művészeti főiskolákon 150-en, a pedagógusképző intézményekben 3 ezer 100-an, a műszaki, a mezőgazdasági és a gazdasági jellegű főiskolákon pedig összesen 5000-en kezdhetik meg tanulmányaikat. A „divatos” szakokra, karokra történt túljelentkezés miatt az idén is sokaknak kell csalódniuk pályaválasztási szándékaikban. Például országosan mindössze 320 jogászhallgató, a tudományegyetemek bölcsészkarainak tanárszakjain pedig mindössze 440 elsős nyerhet felvételt. Ugyanakkor a tanárképző főiskolákra 1600, a tanítóképzőkbe 910, az óvónőképzőkbe pedig 580 fiatalt várnak. A különböző műszaki jellegű főiskolákon több mint 3000 új üzemmérnököt, a gazdasági jellegű főiskolákon pedig 730 új üzemgazdászt kívánnak kiképezni. Évről évre visszatérő gond, hogy egyes szakok, karok rendkívül divatosak: ezekre a túljelentkezés sokszoros, míg másokon a keretszámot is alig haladják meg. A budapesti bölcsészkaron például több mint hét és félszeres, a szegedi bölcsészkaron több mint négyszeres, a debrecenin pedig több mint háromszoros a túljelentkezés. Változatlanul divatosak a jogi fakultások is: a jelentkezők arányához képest a fővárosban és Szegeden csak minden ötödik, Pécsett minden negyedik jelentkezőt tudnak majd felvenni. A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem 560 helyét 1649-en pályázzák meg. A fizikai dolgozó szülők gyermekeinek aránya a bölcsészettudományi karokra jelentkezők között 25—50 százalékos, a természettudományi karokon 28—40 százalék, a jogi karon pedig 24 —32 százalék. Az orvostudományi egyetemeken ez a jelentkezési arányszám 16—44 százalék között mozog. A különböző intézményekre jelentkezők soraiban igen nagy arányban szerepelnek a lányok: arányuk országosan 52 százalék. Legtöbb női pályázó a tanítóképzőkben fordul elő, itt 90,9 százalékos, a külkereskedelmi főiskolán 82 százalék, a tanárképző főiskolákon pedig 75,6 százalék a női pályázó. Érdekes, hogy a művészeti jellegű fakultásokra is 51,7 százalékban nők jelentkeztek. Ugyanakkor változatlanul elenyésző a lányok érdeklődése a műszaki és az agrárpályák iránt. A műszaki egyetemeken 18,6 százalék a jelentkezők sorában a női pályázó, az agráregyetemeken pedig 27,7 százalék. (MTI) ----------------------------------------- © Jwm £ MtJJ. június 1á., péntek r------------------*—“ Bővítik a domoszlói könyvtárat (Baranyi Imre tudósítónktól) A Domoszlói Községi Tanács végrehajtó bizottságának legutóbbi ülésén értékelték a falusi könyvterjesztést, egyben elhatározták, hogy bővítik a helyi könyvtárat. A hatezer kötetes könyvtárnak ma több mint 350 olvasója van. Megállapították, hogy főként a gyermek- és ifjúsági könyvek száma kevés, ezért a jövőben, a kibővített könyvtárban elsősorban ezen kívánnak segíteni. Nagyobb gondot fordítanak a könyvterjesztésre és a könyvpropagandára is. Ehhez kérik a községi KISZ-szervezet, a termelőszövetkezet és a Hazafias Népfront támogatását. ..................................................i- Beíratás a gyöngyösi zeneiskolába Az új tanévre felvételt hirdet a Gyöngyösi Állami Zeneiskola. Jelentkezni lehet zeneóvodába, előképzőbe, zongora, hegedű, mélyhegedű, cselló, bőgő, fa- és rézfúvós szakokra. A beiratkozás időpontja június 15-én délelőtt 8—13, délután 14—18 óra között. Június 16-án délelőtt 8—14 óra között. I Nyolcvan éve. .1893. június 15-én halt meg a nagy magyar zeneszerző, Erkel Ferenc. Nyáresti muzsika Nyitó hangverseny a gyöngyösi szabadtéri színpadon Az idei évad a gyöngyösi szabadtéri színpadon az Egri Szimfonikus Zenekar hangversenyével kezdődött. A hirdetményeken Nyáresti muzsika címet viseli ez a koncert, mintegy előre tudatva, hogy az érdeklődő mire számíthat, mit várhat ettől az előadástól. Az már másik kérdés, hogy a hirdetmények pontos műsort is ígértek. Ezt az ígéretüket viszont a műsor valóra váltói már nem tartották meg. Pedig az eltérés csalódást okoz, mivel a hangverseny-látogató olykor magáért, a műért megy el, mert az a kedvence, azt szeretné hallani. Sokan jártak így a Boleróval, ami csak ígéret maradt. De nem egyedül ez maradt meg ígéretnek. Igaz, pótlásukról gondoskodtak. Akkor is: ez már nem „az igazi”. Bevezetőül ennyit, mivel a „műsort” sem tartjuk mellékesnek. Magáról a hangversenyről summázva: akik még nem hallották Gyöngyösön az Egri Szimfonikus Zenekart, azok most egy jó képességű, muzikális és jól felkészült együttest ismerhettek meg benne. Csak dicsérni lehet azt a vállalkozásukat is, hogy mertek könnyed hangulatú zenével előállni. Képességeik bizonyítására ez a zene is kiválóan megfelelt, különösen, ha elmondjuk, hogy a szerzők között Csajkovszkijt is ott találtuk Fischer és Gerscwin társaságában. Azon sincs mit meglepődni, hogy a még nem is olyan távoli múltban merésznek számító Kék rapszódia mára a könnyedebb zenék közé sorolható. Ennek a mostani hangversenynek a csúcsát ez a mű adta. Nem kis részt vállalat az előadásban Holló Annamária, aki a zongorán adta vissza a gerschwini hangulatokat,, érzelmeket olyan magával ragadóan,hogy megérdemelten nyerte el a közönség tetszését. Talán az is hozzátartozik minden hangversenyhez, hogy a kezdete kissé elfogódott, bizonytalankodó. Nincs meg a kellő hangulat. Hiányzik még a Kontaktus a közönség és az előadóművészek között. Ezt mérhettük le a Diótörő néhány részletének a megszólaltatásánál, aztán már magára talált a zenekar a Hattyúk tava előadásában. A csúcs a Kék rapszódiánál következett be, és ennek hatása még megmaradt az Alpoktól délre muzsikájában is. Farkas István karnagy határozottsága, egyénisége kitetszett a zenekarral való együttműködéséből. Vezénylési módja nagyon kifejező egy-egy részletnél, máskor viszont csupán csak testi jelenlétével, testtartásával ..irányít”. Egy kétségtelen: elképzeléseit megvalósíttatja a zenekarral. G. Molnár F Kezemben az ellenőrző: Varga Zoltán, VIII. B. 1959 —60-as tanév. Kusza betűimmel a tanárok neve sorban, tantárgyanként: X, akit izgatottan vártunk, Y, akit nem szerettünk, Z, akiről tudtuk, hogy szerelmes az igazgatóba és sorban a többiek, akitől féltünk, akinél unatkoztunk, aki igazságtalan volt, aki szeretett bennünket és akit mi is szerettünk. Aztán a második oldal: „Értesítés a tantestület értekezletének a tanulóra vonatkozó határozatiról”. I. negyedévben magatartásból intve. Dicsérve fizikából, énekből. 1959. XI. hó 20-án, Szabóné o. f. III. negyedévben, magatartásból intve, énekből dicsérve. 1960. IV. hó 16-án, Szabóné o. f. Mindkét bejegyzés alatt „gondviselőim” aláírása. (Ha jól emlékszem, apám nevét is anyám írta alá, hogy megóvjon a súlyosabb következményektől). Következő oldal: Az iskola értesítései a tanuló egyes érdemjegyeiről. Karakteres számok, főleg ötösök, nagyhasúak, itt-ott egy indulatos „fa”, alul-fölül kiszakítva a rubrikák. Az utolsó résznél tartok. Az iskola értesítései és a szülők kérései. Moziengedély, szülői értekezlet és az intők........Neveletlen magatartása, visszafeleselése miatt...” „Rendzavarásért. . „Óra alatti magatartásáért”. „Tíz percben elkövetett magatartása miatt”. (Vajon milyen magatartást követhettem el tíz percben?) És egy szűkszavú bejegyzés: „óra alatt munkáját hanyagolta”. Itt meg kell állnom. Kristálytisztán, féltve őrzött mozaikként élt bennem az az énekóra, 1959. december 5-én keltezve. Tornaórán különváltunk a lányoktól, míg ők hajladoztak, kötelet másztak, mi a VII. Cl fiúival a pentatont, a kereszteket gyömöszöltük, mutálva felhangon, vagy tisztán szolmizáltunk. Honthy Laci bácsi vezényletével. Szerettem az énekórákat. Izgatottan vártam, hogyan bomlik ki a kotta rejtekrendszeréből a dallam, megnyugvást hozva. Talán csak hárman voltunk így. D. Szilágyi Tibor, én és a tanár úr. Pátosz nélküli áhítat fénylett az arcán, amikor énekelt. A többiek csak erre vártak, mert a szöveg, pofozkodás, ugratás, könyvdobálás, röhögés... Az egész héten vigyázzban közlekedő stréberek is kilazultak, felfogták, hogy nincs rizikó. Laci bácsi sose büntetett. Akkor különösen nagy volt a zaj. Tanár úr előénekelt és én a második padban nem hallottam tisztán. Egyre erősebb volt a lárma. Félni kezdtem, féltettem a dalt, a rég várt hangulatot, féltettem Honth László tanárt, aki önfeledten, izmos, kisportolt felső testével kicsit hajladozva, szemüvege mögül messze-messze nézve adta át magát egy dallamba sűrítve nekünk, akik nem figyeltünk. Megéreztem a tragikumát, hogy magára maradt, hogy egy más világot vetített énekével és nem látta, hogy csak ketten figyelünk rá. D. Szilágyi és én. Nem bírtam tovább, hirtelen hátrafordultam, a mögöttem elbújva, nagy hangon szövegelőhöz. — Fogd be a szád! Keményen csattant, mint a vonalzó a padon. Az ének abbamaradt, a fényesen csillogó szemüveg felém fordult, a tekintet rám talált, csodálkozva és megdöbbenve. — Hozd ki az ellenőrződet. Kibotorkáltam. Hallgattam a toll könyörtelen sercegését. Én, aki az osztályfőnöki intőket is mosolyogva vettem tudomásul, most úgy éreztem, hogy valami iszonyatos történt velem. Hogy őt akartam védeni, a legvédtelenebbet és ő rajtam vesz elégtételt. Néztem a betűket. „Óra alatt munkáját hanyagolta”. Csak néztem a padot, tudtam, hogy ezt tőle nem vihetem haza anyámnak, amikor valamikor szinte legkedvesebb tanára volt. Ültem és vártam. Kicsengetéskor rezzentem fel. A szemüveg ismét rám talált, meleg, puha fénnyel. — Na, hozd ki az ellenőrződet. Láttam, hogy a toll most a piros tintába ugrik, rövid, gyors mozgással szalad a papíron. Helyemre érve kinyitottam az ellenőrzőmet. Az előző bejegyzés piros zárójelben, alatta egy szó: megbocsátottam. Azt hiszem, ennek köszönhető, hogy az igazságba vetett hitem azóta se kopott meg ennek a szónak: megbocsátottam. Sokszor készültem rá, hogy egyszer mindent így elmondok neki. Azóta is adósa vagyok, most írtál örökre. Az ellenőrzőt lapozgatva a kamaszkor legendái foszforeszkálnak bennem, furcsa, üveghangon koccanó szavakat hallok vissza, mutáló, izgatott suttogások rebbennek fel denevérmódra, az első harcok, az első könnyek, amelyek nem pofonok miatt hullottak, tétova mozdulatok bizseregnek át rajtam. Kezemben az ellenőrző: 1959—60-as tanév. Varga Zolttrft Az ellenőrző, regéi