Népújság, 1974. július (25. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-16 / 164. szám
Immáron veterán tévénéző vagyok, s már csak ezért is felhatalmazva érzem magam arra, hogy kimondjam: na végre! Hosszú évek óta csak befele dohogva, elmondani, vagy éppen leírni dehogyis merve óckodott bennem a háborgás: miért, nem? Miért nem lehet egy becsületes és szakértő módon végrehajtott gyilkosságot látnom kedvenc televízióm képernyőjén? Iskolatelevízió? Igen! Delta? Igen! Szárnyi ismeretterjesztő műsor a tudomány és a világ minden területéről, néven nevezve a dolgokat, be is mutatva azokat a saját maguk valóságában. Krimi? Igen. Gyilkosság? Azt nem! Arról mindeddig csak beszéltek. Hogyan történt, hogy csúnyán történt, hogy mivel történt. De látni, mindezideig azt nem engedte meg nekem a magyar televízió, hogyan is öl egy gyilkos. Tudom, hogy ebben mindezideig a televízió és annak is a filmátvételi bizottsága volt a ludas, mert nyugaton olyan de olyan gyilkosságokat is lehet látni, hogy egy gyakorlott kéjgyilkos is remegve sóhajtana fel: van még lehetőség a fejlődésre. Nálunk azonban mindezideig olyan krimik kerültek a képernyőre, amelyekben legfeljebb a hullát lehetett látni. Egy pillanatra. Mellékesen kezelve a hullát is, a gyilkosságot is, mint véres cselekményt. Helyette mindig a nyomozó volt az érdekes és a nyomozás logikája. Eddig. Ám most úgy érzem, hogy hazám televíziója is óvatos, de nyilvánvaló lépést tett szombat este, hogy krimi keretében, de ismeretterjesztő formában bejutasson egy gyilkosságot. A kés megtalálásától, a döfésen, a sikoltozáson, az agónián át a hulla merevségéig. Ezen a kellemes szombat estén alkalmam volt végre combközépig eljutni egy gyilkosságban: érdekes volt, hogyan vergődött az áldozat, hogyan kalimpált a lábával mindaddig, amíg ugye ... az a sok vér... szóval értik ... Nagyon jól szórakoztam, igazán kellemes, hörgős kis est volt és egyben biztató is. Ma combközépig mutatják az áldozatot, holnap a torkába döfik a szemem láttára a kést, hogy pontosan és szakszerűen végignézhessem, hogyan viselkedik egy meggyilkolt, míg meggyilkolása folyamatában az élettől eljut a haláláig, s közben milyen áldozatos, makacs és alapos munkát kell végeznie egy gyilkosnak, míg élő embertársából egyetlen késsel áldozatot farag. Irigylem a színészt, vagy a színésznőt: istenem, hányszor is végigpróbálhatta a hörgő agonizálást? Be kellene mutatni a próbákat is! Havi ötven forint nem nagy pénz, belátom, de azért ennyiért egy-két próba mégis bemutatható. Hátha a próba egyszer a szemem előtt valódira sikerül. Istenem, de szép kis szombat estém lenne az. ★ Kis eszmefuttatásom „A négylevelű lóhere” című televíziós filmmel volt kapcsolatos, amely film egy megtörtént bűnügyet dolgozott fel. Most arról és itt szólni sem akarok, hogy a rendőrségi nyomozás menete nem éppen Hogyan OíjUzik ! Tanfolyam kezdőknek egyező a törvényességről alkotott fogalmainkkal, de hát üsse kő: éppen egy krimi kapcsán kérjük számon a szocialista törvényesség olyan elemi szabályát, hogy a vádlottal illik tudatni, miért vádlott? Amiért szóltam — a hét, sőt a szombat este néhány valóban figyelemre méltó alakítása helyett e négylevelű lóheréről — annak oka, hogy nem volt éppen szerencsés a brutalitásnak, a kegyetlenségnek helyet adni, még egy megtörtént bűnügy kapcsán sem a magyar televízióban. Elég baj, hogy megtörtént. A bűnügy is. És e morbid részlet is. (gyurkó) 20.00: A capuai fiúk üzenete A capuai fiúk: disszidensek: Miattuk, róluk szól ez a 70 perces dokumentumfilm, nyomon követve a Nápolytól 40 kilométerre levő lágerből szétszóródott magyarok útját. Bán Ernő, Radványi Dezső, Hildebald István és Kígyós Sándor Olaszországban, Dániában, Svédországban és a szerencséseket itthon kereste fel, hogy hiteles képet adjon izgalmas, fordulatos, de mindig drmuai socaukraL Játék a betűkkel Az utóbbi évek egyik legsikeresebb tv-sorozat műsora a „Játék a betűkkel”. Több mint egy éve minden héten az esti órákban jelentkezik Egri János népszerű vetélkedője. A játék két résztvevőjének ugyanabból a tíz betűből kell egy magyar szót kirakni a táblára és hét forduló után az lesz a győztes, akinek több pontja van. A versenyzők között tarisofőrtől egyetemi tanárig, tizenhárom éves tanulótól, nyolcvanöt éves nyugdíjas vasutasig szinte minden foglalkozási ág és korosztály képviseltette magát. (MTI-fotó : Kovács Gyula) f ! egy néhány szó jó kezdeményezésről — Tulajdonképpen a katonaságnál ismertem meg és szerettem meg a mozgalmi munkát. — Nem jelentett hátrányt a származása? — Egyáltalán nem. Nagyon rendes gyerekek voltak valamennyien. Ilyenekkel civil életben még alig találkoztam. Megtanultam, mit jelent egy olyan közösséghez tartozni, ahol a végzett munka után ítélik meg az embert. Megbíztak bennem, s igyekeztem is, hogy ne csalódjanak. — Milyen feladatokat kapott? ! — Volt sokféle. Részt vettem a század klubhelyiségének az építésén — ezzel az egység versenyében a második helyezést értük el. Két ízben politikai tájékoztatót is kellett tartanom a társaim számára. Ott, a honvédségnél határoztam el, hogy kezdeményezni fogom a KISZ- alapszervezet létrehozását nálunk is. Ez a beszélgetés Kápolnán zajlott le Pusoma Jenővel, az egri Finommechanikai Vállalat kerecsendi telepének dolgozójával, akit a kápolnai miniszerviz építkezésén találtak meg. Hogy milyen eredményes munkát végzett a mozgalomban a katonaságnál, azt a cigány fiatalember magas kitüntetése is igazolja: megkapta a Szocialista Hazánkért KISZ-kitüntetést. Amikor leszerelt, összedugta a fejét több kerecsendi cigány fiatallal,, majd levelet írt a megyei tanács elnökéhez. Szeretnének létrehozni egy KISZ-alapszervezetet Nincs helyiségük, s támogatást kérnek. Nem ingyen. Mindjárt mellékelték is a felajánlást. — A cigánytelepen — de a községben másutt is — gond az ivóvízellátás — mondta Pusoma Jenő. —• Mi vállaljuk, a vízvezetékhez szükséges árok ásását, s társadalmi munkában vállaljuk a telep átépítését is. A cigány fiatalok kérését meghallgatta,, és méltányolta a KISZ egri járási bizottsága is és hozzájárult az alapszervezet létrehozásához. Huszonegy fővel alakult meg az alapszervezet, melynek Pusoma Jenő lett a titkára. A tagság olyan fiatalokból áll, akik dolgoznak, vagy éppen még tanulnak. — A helybeliekkel nincs is sok probléma — mondta Szucsik Istvánná, a községi tanács vb-titkára. — Itt van például Pusoma Jenő családja. Édesapja, édesanyja és testvérei becsületes, dolgos emberek. Ugyanezt a véleményt hallottuk Lakatos Lászlótól, a finommechanikai vállalat helyi telepének vezetőjétől is. — Megállják a helyüket a munkában is az idevalósiak. Van köztük például több kiváló dolgozó. A fiatalok levelében, amelyet a megyei tanács elnökéhez írtak, az is állt, hogy ha kapnak helyiséget, segítenek az átalakításban is. — Van egy eladó ház a faluban — mondta a vb-titkárnő. — Több helyiségből áll, ezt föl lehetne használni klub céljaira, kis átalakítással. 1 Mi a véleménye a címzetteknek, a megyei tanács vezetőinek? — Örömmel üdvözölte mindenki a cigány fiatalok kezdeményezését — mondta Sebestyén János, a megyei tanács művelődésügyi osztályának helyettes vezetője, megyei ifjúságpolitikai referens. — A vezetői megbeszélésen az az állásfoglalás született, hogy a lehetőségeken belül meg kell adni a maximális támogatást a fiataloknak. Igazuk van, szervezeti életet élni helyiség nélkül lehetetlen. Az elvi állásfoglalás az, hogy a leendő ifjúsági klub közös legyen, amelyben természetesen lehet önálló programjuk a cigány fiataloknak is. Úgy tudjuk, van alkalmas épület. Ennek berendezését teljes egészében vállalja a megyei tanács, de a felvetett egyéb kérdésekről is születik döntés. Még csak a kezdet kezdetén vagyunk ebben a témában, de szívesen írunk róla, mert ez is egy módszer a sok közül a cigány lakosság felemelkedéséért folytatott munkában. S hogy először éppen a fiatalok fogalmazták meg ezt az igényt, az külön érdem. Persze, nem könnyű a feladat, amit vállaltak. De a cél mindenképpen megéri a támogatást, ügyük, jószándékuk felkarolását. Kátai Gábor Gepida település Kiskörén Kisköre határában átépítés közben felbecsülhetetlen értékű régészeti leletekre bukkantak. A feltárás során az első századtól a hetedik századig három nagy korszak régészeti emlékei kerültek elő. A leletmentés során nem kevesebb, mint 50 sírt bontottak fel. A sírokban edényeket, nyakláncokat, csattokat, színes gyöngyöket találtak. Az ékszereket nők és gyermekek viselték- A csattok között több az ezüstverettel díszített. A leletek egy része a szarmaták és a hunok idejéből való. A kiskörei lelőhely legnagyobb szenzációja a gepida település felfedezése. Ez a germán néptörzs a Visztula vidékéről költözött hazánk területére. A gepida leletek jelentős történeti értékűek. Grúz János: Sorsunk a dél-hevesi tájon Anno Domini... Az úr 1465. esztendejében... V. Heves vármegyével elvitathatatlanul először a XIII. század elején találkozunk „Novum Castrum”, vagyis új vár név alatt. Ez az elnevezés azonban már a XII. században gyakran előfordult, ám csak nehezen lehet megállapítani, hogy melyik újvárról szól a krónika. Jellemző ugyanis, hogy a legtöbb esetben a megkülönböztető neveket: Heves, Aba, vagy Sáros, elhagyták a krónikaírók és csak az újvár név maradt. Az írásos emlékek „Novum Castrum” újvár nevet használnak Heves újvár, Aba-újvár, Sárosújvár és Pata-újvár esetében egyaránt. De olyan eset is előfordul, amikor Heves-újvári eseményeket Aba-újvárral hozzák kapcsolatba, de fordítva is, amikor Aba-újvári bírósági ügyekben a Heves-újváriak járnak el az oklevélben írtak szerint. Az kétségtelenül megállapítható, hogy Pataújvár, illetve — mint ahogy Pesthi Frigyes nevezi — Mátra-újvár nem létezett. Aba-újvárnak és Heves-újvárnak azonban bizonyos kapcsolatai kimutathatók. Bár feltételezhető, hogy adott esetekben az Abákról elnevezett helynevet használták Hevesújvár megnevezésére szony állt-e fenn a három megye között, azt nem tudjuk, de ismerjük azt a tényt, hogy Abaúj és Sáros a honfoglalást követő két évszázadban nyári szálláshely, alig lakott terület volt, míg Heves téli szálláshely. Abaúj és Sáros megye területét az Aba nemzetség ágai telepítik be, Abaújvárt 1038-ban építik meg, s megyévé csak később szerveződik. Ez azt jelenti, hogy a jelentősebb élet a honfoglalást követő évszázadokban Hevesen zajlott le, mivel a termelés is itt folyt, míg Abaújban csak nyári állattartás volt kezdetben. Ez a tény azt is bizonyítja, hogy őseink Heves felől, vagyis az akkori megye déli részéről terjeszkedtek Észak felé fokozatosan, ahogyan az erdőségeket irtották. Erre a jelenségre lehet következtetni abból is, hogy Heves és Abaúj megyék helynevei között megtalálható ma is: Szikszó, Halmaj, Füged, Zsadány, Szaránk, Fancsal, Móra, Detk, Bakta, Gyanda, Karácsond stb. A hevesi vár létezése tette lehetővé a mai Heves kialakulását, fennmaradását, sőt mint volt megyeszékely megyénknek is névadója lett. A „heves” név származtatása, eredeztetése még nincs felderítve. Egy monda szerint „ txis” szó utolsó szótagja „eM- re alakult ..hévves”, az ,,é” és a „vv” megrövidült, s így lett „heves”. A monda szerint az adta nevét a településnek, hogy itt tüzesvaspróbákat tartottak. Ez azonban nem elfogadható, mert Hevesen tüzesvaspróbák nem voltak, másfelől, ha lettek volna is, a település névadásának meg kellett volna előzni a tüzesvas általi törvénykezést, amelyet — mint már ismé a nagyváradi tuteles helyen” végeztek el a XIII. században. Mások szerint Heves besenyő vezértől kapta nevét, mivel vidékünkön telepedtek le a besenyők nagy része. A besenyő névkutatás szerint azonban kevésbé lehet elfogadni, mivel a besenyő nevek — vezérek, tulajdonságok, tisztségek stb. között nem lehet találni „heves” nevet. Inkább magyar vezérnevet tételezünk fel, a végleges döntés azonban még névkutatóinkra vár. Heves régóta viseli ezt a nevet kü„Hewes”, 1215-ben „Heues’, vagy „Hewes”, 1333-tól Heves alakban, s mai községünket is Heves névvel illeti a diplomatika. Heves községnek a kialakulását az tette lehetővé, hogy az ősi vár szűk volta miatt további letelepedési és terjeszkedési lehetőséget nem biztosított. Már pedig a nép szívesen húzódott be királyi és földesúri várakba, de ha erre lehetőség nem volt, akkor a vár közelébe. A legalkalmasabb letelepülő hely a mai Heves területe volt, mert itt vezetett az a — már a honfoglalás idején kialakult — kereskedelmi útvonal, amely a Balkánról Nagyváradon, Debrecenen, a tiszaroffi révátkelőn át Hevesen, Gyöngyösön, Pásztón keresztül a mai Csehszlovákia irányába vezetett. Heves mai központjában keresztezte ezt a Budapest, Jászberény, Heves, Miskolc, kassai útvonal. A kereskedelem az útkereszteződésben jelentősen fejlődött. Ezt a lehetőséget használták ki a más vidékről „idetelepült Rézmúra% 9 k ■' -'rM- sek, a hevesi kézműiparral foglalkozó jobbágyok is, mivel árujukat itt gyorsabban ki tudták cserélni. Ezek a földműveléssel is foglalkozó kézművesek a legjobban mentesített területet itt találták. Heves község nagyságát, jelentőségét és pompáját kitűnően illusztrálja a XIII. században gyönyörű gótikus stílusban épült templom, amelynek északi részén lévő alapja román stílusra enged következtetni. Feltételezhető, hogy ennek a templomnak az őse István király rendelete alapján épült, aki úgy rendelkezett, hogy minden 10 falu köteles egy templomot építeni. A gyönyörű ősgótikát dokumentáló ablakokat 1969 június hónapban bontották ki a templom restaurálása alkalmával. A díszes ablakok kitűnően demonstrálják Heves középkori fényét. De bizonyítja ezt a pompát az 1966-ban a templom mellett talált, Európában párját ritkító bronzharang is. A harang szájátmérője 82 centiméter, magassága 90 centiméter. Felirata a vállánál körülfutó sávban: ANNO DOMINI MCCCCLX VISTA CAMPANA EST FACTA PER MAGISTREM PAULUM AD HONOREM SANCTI MARTINI CONFESORIS DE HEVES. Az Úr 1465. esztendejében ezt a harangot Pál mester készítette hevesi Szent Márton hitvalló tiszteletére. Mind a várispánság, mind a mezőváros politikai, katonai, közigazgatási jelentősége csak időleges volt. i is* Hogy,. alárendeltségi uituzesvas jelentéséből-a ■. « ■ v • .*:«• , - íty . ' > I i*14 £ £'tytatjukj A gótikus hevesi harang az egri vármúzeumból.