Népújság, 1975. április (26. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-23 / 94. szám

Indokínai jegyzetek Laoszi találkozások is. Február 24.­%­ elindul­tunk program­unk első ré­szének teljesítésére, Laosz felszabadított területeire. Az út, amelyet­­ szovjet GAZ típusú terepjáró kocsikkal tettünk meg, Hanoitól a Laoszi Hazafias Front ad­minisztrációs központjáig körülbelül 450 kilométeres volt, de ennek megtételére mintegy két és fél napra volt szükség. Utunk a VDK északi-északnyugati része fe­lé nagyobb részben a Hanoi — Hue—Saigon 1-es számú főútvonalon haladt, amely az egyik legjobb állapotban levő út volt, de az órán­kénti utazási sebességünk itt sem haladta meg a 30— 40 kilométert. A laoszi ha­tár felé haladva akadtak olyan útszakaszok, ahol nem tudtunk 0—10 kilométernél többet megtenni óránként, tizek még alaposan érzékel­tetik a bombázások nyoma­it. Ami e rossz utakért kár­pótolt bennünket, az a cso­dálatos hegyvidék, amelyen utunk során­­ keresztülha­ladtunk. Óriási víztömeget hóm­­pölyögtető folyók, ős­erdők, amelyeknek egyik fő fafajtája a bambusz, a völ­gyekben teraszos művelésű rizsültetvények, banán, pál­ma, (legyező, kókuszpálma stb.) ligetek a bambuszból épült hegyi falvak házai kö­rül. A hegyek Vietnamban és Laoszban különlegesen ér­dekes formájúak: megtalál­hatók a növényekre és ál­latokra­­ emlékeztető formák, mintha az emberek alakí­tották volna ki maguknak. Láttam bambuszból készült vízátemelő, energiatermelő és más, az ember lelemé­nyességét dicsérő, a munkát megkönnyítő szerkezeteket. Borzalmas volt viszont néz­ni egy harmadik lépcsőjű (a mi középiskolánknak megfelelő) iskolacentum­­nak az üszkösödő romjait, amit 1972 decemberében bombáztak szét. A­ sekély vizű hegyifolyók egy részén híd hiányában kocsikkal mentünk át. A vietnami—laoszi hatá­ron a szokásos útlevél-ellen­őrzés után laoszi gépkocsik­ra kiszállva folytattuk utun­kat. Meglepetésemre az út Laoszban igen jó állapot­ban volt, és nagy ütemben folyt javításuk. Az útépítők, mint Vietnamban is, nők. Később megtudtam, hogy igen sok vietnami ifjúsági brigád is segíti Laoszban az újjáépítést, köztük az utak építését is. Február 25-én az esti órákban érkeztünk meg Satnneua tartomány Vieg­­say most épülő városába, (a Győzelem városába), amely a laoszi Hazafias Front ál­tal ellenőrzött területek székhelye. Itt delegáción­kat a front vezetői és több száz egyenruhás iskolás fo­gadta virágcsokrokkal, nagy szeretettel. Hová is érkeztünk, hol van, és milyen is ez­ az or­szág? Azt hiszem jogos az a feltételezés, hogy keveset tudunk róla, ezért megpró­bálok erről az országról va­lamiféle összképet adni, de a teljesség igénye nélkül. Laosz 237 ezer négyzetki­lométeren terül el, és mint­egy hárommillió lakosa van. Államformája alkotmányos királyság. Az ország köz­­igazgatási fővárosa Vientia­ne körülbelül 200 ezer la­kossal, a királyi székhely pedig Luang Prabang. Az ország hivatalos nyelve a lao és a francia. Fejletlen, döntően belső fogyasztásra termelő mezőgazdasági or­szág, amelynek feldolgozó ipara kisipari üzemekből áll, s bányászata minimális. A termelés értékének nagyobb részét a mezőgazdaság adja. Alsó-Laoszban például je­lentős az állattenyésztés. Az egy főre jutó háziállat­állomány a dél­kelet-ázsiai országok közül a legna­gyobb. A feldolgozó ipar­ban elsősorban rizshántolók, tégla- és szappangyárak, fű­­­részmalmok, dohánygyárak találhatók. A lakosság textil-, fém­es kerámia-szükségletének nagy részét kezdetleges há­­ziipan termelők eléfrn­á ki. Az országban vasútvonal nincs, az utak nagyrészt csak a száraz időszakban járhatók. A szállítás most elsősorban közúton, Thaiföl­­dön és a Vietnami Demok­ratikus Köztársaságon ke­resztül történik. Az egy fő­re eső nemzeti jövedelem 73 USA dollár. A Laoszi Hazafias Front és a jobb­oldal ellenőrzése alatt álló területek egymástól jól el­különülnek, de nem min­denütt egybefüggőek. Az or­szág területének négyötöde a felszabadított zónához tar­tozik, ahol hozzávetőlege­sen egymillió lakos él. Az egyébként is rendkívül el­maradott ország legszegé­nyebb részei tartoznak a felszabadított területekhez, ahol a lakosság és a helyi irányító szervek csak 1973 végén kezdtek a barlangok­ban berendezett szükségla­kásaikból előjönni. Az ideiglenes bambusz­és a faépületek építése csak a múlt évben kezdődött el,de óriási iramban folyik jelen­leg is. A Hazafias Front ál­tal ellenőrzött területeken — 19 tartomány tartozik ide — kiépítették a forra­dalmi hatalm­i struktúrát: a Hazafias Front szervei mel­lett minden szinten létre­jöttek a közigazgatási taná­csok. A felszabadított terü­leteken megkezdték a ter­melőszövetkezetek megala­kítását, a falvak többségé­ben alsó fokú, kölcsönös se­gélynyújtási csoportokat hoztak létre. A laoszi királyság és a többi indokínai ország kö­zött az a lényeges különb­ség, hogy Laosziban közel két éve lényegében béke van. Közvetlenül a Viet­namról szóló párizsi egyez­mény aláírása után, 1973. február 21-én a szemben­álló laoszi felek „Tűzszüne­­ti megállapodást” írtak alá, majd 1973 szeptemberében aláírták a „Laoszi béke helyreállításáról, és a nem­zeti egyetértés­­ megteremté­­séről” szóló jegyzőkönyvet. Laoszban a tárgyalásos kibontakozást és a koalíci­ós kormány létrehozásának lehetőségét megkönnyítette az, hogy az ország ketté­­osztottsága jogilag sohasem volt deklarálva, hogy mind­két oldal elismerte a ki­rályt az egységes .Laosz legfelsőbb képviselőjének és a két fél között a kapcsola­tok sohasem szakadtak meg teljesen. A vientianei megállapodás végrehajtásában vannak eredmények, de egyes ré­szeinek a valóra váltása eléggé vontatott. A front vezetői eredménynek tekin­tik azt, hogy a Nemzeti Egység Kormányban öt mi­niszterük van, (a tárcák fe­le) és hogy a Politikai Kon­zultatív Tanácsnak Szufa­­nuvong herceg, a Laoszi Hazafias Front Központi Bizottságának elnöke a ve­zetője. A Nemzeti Egység Kormány külpolitikájának fő elvei: a semlegesség, a függetlenség, a szuverenitás. A Hazafias Front megítélé­sünk szerint jó taktikai ér­zékkel használja ki a mos­tani kedvező feltételeket, a demokratikus kibontakozás meggyorsítására. Vendéglá­tóink programjának megfe­lelően Nakhao településen meglátogatták a felszabadí­tott terület első és egész Laoszban egyetlen állami felsőfokú tanárképző intéz­ményét, ahol — hallgatók és a tanárok által bam­buszból épített főiskolán — 514 hallgató tanul, és 40 tanár oktat. Az intézmény 1962-ben jött létre, s több mint tíz éven keresztül a barlangokban folyt az okta­tás. Láttam a hallgatókkal majdnem azonos korú okta­tókat tanítás közben, és meglepett felkészültségük, maga biztonságu­k. Egy hatalmas barlangban, ahol mintegy 1500 fő vett részt, rendeztek tisztele­tünkre barátsági gyűlést, majd a felszabadított terü­let központi népi együttese adott műsort. Hagyományainknak meg­felelően a delegáció férfi­­tagjainak egy laoszi népi­­táncot kellett eljárni a szín­padon, természetesen szép és csinos laoszi lányokkal. Hogy produkciónk mennyire sikerült, azt nem tudom — Kékesdi Gyula, a Népsza­badság Hanoi tudósítója fá­jós lábbal csinálta — az viszont biztos, hogy nagy tapsot kaptunk. Február 27-én látogatást tettünk Samneua tartomány volt székhelyén, melyet tel­jesen szétbombáztak az ame­rikai imperialisták. Az új­jáépítés hallatlan nagy ütemben folyik, erről a ka­pott tájékoztatóból és a lá­tottakból egyaránt meggyő­ződtünk. Laoszi hagyomány szerint a kedves vendég­nek, barátnak, a hazából távozónak, hogy mindig em­lékezzen a látogatásra, az otthonra bizonyos ceremó­nián kell átesnie. Mi is meg­kaptuk ezt egy barlang­ban, amely monoton szöveg el­mondásával, fehér szalagok csuklóra kötésével és ter­mészetesen méregerős rizs­­pálinkaivással jár. Hogy ezt mennyire komolyan veszik, az is bizonyítja, hogy Moszkvában találkoztam egy laoszi barátunkkal­, akin a ceremónia nyomai erőtelje­sen látszottak. Kiutazásunk előtt fogadta küldöttségünket Phouen Siphaseuth, a Laoszi Haza­fias Front Politikai Bizott­ságának tagja, a f­ront egyik legtekintélyesebb ve­zetője és Sisana Sisam, a Laoszi Béketanács főtitkára is. Búcsúzásul meghívtuk a Hazafias Front delegációját magyarországi látogatásra, és a front 35 aktíváját gyógykezelésre és üdülésre, amit vendéglátóink köszö­nettel elfogadtak. Páti Jenő (Folytatjuk.) </ • heves megyei győztes az országos orosz nyelvi versenyen Budapesten, a Szovjet Kul­túra Házában zajlott le a szakközépiskolások orosz nyelvi versenyének országos d­öntője. A versenyen Heves megye számára igen elisme­résre méltó eredmény szüle­tett: Kiss Tibor, a gyöngyösi Vak Bottyán Ipari Szakkö­zépiskola IV. osztályos tanu­lója első helyezést ért el. Ju­talma: egyhetes szovjetunió­­beli utazás és az érettségi bi­zonyítványba mindjen külön vizsga nélkül oroszból jeles. Horváth Sándor Gyöngyös Egy vetélkedő mérlege A társadalmi méretű munkás­­művelődés célkitűzése lényegé­ben egyidős felszabadulásunkkal. A munkásosztálynak meg kell hódítania a kultúra erődítéseit — volt a jelszó az ország­építés első éveiben. Az igény ma is ugyan­az. Sőt, a tudás, a műveltség, az emberek fejében levő világ vál­tozásának az igénye a korábbi­nál markánsabban jelentkezik. Az MSZMP KB közművelődési határozata hangsúlyozza: „Poli­tikai, ideológiai, gazdasági, tech­nikai érdekek egyaránt sürgetik a munkásművelődés következetes fejlesztését”. Az egercsei bányaüzemnél eh­hez keressük a célszerű mód­szereket, a jó ötleteket, a kö­zösségi művelődés forrásait. Ha­zánk felszabadulásának évfor­dulója kitűnő alkalomnak bizo­nyult arra, hogy az elmúlt har­minc év hazai fejlődésének mér­földköveinél megálljunk egy-egy kérdés idejére. Bányaüzemünk szocialista brigádjai részére min­den eddiginél nagyobb szabású vetélkedőt hirdetett az egercsehi bányaüzem vezetősége és a mű­velődési ház „Felszabadulás 1945 —1975” címmel. A meghirdetett versenysorozat a szó legszorosabb értelmében a munkások, zömmel kétkezi dolgozók művelődését szolgálta. A szocialista brigádok több mint 50 százaléka nevezett be és vett részt az öt írásbeli fordulóban. Már az első forduló kérdéseinek kiadása után érez­hető volt a felfokozódó hangu­lat. Egy-egy kérdés „téma” volt a munkásjáratokon, a felvonó­ban és szinte mindenütt, ahol csak a munkások megfordul­tak. Nem kétséges, hogy ennek a megnövekedett érdeklődésnek eleget tenni jellegzetesen közmű­velődési feladat is, hiszen a tu­dásszomj oltása, az információk tömegének bővítését kívánta meg a szerkesztőktől, s nem mindegy ennek módja sem. Az öt forduló kérdésanyagának összeállításá­nál nagy figyelmet fordítottunk az ismeretterjesztő, képző-neve­lő funkcióra. Mielőtt az adott témában a kérdést megfogalmaz­tuk, előtte néhány gondolattal hi­teles ismeretanyagot nyújtot­tunk. A nagyon sok pontos válaszon túl mindvégig érezhető volt, hogy a játék a képzelet és a gondolat villódzását jelenti, továbbá azt a kettős tudatot, hogy a játék munka, kockázat és következ­mény nélkül. Papp János, a bányaüzem igaz­gatója a verseny után megje­gyezte: „Erre a célra nem saj­nálom a forintot.” Az első há­rom helyezett csapat oklevélen kí­vül kétnapos kiránduláson vesz részt. Kiadásra került további különdíjként két személy részé­re egy-egy ötnapos leningrádi kirándulás és egy egyhetes bükkszéki beutalójegy. Szummer József Egercsehi Alkotó ifjúság címmel kiállítás nyílt Gyöngyösön A 214-es számú Ipari Szak­m­­unkásképző Intézet rendezte meg Gyöngyösön, a Fegyveres Erők Klubjában az Alkotó ifjú­ság című kiállítást. A megnyitó ü­nnepségen jelen voltak a me­gyei és a városi tanács képvise­lői, a városi KISZ-bizott­ság tit­kára, valamint a szakmunkás­képzést segítő vállalatok­ vezetői. A megjelent vendégeket Tol­­mayer Ferenc, az intézet igaz­gatója köszöntötte. Az ötletesen­­ és szépen megrendezett, sokszínű kiállításon a megye számos oktatási intézményében tanuló fiatalok alkotásait láthatja az érdeklődő közönség,­ Czövek Géberné Gyöngyös Színészek és brigádtagok találkozója a dohánygyárban Az egri Gárdonyi Géza Színház és a miskolci Nem­zeti Színház színészeinek , az Egri Dohánygyár Braun­ Éva szocialista brigádjának találkozói immár hagyomá­nyosak. Annak számítanak, hiszen ezúttal már harmad­szor került rá sor. Kanalas László, Csorba Ho­na, Vass László és Csapó Já­nos jöttek el a színésziek kép­viseletében. A vendéglátó brigádon kívül jelen voltak a gyár társadalmi és gazda­sági vezetői is. A kölcsönös üdvözlések után a vendégek komoly és vidám hangulatú versekkel kedveskedtek a vendéglátóknak. Elmondtak egy-egy érdekes, kedves él­ményt, ezután munkájukról, gondjaikról és eredményeik­ről is beszámoltak. Iványi Illés Eger Pali fiamba az este az ör­dög bújt. Már akkor lát­szott, hogy valami nincs rendben, amikor felkelt a tv Esti meséjétől és kezé­ben a vízipisztollyal ezt mondta: — Papa, lőjünk kettőt a­ levegőbe. —­­ Minek? — kérdeztem gyanítva, hogy itt még va­lami történni fog. — Raboljunk el valakit, mint a dél-amerikaiak. Megállt bennem a léleg­zet. Erre nem voltam felké­szülve. A legszívesebben ki­poroltam volna szattyán ir­háját, de nem tettem, ural­kodtam magamon, mert tu­dom, hogy a világ minden kincsei közül a legnagyobb türelemmel jaz ember állít­ható elő és­­ különben is igaz híve vagyok­­ a modern pe­dagógiának. Tehát nem el­lenkeztem, hanem megkér­deztem: , — Van-e valamilyen ter­ved? — Van. Raboljuk el Kornhúber bácsit. — Miért éppen Kornhú­­ber bácsit? — Mert ő ráér. A Kovács azt mondta az óvodában, hogy Kornhúber bácsi idő­­milliomos, van ideje bőven és a munkahelyén ő az ötö­dik kerék. — Akkor, fiacskám — szóltam közbe —, látom, nem értetted meg a dolgot. Dél-Amerikában csak olyan embereket rabolnak el, akik fontos szerepet töltenek be és barátaik adnak érte cse­rébe valamit. — Az más — jegyezte meg Pali lemondóan, mert nagyon szerette volna az említett urat elrabolni. — Akkor jó lesz az óvodából a csadus. — Vedd elő, fiacskám, a jobbik eszedet. Minden óvo­da szegény, játékra, mese­könyvre is alig futja, nem még váltságdíjra. — Akkor jó lesz a ház­mester bácsi. — A házmester bácsi? őérte aztán igazán nem ad senki semmit. Sőt, inkább az a gyanúm­, hogy az igaz­gatója­ fizetne is a dél-ame­rikaiaknak, ha érte jönné­nek. — Akkor raboljuk el az igazgató bácsit. — Nem jó, fiam. Ha el­rabolnánk az ingatlankezelő igazgatóját, Ítéletnapig sem csinálnák meg a felvonót és sohasem üvegeznék be a lépcsőhöz ablakait, követ­kezésképpen jövőre is az utcát fűtenénk. Ha viszont a helyén hagyjuk, valami­kor csak ráfanyalodik, hogy egyszer megcsináltassa. Vég­eredményben ezért kapja a fizetését, nemde? — De bizony... De ra­boljunk el mégis valakit, papa! Csak akad Pesten olyan ember, akit érdemes elrabolni. — Hadd kérdezzek vala­mit — Tessék, papa. — És ha netán elrabol­nánk Kornhuber bácsit, vagy a dadát, vagy a házmes­tert, vagy valakit, hová zár­nád, míg megéa l'ezUe a vált­­sa aditf .............................. Törte a fejét egy keve­set majd rávágta: — A spejzba. Éreztem, hogy most érke­zik est a modern pedagógia nagy pillanata. — Szóval, a befőttek és a lekvárok közé? . .. Van egy jobb javaslatom. Ha min­denáron el akarsz valakit rabolni, ne tarisznyázzuk el az időt! Anyád úgy sincs itthon, raboljunk el egy üveg őszibarackbefőttet. — Jó — mondta, és az ajtóra szegezte a vízipisz­tolyt. — Gyerünk! Szájában már alighanem összefutott a nyál, nyelve hegyén érezte a rabolt gyü­mölcs édes ízét. Minek folytassam? Egye­sült erővel megtámadtuk az éléskamrát, az ellenség szó nélkül megadta magát, az őszibarackot foglyul ejtettük és megettük. Most azon iz­gulok, mit szólok majd, ha anyjuk észreveszi az üres üveget, amelynek tartalmá­ra sokkal jobban vigyáz, mint a vállalat Kornhuber bácsira, a házmesterre, az igazgatóra, vagy mint az óvoda a dadára. .. tetoo# Emberrablás Pesten — * 8.22 Kozmosz. (Tudomán­yos Magazin­ *.4« A Teno partján 9.00 Emlékezés Keszl Imré­re 9.53 Házy Erzsébet és Melis György operett­­felvételeiből 10.05 „Nyítnikék” 10.40 Uimszkij — Korszak#»: Seherczádé — szvit 11.9* A Szabó család. (1st»­) 12.20 Ki nyer maV 12.35 Tánczenei koktél 13.20 Vita a korszerű mezőgazdaságról 13.40 Miskolci Jórás Géza népi zenekara játszik 14.10 Vántus István: Szvit szólóhegedűre 14.19 Epizódok a musical történetéből 14.44 Válaszolunk hallgatóinknak: 15.10 Harsan a kürtszó! 15.55 Két Suppé-nyUtány 16.05 Diáktarisznya 16.35 Kóruspódium 16.45 Muszorgszkij: Hovanscsina 17.20 Egy rádiós naplójabolt 18.07 Közvetítés a Crvena Zvezda—FTC KEK. labdarúgó-mérkőzésről, Belgrádból 19.50 Gondolat 20.31 Haydn: D-dúr vonósnégyes 21.00 Kodály: Háry János 23.30 Beethoven-művek PETŐFI 8.05 Barokk muzsika 9.50 A szakszervezet tárgyalta 10.00 A zene hullámhosszán 12.00 Dvorzsák műveiből 13.03 Gounod operáiból 13.40 Orvosok a mikrofon előtt 14.00 Kettőtől a hatig .. . 18.20 Kapcsoljuk a 6-os stúdiót 19.55 Kis magyar néprajz 20.25 Fiatalok hullámhosszán 22.00 Halló, Berlin! Halló, Budapest! 23.15 Nóták MAGYAR 8.05 Iskola-tv 10.21 Delta. (Ism­.) 10.45 Francis. (Amerikai film) 12.10 Játék a betűkkel. (Ism.) 17.23 Műsorismertetés 17.25 Hírek 17.30 Postafiók 250 (Takács Mária műsora) 17.45 Reklám műsor 17.50 A közönségszolgálat tájékoztatója 17.55 Crvena Zvezda Beograd— ITC KEK labdarúgó­mérkőzés közvetítése Belgrádból A szünetben Esti mese 20.00 Tv-híradó 20.30 Szellemes nyomozó (magyarul beszélő angol bűnügyi filmsorozat) Gyilkosság lavina 21.20 Munkás­vezetők egymás­közt 22.10 Tv-híradó 2. 22.20 Kézfogás Amennyiben a mérkőzésen hosszabbításra kerül sor. Szellemes nyomozó című film elmarad! POZSONYI 8.30 Híradó 9.00 Iskolásoknak 14.30 Hírek 14.35 Középiskolásoknak: 15.55 UAZ Jablonec—Spartak Trnava labdarúgó­­mérkőzés 18.10 Esti mese 18.20 Autó-motor revü 19.00 Hírek, publicisztika 20.10 Juliána­ (NDK film) 21.50 Híradó­ ­ mozi I * 8 EGRI VÖRÖS CSILLAG (Telefon: 22-33) Du. fél 4, fél 6 és 8 órakor Két amerikai Színes, szinkronizált amerikai film EGRI BRODY (Telefon: 14-«) nn. fél 4, fél 6 és m 1 órakor Két férfi a városban Színes," szinkronizált francia—olasz film GYÖNGYÖSI PUSKIN Du. fél 4 órakor A rejtély neem oldódik­­.»cg Du. háromnegyed 6 és este 8 órakor Nem zörög a harcot. •« GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Felügyelő életveszélybe« HATVANI VÖRÖS CSILLAG Du. fél 4 és fél 6 órakor Végzetes aranyrögök Este fél 8 órakor Szalad, szalad a kiörárva M1 műsorok: RÁDIÓ KOSSUTH a

Next