Népújság, 1977. április (28. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-29 / 99. szám
Csütörtök esti külpolitikai kommentárunk: ígéret és szándék MÉG ELNÖKJELÖLTKÉNT JIMMY Carter többek közt arra is ígéretet tett, hogy megválasztása esetén szorgalmazni fogja a Dél-Koreában állomásozó amerikai csapatok hazahívását. Nos, Carter bejutott a Fehér Házba, de nem siet ígérete beváltásával. Egy japán lapnak adott nyilatkozatában Kim Ir Szen, a KNDK elnöke kedvező jelenségnek ítélte meg Carter ígéretét. Ugyanakkor rámutatott: ellentmondások mutatkoznak az amerikai elnök választási ígéretei és jelenlegi politikai gyakorlata között. Újabban ugyanis azt hangoztatja, hogy a csapatkivonást négyöt év alatt szándékozik lebonyolítani, és nincs szó az amerikai légierő kitelepítéséről Dél-Koreából. Ráadásul mindezt a japán és a dél-koreai kormány beleegyezésétől teszi függővé. Emiatt — mutat rá Kim Ir Szen — korai még végső konklúzióra jutni Carter igazi szándékait és politikáját illetően. Hogy jogos ez a fenntartás, bizonyára az amerikai képviselőházban a minap lezajlott egyik szavazás kimenetele. Több napos vita után a honatyák nagy szavazattöbbséggel elutasítottak egy törvényjavaslatmódosítást, amely lehetővé tette volna a Dél-Koreában állomásozó mintegy 40 ezer fős amerikai katonaság 17 ezer fővel való csökkentését. Tehát a kongresszus még a részleges csökkentést is ellenzi, washingtoni megfigyelők egybevető véleménye szerint pedig az elnöknek nem áll szándékában megvétózni a képviselőház döntését. (A világsajtó hírül adta, hogy más politikusokkal egyetemben a törvényhozás jó néhány tagját is megvesztegette a szöuli rezsim.) AZ IS TELJESSÉGGEL ELKÉPZELHETETLEN, hogy a dél-koreai diktatúra önként lemondana legfőbb támaszáról, az amerikai katonai jelenlétről. A népellenes dél-koreai rezsimnek nyújtott amerikai támogatás egyébként különös fényt vet Carrier elnöknek az úgynevezett emberi jogok tiszteletben tartásáért indított „kereszteshadjáratára”. A szöuli diktatúránál sötétebbet keveset találni a világban, s az emberi jogok lábbal tiprása e rendszer létezési módja. Dél-Koreában valamennyi ellenzéki politikus börtönben van, s csak egy törvény van — a diktátoré. P. V. Rövid diadal a norvég olajkitörésnél Rövid időre sikerült eltömíteniük az amerikai szakembereknek a Phillips cég észak-tengeri olaj fúrótornyának sérült csövét. Csütörtökön hajnalban két zárólemezt helyeztek a cső végére, s ennek eredményeként az olajömlés megállt. A siker azonban nem bizonyult tartósnak: rövid idő múlva az olaj ismét folyni kezdett, bár csak fele olyan erősséggel, mint korábban. A viszonylagos kudarc ellenére derűlátóan ítélik meg a helyzetet, s véleményük szerint „már csak órák kérdése”, hogy sikerüljön elzárni a kutat. Norvég kormánytisztviselők becslése szerint csütörtök délig mintegy 22 ezer tonnára emelkedik az az olajmennyiség, amely hat nap alatt az Északi-tengerbe folyt. (UPI, AP) C$44. il Csepel Autógyár 3. sz. Gyára felvételre keres: esztergályos, marós, köszörűs, géplakatos szakmunkásokat, férfi és női betanított munkásokat. JELENTKEZÉS: a gyár üzemgazdasági osztályán, Eger, Kistályai u. 2. sz. Május 1-re készül a világ Moszkva A 60. évforduló jegyében Teherautó vesztegel a Gorkij utcán, s ez magában is különös látvány, hiszen Moszkva főutcájáról rég kitiltották a tehergépkocsikat. Ez azonban most kivételes eset: a fővárosi tanács villanyszerelői a május 1-i transzparenseket és fénydekorációkat szerelik. Az ünnepi díszítések gyárban készültek, mérnökök tervezték őket alumíniumból, plexiüvegből, s belülről fénycsövekkel világítják meg. A díszítések egyre korszerűbbek, egyre mutatósabbak, s május 1-én este, amikor minden forgalom leáll Moszkva központjában, puszta jelenlétükkel is esztétikai élvezetet okoznak majd a sétálók százezreinek. Az ünnep, amelyhez a keretet szolgáltatják ezek a dekorációik, az évek folyamán semmit sem veszített fontosságából a szovjet emberek számára. A munka ünnepére készülve Moszkva a felszabadult munkára, az örömet adó munkára, és persze — a tizedik ötéves terv fő céljaival összhangban — a hatékonyabb munkára gondol. Ez nem kampányfeladat! Vezetők és vezetettek legnagyobb közös gondja a hatékonyabb termelés már évek óta, ám ilyenkor, ünnep előtt mégis szokás, talán „illendő” is még többet, még jobban dolgozni. A lapok jelentéseiből ítélve a május 1-i felvonuláson lesz mivel büszkélkednie a szovjet munkásságnak. A Kámai Autógyárból például azt jelentették, hogy a tervezett 15 ezer helyett az év végéig 22 ezer nagy teljesítményű KAMAZ-tehergépkocsit gyártanak. A kuznyecki szénmedence bányászai május 1-ig terven felül 70 ezer tonna szén kitermelését vállalták; egy évvel a határidő előtt üzembe helyezték a Szajano-Susenszkoje-i Vízi Erőmű utolsó turbináját. A gazdasági helyzetet általában biztatónak ítélik, bár az eredményekkel való kritikátlan kérkedés már egyáltalán nem divat, hanem egyike azoknak a jelenségeknek, amelyeket a párt a legélesebben bírál. Az Izvesztyija a negyedévi terv eljesítéséről szóló beszámolójában az 5,6 százalékos ipari termelésbővülés és a 2,7 százalékos bérszint -emelkedés mellett arról is beszámol, hogy az egyesülések és üzemek egy része, ha teljesíti is a tervet, még mindig nem dolgozik igazán hatékonyan. A termékek egy része minőségi és választékproblémák miatt nem értékesíthető, a termelékenység nem nő a megfelelő ütemben, s az első negyedévben néhány fontos termékből mennyiségileg is kevesebbet termeltek, mint a terv előírta. Kevesebb volt a nyersvas, az acél, a hengereltáru, a cipő, a hűtőgép. A Don melletti Rosztov város lakóit egyébként ezek a fajta gondok sarkallták arra az új kezdeményezésre, melyet aztán hetek alatt az egész Szovjetunióban átvettek: dolgozz elmaradás nélkül, hatékonyan, jó minőséggel! Az ilyen túlságosan is általánosnak tűnő jelszavakat minden egyes üzem maga „bontja le” a helyi követelményeknek és lehetőségeknek megfelelően, de abban senki sem kételkedik, hogy a rosztoviak felhívására nagyon nagy szükség volt. A több és jói munka, a minden tekintetben teljesített terv jelentkezik aztán a nemzeti jövedelemben, a fizetési borítékban, az új üzletekben és óvodákban, a nagyobb lakásokban, a jobb termésekben, a több húsban és a jobb kenyérben, egyszóval mindabban, amit a szovjet ember a fejlett szocialista társadalomtól elvár, méghozzá nem a jövőben, hanem ma, ha lehet, már ezen a május 1-i ünnepen, de a következőig már feltétlenül ... Bokor Pál Lenyűgöző élményt ígér az elnöki díszemelvény előtt felsorakozó, erre az alkalomra összeállított hatalmas, kétezer tagú kórus és az ezt kísérő 450 tagú zenekar. A dísztribün előtt áll majdössze az ünnepet, s az országot jelképező hatalmas élőkép, amelyet háromezer fiatal formáz. A felvonulás után természetesen számos szórakozási lehetőség és kulturális rendezvény várja — késő estig — a vendégeket és a vendéglátó Havanna dolgozóit. A májusi ünnep jó hangulatú felvonulással való köszöntését megelőzően — és a Kubai Köztársaságban ez is hagyományos már —, munkaversennyel is készülnek a méltó megemlékezésre. Az ez évi jelszavak az országos gazdaságfejlesztési tervek teljesítéséhez való hozzájárulásra szólítanak fel. A verseny ebben az évben mindenekelőtt a takarékosság, a termelékenység és a munka hatékonysága fokozásának területein folyik. A kubai szakszervezeti szövetség ünnepi felhívásában ezeknek az erőfeszítéseknek a fontosságát hangoztatta. Az ünnepi előkészületek az országban szép példáját adták a nemzetközi munkásmozgalommal való szolidaritás megnyilvánulásainak is. A szakszervezeti szövetség felhívása a közelgő ünneppel való összefüggésben köszöntötte a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. születésnapját, a szovjet dolgozókat, akik a hatvan évvel ezelőtt kivívott győzelemmel ahhoz is hozzájárultak, hogy ma Kuba szabadon ünnepli május elsejét. Fort Péter Készül a felvonulás dekorációja (Fotó: TASZSZ—MTI—KS) Havanna• Ünnep előtt Amerika szabad országa Százhúszezer embernek helyet adó, hatalmas tribün magasodik néhány napja Havannában a Forradalom terén levő híres Jose Marti emlékművel szemben: nagyszabású, kubai színekkel és hangulatokkal tarkított május elsejei ünnep vendégeit várja. A középületeken, közöttük a nagy szállók tetején, vagy széles homlokzatán esténként színes lámpafüzérek gyulladnak, köszöntik a nemzetközi munkásosztály hagyományos ünnepét. Az erre való készülődés Kubaszerte április legelejétől tart. Az üzemek, hivatalok, irodák előcsarnokait színes dekoráció teszi hangulatossá. A hirdetőtáblákon megjelentek az ünnepi felvonulásra szólító meghívók, vagy az ünnep tiszteletére tett külön munkafelajánlások tudósításai. Az ünnepi felvonulás szervezői, ahogy erről a sajtótudósítók a főpróba során megbizonyosodhattak, nagy munkát végeztek. A másfél órára tervezett karneváli hangulatú felvonuláson a különböző társadalmi és tömegszervezetek, foglalkozások és szakmák mintegy húszezer képviselője halad el majd a vendégek és természetesen az állami és pártvezetők előtt. A vonulók csoportjai ötletesen szimbolizálják a képviselt szakmákat, szervezeteket. Képviseltetik magukat a fegyveres erők kiválasztott egységei és a kubai lakásépítési programot nagyszabású, önkéntes munkával országszerte támogató, „mikrobrigádok” legkiválóbb tagjai. London A „társadalmi szerződés” vége Angliában a dolgozók az idén tíz nappal május 1. előtt vonultak ki az utcákra, a régi idők nagy tavaszi munkástüntetéseinek harcos szellemében. Április 20- án nyílt meg ugyanis a parlament tavaszi ülésszaka és a dolgozók ezrei egyenest oda, a törvényhozás házába tartottak, hogy közvetlenül a képviselőknek tolmácsolják a nép követeléseit. Délután kettőkor, vigasztalanul permetező esőben indult el a menet hármas-négyes sorokban a Hyde park sarkától, a tömeggyűlések hagyományos színhelyétől a Westminster-palota felé, a piros táblák, transzparensek alatt londoni, birminghami, manchesteri dolgozók haladtak — a vidékiek vonaton, autóbuszon jöttek aznap reggel Londonba. A Leyland autógyáriak egyik tábláján a felirat: „Hercegnőket gyártunk, de nyomorban élünk!”. A legtöbb táblán azonban az a jelszó virított, amit kórusban skandáltak a felvonulók: Le a társadalmi szerződéssel, le a béketárgyalásokkal! Az ázott, töretlen harci szellemű menet fél négykor ért a parlament kapujához, ahol csoportonként egymást váltva vonultak be a nagy előcsarnokba és találkoztak a képviselőkkel. Más nagyvárosokban is tízezrek szüntették be a munkát és tartottak tiltakozó tömeggyűléseket. Az április 20-i országos akciónap a dolgozók önálló kezdeményezése volt és figyelmeztető szava nemcsak az ígéreteit megszegő munkáspárti kormánynak szólt, hanem szakszervezeti vezetőségüknek is. A munkáspárti kormány két éve „társadalmi szerződést” kötött a szakszervezeti főtanáccsal, hogy a gazdasági válság közepette a dolgozók érdekvédelmi szervezeteivel szereltesse le a bérköveteléseket. A „nemzeti érdek” nevében a dolgozó milliók két év alatt példátlan önfegyelemmel tűrték szokásos béremeléseik törlését, miközben az árak szédületesen emelkedtek és életszínvonaluk egyre süllyedt. Mostanra betelt a mérték. A csalárd „társadalmi szerződés” a dolgozók áldozatai árán csak a tőkés vállalatok profitját duzzasztotta, a másfél milliós munkanélküliségen, az infláción, a termelés pangásán mit sem enyhített. A szakszervezeti főtanács még ingadozik, az országos elégedetlenség azonban utat tört magának és felső jóváhagyás nélkül szakszervezeti bizalmak vezették az utcára a dolgozókat a „társadalmi szerződés” ellen. A felvonulók figyelmeztették a parlamenti képviselőket, hogy az április 20-i megmozdulás csak a jéghegy látható csúcsa volt, az osztálybékéknek vége, a szakszervezetek újra védeni fogják tagjaikat, nehezen kivívott életszínvonalukat. Londonban azóta megalakult a május 1-i szervező bizottság. A dolgozók menete vasárnap délben a Themze partjáról indul és két órakor a Hyde parkban lesz a nagygyűlés, amelyen szakszervezeti szónokokéin kívül Ian Mikardo, a Munkáspárt országos végrehajtó bizottságánaak tagja mond László Balázs Értesíük kedves Vásárlóinkat ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ÉS AZ ÁFÉSZ TAGSÁGÁT, HOGY A FÜZESABONYI NAGY ABC-ÁRUHÁZ ÁPRILIS 30-ÁN KERÜL MEGNYITÁSRA. NYITVA: REGGEL 6-TÓL ESTE 6-IG. ÁFÉSZ IGAZGATÓSÁGA, FÜZESABONY