Népújság, 1979. június (30. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-27 / 148. szám
Felvesznek vagy nem vesznek? Ezzel a kérdéssel foglalkoznak néhány héten át az egyetemre és főiskolára felvételiző volt középiskolások, a szülők és a hozzátartozók. Nem túlzás azt állítani, hogy társadalmunk közvéleménye az érettségi és a felvételi idején koncentráltan irányul oktatási rendszerünk felé. Egy-egy sikertelen felvételi vizsga gyakran bíráló megjegyzések, fellebbezések, jogtalan kritikák egész sorát szüli. Sokan még most is csupán a jegyek bűvköréből, a jól és hatásosan megszerkesztett középiskolai jellemzésből ítélik meg és ítéltetnék meg önmagukat. A látszat pedig csal... Mi várható? Jelenlegi oktatási és felvételi rendszerünk a korszerűség követelményeinek megfelelően átalakulóban van. Időnként maguk a pedagógusok is értetlenül figyelik és végzik a kísérleteket, felméréseket, nem mindig értik a szaksajtóban megjelenő cikkek, rendelkezések összefüggéseit. Pedig tudatos, távlati tervezésről van szó. Az 1972. évi oktatáspolitikai párthatározat szellemében a kis lépések elvét szem előtt tartva folyik köznevelésünk folyamatos távlati tervezése és fejlesztése. A változások mennyisége az ezredforduló táján minőségi változást idéz majd elő, így teljesen megalapozottan vezet a köznevelés egész struktúrájának átalakulásához. Folyik a vita az érettségi és a felvételi módosításáról is. Annyi már bizonyos, hogy néhány év múlva a középiskolákból magasabb általános műveltséggel rendelkező végzősök kerülnek ki, s a felvételi vizsgán a szaktárgyi ismereteken kívül több tantárgy eredményét is figyelembe veszik. E „kis lépés” megtételéig azonban a jelenleg is érvényben lévő gyakorlat marad. Minden szakpár esetén az Oktatási Minisztérium illetékesei keretszámot határoznak meg annak biztosítására, hogy ne legyen túlképzés, vagyis minden végzett szakember képesítésének megfelelően tudjon elhelyezkedni. A keretszám azért is fontos, mert így előre meg lehet tervezni a képzés összegét és a tárgyi feltételeket. Egy hallgató 4—5 éves tanulmánya alatt kb. 200 ezer forintjába kerül államunknak. Ide kívánkozik az a megjegyzés is, hogy nemzeti jövedelmünknek az oktatásra fordított hányada tekintetében világviszonylatban az előkelő harmadik helyen állunk. Nem mindenki választ jól Mint ismeretes, a szakközépiskolák és a gimnáziumok között nemcsak nagyságban, a tanulók számában, hanem az oktatás minőségében is különbség van. A hivalkodó jeleseknél gyakran többet ér az „erős” négyes. Különösen igaz ez akkor, ha a jelölt rosszul választotta meg középiskoláját vagy a felvételi tárgyait. Ha valaki például orosz tagozatról matematika —fizika szakra, szakközépiskolából magyar—orosz szakra jelentkezik, számolnia kell azzal, hogy a felvételiig egy sor hiányosságot kell pótolnia, önkritika hiányában ennek felismeréséig nem mindenki jut el. Úgy tnik, azoknak sincs megfelelő realitásérzékük, akik a középiskolából hozott 3—5 pont birtokában pályáznak. (A szaktárgyi átlag alapján maximum 10 ponttal indulhat a felvételiző, s a vizsgán ugyanennyit szerezhet.) Valószínű, hogy életük eddigi legnagyobb csalódása éri azokat, akik középiskolai tanulmányaik során nem tudatosan, nem rendszeresen készültek leendő pályájukra. A felvételi olyan próbatétel, ahol elválik, hogy a szülők és az iskola pályairányítása mennyire volt megalapozott és reális. Ugyanazt másképpen A felvételi vizsgabizottság nemcsak a jelölt tételes tudását kéri számon, hanem a tanuló teljes személyiségét vizsgálja, minősíti. A rendelkezésre álló pontszámmal kifejezi azt a véleményt, hogy a vizsgázó szaktárgyi ismeretei, felkészültsége, rátermettsége alapján alkalmas-e a választott életpályára. A felvételi anyaga a középiskolában megszerzett (megszerezhető!) ismeretekre épül. A jó felelet azonban nem a lecke felmondásából áll. A téma kifejtésekor a vizsgázónak ügyelnie kell arra, hogy szaktárgya tényeinek, összefüggéseinek ismeretében, felelete logikus gondolatmenetével és célszerű megszerkesztettséggel mindenképpen bebizonyítsa lényeglátó képességét. Ha eközben a jelölt a szakirodalomban való jártasságáról is számot ad, egyéni megfigyeléseivel, éleslátását bizonyító összefüggéseivel hozakodik elő, nagyobb eséllyel indul társainál. Salga Attila Nyelvöltő Karó Igen, az első karót elsőben szereztem. Igaz, nem az én hibámból. Az ötödikes Vityka a szomszédból elkapkodta a számtanpéldát, amíg én mozijegyért álltam sorba helyette. Aztán persze jöttek a tulajdon karóim is. Ötödikben kevesebb lett belőlük. Legalábbis a szüleim számára. A füzeteket, amelyekben a karók voltak, elrejtettem, újakat vettem, de aztán minden kiderült... Még ma is kellemetlen rágondolnom, noha már nem fáj. A kilencedik osztályban pedig... Igen, bőgtem, mint a zálogos tehén. Az osztályból senki sem tudta megoldani a házi feladatot, csak én. Jobban mondva Fegya bácsi oldotta meg, a fizikai és matematikai tudományok kandidátusa. Olga Ivanovna felszántott, hogy magyarázzam el a megoldást. Nyinocska sugárzó tekintettel nézett rám, de elmagyarázni így se tudtam. Hiszen nem én oldottam meg! Az eredmény: karó — és egy összetört szerelem! Ó, de sok ilyen volt... — Csak még egyszer próbálj meg egyest hozni!... — fenyegetem meg a fiamat, amint aláírom az ellenőrzőjét, és közben egyre csak emlékezem, emlékezem... Samil Dubajdullin (Zahemszky László fordítása) Menőség és minőség Pál szomszédom ugyancsak nagy dilemmában van. El is menne meg nem is a közelgő tízéves érettségi találkozójukra. Mócsing, a Buzgó írta neki, hogy sikerült értesíteni az egész osztályt s szinte bizonyosra vehető, hogy ami a négy legendás esztendő során csak nagy ritkán jött össze — ezúttal nem lesz hiányzó, teljes lesz a létszám. Akkor pedig a haverok is ott lesznek, a Pityi, a Zozono meg a tolltartókirály Csavar is. Volt egy tolltartója, háromemeletes, mi minden kincs megfért békésen abban! Közvetlenül a feleltetés előtt Csavar „véletlenül” leejtette a csodaszerkezetet a padról s az összerámolással csak valamivel a megváltó csengetés előtt végzett. Pál szomszéd az érettségi bankett óta jóformán senkivel nem találkozott a diadalmas IV/C- ből. S bizony azóta sincsenek olyan igazi cimborái, mint amilyenek a gimiben voltak. Csak hát — panaszolja kedvenc zöldszilvániját szürcsölgetve — szégyellné magát régi kenyerespajtásai előtt, nemigen merne a szemükbe nézni. Négy éven át ő volt az eminens, az osztályelső, valósággal versengtek a többiek év elején, hogy ki üljön közvetlen közelébe. Pál szomszédságában tartózkodni dolgozatírás közben minimum plusz egy érdemjegyet jelentett. Tanárai őt tartották a legtöbbre, benne látták a legtöbb fantáziát s ebben az osztályközvélemény sem kételkedett. Aztán felborult a papírforma. Pál szomszéd adós maradt a neki előlegezett világmegváltással, még csak diplomát se szerzett, három szemeszter után kimaradt az egyetemről, elment „zabot hegyezni” valamelyik, eldugott kis községbe, tanított, népművelt s most diszpécser az egyik gyáróriás előgyártó részlegében. Hiába mondom neki, hogy na és aztán mi van, ő csak vígasztalhatatlan. Tudja ő jól, hogy az első öt percben feltérképezik, hogy ki mire vitte, s ami még ennél is perdöntőbb: van-e telke, kocsija, mennyit keres? Labdába se rúghat a sok „úr” között a maga három és fél ezrével, C-s rendszámú Trabantjával. A jó tanulók dicsősége — fura módon — múlandó, a jó tanulót elfogadják, s azzal kész. Általában sokkal érdekesebb a nagyon rossz tanuló, aki hobbiból bukdácsol osztályról osztályra: az ő helye ott van a menő közvetlen közelében. A menőség ilyen értelemben hamar devalválódik. Az életben mind jobban felszínre törnek a szívós, alkotásra hivatott képességek — mégha korábban szerényebb, visszafogottabb személyiségben húzódtak is meg. Tolcsvay, Buzánszky, Soós, Fejér Csaba... Egy hatvani ifiklub feltámadása Mi a véleményem a Radnóti Miklós ifjúsági klubról? Úgy érzem, hogy érdemes volt kora tavasszal új életre injekciózni. Egyelőre alig tucatnyian járunk ugyan össze, de szinte valamennyi találkozónak, kirándulásnak, színházlátogatásnak akad bőven vendége a két gyárból. Különösen akkor telik meg a festményekkel, színes cserepekkel díszített klubtermünk, itt az első emeleten, amikor Barabás Miklós igazgató egy-egy művészt, írót, tudóst, sportolót hív meg heti foglalkozásunkra. Gondolom, az ilyen alkalmi látogatókból előbb-utóbb rendes klubtag lesz, s nem csupán a tagsági könyvvel járó előnyöket élvezi, hanem munkáját is adja valamely közös célunk megvalósításához. Most például arra készülünk, hogy a kis kastély előtti szökőkutat felújítsuk! Persze, az indulásról, a klub létrejöttéről én kevesebbet tudok, mint György Pista, Kovács Judit, Ferencz Attila, vagy Szál András, akik alapítói voltak. Az 1974-ben nyitott klubnaplót azonban Kovács Imréné, a művelődési ház akkori igazgatója írta alá, majd Kocsis István népművelési felügyelő „szentesítette” kézjegyével. Továbbá az is benne áll, hogy 1976-ban elnyerte a „kiváló klub” címet a cukorgyári, konzervgyári munkásokból, tisztviselőkből álló kis közösség. Mozgás, élet tehát már akkor volt. Csak miként lenni szokott, a hullámhegyet, völgy követte. Az intézmény életében, igazi vezető híján, pangás következett. Majd ismét ívelés, föl, ki tudja, milyen hullámmagasba. Persze, nem elég valamit kijelenteni, megállapítani. Bizonyítani is kell, különben füllentésnek véli szavunkat a kívülálló. Hadd idézzem hát föl az utóbbi hónapok néhány eseményét, klubmegmozdulását, amelyek leginkább megkaptak, amelyek szellemi gyarapodásomra szolgáltak! Egyik csütörtök esténkén például Tolcsvai Béla, az ismert együttes vezetője szerénykedett be hozzánk garmada diaképpel és gitárral. Kint járt a havannai VIT-en, s két órára megidézte közénk annak minden szépségét, elevenségét. Színes fotói révén mi is a tengerpart pálmái alatt sétálgattunk, majd amikor megpendítette hangszerét, a forró kubai dallamokra szinte táncolni kezdett az egész klubterem. Aztán a kopaszodó Buzánszky Jenő! Az egykori „aranycsapat” hátvédje! Az volt még szenzációs! Én ugyan nem értek a focihoz, arról az aranycsapatról is jószerint csupán öregebbektől hallottam, a veterán játékos mondataiból azonban megragadt néhány az emlékezetemben. A fiúk megkérdezték tőle, miért beteg most a magyar futball, amire csak ennyit mondott: Mi a játékot szerettük jobban, a maiak a pénzt. Lehet, hogy igaza van. Mondom, én nem értek ehhez a sporthoz. Volt minálunk Soós Zoltán is, a költő. Nagyon kellemes, gömbölyded férfi, aki valóságos antialkoholista propagandamunkát végzett köztünk, bőven idézvén kötetéből, amely a vagányok, kocsmások körében eltöltött éveit idézte. Dedikálta is klubunknak ezt a könyvet, s ittjárta óta nemegyszer használtuk ördögűzőnek, ha valamelyik klubtársunk elhajlásáról érkezett hír. Vendégkönyvünk nemrégen egy művészi rajzvázlattal, egy alföldi tanyával is gazdagodott. A jól sikerült Radnótiünnepség, a költő domborművének avatása után Fejér Csabát hívta meg baráti klubdélutánra Barabás Miklós. A jeles vásárhelyi festő, illetve munkássága nem ismeretlen Hatvanban. Volt önálló, majd csoportkiállítása, s egyszerűségükben megragadó tájképei kétszer vitték el a pálmát, a közönségdíjat a Hatvani Galéria országos tájfestészeti biennáléján. Hogy miért volt meglepetés mindannyiunknak a vele történt találkozás? Mert ő maga éppen olyan volt, akár a képei. Közvetlen, barátságos, szavaiban is élményt nyújtó. S nem tudálékoskodott, nem kezelt le senkit. Két szavából megértettük, mi a színperspektíva, mire jó a kaparókés. Egy nappal később egészen másként láttuk Molnár Eszter kiállítását, amelyet Melocco Miklós szobrászművész nyitott meg. Ráadásul az ő kézjegyük, aláírásuk is naplónkba került. És végezetül a jövendő, ami ugyancsak sok szépet ígér. Tudunk már egy pesti jégrevüről, a „Bemutatjuk Vásárhelyt” sorozatban elsőkönyves fiatal költőt, Fenyvesi Félix Lajost várjuk klubunkba, részt veszünk a tanács által kezdeményezett klubvetélkedőn, ahol legutóbb második helyen végeztünk, s igen, biztosak a szombati diszkók, a könnyű szórakozás órái. Persze, ahogyan múlik a nyár, úgy válik egyre tartalmasabbá műsorunk. A hangulatos bográcsgulyás-vacsorát újabb mátrai kirándulás követi, készülünk az Agria Játékszín valamelyik előadására, s ápoljuk a magnósklubbal kiépített kapcsolatunkat. Ennek haszna sok-sok új zenei fölvétel, amit később találkozóinkon lejátszunk. És akinek ezek tudatában kedve telne abban, hogy hozzánk csatlakozzon, azt minden klubtag nevében invitálja. Túri Irén Feér Csaba a Radnóti klubban __ (Fotó: Szabó Sándor)Newism 1979. június 27. szerda KOSSUTH 8.27 A bajusz, mint főhatalom. 8.48 Olvasólámpa. 8.58 Népzenei hangos újság. 9.38 A Holland Királyi Tengerészet zenekara játszik. 9.53 Tarka mese, kis mese. 10.05 Csiribiri. 10.35 Válaszolunk hallgatóinknak. 10.50 Zenekari muzsika. 11.25 Operettrészletek. 12.35 Balázs tanár úr disszertációja. 12.55 Operaslágerek. 13.25 Örökzöld dzsesszmelódiák. 14.26 Kamarazene. 15.10 Machautballadák. 15.28 Sirius kapitány és a Csillaglány. 16.08 Kritikusok fóruma. 16.18 Daróci Bárdos Tamás: Hegyközi lakodalmas. 16.39 A Tárcától a Vágig. 17.07 Alkatrészek nyomában. 17.32 Magyar előadóművészek. 18.12 Hol volt, hol nem volt... 18.30 Esti magazin. 19.15 Nóták. 20.33 A láthatatlan Filjurin. 20.46 A főszerepben: Montserrat caballé. 23.19 XX. századi szerzők műveiből. PETŐFI 8.20 Világtörténelem dióhéjban. 8.33 Idősebbek hullámhosszán. 9.28 A 04, 05, 07 jelenti. 10.00 Zenedélelőtt. 11.30 A Szabó család. 12.00 Énekszóval, muzsikával. 12.33 Tánczenei koktél. 13.20 Szerelem minden mennyiségben. 13.30 Labirintus. 14.00 A Petőfi rádió zenés délutánja. 16.05 Római regék. 16.35 Egészségünkért! 16.40 Fiataloknak! 17.30 Ötödik sebesség. 18.33 Könnyűzene. 18.55 A tudó tudatlansága. 19.15 Nem zavarok? 19.45 A beat kedvelőinek. 20.33 Kíváncsiak klubja. 21.23 Népdalkörök országszerte. 21.43 Elfelejtett dallamok. 22.25 Operettfelvételek. 23.15 Dzsesszfelvételek. SZOT.NOK 17.00-től 18.30-ig. P MISKOLC • 17.00 Hírek, időjárás — Tíz perc mezőgazdaság. A monoki Kossuth Tsz-ben. Riporter: Borsodi Gyula — Talpalávaló. Hegedűvel, brácsával, bőgővel, énekszóval — Vendégségben a brigádnál — A Posta Borsod megyei Távközlési Üzemének encsi Ságvári Endre brigádjánál. Riporter: Tóth Ferenc — Slágerpanoptikum — 18.00 Észak-magyarországi krónika — Aratási helyzetkép — Az építők munkavédelmi bizottsága tárgyalta — Lap- és műsorelőzetes... 9.00 Tévétorna. 9.05 Óvodások filmműsora. 9.25 A hetedik kontinens ékszerei. 9.50 Az Onedin család. 10.40 Delta. 11.00 A gorilla. 11.15 A kis vonat. 11.25 Lehet egy kérdéssel több? 16.10 Sivatagban, őserdőben. 17.45 Kertészkor. 18.05 Staféta. 18.15 Tiszta víz — közös forrásból. 18.25 Monológ — kérdésekkel (portréfilm). 19.20 Tévétorna. 19.30 Tv-híradó. 20.00 Kék fény. 21.10 Házimozi (tévéjáték). 22.25 Unokáink is látni fogják. 23.10 Tv-híradó 3. 2. MŰSOR 20.01 Mozart: F-dúr zongoraverseny. 20.30 A sasok birodalma. 21.00 Tv-híradó 2. 21.20 Shakespeare: Julius Caesar (tragédia két részben). TEJ