Népújság, 1980. május (31. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-07 / 105. szám

„Miért kell nekünk a koncert?" Levélválasz a monológra Több olvasónk is reagált a két héttel ezelőtti ifjúsági oldalon megjelent, „Egy punk monológja" című írá­sunkra. Együttesen fogal­mazták meg mondandójukat, e levél tartalmát tesszük közzé az alábbiakban: „Lapjuk rendszeres olva­sói vagyunk, kiemelt figyel­met szenteltünk a szerdai számban megjelenő ifjúsági oldalnak. Ott bukkantunk — a címéből ítélve — érde­kesnek ígérkező írásra nem­rég. A továbbiakban az eh­hez a cikkhez — Egy punk monológja — kapcsolódó el­lenérzéseinket fogalmazzuk meg. Mi ugyanis részt vettünk az említett EDDA-koncertek egyikén és a másikról is vannak pontos informá­cióink. A vámosgyörki kon­certről hallottuk mi is a cikkben foglaltakat, de sze­rintünk a koncertlátogatók túlnyomó többsége ezért nem felelős, ugyanis ők megvet­ték előre a jegyet, készültek az alkalomra, hogy végre találkozhassanak kedven­ceikkel — ám zárt ajtók fogadták őket a koncertte­rem szűkössége miatt. En­nek tudható be az ismerte­tett „felbolydulás”, amelyet sajnálatos módon igyekeztek levezetni egyesek. Ezt a megoldást a koncertközönség többsége elítéli. Merőben más volt a hely­zet a Kaiban megtartott EDDA-koncerten, amelynek mi is résztvevői voltunk. A rendezők, a káli KISZ- alapszervezet és az ifjúsági klub tagjai, nagyon jó lehe­tőséget fedeztek fel, amikor úgy döntöttek, hogy a kiváló akusztikájú, aszfaltozott és hatalmas alapterületű isko­laudvaron rendezik meg a rockestet. Szerintünk még túl is szervezték, ugyanis „hemzsegtek” a rendező­karszalagos fiatalok és fel­nőttek, valamint a rendőrök és önkéntes rendőrök. Ez biztonságérzetet keltett — t­ermészetesen — bennünk is. Ez az­ oka annak is, hogy minden zűr nélkül zajlott le a műsor Elmondhatjuk, hogy az est egyáltalán nem nél­külözte az igazi koncert­­h­an­gulatot. A későbbiekben is c­supán ez keserített el bennünket: az idősebbek a 1­a­nt,a 1­an f­el­h­ábo­rodása. íme’v befolyásolta a falu vezetőit is. Ugyanis eltúloz­tak egyes dolgokat és feles­leges általánosításokba bo­csátkoztak. Igaz, hogy a ze­it­ tombolva élvezzük, de ez szerintünk nem vezethet rosszindulatú gyanúsítgatá­­sokhoz. A község vezetőinek a­ negatív véleményezés he­lyett örülniük kellene, hogy ilyen erős, tettre kész ifjú­gi szervezet működik Kaiban, akiknek ugyan nem ismerjük teljesen az egyéb tevékenységét, de ha ezt a naggy tömeget mozgósító rendezvényt ilyen jól meg­szervezték és lebonyolítot­ák, eg­yéb feladatok elvég­­­ésében is jeleskedhetnek. Visszatérve a rajongókra. Mint megtudtuk, a látogatók zömét „az együttest kísérő slepp” kifejezéssel illették Kálban. Ezzel mi nem ér­tünk egyet, ugyanis a részt­vevőinek csupán ezrelék­ben ■ kife­jezhető hányada volt „főállású koncertlátoga­tó”, „punk”, illetve „csöves". Mi — a többiek — egész hé­ten napi 10—11 órát tanu­lunk, utazgatunk, mások pedig dolgoznak és ingáz­nak Eger és Kál között. Miért kell nekünk a kon­cert? Röviden: mert ez ne­künk valóban ünnep! Ugyan­is az iskolában, a munka­helyen és otthon kissé kon­zervatív társadalmi normák közé préselődve vagyunk kénytelenek viselkedni, élni. Nem pedig úgy, ahogy a mai korban és élettempóban biológiai és pszichológiai lé­nyünk igényelné. Ezért is mondjuk azt: a hasonló rendezvények jó alkalmat­ je­lentenek a bennünk felhal­mozódó feszültségek leveze­tésére. Mi javasoljuk az ifjúsági oldal szerkesztőinek, hogy kérjék ki véleményünket, indítsanak vitát — a mind­­annyiunkra rossz fényt vető általánosítások helyett." (négy tanuló aláírása) ★ Nagy örömmel fogadtuk fiatal olvasóink reagálását. Néhány mondatot fűznénk levelükhöz. A cikk írására pontosan az az indulat vezérelt bennünket, hogy az olyan zenerajongók ér­dekében ejtsünk — köz­vetve — egy-két szót, mint akik ezt a levelet is be­­kü­ldték szerkesztőségünkbe. Mert az természetes, hogy ők. a ..balhékat nem ked­velők’’ vannak többségben. De, hogy a csövesek is ama zenekarok kedvelői közé tartoznak — kár vol­na letagadni. S mint ahogy az a cikk címében is meg­­fogalmazódott, az valóban csupán egy púnk monológ­ja lehetett. Általánosítások és vádaskodások nélkül egy — létező — jelenséget próbált felvázolni — az olvasóra bízva az ítélke­zést. S amint azt vártuk is — elindult a ívta. Pontosan ez volt a célunk. Hogy Kálban valóban nem volt akkora felfordu­lás, mint egyéb ilyesfajta koncerteken, az valóban igaz. Írhattunk volna szá­mos más példát is me. pvóui'beli hangversenyek­ről. fi írén POP A fi-oncertet az a.'t.va1ítás miatt emlí­tettük meg. Teh­át m­it hisszük, emi kissé fölösleges biológiai és pszichológiai igényekre. vann a község vezetőinek pll­enéreiteére hivatkozni. Menaufizecooi­ok. hoau lesz m*n­i” iskolavdva-on kon­cert. Balhék nélkül. (1- P•) HIVATÁSUK A VESZÉLY Kaszka­dőrük Valamirevaló kalandfilm elképzelhetetlen nélkülük. Ha kell, lovagolnak, vívnak, verekednek, háztetőkön ker­getik egymást, vagy éppen hajmeresztő autósmutatvá­nyokkal riogatják a moziné­zőket. A köztudat valahová a színészek és a statiszták közé helyezi őket. Szöveget ugyan nem mondanak, s ar­cuk is legtöbbször elmosó­dik a szikrázó jelenetek for­gatagában, ám megmozdulá­saikat rendszerint több fi­gyelem kíséri, mint a hátte­ret alkotó statisztériáét. Persze, éppen ez a felada­tuk: lázba hozni, a kaland­film atmoszférájába csalo­gatni a nézőt — feszültség­gel, bravúrokkal, pofonok­kal. .. Jövedelmükről legendák keringenek, sokak szerint ez a legjobban fizetett foglal­kozási ág. A valóság (leg­alábbis idehaza) jócskán el­tér ettől. A félreértést az adja, hogy az egy-egy forga­tási nap után fölvett gázsi gyakran négyszámjegyű ös­­­szeg. (Egy lóról esés, egy emeletről ugrás tarifája 1500—2500 forint körül mo­zog.) Nem szabad elfeledkez­ni azonban arról, hogy alka­lom híján még a legismer­tebb, legkeresettebb kaszka­dőrök sem dolgoznak többet egy sztendőben két-három hónapnál! Ez pedig a gya­korlatban azt jelenti, hogy összjövedelmük havi átlaga nagyjából egy szakmunkás fizetésének felel meg... Mindebből — ellentétben a mendemondákkal — éppen az következik, hogy a kasz­kadőr nincs megfizetve. Hi­szen ezért az átlagosnál nem nagyobb bérért rendszeresen kockára teszi az életét, vagy legalábbis a testi épségét... Ráadásul idehaza nincs még megnyugtatóan rendezve a forgatásokon előforduló bal­esetek, sérülések utáni hely­zet (biztosítás, táppénz, stb.) sem. Akad olyan kaszkadőr­csoport, amelynek tagjai gá­­­­zsijuk bizonyos százalékát „összedobják”, félreteszik — úgymond: rokkantkocsira... A filmvilágban keresettek a magyar kaszkadőrök, szá­mos nyugati ország (elsősor­­b­an az NSZK és Franciaor­szág) forgat rendszeresen kalandfilmeket minálunk. Ez a tény azonban nem pusztán ezeket a vakmerő fiatalem­bereket dicséri, sokat nyom a latba az is, hogy szerződ­tetésük (s egyáltalán az it­teni költségek) jóval kedve­zőbbek a film készítői szá­mára, mint odahaza. Kiből is lehet kaszkadőr? Tulajdonképpen bárkiből, aki — ahogyan mondani szo­kás —, nem ijed meg a sa­ját árnyékától. Ez, mond­hatni, a hivatás alapkövetel­ménye. Mindez azonban vé­letlenül sem jelenti azt, hogy a kaszkadőröknek bármi kö­ze is lenne a falnak fejjel rohanó öngyilkosjelöltekhez... Egy-egy látványos, nehéz mozzanat felvételét hosszú, alapos, kemény fölkészülés előzi meg. Hetek, hónapok türelmes munkája szükséges ahhoz, hogy például egy ló­val beidomítsák a puskalö­vést követő összeesést... A kaszkadőrnek nem­csak akkor van munkája­, amikor a kamera elé áll. Sőt, a legtöbb teendő éppen a „felvételmentes­’ hónapok­ban akad. Ilyenkor naponta jár uszodába, tornaterembe, gyakorolja a lovaglást, a ví­vást az evést, a látványos birkózást (no, persze, nem kint, a valóságban). Aki ilyenkor leáll, lazít, pihen a babérjain, az előbb-utóbb alulmarad a filmvilág kon­­kurrenciaharcában. Mert ilyen is van a szakmában... M­agyarországon pi­l­la­nat­nyilag négy-öt jelentősebb kaszkadőrcsoport dolgozik. •Hogy közülük ki melyik filmben kap munkalehetősé­get, az a szakmai tudás mel­lett a személyes kapcsolato­kon, összeköttetéseken is mú­lik. A filmszakmának ez a területe ugyanis nálunk még meglehetősen nyers, kialaku­latlan, a helyzet valamiféle szabadversenyes piachoz ha­sonlítható. A csoportok tagjai rend­szerint egykori sportolók: öttusázók,­­lovasok, nehézat­­léták. Olyan fiatalemberek, akik a film lüktető, nyüzsgő világában érzik magukat igazán otthon. Mert ez az élet aztán merőben eltér az átlagemberétől. A kaszka­dőr, ha úgy adódik, forgat nappal és éjszaka, kánikulá­ban és hóesésben, vidéken és külföldön, lovak patái közt fekve és háromemeletes ház ereszcsatornájába kapasz­kodva. .." Ahol és ahogyan a rendező éppen kívánja. Ezért fizetik. Ő az, aki a veszélye­sebb jeleneteknél helyettesí­ti (dublírozza) a film sze­replőit, a színészeket. A né­ző nem is nagyon gondol ar­ra, hogy a rettenhetetlen hőst alakító egyén csak a nyeregbe szállás pillanatáig azonos az illető színésszel, a tovavágtázó lovon már a kaszkadőr ül... Pilhál György Ravasz rejtvény Az ábrán látható négyze­tet négy rekeszre osztottuk. A feladatotok az, hogy he­lyezzetek el ÖT LOVAT a négy rekeszben úgy, hogy mindegyikbe egy jusson. (Felhívjuk figyelmeteket, hogy a feladvány meglehető­sen csalafinta!) Az elmúlt heti Jó szem kell hozzá című rejtvényünk helyes megfejtői közül egy­­egy ifjúsági könyvet nyertek: Borsics Edit, Eger, Dr. Hibay Károly út 3.; Kalmár And­­­rás, Eger, Cifrakapu u. 25.; Zubor Regina, Hatvan, Kas­télykert út 5. Mostani rejt­vényünk megfejtését május 12-ig küldjétek be szerkesz­tőségünkbe, címünk: 3301 Eger, Beloiannisz u. 3. A le­velezőlapra vagy borítékra ne felejtsétek el ráírni: Ma a holnapért. Régi és új diákviccek Matekvizsga I. A hallgató egyszer csak megakad. — Nos? — kérdi a vizsgáztató. Semmi vá­lasz, a diák hallgat. — Nos? — kérdezi újra a tanár. Ismét csönd. A tanár: No, de kérem, már kétszer se­gítettem, és még mindig nem megy? Matekvizsga II. Szóbeli beszámoló. Eltelik negyedóra, de tételével sen­ki nem hajlandó kimenni a táblához. A prof türelmet­len. — Aki elsőnek jön ki, annak egy jeggyel jobbat adok — mondja. Ekkor az egyik diák feláll, odalép az asztalhoz és előveszi az in­dexét. — Akkor kérem, tessék nekem beírni az elég­ségest ! Furfangos I. A professzornál vizsgázik egy hallgató, aki nem ké­szült. A prof látja és meg­könyörül a diákon. Átenge­dem.— mondja — ha elta­lálja, hány villanykörte van a szobában. A diák számol és kimondja: hat. — Téved fiam — jön a megsemmisítő válasz — nálam is van egy a zsebemben, tehát hét. Na­gyon sajnálom. Legközelebb jön a fiú az utóvizsgára és megint nem tud semmit. A prof felisme­ri és ismét felteszi a „men­tőkérdést”. A fiú most már óvatos és azt mondja: hét. A tanár: téved fiam, csak hat, mert nálam most nincs. — De nálam van — ragyog fel a diák szeme, s előhúz­za zsebéből a villanykörtét. Átment. Furfangos II. A diák a tételből semm­it nem tud, nyög, ve rejtékezik. A prof megsajnálja és egy mentőkérdést tesz fel. — Tudna valamit mondani a vízilappokról? — A diák felélénkülve kezd hadarni: a vízilappok a vízen élnek, halászattal foglalkoznak, életkörülményeiket a vízi életmód jellemzi ... Negyed­órás eszmefuttatás után végül is megkapja az óhaj­tott hetitesit. A prof a követ­kező szavak kíséretében ad­­ja át az indexét: — Jó a beszédkészsége kolléga, de nem árt, ha megjegyzi, vízi­lappok nincsenek. Furfangos III. A prof kedvenc mentőkér­­dése a kiugrás előtt:­­— Kolléga, egy lovag le­esik a várfalról, zörög-e? A vizsgázó megkönnyeb­bülten: — Hát persze! Prof: — Sajnálom, elégte­len, mert csobban. Tudni­illik a középkorban vizes­­árok futott körben a várfal alatt. KOSSUTH 8.27 Szocialista brigádok akadémiája. 8.5« Beszélni nehéz... 9.08 Cherubini: E-dúr vonóshegyes. 9.40 Kis magyar néprajz. 9.45 Nemzetközi mesefesztivál. 10.05 Kagylózene. 10.35 Vá­laszolunk hallgatóinknak. 10.50 A Csehszlovák Rádió napja. 11.20 Mihály And­rás—Raics István: 1871 — kantáta. 11.30 Henry Du­­nas utódai 1980-ban. 11.40 Fúvósmuzsika. 12.35 Há­zunk tája. 12.50 Operaslá­gerek. 13.20 Örökzöld dzsesszmelódiák. 14.15 A Csehszlovák Rádió napja. 15.10 Kiscimbalom mellett. 15.26 /MR 10-14. 16.10 A muzsika hangja (filmzene). 16.16 Hangverseny a Min­denki zeneiskolája hallga­tóinak. 17.46 Fogyasztók fó­ruma Szolnok megyében. 18.15 Hol volt, hol nem volt... 18.30 Esti magazin. 19.15 Giuditta (operettrész­letek). 19.40 Szimfonikus zene. 21.30 Verbunkosok. 22.15 Sporthírek. 22 20 Tíz perc külpolitika. 22.30 Ope­­raár­ ék. 22.45 A telefonnál F. F. Coppola. 23.00 A ka­marazene kedvelőinek. PETŐFI 8.20 Indokína fél­ évszáza­da. 8.33 Idősebbek* hullám­hosszán. 9.28 A miskolci körzeti stúdió műsora. 10 00 Zenedélelőtt. 11.30 A Szabó család. 12.00 Népi séfje. 12.33 Tánczenei koktél. 13.20 Baksia. 13.30 Színes szőt­tes. 14.00 Kettőtől négyig. K­.CD Mindenki iskolája. 16.35 Néhány perc tudo­mány. 16.40 A Csehszlovák Rádió napja. 17.30 ötödik sebesség. 18.33 Körkapcso­lás bajnoki labdarúgó-mér­kőzésekről. 19.25 Rene­szánsz Kínában. 19.45 A beat kedvelőinek. 20.33 Tu­dósítás a Vasas—Volán baj­noki labdarúgó-mérkőzés­ről. 20.36 139-660 A Magyar Rádió automata közönség­­szolgálata. 22.33 Verbunkos muzsika. 23.15 Gyöngy Pál szerzeményeiből. MISKOLC 17.00 Hírek, időjárás. 17 05 Gyári belépő. A bélapát­falvi cementgyárban .. Szerkesztő: Tolnai Attila. — Jazzkedvelők negyed­órája. Duke Ellington ze­nekara játszik. 17.30 Tíz perc mezőgazdaság. Aktuá­lis munkák a határban. Szerkesztő-riporter: G. Tóth Ferenc — Nótacsokor — Sport — 18.00 Észak-ma­­gyarországi krónika (auto­matizált öntés az egri Fi­­nomszerelvénygyárban — A vasutasszakszervezet ülésén) — 18.25 Lap- és műsorelőzetes... 8.00 Tévétorna. 8.05 Isko­latévé. 10.30 Delta. 10.55 Anna Karenina (angol filmsorozat). 11.45 Lehet egy kérdéssel több? 14.05 Iskolatévé (ism.), 16.30 Vö­röskereszt 1980. 17.00 Ma­dame Curie (angol tévé­­filmsorozat). 17.55 Ki figyel oda? 18.20 A békét nem elég kívánni ... 18.50 Sta­féta. 19.15 Tévétorna. 19.20 Esti mese. 19.30 Tv.híradó. 20.00 Hat év történelem, (dok. film). 20.45 A Ma­gyar Televízió III. nemzet­közi karmesterversenye. 22.15 Tv-híradó 3. 2. MŰSOR 19.05 Nas Ekram — A mi képernyőnk. 19.30 Tv-hír­adó. 20.00 Frázis-bázis. 20.40 Falvédők (rajzfilm). 20.50 Tv-híradó 2. 21.10 Jó estét, barcikaiak. .. (riportműsor). 22.00 A felderítő. 1980. május 7., szerda

Next