Népújság, 1980. november (31. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-16 / 269. szám
Tessék rendelni Tulajdonképpen olyan egyszerű az egész: feladja a rendelést és várja, hogy a nagykereskedelmi partnertől kiküldjék az árut. A csomagokat felrakja az üzlet polcaira és megkérdi a kedves vevőt: — Mit parancsol? Avagy: — Tessék kérni! — hangzik a szigorú felszólítás. És ha a megrendelt árunak csak egy részét hozza meg a teherautó? Akkor mi van? Csakugyan olyan egyszerű ma kereskedőnek lenni? Riasztó számok A gyöngyösi Olimpia ABC vezetője Bóta Ferenc. Saját készítésű statisztikát mutat. Például: pipere-kozmetika 45 százalék, háztartási cikk 40, konzerváru 23, ..nehéz” élelmiszer 47, édességáru 16, fűszeráru 37 százalék. A kimutatás nem a mi kedvünkért készült. Október első felének az állapotát fejezi ki. A százalékok azt jelzik, hogy a megrendelt mennyiségnek milyen hányadát kapták meg a FŰSZERT gyöngyösi fiókjától. Arra a kérdésre, mit csinál ilyen helyzetben a bolt vezetője, úgy válaszol, hogy autóba ül, méghozzá negyedmagával és elindulnak országjárni. Salgótarján, Vác, Cegléd, Miskolc neve hangzik el. Onnan hoznak árut. Hogy miért „töri magát”? :— Mert a bolt körzetéhez tartozó lakosság ellátásáért én vagyok a felelős. Furcsán mosolyoghattam, mert értetlenül néz rám vissza. — Inkább megyek az áruért, mint naponta állandóan azt magyarázgassam, hogy sajnos, nincs, mert... Tudja, milyen kellemetlen az? Kénytelen vagyok a forintot is megnevezni. — Havi egymilliós forgalom után nagyjából kétszáz forint jár nekem. Ez nem túl sok, ha hozzátesszük, hogy egy kezdő eladó is megkap ugyanilyen összeg után száz forintot. Hol van a differenciálás? Mondja, az létezik, mert ő a jutalék negyedét tudja erre felhasználni. És aki mégsem kap ebből? Nem éri meglepetésként, mert időközben „könyvelhette” a kritikát: azonnal szóvá teszik, ha valaki valamit nem úgy csinál, ahogyan kellene. Mennyire ért mindezzel egyet a szakszervezeti bizalmi? A boltvezető megnyugtat, a bizalmi nélkül soha nem határoz. Anyagi érdekeltség, őszi önzés — igen, itt is, most is. Eladni sem könnyű A Heves megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat értékesítési osztályának a vezetője Kürtösi Károly. Tőle tudjuk meg, hogy néhány árucikk értékesítése miatt főhet a boltvezetők feje. Húsból, konzervből „kínálati pozícióban” vannak. Megrendezték az almavásárt — reklámáron — biztosítva az áru utánpótlását is, és... alig adtak el valamennyit. A húsból a karaj a „nyakukon maradna”, ha. .. A kérdés elkerülhetetlen: miért fordulhat elő mégis, hogy szombaton délelőtt nincs hús a boltban? A kérdést nem akarja elfogadni. Lehetetlen, állítja, hiszen a szombati húsmennyiséget már az előtte levő napokban kiszállítják, tehát a bolt vezetője nem hivatkozhat arra, hogy a vágóhíd nem küldte az árut még, pedig az autónak reggel kilencig meg kellett volna érkeznie. Tisztázódik, hogy a szombati hússzállítás már a következő heti mennyiségből való. Az is tisztázódik, hogy sem a megmaradt kenyérért, sem a megmaradt tejért nem kap még csak fejmosást sem a boltvezető. A kárt a vállalati pénzből egyenlítik ki. Sőt! Állandóan arra figyelmeztetik az üzleteket, hogy kerüljenek minden óvatoskodást kenyérből is. tejből is, mivel a szállítók mindig készek a megrendelések teljesítésére, ha csak valami rendkívüli körülmény nem akadályozza meg őket ebben: „lerobban” a kocsi, az üzemben áramszünet miatt nem tudnak termelni és ehhez hasonló okok miatt. A boltvezetők megyén kívüli kiruccanásait is az osztály szervezi és segíti. Olykor az a baj, hogy nem élnek a felkínált lehetőségekkel, hiába küldik ki még papíron is az értesítést. Partnere válogatja Megbízott igazgatóhelyettesként most már hónapok ótai Barta István az élelmiszer-kisker vezetője. Arra vártunk tőle választ, hogy az adott körülmények között hogyan tudja a feladatait végrehajtani a vállalat. Aránylag sikeresen, összegzi a tényeket. Számot is mond, hiányzik ugyan néhány millió, nagyjából egynapi bevétel a tervhez képest, év végére azonban várhatóan csak egy-két tizeddel maradnak el a száz százaléktól. — Megváltoztak a vásárlói magatartásformák, de a partnervállalatok érdekeltségei is a tavaly nyár óta hozott intézkedések nyomán. Erre nem tudtunk felkészülni. Bizonyos idő kellett ahhoz, hogy alkalmazkodni tudjunk az előre ki nem számítható körülményekhez — mondja. Külön prémiumot állapítottak meg az év első részében keletkezett lemaradás kiegyenlítésére. A partnerekről? A sütőiparról csak jót tud mondani. Igaz, hogy a kenyér minősége ingadozó, de a szabványon belül marad és ezért értékesíthető. Az más, hogy éppen az ingadozás miatt a kereslet is változik, mégpedig akár egyik napról a másikra is, ezért nehéz a keresletnek megfelelő mennyiség megállapítása. Szeretnék, ha a finom süteményekre is szerződni tudnának, de erre nem vállalkozik a sütőipar. A tej és tejtermékek szállításáról is csak elégedetten tud nyilatkozni, ahogy a húsiparral kapcsolatban is. Mindkettőnél olykor a választék bizonyos szűkülése érzékelhető. — A FŰSZERT a legnagyobb szállítónk és ennek arányában fordulnak elő a gondjaink is velük kapcsolatban. Szerződésünk úgy szól, hogy a megrendeléseinket a raktárkészletük arányában kötelesek kielégíteni. Ennél kényelmesebb feltételt nem is kívánhatna álmaiban sem magának a FŰSZÉRT. Elosztás vagy kereskedelem? Nagyon korrekt módon, szépítgetés nélkül sorolja azokat az árucikkeket Csernyák László, a gyöngyösi fiók igazgatója, amelyek miatt átmeneti nehézségek keletkeztek a kiskereskedelemben. Olyan azonban soha nem volt még ezekben a napokban sem, hogy a FŰSZERT raktárában egy grammot se lehetett volna találni a kérdéses cikkből. Éves terv szerint dolgoznak, amelynek teljesítését a vállalattól várják. A tervbe igyekeznek a kereslet várható változásait is beépíteni. De ha a piac mégsem „engedelmeskedik”? — Az már nagyon jó arány lenne, ha a megrendelések hetven-nyolcvan százalékát tudnánk teljesíteni — halljuk a megállapítást. Amiből az is kiderül, hogy a boltok igényét eleve nem tudják kielégíteni. Igény? Piac? Kereskedelem? Elosztás? Az utolsó fogalmat erősen vitatja. Ha egyszer a FŰSZERT „látja el” áruval az egész országot, miért történik meg, hogy amit Gyöngyösön nem tudnak megkapni a boltok, azt Cegléden, vagy Salgótarjánban lehet megvenni a nagykernél? — Ez csak a szállítás időbeni eltolódásából származhat, mert nem érzünk semmiféle megkülönböztetést a központi intézkedésben — válaszolja az igazgató. Általában jó S senki sem vitatja: általában az alapvető élelmiszercikkekből az ellátás nálunk kielégítő. Ez tény. De a vevőt aligha érdekli, hogy ..általában” mi a helyzet, ha ő bemegy a boltba és nem veheti meg — mondjuk — a pilótakekszet, vagy azt mondják, a kenyér már elfogyott, a húst még nem hozták és a tejre még várni kell, az olcsóbb bőrből egy üveggel sincs, a cukrot most csomagolják, és így tovább. Azt mondjuk: a kereslet és a kínálat alapján gazdálkodunk. Vagyis azt akarjuk, hogy aki a pénzét el akarja költeni erre, vagy arra, ne kelljen Tolnát-Baranyát végigkutyagolnia azért, hogy a forintjait kiadhassa. Ami igaz, az igaz: ezt még egy kicsit tanulnunk kell országosan is, mert még nagyon kísért a „bázisszemlélet”, és az éves terv merevsége. Pedig a nem várható eseményeket, a vásárlói magatartás be nem programozható változásait aligha lehet „tervesíteni”. Valami „keretfélére” lenne szükség, és arra a sokat emlegetett önállóságra is a gazdálkodásunk egész területén. Az élet úgyis erre kényszerít rá bennünket. G. Molnár Ferenc Ellentmondások? Bármennyire is hihetetlen, de igaz. Mármint, hogy a magyar cementipar legújabb fellegvárában, a nem kevesebb, mint nyolcmilliárd forintért épített, bélapátfalvi új cementgyárban azért kellett visszafogni a termelést, mert egyrészt nem kap megfelelő minőségű papírzsákot a gyár, másrészt a MÁV kapacitásán is kifogott a cement elszállítása, harmadrészt pedig jelenleg a tervezettnél jóval kevesebb cementet vásárolnak e hazában. De ne járjunk a „fellegekben”, menjünk el inkább egy szocialista óraboltba, és vásároljunk mondjuk egy 620 forintos karórát, és kérjünk hozzá a kedves eladótól — ha éppen ilyet fogunk ki — egy huszonöt-harminc forintos óraszíjat is. Akár hiszik, akár nem, a kereskedelem képviselője eképpen válaszol majd. ..mi óraszíjat nem árulunk”. így hát, ha nem zsebóráról van szó, akkor tetszik, nem tetszik, irány a maszek, ahol akár reggeltől estig válogathatunk a huszonöt-harminc forintos óraszíjakban. „Lépünk” ennél ismét nagyobbat. Na például egy budapesti székhelyű, vidéki gyáregység az általa gyártott termékét a Volán teherautóin szállítja el a megrendelőhöz, akkor a szállítás díját a nagyvállalat fizeti, de ha a saját kocsiját veszi igénybe ugyanehhez a fuvarhoz, akkor a gyáregység fizeti az áru utaztatásának költségeit. Hogy mi ebben az üzlet, az ésszerűség? Egyelőre senki sem tudja. Még maga az érintett tárca minisztere sem, aki, amikor a közelmúltban Egerben tudomást szerzett a „variálható" fuvarelszámolás új rendszeréről, hitelenjében csak ennyit mondott: „szinte hihetetlen...” Hosszan sorolhatnánk még azokat az ellentmondásokat, amelyek gazdasági életünket jellemzik napjainkban. Hogy nem tesszük, annak egyebek mellett az az oka, hogy a választék szinte kimeríthetetlen, és az esetek döntő többségében az az érzésünk, hogy tulajdonképpen nem is ellentmondásokról van szó. Mert egy új cementgyárhoz — a bevezető példánál maradva — persze, hogy kell zsák is, meg vagon is, ha termelni kezd. És mindezt különösebb lángész nélkül is előre sejteni lehet. Maradjunk mégis az ellentmondásoknál. Egyrészt, mert megszoktuk, jobban is hangzik, másrészt egyelőre azok is annak tartják, akik miatt ellentmondásokba keveredtek az ellentmondások. Koós József Ellen-felhívás Tisztelem a Volán 4. sz. Vállalat Előre szocialista brigádjának a szándékát. Elhatározták, hogy a mozgássérültek éve alkalmából egynapi keresetüket felajánlják azoknak a megsegítésére, akik valamilyen okból nem tudnak úgy járni, kelni mint más embertársaik. Úgy gondolták, hogy példájuk követésére szólítják fel a gyöngyösi üzemek szocialista brigádjait is. Erről szeretném lebeszélni az Előre nevet viselő kis közösség tagjait is, velük együtt pedig mindazokat, akik készséggel lépnének nyomukba. Ne tegyék! Aki segítségre szorul, annak általában nem pénzre van szüksége, még akkor sem, ha szűkölködik az anyagiakban. Az emberségre, jó szóra, barátságra, bensőséges kapcsolatra vágyik mindenekelőtt. Sokkal többet jelent neki, ha elmennek hozzá, ha lesznekvesznek körülötte, ha a megértés kötelékével fűzik magukhoz azok, akik segíteni akarnak rajta és segíteni akarnak neki. Tudom, az egynapi keresetről való lemondás is áldozat, szép bizonyítékaz őszinte szándékaiknak. De talán a könnyebbik megoldás és nem is a legcélravezetőbb. Ezért vagyok ellene most is és minden más hasonló, segítő szándékú akciónál..................... Mások felkarolásához a gazdagabb lehetőséget mindig a közvetlen kapcsolat teremti meg. A brigád szocialista címéhez is ez illik jobban. Ez illik igazán. (gmf) Harminc év a „közös” szolgálatában . .. Erzsiké, akit fölfedeztek A kerekharaszti iskolában a legjobb tanulók közé tartozott. Arra azonban nem gondolt még Urbán Erzsébet, hogy ezt az erényt hamarosan a gyakorlatban kamatoztathatja. Az ilyesmin nem is töprengett, mert otthon bőven akadt elfoglaltsága. Szülei tizenhárom holdon gazdálkodtak, ám ugyanakkor tíz gyereket neveltek, s a sok kicsi közül neki, a legidősebbnek volt a legnehezebb dolga. Nemcsak a határban hajladozott, hanem a ház körüli teendők ellátásában is segédkeznie kellett. — Persze ezt nem tartottam különösebb tehertételnek. A fáradozás mindig valamilyen örömmel is járt. Szüret, betakarítás, miegyéb, amikor láttam munkám hasznát. Az viszont tény, hogy emberpróbáló időkben voltam fiatal. Akkor, amidőn oly sok döntésben kellett részelni. A nagyüzemi gazdálkodásról csak hallottunk, ráadásul leginkább rosszat. Így aztán a tegnapi biztosat féltettük. Értelmünk azonban csak kimondta végül az igent. .. És nem sokkal később, Táncos István tarutó javaslatára, Jaloveczki István elnök oldalán Urbán Erzsiké lett a kerekharaszti ..Alkotmány” adminisztrátora, könyvelője minden különösebb előképzettség nélkül. — Meglepődtem először s kételyek sorával kellett birkóznom, de nem léphettem vissza. Éreztem, hogy szükség van rám. Még az a szerencse, hogy a szövetkezeti mozgalomban akkortájt senki sem álmodott a kettős és mérlegképes könyvelésről! Bár ezt a képesítést, ezt a végzettséget később megszereztem. De ott, azokban az időkben csupán annyi volt a dolgom, hogy becsületesen följegyezzem a bevételeket, kiadásokat. Természetesen nem ülhettem folyvást az irodában sem. Ha kellett a munkáskéz, otthagytam az íróasztalt, az adminisztrációt, és borsót szedtem, vagy azt csináltam, amire éppen szükség volt Ma már ez aligha elképzelhető, akkor azonban senki sem csodálkozott a dolgok ilyetén folyásán Urbán Erzsike ténykedésével általában mindenki elégedett volt az ,,Alkotmány” polkáján. Ő azonban mégis érezte, hogy adottságai kibontakozását komoly korlátok akadályozzák. Így aztán, amikor három hónapos iskola végett Kalocsára küldték, úgy vélte: na, megnyíltak az érvényesülés kapui, s csupán rajta múlik, hogy milyen szintet ér el. — Felvillanyozott az ismeretgyarapítás lehetősége. Meg azután tudtam, éreztem napi gondjaink közepette, hogy az iskolával, a tanulással a magam java mellett a közösség érdekeit is szorgálom. És a szorgalmamat, a kitartásomat megbecsülték. Egyre felelősségteljesebb teendőket bíztak rám. A hatvanas években még főkönyvelő is voltam! A közös gazdaságot 1956- ban sok család otthagyta, megbomlott a rend, s csak egy év múltán állt helyre De addig sokat kellett győzködni. — Én nem álltam válaszúton, nem kellett ismét éjszakákat töprengenem. Régen tudtam, hol a helyem. A többség viszont nem így gondolkodott, különösképpen eleinte. Készségesen meghallgatták a beszédes tényeket, mérlegeltek is, majd a következővel rukkoltak ki: Rendben van, visszalépünk. De csak egy feltétellel. Éspedig ha az Urbán leány is ott lesz a helyén... Mit tagadjam, örültem, amikor a fülembe jutottak ezek a szavak. Megérlelték bennem a gondolatot, hogy a falubeliek tisztelnek, becsülnek, s követik az utamat, a példámat. Ez végül arra sarkallt, hogy mindig a tőlem telhető legjobbat nyújtsam. Bármilyen poszton, bármilyen megbízatásban. Jöttek is szépen a különböző feladatok. Később, hosszú évek során, volt bérszámfejtő, leíró könyvelő, majd az egyesült Lenin Termelőszövetkezetben, amely immár négy település földművelőit fogja össze, anyagkönyvelőként került a Palkó-tanyára. — Sokan szürkének, unalmasnak képzelik ezt a munkát, pedig változatos és felelősségteljes. Különösen az én speciális területemen. ... állatokat kell számon tartanom, ami fokozott figyelmes állandó készenlétet, kombinációs készséget kíván. A teheneket álló, a növendékmarhákat fogyóeszközként kezeljük, időnként azonban át kell minősíteni őket. Szóval, pihengetésre aligha jut idő, amit viszont egyáltalán nem panaszlok. Mert az elmúlt harminc esztendő során épp ezt a folytonos lekötöttséget szoktam meg. Fizetése szerény, nem sokkal haladja meg a háromezer forintot. De ott a zárszámadás, a háztáji, s ott a kert, amiben megterem a konyha zöldségszükséglete. Meg aztán nem is vágyott soha túl sokra, legföljebb arra, hogy becsüljék. Utóbbi nemrég hivatalosan jutott kifejezésre: november 7-én „Kiváló dolgozó” kitüntetést kapott. És mi jellemzi mindezen kívül az életét, az egyéniségét? A magánélet harmóniája. — Papírforma szerint egyedül vagyok, de ez csak a látszat. Telkemre épített az egyik öcsém, így pár lépésnyire vagyunk egymástól. Szívesen segítek családjának, amit mindig viszonoznak. Egyébként olyan szenvedélyes, keresztrejtvényfejtő vagyok, hogy észre sem veszem olykor az órák múlását. Másik hobbim pedig a kézimunka, ami nemcsak pihentet, hanem környezetemet is szebbé varázsolja. Terveim? Ott folytatom, ahol a kitüntetés ért. Ha csak nem ösztönöz többre az, hogy „fölfedeztek”. * Moldvay Győző 2 3 Új társasjáték a képernyőn Keresztkérdés címmel új társasjáték jelentkezik a képernyőn november 21-én — pénteken — délután. A Játék a betűkkel című műsort felváltó fejtörőben két játékos keresztrejtvényt fejt, s feladatuk a rejtvényben elhelyezett aforizma kitalálása is. A játékosok felváltva kérdezhetnek az egyes sorokra. A rejtvényben megszokott szöveges meghatározások helyett gyakran egyegy karikatúra jeleníti meg a keresett sort. Ahogy a játék halad, úgy egyre több szó kerül a táblára. A hagyományoknak megfelelően az új társasjátékba is bekapcsolódhatnak a nézők. A műsor végén a képernyőn egy-egy képes rejtvény látható, s azt — az otthon megfejtendő kresztrejtvény ábrájával együtt — rendszeresen közli a Rádió- és televízióújság. Az adásokat szombatonként megismétlik. A játékvezető ezúttal is Egri János lesz. (MTI) 1980. «evembe* fA, vast««#