Népújság, 1981. március (32. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-18 / 65. szám

Egy sikeres pályázat Gyermekek a vízvédelemről Az Országos Vízügyi Hi­vatal, a Hazafias Népfront Országos Titkársága, a Ma­gyar Úttörő Szövetség elnök­sége támogatásával 1980-ban vízvédelemről szóló pályá­zatot hirdetett meg 6—14 éves korú gyermekek szá­mára. Rajzokkal, dolgozatok­kal, fotókkal egyéni és cso­portos munkákkal lehetett pályázni az emberi környe­zet egyik alapvető megha­tározó elemének, a víznek, a vízi környezetnek védelme témakörében. A pályaműve­ket az első­ lépcsőben az Észak-magyarországi Víz­ügyi Igazgatóság, a Heves megyei Hazafias Népfront, a Heves megyei Környezet­­védelmi Bizottság és a me­gyei úttörőelnökség képvi­selőiből álló bizottság bírál­ta. Megyénkből 54 rajz, 17 dol­gozat és három fotó pálya­mű érkezett. Tekintettel ar­ra, hogy a három fotópályá­zat színvonala elmaradt a rajz és dolgozat pályamű­vekétől ezért a díjakat az utóbbi két kategóriában osz­tották ki. Az Észak-magyar­országi Vízügyi Igazgatóság díjait a gyöngyösi úttörőház szakköre (500 forint értékű könyvutalványt), Szőke La­jos, Ambrus József 7. osztá­lyos tanulók, valamint a hat­vani 5. számú Általános Is­kola közössége nyerték. Egyéni rajz kategóriában el­ső díjat nyert Tóbi László 7. osztályos diák, valamint a hatvani 5. számú Általános Iskola diákjai. Ezenkívül jutalmazták még a csopor­tos dolgozatokat, az egyéni dolgozatokat, valamint ki­osztották a Hazafias Nép­front Heves megyei Bizott­ságának különdíját, amit Kiss Gabriella nagyfügedi általános iskolás nyert. Minden kategóriában az öt legjobb pályamű részt vesz az országos pályázaton is. A megyénkből beérkezett pályaműveket az egri úttörő­házban kiállítás keretében kívánják bemutatni, majd vándorkiállítás formájában a megye általános iskoláiban is látható lesz majd. Ha nincs óránk, iránytűnk Ha úgy adódna, hogy nem vittetek magatokkal órát a túrára, vagy álmotokból fel­riadva nem látjátok, mennyi az idő, a madarak hangját figyelve tájékozódhattok. Például a csalogány éjjel 11 és 1 óra között hallatja hangját. Hajnali 4 óra után énekel a feketerigó és a ci­nege. öt óra után szólalnak meg a verebek. A bölömbika hangja este 9 óra után hall­ható. A baglyok esti 10 és éjjel három között huhog­nak. A virágok nyílása is jelzi az időt. A gyermekláncfű és a ciklámen reggel 6­­ és 7 között nyit. A vízirózsa és a kökörcsin 10 és 11 óra táj­ban. A becsukódásuk szin­tén meghatározott időhöz kötődik. Ha nincs nálatok iránytű, de a térképen való tájéko­zódáshoz szükséges észak­déli irányt szeretnétek meg­határozni, ennek is számta­lan módja van a természet­ben. Ha órát viseltek, kön­­­nyű dolgotok van. A kismu­tatót a nap felé kell fordí­tani, s a 12-es szám és a kismutató közötti távolságot megfelezve megkapjuk a reggel 6-kor keleten, délben délen, este hatkor nyugaton áll. Reggel 9-kor délkele­ten, 15 órakor délnyugaton. Népkerti tavasz (Fotó: Szántó György) Válasz a levélre Kemény fakockákon ültünk, és beszélgettünk az ifjúsági mozgalomról A KISZ-klub olyan mint egy táncterem. Ha csevegni akar az ember, s hozzá le is ülni, a fal mellé állított nagy, színes kockák közül választhat magának egyet, protekcióm van, én asztalt is kapok — ez már nem kocka, hanem hasáb. Ki­gyulladnak a neonok; itt minden színes, harsány, vi­dám. Fiatal. A színhely: az egri Ipari Szakmunkásképző Intézet KISZ-klubja. Másodéves ta­nulók ülnek velem szemben a kockákon. Fiatalok, akik jó egy év múlva már mun­kások lesznek. Az utánpót­lás megtisztelő cím birto­kosai. A KISZ-szervezetekben most a levél a téma, amit a KISZ KB írt a szövetség tagjaihoz. Erre a levélre vá­laszolni illik. Például arra a megfogalmazásra is, ami így hangzik: „... a kívána­tosnál és a lehetségesnél kisebb a KISZ-szervezet be­folyása a munkásfiatalok, a mezőgazdaságban dolgozók körében”.... — Hadd kezdjem én! — Farkas Sándor gyöngyösi nyomdásztanuló, pelyhedző bajusszal — szóval, vannak az aktívak, a tisztségviselők, akik kötelességüknek érzik, hogy dolgozzanak. És van­nak a­ többiek, akik ezt né­zik, vagy oda se figyelnek. Nehéz a mozgósítás. Mert kevesen érzik azt, hogy jó ha együtt vagyunk és tudunk értékes programokat össze­hozni, ha akarunk. Az is­kola ez alól kivétel, hiszen ez maga egy összetartó erő. De a munkahelyen ... Mag István autószerelő­tanuló, az intézeti KISZ- bizottság titkára, gyorsan folytatja: — Szerintem sok fiatal nincs tisztában azzal, mire vállalkozik, amikor a KISZ- be lép. Ott vannak a Kilián­­körök, az előkészítő foglal­kozások — a mozgalom múlt­ját ismeri csak meg az em­ber, ami nekünk már tör­ténelem. Persze ez is kell, de a máról ugyancsak jó volna szólni. Előkészítjük az akcióprogramot, ez általános célkitűzés, keret. A kis kö­zösségek saját ötleteikkel gazdagíthatják, maguk vá­laszthatják meg, mit akar­nak csinálni. Egy biztos: dolgozni is kell. — Itt ugye mindenki tag­ja a KISZ-nek?__ — Nem, néhányan kima­radtak, mindig akadnak olyanok, akikkel nem tu­dunk mit kezdeni. A tanu­lók 80 százaléka itt KISZ- tag, vagy 15 százalékuk a lakóhelyi szervezethez tarto­zik. Nem is érdemes min­den áron törekedni a teljes­ségre, inkább a tagokkal kel­lene jobban dolgozni. ★ — Miért lettél KISZ-tag? — körkérdés mindenkihez. A válaszok némelyike ama levélre is válasz lehet. — Én az általános iskolá­ban is sok közösségi mun­kát vállaltam — mondja Jen Ildikó, aki férfiszabó­nak készül — szeretek tag­ja lenni a közösségnek, tar­tozni valahova. Örülök, ha észreveszik az igyekezetemet a többiek. Itt először mindig a tanárunk javasolja, ki le­gyen a KISZ-titkár. Félév után az osztály már engem választott. — Én Mónosbélből jöttem — folytatja Faragó Judit, a leendő könyvkötő. — Ami­kor a végén jártunk az ál­talános iskolának, a községi KISZ-titkár megkérdezte tőlünk: akartok-e KISZ-esek lenni? Akartunk, persze. Így aztán én nem is itt, az iskolában­, hanem otthon maradtam KISZ-tag. Az én feladatom az ünnepségek szervezése. Van otthon egy klubunk, azt társadalmi munkában csináltuk. Oda­járnak olyanok is, akik nem tagjai­ az alapszervezetnek. De ugyanúgy takarítanak a rendezvények után, meg dolgoznak a klubért, mint mi. Csak éppen nem KISZ- esek. Nem érdekli őket. Ebből a megjegyzésből egy kis vita kerekedik. — Mi az, hogy nem ér­dekli őket? Mi az, hogy tá­jékozatlanok? — dohog Far­kas Sándor. — Nem lehet süketen járni! Ezt is csak bemesélik maguknak, mert most úgy sikkes, meg jópo­fa! — Van, aki azt mondja, nincs időm, dolgozni kell, ott a család — veszi vissza a szót a könyvkötőlány. — De azért az ilyenek is sze­retnének egyszer-eg­yszer összejönni. Hát ebben segít­hetünk. Simon Edit szintén könyv­kötő, ugyanabból az osz­tályból : — Én úttörő-csapattitkár voltam. Amikor járni kezd­tünk a Kilián-körre és sok mindenről vitatkoztunk, ak­kor döntöttem el, hogy KISZ- tag leszek. Olyan klassz dol­gokat csináltunk, mindenről lehetett beszélni. Meg az is jólesett, hogy megbízásokat adtak, számítottak rám. ★ Megint vita. Egy ártatlan kérdéssel kezdődik: — Mi a dolga a tanulmányi fele­lősnek? Simon Editnek ez a megbízatása. — Havonként összesíti az osztályban az átlagot, mi­ből rontottunk, vagy javí­tottunk. « — Csak ennyi? — ez a kérdés már nem olyan ár­tatlan.­­ — Az legalább tanul — szólal meg Nagy Ferenc autószerelő, aki eddig csend­ben figyelte a beszélgetést. Alkalom röhinteni egyet. Hiszen úgyis jó ideje mos­suk egymás agyát. — Mondjuk, mit szólnál ahhoz,, ami nálunk előfor­­­dult: félévkor az egyik srác­­hatból megbukott — foly­tatódik már komolyabban a megjegyzés. — Nálunk olyan volt, aki matematikából bukott meg. De hát jóformán összeadni sem tud. — És? És megbotránkoz­tatok, vagy nem is volt ér­dekes? — megint a fiúk heveskednek. — Azért itt is lehetne valamit tennie a KISZ-nek! " — A gimnáziumban olyan­ról hallottam — folytatja Bártfai Klára —, hogy aki megbukik, az nem lehet KISZ-tag. No, ezt azért túlzásnak tartjuk többen is. Bártfai Klára érettségi után került a szakmunkás­képzőbe. Szintén nyomdász­nak, könyvkötőnek készül. Korát tekintve kilóg a sor­ból. — Én ezt egyáltalán nem érzem — mondja. — Sőt ide jobban szeretek járni, mint gimnáziumba. Ott va­lahogy más volt, nem vették úgy komolyan az embert. A tanárok a szimpatikusakat, a jókat nagyon segítették, a többi meg tengett-lengett. Igaz, itt is van gondom. Sze­retnék én már mással is foglalkozni, nemcsak a ta­nulással — mutatja jegygyű­­rűs ujját —, de ami a kol­légiumunkban van, az nem­csak az én bajom. A lányok buzgón helyesel­nek. Látni, mindegyik sze­retne mondani valamit. Pe­dig jegygyűrűje még egyik­nek sincs. A régi kollégiumból kiköl­töztünk, a Lenin útra. Együtt a kereskedelmisekkel, s mi ott ötvenen csak vendégek vagyunk. Ha valamilyen problémánk adódik, nem merünk odamenni a vezető­höz. A régiben olyan jó kis közösségünk volt, mindenki tudta a másik baját, gond­ját. Most meg? Még mi is szétszóródunk, nem nagyon törődünk egymással. — Igen, a múltkor, ami­kor megkérdeztük, miért nincs az étkezőben rezsó, azt mondták, mert felelőtlenek vagyunk, tönkretesszük. Hon­nan tudják, hiszen még so­ha nem adtak! — egymás szavába vágva beszélnek. — No, de a diáktanács. Biztosan van képviselője. Kiderül hogy Bártfai Klára a tagja, de órái miatt nem jár az ülésekre. Azt sem tudja, hogy a helyet­tese hogyan képviseli az ügyeket. A régi lemez: a KISZ-nek itt is lenne mit tennie. ★ Zay Ferenc, a KISZ-segítő­tanár nem nagyon tudott közbeszólni a beszélgetésbe. A „kollégiumi ügyről” neki is az a véleménye, gyorsan kell érvényt szerezni a jogos kívánságoknak. A jogosak­nak. Beszélgetni lehetne so­káig, de valamikor véget kell szakítani a legjobb eszme­cserének is. Az hamar ki­derült:­ a „levélre” van vá­laszolni valójuk ezeknek a fiataloknak. Hiszen a véle­ményük, a kritikájuk, a va­­lahová tartozni­ akarásuk a mozgalomnak szól. Az öre­gedő KISZ-esnek talán meg­engedik a nagy szavakat: ezek a tinik magukénak ér­zik, tudják a­­ jövőt. Hekeli Sándor BARÁTUNK: A KÖNYV Rajgyűlésen—vetélkedő Ebben az úttörőévben kö­zösségünk — a Tyereskova raj — egyik vállalása az volt, hogy minél több könyvet ol­vassunk el, minél többen le­gyenek könyvtári tagok. Ak­ciónknak a Barátunk: a könyv címet adtuk. Ennek kapcsán az egyik rajfoglalkozásunkon az ab­ban lévő három őrs között vetélkedőt rendeztünk Tatay Sándor Puskák és galambok című könyvéből. Komoly, háromtagú zsűri bírá­lta el felkészültségünket. Első fel­adatként minden őrs kapott egy borítékot, amelyekben egy-egy szétnyírt kép darab­jait találtuk. Ezt kellett egész képpé összerakni, s megmondani, jut eszünk­be róla. A mozaikokból egy puskát és galambokat ábrá­zoló fotót sikerült kirakni. Másodszorra arról a korról kellett mindent leírnunk, amelyben a regény cselek­ménye játszódik. Vagyis: a Magyar Tanácsköztársaság­ról. A harmadik fordulóban ismét képekkel kellett dol­goznunk, azokon a regény egy­­eg­y szereplőjének kedvenc idő­töltését fedezhettük fel. Kü­lön érdekessége volt a szel­lemi játéknak, a keresztrejt­­vény-fejtő részverseny, mely­nek során két felnőtt szerep­lő nevét kaptuk meg. A to­vábbiakban a mű legizgal­masabb jelenetét kellett le­rajzolnunk, majd pedig moz­galmi dalokat adtunk elő. Befejezésként jelenetet rögtönöztünk a regényből, minden őrs saját választása szerint. Különösen a Tigris őrs játéka — a fiúk a búvó­hely felfedezését mutatták be — ragadtatta tapsra a jelen­lévőket. Az eredményhirde­téskor derült ki, hogy a raj­gyűlésen tartott vetélkedőre a Mini-Manó őrs készült fel a legjobban, a második he­lyen pedig a Misa mackó és a Tigris őrs osztozott. Összejövetelünk sikere ar­ra ösztönöz bennünket, hogy hasonlóan alapos felkészü­léssel még sok ilyen érdekes, izgalmas rajgyűlést tartsunk . Mata Enikő Tyereskova raj Egerbakta Kossuth rádió. 8.27 Családerkölcs. 8.37 Ze­nekari muzsika. 9.44 Kis magyar néprajz. 9.49 Tar­ka mese, kis mese. 10.05 Diákfélóra. 10.35 Szerpen­tin. 11.35 Népi zene. 12.35 Magvetők. 12.55 Opera slá­­gerek­. 13.25 Dzsesszmeló­­diák. 14.07 Kóruspódium. 14.29 Kagylózene. Az una­lom és ellenszerei. 15.10 Operaötösök. 15.28 MR 10—14. Iskolák—őrsök—ba­rátok. 16.09 Kritikusok fó­ruma. 16.22 Hangverseny a Mindenki zeneiskolája hallgatóinak. 17.50 Árak és átlagok. 18.15 Hol volt, hol nem volt... 18.30 Es­ti magazin. 19.15 Operett­felvételek. 19.35 Fischer Annie zenekari zongora­estje. 21.30 Külpolitikai klub. 22.15 Sporthírek. 22.20 Tíz perc külpolitika. 22.30 Madrigálok. 22.40 Megje­lent az ötödik! (A Magyar­­ország története 1790—1848 c. kötetéről beszélget Ha­­nák Péter). 23.00 Kamara­muzsika. Petőfi rádió 8.05 Csajkovszkij: Olasz capriccio. 8.33 Idősebbek hullámhosszán. 9.28 Vála­szolunk hallgatóinknak. 9.43 T. Varga Anikó nép­dalokat énekel, Mihály Sebestyén citerán játszik. 10.00 Zenedélelőtt. 11.30 A Szabó család. 12.00 Ének­szóval, muzsikával. 12.33 Tánczenei koktél. 13.20 Tanulj trió ... 13.30 Labi­rintus. 14.00 Kettőtől né­gyig. .. 16.00 Mindenki is­kolája. 16.35 Néhány perc tudomány. 16.40 Fiatalok­nak! 17.30 Ötödik sebesség. 18.33 Könnyűzene. 18.55 Nótacsokor. 19.45 A beat kedvelőinek. 20.33 Fiatalok a seregben. 21.00 Szemes­nek áll a világ? 21.25 Hangverseny jugoszláv és magyar táncdalokból. 22.30 Vincze Ottó szerzeményei­ből. 23.15 Klasszikus ope­rettekből. 8.00 Tévétorna. 8.05 Isko­latévé. 9.45 Delta. 10.10 Csendes Don (Szovjet filmsorozat). 11.15 Lehet egy kérdéssel több? 13.55 Üzlet a korzón (Csehszlo­­vák film). 16.00 Gólyavári esték. Magyarország a má­sodik világháborúban. 10.50 A bábu (Lengyel filmsoro­zat). Az első figyelmezte­tés. 17.45 Nyugalmunk ér­dekében. 18.15 A (film)koc­­ka el van vetve. Filmtör­téneti vetélkedő. 18.45 Sta­féta. Tíz perc ifjúság. 19.10 Tévétorna. 19.15 Esti mese. Derűre ború (Bábfilm). 19.30 Tv-híradó. 20.00 Szá­zadunk (Dokumentummű­sor-sorozat). Végjáték a Duna mentén. 21.40 P. Howard. Írta: Rejtő Jenő. 22.35 Tv-híradó 3. , 2. műsor 20.01 A Gospel-karaván — Templom Harlemben. Kö­zös éneklésre hívják a gospel-szertartás résztve­vőit, akik az öröm, a fáj­dalom, a szenvedés hang­ján dalokat adnak elő. 20.55 Tv-híradó 2. 21.20 Jó fogás volt... (Kisfilm). 21.35—23.25 Az oparaigaz­­gató (NSZK tévéfilm). MAI műsorok: TQÍ 1981. március 18. szerda___|| i 1

Next