Népújság, 1981. június (32. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-10 / 134. szám

A KONGRESSZUS UTÁN Milyen az ideális KISZ-vezető? társadalmi munká­ban Építettük a kisz­iskolát Néhányan éppen a 14. évükben jártunk, amo­lyan „próba” KISZ-tagként t dobattuk a téglát. Mindent íváncsian figyeltünk. Miről folyik a szó, kik és mit ta­nulnak majd azon az isko­lán, ki közöttünk a vezető? A legnehezebb az utóbbi kérdés megfejtése volt, hi­szen ott és akkor mindenki egyformán izzadt, senki sem ivott soron­­ kívül a kanna fedeléből. Az egyik fürdőnadrágos fiatalember azonban bármi­kor szólt, érdeklődve fordul­tak felé a többiek. Kérdez­ték, vitatkoztak vele, és többnyire elfogadták az ér­veit. Ha lassult a munka, ő mondta, pihenjünk talán, ha elült a jókedv, ő kezdte a tréfát, vagy az éneket. Ő volt az, akit kerestünk. Mindennek húsz éve már, de azóta akaratlanul is hoz­zá „mérem” a többi ifjúsá­gi vezetőt, ám a maiak kö­zül, mintha egyre keveseb­ben hasonlítanának rá. Igaz, nem lehet ugyanazt várni egy alapszervezeti titkártól, mint a megyei vezetőtől, de bármilyen kis csoport élén álljon is valaki, az alapvető vezetői tulajdonságok nála sem nélkülözhetők. Neki is hatnia kell a többiekre, kü­lönben semmi értelme an­nak, hogy történetesen egy alapszervezet titkárának ne­vezik. Nem is beszélve a kárról, amit a mozgalomnak okozhat az, aki nem képes mozgósítani a reá bízott fia­talokat. Mintha egyre kevesebb volna ifjúsági szövetségünk­ben az olyan alapszervezeti vezető, aki érdeklődést tud kelteni a vele egykorú fia­talokban a mozgalom céljai iránt. Persze, baj van oly­kor a célok megfogalmazá­sával is, így születnek sok­szor a látszattevékenységek, amelyeket viszont előbb­­utóbb megunnak a fiatalok. Ez persze csak az egyik oldal. Sokkal nagyobb gon­dot okozhat ifjúsági szövet­ségünkben a megfelelő felké­szültségű és adottságú vez­e­­tők növekvő hiánya. Ezáltal ugyan nem csökken a szö­vetség létszáma, de a tekin­télye, a nevelő hatása igen. Ahhoz, hogy a fiatalok jól érezzék magukat a KISZ- ben, elsődleges feltétel a jó vezető. Ki a jó vezető? Min­denekelőtt az — ahogyan ezt a pszichológia szakemberei is látják —, aki tájékozott­ságával, és együttérző, bele­élő képességével cselekvéssé tudja alakítani a szinte va­lamennyi fiatalban fellelhe­tő, sokszor kihasználatlanul szunnyadó közösségi aktivi­tást. Az a jó vezető, aki az igények feltérképezése után tud célokat adni, kezdemé­nyezni, lelkesíteni. Akinek a szavai megegyeznek a tet­teivel, és ezáltal hisznek is neki. Aki egyenként ad mun­kát az alapszervezet tagjai­nak. Persze, az ilyesfajta ve­zetési stílus nem remélhető attól, akit „jobb híján” vá­lasztott az alapszervezet. Az egyik KISZ-iskola stú­diójában láttam egy táblát. Két szó volt rajta, pirossal áthúzva: „Azonnal.!" és „Mindenki!". Nem kérdez­tem, mi ezzel a céljuk, de gyanítom, ők már rájöttek, hogy az ifjúsági vezetőnek ezt a két szót el kell felej­tenie. Sokan nem tudják még ezt a maiak közül. Nemrég beszélgettem egy vállalati KISZ-titkárral. Húszéves, érettségizett se­gédmunkás volt, két hónap­pal korábban emelték ki függetlenített vezetőnek. Pa­naszkodott, hogy azóta nem úgy beszélnek vele a srácok, mint azelőtt. Közösen derí­tettük ki: ennek az az oka, hogy az ő viselkedése válto­zott. Többet van az üzem vezetőivel, átvette a stílusu­­kat ! AZT HISZEM, ma ez az egyik jellemző hiba. De ha a KISZ-titkár megfeledkez­ne arról, mi is a dolga, leg­alább a tagok figyelmeztet­nék, hogy nem maguk fölé, hanem maguk elé választot­ták. Azért, hogy segítse, képviselje őket. Réthy István Nyári Kedves fiatal Barátom! Tudom már, unod a felnőttek állandó jó tanácsait, hogy vigyázz, mert baj érhet.. Per­sze te is tudod, hogy a Kováccsal történt va­lami hasonló, de veled ez úgysem történhet meg. Most hogy véget ér az iskolaév, köze­ledik a szünet, különösen nehéz elviselni az idősebbek szövegelését, még ha tudod is, hogy jót akarnak. Egyszerűen nem akarják megérteni, hogy te már nagy vagy. (Szerin­ted ugye aki nagy, azt már nem érheti sem­mi baj?) Ezért nem akarok tanácsokat adni, ijesztgetni sem, csak éppen megemlíteném, a szép nyár is tartogat váratlan helyzeteket, veszélyeket. A lakásban ilyenkor egyedül vagy, későn ébredsz, te készíted magadnak a reggelit, csak éppen a gázt felejted el elzárni, mert már lentről fütyülnek a barátaid, rohansz, így nyitva marad a vízcsap is. Az alattatok la­kók majd hónapokig látják a plafonjukon feledékenységed emlékeit. Az is előfordulhat, hogy szeretnéd meglepni szüleidet valami­lyen házi munkával. De mégsem ajánlom, hogy egyedül kezeld a háztartási gépeket. Ha szeretsz kísérletezni, várd meg majd a kémiaórákat, vagy menj el az úttörőhöz szakköreibe, de otthon a gyanús üvegekhez, gyógyszerekhez ne nyúlj. A lakásban sokféle játékot, könyvet és még ezer más lehetősé­geket találsz az unalom ellen. Ezekkel töltsd a szabad időd, ha esik az eső. Jó időben irány az udvar, a lakótelep, a játszótér. Elő­ször is tanulj meg elesni. A hintáról, a má­szókáról, a kerékpárról könnyen leeshetsz. Előre esésnél az elöl levő lábad hajlítsd be, a fejed húzd a melledhez és behajlított ka­rodat magad elé húzva fordulj oldalra és úgy érj talajt mint a birkózók vagy a csel­­gáncsozók. Minden gyerek szeret fára mász­ni, csak ehhez nem ért egy jól tapadó tor­nacipő, és kapaszkodj két kézzel a vastag ágakba. Ha leugrasz, először lábujjhegyen érj talajt. Az ejtőernyősök is így szokták. Most pár szót a kedvencedről, a bicajról, vagy a bringáról, azaz a kerékpárról. Ha úttesten haladsz, tartsd be a KRESZ szabályait. Ha még csak kezdő vagy, ne szégyellő, maradj a védett területen. Ha többen mentek az úton, csak libasorban haladjatok. A kerékpárral is, de gyalog is messzire lehet jutni, ha kedve­tek támad kirándulni, menjetek, csak kellő­en készüljetek fel. Egy pulóver nyáron is elkel, ha kimelegedtél és e­e­l­sz pihenni. A hidegvíz-ivással mindig várj egy pár per­cet. Ha villámlik, ne húzódj fa alá. A talált bogyók, fenyőlevelek szépek, de ne rágd. A gombákat se főzd addig, míg szakember nem látta. A mérgezés tünetei a hányás, a szédülés, ilyen esetben azonnal menj orvos­hoz. Még figyelsz rám, ugye? Már csak a für­désről említeném meg, hogy nem szégyen, ha valaki nem tud úszni, majd megtanul. De ne vagánykodj, mert ha a többi bemegy a mély víz­be, neked nem kötelező követni őket. Azt már úgyis tudod, hogy csak a bu­ta ember fürdik ott, ahol tilos. Egy elcsent csónak biztosan jó hecc, de vízijártassági engedély nélkül vajon megéri-e a biztos bajt előidézni. Tehát vigyázz! Én semmiről sem szeret­nélek lebeszélni. Tied a nyár, menj, fürödj, kerékpározz, túrázz, játssz, csak annyit ké­rek, légy óvatos! Ne haragudj, hogy feltar­tottalak. Üdvözlettel: Horváth Mihály (aki szintén volt gyerek) Gyere a diszkóklub elé... A jeles pop-híresség nyi­latkozatot adott egy irodal­mi lapnak. A nyilatkozat stílusa idén csacska, mon­danivalója már-már ostoba volt, a rossznyelvek szerint nem is a sztár írta. A szavak lényege szerint a dalnoknő egyáltalán nem akar hatni közönségére, sőt, ő magára se hatnak azok a dalok, amelyeket elénekel, szép is lenne, ha azok hatá­sára formálódna személyi­sége! Meg úgy egyáltalán: minek az ilyesmiben tartal­mat, mondanivalót keresni, mikor a lényeg a szépség, a fiatalság, a ruganyos lábak, a diszkó sejtelmes fényei és a többi... Persze az igazat megvall­va, nagyon veszélyes okos­kodás ez: mindenfajta fele­lősséget, gondot elhárít, hisz aki csak énekel, az csak éne­kel. Értelemszerűen ő is tudja, hogy közhelyek hal­maza az, amit dalszöveg ürügyén előad. Csakhogy a közhelyeknek van néhány rossz tulajdon­ságuk: miután a társadalmi érintkezésben gyakoriak, az őszinte, igazi közlést helyet­tesítik, vagyis jól ismertek, jól beváltak — tehát ha a hallgató a pódiumról hall­ja őket, könnyen megjegyzi, hisz félig már ismeri is. Rá­adásul ha a hétköznapok szintje fölé emelt — ha csak a húsz centiméternyi dobogóval is, de fölé emelt — sztár dalolja neki ezt a szöveget, könnyen megzava­rodik. Hát ő is ezt mondja? Ő is így gondolja? Márpe­dig amit egy nagyzenekar előtt, hatezer forintos toalett­ben, jupiterlámpák fényében közölnek velem, az bizonyá­ra igaz, bizonyára közlés. Ha pedig ez a közlés ki­merül abban, hogy „gyere a diszkóklub elé”, „táncolj, gyere, táncolj”, vagy a má­sik oldalról: „szabadnak születtem”, meg a hasonlók nagyon veszélyesek, hiszen ezeket a közhelyeket álla­potjelző ténymegállapítás­nak tekintik. Az egyik stílus azt ha­­zudja, hogy elég ha brokát­szín selyemblúzba bújsz, szandált, bokafixes fehér zoknit viselsz, fölveszed a digócsizmát, a fenékben tra­­péz nadrágot, és lemész a diszkóklubba. Máris boldog lehetsz, táncolj, ölelj, ... A másik stílus pedig azt próbálja elhitetni, hogy ha összetört családból szárma­zol, ha mióta az eszedet tu­dod, vernek, s rugdal az élet, nem érdekel a karrier, akkor ott az aluljáró, te „magányos farkas”, közössé­get, barátokat csak ott ta­lálsz. Egyedül ott. Márpedig mindegy, melyik irányban gyalogolunk ki a társadalomból, a diszkóklub­­ba-e, avagy az aluljáróba. Legfeljebb az előbbi töb­be kerül, tehát csak bizo­nyos jövedelem felettiek en­gedhetik meg maguknak. A Hanglemezgyártó Vál­lalat illetékesét hallottam egyszer a rádióban. A „csö­vesekről" beszélt. Először is megkérdőjelezte, hogy egyál­talán léteznek-e olyan nagy számban. Hát léteznek. Majd elmondta, hogy a „csöves zenekarok” közül a Pira­missal dolgoznak, a M. Mo­billal „tárgyalnak”, a Beat­­ricével nem hajlandók érint­kezni. Végül is így egyszerűbb. Márpedig ha valaki, akkor épp a cég foglalkozhatna a Beatricéhez hasonló „csöves zenekarokkal”. Most mind­egy, hogy elkötelezett vagy zsebbéli érdekeik miatt áll­nak ezek a bandák ott, ahol­ a lényeg, hogy értelmes, em­beri beszéddel biztosan szót lehet érteni velük, mint ahogy ők is megtalálják a közös hangot a hallgatósá­gukkal. Ráadásul az említett ille­tékes elvi, politikai, sőt mi több: szocialista művészetpo­litikai elvekből utasította el ezeket a zenekarokat, ugyan­akkor a cégnek a képvise­lője, amelyik elvi, politikai, művészetpolitikai gátlások nélkül ontja a slágergyáro­sok gyomorfordító diszkó­nótáit, amelyek épp úgy az exodust, a társadalomból ki­vonulást hirdetik, mint a Beatrice dalai. Csak kissé konszolidáltan, diszkréten, jólnevelten, pénzes fiatalok számára. Nagyon egyszerű, de túl­ságosan látszat-érvelés eh­hez képest, hogy a daléne­kesnő egyáltalán nem akar közönségére hatni és reméli, nem is veszik komolyan. Bizony, hogy komolyan veszik. Nézzen egyszer kö­rül abban a diszkóklubban! Szántó Péter Megelőzés-következmény A virtus, a felelőtlenség, a kíváncsiság — s mit tagad­juk — néha az ostobaság kö­­vetkezménye a rendőrségi el­járás. Tavaly csaknem fél­száz fiatalkorú betörőt, ga­rázdát, verekedőt kellett fe­lelősségre vonni Gyöngyösön és környékén. Persze, min­denki tudja: hasznosabb a megelőzés. Képriportunkban arra kerestünk választ, mit tesznek mindezért a gyön­gyösi rendőrök. Ketten egy segédmotoron. Ennek büntetés lesz a vége... Beatrice-koncertről hazafelé — cefrével a kannában. Nyomozók vonják kérdőre a fia­talokat. Sok időszerű kérdés kerül terítékre a belügyi osztályfőnöki órákon. Nagy István rendőr hadnagy beszélget a Vak Bot­­­tyán Szakközépiskola tanulóival. _____ tSzabó Sászok*(- képriportja). Ilii Osorok • , Kossuth rádió 8.27 Volt egyszer egy dal­lam. 8.S7 Zenekari muzsi­ka. 9.45 Kis magyar nép­rajz. 9.S0 Tarka mese, kis mese. 10.05 A mi világunk. 10.34 Szerpentin — a szép­ségről 104 A Magyar Hárfás trió játszik. 12.35 Magvetők. 12.55 Ope­ras­lágerek. 13.25 Dzsessz­­melódiák. 14.29 Litera-túra. 15.10 Nótafelvételek. 15.28 MR 10.14. 16.10 Kritiku­sok fóruma. 16.20 Hang­verseny a Mindenki zene­iskolája hallgatóinak. 17.50 Talpraállás Sajóbábonyban. 18.15 Hol vol­t, hol nem volt... 18.30 Esti magazin. 19.15 Kilátó. 20.00 Népi ze­ne. 20.48 Svéd Sándor em­lékezetes szerepei. 21.30 Külpolitikai klub. 22.15 Sporthírek. 22.20 Tíz perc külpolitika. 22.30 Évfordu­lók nyomában... 23.10 Operarés­zletek. Petőfi rádió 8.33 Idősebbek hullámhos­­­szán. 9.28 Válaszolunk hallgatóinknak. 9.43 Mág­nás Miska (Operettrészlet). 10.00 Zenedélelőtt 1133 A Szabó család. 12.03 Ének­szóval, muzsikával. 12.33 Tánczenei koktél. 13.25 Útikalauz üdülőknek. 13.30 Labirintus. 14.00 Kettőtől négyig... 16.00 Mindenki iskolája. 16.35 Néhány perc tudomány. 16.40 Fiatalok­nak! 17.30 Ötödik sebesség. 18.50 Labdarúgó-mérkőzé­sekről. 20.03 A beat kedve­lőinek. Az Eagles együttes felvételeiből. 20.48 Szivár­vány. 22.45 Sanzonok. 23.15 Nóták. Miskolc 17.00 Hírek, időjárás. 17.65 Egy dallam — három kön­tösben. .. 17.30 Index... A miskolci stúdió gazdaság­politikai magazinja. (A tar­talomból: Miskolc környé­ki tsz-ek a város ellátásá­ért — ahol a­z ötnapos munkahétre készülnek). Felelős szerkesztő: Pau­­lovits Ágoston. — Sport — 18.00 Észak-magyarországi krónika: (Borsodi vegyipa­ri na­pok kezdődnek — Ta­nácskozott a Borsod me­gyei képviselőcsoport) — 18.25 Lap- és műsorelőze­tes. .. 9.00 Tévétéma. 9.05 Csak gyerekeknek! 9.25 Delta. Tudományos híradó. 9.50 Nád és mocsár (Spanyol filmsorozat). 10.50 Bravó, Mexikó! A dokumentum­film a forradalmak tükré­ben ismertet meg a latin­amerikai ország fejlődésé­nek útjával. 11.45 Bélyeg­világ. 11.55 Lehet egy kér­déssel több? 14.15 Pedagó­gus-továbbképzés. 15.25 létra a vulkánon (Algériai film). 17.10 A nyelv vilá­ga. 17.55 Mérlegen (Dofe.­­film). 18.30 Bartók: Gyer­mekeknek (Népdalok). 18.40 Staféta. Tíz perc ifjúság. 19.05 Csali Lali (Rajzfilm­sorozat). 19.10 Tévétérna. 19.15 Esti mese. 19.30 Tv­­híradó. 20.00 Pityke őrmes­ter (Rajzfilmsorozat). 20.10 Fleur Lafontaine (NDK té­véfilm). 21.35 Jövőnk tit­kai. 22.35 Tv-híradó 3. 2. MŰSOR 20.01 Autó-motorsport A Telesport technikai maga­zinja. 20.20 Mérlegen, Stú­dióvita. 20.50 Tv-híradó 2. 21.10 Testünk: A vegetatív idegrendszer. Az akara­tunktól független idegrend­szernek rendkívül fontos irányító és szabályozó sze­repe van szervezetünk ös­­­szehangolt működésében. Ezt mutatja be a film. 21.40 Esküvő napján (Sváj­ci tévé­film). Tea (W) 1981. június 10„ szerda j

Next