Népújság, 1982. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-30 / 25. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. január 30., szombat Együtt a nagy család Sok családban a körülmények úgy hozzák, hogy a nagyszülők együtt laknak a fiatalokkal, a gyerekekkel. Ábránkon olyan ideális alaprajzot mutatunk be, ahol három generáció él együtt. Az együttélés kellemetlen oldalai csak úgy kerülhetők el, ha minden korosztálynak, külön helyiség biztosítható. Példánkban két különnemű, felső iskolába járó gyermek lakik a szülőkkel, nagyszülőkkel. Biztosítani kell részükre a nyugodt, kiegyensúlyozott légkört, a tanulási lehetőséget, a fiatalsággal járó életritmust. A tizenévesekre jellemző hangos zenehallgatás, a barátok fogadása, kisebbfajta házibuli megrendezése mind lebonyolítható a két gyerek szobáiban. A közös étkező és nappali kiegészítő szerepet tölt be, és valóban csak étkezések, megbeszélések, közös vendégek fogadását szolgálják. A nagyszülők szobájába ne röstelljünk egy-két régi bútort betenni, hiszen ezek velük együtt öregedtek, megszerették őket, és esetleg nehezen válnak meg tőlük. Különösen a szép stílbútorok elhelyezésétől ne féljünk, még akkor se, ha a szoba bútorai modernek. Egy-egy stílbútor jó elhelyezése mindig elegáns hangulatot teremt. A régi bútorokat ne hanyagoljuk el, felületük legyen szép, a kárpitozás ne legyen szakadt, piszkos. Ha nyugodt körülményeket tudunk biztosítani a család tagjainak, mindnyájat szívesen tartózkodnak otthon. 1. Nappali, 2. Előtér — étkező, 3. Kamra, 4. Konyha, 5. W. C., 6. Fürdőszoba, 7. Gyerekszoba, 8. Gyerekszoba, 9. Nagyszülők, 10. Szülők Hornicsek Erika Textil a falon Mostanában újra kezdjük felfedezni a falra való textilt. Nemcsak a falvédőt, amelynek sorsa az utóbbi évek legnagyobb átváltozásán ment át: használati tárgyból giccsé, elátkozott, megvetett darabbá, vásári áruvá lett, majd kiállításokat szerveztek, rendeztek régi falvédőkből, felfedezték benne régmúlt idők üzenetét, míg végül elfoglalta helyét a tárgyi néprajz területén. Felfedeztük és „helyére tettük” a falvédőt és a nagy lakásépítések közepette arra is rá kellett jönnünk, hogy a vasbeton lakótelep falai éppúgy igénylik a bevonatot, a megszelídítést, mint a hajdani várkastélyok kőfalai. A tapéta elkezdte új életét. Köztük is megjelent a textil tapéta. Külföldi mintákról tanulva kezdte el nálunk is gyártani a Lenfonó és Szövőipari Vállalat. A tapétaalapra a felületen lenszálakat ragasztanak, s ez érdekes, világos árnyalatú bevonatot képez. A Fényes Adolf-terem a közelmúltban rendezett textilkiállítás-sorozatéban a falitextilek között helyük van e lentalpéta-változatoknak, sugallva a bemutatással azt is, hogy merészebb textilborítások is lehetségesek. Textil méteráru falra ragasztásával is lehet kísérletezni! A tiszta, sima felületű anyag nem jó, hamar sérül és a felület üresnek hat. Az apró minta, a melírozott textília viszont szépen mutat a falon. Miután a fal soha nincs olyan közel a szemlélőhöz, mint egy abrosz vagy egy bútorkárpit, az egészen apró minta egységes felületet ad. Jó ötlet az is, ha egyszerű léckeretben, nagy képiként akasztunk fel a díszítendő falra tetszetős, szép folthatású textíliát. A falitextil díszítő funkcióját — a lakásban a műalkotás, a festmény helyettesítőjeként — a faliképek teljesítik be. A falitextil lehetőségére jó példát ad: a falat borító, a fal ridegségét feloldó, jól falhoz simuló, diszkrét, a teljes felületet beborító textiltapéta, de igen jól alkalmazható a sima felület megbontására a kékfestő is. A falat védő, a „falvédő” kerülhet az ágy s az étkezőhely közelébe: ez melegséget sugall, amaz tiszta rendet. T. Aliz Mindentudó kispad Otthonunk bútorzatát összegyűjteni művészet. Különösen az új, a most alakuló, berendezkedő családok részére probléma, mit, hogyan... és miből? A bemutatott ülőalkalmatosság rakodásra is alkalmas. A felhasználása pedig a lakótértől az előszobán át a nyaraló, hétvégi házig szinte korlátlan. Hozzávalónak begyűjtjük a szükséges, méretre vágott fenyőléceket és szögeket. A lakótérben felhasználásra kerülő padot az összeállítás után a bútorainkkal harmonizáló színű diópáccal átfestjük (színezzük), majd színtelen lakkal bevonjuk, tartósítjuk. Hozzávalók: 4 db láb 40X5X3 cm, 4 db merevítő 25X5X3 cm, 1 db középmerevítő 31X5X3, 7 db ülésléc 140X5X2 cm, 3 db alsó rakodópánt 132X5X2 cm, 16 db 4X 60 mm-es szög, 48 db 4X40 mm-es szög. Régi bútor — új funkcióval A régebbi típusú heverők — amelyek többsége három oldalon támlál — sok esetben feleslegessé válnak mint fekvőhelyek a bútorok lecserélésénél. Kár lenne azonban elkótyavetyélni, mert némi anyagi ráfordítással modern, kényelmes kanapét alakíthatunk belőle. Ha a heverő farészei kopottak, némi faerezetes mintájú tapétapapírral szépen bevonhatók. Ezekben a régi típusú heverőkben általában két epedás betét van. Ezekhez alakítunk ki háttámlát. Pontos mértékvétel alapján vegyünk 10— 15 cm vastag habszivacsot, s a rajzon látható módon, a test vonalát követő két háttámlát szabjunk ki belőle. Ha a pénztárcánk engedi, úgy alkalmi méteráruüzletben valamilyen kellemes , a szoba uralkodó színeihez illő egyszínű szövetet vegyünk, amiből az új huzat készül az epedára és a háttámlákra. (Természetesen megfelel a modern mintájú és olcsóbb bútorvászon is, amit azonban érdemes úgy megvarrni, hogy egyik oldalán cipzár is legyen, így mosáskor könnyen lehúzható.) Az így átalakított heverővel , ha eléje dohányzóasztalt és két fotelt helyezünk, kellemes szobabelső alakítható ki. Mellette a sátrakba állított könyvespolc hangulatos olvasósarkot is biztosít. Ilyen polcot kezdő barkácsoló is könnyen összeállíthat néhány szál deszkából. Külön felhívjuk a figyelmet a polc egyik lapja alá szerelt hangulatos világítótestre, amely egy-egy foglalatba csavart — nálunk is kapható — szögletes tejüveg égőből áll. Egyszerű, de mutatós hangulat- és olvasólámpa is egyben. BK Lakásunk, otthonunk az a hely, ahol családunkkal, szeretteinkkel élünk. Életünk privát színtere. Ahol alszunk, főzünk, eszünk, tisztálkodunk. Ahol gyerekeket nevelünk, családi életet élünk. Ahol szabad időnk egy részét töltjük, olvasunk, zenét hallgatunk, tévézünk, vendégeket fogadunk. Ahol szabad időnk más részét takarítással, mosással, a háztartással, házi munkával töltjük. Milyen a lakás, amely valóban az otthon szerepét tölti be? Barátságos, hangulatos, egyszóval otthonos. De vajon mitől lesz ilyen a lakásunk? Mindenekelőtt a benne lakók szabják meg a lakás jellegét. Azzal, ahogy berendezik, ahogy rendben tartják, ahogy birtokba veszik, ahogy megosztják egymás között. Akár kicsi, akár tágas a lakásunk, igen fontos, hogy minden lakójának legyen külön területe — ha jut, akkor szobája, ha nem, akkor saját szobarésze, sarka. A külön részben kapjon helyet az illető munkájával, tanulásával, hobbijával kapcsolatos felszerelése, könyvei, saját kedvenc tárgyai. A berendezésnek is a lakókat kell szolgálnia. Csak annyi bútort tartsunk a lakásban, amennyi feltétlenül szükséges. Ne rendezzünk be bútorraktárt a kis méretű szobákban. Legyen minden helyiség áttekinthető, levegős, s az egész lakás könnyen bejárható. Érvényesüljön a berendezésnél, a színek, a díszítőelemek kiválasztásánál a család ízlése. Ne azért vegyenek meg egy szőnyeget, faliképet, csillárt, mert a szomszéd is olyant vásárolt. Persze ötleteket, lakberendezési tippeket lehet kölcsönözni egymástól, lakásművészeti lapokból, lakberendezési ,tanácsadási szolgálattól. De mindig egyeztessük saját ízlésünkkel, egyéniségünkkel. A családtagoktól függ, hogy mi módon tartják rendben otthonukat. Hogy minden holminak megvan-e a helye, vagy szanaszét dobálva hevernek a ruhák, cipők, törülközők. Hogy havonta vagy csak félévenként tisztítanak-e ablakot. Hogy napokig tárolják-e a mosatlan edényt, hogy beágyazatlanul árválkodnak-e a fekvőhelyek. A rend, a tisztaság minden lakást vonzóvá tesz. De a túlzás ebben az esetben is zavaró lehet. Ma ugyan már a legtöbb családban lakják, birtokba veszik a szobákat, a lakás helyiségeit. De azért még itt-ott kísért a hajdani „tisztaszoba” hagyománya. Van lakás, amelybe nem léphetnek be cipővel se vendégek, se ott lakók. Van, ahol az új fotelba nem ülnek, ahol a bútorokat csak dísznek tartják, s nem használják funkciójuk szerint. Vajon jól érezheti-e magát bárki is az olyan lakásban, ahol semmihez sem szabad nyúlni, ahol a tárgyak mint kirakati holmik díszelegnek ? Ahol minden leterítve, beburkolva, szigorúan glédába rakva sorakozik. Ahol nem szabad a könyvespolcról leemelni a könyvet, mert esetleg nem ugyanoda tesszük vissza, a vázát odébb tolni, a kézimunkát elmozdítani. Az otthonosságot a legszerényebben berendezett lakásban is meg lehet teremteni. Néhány szál virág, zöld növény, egy-egy jól elhelyezett reprodukció a falon, köcsög vagy kerámiatál az asztalon, a polcon hangulatossá teheti a környezetet. Az egyéni ötleteknek se szeri, se száma. Az asztalra tett színes gyertya, a heverőt díszítő rongypárna, a borosüvegbe állított gally, üvegtálba helyezett kavics vagy kagylógyűjtemény — olcsó és mutatós lakásdísz lehet. — se — Lakásunk, otthonunk összeállította: Deák Rózsi