Népújság, 1983. június (34. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-05 / 132. szám

NÉPÚJSÁG, 1983. június 5., vasárnap 1/ •• •• • •• • Köszönjük a város nevében A Heves megyei művelő­dési ház fafaragó népmű­vészei, a Mátrai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság által adományozott faanyagból játszótéri felszereléseket ké­szítettek a gyermeknap tisz­teletére. A játszótéri felsze­reléseket az Alkotmány úti tömbbelsőben helyezték el. Eger város lakossága ne­vében köszönetemet fejezem ki a fafaragó népművészek­nek a társadalmi munká­ban készített művészi kivi­telű játszótéri felszerelésért, munkájukkal igazolták a vá­ros iránt érzett tiszteletüket, valamint a népi hagyomá­nyok ápolását. Különösen köszönetemet fejezem ki a Mátrai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság vezérigazgatójának és kollek­tívájának a faanyag-adomá­nyozásért, valamint Koch Árpád fafaragó népművész­nek a munka megszervezé­séért. Bízom benne, hogy a vá­ros gyermekei olyan szere­tettel és gondossággal fo­gadják a szép, művészi ját­szótéri felszerelést, mint amilyen szeretettel és körül­tekintéssel készítették a nép­művészek. A népművészek további munkájában kívánok sok si­kert és eredményes alkotást. Dr. Varjú Vilmos Eger város Tanácsa elnöke Apróbb-nagyobb bosszúságok Miért e különbség? Szeretném, ha az illetékesek a lap hasábjain válaszolnának a következő kérdésemre: Az üve­ges Borsodi világos sör az üz­letekben 7,S0 forint, a Nemzeti Bank mellett levő III. osztályú eszpresszóban 9,30, a III. osztá­lyú Napfény büfében 11 forint. Újgy tudom, hogy a sör beszer­zési ára nem változott. A Nap­fény bisztró is szerződéses tu­domásom szerint, egyébként mindkét üzlet a Panorámához tartozik. Nem kötelező egyfor­ma haszonkulccsal dolgozni? (Teljes név és cím) A vesztes fél — a lakó Problémámmal már nem tu­dom, hogy hová forduljak. 1978 őszén költöztünk be családom­mal (akkor egy fiú volt) a két­szobás tanácsi lakásba. A tanács a lakótelepet kiadta IKV-gondo­­zásba. A lakásom kb. két és fél éve beázik. Panaszommal több alkalommal megfordultam az IKV-nál. Sajnos nem sok ered­ménnyel. Az IKV ugyanis pe­reskedik a kivitelező céggel és mi közben ázunk. Már kéts­zer voltak kint tetőt javítani (kb négy négyzetméter) de ettől a helyzet nem változott, sőt ros­­­szabb lett, mivel ahol addig nem áztunk azóta ott is be­ázunk. Szóltam, hogy a felesé­gem várja második gyerme­künket, de hiába. A gyereket egy hete hoztuk haza a kórház­ból. Jelen pillanatban a fürdő­szobában és az előszobában a vezeték az esőzésektől zárlatos. A fürdőszobában nincs villany, fürdetni nem tudunk. A konnek­torok zárlatosak. Kérem segítségüket panaszunk orvoslására. Bársony Balázs Bélapátfalva Szabadság u. 2. (Megértjük, hogy a két válla­lat, nevezetesen az ingatlanke­zelő, meg a kivitelező vitatkozik, ám ennek a perlekedésnek nem lehet vesztese a lakó. Aki min­derről semmit sem tehet. Úgy véljük, sürgős intézkedésre van szükség, vitatni, hogy kire há­rulna a munka, utána is ráér­nek. A szerk.) ... nem vették át a sertéseket? A panasz úgy hangzott, hogy Kálban az állatforgal­mi nem vett át 150 sertést. A miértre adandó választ Lőrincz Imrénétől, a Heves megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat főosztály­­vezetőjétől kértük. — Kivizsgálást végeztünk Kál-Kápolnán Kálman Gyu­la kirendeltségvezetőnél és Rab József körzeti felvásár­lóval. Felkerestük a terme­lőszövetkezetet is ott Gyet­­vai Árpád, elnökhelyettessel folytattunk megbeszélést — idézzük a­­ levelet. — El­mondta, hogy nekik semmi­lyen konkért panaszról nincs tudomásuk. Jártak a nagyközségi ta­nácsnál és a pártszervnél is, de sem a tanácselnökkel, sem a párttitkárral nem tud­tak találkozni. A felvásárlás ügyében végül írásos fel­jegyzést készítettek a tsz­­ben, amelyet Gyetvai Árpád tsz-elnökhelyettes, Tompa László kompolti szervező­titkár, Lőrinczi Imre főosz­tályvezető, és Kolman Gyu­la kirendeltségvezető írt alá. Ebből idézünk. “ Április 23-án soron kí­vül 46 sertést vásároltak fel. A nagy meleg beállta miatt a 21. héten 120 sertést kínál­tak felvásárlásra. Május 26- án ért­esítettük a tsz veze­tőségét, hogy június 2-án szállítjuk el a sertéseket. Statisztikát is mellékeltek, amnely szerint kétségtelenül megállapítható, hogy a fel­vásárlás a tervnek megfele­lően folyik a körzetben. Megkerestük még Molnár Gábort, a húsipari vállalat igazgatóját is, aki kérdé­sünkre elmondta, elég gyak­ran előfordul, hogy valame­lyik kisgazdaság a sertést más cégnél szándékozta ér­tékesíteni, de miután ez va­lamilyen oknál fogva nem sikerült, az állatokat felkí­nálják a vállalatnak és ilyenkor azt várják, hogy az állatforgalmi azonnal vegye át a sertéseket. — Mi minden sertést fel­vásárolunk, még akkor is, ha valaki egyszerre kétezret kínál szerződésen kívül — hangsúlyozta az igazgató. — Legfeljebb nem azonnal vesszük át, mert erre nem vagyunk felkészülve, de kö­zöljük a szállítás pontos ide­jét. Nagyon fontosnak tart­juk, hogy a termelői kedvet fenntartsuk. A tanulság? Aki időben jel­zi, annak nem lehet gondja a sertések átadásával. (gmf) Leveleink között tallózva Valóban a köz nevében? „Igazságot kereső vison­­taiak... ”, „a hevesiek ne­vében. .. ” ilyen és hasonló aláírással érkeznek mostan­ság egyre gyakrabban leve­lek a szerkesztőségbe. Va­lamennyien alá is húzzák be­jelentésük — természetesen névtelenül — a köz érdekét szolgálja. A köz érdekét­­ mondják, ám ha közelebb­ről vizsgáljuk ezeket a beje­lentéseket, az esetek többsé­gében egyéni bosszúval, haraggal, sértődöttséggel ta­lálkozunk. Igaz, s magunk is valljuk, minden embernek joga van igazságát vagy a közösség igazát keresni. Mi több, ál­lampolgári kötelessége, hogy a visszásságokra felhívja a figyelmet. Sok éves tapasz­talat alapján esetenként még azt a kérést is elfogad­­­­juk, hogy a vizsgálatok so­rán a bejelentést tevő nevét tartsuk titokban. Valóban akad olyan eset, amikor egyes vezetők, nem éppen dicséretes módon, a bejelen­tő és nem a bejelentés ügyében indítanak vizsgála­­tot. Védelmet joggal kérhet és várhat az igazságos ügy­ben bejelentő ember. Éppen ezért az esetek 99 százalé­kában teljesen indokolatlan a névtelenség. Azaz hogy csupán egyetlen indok van, egyéni indulatok diktálják olykor, és nem is kevés esetben ezeket a leveleket. Mert mi másra gondolhat az ember ilyen szöveg lát­tán: lehet így bánni egy idős emberrel? Jogtalanul elveszi a tanács a kertjét, jó lenne, ha megnéznék, mit meg nem enged itt ma­gának a tanács’’. Vagy: töb­ben is felháborodtunk a la­­kás kiutalásán. Kérjük, néz­zenek utána, s közöljék az újságban. Magyarul indítsa­nak fegyelmi eljárást. Ám az, hogy például kiket sér­tett a tanács eljárása, az hiányzik a levelekből, épp úgy, mint az aláírás. A bizalom, hogy az em­berek minden­féle gonddal az újsághoz fordulnak, meg­tisztelő számunkra, az, hogy a levelekkel egyéni sérel­mek megtorlásához kérnek támogatást névtelenül, hogy rágalmazás fogalmát is ki­merítő közlemények megírá­sára ösztönözzék a sajtó munkásait, már kevésbé az. Különben is bizalom-e a névtelen levél? Számuk gya­rapodásán óhatatlanul is ar­ra gondol az ember, cél­juk nem a javítás. Van egy régi anekdota arról az em­berről, akinek ellopták a bundáját a ruhatárból. Vizs­­gálat indul, megfogják a tolvajt, s végül is az illető visszakapja tulajdonát. Ám évek múlva, mikor kineve­zése kerül szóba, valakinek felrémlik: évekkel ezelőtt valami bundalopás miatt folyt vizsgálat... S ezzel le is került az illető kinevezése napirendről. Nekem az ilyen névtelen levelek többségéről mindig eszembe jut ez a történetke. Azt ugyanis, hogy valamit vizsgálnak a tanácsnál vagy másutt, azt az egész falu tudja. Hogy a vizsgálat során nem találtak hibára, az már csak nagyon szűk körben válik ismertté, íme tehát a recept, hogyan lehet ártani a köz nevében. Névtelenül, a felelősséget áthárítva másokra. Ezért nem tudom hát becsülni azokat, akiik a „köz” nevé­ben ily módon kívánnak fellépni. Szándékuk ugyanis az esetek többségében igazán nem nevezhető közérdeket szolgálónak. — d. — Válaszol az illetékes Boltunk tatarozás miatt volt zárva A Népújság 1983. május 24-i számában megjelent „Körbe-karikába” című cikk­re szeretnék reflektálni. E cikkben megróják bol­tunkat, mondván, hogy a közszükségleti cikknek­ szá­mító jegygyűrűkért száz ki­lométert kell utazni, mert az már Egerben régóta hiány­cikk. A cikk írója (g.) való­színűleg nem vette a fárad­ságot, hogy megtudja, pedig megtehette volna, hogy az Óra-Ékszerbolt 1983. április 24-től éppen a cikk megje­lenéséig, május 24-ig nem működött. Ez idők alatt a bolt portálját és berendezé­sét teljesen újjáépítették. Ebben a munkában mi, a bolt dolgozói is valamennyi­en derekasan kivettük a ré­szünket. Ezért is rosszul esett a megjegyzés. Egyébként üz­letünkben ugyanúgy, mint más Óra-Ékszerboltokiban, eddig és most is, háromféle karikagyűrű kapható. Nagy Mária boltvezető Egerben két Óra-Ékszerbolt van. Az említetten kívül — amelynek vezetője valószínűleg jogosan büszkélkedik — a Szé­­chenyi-udvarban is van egy. Ott is hiába kereste a glossza főhő­se a gyűrűt, ezért ment Gyön­gyösre. Egyébként, ha egy bolt bezár, az ott dolgozóknak fel­adatuk az is, hogy tájékoztassák a vásárlókat, mikor nyitnak, és esetleg, hogy hol működik az az üzlet, ahol hasonló árucikkeket lehet kapni. (g.) S. Majális Novajon Hagyománnyá vált már községünkben, hogy a 826. sz. Petőfi Sándor Úttörő­­csapat egésznapos majálist rendez. A színvonalas szórakoz­tató program reggeltől es­tig tartott. Délelőtt 9 órá­tól ünnepélyes csapatgyű­lés: kisdobos, úttörő, KISZ- tagok avatása. Utána az SZMK látta vendégül a gyerekeket nagy szeretet­tel. A finom szendvics, sü­temény, üdítő elfogyasztá­sa után még ajándékot is kaptak. A Pipis alatti ré­ten, addig is nagy volt a készülődés. Az üstben, bográcsokban már Totyo­gott az ízletes gulyás. A vidám zene csak fokozta a jó kedvet. A foci és röp­labdapálya hamarosan be­népesült. Együtt szórakoz­tak, sportoltak, versenyez­tek a családok. Az úttörő­csapat külön meghívta azo­kat a patronáló tagokat, üzemeket, vállalatokat, akik már eddig is sokat dolgoztak az úttörőcsapa­tért, így a 4. sz. Volán no­­vaji dolgozóiból álló Gár­donyi brigádot, a Szőnyi Márton KISZ-alapszervezet tagjait, akik a sportve­télkedőn a gyerekekkel együtt versenyeztek a 8X40 fős csapatversenyen. A délutáni kulturális program szereplői az osto­­rosi és novaji kisdobosok, a noszvaji úttörők voltak. Sikere volt a játék­bazár­nak is. A régi megunt já­tékok, nyakláncok, fafara­gások új gazdára találtak. Az egésznapos szórako­zás, sportolás, az esti disz­kóval ért véget. Faragó Istvánná Novaj Adácsiak a falusi színjátszók országos találkozóján A Győr-Sopron megyei Kimlén rendezik meg a fa­lusi színjátszók országos t­alálkozóját. A rendező szervek szán­déka nemes és egyértelmű volt: az egymástól elszige­telten, gyakran mostoha kö­rülmények közt élő falusi színjátszó együttesek felmé­rése, először megyei, majd a legjobbak országos talál­kozón való résztvétele, egy­más törekvéseinek megis­merése. A kimlei találkozás igen alkalmas fórum volt. A meghívott tíz megye közt Heves is szerepelt, megyén­ket az adácsi színjátszók képviselték. Nyolcéves együttműködésre tekinthet­nek vissza, Szekeres János művelődési ház igazgató ve­zetésével. Merték azt a mű­fajt vállalni, amit a 60-as évek irodalmi színpadi di­vatja — és más tényezők — elsorvasztott. Figyelembe vették, hogy a felnőtt vidé­ki közönség az ötvenes évek műkedvelő hagyományán nevelkedett. Nóti Károly: Nyitott ablak című művé­ből sűrítettek (a követel­ményeknek megfelelően) 40 perces összeállítást. A zsűri kiemelte az eddig lenézett „színházutánzás” létjogosultságát. Végiggon­dolt, hatásos, jó szórakozást nyújtó produkciót mutattak be az adácsiak. Igényes volt a kiállítás, emelkedett a hangulat a színpadon , és az amatőrök teljesítménye­­a legjobbak országos talál­­­atát hangsúlyozták. A já­ték ötletessége, a kulturált feladatvállalás a hallgatóság megnyerését szolgálta. A közönség reagálása bizonyí­totta, hogy sikerrel. A két főszereplő — Szekeres Já­­nosné és Varga Lajos — színészi teljesítményét kü­lön értékelték a kulturált, kellemes éneklésért, a moz­gáskultúráért, a „ragyogó svejki ötletekért”. A zsűri­tagok szaktanácsai tovább segíthetik az együttes mun­káját. Az amatőr kollektívák — így a színjátszók is — köz­ismerten három szerepet töltenek be: közösségben al­kotnak, közvetítenek, önma­gukat megvalósítva fogadják be a művészi élményeket. Az adácsi csoport oly szín­vonalon tette ezt, amely a közönségsiker mellett a zsű­ri külön elismerését is ki­vívta. Kapcsolatuk szélese­dett: három megyéből meg­hívást kaptak teljes színházi estét betöltő előadás meg­tartására. (Nem akarok ün­neprontó lenni: az anyagi nehézségek megoldásának módja még nyitott!) Szeret­nénk, ha a 2 év múlva meg­rendezésre kerülő országos fesztiválon ismét jelen le­hetne megyénk, több Heves megyei községi együttessel. Snekszer Károlyné Eger AZ EGRI LAJOS VÁROSI ÉTTERMÜNKBE FELVESZÜNK szakképzett szakácsot, pultost, női dolgozókat konyhára, félműszakos konyhamészárost. JELENTKEZÉS: az étterem vezetőjénél. A Szépasszony-völgyi kertvendéglőbe szakképzett szakácsot és konyhai dolgozókat keresünk. Jelentkezés: a helyszínen a vendéglővezetőnél. SZÖVETKEZETÜNK KÖZPONTI KARBANTARTÓ TELEPÉRE villanyszerelő szakmunkást keresünk. JELENTKEZÉS: a műszaki osztályon EGER, Kistályai út 1.

Next