Népújság, 1985. február (36. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-20 / 42. szám

6» A baráti kör közgyűlése Egerben Az további sikereiért A szokatlanul hideg idő ellenére is sok sportbarát látogatott el a Kemény Fe­renc Körcsarnokba, ahol az Eger SE Baráti Köre tartot­ta közgyűlését. A megjelen­teket Somodi Lajos köszön­tötte, közöttük Kalmár Im­rét, a városi pártbizottság titkárát, Pető Miklóst, a VTSO vezetőjét és Szölgyé­­ny Ferencet, az ESE ügyve­zető elnökét. Elsőként dr. Jenei Pál számolt be az intéző bizott­ság elmúlt évi tevékenysé­géről. A baráti kör elnöke elmondotta, az eltelt négy év elegendő időnek bizonyult ahhoz, hogy felismerjék munkájuk jelentőségét, örömmel számolt be arról, hogy az egy esztendővel ez­előtt meghatározott felada­taikat úgy az erkölcsi támo­gatás, mint az anyagi fede­zet tekintetében eredménye­sen teljesítették. Ebben sze­repe volt a bevételek gyara­podásának is, amihez a jogi tagság 10, a magánszemélyek 50 százalékos növekedéssel járultak hozzá. Megjegyezte azonban, hogy a jövőben csupán a tagdíjból és a rek­lámbevételekből nem fedez­­hetőek a növekvő igények. Ezzel a szervezési és propa­gandabizottság legfontosabb feladatát is megjelölte, kér­ve egyben a tagság aktív se­gítségét. A feladatokról szól­va a létszámnöveléssel egy­idejűleg a szurkolói szellem formálásával a piros-kék szí­nek lelkesebb buzdítására hívta fel a figyelmet. A konkrét támogatások sorá­ban többek között a sporto­lók tanulmányainak segíté­sét, életpályájuk megalapo­zását és az utánpótlás-neve­lés helyi megoldását jelölte meg. A tagsági szolgáltatá­sok között a népszerű ide­genbeli labdarúgó videofel­vételek vetítését idén is foly­tatják, kiegészítve vízilabda- és röplabdaesemények le­játszásával. Idén ismét szer­veznek közös utazásokat, amelyek között egy nagy­szabású sportesemény — várhatóan VB-selejtező mér­kőzés — megtekintése is sze­repel. Ezt követően Veres Aladár, az ellenőrző bizottság elnö­ke adott tájékoztatást az egyesület gazdálkodásáról. Ebből kitűnt, hogy a 456 fő tagsági díjából származó be­vétel a rendelkezésre álló pénzeszközök egyharmadát jelentette. A felhasználás so­rán kiemelt feladatként a vízilabdázók támogatása sze­repelt, de jelentős segítséget kaptak a röplabdázók és a labdarúgók is. Ezt a patronálást köszön­te meg Kelemen Attila, a pólósok csapatkapitánya, aki társaival együtt részt vett a közgyűlésen. Az Eger SE tevékenysége iránti érdeklődést tükrözték azok a hozzászólások, ame­lyek elsősorban a hibák, a hiányosságok javítására tett javaslatokat tartalmazták. Így Huszti János szurkoló a szakosztályok munkájának közelebbi megismertetését kérte, ezáltal több lehetősé­get látva a segítségnyújtás­ra. Kugler Gyula és dr. Ka­tona Tibor egyaránt a lelá­tók sportszerű, segítőkész légkörét hiányolták, nem hallgatva el a megoldásra szóló elképzeléseiket sem. A véget érni nem akaró felve­tések között szó esett még a sportolók személyes meg­ismeréséről, a füves pályák hiányáról, de még a „nem dohányzó szektor” bevezeté­séről is. A felvetett gondo­latokra Szölgyémy Ferenc adott válaszokat a sportba­rátoknak. Az ügyvezető el­nök egyúttal megköszönte a baráti kör elmúlt évi támo­gatását, s a két egyesület kapcsolatának eredményes­ségét hangsúlyozta. Pető Miklós az állami és sportigazgatási szervek elis­merését tolmácsolta az Eger Sportegyesületnek és Baráti Körének az elért eredmé­nyekért. Elmondta, hogy a megye eredményeinek 60 százalékát adó klub haté­kony támogatása a megala­kulás szükségességét igazol­ta. Közös érdekként jelölte meg az NB I-es csapatok megőrzését, melyekre mind­annyian büszkék lehetünk. Kalmár Imre a sportklub­nak a városban és a megyé­ben kifejtett közvélemény­formáló szerepéről szólt. A pártszervek nevében gratu­lálva az eddigi sikerekhez, az elért eredmények megtar­tásának felelősségét hangsú­lyozva, az összefogás jelen­tőségére hívta fel a figyel­met. A közgyűlés a beszámolót és a feltett kérdésekre ka­pott válaszokat elfogadta, s két személyi változást sza­vazott meg. Czeglédi Lász­ló helyére, aki a labdarúgó­szakosztály vezetője lett, Korsós Lászlót, az SZMT munkatársát választották meg a titkári feladatok el­látására. Rajta kívül a 13 fős intéző bizottság tagjai közé kooptálták Szabó Bé­lát, az ÉDOSZ megyebizott­sága titkárát. Honfi Gábor NÉPÚJSÁG, 1985. február 20., szerda SAKK OB II. A közép­mezőnyben A második tavaszi for­dulót bonyolították le az OB II-es csapatbajnokságban. Ezúttal megyénk két együt­tese közül az egriek nyer­tek, s a gyöngyösiek vesz­tettek. Eddigi ötvenszázalé­kos teljesítményükkel a kö­zépmezőnyben foglalnak he­lyet. Eger SE—Makó 8,5—5,5. A hazai csapat magabizto­san diadalmaskodott a nem a legerősebb összeállításban asztalhoz ülő vendégek el­len. Győzött: Mészáros, dr. Gara, Koncz, Forgó Z., Kla­­diva, Forgó É., Rauch, Va­dászi. Döntetlent ért el dr. Horváth. DVSE—Gyöngyösi SE 9,5— 4,5. A máit­asalji városban is kitűnt a tavaly még OB I-es debreceniek nagyobb tu­dása, rutinja. Győzött: Su­lyok, Süli. Döntetlent ért el Kiss I., Bubenkó J., Kiss J. Szécsényi, Szaka. Az OB II. keleti csoport­jának állása: 1. Miskolc 23.5, 2. DUSE 19.5, 3. Bp. Postás 18 (1 függős, 4. Bp. Pénzverő 15,5 5. Salgótarján 15,5 (1), 6. Eger SE 15, 7. Gyöngyö­si SE 14,5, 8. Szeged 14,5, 9. Láng V. 12,5 (1), 10. Ka­ba Ilj 5, 11. Bp. Vízügy 10,5 (1), 12. Nyíregyháza 9,5, 13. Makó 8,5, 14. Hajdúszobosz­ló 5,5 ponttal. Kladiva volt az egyike az Süli mesterjelölt ellenfelénél egri győzteseiknek bizonyult jobbnak A Magyar Labdarúgó Szö­vetség — az érdekelt felek kérésére — módosította a tavaszi idény három mér­kőzésének időpontját. Az új játéknapok: Buda­fok—Bp. Honvéd, MNK- mérkőzés a legjobb nyolc kö­zé jutásért február 23., szom­bat, 11 óra: Eger—Videoton NB I-es bajnoki találkozó az első fordulóból: március 1. péntek, 14.30 óra. SZEOL AK—Haladás NB I-es bajno­ki mérkőzés a második sor­ Innen­onnan dűlőből: március 10., vasár­nap, 11 óra. ★ Ma délután 3 órakor Eger­ben a körcsarnokban női röp­labda MNK-mérkőzésre ke­rül sor. A legjobb nyolc kö­zé jutásért az Eger SE el­lenfele az NB I. élcsoportjába tartozó Debreceni MVSC lesz. ★ A Heves megyei Labdarú­gó Szövetség elnöksége feb­ruár 22-én, 13 órától ülést tart Egerben, a megyei ta­nács épületében. A tavaszi idényt nyitó ligaülésre, — amelyen értékelik majd az 1984. évi őszi idény tapasz­talatait — február 25-én tartják meg, a megyei tanács tan­ácstermében. Az NSZK az első számú jelölt Bernben ülésezett az 1988- as labdarúgó Európa-baj­­nokság szervező bizottsága, s rangsorolta, majd kettőre szűkítette a házigazdának jelentkezett országokat. A testület az első számú je­löltnek az NSZK-t nevezte meg, Angliának a második hely jutott. Hollandiának és a skandináv országoknak a továbbiakban már nincs esé­lye, az Európai Labdarúgó Szövetség (UEFA) Végrehaj­tó Bizottságának március 15-i lisszaboni ülésén, ami­kor is a végleges határozat megszületik. Az Angol Labdarúgó Szö­vetség (FA) illetékesei szin­te százszázalékosan bíztak abban, hogy az 1966-os vi­lágbajnokság után először rendezhetnek ismét 1988-ban felnőtt világversenyt labda­rúgásban. Az angol esélye­ket az is növelte, hogy 1988- ban lesz a FA megalakulá­sának 125. évfordulója. A jól értesültek tudni vé­lik, hogy a szervező bizott­ság döntésére nagy befolyás­sal volt Hermann Neuber­­ger, a Nemzetközi Labdarú­gó Szövetség (FIFA) alelnöke aki egyben a nyugatnémet szövetség vezetője is. A vég­rehajtó bizottságban nincs nyugatnémet tag, de a már­cius közepén Lisszabonban sorra kerülő ülésen bizonyá­ra mégis figyelembe veszik a szervező bizottság mostani rangsorolását. MATRA-CSOPORT Kiegyensúlyozottabb lett a A területi labdarúgó-baj­nokság Mátra-csoportjának versenybizottsága ezúttal Miskolcon, a Borsodi Építők Volán SC klubházában tar­totta meg — a bajnoki idé­nyek kezdete előtt hagyo­mányossá vált — ligaülését. A szakosztályok képviselőit, az elnökségben helyet fog­laló megyei és fővárosi lab­darúgó szövetségi vezetőket — köztük Pusztai Lászlót, a Heves megyei LSZ főtitká­rát — az ülésen elnöklő Pes­ti György üdvözölte, majd dr. Csicsai Józsefnek, a te­rületi versenybizottság el­nökének tájékoztatójára ke­rült sor. Foglalkozott az őszi idényben lejátszott mérkő­zések színvonalával, a szak­osztályokban folyó szakmai munkával és röviden a já­tékvezetéssel. A 120 mérkőzésről össze­sen 142 játékvezetői és szö­vetségi ellenőri jelentés ké­szült. Ezek, valamint a me­gyei lapok tudósításai alap­ján 23 találkozó színvonalát értékelték átlagon felülinek. Voltak olyan összecsapások is, amelyek megütötték a jó NB II-es szintet is. Ez fő­ként a listavezető Hatvan, és az élmezőnyhöz tartozó Ganz-MÁVAG, St. Síküveg­gyár, H. Papp J. SE, Gyön­gyös és Sajóbábony érdeme. A bajnoki táblázat alsó fe­lében helyet foglaló hat-hét csapat mérkőzéseiről ez kö­zel sem mondható el. Ki­lenc találkozó kapott ala­csony színvonalú minősítést. Az előző bajnoki évhez viszonyítva kiegyensúlyozot­tabb lett a mezőny. Az él­csoportban és az „alsóház­ban” nincsenek nagy pont­­különbségek. A színvonal­emelkedést bizonyítja az is, hogy a múlt esztendőben 15 bajnokság labdarúgó került NB I-es klubokhoz a Mátra-csoport csapataiból A Gyöngyösi SE szerepeltette a legtöbb saját nevelésű, még ifjúsági korú játékost. Néhány csapat — Borsodnádasd, Bélapátfalva, Füzesabony, Recski Rom­hány, St. Síküveggyár — vi­szont az idegenből hozott játékosokra épül. A versenybizottság elnöke a mérkőzések rendjével kapcsolatban elmondta azt is, hogy a Mátra-csoport nyi­tó évében semmi „rázós” eset nem fordult elő. A kö­vetkező esztendőben a Bor­sodi Volán totóügye, majd később a kiesés ellen küzdő Balassagyarmat „mesterke­dése” jelentett problémát Legutóbb a félbeszakadt Romhány—Hatvan találkozó zavarta meg a bajnokság menetét... örvendetes, hogy a kiállított labdarúgók szá­ma az előző évekhez képest csökkent. A 22 piros lap fe­le a játékvezetők megsérté­se miatt került „kiosztásra”. A sportszerűségi versenyben (a piros és sárga lapok fi­gyelembevételével)­­a H. Papp J. SE és a Sajóbábony holtversenyben áll az élen. A csapatoknál —■ a Füzes­abonyi SC kivételével — rendben folyik a felkészülés a tavaszi idényre. Az újonc gárdánál edzéslátogatási és egyéb problémák vannak. A beszámolóból megtudhattuk azt is, hogy a Mátra-cso­port válogatottjának felké­szítését továbbra is Szent­­marjay Tibor irányítja, aki­nek Balázs András (Sajóbá­bony) segít. A tájékoztatót követően négy hozzászólásra került sor. Elhangzott többek kö­zött az is, hogy a jövőben rendszeresen kellene tájé­koztatni a klubokat a Mát­ra-csoport pályán kívüli ese­ményeiről is. ( szigetváry) Am­ikor én edző ... ... ez bizony már régen volt. Olyan régen, hogy igaz sem volt. De azért fölöttébb tanulságos lehet... Talán. És most bemutatom a csapatomat: A csapat neve: Mindent Bele Lendület. Buzdítása: Huuj! Haajrá Michele! Zászlaja: Halvány és sö­tét rószaszín. Meze: Piros gallér, fehér arc, a többi fekete. Indulója: A lámpában ecet ég, nem lát nála a ven­dég, mert az izé — ide jön az ellenfél csapat neve — kikapott, mert játszani nem tudott. A vezetés koncepciója: Győzni főleg otthon, de ide­genben is. A csapat rövidebb távú célkitűzése: nem kiesni! A hosszabb: kiesünk? Nem esünk! Egyébként a csapat ereje szerény személyemben, az edző tálentumában, annak ragyogó taktikai elképzelésé­ben és annak végrehajtásá­ban rejtőzött és rejtezkedik ma is. Pedig a csapatnak nem hogy rejtekhelye, búvóhe­lye is csak olykor-olykor volt, amikor nem úgy szere­peltünk, ahogyan azt a csa­pat maximalista igényű ve­zetősége és az a néhány ob­jektivitást mellőző, megszál­lott szurkoló magáról meg­feledkezve a csapat fejét kö­vetelte. Sőt! A fejesek fejét is! Azt vallottam és vallom ma is, hogy ahány ellenfél, annyi felkészítés, olyan tak­tika. Nem titkolom, mert annyira tisztelem a nyilvá­nosságot, hogy általában a 10 + 1-es rendszerben ját­szunk, — szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy a világon nem először — tíz mezőny- és egy kapusjáté­kos. Már az is meglepte az ellenfelet, amikor csapatot hirdettem. A másik, ami fel­tétlenül említésre méltó: a gyors, a bátor helyzetfelis­merésem és merész változta­tásom a csapaton. Példának okáért: a DIRR-DURR el­len Pályást hoztam be Ti­pegő helyett, Totyogót elő­re küldtem és Rohangászt állítottam a védelem tenge­lyébe. Kapkodta is a fejét a cserét látva az ellenfél ed­zője, mert fogalma sem volt, hová akarok kilukadni. Volt, amikor ezek a húzások be­jöttek és ország-világ előtt, — természetesen ez a fut­ballvilágra értendő, mert számomra csak ez létezik —, bevallom, hogy nem mindig. Volt úgy sajnos, hogy Rohangász a védelem tengelye helyett a pálya ke­rítésén lógott, alig bírtuk le­szedni róla, hogy hová akart rohanni, ma sem tudom ... Előfordult az is, hogy a Pá­lyás, a Tipegő és a Totyo­gó olyat tett a pályán, amit nem ott szoktak és még a Patyolat sem vállalta mo­sásra a szerelésüket. Hát mit csináljunk: emberek va­gyunk, ha nem is egyfor­mák. Pedig az egyéni elbírálása a teljesítményeknek nagyon felelősségteljes munka, az egész csapatot előre lendítő dolog lehet. A jutalmazásról, sportnyelven szólva a premi­zálásról van szó. Én már félidőben érzékeltetem ki­vel mennyire vagyok meg­elégedve. Egyáltalán nem mindegy, hogy a szünetben ki kapott kavicsdrazsét, ki nyugati karamellát —, hogy a perspektívát is sejtessem —, ki gyümölcscukrot, vagy cukrozott diót, és az sem, hogy ki a citromnak me­lyik részét kapta. (Nem jó­, valódi citromról van szó!) A fő a csapat! És az öt­let, a taktika, sőt, a takti­kák taktikája, amely előbb megmerevítette, majd meg­rázta az egész futballvilá­got minden olyan pályán, ahol a MIBELE labdába rú­gott. Százak csodálták az egyedülálló produkciót, ame­lyet én találtam ki, én vi­­teleztettem ki, és amelyért mind a mai napig én vá­rom A FORRADALOM A FOOTBALLBAN, az ILYEN MÉG NEM VOLT érmét, a KIVÁLÓ, az ÉL, az arany, az ezüst, a gyémánt fokoza­tát, de legalább a vas, az alumínium és más nemes­fémből készült labdákat, a KÉT­ BALLÁB és a HEVE­DERES MELEGÍTŐ egyetlen példányát. Az óramutató a 88. perc­ben jár. A mérkőzés állása: nulla-nulla! Ekkor felhar­san egy hang — hallani, hogy iskolázott —, mert az enyém: Melasz, Tészta, No­­kedli, Puffancs, vagy Perec — attól függően, hogy mit kívánt az ellenfél ereje, vagy a taktika. A csapatom értette és vette a lapot. Tud­ta, hogy eljött a mi időnk, most bedobni minden har­cosságot, elszántságot. Mert ezek az álcázott szavak le­fordítva azt jelentették, amit elvártam a csapattól: RÁZD MEG MAGAD MIBELE! És erre, ahol éppen ment a mérkőzés, vagy állt a csa­patom, mind a tizenegy já­tékosan megrázta magát. De úgy ám, mint akit a hi­deg ráz, vagy a diszkóban vonaglik, vagy mint akinek már nagyon ki kellene men­ni. Az ellenfél először le­döbbent és léc övékéit, az­tán átvette a ritmust és ráz­ta magát ő is. A partjelzők nem csak magukat rázták, hanem a zászlójukat is, és még forogtak is, hogy minél többet lássanak abból, ami a pályán történik. "A bíró kezében reszketve táncolt a fütyülője, olyan szép volt, hogy sokan sírtak volna örö­mükben, de mert választani lehetett inkább röhögtek. Rázkódott az ellenfél, a bí­rók, a közönség, míg egy­szer csak a bíró elkezdett tátogni az oxigénhiánytól és beleszívott a sípjába. To­tyogó, a taktikának megfe­lelően ezt úgy értelmezte, mármint ezt a kínkeserves füttyöt, hogy indulhat. Le­gurította magának a közve­tettet és betotyogott vele az ellenfél kapujába. EGY NULLA a MIBELE javára. Óriási ovációóóó! A kerítést, a korlátot és még egymást is csókolták szurkolóink. Fe­nomenális taktika, s ezzel immár nyolc pontja van a MIBELE-nek. Micsoda si­ker ... ! A szurkolók üvöl­­tenek, s végre a bíró is, hogy megszabaduljon szorulásá­tól, a sok visszatartott le­vegőtől, három nagyot rit­­­tyent a fütyülőjébe és elvág­tat az öltöző felé ... — És mondja mester, mit érzett a legutóbbi győzelem után? — teszem fel kereszt­kérdésemet. A válasz, mint az eddigi­ek is őszinte, nyílt, előre és hátramutató. Rám is rám jött, nemcsak a rázkódás, hanem a frász is, amikor megláttam a dühösen felém rohanó feleségemet. Tudja, kétszáz nyúlra szerződtem és ahelyett, hogy azok is meccsre járnának, időben enni akarnak. Az etetés ide­je már rég elmúlt, ma én voltam a soros, ezért jött a feleségem is a meccsre. Mert ma csak a futballból meg­élni? Ez még egy ilyen zse­ninek is nehéz, mint amilyen ugye én vagyok ... Papp János

Next