Népújság, 1985. december (36. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-27 / 302. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. december 27., péntek ÖTSZÖR Ötvenkét hét Elképzelhető: pontatlanul számoltam, mert lehet, hogy nem is ötvenkét hétről van szó, hanem ötvenegyről, vagy ötvenháromról. De a lényeg nem is ez, hanem, hogy ez az időszak egy ciklust foglal magába. S ha gyakorlatiasabban nézzük: nyugdíjas édesanyám — ha addig netalán nem gyarapodna az államkassza, s bővülne ezáltal a közös pénztárcából osztható összeg — négyhetenként 120 forinttal vehet át többet az ismerős postástól. Mondom: a legrosszabb esetben! Mert az elkövetkezendő öt esztendőben szeretnénk még tovább lépni, gondtalanabb életet biztosítani az ország minden lakójának. Az Országgyűlés legutóbbi ülésszakáról küldött tudósításomban írtam: „... amikor befejeződik a téli ülésszak, megérkezik a kupolacsarnok dísze, a csaknem húszméteres karácsonyfa. A képviselők — kétnapi munkájukkal — bizonyára nem csekély ajándékot tesznek alá ezúttal sem ...” A valamennyiünknek szóló ajándékot ki-ki a maga szemszögéből nézegeti, fogadja. A szerény nyugdíjas örömmel vette a hírt, hogy egy kissé tovább nyújtózhat a takaró alatt, aki viszont autóra vágyott — s erre rakosgatta a pénzt —, nem örült a bejelentett áremelésnek. Aki bányászként fáradozik a föld mélye alatt, hogy minden otthonba eljusson a téli tüzelő , köszönettel vette a várható anyagi elismerés hírét. Más a tv-előfizetési díj, illetve a telefonálási költségek növekedése miatt füstölgött. Olyan dolog ez, mint amikor a mindent mérlegelő szülő a perpatvarba keveredett gyermekei között szeretne rendet tenni: ha egyiknek adok igazságot, a másik veszi rossznéven ... A fél évtizedünket meghatározó parlamenti ülésszakot elemezve — a helyszín reális vitájának ismeretében —, a kormányzat igyekezett mindkét „fiának” igényeit, gondjait figyelembe venni Természetesen azzal a feltétellel, hogy egyikük sem lesz hálátlan. Mert a jobb életmódért, a gyarapodó szociális ellátásért közösen kell tennünk — perpatvar nélkül. Ez nem jelenti azt, hogy a szocialista demokrácia elvei alapján nem lehet szólni az esetleges hiányosságok miatt, illetve nem érdemes véleményt mondani a jövőt formáló elképzelésekről. A korábbi lakossági vitákban, falugyűléseken, népfrontrendezvényeken tíz- és tízezrek fogalmazták meg a helyi településfejlesztési elképzeléseiket, amelyeket megyei, országos szinten — a költségvetés engedte határokig — figyelembe is vettek. Zsidei Istvánné képviselőnő ezt így fogalmazta meg: „A Vil. ötéves tervben nagyobb lehetőségek lesznek az alapellátás javítására, a népesség megtartására ...” De — mint már említettem —, mindennek vannak feltételei: a bővülő külkereskedelemnek, a hatékonyabb gazdálkodásnak, a takarékosabb termelésnek, a nagyobb anyagi ösztönzésnek egyaránt. Faluvégi Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese fogalmazta meg az ország színe előtt: „...az egyensúlyt javító lehetőségeket az elmúlt években javarészt kiaknáztuk. Ezen az úton már nem járhatunk tovább. Meg kell kezdenünk a kibontakozást!” S ez az utóbbi volt az a kulcsmondat, amely meghatározta a tervezőmunka lényegét. A vitában felszólaló képviselők sem hallgatták el: a kibontakozásra, a lépésváltásra buzdító szavak lehetőséget adtak arra, hogy bizonyos kérdésekben a korábbinál számonkérőbben nyilvánítsanak véleményt. Példa volt erre, hogy nem mindenki értett egyet a költségvetési tervjavaslattal, vagy hogy számosan nem fogadták el az interpellációra adott miniszteri választ. Mert az élet ma már mást követel: lényegrelátást, nagyobb megfontoltságot, az újra és újra való törekvést, s — bár lehet elcsépelt már a szó, de ami mögötte van kevésbé sem az — versenyképességet. Ennek summázataként hangzott el az országgyűlési vitában: „A VII. ötéves terv fejlesztéspolitikája célként tűzi ki, hogy kellően hozzáigazodjunk a világban végbemenő nagy horderejű műszaki változásokhoz. Ennek érdekében terjesztjük el hazai termelési és irányítási gyakorlatunkban a számítástechnikát és az informatikát, s támogatjuk az ezeket megalapozó elektronizációt, valamint a mikrotechnika fejlesztését." A mai, szupermodern világ nemzetközi ABC-je ugyanis már másként íródik: úgy, hogy gyermekeink gondolkodó segítőtársként kezelik a zsebszámológépet, nem fehér holló a személyi számítógép, s egy-egy program szerkesztése legalább olyan érdekes „mese”, mint egykoron a dominó, vagy a sakk elmebajnoksága volt. Minderre azért utalok, mert való igaz, a fogalomnak — kibontakozás, lépésváltás — közkinccsé kell válnia. Felvetődött azonban a kérdés : vajon megvannak-e a megfelelő eszközeink ahhoz, hogy a tervben kijelölt célokat megvalósítsuk? Faluvégi Lajos szavait idézem ezzel kapcsolatban: „A tervek valóra válásának nélkülözhetetlen feltétele, hogy erősödjön a kölcsönös megértés a gazdálkodószervek és a kormányzat között. Ezért jobban oda kell figyelnünk egymás gondjaira és törekvéseire. A kormányzati funkcionális és az ágazati irányítószervek igyekezzenek megérteni, hogy a vállalatok létezni és fejlődni, a települések pedig gyarapodni akarnak, s hogy ezt ma saját eszközeikről nem mindenütt és a múlthoz képest nehezebben tudják elérni. Jogos a gazdálkodó szervezetek azon óhaja is, hogy a szabályzók állandóbbak legyenek, mert ők hosszabb távra is előbbre akarnak látni. A vállalatoknak pedig azt kell megérteniük: közös érdekünk, hogy szigorúan őrködjünk a gazdaság egyensúlyán és a biztonságos energiaellátáson, hogy megóvjuk és kíméljük a környezetet, fenntartsuk és fejlesszük az infrastrukturális és szociális intézményeket, s közös ügyünkké tegyük az előrehaladást. Ezek olyan össztársadalmi érdekek, amelyeknek érvényre juttatása elsősorban a kormányzat felelőssége és dolga." A hangsúly mindenképp azon van, hogy: össztársadalmi érdek. Ugyanis — tervezve a jövőt —, ha a felelősségvállalás valamennyiünkben erősödik, akkor konkrétabb lehet az együttgondolkodás, a kölcsönös megértés, a bizalom a megújulás folyamatában. Abban az időszakban, amikor a mindennapok helytállása dönti el, hogy milyen lesz ötször — ötvenkét hét eredménye. A következő öt esztendőt illetően hadd idézzek még egy, a T. Házban elhangzott mondatot, mert úgy érzem, meghatározója a ciklus tervezőmunkájának : ,,Hajózni kell! De aki nem tudja, melyik kikötőbe igyekszik, annak semmilyen szél sem jó ... ’’! Szilvás István Ha Lőrinciben összefognak Tornacsarnok épül, bővítik a szakmunkásképzőt Jelentős gazdagodás küszöbéhez érkeztek Lőrinciben, ahol a szakmunkásképző intézetnek mindmáig nincs tornaterme, így lehetetlen a fiatalok sportolása az őszi, téli hónapokban. Ugyanott hosszabb távon megoldatlan a tanteremhelyzet! Rövidesen létszámfelfutással lehet számolni, de a zavartalan tanításhoz még három oktatóteremre lenne szükség. Miként a legfrissebb tájékoztató nyomán megtudtuk: a kettős probléma megoldását az érintett tanácsok kidolgozták, így minden remény megvan arra, hogy a szakmunkásképző intézet bővítési munkálatait az új esztendőben elindítsák. Tóth Mihály igazgató az építkezésekkel kapcsolatban elmondotta, hogy a Heves Megyei Tanács tervjavaslatában hatmillió forint támogatást szerepeltet e cél kapcsán, s a pénzeszközt az 1976—7 i-es esztendőkben folyósítják. Az összeget Lőrinci Nagyközség Tanácsa másfél millió forinttal toldja meg, átérezve a szükség jelentőségét. Az együttes pénzalapból az intézet elő tudja teremteni a kivitelezéshez szükséges építőanyagot, a továbbiakat pedig részben a selypi medence vállalataitól nyert támogatás, részben a hatvani és a gyöngyösi társtanintézetek fiataljainak önkéntes munkája révén kívánják megoldani. Varga Antal tanácselnök elmondotta továbbá, hogy a segítőkészségnek ezt a formáját már élvezte a szakmunkásképző intézet, hiszen a Solzberger-kastély szomszédságában létrehozott jelenlegi oktatóépületet szintén társadalmi segítőkészség hozta tető alá. Megtudtuk azt is, hogy ígéret szerint a környező munkahelyek — közöttük az apci Qualitás, a Csőszer, a Mátraalji Szénbányák Thorez külfejtéses üzemei elsősorban fuvarral, illetve építőbrigádjaik „kölcsönzésével" segítik a vállalkozást, a már említett szakmunkásképző iskolák fiataljai pedig a különböző szakipari munkákat, illetve a bepucolást végzik el. A felajánlásokra vonatkozó szerződéseket egyébként 1986 januárjában kötik meg Tóth Mihályék az érintett felekkel, és mindezek nyomán Lőrinci egy csaknem 14 millió forint értékű új létesítményhez jut 1987 végére. A téma kapcsán arról is tájékoztattak bennünket az iskola vezetői, hogy a tornacsarnok nem csupán saját fiataljaik testnevelését szolgálja majd. Az üzemek által felajánlott, szerződésben foglalt támogatás ellenében megnyílnak ajtajai a teremi sportok híveinek Lőrinciben éppúgy, mint a környék mindazon munkahelyeinek, s amelyek a szép ügy mellé álltak. Moldvay Győző 3. A VÁSÁRLÓK VÉDELMÉBEN Harmincezer panasz a KERMI-nél • Ha ezt a KERMI tudná! Ki ne hallott volna ilyen vagy hasonló felkiáltást valamelyik boltban, vendéglőben, ha ugyan nem saját maga sóhajtott fel így. Ami egyrészt azt mutatja, hogy vannak még kívánnivalók a kereskedelemben, másrészt viszont azt, hogy a nagyközönség is tudja: van egy olyan intézet, amely megvédi a vásárlókat, kiszűri a hibás, használhatatlan termékeket. Nem szolgál sem az ipar, sem a kereskedelem, de még a külkereskedelem dicsőségére sem, hogy évente több mint harmincezer reklamáció érkezik a Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézethez. Pedig — amint dr. Morvay Anna, a KERMI osztályvezetője mondja — a csalódott vásárlók nem is minden esetben fordulnak az intézethez panaszukkal. Mindenesetre a minőségjavítás szükségességét is mutatja, hogy az idén még a sokéves átlagnál is több a reklamáció: az első félévben 19 677 esetben emeltek panaszt a KERMTnél. A kifogásolt áruk zöme ruházati cikk, beleértve a cipőket. Villanyírógép és tökgyalu A KERMI a fogyasztó (vásárló, használó) szempontjából vizsgál, de korántsem csak a fogyasztó bejelentése alapján. Kap jelzést a Köjáltól, a Fogyasztók Országos Tanácsától, a Magyar Elektrotechnikai Ellenőrző Intézettől (MEI), és más olyan intézménytől, amelynek nincs hatósági jogköre, de munkája közben egy egy hibás, forgalomba hozatalra alkalmatlannak látszó termékre bukkan. Ilyen volt például a bolgár villanyírógép vagy a lengyel főzőlap esete, hogy csupán idei ügyeket idézzünk. Mindkettőnél alapvető hiba volt, hogy rázott. Márpedig sem írni, sem főzni nem lehet olyan alkalmatosságon, amelynél nincs megfelelő érintésvédelem. Az már ilyen esetben teljesen mindegy, hogy külföldi vagy hazai termékről van-e szó, éppúgy fennakadt a szűrőn a Ganz Műszer Művek univerzális (amper — volt) mérőműszere, vagy az Iparművészeti Vállalat rafiaburával árusított csillárja, mint az említett két importcikk. Valamennyinél a MEI végezte a szakirányú ellenőrzést, de hatósági jogkörhiányában az intézkedést átengedte a KERMI-nek. Széles a vizsgált termékek skálája, és ennek megfelelően szélsőségesek a példák is a forgalomba nem hozható árucikkekről. Itt volt például nem is olyan régen, mindössze néhány hónapja a Taktaszadai Új Barázda Mezőgazdasági Termelőszövetkezet melléküzemágában készített tökgyalu. Ilyen egyszerű szerkentyűben milyen hiba lehet egyáltalán? — kérdi a laikus vásárló. Nos, olyan primitíven állították össze, hogy nem lehetett vele tököt gyalulni. Műszaki leírást sem mellékeltek hozzá, talán nem is készült ilyen. A KERMI nem engedte a forgalomba hozatalt. Ellenkező szélsőség a japán autórádió kazettás magnóval. Ennek mindössze annyi hibája volt, hogy nem lehetett fogni rajta a magyar URH-adást, pedig erre kellett volna áthangolni, mielőtt boltokba kerül. Nem minden készülékre állt ez, csak a szállítmányok egy részére, azokat csak a hiba kijavítása után volt szabad átadni eladásra a bolthálózatnak. Évek múlva is ellenőrzik Megesik aztán az is, hogy valami eleinte jó, nincs kifogás ellene, aztán egyszercsak valami történik vele: a technológiai fegyelem megsértése, egy alkatrész vagy komponens kifelejtése a gyártási eljárás során — és így tovább. Nem volt panasz például a Csillag cipőkrémre, hosszú éveken át. Aztán mégis: két gyártási tételnél olyan minőségi kifogások voltak, hogy a KERMl kivonatta a forgalomból e szállítmányokat. Hasonló eset volt a Sylvia napteje is ; új termékként jónak találta a KERMl, később viszont két olyan tételre találtak, amelynek nem volt fényelnyelő képessége. Mivel pedig a naptejnek éppen ez lenne a fő jó tulajdonsága, a minőségellenőrző inti s ; nem hagyta forgalomban a hibás tételeket. Minden panaszt kivizsgálnak, s ha valamilyen termék ellen sok bejelentés szól, átfogó ellenőrzéseket végeznek. Évenként négy komplex felmérésre szállnak ki a KERMI munkatársai, egyszerre két budapesti kerületbe és két megyébe. Ilyenkor azon a területen minden fontosabb kiskereskedelmi egységben — például az áruházakban, ABC-kben — és a nagykereskedelmi vállalatok lerakataiban a teljes áruválasztékot ellenőrzik. Egy egy nagyobb szakmai terület vizsgálata általában három napig tart a helyszínen. Előtte már felkészülnek. Átnézik a beérkezett reklamációkat, az addig végzett vizsgálatok anyagát, és azzal indulnak el, hogy ellenőrzik: eleget tettek-e a korábbi határozatnak, kivonták-e a hibás termékeket vagy tételeket. Előírja az öt éve hozott belkereskedelmi miniszteri rendelkezés, hogy minden lakossági forgalomba kerülő árucikket meg kell vizsgálni. Ezen belül is különös gonddal az élelmiszereket és a ruházati cikkeket, amelyek a KERMI engedélye nélkül nem is kerülhetnek kereskedelmi forgalomba. Mégis: a helyszíni ellenőrzések során a legtöbb szabálytalanságot az élelmiszer-kereskedelemben és a vendéglátóiparban találják a KERMI ellenőrei. Találkoznak súlycsonkítással, a minőségi előírások megszegésével, a szavatossági idő lejárta után árusított termékekkel, az anyagnorma be nem tartásával. Az utóbbiról gyakori példa: kevesebb kávét tesznek némely vendéglátó helyeken a duplába. Gyorsan intézkednek igyekeznek a lehető leggyorsabban intézkedni — már csak azért is, hogy minél kevesebb fogyjon el a boltokban a fogyasztásra alkalmatlan termékből. Megtörténik azonban, hogy a szokásos néhány nap is sok lenne, azonnal kell intézkedni. Tavaly karácsony előtt ez történt azzal a fázisceruzával, amelynek árusítását a KERMI műszaki igazgatója soron kívül letiltatta. A részletes vizsgálat teljes mértékben igazolta az intézkedést: a fázisceruza balesetek előidézője lehetett volna. Egy másik eset: a Köjál vizsgált meg egy gyermekjátékot és megállapította, hogy színezése könnyen oldódik, ártalmas az egészségre. Gyorsan értesítette erről a KERMI-t, amely éppolyan sürgősen intézkedett, kivonatta a boltokból a veszedelmessé válható játékot. S közben végzik a KERMI-ben a mindennapi munkát, az új gyártmányok és az import előminták tervszerű vizsgálatát. Az eredmény : hatósági utasítás, amelyet pontosan és szigorúan meg kell tartani, s amelyet időről időre ellenőriznek az intézet munkatársai. S talán éppen ezért van nagy tekintélye a KERMLnek a kereskedelem minden ágában. Az emberek látják: az ellenőrök a fogyasztók, vásárlók érdekeit védik. V. Bartha Gézáné karácsonyi édességek kémiai és érzékszervi vizsgálatát készíti elő (Fotó: Hauer Lajos — KS)