Népújság, 1986. november (37. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-15 / 269. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Párbeszéd Napjainkban mind több fórumon, mind többször hangzik el, milyen nagy szükség van a pedagógu­sok és a szülők párbeszéd­­­­ére. Természetesen, nem új e szemlélet hiszen az iskola és a család egy­mástól függetlenül soha­sem létezhetett. A na­gyobb és a kisebb közös­ség kapcsolata azonban olykor nem­­.felhőtlen”, mint mindenfajta emberi viszonyban, akadnak súr­­lódások, nézeteltérések. Ám ezeket a sérelmeket sohasem szabad elhallgat­­ni, lenyelni, mert félő, hogy az együttmunkálko­­dás csorbát szenved. Vi­szont az is igaz, hogy i — csakúgy, mint a barát­ságban, vagy a házasság­­­­ban — az alkalmazkodás is fontos, enélkül bár­milyen emberi kapcsola­­­­tot elképzelni lehetetlen. Alsó tagozatos tanítók­kal, napközis nevelőkkel beszélgettem. Mondják, amíg a gyerek kicsi, szin­te naponta találkoznak, szót válthatnak a szülők­kel. Különösen első osz­tályban. Hiszen reggelen­te vagy az anya, vagy az apa kíséri az iskolába a gyereket, s így háromne­gyed nyolctól alkalom nyílik arra, hogy elmond­ják az esetleges problé­mákat, meghallgassák a jó tanácsokat. Délután megintcsak a szülő megy a hatévesért, s egy-két in­formációt mindig cserél a napközis tanító nénivel. Ám, ahogy a tanuló cse­peredik, mintha lazulna a kapcsolat. Anyuka, apuka sokszor úgy véli, a cse­metéje „sínen van”, a ta­nár dolga, hogy megtanít­sa a tananyagot. S a kap­csolattartás mindössze ar­ra korlátozódik, hogy a munkából hazaérvén meg­kérdezi a gyereket: „Ta­nultál, fiam?” Több felső tagozatos ne­velőtől hallottam: van olyan szülő, aki egész tan­évben sem­ a szülői érte­kezletre, sem a fogadó­órákra nem megy el. Az ellenőrzőben üzengetés egymásnak még nem eny­hít a bajon néhány sor­ral, egy beírással nem le­het megszüntetni a gon­dokat. A szülői munkaközös­ség élő kapocs az iskola és a család között. Hos­­­szú évek óta a vállalkozó kedvű apákból, anyákból verbuválódik, s demokra­tikusan választják meg őket. De nem egy he­lyütt az a probléma, hogy működése formális: tevé­kenysége csak arra korlá­tozódik, hogy összeszedje az iskolai kirándulásra, a ballagásra a pénzt. Az új oktatási törvény szellemé­ben most­­ megnövekszik a szülői munkaközösség sze­repe. A választott kis kö­zösség arra hivatott, hogy hathatósabban képvisel­je a családot, nagyobb se­gítséget nyújtson az isko­lának. A megalakuló is­kolatanácsok célja, hogy bővítse a kört egyben szorosabbá fűzze a már meglevő kapcsolatot. Ám az új testületek csak ak­­­­kor érhetnek el eredményt, ha átgondolt, alaposan ki­dolgozott programmal ké­szülnek a feladatokra, mindkét részről. Így va­lósulhat csak meg valódi párbeszéd szülő és pedagó­gus között. Mikes Márta XXXVII. évfolyam, 269. szám ARA, 1986. november 15., szombat Sikeres fél évtized zárult Megkezdődött a fogyasztási szövetkezetek X. kongresszusa A fogyasztási szövetkezetek X. kongresszusa pén­teken délelőtt a Budapest Kongresszusi Központ­ban megkezdte munkáját. A kongresszuson több mint hárommillió szövetkezeti tag képviseletében 736 küldött tanácskozik. Az elnökségben helyet foglalt Németh Károly, az MSZMP főtitkárhelyet­tese, Szabó István, a TOT elnöke, a Politikai Bi­zottság tagjai, Marjai József, a kormány elnök­helyettese, valamint a kormány több más tagja, a szövetkezeti mozgalom, a társadalmi és tömeg­szervezetek számos vezetője. A tanácskozást Göröncséri Károly, a Szövosz elnöksé­gének tagja nyitotta meg. A kongresszus elé terjesz­tett írásos beszámolóhoz Szlameniczky István, a Szövosz elnöke fűzött szó­beli kiegészítést. Megállapí­totta: a szövetkezeti mozga­lom összességében sikeres időszakot tud maga mö­gött. Alkotóan részt vállalt az országos feladatok meg­valósításából, növelte ex­portképességét és legtöbb területen nőtt a gazdálko­dásának hatékonysága. A szövetkezeti kereskedelem árukínálata jól igazodott a kereslethez és sikerült fel­karolták a kistelepülések ellátását is. A takarékszövetkezetek még egyetlen középtávú tervidőszakban sem léptek annyit előre, mint az el­múlt öt évben. A lakásszö­vetkezetek keretében 54 ezer család jutott új ott­honhoz. Erősödtek a fogyasz­tási szövetkezetek nemzet­közi kapcsolatai, az együtt­működés immár ötven or­szágra terjed ki. A szövet­­kezeteknek erősödött az ön­állóságuk és kibontakozott a kollektívák kezdeményező készsége. Az előadó foglalkozott a nehézségekkel is. Rámuta­tott, hogy a kiskereskede­lemben túlságosan szűk az árrés és ez gátat szab a fej­lesztési lehetőségeknek a kereskedők kellő anyagi el­ismerésének. Figyelmezte­tő, hogy csökkent a szövet­kezetek versenyképessége a kiskereskedelem néhány te­rületén. Esetenként hátrá­nyos helyzetbe kerültek a mezőgazdasági termékek fel­vásárlásánál és a lakás­építésben. A feladatokról szólva hangsúlyozta: a jö­vőben még inkább a saját Németh Károly köszöntöt­te a küldötteket és átadta az MSZMP Központi Bi­zottsága, valamint Kádár János személyes üdvözletét, jó­kívánságait. Ezután arról szólt, hogy a párt nagyra értékeli a magyar szövet­kezeti mozgalom, benne a erőre kell támaszkodni. Ezért is gyorsan és rugal­masan kell váltani a ter­melési és a termékstruktú­rán, igazodva az igények­hez. Végül kifejezte meg­győződését, hogy a szövet­kezeti kollektívák az­ elkö­vetkező időszakban képesek lesznek a további meg­újulásra. A kongresszus ezután meghallgatta a felügyelő- és a mandátumvizsgáló bi­zottság beszámolóját. A beszámoló és a szóbeli kiegészítés felett nyitott vi­tában szót kért Robert Beasley, a Szövetkezetek Nemzetközi Szövetségének vezérigazgatója, aki elisme­réssel szólt a magyar szö­vetkezeti mozgalom részvé­teléről a szövetség munká­jában. Kiemelte, hogy a nemzetközi szervezet jól hasznosítja egyebek között a szövetkezetépítés magyar­­országi tapasztalatait. Szólt arról, hogy fokozni kell a szövetkezetek versenyképes­ségét, fel kell tárni a szak­mai munka tartalékait azért, hogy a szövetkezetek tevé­kenysége az eddiginél is hatékonyabb legyen. A vitában felszólalt Né­meth Károly, az MSZMP főtitkárhelyettese. fogyasztási szövetkezetek munkáját, társadalmunk el­ismeri és igényli hasznos tevékenységüket. Eredmé­nyeik méltán váltanak ki megbecsülést a nemzetközi szövetkezeti mozgalom nagy családjában is. Hangsúlyoz­ta: a szövetkezetek szerve­sen beilleszkedtek az or­szág társadalmi és gazda­sági életébe. Fontos szerepet töltenek be a lakosság áru­ellátásában, az életszínvonal­­politika megvalósításában, a közösségi gondolkodás és magatartás, továbbá az em­beri kapcsolatok alakításá­ban. A hárommilliós tag­ság, amelyet a meggyőződés és az anyagi érdekeltség köt a mozgalomhoz, nagy társa­dalmi erőt képvisel. A szö­vetkezetek a jövőben is ab­ban a biztos tudatban te­vékenykedhetnek, hogy a párt szövetkezetpolitikája tartós­ elemekre épül, és to­vábbra is biztos politikai alapot nyújt a munkához Németh Károly beszéde Budapesten megkezdődött a Szövosz X. kongresszusa. A képen: az elnökségben helyet foglalt Németh Károly (közé­pen), az MSZMP főtitkárhelyettese (MTI-fotó: Kiss G. Péter felv. — Népújság telefotó — KS) (Folytatás a 2. oldalon) 2,20 FORINT Ülést tartott a SZOT elnöksége A Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsának elnöksége­­ pénteken ülést tartott. A testület állásfoglalás-terve­zetet vitatott meg az 1987. évi népgazdasági tervjavas­latról és az ebből adódó szakszervezeti feladatokról. Foglalkozott többek között a munkahelyi demokráciáról 1982-ben hozott MTA SZOT határozattal kapcsolatos né­hány kérdéssel. További napirendi ponttal foglalkozva az elnökség rá­mutatott: szükségesnek tart­ja, hogy a SZOT központi­­ iskolán szociálpolitikai főis­kolai tagozatot hozzanak lét­re. A főiskolai képzés célja, hogy a szociálpolitikai fel­adatokat ellátó dolgozók tu­dományos ismereteket sze­rezzenek, amelyeket elsősor­­­ban a szakszervezeti moz­galom e területtel foglal­kozó szervezeteiben és a nagyvállalatok vezetői mun­kaköreiben hasznosíthatnak. A testület megtárgyalta a SZOT-díj adományozásának eddigi tapasztalatait, és ha­tározatot fogadott el az el­ismerés javaslati rendsze­rének fejlesztésére. Az el­nökség fontosnak tartja a jelölés nyilvánosságának szé­lesítését, a szakszervezeti tagság aktívabb részvételét a javaslatok kialakításában. Ennek érdekében a SZOT titkársága évenként felhí­vással fordul az irodalmat, a művészeteket értő és ked­velő, a művelődéspolitikáért felelősséget érző dolgozók­hoz, munkahelyi kollektívák­hoz, hogy javaslataikkal se­gítsék a döntések megalapo­zását. A testület szabályoz­ta a javaslattétel, a díjak odaítélésének néhány gya­korlati kérdését is. VISONTÁN IS Brigádvállalások a NOSZF évfordulójára Több szocialista brigád, üzemi kollektíva felajánlot­ta, hogy a nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulója tiszteletére nö­veli munkájának hatékony­ságát, hozzájárul ahhoz, hogy vállalata a szigorúbb gaz­dálkodási és termelési köve­telményeknek megfelelhes­sen. A jubileumi munka­mozgalmak sokszínűek, a vállalások szorosan kapcso­lódnak az üzem új felada­taihoz, változó termelési struktúrájához, racionális gazdálkodási, takarékossági törekvéseihez. A Mátraaljai Szénbányák Visontai Thorez Bányaüze­mének Szeptember 6. szocia­lista brigádja — amelyek legtöbb tagja csaknem két évtizede, a visontai szénme­ző kitermelésének megkez­dése óta dolgozik együtt — a szomszédos Gagarin Hő­­erőmű zavartalan fűtőanyag­ellátását kívánja segíteni. A hőerőművet ugyanis a vi­sontai szénmező látja el az üzemeltetéséhez szükséges fűtőanyaggal, s a zavartalan munkához a szénszállítmá­nyoknak folyamatosan és egyenletesen jó minőségben kell megérkezniük. A brigád tagjai olyan újításon is dol­­­goznak, amelynek bevezeté­sével javítani lehet majd a kitermelt szén minőségét. A 47 tagú kollektíva — amely évente csaknem másfél mil­lió tonna szenet termel — arra is vállalkozott, hogy szükség esetén a gépek ja­vításában is közreműködik, ha ezek rendbehozása kü­lönben elhúzódna és akadá­lyozná a folyamatos terme­­­­lést. ' Emlékezés Münnich Ferencre Születésének 100. évfordu­lója alkalmából pénteken a Mező Imre úti temető mun­kásmozgalmi panteonjában megkoszorúzták Münnich Ferencnek, a magyar és a nemzetközi munkásmozga­lom kiemelkedő személyisé­gének emléktábláját. A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága nevében Maróthy László, a Politikai Bizottság tagja és Horváth István, a KB tit­kára, a Minisztertanács ré­széről Czinege Lajos és Mar­jai József miniszterelnök­helyettesek helyezték el a kegyelet és a megemlékezés virágait. A Belügyminiszté­rium képviseletében Kamara János belügyminiszter és Kovács György, a miniszté­rium pártbizottságának tit­kára, a Honvédelmi Minisz­térium nevében Kárpáti Fe­renc vezérezredes, honvédel­mi miniszter és Györgyi Bé­la vezérőrnagy, a miniszté­rium pártbizottságának tit­kára, a Külügyminisztérium képviseletében Várkonyi Pé­ter külügyminiszter és Var­ga István a minisztérium pártbizottságának titkára ko­szorúzott. A Magyar Ellen­állók, Antifasiszták Szövet­sége koszorúját Ispánovits Márton főtitkár és Sebes Sándor, az országos bizott­ság tagja, a Fővárosi Tanács és az V. kerületi tanács ko­szorúját Farkasinszky La­jos, a fővárosi tanács elnök­­helyettese és Szekeres László, az V. kerületi tanács elnöke helyezte el az emléktáblán. Elhozták a megemlékezés virágait Münnich Ferenc ,családjának tagjai, egykori harcostársai, barátai, a ne­vét viselő intézmények kép­viselői. A FELSZABADULÁSI JUBILEUM ALKALMÁBÓL Ünnepi tanácsülés Hevesen Felavatták Péterfi Gizella pannóját, Szabó Tamás rézdomborművét Megyénk negyedik városá­nak felszabadulása alkalmá­ból ünnepi tanácsülésre ke­rült sor pénteken Hevesen, amelyen megjelent többek közt Kiss Barnabás, a me­gyei pártbizottság munka­társa és dr. Kovács Sándor­­né, a megyei tanács elnök­helyettese. Miután Kontra Gyula, a városi tanács elnö­ke üdvözölte a résztvevő­ket, Lukács József, a városi pártbizottság és a városi ta­nács végrehajtó bizottságá­nak tagja, a pártbizottság munkatársa emlékezett meg a negyvenkét esztendő­vel ezelőtt történtekről, azokról a napokról, amikor a Malinovszkij marsall ve­zette II. Ukrán Front kato­nái elhozták a szabadsággal azt a lehetőséget, hogy a bé­kés hétköznapok munkájával emberhez méltó körülmé­nyek közt egy szebb jövőt ígérő társadalmat építhesse­nek az e tájon élők. • Mint többek közt hangsú­lyozta, e lakosság — miként egész országunk népe — élni tudott a szabadsággal. Fej­lődésünk eredményei látha­tók, lemérhetők. Ezt fémjel­zi a várossá válás követel­ményeinek teljesítése a tele­pülés szépülése, gazdagodása. „A felszabadulásunk óta ,eltelt negyvenkét év, a meg­tett út hiteij, tükrözi fejlődé­sünket. Gyors ütemben nőtt az anyagi javak termelése, az életszínvonal. Ez akkor is igaz, ha időnként — mint napjainkban is — átmeneti nehézségekkel kellett és kell megküzdenünk. A megtett út ma már történelem, az em­lékezés kötelességünk." Az ünnepi beszéd után ke­rült sor arra, hogy ismét át­adásra kerüljön az 1984-ben alapított Pro Urbe kitüntető díj, melyet ezúttal a Hevesi Rákóczi Termelőszövetkezet kollektívája kapott meg. Kő Pál Munkácsy-díjas érdemes művész alkotását, a dolgozók nevében Kövei Lajos, a tsz képviselője vette át. A tanácsülés további ré­szében dr. Kovács Sándorné felavatta Szabó Tamás szob­rászművész bronz művét (a város címerét ábrázolja), mely ezentúl a tanács épü­letének homlokzatát díszíti, valamint Péterfi Gizellának azt a nagyméretű pannóját, amely a tanács üléstermében kapott helyet. Mint dr. Ko­vács Sándorné mondta: rit­kán adódik egy település életében, hogy két műalko­tás avatásának örülhetnek egy napon. Dicséretes, hogy az itt élő emberek az anya­gi javakkal való gyarapodás mellett szükségét érzik a szellemi, kulturális javak­ban való gazdagodásnak is, amely hozzátartozik életünk teljességéhez. A fejlődő kis­városban növekvő szerepet kap a művészet is, mely sa­játos világával és formanyel­vével alakítja a település arculatát szebbé, hangulato­sabbá téve azt. Az események befejezése­ként Kontra Gyula megnyi­totta azt a kiállítást, me­lyen a művészek munkáit láthatják az érdeklődők a múzeumi kiállítóhelyiségben. ,bev. Németi Zsuzsa

Next