Népújság, 1988. szeptember (39. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-24 / 229. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. szeptember 24., szombat Alapjogaink október elejéig megfogalmazzák a gyülekezési, az egyesülési jog, a véleménynyilvánítási szabadság, a politikai, valamint a gazdasági, szociális és kulturális alapjogok, továbbá a személyi szabadságjogok alkotmányi szabályozásának koncepciótervezetét. Ezt vállalta az alkotmány felülvizsgálatával megbízott egyik szakértői testület, az állampolgári jogokkal foglalkozó munkabizottság a közelmúltban megtartott ülésén. Ádám Antal, a Pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem alkotmányjogász professzora, e bizottság vezetője Molnár Erzsébetnek, az MTI munkatársának elmondta: a felülvizsgálatra készült ütemtervnek megfelelően októberben és novemberben megvitatják az alaptörvény tudományos elemzésének eredményeit, és előkészítik az új alkotmány koncepciójának tervezetét. Ez a munkabizottság mindenekelőtt meghatározza az alapjogok csoportjait és azok alanyait. Figyelembe veszi, hogy az utóbbi négy évtizedben mintegy húsz olyan nemzetközi egyezmény született — főleg az ENSZ keretében —, amely kötelezi az államokat bizonyos alapjogok biztosítására. Az utóbbi időszakban fejlődtek mind a szocialista, mind a nem szocialista alkotmányok: egyes alapjogok fajtái szaporodtak, tartalmuk gazdagodott. Az eddigieknél pontosabban szükséges megállapítani az alapjogok megvalósításának jogi garanciáit és korlátait, valamint megsértésének szankcióit. A készülő alkotmányban az eddigieknél pontosabban meghatározzák majd a többi között a politikai jogokat, köztük a választó-, a petíciós vagy kérelmezési jogot, a társadalmi vitában, a népszavazásban való részvételt, a politikai szervezetek létrehozásának, a gyülekezésnek és a tüntetésnek a jogát. Körültekintően rögzítik a szabadságjogokat is, ezen belül az úgynevezett személyi vagy személyhez kötött szabadságjogokat, mint amilyen a személyi sérthetetlenség, a mozgásszabadság, a lakás, a levéltitok sérthetetlenségének joga. E tekintetben is különös jelentőségűek azok a biztosítékok, amelyek kizárják, hogy a hatóságok törvényellenesen korlátozhassák a polgárok személyi szabadságát. A jelenlegi alkotmány erről nem rendelkezik. Szükséges az alaptörvényben rögzíteni a szabadságjogokat érintő jogszabályok tartalmának kereteit, amelyeket a későbbiekben a jogalkotók, a kormány és a parlament is köteles figyelembe venni. Az alkotmány feltehetően rögzít majd olyan garanciákat, mint például az ártatlanság vélelme, a büntetőtörvény visszaható hatályának tilalma, a jogorvosláshoz való jog, amelyeket most alacsonyabb szintű jogszabályok írnak elő. Differenciálja majd a gazdasági, a szociális, az egészségvédelmi, kulturális jogosultságokat. Ezek közül némelyeket állampolgári jogként, másokat állami feladatként indokolt előírni. Célszerű például meghatározni az állami szociálpolitika alapelveit. Mindezek révén az alkotmánynak ösztönöznie kellene a magyar társadalom vállalkozóit, szerveződési és alkotókészségének kibontakozását azért, hogy a közösségek képesek legyenek minél nagyobb mértékben kielégíteni szükségleteiket. Ez nem azt jelenti, hogy az állam nem segíti elő ezeknek a megvalósítását. E célok szolgálatában az alkotmány nemcsak a személyeknek biztosít majd alapjogokat, hanem kollektíváknak is. Remélhetően meghatározza például a lakóhelyi, a munkahelyi, a vallási közösségek, a nemzetiségek, az etnikumok státusát, önállóságának kereteit, az állami szervekhez fűződő kapcsolatainak főbb eszközeit. Előírja a többi között azt is, hogy egy-egy közösség a közhatalom gyakorlása tekintetében milyen jogokkal rendelkezik. Jelenleg ugyanis csak az állampolgárokat illeti meg a közérdekű bejelentés, javaslattétel joga. Ha kibontakozik ezeknek a szervezeteknek az érdekképviseleti szerepe is, akkor elképzelhető, hogy ezek létrehozhatják a maguk szövetségét, vagy országos testületét, és képviselőt küldhetnek a különböző állami testületekbe. A bizottság az egyesülési és gyülekezési jog alkotmányi szabályozásához figyelembe veszi az egyesülési és gyülekezési törvény tervezetének társadalmi vitájában elhangzó javaslatokat, ugyanakkor ajánlásokat tesz e két törvénytervezet végleges szövegének megfogalmazásához. Szükséges tisztázni, milyen felhatalmazást ad az alkotmány az alapjogok esetleges korlátozhatóságára. A téma nemzetközi irodalma megjelöl olyan alapjogokat, amelyeket semmilyen körülmény között — háború vagy természeti katasztrófa idején — sem lehet korlátozni. Ilyen például a polgárok egyenjogúsága és a faji megkülönböztetés tilalma. Valószínű, hogy az alkotmány megfogalmaz néhány olyan alapjogot, amelynek gyakorlása külön törvényi szabályozás nélkül következhet be, több alapjog érvényesítési rendjének szabályozását pedig külön törvényekre bízza. A társadalmi problémákkal foglalkozók közül többen úgy vélik, hogy az alapjogok gazdagításával és rendezésével együtt ki kell építeni a társadalmat fenyegető súlyos veszélyek — például az alkoholizmus, a kábítószer-fogyasztás, a munkakerülés, a bűnözés, a terrorizmus, a környezetkárosítás — elhárításának alkotmányos eszközeit. Alaptörvénybe kívánkozik néhány olyan jogosultság is, amelyet a korábbi alkotmányok nem tartalmaztak: például a tájékoztatáshoz, az egészséges és esztétikus környezethez való jog, a szülőknek a gyermekek, a gyermekeknek a szülők iránti jogai és kötelezettségei, a testi kultúrához, a sporthoz való jog. Az alkotmányozás során figyelembe kellene venni az alapjogok úgynevezett harmadik generációját is, többek között a békéhez, a fejlődéshez, az emberiség közös örökségének kiaknázásához való jogot, amelyek kidolgozása széles körű nemzetközi összefogással már megkezdődött. Egy különleges jármű: a sínautó Ma már különlegesnek számít a képen látható jármű. Kevés híján 30 éves ez a Warsawa, amely a 60-as években közkedvelt, új típusként rótta a közutakat. Most már csak néhányat látni belőlük, de sínautóként még kevesebbet. Ezzel a Nysa motorral üzemelő, hátsókerék-meghajtású járművel most a Kecskemét környéki pályafenntartási főnökség dolgozói járják a vaspályát és ellenőrzik állapotát. (MTI-fotó : E. Várkonyi Péter) GAZDASÁG — TÁRSADALOM 3 Orvosnak szánták Igazodni kell az új igényekhez Aznap vette át a vezérigazgatói kinevezését a minisztériumban dr. Goda Miklós. Még a régi irodájában beszélgettünk. — Ki jön ide? — néztem körbe a helyiségben. — Talán senki — válaszolta a Mátraalji Szénbányák első számú gazdasági vezetője. — Nem biztos, hogy szükség lesz egy műszaki vezérigazgató-helyettesre. A megjegyzés már utalt valami szervezeti változtatás lehetőségére vagy szükségességére is. De erről majd később. Kezdjük az elején. — Bányásznak született? — Nem — nevette el magát. — Egyáltalán nem. Jászárokszállási vagyok, és ott a környéken a bányászkodás . . .! Apám hajóács volt, úgy utazgatott a munkahelyére otthonról, az anyám pedig parasztcsaládból származott. Engem orvosnak szánt. — A jó kereseti lehetőség miatt? — Talán nem is azért, hanem, hogy legyen „valaki” a fiából. Faluhelyen így gondolkodtak akkoriban az egyszerűbb emberek. — Hogyan lett bányász mégis? — Mondhatom úgy is: romantikából. Jászapátiban érettségiztem. A műszaki pálya mindig érdekelt. Akkoriban folytak a nagy széncsaták. Minden tájékoztatóeszköz tele volt a széncsaták hőseinek a nevével és teljesítményével. Hát. . . ezért. Hogyan is volt? Sopront megelőzte Miskolc. Akkor még az Avas alján lévő intézet „népünk nagy tanítómesterének” a nevét viselte. Majd a határszéli városban dr. Zámbó János kétszeres Kossuth- és állami díjas professzor figyelt fel a kiemelkedő teljesítményt nyújtó jászlegényke szorgalmára. Odavette maga mellé. A demonstrátorság után a tanársegédi megbízatás következett még egyetemista korában. Az utolsó évben meg is nősült. Otthonról hozott asszonyt a kollégiumi egy szobába. A feleség csak Veszprémben vette elő tanítói oklevelét, amikor férje a dudari szénbányákban bányamérési vezető, majd bányamester lett. — Olyan fiatalon, olyan fontos beosztásban? — csodálkoztam. — Bizony. Nem is volt könnyű dolgom. — Mert kérdezni is, vagy csak parancsolgatott? —Ma is merek kérdezni — néz rám vissza kemény tekintettel mintegy rendreutasítva. — Ha nem értek valamit, a beosztottamtól is érdeklődöm. A bányászat Dudaron . . . méghozzá egy nyolcvan centi magas fejtésben ... ott is frontműveléssel . . .! Aki nem volt még lent egy ilyen vágatban, el se tudja képzelni. Szinte hasoncsúszva közlekedtek. Kemény munka az nagyon. Borzalmas volt az is, nem sokkal a bányamesteri kinevezés után, amikor az első tragédiát átéltem. A szállító akna mélyére zuhant le egy ember, mert javítás közben lecsúszott a deszkáról. Ahogy megtaláltuk és összeszedtük a szerencsétlent kétszáz méter mélységben .. .! Sajnos. Mert a bánya . . ., de az utcán is érhet bárkit baleset, nem igaz? — Kimaradt 56. Mi történt Sopronban? — Semmi. Néhány begőzölt egyetemista kivonszolt két ágyút a város határában, hogy ők majd megvédik a települést, de a tüzérek előzőleg már kiszedték a gyújtószöget a fegyverekből. Semmi nem történt. Az idők múltával azonban a jászárokszállási szülők egyre gyakrabban emlegették, hogy messze van az a Dudar is, de Veszprém is. — Valósággal hazakönyörögtek bennünket — mondja mosolyogva, megértően a vezérigazgató. — Visontára kerültem, a minisztérium állományában dolgoztam eleinte. A víztelenítést végeztük, akkor még a föld alatt hajtott vágatok segítségével 1961-től, majd két évvel később kineveztek a bánya főmérnökének. Onnan helyeztek át műszaki igazgató-helyettesnek a vállalat központjába, 1971-ben. Az idén május 18-tól megbízás alapján láttam el a vezérigazgatói teendőket. A kinevezésem pedig szeptember 8-án történt meg. — Hogy úgy mondjam, örökölt egy sikeresen és eredményesen működő nagyvállalatot. Könnyű lesz ezt a színvonalat megtartani? — Nem lesz könnyű, de én még hozzátenném: az új követelményeknek megfelelően még növelnünk is kell. Az élet erre kényszerít bennünket. A továbbiakat illetően: a legfőbb mérce a teljesítmény. Csak ez lehet a jövedelem alapja. A személyi bérezést meg kell szüntetni. Egy-egy beosztás nem lehet szociális juttatás. Önirányító brigádokat kell szervezni. A brigád vezetője még munkaviszony kérdésében is dönthet. A vállalatnál szét kell választani az irányító és ellenőrző apparátust a szolgáltatást végzőktől. A nem széntermelő üzemek önmagukat lássák el munkával, és maguk gondoskodjanak nyereséget hozó megbízatásokról. Mindez magával hoz létszámváltozásokat is. A Gagarin erőmű tüzelőanyaggal való ellátását a szerződések szerint oldják meg úgy, hogy a szénszállítás a vevő feladata lesz. Mindenféle „sandaságot” kikapcsolnak, ilyen, olyan felárat nem kérnek, mert a lignit árát sem a bánya határozza meg. A tiszta üzleti kapcsolatokon túl jó partneri, emberi kapcsolatokra is törekszenek. — Átszervezés? Létszámcsökkentés? Partnerek ebben a párt- és más mozgalmi szervek? — Teljes egészében — jelenti ki kategorikusan a vezérigazgató. — Mindent megtárgyaltunk, és mindenben egyetértettünk. Hogy mindez vita nélkül zajlott volna le? Még a feltételezés is naivitás lenne. Ahogy még a következő időkben is lesznek konfliktusok, egészen biztosan. De — lépni kell. — Vallom, hogy az energiagazdaság nálunk nyereséges, mert ugyan jelentős támogatásra szorul, de annak a többszörösét adja az államnak. De ezt nem szokás emlegetni. Mi tehát nem vagyunk „eltartottak”. — Nagy kívánság, ha azt mondom, szeretném az embert is megismerni egy kicsit, mert azt már tudom, milyen a vezérigazgató. Félhangosan felnevet. — Mit mondjak? Ahogy szó volt már róla, a feleségem tanul. A lányom bányamérnök, itt él, a fiam pedig Dunaújvárosban. Van három unokám, eddig. A lányomék mindennap nálunk vannak. Az unokámnak kint a kertben csigát kell szednem. Azokat szépen sorba állítja, és ámuldozva nézi, hogyan nyújtják ki a szarvacskáikat, és hogyan mozognak. A kert ... a háznál, fent a „dombon”, ahogy a gyöngyösiek mondják. De van még egy másik is, a hobbi, amiben gyümölcs-és zöldségfélék teremnek. — Szinte minden szabad időmet a kertben töltöm. Ha ott valami sürgős munka van, akkor a feleségem is segít. Szükségem van arra a mozgásra és a friss levegőre. — Aki ma nem vadász vagy horgász, aki nem ultizik . . .? — Akkor nézzen rám. Ez vagyok én. — Úgy tudom, jó tíz évvel ezelőtt volt egy kisebb társaság, amely rendszeresen összejárt beszélgetni, kártyázgatni. Mi van ezzel? — Megszűnt. Talán akkor még jobban bírtuk a fáradtságot, talán egy kicsit megöregedtünk mára. Pedig jólesne néha oldottabban elbeszélgetni akár komoly, akár kevésbé komoly dolgokról. Ez időnként hiányzik. Hiába, a változó élet megváltoztatott minket is. — Még egy kérdést. A kinevezés öt évre szól. Mi lesz utána? — Éppen elérem a nyugdíjkorhatárt. Hogy mi lesz akkor . . .? Azt gondolom, ha az ember benne van valamiben, azt nehéz az egyik napról a másikra abbahagyni. Mintha nyitva hagyná a kérdést. Elgondolkodva néz maga elé. Majd felemeli a fejét és talányosan ennyit mond: — Majd meglátjuk. — Jó. Ennyiben maradjunk. A kezét nyújtotta. Határozott, kemény volt a szorítása. G. Molnár Ferenc Dr. Goda Miklós (Fotó: Fülöp Tünde) KNEB-vizsgálat a gyógyszerellátásról Az elmúlt három évben kiegyensúlyozottabbá vált a lakosság és a gyógyító intézmények gyógyszerellátása, csökkent a hiányzó orvosságok száma, korszerűsödött választékuk — ezt állapította meg a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság közelmúltban végzett átfogó felmérése. A hazai gyógyszerellátás helyzetét elemezve a népi ellenőrök főként arra kerestek választ, hogy 1984- es vizsgálatuk óta miként fejlődött a gyártás és a forgalmazás, milyen új jelenségek tapasztalhatóak a felhasználásban, a lakosság gyógyszerfogyasztási szokásaiban. Az ellenőrzésben részt vevő intézmények, vállalatok köre kiterjedt a Szociális és Egészségügyi Minisztériumra, az Országos Gyógyszerészeti Intézetre, a Gyógyáruértékesítő Vállalatra, valamint több gyógyszergyárra, körzeti orvosi rendelőre, kórházra, tanácsi szervre. A jobb tájákozódást lakossági ankétok, kérdőíves felmérések segítették. A hazai gyógyszergyártás alakulását vizsgálva a népi ellenőrök megállapították: az ellátásban változatlanul meghatározóak az itthon előállított készítmények — a forgalom 73,7 százalékát adják —, bár valamelyest csökkent a belföldön termelt medicinák aránya. Kedvezően alakult a forgalomba hozott magyar gyógyszerek összetétele: az elmúlt három évben 110, korszerűtlen, kis mennyiségben gyártott termék előállítását szüntették meg, s 36 új készítmény lépett a helyükbe. A tartósan hiányzó gyógyszerek száma a korábbinak egyharmadára csökkent; különösen örvendetes, hogy a hiánycikkek listáján nincs életmentő gyógyszer. Dinamikusan növekedtek a gyógyszerek és a gyógyászati eszközök felhasználásra és forgalmazására biztosított szociálpolitikai támogatások. Ezek összege 1987-ben 2,3 milliárd forinttal emelkedett, így elérte a 15,8 milliárdos összeget. Ebből 10,9 milliárd forintot tett ki az a támogatás, amellyel a termelői és az importáruk, illetve a térítési díjak közötti különbözetet fedezték. A forgalmazás helyzetét értékelve a vizsgálat felhívta a figyelmet a készletezés gondjaira. Az ütemtelen szállítások miatt keletkező hiányok áthidalására ugyanis több gyógyszer esetében nem elegendő a forgalmazók raktáraiban tárolt mennyiség. A hiány keletkezését néhol az idézte elő, hogy egyes humán gyógyszereket — különösen antibiotikumokat — állatgyógyászati célokra használtak, azok alacsony térítési díja miatt. Tapasztalható az is, hogy a vény nélkül beszerezhető gyógyszerekből külföldiek is növekvő mennyiségben vásárolnak. Kedvezőtlenek a vizsgálat eredményei a gyógyszerfogyasztási szokásokkal kapcsolatban: az orvosságok szedésénél sokszor nem tartják be az előírásokat; a „házi patikákban” nagy mennyiségű gyógyszert halmozott fel a lakosság. Rendelés nélkül is tömegesen szedik a fájdalomcsillapítókat, nyugtatókat. Az orvosok gyógyszerrendelése nem mindig megfelelő: nem veszik figyelembe az ellátási tájékoztatókat, túlságosan engedékenyek a betegek „rendeléseivel” szemben. A vizsgálat eredményeit összegezve a népi ellenőrök szorgalmazzák a hatékonyabb egészségnevelő, felvilágosító módszerek alkalmazását a káros gyógyszerfogyasztási szokások visszaszorítására. Olyan árrendszer kialakítását javasolják, amelyben a térítési díjak, illetve a termelői és importárak — tendenciájukban — együtt mozognak. Ezzel együtt állást foglalnak amellett, hogy a térítési díjak rendszere az átlagosnál jobban preferálja a rendszeres egészségügyi ellátásra szoruló és szociálisan hátrányos helyzetű embereket. Szükségesnek tartják a gyógyszertári készletek optimalizálását szolgáló számítógépes hálózat gyorsabb ütemű kiépítését is. Erőműbővites Százhalombattán Bővítik a százhalombattai Dunamenti Hőerőművet, hogy az ezredfordulóra az ipari és a lakossági fogyasztók megnövekedett igényeit kielégíthessék. A 400 megawatt teljesítményű új erőműrész a legmodernebb műszaki megoldású lesz. A rendszer főbb elemeit képező berendezések, így a nagy teljesítményű turbina és hőhasznosító kazán szállítására a DHV pályázatot írt ki. A versenyben, amelyben több nagy hírű nyugati cég is indult, végül is a választás két NSZK- beli gyártóra esett: a hőhasznosító kemence szállítására a Brossig GmbH, a turbina szállítására pedig a Siemens cég kapott megbízást. A hőhasznosító kazán egy része Magyarországon készül. Az erőműrész villamos berendezései, így a transzformátorok és a generátor is magyar szakemberek tervei alapján készülnek. A berendezések 40 millió NSZK- márkába kerülnek. A beruházás első üteme 1991 júniusára fejeződik be, ekkor az erőmű jelenlegi 1870 megawatt teljesítménye 145 megawattal nő. A bővítés ekkor egy második turbina és hőhasznosító kazán, valamint egy gőzturbina felszerelésével és termelésbe állításával folytatódik; ezeket a berendezéseket is a két nyugatnémet cég szállítja.