Népújság, 1989. február (40. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-14 / 38. szám
2. NEMZETKÖZI ÉLET Magyar—osztrák határ menti tárgyalások 1991-ig felszámolják a műszaki zárat (Folytatás az 1. oldalról) és Franz Vranitzky bejegyzésével örökítette meg a látogatás emlékét a múzeum vendégkönyvében. Vranitzky kancellár köszönetét fejezte ki a barátságos fogadtatásért — mint írta — „ezen a magyar — osztrák összetartozás szempontjából jelképes helyen”. Németh Miklós bejegyzése Széchenyi alakját idézve arra emlékeztetett, hogy „a reformkor meghatározó szellemi atyjaként Széchenyi utat és irányt mutatott a magyarságnak, mert hidat épített az akkori Európához és a jövőbe”. A rövid múzeumlátogatás után elkezdődött a magyar és az osztrák kormányfő tárgyalása. Ezen magyar részről jelen volt Kovács László külügyminiszterhelyettes és Nagy János bécsi magyar nagykövet is, osztrák részről pedig Erich Schmidt, a külügyminisztérium politikai igazgatója és Franz Schmid budapesti osztrák nagykövet. Németh Miklós magyar és Franz Vranitzky osztrák kormányfő hétfő délután Nagycenken sajtóértekezletet tartott. Az eszmecsere folyamán tájékoztatás hangzott el a két ország belső, ezen belül gazdasági helyzetéről, szó volt a kétoldalú kapcsolatokról, és röviden nemzetközi kérdésekről is. Mindkét fél hangsúlyozta, hogy fontosnak tartja azt a szerepet, amelyet Ausztria és Magyarország Európa közepén a két eltérő társadalmi rendszer közötti kapcsolatokban betölt. Ez a hídszerep nemcsak a két ország, hanem Európa javát is szolgálja. Franz Vranitzky közölte: benyomása szerint a magyar vezetés nagy eltökéltséggel folytatja a politikai és gazdasági reformot. Rámutatott: Ausztria számára is fontos e reformok sikere. Az osztrák kancellár a továbbiakban elmondta, hogy magyar partnerével megvitatták a magyar — osztrák kereskedelem fejlesztését, a magyarok ausztriai munkavállalásának megkönnyítését, közös nemzeti park létrehozását, és az idegenforgalom fejlődésének közös erővel való előmozdítását. A kancellár ismertette a magyar kormányfővel a tervezett közös világkiállítás osztrák előkészületeinek helyzetét. Vranitzky közölte: Németh Miklóssal megállapodtak abban, hogy ha a két ország megkapja a közös világkiállítás rendezési jogát, akkor osztrák — magyar szervezetet hoznak létre az ezzel összefüggő együttműködés szervezésére. A bevezető nyilatkozatok után Németh Miklós válaszolt az újságírók kérdéseire. Egy NSZK-ból érkezett újságíró azt tudakolta az MSZMP ülésével kapcsolatban, hogy az 1956-os események újraértékelése nyomán elképzelhető-e Nagy Imre rehabilitálása. Megkérdezte továbbá: az 1990-es választásokon az MSZMP megosztja-e a hatalmat más párttal. Németh Miklós hangsúlyozta: azt az egyoldalú értékelést, amely az elmúlt három évtizedben az 1956-os tragikus eseményekről kialakult, árnyaltabbá tette a Központi Bizottság munkabizottságának jelentése. A kormányfő ugyanakkor rámutatott, hogy a KB értékelése nem lezárt, további kutatásokra, és az akkori nemzetközi feltételek gondos mérlegelésére van szükség. Kifejtette: ma még nem lehet megmondani, hogy Nagy Imre tevékenységével kapcsolatban milyen mértékben módosul az eddigi álláspont. Későbbi információk birtokában azonban ez a kérdés is napirendre kerül — közölte Németh Miklós. A többpártrendszerre vonatkozó kérdésre válaszolva a miniszterelnök hangsúlyozta: valódi, az ország javát szolgáló, versengésre épülő többpártrendszer csak akkor alakítható ki, ha a mozgalmakkal, a különböző formálódó pártokkal a békés átmenet menetrendjében, tartalmában is megállapodás születik. Délben a kormányfők Sopronba utaztak, és ott a Lővér Szállóban Németh Miklós ebédet adott Franz Vranitzky tiszteletére. . A határ menti találkozó délután Ausztriában a Fertő-tó melletti Ruszt (Rust) városka Tó Szállójában folytatódott. A délutáni eszmecserén Németh Miklós bejelentette, hogy Magyarország az osztrák határon lévő műszaki zárat — a szükséges műszaki és szervezési feladatok megoldásával — 1991-ig fel kívánja számolni. A kormányfők megállapodtak, hogy lépéseket tesznek a magyar — osztrák határforgalom gyorsítására, és ezzel kapcsolatban szó volt öt határátkelőhely létrehozásáról, illetve bővítéséről. Egyetértettek abban, hogy szélesíteni kell a tartományok, illetve megyék és a városok közvetlen kapcsolatait. Tárgyaltak a soproni vámszabad övezet kialakításáról és a Szombathely — Felsőőr (Oberwart) vasútvonal sorsáról is. Mindkét kormányfő elégedetten szólt hétfői megbeszéléseik eredményéről. Megegyeztek, hogy ilyen határ menti munkatalálkozókat szükség esetén a jövőben akár évente többször is tartani fognak. Németh Miklós rámutatott: e találkozók nem helyettesíthetik a hivatalos látogatásokat, s emlékeztetett rá: Franz Vranitzkyt továbbra is várják ilyen magyarországi látogatásra, hogy viszonozza Grósz Károly tavaly novemberi, akkor még miniszterelnökként is tett ausztriai útját. (MTI) Németh Miklós miniszterelnök és dr. Franz Vranitzky osztrák kancellár hétfői megbeszélésük előtt találkoztak az egykori Széchenyicsalád nagycenki kastélyában . (Népújság-telefotó MTI.-Soos Lajos felv.) NÉPÚJSÁG, 1989. február 14., kedd Kedvezőbb útkeresés a jövő felé — Kompromisszumos megállapodás 1956 értékelésében? — A magyar reformot nem fenyegeti külső veszély — Segít a Gorbacsov-féle glasznoszty Az MSZMP vezető szerepet kíván játszani a gazdasági-politikai és erkölcsi válság leküzdésében A Központi Bizottság ülésének nemzetközi visszhangja A nagy nemzetközi hírügynökségek vasárnap éjszaka a Központi Bizottság üléséről kiadott közlemény alapján értékelték és kommentálták a magyarországi fejleményeket. Magyarország vezető kommunista pártja Kelet-Európában elsőként tesz lépéseket arra, hogy megossza hatalmát más politikai csoportosulásokkal, és valódi többpártrendszert építsen ki — emelte ki az AP. Az amerikai hírügynökség idézi a közlemény erre vonatkozó részeit, miszerint a többpártrendszerbe való átmenetnek ’’fokozatosan és folyamatosan” kell történnie, nehogy a folyamatok „destabilizálódjanak és ellenőrizhetetlenné váljanak”. A Reuter a közlemény fő pontjait tényszerűen ismertető anyagában elsőként azt emeli ki, hogy az MSZMP vezető szerepet kíván játszani a gazdasági-politikai és erkölcsi válság leküzdésében, és a megújulás alapvető feltételének a vegyes tulajdonon alapuló gazdasági rendszer kiépítését tekinti. E gazdasági rendszernek teljesítményorientáltnak kell lennie, és a fő ágazatokban meghatározó szerepet játszik benne a közösségi és állami tulajdon. Az AFP a közlemény legfontosabb megállapításaként azt emeli ki, hogy Magyarország ’’fokozatos átmenettel” akar áttérni a többpártrendszerre. 1956 megítélésével kapcsolatban idézi a közleményt, miszerint kezdetben „valóságos népfelkelés tört ki” , amelyben szerepet játszottak a szocialista erők, de jelen voltak a restaurációra törekvő szándékok is”. Az AP hírügynökség a közlemény és Grósz Károly tévéinterjúja alapján arra a megállapításra jutott, hogy 1956 értékelésében kompromisszumos megállapodás jött létre. Az osztrák televízió vasárnap esti tévéhíradójában a műsorvezető úgy értékelte, hogy a tanácskozás „politikai szenzációval” végződött. — Az MSZMP nem mond le ugyan politikai vezető szerepéről, de lemond monopolhelyzetéről — hangsúlyozta. A bécsi híradó Grósz Károly főtitkár tévéinterjújából azt a részt emelte ki, amelyben a főtitkár a többpártrendszer előnyeiről beszélt, nevezetesen arról, hogy az a tapasztalatok szerint jobb biztosítékokat kínál a politikai hibák és torzulások kiküszöbölésére. A televízió kommentátora a KB-ülés kimenetelét elemezve úgy vélekedett, hogy a magyar reformot pillanatnyilag nem fenyegeti külső veszély, sokkal nagyobb gondot jelenthet a gazdaság helyzete. Szófia A Rabotnicseszko Delo, a BKP lapja hétfőn „A párt meghatározó szerepe az átalakításban” címmel tudósít az MSZMP Központi Bizottságának szombaton véget ért üléséről, miután vasárnap csak az ülés befejezésének tényét közölte rövid hírben. A hétfői tudósítás mindenekelőtt azt emeli ki, hogy „a résztvevők állást foglaltak a társadalmi-gazdasági reform további következetes végrehajtása, a politikai intézményrendszer tökéletesítése mellett”. A bolgár olvasó megtudhatja a budapesti keltezésű jelentésből, hogy „az MSZMP KB véleménye szerint a politikai pluralizmus az országban a többpártrendszer keretében valósítható meg. Ugyanakkor a KB felhívja a figyelmet a többpártrendszerhez fűződő illúziókra, mindenekelőtt a gazdasági és szociális problémák megoldásával kapcsolatban.” „A politikai átalakulásban az MSZMP meghatározó szerepet akar játszani, amit politikai eszközökkel biztosít” — írja a lap. Szól a Rabotnicseszko Deilo az 1956 megítélése körüli vitáról is, tükrözve a magyar pártnak azt a véleményét, hogy a felkelést a korábbi vezetés megújulási képtelensége robbantotta ki, de abban október végétől megszaporodtak az ellenforradalmi elemek. Berlin Az NDK központi lapjai közül hétfőn a Berliner Zeitung, a Der Morgen, a Neue Zeit és a National-Zeitung közölte az ADN hírügynökség vasárnap Budapestről keltezett anyagát Grósz Károly rádió- és tv-nyilatkozatáról. A liberális demokrata párt, a kereszténydemokrata unió, a nemzeti demokrata párt, valamint az NSZEP berlini lapjának olvasói első ízben értesülhettek arról, hogy Magyarországon a politikai pluralizmus irányába mutató társadalmi fejlődés megy végbe. Ez késztette az MSZMP Központi Bizottságát arra, hogy a többpártrendszer mellett foglaljon állást. A KB-nak az a véleménye, hogy a többpártrendszer csökkentheti a tévedések lehetőségét. A megalakuló pártok ellenőrizhetik az MSZMP-t és versenyhelyzetet teremtenek, amely szigorúbb erkölcsi követelményeket támaszt az MSZMP-vel szemben — olvasható a lapokban. A Sender Freies Berlin nevű nyugat-berlini rádióadó hétfő reggeli kommentárjában szenzációsnak nevezi a többpártrendszer bevezetésének a Központi Bizottság által történt jóváhagyását. Mint a megfigyelő értékeli, a lépés voltaképpen azt jelzi, hogy az MSZMP tekintetbe veszi az utóbbi hónapok viharos belpolitikai fejleményeit. A pluralizmusnak persze határai lesznek — hangsúlyozza a kommentár szerzője — hiszen a kidolgozás alatt álló új alkotmány minden pártot kötelez a szocialista berendezkedés tiszteletben tartására. Az ettől a vonaltól eltérő pártokat betilthatják. Egyelőre bizonytalan a kommunista párt által igényelt „vezető szerep” definiálása. Bár a hétvégi KB-ülés nem volt hajlandó igazán a helyére tenni 1956 dolgát, annyit mégis megtett, hogy — szinte tabut szegve meg ezzel — végre fölkelésnek nevezte a fölkelést, amely azonban idővel ellenforradalommá fajult. Ez mindenképpen közeledés a történelmi igazsághoz. A magyarok tehát igyekeznek feldolgozni múltjukat és egyúttal új, kedvezőbb utakat keresnek a jövő felé. Ebben segítségükre van a Gorbacsov-féle peresztrojka és glasznoszty. A Nyugatnak — ahol csak tud — segítenie kell a magyaroknak, elvégre immár ők is az új európai ház építésén fáradoznak — hangoztatta a Sender Freies Berlin kommentátora. A spanyol rádióállomások és a televízió hírműsorai megállapították, hogy az 1956. évi események megítéléséről kompromisszum jött létre. Az El Pais című kormánylap hétfőn vezércikket szentelt az MSZMP Központi Bizottsága ülésének. Az ellenzék először a LEMP monopóliumát akarja megtörni „A történelem tanúsága szerint hiú remény abban bízni, hogy a demokráciát néhány kinyilatkoztatással be lehet vezetni, a demokratikus társadalom politikai harcokban, fájdalmak közepette születhet csak meg. S a demokráciát meg kell tanulni” — mondta Alekszander Krawczuk professzor, lengyel kulturális miniszter, az ókori történelem kiváló ismerője és népszerűsítője a lengyel televízióban. Hogy Karawczuknak mennyire igaza van, azt természetesen igazából a jövő dönti el, de már most is látszik, hogy a demokrácia előszobájaként is felfogható kerekasztal mellett is egyfajta közös tanulás folyik: a másik fél érvei, indítékai és szándékai tiszteletének tanulása. A kerekasztal nyitó ülése után megtartott három bizottsági és egy albizottsági ülés tanúsága szerint a demokrácia igazi játékszabályai iránt mintha a hatalom, a kormány képviselői mutatnának nagyobb hajlandóságot. A három bizottságban, ahol a gazdasági reformról, a szakszervezeti pluralizmusról és a politikai reformokról adták elő a felek elképzeléseiket, a kormány képviselői vázolták fel komplexebben, a távlatokba mutatóan álláspontjukat, mindenekelőtt a három részterület szoros összefüggését hangsúlyozva, míg a „Szolidaritás” — ugyancsak némileg érthető módon — mindenütt saját szervezetének legalizálásához, mint első és legfontosabb lépéshez tért vissza, azaz görcsösen igyekezett vigyázni, nehogy a szóba kerülő óriási mennyiségű, megoldásra váró feladat között „elvesszen” a számára első számú cél. A kerekasztal eddigi tanácskozásaiból az is kiderült, hogy a „Szolidaritás” a szakszervezeti pluralizmussal foglalkozó bizottságban aligha lesz hajlandó kompromisszumra, azaz a „Szolidaritás” egyszeri és az 1981-es struktúrájában, mint országos szakszervezetet jogaiba visszahelyező legalizálását hajlandó csak elfogadni. Szerinte nem lehet szó semmilyen átmeneti időszakról, a munkahelyeken kezdendő alulról építkezésről. A reformokban azonban Walesáék készek egy — a későbbi „teljes” demokráciát megelőző — átmeneti időszakot elfogadni, és az azonnali változásokat csak annyiban tartják sürgősnek, amennyiben az a „Szolidaritás” visszatérését elősegíti. De sem e téren, sem a gazdasági reformok esetében nem mutatnak készséget közös felelősségvállalásra, amit a kormány igen óvatosan, de azért világosan szeretne kierőszakolni a legalizálásért cserébe. Sőt néhány érzékeny területen kifejezetten visszautasító magatartást tanúsítanak Walesáék: nem kérnek a reformkormányzással járó felelősségből, húzódoznak egy közös választási platformról is megegyezni, s még inkább szeretnék elkerülni a reform megvalósításával járó társadalmi nehézségek ódiumát. Ez az, ami az egyébként igen sokszor a kormány elképzeléseivel egybecsengő, az össztársadalmi érdekekre hivatkozó „közmegegyezési retorikában” némi kételyt ébreszt a megfigyelőben. Mert míg mindenki számára világos kell legyen, és valószínűleg világos is, hogy az ellenzék először a LEMP monopóliumát akarja megtörni, utána — bármit mond is erről ma — a teljes hatalom megszerzésére fog törekedni. Némi rossz előérzetre adhat okot az a kendőzetlen igyekezet is, amellyel a „Szolidaritás” önmagát egyre inkább a lengyel társadalom egésze képviselőjének állítja be a hatalommal szemben , azaz a másik fél monopóliumával a saját monopóliumát állítja szembe. A „Szolidaritás” 1981-ben megismert illemkódexét idézi az az elegancia, ahogyan Sisa Nowicki ügyvédet, a szervezet egykori tanácsadóját, a kerekasztal 57-dik résztvevőjét kitagadták, mert a „Szolidaritás” irányvonalával meg nem egyező saját politikát folytatott, és belépett az államtanács mellett működő konzultatív tanácsba” — Onyszkiewicz szavaival. A kizárólagosság érzéséből eredő erő megnyilvánulása volt, ahogyan egy nemzetközi sajtóértekezleten Geremek professzor rendreutasította a tiszteletlen hangért a független egyetemista szövetség egyik kérdezőjét, nem is beszélve arról, amikor a kormányfőt és a másik szakszervezet, az OPZZ vezetőjét a Szolidaritás egyik közgazdásza egyszerően „primitívnek” nevezte. 1981 szellemét idézte Onyszkiewicz kijelentése arról, hogy a költségvetési deficit csökkentését a rendőrség és a katonaság kiadásainak mérséklésével lehetne enyhíteni. Válaszképpen az érintett tárcák csak arra emlékeztettek, hogy a lengyel belügy kiadásai éppen fele annak az összegnek, amit az állam a tej ártámogatására költ. A dolog érdekessége, hogy maga a Szejm egyik bizottsága január végén visszautasította a kormány által a belügy számára előirányzott költségvetési keretet, mert azt a növekvő bűnözés és a romló közbiztonság miatt kevésnek találta a bűnüldöző munka mai színvonala fenntartásához is”. Vagyis egyelőre úgy tűnik, hogy az 1980 vagy 81-es asztalokat mára ugyan a lengyel hatalom lekerekítette, de a mai ellenzék, a mai „Szolidaritás” még mindig eléggé négyszögletesen gondolkodik, nem tud szabadulni a régi beidegződéstől: az asztalnak két oldala van, egyik oldalán a társadalom, a másikon „elnyomói” ülnek. Egy kerekasztalnál — márpedig ez kerek — nincs értelme helycseréről gondolkodni. A demokráciát és a politikai pluralizmus játékszabályait persze minden résztvevőnek tanulnia kell, nem csak a „Szolidaritásnak”. Némi értelmezési zavarok tapasztalhatók voltak a három koalíciós partner és a törvényes szakszervezetek berkeiben is. Néhányan úgy érzékelték, már meg is kezdődött a választási harc, a leendő parlamenti mandátumok elosztása, elérkezett a követelések és ígéretek ideje. Roman Malinowski a Szejm és a Parasztpárt elnöke pártja tagjai előtt beszélve igyekezett meggyőzni a hevesebb vérmérsékletűeket: nem attól függ, mit sikerül elérni a pártnak a parasztok érdekében, hogy azt a párt milyen hangosan követeli, hanem attól, mennyire képes érveivel meggyőzni az ellentétes érdekű társadalmi csoportokat, társadalmi erőket. A kerekasztal tehát nem csak a demokrácia eszméjének, de a pluralizmus szó igazi tartalma megértésének is első nagy próbája lehet. Az 57 résztvevő vizsgája jelentős mértékben előre vetítheti, hogyan is fog az életben megvalósulni a pluralizmus, miként jelenik majd meg a gyárakban, a földeken, a parlamentben, az egész lengyel társadalomban. Zsebesi Zsolt