Heves Megyei Hírlap, 1990. július (1. évfolyam, 76-101. szám)
1990-07-03 / 77. szám
Hírlap, 1990. július 3., kedd N. J. Ritka hevességgel megírt levelet hozott a posta. Nagy kifakadások után így végzi: „Amennyiben ide nem jön riporter, akkor felmegyek az Országház elé, és éhségsztrájkot kezdek, melyért a riporter a felelős. Kérem a legsürgősebben a válaszukat, mert akkor itthon leszek. Tisztelettel: név, stb.” Megnyugtatjuk, hogy önhöz nem megy riporter. Először is: ön minden rosszat elmondott egy bíróságról, személy szerint is alaposan odaminősítve ennekannak, meggyanúsítva az eljárásban résztvevőket, dühében cifrázta is az előadást komolyan is vehető metaforákkal, megtoldva a leírást olyan javaslatokkal a pénzszerzés mai és tegnapi módjáról, nem felejtve ki a holnapit sem úgy, hogy mi többet öntől úgy sem kaphatunk. Gondolkodóba is estünk: talán jó, hogy kiírta magából féktelen dühét, és mert tudja is, hogy mi elolvassuk azt, rágódunk is rajta, gondolt esetleg arra is, netán együttérzésünk támad, így hát a levél haszna ez a folyamat. Ez is! Ha ön következetes és kitartó, mert mint írja, most már átvitte ügyét egy másik bírósághoz (szövegében ez áll: „leváltottam őket, mert már itt nem tárgyalhatják ügyemet...”) Ez a fensőbbséges hang, az indulat által felfokozva — értelmetlen. Ha nyilvánosan használná, azt a minősítést is kapná, ami az ilyen szövegeknek kijár: demagógia. Nem kell nagy fantázi ahhoz, miket és hogyan nyilatkozik szőkébb környezetében olyanokról, akik hivatásuknál fogva teszik a maguk dolgát, a nyilvánosság kontrolja előtt. Ma ön, a szidalom erejével vagdossa ide-oda haragja villámait, de ezektől a mennykövektől nem sérül meg senki, mert kiderül, csak egy indulat forog a saját tengelye, a saját, elképesztően gyenge szókincsű okoskodása körül. Egyébként: az éhségsztrájk sem új ötlet, de ebben az ügyben? N. I. Az ön lakásgondjával ebben a rovatban kb. egy hónapja foglalkoztunk. Az illetékesek olvassák a lapot, azonnal meg is mozdultak, lépések történtek itt-ott, főként a hatóságoknál. Mert kiderült: nemcsak, és először nem is az ingatlakezelő vállalat mulasztott az önök bérletkérdésével kapcsolatban. Harmadik személyek építkeztek a lakás szomszédságában, és akkor, az építkezés során az ön főbérletéhez szolgáló szennyvízelvezetést „kiiktatták”, később nem is törődtek vele. Az ingatlankezelő az idő folyamán hamarabb is megfoghatta volna a kérdés kulcsát, mert az ő kötelessége, hogy a főbérletet „rendeltetésszerű állapotban” tartsa. Ön és felesége — túl a nyolcvanon — joggal várhatják el a kezelőtől, hogy azt adja, „aminek meg kell lennie”. Megnyugtatásul közölhetjük az asztalunkon fekvő írást az ingatlankezelőtől:’’...mérlegelve a lehetőséget — a városi tanács műszaki és igazgatási osztályával —, és tekintettel a házaspár idős, beteges voltára, egy másik lakást ajánlunk fel részükre. Az épületszárny bontásra ítélt a városrendezési tervek alapján, ezt a megoldást találtuk elfogadhatónak és gyorsnak.” Azt már csak a mi folyton akadékoskodó kételkedésünk sugallja, hogy az elfogadhatóság és a gyorsaság két olyan pont a lakáskérdésben, ami nem ugyanaz az egyik, mint a másik oldalon. Mert mi és hol lesz megfelelő az idős házaspárnak, fekvés, lakbérösszeg, közlekedés okából, és honnan indul a gyorsaság, amikor ők, túl a nyolcvanon szeretnének egy kicsit még nyugodtan élni, lépésnyire a mosdótól Ami jár nekik. Büfésátrak helyett — napozásra alkalmas gyepet! A minap az egri strandon jártam külföldi vendégeimmel, akik évek óta látogatják a megyeszékhely egyik kedvelt idegenforgalmi nevezetességét. Az ott tapasztaltakat felháborodottan tették szóvá, amit e levéllel, a Hírlapon keresztül szeretnék a vízmű vállalat tudomására hozni. A melegvízű medencénél, búcsúra emlékeztető, sátras árusítósor foglalja el a napozásra alkalmas füves területet. Miért van erre szükség, miért nem lehet ezt más, rendezettebb formában megoldani, az amúgy is kevés gyepes rész elfoglalása nélkül? Talán a meglévő üzletsorok már nem elégítik ki a fürdőzők igényeit? Nekünk egrieknek, az ide látogató turistáknak inkább tiszta vizű medencékre, szép, kulturált környezetre lenne szükségünk pihenésünk, szabadságunk kellemes eltöltéséhez. Kovács Ágnes Eger Nem KERAVILL • Rádióvillamossági bolt Lapunk május 18-i számának Hír rovatában közöltünk információt a Heves Megyei Iparcikk Kereskedelmi Vállalat új, Rádióvillamossági boltjáról, amit KERAVILL-nek keresztelt el a cikk szerzője. Ezúton kérünk elnézést a KERAVILL Kereskedelmi Vállalattól a név téves használatáért. Erre az elnevezésre ugyanis kizárólag a részvénytársaság jogosult, a névre szóló védettséget az OMFB 123727- es szám alatt lajstromozta, amely a Szabadalmi Közlöny 1983/3. számában jelent meg. PF 23. Csendesen csordogál a folyók iszapjába Idegméreg Ha közútjainkon így nyár elején ismét megjelenő, többnyire NL jelzésű autók-vontatta lakókocsis látogatók a Dunán-inneni országrész térképét böngészik, óhatatlanul felfigyelnek a Kiskörei víztározó csábítóan nagy kiterjedésű vízfelületére. Az autóatlaszon kb. négyszer akkorának látszik, mint a Velencei tó. Ideális táborozóhelyként kínálkozik az Északi-középhegység, Gyöngyös, Eger, Miskolc, illetve az Alföld, a Hortobágy, Debrecen között. Persze nemcsak az országutak külhoni vándorainak kínál csábító, még kevésbé civilizált pihenést. Örvendetes módon fedezték fel és keresik a hasznosítás lehetőségeit a térség gazdái is. Tanácsok, gazdálkodók, tervezők. Ékes bizonyítéka ennek az az üdülőterületi fejlesztést szolgáló tervezői munka, amelynek összefoglaló bemutatását mostanság lehetett megszemlélni először Tiszafüreden, majd a tókörnyék más érintett településein. A fejlesztés perspektívája megkapó. Gondoljunk csak arra, hogy az idegenforgalom szakemberei hosszú évek óta mondogatják, propagálják a Dunán-inneni területek idegenforgalmi fejlesztésének, többnapos programmal való ellátásának fontosságát. Eddig is voltak és vannak keresett célhelyek a tágabb környéken. Egy-kétnapos látogatásra a környező táj és városai szívesen látogatott helyek. De mindeddig hiányzott egy olyan cél, ahol a nyár örömei, a csendes, a nagy vízfelülethez kö t Sajón át fedő nyugodt pihenés lehetősége letáborozásra késztette volna a kikapcsolódást keresőket. Nekünk, Észak-Kelet-magyarországiaknak a Balaton mind messzebbre kerül — például a magas árak miatt —, a nyugatiaknak pedig egyre zsúfoltabb, túlcivilizált. Népszerűsége nemcsak a romló szolgáltatásai, de szennyezettsége és egyéb hátrányainak előtérbe kerülése miatt is csökken. Mindezeket összevetve lehet örülni ennek a romantikusan szűz óriási vízfelületnek, amely még tisztán kínálja a vízparti nyár minden örömét. Ennek átgondolt fejlesztése, kiaknázása négy megye lakosságát közvetlenül érinti, üdülés szempontjából azonban Heves, Szolnok, Borsod-Abaúj-Zemplén és Hajdú- Bihar mellett ide lehet számítani Szabolcs-Szatmárt, és még Pest megyei keleti részét is. De ez a most még csak potenciális vízi üdülőparadicsom valóban olyan szűzi tisztasággal várja a jobb időket (?), mint ahogyan most még mutatja magát? Ez irányú kétségeimet a borsodi ipari szennyezés kelti fel. Az a közelmúltban az újságokban, rádióban felvetett, de kevesektöbbek által régóta tudott tény, hogy az egészségre nagyon ártalmas nehézfémek, például a higany évek óta tonnaszámra csordogál a Sajón keresztül a Tiszába. Egyszerű következtetés alapján pedig szinte biztosra vehető, hogy a folyófenék iszapjában lefelé vándorolva már ott kell lennie a Kiskörei víztározóban is. A vizek iszapjából táplálkozó halak révén aztán a gyanútlanul horgászgató emberekhez is eljut, és ezáltal a Tiszában súlyosan fenyegető vészt hordozhat magában. Ily módon érthető, ha az ipar és a környezetvédelem érintett illetékeseinek megnyugtatást célzó nyilatkozatai éppen nem ilyen irányba hangolják az 3_cgielkedő embert. Mert ugye nem lehet megnyugtató, ha akár valamely vállalati vezető, vagy hivatali illetékes azt állítja, hogy egy szigorú technológiai előírásokkal működő üzemben a gyártás során évek óta valahol eltűnik néhány tonna higany. Már elnézést kérek. A környezetvédelem írott szabályai szerint egy keményen környezetszennyező anyag nem tűnhet el. Legfeljebb a hozzáértésben — ami aligha tételezhető fel — vagy a hivatali kötelességteljesítésben lehet hézag. A higany pedig vagy a késztermékben van, vagy csendesen csordogál a folyók iszapjába. És amíg egy oldalon takargatjuk egy esetleg nyereséggel büszkélkedő üzem környezetszennyezését, addig tudván tudjuk, mert éppen a szakembereknek, szakhatóságoknak kell tudni, hogy néhány tíz kilométerrel lejjebb emberek százezreit tesszük ki súlyos ártalomnak. És ugyanakkor másirányú, saját egészségünk veszélyeztetésén túl sokmilliós idegenforgalmi beruházást és bevételt teszünk kockára egy semmivel sem indokolható struccpolitikával. DBE Kisebb-nagyobb bosszúságok A taxis és a tojások Ma sem tudok napirendre térni az eset fölött, ami velem történt nemrégen. Élelmiszerrel — közte több tojással — megrakodva beszálltam az egri NK 96-61- es fehér Lada taxiba. Sajnos későn vettem észre, hogy az ölemben lévő egyik szatyorban összetört néhány tojás, és egy kicsit kifolyt az ülésre. Rettenetesen sajnáltam a dolgot, és azonnal felajánlottam a sofőrnek, hogy megtérítem a kárát, a tisztítás költségeit. Ő erre, kikelve magából kiabálni, szidalmazni kezdett, bármit mondtam, szemrehányás volt a válasz, valamint az, hogy most már ne fizessem ki a fuvardíjat sem. Én ettől függetlenül háromszáz forintot az ülésre dobtam, mire ő bevágta az ajtót és továbbhajtott. Azóta sem keresett, hogy közölje velem, mennyibe került az üléshuzat tisztítása, no és persze azért sem, hogy bocsánatot kérjen a minősíthetetlen hangnemért, ami ugyebár nem illő egy szolgáltatást végző cég dolgozójához... Tanner Józsefné Eger i 5. Sajnálattal közöljük, hogy lapunk június 19-i számában dr. Gulyás Ferenc (Tiszanána) tollából megjelent „A főhatalom a Parlamenté legyen” című írásból az eredeti kézirathoz képest egy szövegrész kimaradt. A fent megnevezett írásban a szerző amellett foglal állást, hogy a köztársasági elnököt ne népszavazással, hanem a Parlament álatal válasszák meg. Eközben hivatkozik Torgyán József kisgazdapárti képviselőnek a kérdéskörre vonatkozó parlamenti okfejtésére, előadására, melyet szemléletesnek és meggyőzőnek nevez. Ezek után a cikk így folytatódik:„Tisztelt népszavazáspártiak! A népszavazás kérdésében nyugodtan hallgassanak Torgyán úrra, hiszen igaza van.” Ez a szövegszerkesztés azt a látszatot kelti, mintha az írás szerzője egyébként is Torgyán József és kisgazdapárti szimpatizáns lenne, pedig erről szó sincs. A most idézett két mondat előtt zárójelben a következők olvashatók a kéziratban — ez nem került közlésre. „Ebben a felszólalásban jelentette ki, hogy a munkásságnak nincs képviselete a Parlamentben. Én ehhez hozzátenném azt is, hogy a vidéki lakosság, a termelőszövetkezeti dolgozók, a falvak népe szintén nem jutott valódi képviselethez. A nagygazda- és kulákmentalitást magán viselő kisgazdapártot nem fogadom el ilyennek.” A most közölt szövegrész cikkbeli mellőzéséért ezúton elnézést kérünk. (Szerkesztőség). „Szomorú vagyok” A hajdani bálkirálynő, a mindig csinos, szép asszony felett is könyörtelenül eljár az idő. Egyetlen vigasza lehet, ez alól senki sem kivétel. Kár volt végigsírnia az ötvenedik szültésnapját és elbújnia a családja elől. Hogy mit tegyen? Fütyüljön az egészre, és igyekezzen egészséges, jól ápolt, fiatalos maradni, de semmit se vigyen túlzásba. A ráncok, a szarkalábak, a szemek árulkodnak, és bármilyen feszes farmert hord, vagy csicskás, kislányos szalagokkal díszíti a haját, ezekkel úgysem téveszt meg senkit, legfeljebb megmosolyogják. Kell ez Magának? Korához illő mértéktartással, de — ha teheti — választékosan, finoman, csinosan öltözzön. Adjon magára! Ezt ajánlom sírás, nyugtatószedés helyett, és azt, hogy büszkélkedjen bátran az asszony lányával és az unokáival. Özvegyasszony lévén, figyeljen csak a férfiakra, és ne keserítse el, ha a „negyvenesek” már lenagymamázzák. A korban Önhöz illők — ha csinos és kedves marad —, biztosan észreveszik. Közülük válogasson... „Szexkedvelő” Amiatt ne izguljon, hogy felfedem kilétét. Abban sincs igaza, hogy ha nem megy, ne erőltessük! Ugyanis erőltetés nélkül is kell annak mennie. Örülök, hogy ezt mondta az orvosa is, és a szakember, akihez fordult. Sok mindent elfelejt az ember, ha nem gyakorolja! Az az érzésem, hogy ön — negyvenhárom éves férfi létére — erről a témáról inkább beszélni szeret, ahelyett, hogy csinálná. Netán sajnáltatja magát? Én nem sajnálom. Kétségbeesve „hajtja” a nőket anélkül, hogy egynél megállapodna, pedig az az „egy” — ha többre nézné, mint egy csajt — a legtöbbet tudna segíteni a szóban forgó témában is. Mindez természetesen csak akkor érvényes, ha szexuális vágyai a normális keretek között vannak. Ha netán elhallgatta az igazságot és nem volt őszinte, akkor a legjobb tanácsadó sem ér egy fabatkát sem. Gyanakszom! „Bukott diák” Az bizony baj, hogy „elhúzták” a fiát. Az viszont még nagyobb, hogy az egészért kizárólagosan a tanárt okolja. A gyerekre, vagy önmagára — apukára, anyukára — nem is gondol? Hallom, arra készül, hogy megpokrócolja a tanár urat, és alaposan elagyabugyálja. Ez utóbbiról több indok alapján lebeszélném! Ne tegye, inkább szálljon magába, és gondolkodjon. Ezt tanácsolom még akkor is, hogyha Ön előre „megjósolta”, hogy én úgyis a tanár pártjára állok, mivel a holló a hollónak nem vájja ki a szemét. Hátha még tudná, hogy a szóban forgó tanárral egy lakótelepen lakom, nagyra becsülöm őt, és nem tételezek fel róla semmi aljasságot. A nyáron tanuljon a gyerek, és készüljön a pótvizsgára. Amennyiben rám hallgat, és jövőre többet törődik a fiával, bizonyára több lesz majd a tanári segítség is... „In flagranti” Ha most humoros kedvünkben lennénk, azt mondanám, miért nem zárta be rendesen az ajtót. És, hogy mit tehet ezek után? Tettenérte a felesége, tehát tagadni értelmetlen, hazudni felesleges, magyarázkodni pedig minek? Gondolom, a telefonunk óta egy és más már „történt” is maguk között. Ha az asszony faképnél hagyta, de ha mondjuk a gyerekek miatt nem is költözött el hazulról, az a fő kérdés, meg tudja-e bocsájtani, el tudja-e nézni a félrelépését, vagy nem? Ha nem, elválnak! Ha feledésbe merül idővel az ügy, akkor megúszta, bár szerintem nem minden következmények nélkül. Azzal, hogy megmagyarázza az amúgy is féltékeny asszonykájának, hogy más házastársak is „megcsalják” egymást, nem hiszem, hogy célt érne el. Nyilván ő azt mondaná, nem tartozik a mások közé! Hogy mégis mi a tanácsom? Jó kérdés! A szexuális kapcsolatoknak is vannak indítékai: lehetnek esetiek, lelkileg mélyen motiváltak, hogy csak a két véglet között mozogjunk. Szerintem egy feleségnek azért nem lehet mindegy, hogy azért csalta-e meg a férje, mert valahol, valahogyan véletlenül belebotlott egy nőbe, akit az életbe többé nem lát, vagy azért, mert valóban „szereti”, és emiatt kockáztatja még a családi életét is. Bárhogy is van, próbálja visszaállítani a család régi rendjét. Miért ne lehetne egyszer Önnek is szerencséje... Uránus • HEVES MEGYEI FIGYELEM! VILATI EGRI GYÁRA, Eger, Faiskola u. 9. Jó kereseti lehetőséggel azonnali belépéssel felvesz lemezlakatos, esztergályos és fémfestő szakmunkásokat, valamint női munkaerőket betanított galvanizáló munkakörbe. A Heves Megyei Munkaügyi Hivatal szakképzettséggel nem rendelkező érettségizett lányok és fiúk részére egészségügyi szakmai képzési lehetőséget ajánl, munkaerőpiaci képzés formájában. A képzés időtartama: 18 hónap, mely idő alatt a résztvevők anyagi támogatásban is részesülnek. A tanfolyam kezdési időpontja: 1990. szeptember 1. Jelentkezni lehet: 1990. augusztus 15-ig a Hivatal irodájában Eger, Klapka út 9. A HEVES MEGYEI MUNKAÜGYI HIVATAL 1990. szeptemberétől FELSŐFOKÚ MUNKAÜGYI szaktanfolyamot szervez. Jelentkezni lehet 1990. július 31-ig a Heves Megyei Munkaügyi Hivatalban Eger, Kossuth 9. sz. alatt Tamasi Györgynénél. Telefon: 14-922. A tanfolyammal kapcsolatos tudnivalókról felvilágosítást lehet kérni a Heves megyei Munkaügyi Hivatal Egri Irodájánál Eger, Klapka út 9. Telefon: 13-149.