Heves Megyei Hírlap, 1990. július (1. évfolyam, 76-101. szám)

1990-07-03 / 77. szám

Hírlap, 1990. július 3., kedd N. J. Ritka hevességgel megírt leve­let hozott a posta. Nagy kifaka­­dások után így végzi: „Amennyi­ben ide nem jön riporter, akkor felmegyek az Országház elé, és éhségsztrájkot kezdek, melyért a riporter a felelős. Kérem a leg­sürgősebben a válaszukat, mert akkor itthon leszek. Tisztelettel: név, stb.” Megnyugtatjuk, hogy önhöz nem megy riporter. Először is: ön minden rosszat elmondott egy bíróságról, személy szerint is alaposan odaminősítve ennek­­annak, meggyanúsítva az eljá­rásban résztvevőket, dühében cifrázta is az előadást komolyan is vehető metaforákkal, meg­toldva a leírást olyan javaslatok­kal a pénzszerzés mai és tegnapi módjáról, nem felejtve ki a hol­napit sem úgy, hogy mi többet öntől úgy sem kaphatunk. Gon­dolkodóba is estünk: talán jó, hogy kiírta magából féktelen dü­hét, és mert tudja is, hogy mi el­olvassuk azt, rágódunk is rajta, gondolt esetleg arra is, netán együttérzésünk támad, így hát a levél haszna ez a folyamat. Ez is! Ha ön következetes és kitartó, mert mint írja, most már átvitte ügyét egy másik bírósághoz (szö­vegében ez áll: „leváltottam őket, mert már itt nem tárgyal­hatják ügyemet...”) Ez a fen­­sőbbséges hang, az indulat által felfokozva — értelmetlen. Ha nyilvánosan használná, azt a mi­nősítést is kapná, ami az ilyen szövegeknek kijár: demagógia. Nem kell nagy fantázi ahhoz, mi­ket és hogyan nyilatkozik sző­kébb környezetében olyanokról, akik hivatásuknál fogva teszik a maguk dolgát, a nyilvánosság kontrolja előtt. Ma ön, a szida­lom erejével vagdossa ide-oda haragja villámait, de ezektől a mennykövektől nem sérül meg senki, mert kiderül, csak egy in­dulat forog a saját tengelye, a sa­ját, elképesztően gyenge szókin­csű okoskodása körül. Egyéb­ként: az éhségsztrájk sem új öt­let, de ebben az ügyben? N. I. Az ön lakásgondjával ebben a rovatban kb. egy hónapja foglal­koztunk. Az illetékesek olvassák a lapot, azonnal meg is mozdul­tak, lépések történtek itt-ott, fő­ként a hatóságoknál. Mert kide­rült: nemcsak, és először nem is az ingatlakezelő vállalat mulasz­tott az önök bérletkérdésével kapcsolatban. Harmadik szemé­lyek építkeztek a lakás szom­szédságában, és akkor, az építke­zés során az ön főbérletéhez szolgáló szennyvízelvezetést „ki­iktatták”, később nem is törőd­tek vele. Az ingatlankezelő az idő folyamán hamarabb is meg­foghatta volna a kérdés kulcsát, mert az ő kötelessége, hogy a fő­bérletet „rendeltetésszerű álla­potban” tartsa. Ön és felesége — túl a nyolcvanon — joggal vár­hatják el a kezelőtől, hogy azt ad­ja, „aminek meg kell lennie”. Megnyugtatásul közölhetjük az asztalunkon fekvő írást az in­gatlankezelőtől:’’...mérlegel­ve a lehetőséget — a városi tanács műszaki és igazgatási osztályával —, és tekintettel a házaspár idős, beteges voltára, egy másik lakást ajánlunk fel részükre. Az épület­­szárny bontásra ítélt a városren­dezési tervek alapján, ezt a meg­oldást találtuk elfogadhatónak és gyorsnak.” Azt már csak a mi folyton aka­dékoskodó kételkedésünk sugall­ja, hogy az elfogadhatóság és a gyorsaság két olyan pont a lakás­kérdésben, ami nem ugyanaz az egyik, mint a másik oldalon. Mert mi és hol lesz megfelelő az idős há­zaspárnak, fekvés, lakbérösszeg, közlekedés okából, és honnan in­dul a gyorsaság, amikor ők, túl a nyolcvanon szeretnének egy kicsit még nyugodtan élni, lépésnyire a mosdótól Ami jár nekik. Büfésátrak helyett — napozásra alkalmas gyepet! A minap az egri strandon jár­tam külföldi vendégeimmel, akik évek óta látogatják a me­gyeszékhely egyik kedvelt ide­genforgalmi nevezetességét. Az ott tapasztaltakat felháborodot­tan tették szóvá, amit e levéllel, a Hírlapon keresztül szeretnék a vízmű vállalat tudomására hoz­ni. A melegvízű medencénél, bú­csúra emlékeztető, sátras árusí­tósor foglalja el a napozásra al­kalmas füves területet. Miért van erre szükség, miért nem lehet ezt más, rendezettebb formában meg­oldani, az amúgy is kevés gyepes rész elfoglalása nélkül? Talán a meglévő üzletsorok már nem elé­gítik ki a fürdőzők igényeit? Ne­künk egrieknek, az ide látogató tu­ristáknak inkább tiszta vizű me­dencékre, szép, kulturált környe­zetre­­ lenne szükségünk pihené­sünk, szabadságunk kellemes el­töltéséhez. Kovács Ágnes Eger Nem KERAVILL • Rádió­villamossági bolt Lapunk május 18-i számának Hír­ rovatában közöltünk infor­mációt a Heves Megyei Iparcikk Kereskedelmi Vállalat új, Rá­dióvillamossági boltjáról, amit KERAVILL-nek keresztelt el a cikk szerzője. Ezúton kérünk el­nézést a KERAVILL Kereske­delmi Vállalattól a név téves használatáért. Erre az elnevezés­re ugyanis kizárólag a részvény­­társaság jogosult, a névre szóló védettséget az OMFB 123727- es szám alatt lajstromozta, amely a Szabadalmi Közlöny 1983/3. számában jelent meg. PF 23. Csendesen csordogál a folyók iszapjába Idegméreg Ha közútjainkon így nyár ele­jén ismét megjelenő, többnyire NL jelzésű autók-vontatta lakó­kocsis látogatók a Dunán-inneni országrész térképét böngészik, óhatatlanul felfigyelnek a Kiskö­rei víztározó csábítóan nagy ki­­terjedésű vízfelületére. Az autó­atlaszon kb. négyszer akkorának látszik, mint a Velencei tó. Ideá­lis táborozóhelyként kínálkozik az Északi-középhegység, Gyön­gyös, Eger, Miskolc, illetve az Alföld, a Hortobágy, Debrecen között. Persze nemcsak az országutak külhoni vándorainak kínál csábító, még kevésbé civili­zált pihenést. Örvendetes mó­don fedezték fel és keresik a hasznosítás lehetőségeit a térség gazdái is. Tanácsok, gazdálko­dók, tervezők. Ékes bizonyítéka ennek az az üdülőterületi fejlesz­tést szolgáló tervezői munka, amelynek összefoglaló bemuta­tását mostanság lehetett meg­szemlélni először Tiszafüreden, majd a tókörnyék más érintett településein. A fejlesztés pers­pektívája megkapó. Gondoljunk csak arra, hogy az idegenforga­lom szakemberei hosszú évek óta mondogatják, propagálják a Du­nán-inneni területek idegenfor­galmi fejlesztésének, többnapos programmal való ellátásának fontosságát. Eddig is voltak és vannak keresett célhelyek a tá­­gabb környéken. Egy-kétnapos látogatásra a környező táj és vá­rosai szívesen látogatott helyek. De mindeddig hiányzott egy olyan cél, ahol a nyár örömei, a csendes, a nagy vízfelülethez kö­­ t Sajón át fedő nyugodt pihenés lehetősége letáborozásra késztette volna a kikapcsolódást keresőket. Ne­künk, Észak-Kelet-magyaror­­szágiaknak a Balaton mind mes­­­szebbre kerül — például a magas árak miatt —, a nyugatiaknak pe­dig egyre zsúfoltabb, túlcivilizált. Népszerűsége nemcsak a romló szolgáltatásai, de szennyezettsé­ge és egyéb hátrányainak előtér­be kerülése miatt is csökken. Mindezeket összevet­ve lehet örülni ennek a romantikusan szűz óriási vízfelületnek, amely még tisztán kínálja a vízparti nyár minden örömét. Ennek át­gondolt fejlesztése, kiaknázása négy megye lakosságát közvetle­nül érinti, üdülés szempontjából azonban Heves, Szolnok, Bor­­sod-Abaúj-Zemplén és Hajdú- Bihar mellett ide lehet számítani Szabolcs-Szatmárt, és még Pest megyei keleti részét is. De ez a most még csak poten­ciális vízi üdülőparadicsom való­ban olyan szűzi tisztasággal várja a­­ jobb időket (?), mint ahogyan most még mutatja magát? Ez irányú kétségeimet a bor­sodi ipari szennyezés kelti fel. Az a közelmúltban az újságokban, rádióban felvetett, de kevesek­­többek által régóta tudott tény, hogy az egészségre nagyon ártal­mas nehézfémek, például a hi­gany évek óta tonnaszámra csor­dogál a Sajón keresztül a Tiszá­ba. Egyszerű következtetés alap­­ján­ pedig szinte biztosra vehető, hogy a folyófenék iszapjában le­felé vándorolva már ott kell len­nie a Kiskörei víztározóban is. A vizek iszapjából táplálkozó halak révén aztán a gyanútlanul hor­­gászgató emberekhez is eljut, és ezáltal a Tiszában súlyosan fe­nyegető vészt hordozhat magá­ban. Ily módon érthető, ha az ipar és a környezetvédelem érin­tett illetékeseinek megnyugta­tást célzó nyilatkozatai éppen nem ilyen irányba hangolják az 3_cgielkedő embert. Mert ugye nem lehet megnyugtató, ha akár valamely vállalati vezető, vagy hivatali illetékes azt állítja, hogy egy szigorú technológiai előírá­sokkal működő üzemben a gyár­tás során évek óta valahol eltűnik néhány tonna higany. Már elné­zést kérek. A környezetvédelem írott szabályai szerint egy kemé­nyen környezetszennyező anyag nem tűnhet el. Legfeljebb a hoz­záértésben — ami aligha tételez­hető fel — vagy a hivatali köteles­ségteljesítésben lehet hézag. A higany pedig vagy a késztermék­ben van, vagy csendesen csordo­gál a folyók iszapjába. És amíg egy oldalon takargatjuk egy eset­leg nyereséggel büszkélkedő üzem környezetszennyezését, addig tudván tudjuk, mert éppen a szakembereknek, szakhatósá­goknak kell tudni, hogy néhány tíz kilométerrel lejjebb emberek százezreit tesszük ki súlyos árta­lomnak. És ugyanakkor másirá­nyú, saját egészségünk veszé­lyeztetésén túl sokmilliós ide­genforgalmi beruházást és bevé­telt teszünk kockára egy semmi­vel sem indokolható struccpoliti­kával. DBE Kisebb-nagyobb bosszúságok A taxis és a tojások Ma sem tudok napirendre tér­ni az eset fölött, ami velem tör­tént nemrégen. Élelmiszerrel — közte több tojással — megrakod­va beszálltam az egri NK 96-61- es fehér Lada taxiba. Sajnos ké­sőn vettem észre, hogy az ölem­ben lévő egyik szatyorban össze­tört néhány tojás, és egy kicsit ki­folyt az ülésre. Rettenetesen saj­náltam a dolgot, és azonnal fel­ajánlottam a sofőrnek, hogy megtérítem a kárát, a tisztítás költségeit. Ő erre, kikelve magá­ból kiabálni, szidalmazni kez­dett, bármit mondtam, szemre­hányás volt a válasz, valamint az, hogy most már ne fizessem ki a fuvardíjat sem. Én ettől függetle­nül háromszáz forintot az ülésre dobtam, mire ő bevágta az ajtót és továbbhajtott. Azóta sem ke­resett, hogy közölje velem, men­­nyibe került az üléshuzat tisztítá­sa, no és persze azért sem, hogy bocsánatot kérjen a minősíthe­tetlen hangnemért, ami ugyebár nem illő egy szolgáltatást végző cég dolgozójához... Tanner Józsefné Eger i 5. Sajnálattal közöljük, hogy lapunk június 19-i számában dr. Gulyás Fe­renc (Tiszanána) tollából megjelent „A főhatalom a Parlamenté legyen” cí­mű írásból az eredeti kéz­irathoz képest egy szöveg­rész kimaradt. A fent megnevezett írásban a szerző amellett foglal ál­lást, hogy a köztársasági elnököt ne népszavazás­sal, hanem a Parlament álatal válasszák meg. Eközben hivatkozik Tor­­gyán József kisgazdapárti képviselőnek a kérdés­körre vonatkozó parla­menti okfejtésére, elő­adására, melyet szemléle­tesnek és meggyőzőnek nevez. Ezek után a cikk így folytatódik:„Tisztelt népszavazáspártiak! A népszavazás kérdésében nyugodtan hallgassanak Torgyán úrra, hiszen iga­za van.” Ez a szövegszerkesztés azt a látszatot kelti, mint­ha az írás szerzője egyéb­ként is Torgyán József­ és kisgazdapárti szimpati­záns lenne, pedig erről szó sincs. A most idézett két mondat előtt zárójel­ben a következők olvas­hatók a kéziratban — ez nem került közlésre. „­Ebben a felszólalásban jelentette ki, hogy a mun­kásságnak nincs képvise­lete a Parlamentben. Én ehhez hozzátenném azt is, hogy a vidéki lakosság, a termelőszövetkezeti dol­gozók, a falvak népe szin­tén nem jutott valódi kép­viselethez. A nagygazda- és kulákmentalitást ma­gán viselő kisgazdapártot nem fogadom el ilyen­nek.­” A most közölt szöveg­rész cikkbeli mellőzéséért ezúton elnézést kérünk. (Szerkesztőség). „Szomorú vagyok” A hajdani bálkirálynő, a min­dig csinos, szép asszony felett is könyörtelenül­­ eljár az idő. Egyetlen vigasza lehet, ez alól senki sem kivétel. Kár volt végig­­sírnia az ötvenedik szültésnapját és elbújnia a családja elől. Hogy mit tegyen? Fütyüljön az egész­re, és igyekezzen egészséges, jól ápolt, fiatalos maradni, de sem­mit se vigyen túlzásba. A ráncok, a szarkalábak, a szemek árul­kodnak, és bármilyen feszes far­mert hord, vagy csicskás, kislá­­nyos szalagokkal díszíti a haját, ezekkel úgysem téveszt meg sen­kit, legfeljebb megmosolyogják. Kell ez Magának? Korához illő mértéktartással, de — ha teheti — választékosan, finoman, csi­nosan öltözzön. Adjon magára! Ezt ajánlom sírás, nyugtatósze­dés helyett, és azt, hogy büszkél­kedjen bátran az asszony lányá­­val és az unokáival. Özvegyas­­­szony lévén, figyeljen csak a fér­fiakra, és ne keserítse el, ha a „negyvenesek” már lenagyma­­mázzák. A korban Önhöz illők — ha csinos és kedves marad —, biztosan észreveszik. Közülük válogasson... „Szexkedvelő” Amiatt ne izguljon, hogy fel­fedem kilétét. Abban sincs igaza, hogy ha nem megy, ne erőltes­sük! Ugyanis erőltetés nélkül is kell annak mennie. Örülök, hogy ezt mondta az orvosa is, és a szak­ember, akihez fordult. Sok min­dent elfelejt az ember, ha nem gyakorolja! Az az érzésem, hogy ön — negyvenhárom éves férfi létére — erről a témáról inkább beszélni szeret, ahelyett, hogy csinálná. Netán sajnáltatja ma­gát? Én nem sajnálom. Kétség­beesve „hajtja” a nőket anélkül, hogy egynél megállapodna, pe­dig az az „egy” — ha többre néz­né, mint egy csajt — a legtöbbet tudna segíteni a szóban forgó té­mában is. Mindez természetesen csak akkor érvényes, ha szexuá­lis vágyai a normális keretek kö­zött vannak. Ha netán elhallgatta az igazságot és nem volt őszinte, akkor a legjobb tanácsadó sem ér egy fabatkát sem. Gyanakszom! „Bukott diák” Az bizony baj, hogy „elhúz­ták” a fiát. Az viszont még na­gyobb, hogy az egészért kizáró­lagosan a tanárt okolja. A gye­rekre, vagy önmagára — apuká­ra, anyukára — nem is gondol? Hallom, arra készül, hogy meg­­pokrócolja a tanár urat, és alapo­san elagyabugyálja. Ez utóbbiról több indok alapján lebeszélném! Ne tegye, inkább szálljon magá­ba, és gondolkodjon. Ezt taná­csolom még akkor is, hogyha Ön előre „megjósolta”, hogy én úgyis a tanár pártjára állok, mivel a holló a hollónak nem vájja ki a szemét. Hátha még tudná, hogy a szóban forgó tanárral egy lakóte­lepen lakom, nagyra becsülöm őt, és nem tételezek fel róla sem­mi aljasságot. A nyáron tanuljon a gyerek, és készüljön a pótvizs­gára. Amennyiben rám hallgat, és jövőre többet törődik a fiával, bizonyára több lesz majd a tanári segítség is... „In flagranti” Ha most humoros kedvünk­ben lennénk, azt mondanám, miért nem zárta be rendesen az ajtót. És, hogy mit tehet ezek után? Tettenérte a felesége, tehát tagadni értelmetlen, hazudni fe­lesleges, magyarázkodni pedig minek? Gondolom, a telefonunk óta egy és más már „történt” is maguk között. Ha az asszony fa­képnél hagyta, de ha mondjuk a gyerekek miatt nem is költözött el hazulról, az a fő kérdés, meg tudja-e bocsájtani, el tudja-e nézni a félrelépését, vagy nem? Ha nem, elválnak! Ha feledésbe merül idővel az ügy, akkor meg­úszta, bár szerintem nem minden következmények nélkül.­ Azzal, hogy megmagyarázza az amúgy is féltékeny asszonykájának, hogy más házastársak is „meg­csalják” egymást, nem hiszem, hogy célt érne el. Nyilván ő azt mondaná, nem tartozik a mások közé! Hogy mégis mi a tanácsom? Jó kérdés! A szexuális kapcsolatok­nak is vannak indítékai: lehetnek esetiek, lelkileg mélyen motivál­tak, hogy csak a két véglet között mozogjunk. Szerintem egy fe­leségnek azért nem lehet mind­egy, hogy azért csalta-e­­ meg a férje, mert valahol, valahogyan véletlenül belebotlott egy nőbe, akit az életbe többé nem lát, vagy azért, mert valóban „szereti”, és emiatt kockáztatja még a családi életét is. Bárhogy is van, próbálja visszaállítani a család régi rend­jét. Miért ne lehetne egyszer Ön­nek is szerencséje... Uránus • HEVES MEGYEI FIGYELEM! VILATI EGRI GYÁRA, Eger, Faiskola u. 9. Jó kereseti lehetőséggel azonnali belépéssel felvesz lemezlakatos, esztergályos és fémfestő szakmunkásokat, valamint női munkae­rőket betanított galvanizáló munkakörbe. A Heves Megyei Munkaügyi Hivatal szakképzettséggel nem ren­delkező érettségizett lányok és fiúk részére egészségügyi szakmai képzési lehetőséget ajánl, munkaerőpiaci képzés formájában. A képzés időtartama: 18 hónap, mely idő alatt a résztvevők anyagi támogatásban is részesülnek. A tanfolyam kezdési időpontja: 1990. szeptember 1. Jelentkezni lehet: 1990. augusztus 15-ig a Hivatal irodájában Eger, Klapka út 9. A HEVES MEGYEI MUNKAÜGYI HIVATAL 1990. szeptemberétől FELSŐFOKÚ MUNKAÜGYI szaktanfo­lyamot szervez. Jelentkezni lehet 1990. július 31-ig a Heves Me­gyei Munkaügyi Hivatalban Eger, Kossuth 9. sz. alatt Tamasi Györgynénél. Telefon: 14-922. A tanfolyammal kapcsolatos tud­nivalókról felvilágosítást lehet kérni a Heves megyei Munkaügyi Hivatal Egri Irodájánál Eger, Klapka út 9. Telefon: 13-149.

Next