Heves Megyei Hírlap, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-12 / 10. szám
HÍRLAP, 1991. január 12., szombat A káprázatos szépségű Rhédey Claudia és Sándor Württemberg herceg romantikus házasságának története Mitől „magyar” az angol trónörökös, Károly herceg? Az angol — magyar kapcsolatokkal, Károly herceggel — főleg a trónörökös budapesti látogatásakor — sokat foglalkozott a hazai sajtó. A televízió nyilvánossága előtt „bevallotta”, ereiben magyar vér (is) csordogál, egyik őse ugyanis „Rhédey” grófnő volt. E név ismerősen cseng megyénk valamennyi lakosa fülében, de főleg Nagyréde község lakóinak. S nem is ok nélkül! Ha ugyanis elővesszük Orosz Ernő Heves- és a volt Külső-Szolnok egyesült vármegyék nemes családjai című művét, a Rhédey családról a következőket olvashatjuk: "Rhédey (kisrhédei nemes és gróf) az Aba nemzetségből származó, történelmi nevezetességű egyik legrégibb, legelőkelőbb családja megyénknek, mely nevét Nagyréde helységtől vette. Leszármazása szakadatlan sorozatban a XIV. század elején élt Miklóstól (Milton de Réde de genere Aba) vezethető le." A családi okmányok tanúsága szerint 1420-ban Luxemburgi Zsigmond német-római császár és magyar királytól jelentős birtokot kaptak Heves vármegyében. Címert pedig Mátyás király adott a családnak 1466-ban. A Rhédey család „fényének” megalapítója Ferenc, nagyváradi kapitány, kinek fia II. Rákóczi György erdélyi fejedelem tanácsosa, sőt miután Rákóczi 1657- ben kénytelen volt lemondani, a rendek november 2-án őt választották fejedelmükké. 1658. január 9-én azonban ismét Rákóczi foglalta el a fejedelemséget, Ferenc pedig 1659. január 13-án grófságot nyert. Ezen ág azonban a fejedelem László fiában kihalt. Ferenc nagyváradi kapitánynak Pál nevű testvérétől származtak János és István, — kik a családi örökséget kettéosztván —, az előbbi az erdélyi ág, utóbbi a magyarországi ág megalapítója volt. Ez utóbbitól Lajos, az előbbitől József, László, János, Mihály, Pál és Zsigmond nyertek grófi rangot. Az 1744-ben grófi rangot szerzett Mihály leszármazottja az Erdőszentgyörgyön lakó Rhédey László, kinek nejétől B. Inczédi Ágnestől született Claudia nevű lánya volt az, akire Károly herceg hivatkozott. Sándor württembergi uralkodó herceg egy farsangi bálon ismerkedett meg a gyönyörű szép Claudiával, „ki egyike volt a legbevégzettebb szépségeknek" (Kővári: Erdély nevezetes családai c. könyve alapján). A herceg a bál után kérőként jelentkezett Rhédey Lászlónál, aki azonban elutasította, mert az nem tud magyarul, s mert morganatikus, azaz rangon aluli házasságot nem köthet egy Rhédey-lány, kinek ereiben fejedelmi, sőt királyi vér folyik! Ám Sándor hercegnek is nehéz volt kieszközölnie családjánál e számukra is rangon alulinak tartott házasságot. A szerelem azonban minden akadályt legyőzött, Sándor herceg megtanult magyarul, s 1836-ban létrejött a házasság. Három gyermekük született, két fiú és egy leány, akik bár német környezetben nevelkedtek, a nyarakat a Rhédey-kastélyban töltötték. Az egyik fiú, Ferenc benősült az angol királyi családba, 1863-ban Teck hercege lett. Az ő fia Adolf a világháború folyamán, 1917. július 16-án német címeinek letétele mellett az angol Marquess of Cambridge címet kapta, nővére Mary pedig V. György angol királynak lett a felesége. Tehát a káprázatos szépségű Rhédey Claudia Mary nevű unokájából V. György angol király hitvese lett, akinek II. Erzsébet, vagyis a mai brit államfő az unokája. A történethez még az is hozzátartozik, hogy a boldog szerelmi házasság tragikus véget ért. 1841-ben Sándor hercegnek hadgyakorlatra kellett mennie, s Claudia, aki férjét mindenhová követte, Bécsben a nagy katonai szemlén lováról leesett és meghalt. Bebalzsamozott szívét férje, Sándor herceg aranyszelencében őrizte haláláig, majd a sírba is magával vitte. A család története Ivánné Pluhár Emilia, az IBUSZ egyik munkatársának a fantáziáját is megmozgatta, s a „Magyar emlékek nyomán” elnevezett társaság során felkutatta Erdőszentgyörgyön a Rhédeyek ősi fészkét. Tőle tudjuk, hogy Rhédey Claudia az erdőszentgyörgyi református erődtemplomban van eltemetve. 1905-ben Mary királynő márványtáblával örökítette meg nyugvóhelyét, majd 1931-ben a templomot is renováltatta. G. Nagy Ágnes Rakéta nélkül a világűrbe A Szovjetunióban Molnyija elnevezéssel űrrepülőrendszert dolgoznak ki. A gép a Mrrja repülőgépről indul majd útjára. Az AN tudósítójának kérdéseire Gleb Lozino — Lozinszkij főkonstruktőr válaszol. — A repülő- és űrtechnika területén számos újdonság született. Miben látja Ön a Molnyija konkurenciaképességének alapjait? — Külföldön valóban folynak kutatások többször használható szárnyas űrkészülékek kifejlesztése érdekében. Ha azonban figyelmesen végignézzük ezeket, láthatjuk, hogy jelenleg nincs veszélyes vetélytársunk. — Az amerikaiak véleménye szerint a repülőgépes űrrendszer csupán a következő évszázadban indul útjára. Ön úgy véli, hogy a Molnyija már 1996-ban indítható? Mi magyarázza e különbséget? — Az, hogy a rendszer számos eleme már elkészült, sa Mrja már repül, és hogy jelentős mértékben előrehaladtunk a repülőkészülék gázdinamikája és formája tekintetében. A többi országban a hasonló rendszerek még most állnak kidolgozás alatt, s e téren sem komoly tudományos, sem műszaki eredmények egyelőre nem születtek. Éppen ezért gondolom, hogy a Molnyija startjára 1996-ban — természetesen megfelelő pénzügyi feltételek esetén — már sor kerülhet. — Végeztek-e számításokat arra vonatkozóan, hogy a Szovjetuniónak hány ilyen készülékre van szüksége? — Ha az 1984-88 évi világstatisztikát vesszük figyelembe (vagyis a hét-nyolc tonnás műholdak felbocsátásának gyakoriságát) évi mintegy 100 űrkészülék indításáról beszélhetünk. Az űrrepülőgépet körülbelül 100 repülésre szánjuk. Éppen ezért az első időkben úgy gondolom, hogy elegendő lesz két-három űrrepülő. A szovjet űrhajózás hatalmas jövedelmet biztosíthatna az országnak, ha nem lenne a COCOM-lista, mely korlátozza, hogy a Szovjetunió és a volt szocialista országok hozzájussanak az élenjáró technológiákhoz. A COCOM-lista minden valószínűség szerint zavaró tényezőt jelent e területen a fejlett országokkal való együttműködésre. — A COCOM eddigi szigorú megszorításai kezdenek enyhülni. Ez Kína példáján is látható, ahol az amerikai műholdakat már kínai hordozórakétákkal lövik fel. — Megállapodtunk abban, hogy Ausztráliában a Yorkfokon kilövő állást építünk a Zenit-típusú szovjet rakéták számára. Amerikai cégek is érdeklődnek az iránt, hogy e rakéta segítségével saját műholdjaikat juttassák Föld-körüli keringési pályára. Változik a politikai légkör, ezért feltételezhető, hogy a COCOM-lista tovább enyhül. A helyzet összességében nagy reményekre jogosít. — Vannak-e jelentkezők a Molnyija rendszer felhasználására? — Komoly igény még nincs. A lehetséges megrendelők egyelőre várnak, hogyan halad a tervezet megvalósítása, nem merülnek-e fel előre nem látható akadályok és bonyodalmak. Úgy vélem, munkánk befejező szakaszában növekszik majd a megrendelők száma. — Napjainkban egyre nagyobb jelentőséget tulajdonítanak az űrhajózás környezetvédelmi problémáinak. Mennyivel „tisztább” a Molnyija e szempontból? — A Molnyijának számos előnye van. Elsősorban az, hogy nincs szükség hozzá hordozó rakétára. Ennek első fokozatát helyettesíti ugyanis a repülőgép. A második fokozat csakúgy mint minden más szovjet űrkészülék, hidrogént, oxigént és kerozint használ hajtóanyagként, mely alig gyakorol hatást az ózonrétegre. Az új rendszernek nincs szüksége olyan nagy kiterjedésű, lakatlan területre, ahová a leváló első fokozat darabjai hullanak, így a Molnyija e szempontból is jobban kíméli a környezetet. A. Javdoljuk Földlakó UFO-k? Alekszandr Kazancev neves szovjet futurológus és schifi író szerint az „ufonauták” itt élnek valahol a közelünkben. A párhuzamos világok léte az egyetlen ésszerű magyarázata az UFO-jelenségnek. Valahol bolygónk közvetlen közelében él ez a miénknél jóval fejlettebb civilizáció, csak egy más dimenzióban — az elméletileg lehetséges tizenegy valamelyikében. A többdimenziós világ nem is annyira tudományos, mint inkább filozófiai fogalom, amellyel az emberiségnek feltétlenül számolnia kell a XXI. században. Logikailag nem állja meg a helyét az a feltételezés, amely szerint a „vendégek” hatalmas energiamennyiséget pocsékolnak el, hogy miattunk többszáz fényévnyi távolságot tegyenek meg. Mit keresnek az UFO-k a Földön? Kazancev úgy véli, hogy bolygónk az érdekszférájukba tartozik és a mi „bölcs” ökológiai, katonai és műszaki tevékenységünk valamilyen formában veszélyezteti a létüket. Ugyanakkor nem hiszem, hogy a közeli jövőben kapcsolatba lépnének a földiekkel, hiszen az ufológia néhány évtizedes története arra enged következtetni, hogy a „vendégek” egyelőre még nem érdekeltek a „követek cseréjében.” HÉTVÉGI MAGAZIN 9. Vakáció Kaliforniában Mr. Pihentagy, a tipikus amerikai férfiú új vakációs lehetőséget talált magának. Kalifornia hegyei közt kínoztatja magát — tetemes összeg fejében. A színhely megtévesztésig hasonlít egy koncentrációs táborra. Szögesdrót, kínzócölöp, bilincs, korbács, kutyák... A tábor négy óra autóútnyira fekszik Santa Anától, kétezer méterrel a tenger színe fölött, a Sierrákban. Napközben negyven fokra is felszökik a hőmérséklet, éjjel fagypont alá süllyed. Itt 425 dollárért bárki kipróbálhatja, mennyi szenvedést képes elviselni. A program és a tábor zsúfolt, hónapokra előre minden hely elkelt. A foglalkozásokat kemény fiúk vezetik. Amason Wilmshurst többször ült tiltott fegyverhasználat miatt, Richard Smith Vietnamban tüntette ki magát, s a másik három főnök is megszálottja a Rambo-szindrómának. A „beiratkozáskor” minden jelöltnek alá kell írnia egy nyilatkozatot. Hogy készséggel hajlandók kínoztatni, veretni, rúgatni, sőt levizeltetni magukat. A formula utolsó mondata így hangzik: — Hadifogoly vagyok. Minden jogomat elvesztettem. Elfogadom, ami rám vár. Éhezés, szomjazás, mezítlábas menetelések, kikötés, korbácsolás és közben örökké a fülükbe harsog a kommandósok dühödt ordítása: — Mind megdögöltök, kutyák! Kellemes kaliforniai kikapcsolódás... (A Szem nyomán: — szky) Felfüggesztve szép az élet! Irodalmi díjas kannibál 1985-ben fantasztikus sikert aratott Japánban egy könyv, amelyet egy Szagava nevű fiatalember írt Juro Kara dramaturggal társszerzőségben. Az író nevét viselő, Szagava levelei című írás 350 ezer példányban kelt el, és elnyerte az Akutagava-díjat, ami Japánban az egyik legtekintélyesebb irodalmi díjnak számít. A közelmúltban megjelent a sikeres szerző második könyve is — a Ködben —, ami ugyancsak óriási példányszámban talált vevőre. Sőt Szagava a tehetségét legújabban a festészetben is hasznosítja — úja a Wochenend magazin. Megfestette védőügyvédjének arcmását fénykép után. Nem tudni, hogy az ügyvéd az ajándékba elküldött művet kiakasztotta-e irodájának falára, arra azonban mérget lehet venni, hogy néhány év múlva a különlegességeket gyűjtők súlyos összegeket fognak érte ajánlani. De miért olyan érdekes a festő-író Szagava személye, és mi váltotta ki könyvei iránt ezt a nagy érdeklődést? Hogy erre választ adjunk, Párizsba kell visszamennünk a nyolcvanas évek elejére. 1981 nyarán a rendőrségi hírekben azt olvashatták a párizsiak, hogy a város híres eredetében, a Bois de Bouglogneban a kora hajnali járókelők rettenetes leletre bukkantak. Két nagy utazókosárba zárt, feldarabolt női holttest összevissza zsúfolt maradványaira leltek. A kosarakat megtaláló házaspár azt is elmondta a rendőrségen, hogy sétájuk közben előzőleg egy japán férfit láttak a környéken. Időközben más járókelők is jelentkeztek a rendőrségen, akik szintén arról számoltak be, hogy egy vékony csontú, alacsony termetű férfi két súlyos bőröndöt szállított egy áruházi bevásárlókocsiban. Minthogy a japántól személylopást kaptak, s az állandóan ott tartózkodó külföldiekről van fénykép a prefektúrán, egészen rövid idő alatt azonosítani lehetett, hogy az előkelő XVI. kerületben lakó Isszei Szagaváról van szó. A legnagyobb meglepetés a japán fiatalember Erlanger utcai lakásán érte a rendőröket. Szagava egy sztoikus filozófus nyugalmával fogadta őket, és magától beismerte, hogy ő ölte meg a Renée Hartwelt nevű, 25 éves holland diáklányt. Sőt nemcsak megölte és feldarabolta, hanem evett is belőle. A házkutatás során fóliatasakokba csomagolva több kilónyi emberhúst találtak Szagava hűtőszekrényében. A nyomozókat hányinger környékezte, miközben a szükséges helyszíni vizsgálatokat végezték a törvényszéki bizonyításhoz. A japán rendőrséggel együttműködve a franciák hamarosan kiderítették, hogy Japán egyik ipari hatalmasságának a fiáról van szó. A milliomos apa víztisztító berendezéseket gyárt. Isszei a család másodszülött gyermeke, koraszülött, csecsemőkora óta fogyatékos. A család mindent megtett azért, hogy a fiú behozhassa fizikai hátrányait, s a legjobb magániskolákba íratta be. Társai közül hamarosan kitűnt irodalmi érdeklődésével. A középiskola után a gazdag szülők a Vako magánegyetemre íratták be, ahol Isszei végül Shakespeare Macbeth című drámájáról készítette diplomamunkáját, és irodalomtanári oklevelet szerzett. 1977-ben tanulmányai folytatása céljából Párizsba utazott. Mindazok, akik visszaemlékeztek rá, úgy írták le a japán fiatalembert, mint komoly, figyelmes, udvarias személyt, aki szeret elegánsan, drága holmikban öltözködni. Az egyetemen az összehasonlító irodalmat választotta, és a nyugati irodalom hatását kutatta a modern japán írók műveiben. A holland diáklány a leydeni egyetemen végzett irodalom szakon, és magasabb fokozat elérésére végett iratkozott be ugyanarra a párizsi egyetemre, ahova Szagava is járt. Szagavát úgy ismerte meg, hogy az német nyelvű irodalmi tanulmányaihoz kért segítséget. Elmondta a csinos, karcsú, gesztenyebarna hajú lánynak, hogy korrepetálásonként szívesen fizetne kétszáz frankot. Renée-nek jól jött a sovány ösztöndíjhoz a melékkereset. Miután a japánt ő is szerény, csendes, figyelmes fiatalembernek tartotta, teljesen gyanútlan volt vele szemben. Társnői tudtak róla, és ők sem találtak semmi kivetnivalót abban, hogy Szagavánál, annak német kiejtése javítására Renée Schiller-verseket olvasott fel, amit a fiú magnetofonszalagon rögzített. Gyanúja még akkor sem ébredt fel, amikor Szagava — miközben Renée egy hosszabb német verset olvasott fel egy levágott fejű lányról — egy kempinggázpalack tartalmát az arcába zúdította. Renée jajgatva eltaszította a fiút, és az ablakhoz rohant lélegzetet venni. A japán úgy állította be az első gyilkossági kísérletet, mintha véletlen ügyetlenség következménye lett volna, és sűrű bocsánatkérésekkel megbékítette a lányt. A második eset azonban már nem kísérlet volt. Miközben a lány a német balladát olvasta, Szagava a háta mögött fegyvert húzott elő és tarkón lőtte Renéet, majd meztelenre vetkőztette, feldarabolta, és evett a húsából. Egyes részeket pedig megsütve a hűtőszekrényébe tett. Érthető, hogy a félelmetes és hátborzongató ügy felkavarta a közvéleményt. A sajtó sokáig cikkezett. A tv-ben bűnügyi szakértők és pszichológusok nyilatkoztak: összefüggéseket kerestek valamilyen rettenetes ősi atavizmus és Szagava tette között. Közben a jogászok is tették a magukét, hiszen a kérdés a következőképpen hangzott: a cselekedet nem normális , elmebeteg cselekedet. Ép elmével ilyet nem lehet tenni. Ha viszont Szagava nem ép elméjű, akkor a francia jog szerint nem lehet elítélni, legfeljebb elmegyógyintézetbe záratni, mint közveszélyes őrültet, így is történt. Az eljárás lefolytatása után a vádlottat egy Párizs környéki elmegyógyintézetbe szállították. Szagava azonban még egy évet sem töltött a francia elmegyógyintézetben, mert a gazdag és befolyásos szülők közbenjárására a hatóságok 1984-ben átadták a japánoknak, hogy hazájában folytassák a „nőfaló” diák elmegyógyintézeti kezelését. És ekkor követekezett be az ügyben talán a legmeghökkentőbb fordulat. A japán elmegyógyászok néhány hónapi megfigyelés után kijelentették: nem látják szükségesnek a fiatalember további zárt osztályon való tartását. Nem észlelnek nála semmiféle olyan abnormitást, ami ezt indokolná. Ezért Szagavát visszaadták a szülőknek. A fiatalember néhány évi szünet után ismét szabad volt, és élvezhette a gazdagság minden örömét. Úgy látszik, a dolgok emocionálisan nem túlzottan viselték meg. Nem vonult vissza, nem rejtőzködött el a nyilvánosság elől, hogy legalább lelkileg vezekeljen iszonyú tettéért. Sőt akkor kapott rá kedvet, hogy irodalmi babérokat szerezzen. Zahemszky László