Heves Megyei Hírlap, 1993. október (4. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-22 / 247. szám

8. HÉTVÉGI MAGAZIN Lengyel politikusok fogyasztói szokásai lengyel politikusok Vezető lengyl körében készült az a felmérés, amelynek kezdeményezője — a Polityka című varsói hetilap — arra próbált választ kapni, hogy a legismertebb személyiségek a hazai avagy a külföldi terméke­ket részesítik-e előnyben, ami­kor közszükségleti cikkeket vá­sárolnak. Az első kérdés az öltönyre vo­natkozik, majd a cipő követke­zik, a kedvelt piperecikkek, a té­vé, rádió, videomagnó, mosó­gép, az állandóan használt mosó­porok, a hűtőszekrény, a gépko­csi, a kedvelt sörfajta, az üdítő­italok, a cigaretta és az alkohol. A varsói hetilap a politikusok és feleségük ízlésére volt kíváncsi. Aleksander Kwasniewski, a Szociáldemokrata Párt vezére a bytomi Vistula-gyár öltönyében jár. Kedvelt piperecikkei a spa­nyol Dutti termékei, felesége az Estéé Lauder híve. Rendszere­sen Sony tévét néz, rádiója len­gyel gyártmányú, videomagnója is Sony. Diana mosógépében lengyel Pollena mosóport hasz­nál. Lengyel a hűtőszekrénye, Mazda gépkocsival járt, de saj­nos, a kocsit nemrég ellopták. Aleksander Kwasniewski e Zywiec sörre esküszik, lengyel Hortex és Fortuna üdítőitalokat, illetve szörpöket iszik, nem do­hányzik, és vodkát iszik. Donald Tusk, a Liberális-De­mokrata Kongresszus vezéralak­ja a bytomi Prochnik öltönyei­­ben jár, exportra készült lengyel cipőt visel, de nem tudja, hogy ezen a téren milyen a felesége íz­lése. Ami a piperecikkeket illeti, nem válogat, de tudja, hogy fe­lesége kizárólag francia kozmeti­kumokat használ. Sony tévéje van, rádiója lengyel gyártmányú, videomagnója pedig Sanyo. Orosz Vjatka mosógépben len­gyel Pollena mosóport használ. Másfél éve egy fehérorosz hűtő­gépet vásárolt. Volkswagen Golffal közlekedik, szereti a len­gyel Okocim sört, de szívesen fo­gyaszt német söröket is. Üdítő­italként narancslével hígított Camparit fogászt. Régebben dohányzott, akkor Camelt szí­vott. Krzysztof Król, a Független Lengyelország Konföderációjá­nak vezető politikusa a bytomi ruhagyár öltönyében jár, és len­gyel Radoskór cipőt visel. Ked­venc piperecikkei a Yardley-La­­vende termékei, felesége pedig Salvador Dalit használ. Lengyel gyártmányú tévékészüléke van, rádiója márkáját nem ismeri, a videomagnója Philips. Orosz Vjatka mosógépük van Królék­­nak, de a megkérdezett nem tud­ja, hogy milyen mosóport hasz­nálnak. A konyhában lengyel gyártmányú Polar hűtőgép áll. Krzysztofiról Audival közleke­dik, kedvenc söre a keserű Porter (Zywiec). Üdítőitalként fekete­­ribiszke-szörpöt iszik. Nem do­hányzik. Gyomorkeserűt iszik narancslével, valamint Mazek­­­ow kóser vodkát. Antoni Macierewicz, az egy­kori Olszewski-kormány bel­ügyminisztere egy krakkói kön­­­nyűipari üzem által gyártott öl­tönyt visel, nincsenek kedvelt pi­perecikkei, és nem tudja, hogy felesége milyet használ. Egy 1985-ös Philips tévékészüléke van, ezt egy lengyel rádió egészíti ki. Videomagnója nincs. Orosz Vjatka mosógépet használ, és nem tudja, milyen mosópor ke­rül bele. Hűtőgépe lengyel (Po­lar). ’79-es Volvóval közlekedik. Kedvenc söre a Zywiec. A kávét és a teát üdítőitalként fogyasztja. Pipázik, kedvenc dohánya az amerikai Black Captain. Szereti a jó francia vörösbort. Andrzej Olechowski, a BBWR gazdasági programadó­ja, volt pénzügyminiszter osztrák öltönyökben jár, amerikai cipőt visel. Felesége a spanyol lábbelit kedveli. Nincsenek kedvelt pipe­recikkei, neje csak L’Orealt hasz­nál. Lengyel licenc alapján ké­szült amerikai tévékészüléke van, de arra a kérdésre nem vála­szolt, hogy milyen rádiót hasz­nál, illetve van-e videomagnója. A fürdőszobában német mosó­gép áll. Andrzej Olechowski nem tudja, milyen mosóport használnak. Amerikai (General Electric) hűtőgépük van. Egy Alfa Rómeót mondhat magáé­nak. Kedvenc söre a Zywiec. Üdítőitalként lengyel kristályvi­zet iszik. Camelt szív, és szereti a whiskyt. A Polityka felmérése mögött az a remény húzódik meg, hogy a vezető lengyel politikusok, na már önmaguk nem minden eset­­ben a hazai termékek rajongói, nem fognak hozzájárulni a vám­politika olyan fokú szigorításá­hoz, amely a polgárok többségét arra kényszerítené, hogy kizáró­lag lengyel Polonez gépkocsival robogjanak a majdan felépülő HÍRLAP, 1993. október 22—24., péntek—vasárnap Csökkentik az olasz tévésztárok gázsiját Vegyes, bár általában megértő fogadtatásban részesült a RAI olasz állami televízió vezérigaz­gatójának kezdeményezése a té­vésztárok csillagászati gázsijá­nak „önkéntes” csökkentésére. A RAI pénzügyeinek szanálá­sán fáradozó Gianni Locatelli, aki példamutatóan 506 millióról 400 millió lírára (24 millió Ft) csökkentette saját éves fizetését, nemrégiben egy levélben önmér­sékletre kérte fel a RAI 50 leg­jobban fizetett műsorvezetőjét, akik közül nem egy jóval 1 milli­árd lírát meghaladó honoráriu­mot vág zsebre egy évben. Loca­telli a honorárium 20 százalékos csökkentését kérte a közönség kedvenceitől. A fizetési lista éllovasai, köz­tük Pippo Baudo, Fabrizio Friz­zi, akiknek évente minimálisan 1,1 milliárd líra bruttó jövedel­met garantál szerződésük, elis­merték, hogy valóban sokat ke­resnek, és késznek mutatkoznak a honorcsökkentés elfogadására. (Az összegek egyébként bruttó értendők, vagyis az adók levoná­sa után a honorárium mintegy fele marad meg.) A vezérigazgató szokatlan lé­pésként nyilvánosságra hozta a tíz legtöbbet kereső televíziós személyiség listáját, ami eleinte sokkolta az érintetteket, de azok végül is belenyugodtak, már csak azért is, mert maga Locatelli is felfedte fizetését. — Most legalább mindenki tudja, hogy honoráriumunk nem botrányosan magas — vigasztal­ta magát a legjobban fizetett Pip­po Baudo, aki egy-egy talkshow vezetéséért esetenként 55 millió lírát vág zsebre (3,3 millió fo­rint). Baudo méltányosnak tart­ja, hogy a televízióért, amelynek oly sokat köszönhet, most ő is ál­dozatot hozzon annak nehéz pil­lanatában. Az alkalmanként ros­­­szabbul fizetett, de évente mégis több mint másfél milliárd lírát kereső Fabrizio Frizzi nem az át­lagjövedelmekhez képest azért mégiscsak csillagászati honorári­umokat tartja botrányosnak, ha­nem azt, hogy a RAI éveken át azért tartotta titokban a sztár­műsorvezetők gázsiját, hogy amögé bújtasson más, be nem vallható kifizetéseket. Gigi Sabani, akinek csak évi 600 millió lírát biztosít a szerző­dése, szintén hajlandó az önmér­sékletre, de cserébe hosszabb távra garantált munkahelyet kér. Több tévésztár azonban arra hivatkozik, hogy a RAI-hoz szer­ződött műsorvezetők amúgy is lényegesen rosszabbul fizetettek, mint a Berlusconi-féle magánté­vék sztárjai. Tény, hogy Berlus '­cht ‘ ‘ ' coni egyes kiemelt sztároknak al­kalmanként 100, sőt 130 millió lírás gázsit fizet, de Berlusconi is követni szándékozik a RAI pél­dáját, és­­ a reklámbevételek csökkenésére hivatkozva — a ho­noráriumok csökkentését he­lyezte kilátásba. Egy közvélemény-kutatás szerint egyébként az olaszok leg­szívesebben a parlamenti képvi­selők, majd a futballisták, az álla­mi nagyvállalati vezetők, a té­vésztárok és a fogorvosok fizeté­sét csökkentenék. Jó muzulmánok-e az egyiptomi tudósok? Mohamed al-Ghazali ismert egyiptomi tudós, aki az állami al- Azhar Egyetemen végezte tanul­mányait. Ezért keltett feltűnést tanúvallomása, amelyet a Farag Foda író meggyilkolásával vá­dolt fundamentalisták bírósági tárgyalásán tett. A tudós azt mondta, mindenki eretnek, aki nem tartja be pontosan az iszlám törvényeket, s az eretnekeket megölheti akár az állam, akár bármely vallásos muzulmán. — Ghazali tanúvallomása azt jelenti, hogy likvidálni akarja a világi elemeket — mondta Ba­­heddin Hassan, az egyiptomi emberi jogi társaság főtitkára.­­ Eszerint mindenkinek a vérét bármilyen muzulmán kionthatja, ha az illető nem tartja be a Sariát (az iszlám törvényt). Világi értelmiségiek aggód­nak, hogy már a tudósok is ugyanazt a szigorú nézetet vall­ják egy iszlám államról, mint azok a fundamentalisták, akik a kormány legádázabb ellenségei. A fundamentalisták, akik meg­ akarják szabadítani Egyiptomot a nyugati befolyástól, turistákat és biztonsági embereket támad­tak meg, s majdnem sikerült megbénítaniuk Egyiptom lét­­fontosságú turistaiparát. Az elismert tudósoknak nagy a befolyásuk az 58 milliós Egyip­tomban. Sokan közülük magas állami tisztségeket töltenek be, írnak az állami újságokba, és megjelennek az állami televízió­ban. Ennek ellenére egyesek kö­zülük jóváhagyják az eretnekek meggyilkolását, és megakadá­lyozzák világi tudósok előmene­telét. Az al-Azhar Egyetem még azt is elrendelte, hogy kobozzák el az iszlámellenes könyveket. — Némely tudós állami szol­gálatban áll, mégis a másik oldalt segíti — mondta Saadeddine Ib­rahim szociológus a Reuter brit hírügynökségnek. — Magatartá­suk kétértelmű. Egyrészt ellen­zik az erőszakot, másrészt soha­sem emelnek szót a fundamenta­listák erőszakos cselekedetei el­len. A tudósok véleménye jelentős szerepet játszik abban a küzde­lemben, amely jelenleg Egyip­tomban a fundamentalisták és a világiak között folyik. A világi értelmiségiek bírálják a kor­mányt, mert nem határolja el magát élesen az olyan kijelenté­sektől, mint amelyeket Ghazali tett. A világi értelmiségiek pana­sza megvilágítja a kormány leg­fájdalmasabb dilemmáját: ho­gyan küzdjön az erőszakos fun­damentalisták ellen anélkül, hogy ezzel bírálná az iszlámba vetett hitet. Japán orvos döbbenetes leleplezései Csaknem 50 évig hallgatott Juasa Ken japán orvos a második világháborúban végrehajtott szörnyűségekről. Most, 76 éves korában leleplezte azokat a rém­tetteket, amelyeket néhány ja­pán orvos végrehajtott: kísérle­teket végeztek egészséges fog­lyokon. Ezt eddig minden hiva­talos japán forrás tagadta. — Őszintén be kell vallanom, amit tettünk, mert a világnak meg kell tudnia, mit művelt a japán mili­­tarizmus a második világháború­ban. A világ minden nagy hírügy­nöksége beszámolt Juasa közlé­seiről. Mint mondta, 1942 febru­árja és 1945 augusztusa között 14 kínai hadifoglyon kísérlete­zett, majd megölte őket. Sebé­szek oktatása céljából eltávolí­totta a foglyok agyvelejének egy részét. Azokat beültette az em­berek hasába, hogy bemutassa, miként kell megoperálni a haslö­vést szenvedetteket. Két áldo­zatnak levágta a kezét és a lábát, majd megpróbálta a végtagokat visszavárni. A „sebészeti gya­korlat” után a „pácienst” megöl­ték. Mint az AP amerikai hírügy­nökség tudósítója írja, az orvos­ elmondta, hogy szörnyű tetteit már a börtönben megbánta. Bör­tönbe háborús bűnösként került. — Akkor azonban megijedtem attól, amit tettem. Más orvosok talán nem éreztek olyan lelkiis­­meret-furdalást, mint én — szá­mukra igazságos dolog volt kína­iakat megölni a császárért. Hoszokava Morihiro minisz­terelnök nemcsak sajnálkozását fejezte ki a könyörtelen háborús vezetés miatt, hanem bocsánatot is kért. Amit azonban idáig hiva­talosan elismertek, mint sok ezer nő bordélyházakba kényszeríté­sét, az csak a jéghegy csúcsa. Az amerikai hírügynökség szerint egy alakulat, amelyet „731-es egységnek” neveztek, dő három­ oroszt, koreait és mongolt gyil­kolt meg. Azt, hogy mennyire tabu té­mának tekintették a császár ne­vében végrehajtott kegyetlenke­dést, mutatja az a dokumentum­­gyűjtemény is, amelyet a 70 éves kínai Csen Kung-vang közölt. Csak most vette a bátorságot, hogy nyilvánosságra hozza a bir­tokában lévő okmányokat, ame­lyeket 40 évvel ezelőtt egy japán hivatalnoktól kapott. A dolgot azért kellett titokban tartania, mert minden papírt — hivatalos utasításra — el kellett égetni. Csen ma a Tokióban élő kínaiak egyesületének tiszteletbeli elnö­ke, legkevesebb háromezer kínait, Ötvenezer megbetegedés, s ebből négyszáz olyan eset, amelynek szenvedő alanyai máig sem nyerték vissza normális látá­sukat, illetve továbbra is súlyos mozgászavarokkal küzdenek. Röviden ez az utóbbi évek legsú­lyosabb és változatlanul rejtélyes kubai járványának mérlege. Az először szemideggyulla­­dásként vagy -sorvadásként ész­lelt kór később mind gyakrabban a mozgásszervi idegeket is meg­támadta. Miként azonban nem­régiben a kubai egészségügyi ha­tóságok bej­elentették, a betegség visszahúzódóban van, „már alig­­alig regisztrálnak” új megbetege­déseket. Noha a kubai orvosok mellett észak- és dél-amerikai kutatócsoportokat is bevontak a lehetséges kórokok felderítésé­be, a járvány kialakulásához ve­zető körülményeket nem sikerült egyértelműen feltárni; legalább­is a hivatalos tájékoztatás válto­zatlanul több tényező együttes hatásáról beszél. A népélelme­zési gondok közül egyedül a la­kosság körében általános vita­minhiányt ismerik el, mint lehet­séges összetevőt, emellett a káros szokások (a dohányzás, az alko­holfogyasztás) és egy vírus jelen­léte szerepelnek a közzétett fel­­tételezésekben. A központi vizsgálatokkal párhuzamosan azonban a ha­vannai orvosi egyetem egy kis kutatócsoportja a „saját szakál­lára” eredt a járvány nyomába, s az ennek eredményeként készült tanulmány határozottan állítja: ők megtalálták az idegrendszeri megbetegedés igazi okát. Esze­rint egyértelműen és kizárólag a kubaiak alultápláltsága, ponto­sabban kényszerűen egyhangúvá vált étrendje áll a kór hátterében. A kubaiak asztaláról immár hosszú ideje hiányzó tejet, tejter­mékeket, húsféléket és friss zöld­séget, gyümölcsöt ugyanis fő­ként a rizs és a bab pótolja — e kettőből még többé-kevésbé ele­gendő fejadagot osztanak az élelmiszerjegyre. A babfélékben pedig mérgező hatású ciánhidro­génsav van, ami egyébként kis mennyiségben semmi veszélyt nem jelent az emberre, ha a ba­bot normális étrendjének része­ként fogyasztja, hiszen e parányi anyagrészecskéket a szervezet lebontja, különösen, ha a semle­gesítésükhöz szükséges fehérje is rendelkezésére áll. Ám éppen ez a két feltétel hiányzik a mai Ku­bában: a babot fő táplálékként fogyasztják, s állati fehérjékhez a lakosság nagy része csak elvétve jut hozzá. A havannai kutatóor­vosok következtetése szerint az így felhalmozódott mérgező anyag támadja meg az idegrend­szert. A tanulmány rámutat, hogy nem előzmények nélküli jelen­ségről van szó. Az orvosi szak­­irodalom már a múlt század vé­gén Jamaicában, illetve e század első évtizedeiben Indiában is észlelt hasonló tömeges megbe­tegedéseket, amelyek előidéző­­jeként a szója és más babfélék mérgező hatását mutatták ki. A havannai egyetem kutatói­nak megállapításai azonban má­ig sem kaptak visszhangot sem a tömegtájékoztatásban, sem a ku­bai tudományos közvélemény­ben. Nem is kaphattak; a csoport vizsgálódásait hivatalos felhatal­mazás nélkül, lényegében illega­litásban végezte. Az az orvos, aki az MTI havannai tudósítójának átadta tanulmányuk egy példá­nyát, őszintén elmondta, hogy félnek a hatóságok megtorlásá­tól, hiszen hipotézisük az általá­nos alultápláltságot vádolja a sú­lyos járványért — a hivatalos propaganda pedig éppen ezt igyekszik cáfolni. De miként lehetséges, hogy a kór megszűnőben van, miköz­ben a táplálkozási viszonyok semmit sem javultak? A kutatók logikus válasza: csupán az első hullám vonult le, amelyben a csekély ellenálló képességűek, a mérgezésre fokozottabban érzé­kenyek betegedtek meg. S ha ez így van, félő, hogy nem végleg szabadultak meg a kubaiak a fé­lelmetes betegségtől. Illegális járványtan A 300 éves londoni taxi A Museum of London kiállítást rendezett abból az alkalomból, hogy idén lesz 300 éve az első taxiengedély kibocsátásának. . — Meg akarjuk mutatni, kik a taxisok most, és mit csináltak azelőtt — mondotta a Reuter brit hírügynökség munkatársának Rory O’Connell, a múzeum igazgatója. Egy fekete színű taxi vezetőülését nem könnyű elfoglalni. A londoni taxisoknak hároméves kiképzésen kell átmenniük. London utcáin, bár­milyen legyen is az idő, látni motorkerékpárosokat és mopedeseket, akiknek kormányrúdjához térképet erősítettek. A taxisjelöltek keresz­­tül-kasul járják a várost, amíg pontosan megismernek minden utcát és teret. — Minden kórházat, klinikát, vasúti pályaudvart, metróállomást, nagyobb mozit, színházat, éttermet, rendőrőrsöt ismernünk kell, mielőtt megkapjuk a taxisengedélyt — mesélte Philip Warren, az egyik taxisofőr. A múzeumi kiállítás bemutatja a londoni taxi történetet is. A taxi az országban a parlament által ellenőrzött legrégebbi iparág. Az első taxik bérkocsik voltak, amelyeket két ló húzott. Az engedély kiadását egy 1694-ben hozott törvény szabályozta. Ezeket a bérkocsikat sokszor használták koporsók szállítására is. Az első, villanyárammal hajtott motoros taxik 1897-ben jelentek meg London utcáin. A 12 fekete-sárga gépkocsi átlagos sebessége óránként 14,5 km volt. Hamar kiderült, hogy gazdaságtalanok, és működésüket megszüntették. A londoni rendőrség egészen 1904-ig nem adott ki újabb engedélyt. Ekkor jelentek meg az első benzinmotor hajtotta taxik. Ma a 25 ezer fekete kocsi ugyanúgy hozzátartozik a nemzeti örökség­hez, mint a Buckhingham Palota. Miközben a taxisok készülnek az idei ünnepségekre, szembe kell néz­niük azzal a fenyegetéssel, hogy megjelennek a minitaxik, az engedély nélküli magánszemélyek tulajdonában levő kocsik, amelyeket rádióval irányítanak. A közlekedésügyi minisztérium azonban azt mondta a Reuter tudósí­tójának, e pillanatban nincsenek tervek új taxik forgalomba állítására. Tanulmányozzák, milyen biztonságot élveznének az utasok a minitaxik­ban. Ilyen járművek engedélyezésére csak később kerülhet sor — jelen­tették ki. Fehér? Nem? •1956: új ítéletek? Hányadik földtörvény-tervezet? Ki játszhat a vámosokkal? Nyugdíjtrükk az adó ellen? ...egyszerűen minden

Next