Heves Megyei Hírlap, 1993. október (4. évfolyam, 229-253. szám)
1993-10-22 / 247. szám
8. HÉTVÉGI MAGAZIN Lengyel politikusok fogyasztói szokásai lengyel politikusok Vezető lengyl körében készült az a felmérés, amelynek kezdeményezője — a Polityka című varsói hetilap — arra próbált választ kapni, hogy a legismertebb személyiségek a hazai avagy a külföldi termékeket részesítik-e előnyben, amikor közszükségleti cikkeket vásárolnak. Az első kérdés az öltönyre vonatkozik, majd a cipő következik, a kedvelt piperecikkek, a tévé, rádió, videomagnó, mosógép, az állandóan használt mosóporok, a hűtőszekrény, a gépkocsi, a kedvelt sörfajta, az üdítőitalok, a cigaretta és az alkohol. A varsói hetilap a politikusok és feleségük ízlésére volt kíváncsi. Aleksander Kwasniewski, a Szociáldemokrata Párt vezére a bytomi Vistula-gyár öltönyében jár. Kedvelt piperecikkei a spanyol Dutti termékei, felesége az Estéé Lauder híve. Rendszeresen Sony tévét néz, rádiója lengyel gyártmányú, videomagnója is Sony. Diana mosógépében lengyel Pollena mosóport használ. Lengyel a hűtőszekrénye, Mazda gépkocsival járt, de sajnos, a kocsit nemrég ellopták. Aleksander Kwasniewski e Zywiec sörre esküszik, lengyel Hortex és Fortuna üdítőitalokat, illetve szörpöket iszik, nem dohányzik, és vodkát iszik. Donald Tusk, a Liberális-Demokrata Kongresszus vezéralakja a bytomi Prochnik öltönyeiben jár, exportra készült lengyel cipőt visel, de nem tudja, hogy ezen a téren milyen a felesége ízlése. Ami a piperecikkeket illeti, nem válogat, de tudja, hogy felesége kizárólag francia kozmetikumokat használ. Sony tévéje van, rádiója lengyel gyártmányú, videomagnója pedig Sanyo. Orosz Vjatka mosógépben lengyel Pollena mosóport használ. Másfél éve egy fehérorosz hűtőgépet vásárolt. Volkswagen Golffal közlekedik, szereti a lengyel Okocim sört, de szívesen fogyaszt német söröket is. Üdítőitalként narancslével hígított Camparit fogászt. Régebben dohányzott, akkor Camelt szívott. Krzysztof Król, a Független Lengyelország Konföderációjának vezető politikusa a bytomi ruhagyár öltönyében jár, és lengyel Radoskór cipőt visel. Kedvenc piperecikkei a Yardley-Lavende termékei, felesége pedig Salvador Dalit használ. Lengyel gyártmányú tévékészüléke van, rádiója márkáját nem ismeri, a videomagnója Philips. Orosz Vjatka mosógépük van Króléknak, de a megkérdezett nem tudja, hogy milyen mosóport használnak. A konyhában lengyel gyártmányú Polar hűtőgép áll. Krzysztofiról Audival közlekedik, kedvenc söre a keserű Porter (Zywiec). Üdítőitalként feketeribiszke-szörpöt iszik. Nem dohányzik. Gyomorkeserűt iszik narancslével, valamint Mazekow kóser vodkát. Antoni Macierewicz, az egykori Olszewski-kormány belügyminisztere egy krakkói könnyűipari üzem által gyártott öltönyt visel, nincsenek kedvelt piperecikkei, és nem tudja, hogy felesége milyet használ. Egy 1985-ös Philips tévékészüléke van, ezt egy lengyel rádió egészíti ki. Videomagnója nincs. Orosz Vjatka mosógépet használ, és nem tudja, milyen mosópor kerül bele. Hűtőgépe lengyel (Polar). ’79-es Volvóval közlekedik. Kedvenc söre a Zywiec. A kávét és a teát üdítőitalként fogyasztja. Pipázik, kedvenc dohánya az amerikai Black Captain. Szereti a jó francia vörösbort. Andrzej Olechowski, a BBWR gazdasági programadója, volt pénzügyminiszter osztrák öltönyökben jár, amerikai cipőt visel. Felesége a spanyol lábbelit kedveli. Nincsenek kedvelt piperecikkei, neje csak L’Orealt használ. Lengyel licenc alapján készült amerikai tévékészüléke van, de arra a kérdésre nem válaszolt, hogy milyen rádiót használ, illetve van-e videomagnója. A fürdőszobában német mosógép áll. Andrzej Olechowski nem tudja, milyen mosóport használnak. Amerikai (General Electric) hűtőgépük van. Egy Alfa Rómeót mondhat magáénak. Kedvenc söre a Zywiec. Üdítőitalként lengyel kristályvizet iszik. Camelt szív, és szereti a whiskyt. A Polityka felmérése mögött az a remény húzódik meg, hogy a vezető lengyel politikusok, na már önmaguk nem minden esetben a hazai termékek rajongói, nem fognak hozzájárulni a vámpolitika olyan fokú szigorításához, amely a polgárok többségét arra kényszerítené, hogy kizárólag lengyel Polonez gépkocsival robogjanak a majdan felépülő HÍRLAP, 1993. október 22—24., péntek—vasárnap Csökkentik az olasz tévésztárok gázsiját Vegyes, bár általában megértő fogadtatásban részesült a RAI olasz állami televízió vezérigazgatójának kezdeményezése a tévésztárok csillagászati gázsijának „önkéntes” csökkentésére. A RAI pénzügyeinek szanálásán fáradozó Gianni Locatelli, aki példamutatóan 506 millióról 400 millió lírára (24 millió Ft) csökkentette saját éves fizetését, nemrégiben egy levélben önmérsékletre kérte fel a RAI 50 legjobban fizetett műsorvezetőjét, akik közül nem egy jóval 1 milliárd lírát meghaladó honoráriumot vág zsebre egy évben. Locatelli a honorárium 20 százalékos csökkentését kérte a közönség kedvenceitől. A fizetési lista éllovasai, köztük Pippo Baudo, Fabrizio Frizzi, akiknek évente minimálisan 1,1 milliárd líra bruttó jövedelmet garantál szerződésük, elismerték, hogy valóban sokat keresnek, és késznek mutatkoznak a honorcsökkentés elfogadására. (Az összegek egyébként bruttó értendők, vagyis az adók levonása után a honorárium mintegy fele marad meg.) A vezérigazgató szokatlan lépésként nyilvánosságra hozta a tíz legtöbbet kereső televíziós személyiség listáját, ami eleinte sokkolta az érintetteket, de azok végül is belenyugodtak, már csak azért is, mert maga Locatelli is felfedte fizetését. — Most legalább mindenki tudja, hogy honoráriumunk nem botrányosan magas — vigasztalta magát a legjobban fizetett Pippo Baudo, aki egy-egy talkshow vezetéséért esetenként 55 millió lírát vág zsebre (3,3 millió forint). Baudo méltányosnak tartja, hogy a televízióért, amelynek oly sokat köszönhet, most ő is áldozatot hozzon annak nehéz pillanatában. Az alkalmanként rosszabbul fizetett, de évente mégis több mint másfél milliárd lírát kereső Fabrizio Frizzi nem az átlagjövedelmekhez képest azért mégiscsak csillagászati honoráriumokat tartja botrányosnak, hanem azt, hogy a RAI éveken át azért tartotta titokban a sztárműsorvezetők gázsiját, hogy amögé bújtasson más, be nem vallható kifizetéseket. Gigi Sabani, akinek csak évi 600 millió lírát biztosít a szerződése, szintén hajlandó az önmérsékletre, de cserébe hosszabb távra garantált munkahelyet kér. Több tévésztár azonban arra hivatkozik, hogy a RAI-hoz szerződött műsorvezetők amúgy is lényegesen rosszabbul fizetettek, mint a Berlusconi-féle magántévék sztárjai. Tény, hogy Berlus 'cht ‘ ‘ ' coni egyes kiemelt sztároknak alkalmanként 100, sőt 130 millió lírás gázsit fizet, de Berlusconi is követni szándékozik a RAI példáját, és a reklámbevételek csökkenésére hivatkozva — a honoráriumok csökkentését helyezte kilátásba. Egy közvélemény-kutatás szerint egyébként az olaszok legszívesebben a parlamenti képviselők, majd a futballisták, az állami nagyvállalati vezetők, a tévésztárok és a fogorvosok fizetését csökkentenék. Jó muzulmánok-e az egyiptomi tudósok? Mohamed al-Ghazali ismert egyiptomi tudós, aki az állami al- Azhar Egyetemen végezte tanulmányait. Ezért keltett feltűnést tanúvallomása, amelyet a Farag Foda író meggyilkolásával vádolt fundamentalisták bírósági tárgyalásán tett. A tudós azt mondta, mindenki eretnek, aki nem tartja be pontosan az iszlám törvényeket, s az eretnekeket megölheti akár az állam, akár bármely vallásos muzulmán. — Ghazali tanúvallomása azt jelenti, hogy likvidálni akarja a világi elemeket — mondta Baheddin Hassan, az egyiptomi emberi jogi társaság főtitkára. Eszerint mindenkinek a vérét bármilyen muzulmán kionthatja, ha az illető nem tartja be a Sariát (az iszlám törvényt). Világi értelmiségiek aggódnak, hogy már a tudósok is ugyanazt a szigorú nézetet vallják egy iszlám államról, mint azok a fundamentalisták, akik a kormány legádázabb ellenségei. A fundamentalisták, akik meg akarják szabadítani Egyiptomot a nyugati befolyástól, turistákat és biztonsági embereket támadtak meg, s majdnem sikerült megbénítaniuk Egyiptom létfontosságú turistaiparát. Az elismert tudósoknak nagy a befolyásuk az 58 milliós Egyiptomban. Sokan közülük magas állami tisztségeket töltenek be, írnak az állami újságokba, és megjelennek az állami televízióban. Ennek ellenére egyesek közülük jóváhagyják az eretnekek meggyilkolását, és megakadályozzák világi tudósok előmenetelét. Az al-Azhar Egyetem még azt is elrendelte, hogy kobozzák el az iszlámellenes könyveket. — Némely tudós állami szolgálatban áll, mégis a másik oldalt segíti — mondta Saadeddine Ibrahim szociológus a Reuter brit hírügynökségnek. — Magatartásuk kétértelmű. Egyrészt ellenzik az erőszakot, másrészt sohasem emelnek szót a fundamentalisták erőszakos cselekedetei ellen. A tudósok véleménye jelentős szerepet játszik abban a küzdelemben, amely jelenleg Egyiptomban a fundamentalisták és a világiak között folyik. A világi értelmiségiek bírálják a kormányt, mert nem határolja el magát élesen az olyan kijelentésektől, mint amelyeket Ghazali tett. A világi értelmiségiek panasza megvilágítja a kormány legfájdalmasabb dilemmáját: hogyan küzdjön az erőszakos fundamentalisták ellen anélkül, hogy ezzel bírálná az iszlámba vetett hitet. Japán orvos döbbenetes leleplezései Csaknem 50 évig hallgatott Juasa Ken japán orvos a második világháborúban végrehajtott szörnyűségekről. Most, 76 éves korában leleplezte azokat a rémtetteket, amelyeket néhány japán orvos végrehajtott: kísérleteket végeztek egészséges foglyokon. Ezt eddig minden hivatalos japán forrás tagadta. — Őszintén be kell vallanom, amit tettünk, mert a világnak meg kell tudnia, mit művelt a japán militarizmus a második világháborúban. A világ minden nagy hírügynöksége beszámolt Juasa közléseiről. Mint mondta, 1942 februárja és 1945 augusztusa között 14 kínai hadifoglyon kísérletezett, majd megölte őket. Sebészek oktatása céljából eltávolította a foglyok agyvelejének egy részét. Azokat beültette az emberek hasába, hogy bemutassa, miként kell megoperálni a haslövést szenvedetteket. Két áldozatnak levágta a kezét és a lábát, majd megpróbálta a végtagokat visszavárni. A „sebészeti gyakorlat” után a „pácienst” megölték. Mint az AP amerikai hírügynökség tudósítója írja, az orvos elmondta, hogy szörnyű tetteit már a börtönben megbánta. Börtönbe háborús bűnösként került. — Akkor azonban megijedtem attól, amit tettem. Más orvosok talán nem éreztek olyan lelkiismeret-furdalást, mint én — számukra igazságos dolog volt kínaiakat megölni a császárért. Hoszokava Morihiro miniszterelnök nemcsak sajnálkozását fejezte ki a könyörtelen háborús vezetés miatt, hanem bocsánatot is kért. Amit azonban idáig hivatalosan elismertek, mint sok ezer nő bordélyházakba kényszerítését, az csak a jéghegy csúcsa. Az amerikai hírügynökség szerint egy alakulat, amelyet „731-es egységnek” neveztek, dő három oroszt, koreait és mongolt gyilkolt meg. Azt, hogy mennyire tabu témának tekintették a császár nevében végrehajtott kegyetlenkedést, mutatja az a dokumentumgyűjtemény is, amelyet a 70 éves kínai Csen Kung-vang közölt. Csak most vette a bátorságot, hogy nyilvánosságra hozza a birtokában lévő okmányokat, amelyeket 40 évvel ezelőtt egy japán hivatalnoktól kapott. A dolgot azért kellett titokban tartania, mert minden papírt — hivatalos utasításra — el kellett égetni. Csen ma a Tokióban élő kínaiak egyesületének tiszteletbeli elnöke, legkevesebb háromezer kínait, Ötvenezer megbetegedés, s ebből négyszáz olyan eset, amelynek szenvedő alanyai máig sem nyerték vissza normális látásukat, illetve továbbra is súlyos mozgászavarokkal küzdenek. Röviden ez az utóbbi évek legsúlyosabb és változatlanul rejtélyes kubai járványának mérlege. Az először szemideggyulladásként vagy -sorvadásként észlelt kór később mind gyakrabban a mozgásszervi idegeket is megtámadta. Miként azonban nemrégiben a kubai egészségügyi hatóságok bejelentették, a betegség visszahúzódóban van, „már aligalig regisztrálnak” új megbetegedéseket. Noha a kubai orvosok mellett észak- és dél-amerikai kutatócsoportokat is bevontak a lehetséges kórokok felderítésébe, a járvány kialakulásához vezető körülményeket nem sikerült egyértelműen feltárni; legalábbis a hivatalos tájékoztatás változatlanul több tényező együttes hatásáról beszél. A népélelmezési gondok közül egyedül a lakosság körében általános vitaminhiányt ismerik el, mint lehetséges összetevőt, emellett a káros szokások (a dohányzás, az alkoholfogyasztás) és egy vírus jelenléte szerepelnek a közzétett feltételezésekben. A központi vizsgálatokkal párhuzamosan azonban a havannai orvosi egyetem egy kis kutatócsoportja a „saját szakállára” eredt a járvány nyomába, s az ennek eredményeként készült tanulmány határozottan állítja: ők megtalálták az idegrendszeri megbetegedés igazi okát. Eszerint egyértelműen és kizárólag a kubaiak alultápláltsága, pontosabban kényszerűen egyhangúvá vált étrendje áll a kór hátterében. A kubaiak asztaláról immár hosszú ideje hiányzó tejet, tejtermékeket, húsféléket és friss zöldséget, gyümölcsöt ugyanis főként a rizs és a bab pótolja — e kettőből még többé-kevésbé elegendő fejadagot osztanak az élelmiszerjegyre. A babfélékben pedig mérgező hatású ciánhidrogénsav van, ami egyébként kis mennyiségben semmi veszélyt nem jelent az emberre, ha a babot normális étrendjének részeként fogyasztja, hiszen e parányi anyagrészecskéket a szervezet lebontja, különösen, ha a semlegesítésükhöz szükséges fehérje is rendelkezésére áll. Ám éppen ez a két feltétel hiányzik a mai Kubában: a babot fő táplálékként fogyasztják, s állati fehérjékhez a lakosság nagy része csak elvétve jut hozzá. A havannai kutatóorvosok következtetése szerint az így felhalmozódott mérgező anyag támadja meg az idegrendszert. A tanulmány rámutat, hogy nem előzmények nélküli jelenségről van szó. Az orvosi szakirodalom már a múlt század végén Jamaicában, illetve e század első évtizedeiben Indiában is észlelt hasonló tömeges megbetegedéseket, amelyek előidézőjeként a szója és más babfélék mérgező hatását mutatták ki. A havannai egyetem kutatóinak megállapításai azonban máig sem kaptak visszhangot sem a tömegtájékoztatásban, sem a kubai tudományos közvéleményben. Nem is kaphattak; a csoport vizsgálódásait hivatalos felhatalmazás nélkül, lényegében illegalitásban végezte. Az az orvos, aki az MTI havannai tudósítójának átadta tanulmányuk egy példányát, őszintén elmondta, hogy félnek a hatóságok megtorlásától, hiszen hipotézisük az általános alultápláltságot vádolja a súlyos járványért — a hivatalos propaganda pedig éppen ezt igyekszik cáfolni. De miként lehetséges, hogy a kór megszűnőben van, miközben a táplálkozási viszonyok semmit sem javultak? A kutatók logikus válasza: csupán az első hullám vonult le, amelyben a csekély ellenálló képességűek, a mérgezésre fokozottabban érzékenyek betegedtek meg. S ha ez így van, félő, hogy nem végleg szabadultak meg a kubaiak a félelmetes betegségtől. Illegális járványtan A 300 éves londoni taxi A Museum of London kiállítást rendezett abból az alkalomból, hogy idén lesz 300 éve az első taxiengedély kibocsátásának. . — Meg akarjuk mutatni, kik a taxisok most, és mit csináltak azelőtt — mondotta a Reuter brit hírügynökség munkatársának Rory O’Connell, a múzeum igazgatója. Egy fekete színű taxi vezetőülését nem könnyű elfoglalni. A londoni taxisoknak hároméves kiképzésen kell átmenniük. London utcáin, bármilyen legyen is az idő, látni motorkerékpárosokat és mopedeseket, akiknek kormányrúdjához térképet erősítettek. A taxisjelöltek keresztül-kasul járják a várost, amíg pontosan megismernek minden utcát és teret. — Minden kórházat, klinikát, vasúti pályaudvart, metróállomást, nagyobb mozit, színházat, éttermet, rendőrőrsöt ismernünk kell, mielőtt megkapjuk a taxisengedélyt — mesélte Philip Warren, az egyik taxisofőr. A múzeumi kiállítás bemutatja a londoni taxi történetet is. A taxi az országban a parlament által ellenőrzött legrégebbi iparág. Az első taxik bérkocsik voltak, amelyeket két ló húzott. Az engedély kiadását egy 1694-ben hozott törvény szabályozta. Ezeket a bérkocsikat sokszor használták koporsók szállítására is. Az első, villanyárammal hajtott motoros taxik 1897-ben jelentek meg London utcáin. A 12 fekete-sárga gépkocsi átlagos sebessége óránként 14,5 km volt. Hamar kiderült, hogy gazdaságtalanok, és működésüket megszüntették. A londoni rendőrség egészen 1904-ig nem adott ki újabb engedélyt. Ekkor jelentek meg az első benzinmotor hajtotta taxik. Ma a 25 ezer fekete kocsi ugyanúgy hozzátartozik a nemzeti örökséghez, mint a Buckhingham Palota. Miközben a taxisok készülnek az idei ünnepségekre, szembe kell nézniük azzal a fenyegetéssel, hogy megjelennek a minitaxik, az engedély nélküli magánszemélyek tulajdonában levő kocsik, amelyeket rádióval irányítanak. A közlekedésügyi minisztérium azonban azt mondta a Reuter tudósítójának, e pillanatban nincsenek tervek új taxik forgalomba állítására. Tanulmányozzák, milyen biztonságot élveznének az utasok a minitaxikban. Ilyen járművek engedélyezésére csak később kerülhet sor — jelentették ki. Fehér? Nem? •1956: új ítéletek? Hányadik földtörvény-tervezet? Ki játszhat a vámosokkal? Nyugdíjtrükk az adó ellen? ...egyszerűen minden