Heves Megyei Hírlap, 1994. április (5. évfolyam, 77-100. szám)
1994-04-13 / 86. szám
4. HORIZONT Milyen papság a színészet? Minden szerep nagy áldozat a hivatás nemes oltárán Az újságíró, ha szereti a szakmáját, nem felejt élete végéig tanulni a saját hibájából. Főleg olyannak támad lelkiismeret-furdalása, aki azt hitte, hogy belemélyedt egy műfajba, mert gyerekkora óta izgatta-izgatja, és mégsem ébred fel az adott pillanatban, hogy felkiáltson: íme, itt van a téma, ezt kell megírni. Ezzel tartozom az ügynek és magamnak, így vagyok én M. Horváth Józseffel. Aki nem először jut eszembe, téma ő már nekem azóta, amióta a Charley nénjét, ezt a transzvesztit figurát eljátszotta. Sikerre vitt Egerben valamit, amiről sokáig beszéltek. Aminek a fénye és árnyéka aztán rá is ült erre a teltkarcsú, labdaszerűen mozgékony színészre. Most is más szólt nekem: ha már megkapta a Jászai-díjat, az újság ne feledkezne meg már róla, így jött be nekem a képbe a téma. Vagyis inkább én mentem elébe. A színházba. Addig, amíg a feladat nem sürgetett, nem is ismertem személyesen, már úgy, hogy a hivatalos köszönésen túl akár egy szót is váltottunk volna. (Szeretem, ha három lépésről látom azt, aki a rivaldán túlról beszél hozzám, a hivatást tisztelem minden színészben). Kissé fáradtan, a bemutató előtti próbák egyikéből lépett ki a kedvemért, lett priváttá miattam, még ha a színház épületében, az egyik irodában erőltettem is ki a beszélgetést. Kerek, telt arcából egy fegyelmezett ember nézett velem szemközt, mint aki sejti, hogy ez az ember valamicskét szült, kérdéseket tesz fel, homályosakat, amolyan rekedt hangon előadott konzum-szamárságokat, hogyan indult, mikor és hogyan dőlt el végképp a sorsa, szaggató dilemma, hogy mégis színész lesz. Nem kérdeztem, csak azt, hány darabban is forgatták meg az első évben, amikor az új társulat Gáli László vezetésével megint színházat teremtett ebben a barokk lelkületű városban. (Nemcsak a város legszebb épületei hordják a túlburjánzó barokk gúnyát, itt a népség is valahogy hozzáidomult a játékos, lelki és szellemi ábrándokhoz). Sorolta nyomban Sütő András Lócsiszárját, a Figaró házasságát, ott Bartolo mestert, a sevillai orvost alakította, aztán jött a Charley nénje, a Pygmalionban Doolittle, a Két hétfő emléke, no meg a legújabbak, a Svejk, meg a Lili bárónő. Az ebéd előtti, pihegéses állapotban, a többórás munka után a fújtatásán is lemérhettem, mennyire kedvel most engem, ennek a pasasnak éppen most kellett ide jönnie, pedig már igazán meginnék egy pohár sört vagy egyebet, a fene vinné el ezeket a firkászokat, miket meg nem engednek maguknak, déli két órakor van képe ide jönni, zaklatni engem, hogy legyek ünnepi, netán jópofa, esetleg nagyon okos, ilyenkor ezt szokták kívánni ezek a civil pofák, sok-sok értetlen bagázs. Még a Haramiákat nyomja pótlólag a szerepek közé, és Tiborcot. Kiegészíti még a nem hosszú szöveget, minek is mondja, hiszen nem ezt tartja ő se fontosnak - én se -, de hát ezt kell tennie, az ember mindig a kötelességét teljesíti, nem igaz? De igaz. Néhány szót ejt Kecskemétről, Trokán Péterről, Andorrai Péterről. És akkor észreveszek rajta valamit, ami a nevek felsorolásánál ismétlődik. Hogy ez az ötven felé közeledő arc — a lélek tükre, ez a hamisítatlan mélység- és magasságmérő itt is megrezzen, ott is megmozdul. De valahogy másként. Egyszer a száj körül moccan meg valami, másszor a szemöldöke táján ébred fel egy új vonal, mintha ezzel a felkunkorodó kicsi görbülettel, arabeszkkel, hieroglifával kiírná magából az emléket, ami valahol, ott a mélyben, más anyagban, más anyagból van kiképezve, rejtőzne, de a szokatlan szituációra kiadja a kódot, amiből érteni lehet: igen, ez az ember mindenre válaszol, a maga módján. De én, aki csak kíváncsi vagyok, és nem a lélek mérnöke, még kevésbé a tudója, nyugtalanná válok, vajon csakugyan az arc, ez a sokat próbált, sokat játszott arc, ezek a kifejezések rám akarnak valamit vetíteni, vagy csak egyedül az a szándéka, hogy engem, a kényelmetlen fickót lerázzon, minek is állt velem szóba, a díjat úgyis megkapta már, az a pár sor az újságban se nem oszt, se nem szoroz, azt meg végképp nem képes elérni, hogy a pálya hullámhegyeit, völgyeit, a gyötrődéseket kisimítsa, ahogyan példának okáért az a Bibliában meg vagyon írva az Úr útjának előkészítéséről. Kérdezném is: most drámázik, vagy vígat játszik? Szerintem ezt is, azt is, nagy nyugalommal és rutinnal. Nézzük egymást, én figyelem őt, ő visszafigyel engem, lépést tart velem, én elhiszem magamról, hogy kezelem őt, ő bemutatja nekem a fogyhatatlan türelmet, amit csak szakember tanúsíthat egy kívülről jöttel szemben. Én unom meg hamarabb ezt a visszafigyelést, én veszem észre előbb a feleslegességemet, a tolakodásomat, mint ahogyan ő mindezt jelezni kívánná. Mondják, hogy bohém. Ha megbántják, elereszti magát, mint minden művész-embernek, akit nem a protekció és az abból fakadó kényszer vitt és tart a pályán, maga előtt és olykor maga ellen is bizonyítani akar. Bohém papság a színészet, amiben az a legkatartikusabb élményrész, hogy nincs bemérési pontja az értéknek és az értéktelenségnek. Vannak, no persze, hogy vannak köztes határok, mint mindenfajta népség, mindenfajta foglalkozásban, de a taps vagy az egyéb visszajelzések annyi mindentől függnek. Meg a gázsi, meg a civil szféra, a barátok vannak? - meg a fecsegés, meg a „tudod, ez úgy, az meg amúgy van”-szerű, szavakban is kifejezett képzelgések döntik, nem döntik, gátolják, nem gátolják, de viszik előbbre az életet, kopogtatják az idegrendszert, a csontokat, a gerincet, de mindennap élni kell, mindig késznek kell lenni a fellépésre, akár fúj, akár nem fúj - most éppen a siker van, tehát hagyjuk abba? Ebben a bölcs arcban, a vonások mögett, vagy azok között ezer kérdés szegeződött felém, lehet, hogy most is arra várt, hogy kiolvassak egyet-kettőt, mert azt szerette volna, ha válaszoltam volna neki azokra a kérdésekre, amiket a színész a rendezőnek, a közönségnek némán is feltesz: mi lenne, hogyan lenne jobb, hogyan akarják, vagy hogyan ne akarják? Mennyi éhség és mennyi bizonytalanság egy ilyen arcban. És ha kell, naponta mondja a mások által megfogalmazott magáét, mert neki mindent el kell hinnie, a színét is, a visszáját is, sőt a kettőt együttvéve, mert Pythia óta a jelenben a jövőnek jósolunk, akkor is, ha a múltat mondjuk, akciókat indítunk el, érzelmeket s szenvedélyeket élünk át és utasítunk vissza, miközben törődnünk is kellene magunkkal. És azokkal, akik rajonganak értünk, akik derűsnek akarnak minket látni minden pillanatban, holott - és ez magától értetődik - tele vagyunk kételyekkel, még a hitünket illetően is. És ez ugyebár, egy papnál, még ha csak Thália szekerén utazik is a végső dolgok felé, nem szerencsés dolog. Azon túl, hogy minden, így a „papság” is, a szerep is áldozat. De hát szabad-e, illik-e, lehet-e ilyen befelé kutakodással megközelíteni egy színészt, pályája tetején? Farkas András M. Horváth József sikereiről sokan beszélnek JANGCE ÁRUHÁZ kínálatából: kínai felnőtt és gyermek pólók, ingek, fehérneműk, sportcipők, hálóingek, pizsamák, törülközők OLCSÓ ÁRAKON! Viszonteladókat is kiszolgálunk! Eger, Széchenyi u. 25. Tel.: 310-683 Nyitva: h-p 9-18, szó 9-13 JANGCE ÁRUHÁZ_______________81357/1B KÖSZÖNJÜK A NYUGALMAT A MAGYAR IPARI MUNKÁSOKNAK Lelkifurdalással tesszük ezt. Hiszen átérezzük, hogy a szocializmus illúziójának elvesztése, a “való világ” kegyetlen változása, a mindennapok egyre kíméletlenebbé váló gondjai éppen ezt a társadalmi réteget érintették leginkább. Mindez már-már az elfeledettség, a kivetettség érzését keltette fel. Pedig a vértelen forradalom alapvető feltétele volt a magyar munkásság egyetértő türelme, önfegyelme. Lelkifurdalásunk annak szól, hogy az elmúlt évtizedek terheit cipelve, nem tudtunk megfelelni annak az intésnek, amit József Attila így fogalmazott meg: “Emeljétek föl szívünket! Azé, aki felemeli.” Köszönetünkben nincs hitegetés és hazugság. Minden erőnkkel, azon vagyunk és azon leszünk, hogy minél előbb eljöjjön az a nap, amikor minden magyar munkás európai körülmények között, európai bérekért dolgozhat, hogy végre ne “mogorva gépek”, hanem az élet szőjje valósággá “szövőnők omló álmait”. KÖSZÖNJÜK A NYUGALMAT, A TÜRELEM EREJÉT. HÍRLAP, 1994. április 13., szerda Megyei merengés, áprilisban Féljelen és félmúlt Különös varázsa van ennek a tájnak - rögzítettem már több ízben is, amikor a száguldásból futotta többre is, a szűkre szabott időben, nemcsak várostól városig való gyorsításra, lassításra. És valóban, különös varázsa van ennek a vidéknek. Tavasszal, a megújuló élet láttán átrajzolódnak a dombok és hegyoldalak. És felerősödnek az ellentmondások is! Nincsenek még lombok, melyek az ámuló-bámuló röntgenszem ember elől elrejtenék a civilizáció hulladékait, avagy a múlt rossz emlékű hordalékait. Ezek a gondolatok foglalkoztattak a minap, mikor Hatvantól Gyöngyösig egy napsütéses úton haladva gyakran megálltam, hogy a - máskor lényegtelennek tűnő - jeleneteket megfigyeljem. Hort határában műanyag zsákok sokaságát lengeti a szél. Beborítja nemcsak az út szélét, de a szépen művelt szőlőterület jó részét is. Lám, itt az igényesség és igénytelenség milyen jól megfér egymással! Mint a parlagon hagyott, egykori kukoricás mellett félbehagyott úton ácsorgó Wartburg és Toyota, az óriási ekékkel szántó traktorok és lovas fogatok, mint az út egyik oldalán terpeszkedő Megamorv és a másikon szélárnyékban meghúzódó Áfor. Ebben a feljelen és félmúlt időben a védett fa sem tiltakozik a bekerítés ellen, melyet súlyos tábla nyom, rajta Megyei Tanács felirattal. Lovak húzta vetőgép csörög el mellettem, s „mit várnak ettől a vártól?” kérdésemre a bakról szigorú arcú emberek bökik oda a választ. Csak jobb legyen, mint tavaly! Új időre gondolva, ebben a feljelen - félmúlt valóságban különös vággyal telítődnek ezek a szavak, mintha rossz álomból ébredt mesebeli hősök ajkain szóltak volna. Sziki Károly A vitézség előnyt jelentett A polgárság választójoga Hazánkban a népképviseleti rendszer polgári eszméit a francia forradalom időszakában többször is felvetették. Elsőként az 1848. évi 5. tc. fogalmazta meg, amely átmentette az új viszonyok közé a nemesség választójogát. Választójogot biztosított a 20. életévüket betöltött magyar állampolgároknak a városban 300 ezüst forint értékű házzal vagy földdel, a községekben negyed jobbágytelekkel (6 hold) rendelkezőknek. Szavazhattak még a saját gyárral vagy üzlettel, legalább egy segéddel dolgozó műhely tulajdonosai, és azok az értelmiségiek, akik saját földből vagy tőkéből eredő legalább 100 forint értékű állandó jövedelmet tudtak kimutatni. A nők nem rendelkeztek választójoggal. Az 1848. évi választójogi törvényt az 1974. évi 33. tc. ültette át a kiegyezés utáni viszonokra. Ez mindenkit kizárt a választójogból, akinek bármi okból adóhátraléka volt. A szavazás nyilvánosan, élőszóval történt. Az első világháború után négy választójogi jogszabályt alkottak. Az 1919-es rendelet a 24 éven felüli férfiaknak és nőknek adott választójogot, ha legalább 6 éve magyar állampolgárok és fél év óta egy helyben laktak. A nőknél kitétel, hogy bármilyen hazai nyelven írni— olvasni tudjanak. A férfiak esetében a 24 éven aluliak is választhattak, ha 1918. november 1. előtt 12 héten át a harctéren arcvonalbeli szolgálatot teljesítettek. Az 1922. évi rendelet választójogot biztosított a 24 éven felüli férfiaknak és a 30 éven felüli nőknek, ha 10 éve magyar állampolgárok és két év óta egy helyben laktak. A rendelet kitétele: a férfiak szavazhattak korhatár nélkül, ha vitézségi érmük vagy Károly-csapatkeresztjük volt. A nőknél elegendő volt az elemi iskola negyedik osztályának elvégzése, ha legalább három gyermekük, saját jövedelmük volt. Az 1925. évi 26. tc. törvényerőre emelte az 1922. évi rendeletet, az 1926-os pedig visszaállította a felsőházat. A szavazás módja mindhárom esetben a lajstromos kerületekben titkos, az egyéni körzetekben nyilvános. Az utolsó polgári választójogi törvényt 1938-ban alkották. Az előzőektől annyiban tért el, hogy 6 évi egy helyben lakást és az elemi iskola hatodik osztályának elvégzését írta elő. Korhatár nélkül szavazhattak a főiskolát végzett férfiak és nők. Iskolai végzettség nélkül pedig az írni-olvasni tudó családfenntartó férfiak, ha világháborús jogcímük volt. A nőknél további kitétel, hogy saját jövedelemből tartsa el magát, vagy a férjének választójoga legyen. Ez a törvény végre feladta a nyílt szavazás formáját, a szavazás módja titkos lett. Horváth Mihály mMPEmir7üZLETHÁZVII Göngyöl, Sít. Bartalan u. 2. Talaton: (37) 312485 Egar, Dobó tér 1. Talafon: (3«) 316-352 TAVASZI AJANDEK• ES NYEREMENYESO! Minden vásárló aki március 28-tól CK 5051 típusú, 51 cm-es SZÍNES TELEVÍZIÓT vásárol, a következő ajándékok mindegyikében részesül: 1500 Ft értékű Julius Meinl élelmiszervásárlási utalvány, - 24 liter Coca-Cola, amellyel 7 milliós házat nyerhet - 1 üveg márkás ital. - Sorsolás útján ott lehet az amerikai Labdarúgó-VB döntőn Továbbá az Amper Üzletház nyereményakcióján videokamerát, tv-t vagy mikrohullámú sütőt nyerhet. AZ ÉLETRE KELTETT TECHNOLÓGIA!