Heves Megyei Hírlap, 2005. március (16. évfolyam, 50-74. szám)
2005-03-14 / 61. szám
2005. MÁRCIUS 14., HÉTFŐ MEGYEI KÖRKÉP Süvölt a Mátra, zúg március „KALANDOZÁSOK” a detk Ma sokkal nehezebb példát adni vagy találni, mint a mi időnkben volt. Amikor felvettük Petőfi Sándor nevét, arra gondoltunk, hogy egyrészt ő áll a magyar irodalomból a legközelebb a gyerekekhez, talán őt is ismerik a legjobban. Sok mindenben példa értékű az ő tevékenysége, nem csak kizárólag az irodalmi. Úgy érzem, jól választottunk, névadónkhoz is kötődően egyfajta „egyénisége”, szellemisége alakult ki az iskolánknak - mondja Lutter Istvánná, a Petőfi Sándor Általános Iskola igazgatója, aki olykor egészen szakmai, máskor sokkal inkább emberi oldalról mutatja be a 170 gyerekkel foglalkozó iskolát, s amit elmond, mind azt sugallja: vannak értékek, amelyek nem korhoz kötődők, s képesek egyrészt a hétköznapokban és tettekben megnyilvánulni, másrészt megújulni, gyarapodni, gazdagodni, átalakulni. Épp azért, hogy megmaradjanak, tovább gyökerezzenek, erősödjenek, mutassák meg magukat. Minden időben, minden körülmények között. Nem csak jeles napokon, és nem csak külsőségekben. Mert az ünnep - ha mégoly közhely is - belülről fakad, s nem a csillogás adja a rangját. Suha Péter Óriások „találkája” Tavaly rendezték meg először Petőfi Sándor tiszteletére a versmondó versenyt, hagyományteremtő céllal. A sorozat folytatódik is, ám az idén - az influenza és az egyébként is zsúfolt ünnepi napok okán - egy más alkalommal, nevezetesen a költészet napján, József Attila születésnapján versengnek újra a diákok, megcsillantva előadói tehetségüket. Ekként találkozik két század két hatalmas alakja, mindketten a nemzetért és az emberért szót emelők, ha máskor és másként is. Mindez hozzátartozik ahhoz, amit az igazgatónő az iskola „szellemiségeként" fogalmazott meg. Ahol talán nem is annyira a verseny a fontos, hanem művészetet értő, gondolkodó ifjak nevelése. Ez fontos, de nem az egyetlen. Ahogy Petőfi sem „csak” forradalmár volt, hanem szerelmes férfi is, és mókázó legény, játékos rímfaragó is, meg társadalomkritikus, úgy az iskola is igyekszik - már csak névadója miatt is - a világ minél szélesebb spektrumát megmutatni a gyerekeknek. Ahogy az igazgatónő fogalmaz: igyekeznek minden területen utat nyitni a tehetségeknek, a „tudományoktól, a különféle készségek fejlesztéséig, a szaktárgyi versenyektől, szakköröktől a barkácsolásig. A sajnálatos igazság - a gyerekek általában nem olvasnak - némileg másként hangzik az egyik legnagyobb költő nevét viselő mátraaljai iskolában. A meseház szakkör például épp a betű szeretetére, élvezetére igyekszik megtanítani a csemetéket, akik a saját örömük mellett társaikat is rendre „megszólítják” a különféle irodalmi művek színpadi adaptációival. Az ünnepektől a farsangi mulatságokig számos helyen és alkalommal. Kinn és benn A diákok hangoskodnak, rohangálnak, afféle kiscsikók és „nagy lovak” módjára, gyeresze „terme” is van a költőnek, a Kassai József helyi fafaragó készítette Petőfi-arckép is ott kapott helyet, s remélhetően egyre gyarapszik a költőhöz kötődő tárgyak, relikviák gyűjteménye. A takaros, sőt tetszetős épület emeleti lépcsőfordulójában - mint a pogány időket eltörlő első oltárok - szintén helyi művész, Gáspár Géza keramikus alkotása ragadja meg a szemet, a Vajk megkeresztelése. Nincs azon mit csodálkozni, hogy a gyerekekre - ha nem is direkte - igenis hatással van mindez, hiszen bár - mint bármely más kortársak - CD-kről, zenekarokról, ismeretlen eredetű és főként jelentésű internetes csudaságokról beszélnek teljes természetességgel, mégis az ezer év üzenetét, a nemzetté válás pillanatát elmesélő kompozíció tövében teszik mindezt. - Két éve festettük ki az iskolát, nézze meg, olyan, mintha ma készült volna. Ilyenek a gyerekeink, így állnak hozzá a világhoz, a dolgainkhoz - érzékelteti „egy beszédes apróságot” említve az igazgatónő, visszazökkentve a már-már emelkedett elmélkedésbe kezdő tollnokot. S ha már „ismét a földön járunk”, azt is megbeszéljük: a „detki '48-ról” inkább csak legendák vannak, semmint pontos feljegyzések, netán bizonyítékot adó tárgyak. Ami egyáltalán nem baj. A lényeg, hogy a Tarnócás legények lelkesen táncolják a toborzót, az ünnep szép és emelkedett. Egy hosszú, belülről jövő pillanat. ének iskolájában Egy másik hang Sokan és sokféleképp értékelték, mondták és énekelték már, hogy Zúg Március. Talán érdemtelenül kevésbé közismert, hogy a mai magyar irodalom egyik jeles alakja, Heves megye, a Mátraalja - igaz, Detkről nézve „a hegy másik oldalán” fekvő -, Bükkszenterzsébet szülötte az 1968-ban íródott vers szerzője, Utassy József Zúg Március Én szemfedőlapod lerántom: Kelj föl és járj, Petőfi Sándor! Zúg Március, záporos fény ver, Suhog a zászlós tűz a vérben. Hüvelyét veszti, lorong a kardlap: Úgy kel föl, mint forradalmad! Szedd össze csontjaid, barátom: Lopnak a bőség kosarából, Talpra, Petőfi! Sírodat rázom: Szólj még egyszer a Szabadságról! A jognak asztalánál lopnak, Népek nevében! S te halott vagy?! Holnap a szellem napvilágát Roppantják ránk a hétszer gyávák. Bronzba vésve A XIX. SZÁZAD KOLTOI (részlet) Pusztában bujdosunk, mint hajdan Népével Mózes bujdosott, S követte, melyet isten külde Vezérül, a lángoszlopot. Újabb időkben isten ilyen Lángoszlopoknak rendelő A költőket, hogy ők vezessék A népet Kánaán felé, kék egy szóval, teszik mindazt, amit életkoruk indokol. A miként mégis sok mindenen múlik. Az iskola lobogóján Petőfi arcképe díszeleg, ugyanőt ábrázoló szobor köszönti az épületbe igyekvőket és onnan távozókat, s per 5 Szabad magyar sajtó Szalay Zoltán VAN-E MA HAZÁNKBAN SAJTÓSZABADSÁG? A kérdés a rendszerváltozás 15. évében rendre felvetődik, s különösen felértékelődik a magyar sajtó napján. Az Antall-kormány 1990. február 14-én elfogadott rendeletével helyezte a honi újságírás ünnepét március 15-re, nemzeti ünnepünk napjára. Nagy horderejű lépés volt ez akkor, hiszen e téren is megerősítette függetlenné válásunkat az évtizedes idegen nagyhatalmi, s az itthoni politikai (egypárturalmi) befolyástól. A maga módján e jogszabály teljesítette - nyilván egy más társadalmi környezetben - másfél évtizede azt, amit 157 esztendeje az 1848-as év márciusi ifjúi forradalmi Tizenkét Pontjukban követeltek. A MAGYARSÁG SZÁMÁRA SORSDÖNTŐ két távoli történelmi pillanat közötti különbözőségek nyilvánvalóak, de a következmények, a továbblépés mikéntje tekintetében felfedezhetőek hasonlóságok is. Nem elég ugyanis kinyilvánítani egy egyébként alapvető akaratot, hanem annak szellemében is kell(ene) formálnunk mindennapjainkat. Ehhez pedig - nem nehéz belátni - nélkülözhetetlen ismerni azt a mozgásteret, ahol a jogi előírások is segíthetnek eligazodni. A sajtószakma művelőinek csakúgy, mint az olvasóknak. Tanulmányainkból tudható, hogy a sajtószabadságért mutatott 1848. március 15-i forradalmi hevület utóbb a sajtótörvény megalkotása folyamatában lendületét vesztett .___________ te Szemere Bertalan első, erőteljesen támadott ter„Öt szedő látott munkához, s így jött napvilágra elővényjavaslata- viisgálat nélkül a vas. Végül a módosítások első- *magyar sajtónak gadásával jöhe-törvényes, tiszta, tett létre az censura által megért nem fertőztetett XVIII. törvény , cikk. Magyar ágyából az első ország első faj- ikerszülött” tótörvénye. En- ------------------------------------nek legfontosabb megállapítása: „gondolatait sajtó útján mindenki szabadon közölheti és szabadon terjesztheti”. A sajtóperek esküdtszéki lefolytatásának előírása is komoly előrelépés volt. A többi, jórészt sajtórendészeti szabály viszont méltán váltotta ki az akkori radikálisok ellenzését, s keltett a demokratikusabb jogforrásért síkraszállókban nagy hiányérzetet. MA MÁR MÁS A VILÁG. A hazai írott sajtót vizsgálva látható: bőséggel vannak még tisztázandó kérdések. Olyanok, amelyekre - figyelembe véve a hatalmas gazdasági, technikai fejlődést, a felgyorsult életet, s az ennek nyomán átrendeződött érdekviszonyokat - egy idejétmúlt jogforrás, az 1986. évi II. törvény, vagyis a most hatályban lévő Sajtótörvény nem adhatja meg a kellő válaszokat. Elavultsága miatt nem. Olyan korban született, amikor a hiteles, pontos és gyors tájékoztatás alapkövetelményeinek a rögzítése mellett az akkori politikai hatalom nagy előszeretettel használta a sajtót propagandája közvetítésére. Igencsak szűkre mérte a jogszabály az újságírókat megillető - a munkájukhoz amúgy nélkülözhetetlen - jogokat. Annál bővebben viszont a kötelességeiket, sajtóigazgatási előírások formájában a lapalapítás, - kiadás és -előállítás szigorú normáit. A ma már ósdinak számító, ám még mindig egyedül hatályos Sajtótörvény nemhogy kiküszöböli, sokkal inkább fokozza a hazai írott sajtóban az ellentmondásokat, a bizonytalanságot. EGY MÁSKOR MÁS SZABÁLYOKAT kíván meg a lapkészítésben is. Egységes, minden kiadóra, szerkesztőségre, sokszorosítóra egyformán érvényes, joghézagokat meg nem engedő, valósághű előírásokat. Hiányukban fordulhat ugyanis elő, hogy felbukkanhatnak utcai demonstrációrendezők, akik a sajtószabadság, a „sajtó-kiegyensúlyozás” jelszavával arról papolnak, hogy a nem velük szimpatizáló orgánumok kötelesek nekik előzetesen bemutatni minden róluk szóló cikket, köztük a véleménynyilvánítóakat is. E szabályok nélkül lehetséges az, hogy gazdasági megfontolásokból újságkészítők, jól felfogott érdekeik okán, kényszerüljenek mellőzni kritikusabb közléseket. Így történhet meg persze az ____________ is, hogy nem túl képzett, ám könnyű pénzt és sikert hajszoló „kollégák” személyiségi jogokat súlyosan megszegve, a közérdekűség és közszereplés átlátszó álcája mögé bújva szégyenítenek, aláznak meg embereket. Az eligazodást nyújtó normák híján következ(A JELENKOR 1848. márciusi 16-i számának írása a Nemzeti Dal és a Tizenkét Pont nyomtatásáról a Länderer és Heckenast nyomdáhét befolyvást, ban.) hogy a politikai elit tagjai - s példájukon felbuzdulva sok potentát - kudarcaikért rendre a sajtót hibáztassák, az újságírókat tegyék felelőssé félresikerült nyilatkozataikért, mulasztásaikért, balfogásaikért. SZABAD A MAGYAR SAJTÓ.?) Legalábbis abban az értelemben, hogy ma már kevesebb korlát gátolja az újságkészítők munkáját. Ám a Parlamentbe választott törvényhozók nagy felelőssége, hogy e közvélemény-formáló hivatásnak is legyen végre - 19 év után - korszerű, egységes, teljes körű szabályozása. Ez lehet a biztosítéka a kiegyensúlyozott, tárgyilagos, független, s természetesen a hiteles, pontos és gyors tájékoztatásnak.